Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-31 / 5. szám
IY. évfolyam. 1875. Nyíregyháza, január 31. 5. szám. ti/öfizetési árak: ■■■ . . . . . 4 frt. I Egész évre • • ■ 2 „ Kp Fel évre.......................... . i „ Negyed évre • • * * ^ *- ... . . y,nVm a lan szellemi n ref. lelkénzi Ink Bérmenleüerí^í^í*l|mer* köbből fogadtatnak el. A kéílratok nem adatnak viasza. Kiadó-hivatal, hová az elBfizetési pénzek, a lapba szint hirdetések és felszólamlások küldendők. Illinrz Gyula könyvhereaheds-ae, Vároalinz fobejAraaelafi «jl« bairn. SZABOLCS. Vegyes tartalmú, hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. fíirdeteti dijak: Minden 4 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 4 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beikéig tartása, kedvezőbb föltételek alatt eszközölhető. Minden egyes boiktatás után kincstár- illeték 30 kr. A nyilt-térben minden bárom hasábos garmond-sor dija 20 kr. Az előfizetők, a hirdetések meg- szabásánál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek. KLiacLó-tulaj «ionos GYULA. Nyíregyháza jan- 27. A művelődés oly roll amos Léptekkel s oly széles körben terjed hazánkban, hogy szinte meglepetve bámuljuk a nagy változást, melyet rövid pár évtized teremtett. Nem szólok most a magasabb ^ műveltség, a komolyabb tudomány terjedéséről, eleget foglalkozik azzal a fővárosi sajtó. Én a vidéket figyelem meg, s annak művelődési fejlődéséről mondok el egy pár tapasztalatot. Maga a magyar nyelv az, melynek fejlődését nemcsak a városi alsóbb osztályokban, de még, sőt kiválólag a falusi nép közt is lehet tapasztalni. Városhelyeken az úgynevezett tudákos iparosok ha tanulnak valamit a nyelv fejlettebb formáiból, rendesen kegyetlenül is kitörik annak a nyakát. Nincs nevetségesebb, mint a magas hangból kezdett értelmetlen szóvirággal összekevert beszéd, pedig sok városi iparos ezáltal akar kitűnni s bámultatni. Vannak oly tiszteletreméltó, olvasás által kiképzett iparosok, kiknek józan észjárását, tiszta értelmes beszédjét meghallgatni érdekes, s velők társalkodni öröm, de nem csekély rész az se, mely beszédjébe részint uj magyar, részint idegen szavakat kever, nem értve, roszul használva, összefüggés nélkül, csak hogy mondjon valamit, miből aztán rendesen oly badarság jön ki, hogy nagy komolyság kívántatik guny- mosoly nélküli végighallgatásához. — Mi eredményezi mindezt?! A valódi tiszta felfogás hiánya, az alapnélküli nevelés, és az úgynevezett tudákoskodás utáni vágy. Egészen másként van ez falun. Egy értelmes falusi ember mai nap már oly tisztán, értelmesen beszél magyarul, hogy szinte meglepi az embert. Az újabban általános használatba vett szók beszédmódjukban helyes alkalmazást nyernek, pár évtizeddel „nő“, „család“, „erény“, „irodalom“ stb. szókat nem hallottál a falusi, magasabb neveltetésben nem részesült embertől; vagy ha igen, akkor hallottál „ön“ helyett „önöd“, „család“ helyett „csalárd“ vagy „csanyád“- féle kifejezéseket. — Nem ritka dolog, hogy vagy pusztán hallomás és olvasás, vagy műveltebbekkel való társalgás után még a nyelvtani szabályok, szó elrendezés és ikes igék iránt is bírnak némi érzékkel. E tekintetben sokat köszönhetünk a hírlapirodalomnak, mely úgy a nyelv szabályszerű megismerését, mint egyéb ismeretek terjedését kaszinók, egyletek által könnyen hozzáférhetővé tették. De az ismeretek, a műveltség terjedése nagyrészben felköltötte a társadalom alsóbb osztályaiban az azelőtt csendesen lappangó igényeket, mely legkülönösebben aviselet, életmód és kényelem tekintetében hatalmas változást hozott létre. A művelődés terjedésével a divat a köznép közé is betette veszélyes láb.it. Hiszen igaz, hogy annak előtte is volt valami változatosság a köznép viseletében, különösen a nőket tekintve, de ez leginkább csak a színek különbféleségében határozódott, még mai nap is vannak itt-ott népviseletek, melyek századok jelle gét hordozzák magukon, azonban ha megmaradt is a viselet ősi jellege : a kelme minőségére nézve lényeges változás jött létre. Szorosabban vidékünk viseletét tekintve : az bizony nem igen költői, mindamellett a fényűzés utáni vágy és a divat- majmolás erősen meglátszik rajta. Épen úgy megvan köznépünknél ma már a divatváltoztatás, mint a felsőbb osztályokban, azon különbséggel, hogy az alrend 3—4 lépéssel mindig hátrább van; — de majdnem ugyanazon frázisokon megy keresztül, mint »“felsőbb körök, melyet majmolni szokott. Csoda-e, ha különösen a mai szűk világban ez is egy elemi csapás köznépünknél, mely az általános elszegényedést elősegíti. (Folyt, köv.) Magyarország néptanítóihoz. A második egyetemes tanitógyiilés több oly fontos határozatot hozott, melyeknek élet- beléptetése nem egy pár hónap, hanem csak évekig tartó működése után lehetséges. Ezen határozatok legnagyobb része s átalában köz- oktatásügyünk nevezetesebb kérdései főkép az országgyűlés intézkedésétől függenek s ennélfogva mi, mint a második, egyetemes tanítói gyűlés határozatainak végrehajtói, hivatva érezzük magunkat, hogy önöket, t. Kartársak, arra figyelmeztessük, hogy a közelgő képviselőválasztások alkalmával a közös érdeket szemelőtt tartva, haznfiui kötelességükkel is megegyezőig működjenek. Nem törekszünk mi Önök egyéni meggyőződését egyik vagy másik politikai párt irányában megingatni, hiszen a közoktatás- ügynek, mint országos ügynek emelése egyáta- lában nem pártérdek s azt minden képviselőnek melegen felkarolnia hazafiui kötelessége: azonban szükségesnek tartjuk felhini becses figyelmüket arra, hogy épen a képviselőválasz-: tások alkalmával leginkább lehetséges érvényesíteni a közérdeknek azon kívánalmait, melyekre Önök, mint szakférfiak, kiválóan hivatattak. Különösen szükséges ezen irányban közreműködniük, miután a jövő országgyűlés lesz hivatva a második egyetemes tanitógyiilés eddig meg nem vitatott határozatainak tárgyalására. A néptanítók ügye kétségkívül országos érdekű ugyan, azonban a legszentebb törekvések is elvesznek nyomtalanul, ha azok, kik első sorban hivatvák ezen törekvéseket megismertetni, hallgatnak s azok érvényesítése végett szavukat nem emelik fel. Legyen elvégre a néptanítók testületé is önállóvá s a nélkül, hogy a haza közös érdekével szemben külön önál ó kasztot akarna létesíteni, a mire bizonynyal egy magyar tanító sem gondol, mutassa meg ezen önállóságát az által, hogy saját érdekeiért működni is tud. — Kartársak! mi el várjuk tőletek, hogy a képviselőválasztás alkalmával adótok lefizetése által a választói jogot megszerezni igyekeztek s a szavazásban mindnyáj n részt fogtok venni a nélkül, hogy mint magától érthe ő, tanítói kötelességeitek pontos és lelkiismeretes teljesítését csak egy pillanatra is szemelől tévesztenétek s hogy csak oly jelöltre adjátok szavazatokat, ki a közoktatásügy fontosságát felismerni s-azért működni is képes! Budapest, 1875. jan. 10-én. A második egyetemes tanitógyülés 50 es bizottságának nevében; Péterfy Sándor, Simay István, jegyző. elnök. megtörlik szájokat, sunyi bandsalsággal, a sze- mök végével nézve kérdezik az emberektől: „kinek a fia vagy ?“ Hanem azért mondom, mert a szegény magzat, nagyon ideges; születése váratlanul, s „mal a propos“ történt. Ezért, jobb lett volna az istenadtának nem is születnie. A régi világban az ily erőtlen gyermekeket vizbe fulaszták. Mit a tisztelt orvos ur mond: „hogy az orvosi tudomány avatatlanok által gyakran és váratlanul behurczoltatik a vidéki lapok hasábjaira,“ nem lehet szülő oka; legalább én nem figyeltem, hogy a vidéki lapokban orvosi tudományról szó is lett volna, kivévén az „egy csipetnyi orvostudomány “-t, azt is hiba volt belehurczolni. Inkább hiszem, hogy a „csacsi“ és „tátos“- féle élez napfényre hozatala és még egyéb „valami“, volt oka az ártatlan magzat léteiének. Szegény ártatlan! sem hús, sem izom, sem csont, sem vér nincs benne. Csak az a két élez, mint két agyarfog látszik szájából. S ez oly rúttá teszi az egész alakot, őszintén sajnálom orvos ur, hogy ilyen „szépizlés“ nélküli gyermeke született annak, ki a költészet terén nagyon is tudja mi a szépizlés. De ugyan mi okból is született ? Nem használ az sem orvosnak, sem laicusnak; abból ugyan nem tanul sem egyik, sem másik egy csipetnyit sem. Az orvosok nem tanulhatnak belőle. Koppnak — kinek tekintélyére orvos ur hivatkozik, — magának sem volt orvosi hite, meggyőződése. A tudomány ereje az, hogy meggyőződést nyújt A kinek nincs meggyőződése, nincs tudománya sem. Egyik a másikat feltételezi. A kinek tehát magának sincs, az másnak nem adhat, nem is bizonyíthat. Lássa orvos ur, én nem viseltetem bizalommal az olyan fajta emberekhez, kiknek önmagokhoz, s teendőikhez nincs hitök, s meg- győződésök. Az Izrael népe azon részinek, mely nem hitt, s meggyőződéssel nem birt, el kellett hullani a pusztában, s az Ígéret földére be nem mehetett. Azon okból, hogy midőn lányomhoz beszélek, menyemasszony is értsen belőle, én nem fogok állítani csak egyszerűn mint Kopp, hanem be fogok bizonyítani mindent, a mit állítok. Orvos ur czikkéből érthető, hogy Kopp alleopathából lett homeopatha, ez nem sikerülvén, lett alleopatha. Kár volt ilyen zászlóhagyott háromszoros ídeserteurt hozni fel „tekintély és fedező ezég“ .gyanánt. Nálunk még azok az urak sem „czifráz- zák“ ennyire, kik pályafutásukat a szélsőbalra kezdik, mennek, haladnak, s öregségükben eljutnak az ultramontanismus merevségéhez. Ebiben legalább van természetesség és „következetesség“. A fiatal pezsgő élet, eljut a megkö- jvesedésig, hol a „non plus ultra“ létezik. Ezi kárhoztatni nem lehet; az ember nem tehet i árról, ha mentében kiér a világból. Csak Koppot ne emlegette volna orvo: ur 1 Ugyan hallgatna-e szívesen egy papot, k háromszor convertál, ha aranyszáju szent Jánoi nyelvvel hirdetné is az úgynevezett hegyi pre dikátiót, melyben a legfelségesebb elvek van nak letéve ? Lelke előtt önkénytelenül egy sz< lebbenne fel „hitehagyott“, s illusiójának vég< láftne. • Azt sem hihetem, hogy politikai meggyő ződésének „képviselőjéül“ választaná azoi egyént, ki tegnapelőtt jobb-, tegnap bal- és ma megint jobboldali elvekre esküszik. Tudomány szül meggyőződést, a meggyőződés pedig lelkűnknek azon ereje, mely teen dóinkét, kötelességeinket átvilágítja, azoknál létesítésére lelkűnknek erőt kölcsönöz. Sem egyes ember, sem az országoka5 igazgató pártok meggyőződés nélkül valam nagyszerűt, szépet nem létesíthetnek. Olyanol ők, mint az Izrael fiai a pusztában; élőhalottak Orvos ur azt állítja: Kopp tudományoi ember volt. Én meg azt kérdem: micsoda tudomány az, mely meggyőződést nem ad lel künknek ? Mi különbözteti meg a férfiút a gyermektől ? Vájjon nem-e a meggyőződésszülte álhatatosság és kitartás ? Midőn Kopp három- izben változtatja az orvosi tudományban felmerült ellentétes rendszereket, meggyőződést, illetőleg valódi tudományosságot jelez-e ezen cselekedete ? Egy háromszor áttért paptól nem kérdezzük : melyik az idvezitő egyház. Egy három- izben pártot változtatott szökevénytől nem tudakoljuk : melyik párt vall és követ helyesebb elveket ? Kopp ítéletére pedig el nem hiszszük: az alleopathia vagy homeopathia-e az igazi tuKÖZÜGYEK. Az „egy csipetnyi orvostudomány “-hoz egy „farsangi predicatió.“*) A „Szabolcs“ 1-ső számában Dr. Szabó Dávid ur neve alatt egy czikk jelent meg, s az orvos ur azt egy igen jelentéktelen néven „egy csipetnyi orvostudomány“ megnevezvén, bemu- tatta az olvasó közönségnek. Az orvos ur emberszerető s tisztes un egyén, a folytonosan előretörő világszellemme. haladni kiván; hogy születhetett tehát e szeren csétlen czikk, ez a „csipetnyi orvostudomány“? Egy eltévedt óra, gondolám; emberek vagyunk rajtunk mindaz megtörténhetik, a mi emberen meg szokott történni. Én nem törődöm vele vájjon a magzat törvényes-e, vagy törvénytelen Nem utánzóm azokat az embereket, kik mint a Pilátus macskája, miután megették a tejfelt | A nézetek tisztulására leghatározottabb befolyást gyakorol a vitatkozás. Egyik fél véleményét köz zétevén, erkölcsi kötelességgé vált a másik fél véleményét is közzétenni. Ez a sajtószabadság áldása. Szerk. lomány ? Sem azt: elvesz-e a komeopathia, ragy nem ? Ha a „Szabolcs“ orvosi közönsége, a „csipetnyi orvostudomány“-ból nem tanulhat, miiek az a laikus közönségnek ? Ha azon körül- nény forog kérdésben, kinek adjon egy pár íangos torok „éljen“-t, az alleopatha vagy íomeopatha orvosnak-e ? ez más kérdés. Ezen izempontból kiindulva a czikk jó, mennyiben ,ignotos fallit.“ Ezen czélra a név igen ügyesen volt vá- asztva. „Kopp“. Egy kortes nemzet előtt, mint ni, nagy tekintély. Ez a név a legborzasztóbb képű kortes ;lőtt is respektust csinált volna az alleopathiá- lak; elhitte volna egy szavára, „hogy a ho- meopathia, jelenben mesterségesen készült tetőpontján áll, honnan maholnap leesik, s a történelem lomtárába kerül.“ Tekintélyes hangzású név! A világ azt hitte volna, hogy ez valahonnan Patagóniából hozott rettenetes Herkules, valami nagy kortes portentum, a ki, ha egy szavára el nem hisznek valamit, mindjárt föbe-„koppintás“-s»l kezdi és végzi az ügyet. Ettől pedig a legszájasabb kortes is fél, talán azért, hogy már több ízben „capacitálták“ ily módon. Az ilynemű capaci- tálás nem ritka eset nálunk, mert mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy nem jó hazafi, sőt ellenség mindaz, ki velünk egy véleményen nincs, igy azt megtéríteni „mindenáron“ honfiúi kötelesség. Hanem orvos ur maga rontott el minden hatást. Miért mondta ki, hogy ez a Kopp kancsal ? Hogy egyik szemével az alleopathiára, másikkal a homeopathiára néz ? A magyar ember nem hiszen sem apjának, sem kortesnek, ha kancsal; mivel nem tudja meghatározni: hova néz ? (Folyt, köv.) Visszapillantás megyénk közmivelődési s társadalmi mozgalmaira 1874-ben. A múlt év közművelődési s társadalmi mozgalmai megérdemlik, hogy azokat összegezzük, ha kissé késne is, mert e mozgalmak az elfogulatlan olvasót afelől győzik meg, hogy azokban olyan alap tétetett le, melyre bátran építhetünk tovább s melyek megyénk haladásáról tesznek bizonyságot. A népnevelés ügye iránt, mely egyike a lefontosabb s legnagyobb horderejű ügyeknek, kiváló érdekeltség nyilvánult a társadalom majdnem minden rétegében. Ennek volt kifolyása mindenek előtt a közös és felekezeti iskolák feletti eszmecsere. Egy osztálya van még a társadalomnak, melynek érdeklődését a nevelés iránt eddig sem bírtuk a kívánt mérvben fel- költeni, az, a melynek érdekében éppen buzgólkodnak a tanügy-barátok: a köznép. Ennek a megszokott roszhoz való csökönyös ragaszkodása akadályozza meg, főként a megye északi és észak-keleti részén, a rendes iskoláztatásra kiszi bott 9 havi szorgalmi időszaknak teljes kitöltését, mely miatt a megye megnevezett részén legtöbb helyt csak téli iskolázás van. j Ismétlő iskolázás az egész megyében kevés községben van életbeléptetve, ennek is egyik főoka, hogy nem hajlandók a községek ezért a tanítónak semmi fizetés-javítást eszközölni. Felső népiskola, polgári iskola a megyében — tudomásunk szerint — sehol sincs. i A megyei iskola-tanács üléseiről csak itt- , ott, szakadozott, bizonytalan tudomást vesz & közönség. Mint halljuk, ez ülések nem eléggé látogatottak. E tanács elnöke nsgos Kiss József tanfelügyelő urnák elnöki jelentése, a szabolcs- raegyei és hajdukerületi népiskolák, illetve a kettős tankerület közoktatási állapotáról, nyomtatásban, sajtó utján megjelent s az egyetemes sajtó által tetszéssel fogadtatott. E czikk Írója I is siet köszönetét nyilvánitni e terjedelmes, j részletes, kimerítő munkálatért. A népnevelés terén megyénkben látható hiányokra, melyeket e táblás kimutatásból merítettünk, ha isten úgy akarja, lesz talán alkalmunk ez év folytán egyszer-máskor rámutatni. Az iskolák megyénkben felekezetiek legnagyobb részben. Az év utolsó negyedében Kis- Várdán közös iskola nyittatott meg. Kisdedóvodánk — tudtunkkal — nincs több, mint a nyíregyházai. Az ez évben megtartott egyetemes második tanitógyülésből kevés hasznot huztunk, mivel azon részt igen kis mérvben vettünk. Népnevelési s néptanítói egyleteink szép számmal vannak s némelyik közülök már ez évben derekasint működött, mint péld. a kis- várdavidéki felekezetnélküli népnevelési egylet
