Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-31 / 5. szám
mely pályadijakat tűzött neveléstan! kérdésekre 8 a vidéki szegény gyermekek részére 70 irtot szavazott meg iskolai szerekre s könyvekre; azután a nyíregyházai ev. tanitókar; az alsó* Szabolcs és bajdukerületi prot. tanitóegylet, a „rak am az i esperesi kerületi rém. kath. tanitóegylet.“ A kezdet nehézségeivel küzd a megyei felekezeti jellegnélküli tanító-egylet, bár pályadijakat már ez is tűzött ki neveléstani kérdésekre. A felsőszabolcsi ref. e. megyében éppen ez évben alakult a nyíregyházai, nyirbá- tor és kisvárdavidéki ref. tanítók egylete, melyek az alakulás stádiumán még alig vannak túl. A rém. katholikusok pedig a rakamazi es- peresség kivételével a megye többi részében hallgatnak, semmi életjelt, az alakulásra nézve egy kangot sem hallatnak. Nagyon jól lehet dolguk, hogy oly szó nélkül elnézhetik az idő folytatását 8 a többi megyei egyletek munkálkodását (?!) Majd egyszer, ha időm és kedvem lesz, számbaveszem, hogy hány esperessége van a rakamazin kívül e felekezetnek megyénkben és igy hány róm. kath. tanitó-egyletnek kellene még alakíttatni.... De hátha addig megalakulnak ? I.. Bár igy lenne!... A tanfelügyelői statist, kimutatásban van említés a nyíregyházai és kisvárdai alesperes- ségekben 1—1 róm. katb. tanító-egyletről, de működésűkről semmi életjelt alólirt észre nem vett, tehát csak számot szaporítanak, névleg élnek,.. A n.-kállói alreáliskola ez évben egészit- tetett ki négy osztályúra. A nyíregyházai V. osztályú gymnázium adósságokba keveredvén, csaknem a lét és nem léttel küzd; pedig nagyon kívánatos, hogy megyénkben e két legközelebb említett intézet — a reáliskola és gymnázium — fenálljon és virágzó állapotba helyeztessék. Azért is nem tudjuk ezek pártolását megyénk értelmiségének annyiszor és oly melegen figyelmébe és pártfogásába ajánlani, hogy ezt mindannyiszor ismételnünk ne kellene, valahányszor alkalmunk van reá. Polgári iskola terjedelmes megyénk területén, daczára számos népes és gazdag városainknak egy sincs. Árvaház csak egy van Nyíregyházán, melyet főként e város Telkes hölgyei jelesül az ottani nőegylet tart fen. A népies irodalom terjesztése és nép könyvtárak felállítása is sürgetve volt; de e téren még semmisem történt. A tanító-egy le tek feladatai közé tartozik ez eszmét megvi tatni s valósítani, támogatást kérve s várva e tárgyban a lelkész-egyletek részéről. Itt ma tathatják ki az egyletek tagjai kézzel fogha tólag jóakaratukat s életrevalóságukat. Kivá natos is, elvárja tőlök a társadalom, hogy megmutassák I Felolvasás Nyíregyházán s Nagy-Kállón kiséreltetett meg; de ez ügyhöz nem méltó eredménynyel. Úgy látszik, hogy még városainkban sem óhajtja, éhezi a polgárság az eféle felolvasások által nyújtandó élvezetet! lelki táplálékot. Hát még a falusi köznép mikor emelkedik e szellemi magaslatra?! De csüggedjen a gyáva. Legyenek a kezdeménye- nyezők, kitartók s e folyó évben kezdjék újra a felolvasások tartását I Mindig csak előre, excelsior I (Vége köv.) Lövey Sándor. Tisztelt szerkesztőségi Alább röviden igazságszolgáltatásunk nyomorainak egy szomorú páldáját vagyok kénytelen különösen a jogász közönség elé tárni, még pedig két okból, — először hogy állapittassék meg, hogy mennyire hiányos a törvény, — másodszor, hogy a biró tartozik-e kárpótolni a felet akkor, mikor a tételes törvény hiányában a törvényt pótoló gyakorlatot nem alkalmazta; az utósóra különös súlyt pedig azért fektetek, mert a midőn az eset nyilvánossá lett, átalá- nos sajnálkozás mellett, azon nézetnek adott egyik tekintélyes szabolcsmegyei jogász kifejezést, hogy ebből furcsa per lesz, menteni a bírót nem akarja, de ezen perre (Szabolcsme- gyében) itt ügyvéd nem akad. Az eset röviden ez: N. N. reform, lelkész egy számos tagból álló családapa, — ayir-bakta- és lórontházi birtokát 5000 ftért: eladni kénytelenittetett nyir-baktai lakos Ehren- feld Reginának. Az örökeladási szerződés egy pontjában világosan befoglaltatik az, hogy az 5000 ft vételár 6“/0 kamatával, az átíratással egyidejűleg a birtokra bekebelezendő lészen. vásárló egy megyei kir. járásbírósághoz be íyujt egy egyszeiü kérvényt, melyben a bírok átíratását kéri. Járásbiró a kérelmet oly módon intézi il, hogy tisztán csak az átíratást a fél ké- elme szerint adta meg. Törvény szerint a fe- eket erről értesíteni kelletvén, természetesen í. N. ref. lelkész részére is megküldetik az síintéző végzés, a ki azonban, mint nem szakavatott ember, — bizván, vagy inkább tudván ízt, hogy úgy az eladás, miként a szerződés oegirása, de sőt maga az átiratási kérvény is- Szabolcsmegye Petneháza községében lakos — Deme Ignácz ügyvéd közbenjöttével eszkö- öltetett; a követelésről említést nem tevő tiratást rendelő telekkönyvi végzés ellen — a örvényes határidő alatt felfolyamodással nem lt. Ezen mulasztásának növelésére szolgált lellékesen említésbe hozva, azon körülmény 3, hogy a midőn vásárlóiéi férje előtt felem- tette, hogy az átíratásról hozott telekkönyvi égzést már megkapta, abban azonban semmi Válasz, a „Szabolcsi Lapok éban Horvát Imre ur által közzétett „Nyílt szó a sza bolcsmegyei pártokhoz“ czimet viselő czikkre. De vegyük komoly bírálat alá a köteles tartozások czim alatt becsusztatott tételt, tekintetbe véve a logikai rendben vele összefüggésbe hozott kiegyezési alapot s pénzügyünk az örökös tartományokkal! méltányos rendezését oly módon, hogy az 1877-ben vállalandó terheket TARCZA. Muki barátom szerelme. — Humoresk. — Kiss Endrétől. (Folytatás.) ni. Eleonóra szép szőke sugár hölgy volt (leírni nem akarom, nehogy valami más fiatal ember is szerelmes legyen belé) nem csoda, hogy Muki barátom szivét mozgásba hozta. Eleonóránál még üdék voltak az ifjúkori benyomások. Atyját — ki nyugalmazott kapitány volt — 6 éve, hogy elveszte, tehát kétszeres szeretettel csüggött anyján, a ki leányát szinte gyöngéden szerette. Volt még egy fiú testvére Eleonórának, ki ez időszerint Pesten végzendő vala a jogot. Észre vette Eleonóra anyja a Muki barátunk vonzalmát, és bár szivesen fogadta látogatását, de arra nem gondolt, liogy{ Eleonóra valaha az övé legyen, sőt gyakran hozta elő, hogy Eleonórán áll, hogy jövőjük szebb, sőt fényesebb legyen. . . . Ilyenkor Eleonóra, miután szólani nem akart, tehát hallgatott, de ezen percztől fogva annál jobban vigyázóbb lett s jobban fejtegette a Mukitól kapott szerelmes verseket. Persze nem nézte Eleonóra a verselési szabályokat, hanem a jó indulatot s őszinteh.angot. Véletlenül azonban úgy történt, hogy dolgozó asztalkája fiókjában maradt egy vers. Az anya meggyőződvén ebből, hogy a két szeleverdi egymásba fülig sze- elmes, elővette minden beszélő tehetségét; elmondta, hogy Mukinak nincs semmije, egyszerű írnok és semmi más, az bizony nemcsak íogy nem teljesitendi egy leány ábrándjait, vái gyait, de még a mindennapit sem tudja, honnan szerzendi meg, stb. Eleonóra azonban nem ingott meg. Ott van Zenghő Arthur, — mond a mama — befolyásos rokonai vannak; kilátása van a b.-i járásbíróságra, azonfelül gazdag, stb. Eleonóra összecsókolta anyja kezeit, kérte, hogy ne haragudjék reá, ő szereti azt a halvány képű szegény fiút s ő szegénységben is gazdag leend vele. Szóval úgy beszélt, mint a hogy érzett; hiába tett neki anyja szemrehányást, minden másban engedelmeskedett, de ezen egy pont volt az, melyben engedelmeskedni nem tudott, Anyja, ki leányát bálványozta — babár konbináczióját látta megsem misülni, melyeket leánya jövőjét illetőleg tett, — utójára is nem ellenzetté Muki barátunk látogatását, de előre kijelentette, hogy ha valaha Eleonóra panaszkodand, ám okolja majd magát egyedül. Muki barátunk mióta Eleonóráékhoz jár, az elegánczíára is sokkal többet ad, s most, midőn 8 hó múlva találkozunk vele, alig ismernénk reá. Modora, külső megjelenése egész más. Szögletességei a női társaság által lekö- szörülődtek s nem egy az ablakból kihajló szőke s barna leányka ajkán lebbent el e szó: „Ez a Bandré csinos fiú.“ Egy alkalommal a postán találkoztam vele, azt mondta, Pestről fuvolát vár; ezen a fuvolán tanította aztán [egy cseh flautás az én Muki barátomat, és bár 2 hónap múlva a tanítómester barátom zergebör nadrágjával megszökött, azért mégis a legszerencsésebb fiautasnak képzelte magát, hiszen minden dalért kap egy mosolyt, egy kézszoritást és (ezt csendesen mondom, nehogy a mama meghallja): egy-egy csókot. Minden reményefelettin ment; Muki barátom a mama előtt nem csinált titkot s úgy burkoltan (tapogatózni akart a fiú) példálódzóit is a szent házasságról, s a mama ugylát- szott nemcsak hogy nem neheztelt érte, sőt barátunkat bátorítani látszott. De úgy szokott történni, hogy az ember ne élvezze zavartalanul a boldogságot; az örömre egy kis üröm is következik. És —természetesen — Muki barátom sem lehetett kivétel. Egy augusztusi nap délutánján meglátogatóm őt, már az udvarba nyitva meglepett a hallgatagság, mert Muki barátom máskor vagy dalolt, flautázott, úgy hogy a szomszédok se nyughattak tőle; benyitottam hozzá, de szinte megijedtem dúlt arczától. A padozaton széttépett, szétszórt papírdarabok hevertek, lábai alatt pedig egy gyönyörű album, t. i. egy album, mely gyönyörű volt, de melyen ez időszerint Muki barátom úgy tánczolván, mint egy dühös manó — valódi foszlányokká lett, egy darabját a bársony táblának úgy vágta a szögletbe, mint már értéktelen tárgyat, holott azt határozottan tudom, hogy az albumot Muki csak ma hozatta és 20 forintba került. Nem csekély ok lehet, a mi Muki barátomat — a nyoma nincs a vételár hátralékának betáblázá- sáról, attól azon biztató nyilatkozatot kapta, hogy arról egy más végzésben fogják értesíteni, — igy egész nyugodt volt. Borzasztó nyugtalanságra ébredt fel azonban, midőn egy idő múlva arról értesül, hogy vásárlófél, — a jó formán még meg sem vá- sárlott, illetőleg a vételár ki nem fizetése daczára — Szabolcsmegye leveleki lakos — Le- veleki Sietől egy nagy kölcsönt — 3480 ftot: — két más hitelezőtől 1000 ftot tábláztatott be a tisztán állott birtokra, s felvett kölcsönért már perbe fogatott, s igy az ő követelése, mint amely be nem volt táblázva, — elveszőben van. Igaz, hogy a törvény nem tudása mentségül senkinek sem szolgálhat, és igy N. N. ref. lelkész önmulasztása miatt, kártérítési követeléssel fel nem léphetne; de ha ez igaz, hogy mulasztást követett el, akkor annak is igaznak kell lenni, hogy érintett járásbiró is hibát követett el, mi mindenesetre nagyobb beszámítás alá esik, mint a nem szakértő által elkövetett mulasztás, nem olvasván el az örökeladási szerződést, mi telekkönyvi eljárásnál e szerint betáblázás, átírás, előjegyzés nyerhetésére egyedüli alap, a melytől eltérni nem lehet; sőt igazítás, legkisebb törlés vagy vakarás elégséges ok arra, hogy vizsgálatot rendeljen el, vagy visszautasítsa a kérvényt, a mire törvénykezésünkben elég példa van, igy az egyszerű kérvény, melyet vásárló fél benyújtott, nem volt elegendő alap, hogy a birtok átíratását tehermentesen eszközölje, továbbá ha igaz az, a mi felett pedig kétsége senkinek sem lehet, hogy minden egyes egyén külön pályán érvényesítheti tehetségét, és a törvén is minden egyes pályára külön szakismeretet követel, igy a bírói pályán a jogtudomány tüzetes ismeretét. így a lelkésztől nem lehet követelni, hogy jogász is legyen. E szerint bátran ki merem mondani azon nézetemet, hogy itt a járásbiró követte el a hibát, s azért őt méltán felelősség terheli. Felhívom a szakközönséget, vesse latba nézetét, s hogy ha e szerint a bírót terheli a hiba, ez által legalább is oda hassunk, hogy közhitelűnknek ezen legfőbb alapját képező telekkönyvi ügyeknél pontosabb és előrelátóbb eljárást kövessenek, hogy sem, miként a jelen esetben egy nagy családu, s lelkészi állásánál egyébbel nem biró ember ne veszítse el vagyonát, ne zavarják fel örökre nyugalmát, s az igazságszolgáltatás felőli rósz hirbe ne ringassák. — Tisztelettel Éles Béla, mk.*) ügyvéd. Polgármesteri évi jelentés az 1873-ik év folyamáról. II. A közigazgatás ügyében. (Folytatás.) e) A belső gazdászat kezeié A városi fogatok, valamint a pandúrok lovai ellátásához, melyeknek száma 23-ra megy, bevásároltatott: ,■ . zab . . . . f. 921 köböl mely készletből kiszolgáltatott 743 „ felmaradt az 1874-ik évre %178 „ zab. Szénarészlet köttetett . . 26,595 ebből kiadatott a városi s pandúr lovak számára . 16,753 részlet eladatott . . . . 10,000 „ Haszonravaló fa beszereztetett: összesen . . . . . m darab kiadatott . . . . . ni maradt készletben ... 00 Tölgyfadeszka a közlekedési utakon levő hidak javításához: beszereztetett . . . 124 darab felhasználtatott . . . 112 készletben maradt . . 10--------------------- • í? *) E rovatban közlőitekért beküldőt terhel minién felelősség. máskor oly jámbor fiút — kihozta rendes kerékvágásából. m — Servus! jó napot! hát téged mi lelt? tán megbomlottál? — szólottám én, a mint láttam Muki barátomat eme szokatlan állapotban. — Jó napot? Yolt, nincs! — felelt Muki kezet sem nyújtva; arcza, hangja olyan moró- zus volt, mint valami vadembernek. Neki esett egy szekrénynek, a kulcsot nem lelvén, ujjával kezdé feszegetni, minek aztán az lett következése, hogy — beleszorult. — Jer hamar Tóbiás! Segítség! Tóbiás! Tóbiás segíts, mert mindjárt ujj nélkül maradok ! — Hát mit kaparászol ott, te szerencséién halandó ?! — interpelláltam én s megkísértve ujját megszabadítani. — Szerencsétlen?! . . . Igen, igen, jól mondád. Vitess engemet a bolondok házába, íötöztess meg; jó erősen hurkold nyakamra s rezemre a kötelet, mert máskint összefolyto- gatom ezt a nyomorult világot! A mint igyekeztem ujjának megszabadításán, az én szerelmes barátom el kezdett áldani, (persze, úgy visszájárul) aztán ujjának ide-oda rángatásával azt nyerte, hogy midőn elvégre kiszabadíthattam, egész véres volt. A földre pillantva, egy darabka papirost vettem észre, melyen következő sorokat ve hettem még ki: „Hozzá!“ „Összetörted szivem oltárát! “ A többi olvasható nem volt. (Vége köv.) kre productiv, s igy bizonytalan jövedelmű ország •tot létünkre könnyebben viselhessük. Itt utaink el- re; válnak, mert én a közjogi alapot, mint olyat, só- mely függetlenségünk s nemzeti önállóságunk- a nak útjában áll, s nemzetünk ezredéves fejlőtó- dósét gátolja, a törvényhozás által békés utón ie- folbontandónak, megszüntetendőnek tartom; feliár tétlenül megváltoztatandónak, mert e nélkül sni pénzügyeink rendezését teljes lehetetlennek hiten szem. Remélem, senki nem fogja megtagadni, >á- hogy egyes emberek gazdálkodása, báztartásá- ie* ban a productiv kiadások is képesek megza- ul. várni az egyensúlyt, ha meggondolatlanul ha-1 !S- lomra tétetnek a beruházások, annyival inkább en pedig, az inproductiv kiadások, ez hitem roeg- ve győződésem szerint úgy van az államok élete >et 8 háztartásában is. Tagadhatatlan pedig, hogy dő köteles tartozásaink nem jövedelmeznek sem 11- ma, sem a jövőben. Elfogadásának oka a múltún ban van, az 1867-ben elfogadása pedig szégyen in bélyegét sütötte a nemzet homlokára, melynek en önfiai segélyezésére azon időben fillérei nemi ne voltak, midőn Ausztria zilált pénzviszonyainak a- helyreállítására milliókat pazar kézzel kiadott. Előttem pénzügyeinknek oly mó- in doni rendezése, az örökös tartomá-| s- nyokkal szemben a méltányossági le alapján, hogy az 1877-ben vállalandó terhe-1 m két könnyebben viselhessük, annyit jelent, hogy I ig gazdálkodjál és gazdálkodjál, hogy 1877-ben I legyen újra mit nyúzni rólad hazám 1 t- Pénzügyeink rendezését én csak nagyobb- szerü reformok keresztülvitelével, helyzetünk m átalakításával látom elérhetőnek, itt első sor- n ban vélem megemlitendőnek a bankügy mielőbbi I )- sikeres megoldását, mert helyzetünket bár szó-1 >t morunak tartom, de felteszem hazámról, ha ; s nagy áldozatába kerül is, feltud és felfog egy I n önálló nemzeti bankot állítani, nem hagyom fel-1 k állítását a boldogabb időkre, mint azt czikkiró |- ur teszi, azt tartván, ott kell gyökeresen orvo-1- solni, hol baj van, s vigyázni reá, nehogy el-1 i késsünk, s czikkiró ur a jobb idők megítélését I egyenesen a képviselők belátására bízza, mely-1 j- nek hátránya az, hogy a képviselő Ígéretének 1- be nem váltására mindig találhat és hozhat fel 11 mentő körülményeket. Pénzügyünk, valamint iparunk fejlődése I f s tekintetéből, tekintettel a kötött szerződésekre | - szükségesnek tartom a határvámok felállítását, Ia- mert igy fejlődő iparunk nem lesz szorítkozva a ! az Ausztria által alamizsnaként nyújtott segé-1n ■ lyezésre, mely mig egyfelől jövedelmeink fórrá- n sát szaporítja, iparunknak megszerzi az elsősé- e| ) get hazai piaczainkon. If Nagyhatalmi állásunkat egyáltalában nem D- tartom a katonák (közös hadsereg) nagy lét- & ■ száma által biztosítottnak, de annak a polgá-l, 1 rok hazaszeretete s áldozatkészségében hiszem ' feltalálhatni alapkövét. 1 Midőn a közös hadsereg létszám leszál-l? , litását, s helyette a nemzeti szellemű honvéd-1 ség fejlesztését kívánja, egyetértek czikkiró ur- p ral, azon kikötéssel azonban, hogy a honvédelem a magyar koronának egyedüli véderejét ké- J pezze- . , , , lm Nem igy állanak a dolgok a képviselőhaz - rendezése tekintetében. Én az ő nézete szerint 1 alkotott rövid tartamú osztályos ülésekben aj , centralisatio leghatalmasabb eszközét látom, s tökéletes szabad kezet látok engedve a minisz j terek túlkapásainak, önkénykedéseinek, mert a L nemzet sorsa felett határozó körülményekre a többségben levő párt biztosíthatja maga szá-| _ mára az általános többséget, alkotván az ősz- az tályt tisztán olyan képviselőkből, kikre minden körülmények közt számíthat. Arra pedig, hogy a képviselő polgári kö- _ te lességeivel is el van foglalva, ennyit felelek, Lg bogy a képviselő, ki mandátumot fogad el, mig | ^ megbízása tart, nem magán ember, hanem a | ^g kezébe letett elvek s megbízás képviselője. Lp Felsőbázunk rendezését szintén korszerű- mi nek tartom a tökéletes szabadelvüség alapján, is, tekintet nélkül születés é3 vagyonra, kívánom | lit megoldani. | vé ;| Egyetértek czikkiró úrral, midőn drága s - nehézkes kormánygépezetünk átalakítására szó- , lit fel,alkotva erős kormányt, de hozzáteszem: ■ független és felelős kormányt, s e kormánynya I ■ szemben megyei önkormányzatot, megjegyzendő, 1 nem a virilismus alapján, melyet az idő s fel- • merülhető szükségletekhez képest önmagunk I fejleszszünk. Kívánom igazságszolgáltatásunk nem egy- í J szerüsitését, de megváltoztatását, — mert nevetséges és szánandó dolognak tartom a nép zsebére megélhetés végett utasított birói végrehajtókat. Ezekben megtevén ellenészrevételeimet mindazon főbb pontokra nézve, melyekben párt- I állásunk s ellenkező elveink alapján czikkiró úrral egyet nem érthetek; csatlakozom H. J. j urnák azon kívánságához, hogy mentsük me£r hazánkat, közelebb megyénket „a nép demora- lizálásától“ ne használjunk romlást előidéző I eszközöket, egyedül a haza szerelmeit feltárva I engedjük a népet tiszta felfogását és józan ité- I letét követni, s a népválasztotta képviselőtől határozott Ígéretet vegyünk ne csak arra, miszerint hivatalt megbízatása tartama alatt nem fogad el, de ha programmjával ellenkezőleg cselekednék, vagy mulasztást követne el, megbiza- I tásáról önként lemond. Ha bár politikai tekintetben ellenkező vé- jleményen legyünk is, elvárom pártkülönbség nélkül megyénk s hazánk minden hü fiától, hogy e legutóbbi pontban foglalt nézeteimben találkozni fognak midazok, kik a legközelebbi követválasztások alatt meggyőződtek a felől, hogy I az önzés a corruptiót nem kis mértékben idézte elő, — segédkezet fognak nyújtani annak a jövőben leendő meggátlására.
