Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-12-27 / 52. szám
Nyíregyháza, deczember 25. 5S» szám. III. évfolyam. 1874.-3—ü—Sr*íiÉZ—8>* Eihfizeiéti árak: , . . . 4 frt. J, Ez«?»í évre .««••* 2 „ «V wU £vre .....................................i If agy^Ä **vr® ••*••**’ " n ref. leik«*«* I»* Bén»an..tlan-Wl*«* iynart keaokböl fogadtatnak el* A kéziratok nein adatnak yiawa. Kiadú-hivalal, i hovi « eífefizetéai pénzek,»lapbaelint hirdetések és felizélamlaaok kílldendék: l• Nagytér 130. az a SZABOLCS Vegyes tartalmú, hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. Kinti ö-tulajdonos: a .,s*abolcen»egyci lapkiadó-társulat. “ a a a Hirdetési dijak: Minden 5 hfeábo. potlt-.or agyaiért hlr- I detéanéi s kr., tSbb.cSrtnCl 4 kr. Terjedelme, birdeté..k tSbbiiM beik* tartása: kedeexdbb föltételek alatt •<«- kOiOéheté. Minden egye. beiktat», után kinő.tár- illeték SO kr. A nyllt-térb.n mindek károm haaábo. garmond-.or dija SO kr. Ás előfiietSk, a hirdetések meg* szabásánál, 20%-nji kedveimén/* ben réizeiillnek. Előfizetési felhivás évi folyamára. A „Szabolcs“ az nj évvel 4-ik évi folyamába lép! Három éves pályafutása elég kezességet és biztosítékot nyújt jövője iránt. Megyei érdekeinket, különösen azt, mely a megye szellemi fejlődésével és fel vi rá gz ás ával egy és ugyanaz: a nép nevelés ügyét, lehető legszélesebben és melegebben karolta fel lapunk; igyekeztünk, hogy a szépirodalmi rész is változatos és gyönyörködtető legyen; felvettünk s megvitattunk sokszor nemcsak megy7ei, de országos uj és üdvös eszmékét is, szóval mindent elkövetünk, hogy lapunkat a közérdekűség színvonalán tartsuk. Erezve, hogy lelkiismeretes muut. kálkodásunk után méltók vagyunk a közönség pártfogására, tekintve mindenfeléit azon érdeklődést, mely- szerint különösen äz utólsó évnegyed második felében, előfizetőink száma 50-nel szaporodott: határoztuk,hogy lapunkat jövő évben is felfogjuk tartani. Tisztelettel ajánljuk azt továbbra is a t. előfizetők pártfogásába! ESóíizHéhi árak az eddigiek. Egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, évnegyedre 1 frt. Az előfizetési pénzek postai utalványok mellett a szokott helyre küldendők. Tisztelettel az igazgatóság. TÁRCZA. Karácsonyban. 1874. A fény fölujul, — megváltónk jelen, Világot gyújtva gyászos éjjelen. Súlyos bilincs, kainság, babona: Ezpkpek fpldön többé ninps bona, Önzés, erőszak el züllöttének Hírére a megváltó jöttének. Erény, igazság fényövezte trónon Büszkén tekint le mint fennröptü sólyom. ínség nem él, nyomornak nincs hatalma Szereteté e földnek birodalma, * * * Mig igy beszél a hitnek embere: Előtte zúg a vésznek tengere. Tépett ruhában mennyi árva sir!?! Égő szivekre hol van balzsamir?! Kemény erővel jár-kel a hatalmast . . Kegyelmet kérnél? rád rivallja: „hallgas“ Karácson napján. 1874 Világ ünnep! Légy üdvözölve általunk! . Örömtől pirosló hajnalodon hadd zendüljön meg ismét az angyalikar, „Békeség e földön és az emberekhez jó akarat!“ És e dal hadd zengjen a kunyhótól a palotáig; hadd vegye át az ifjú az aggastyán reszkető ajkairól, a gyermek az ifjútól! ... A föld egyszerű gyermekétől a fényes ur, a tudatlantól a tudós, az alattvalóktól a királyok! . . Hadd verjék vissza az ormok a völgyeknek, hadd ragadja a szellő fül a hegyeken s tengereken, messze, elvadult pusztákba, idegen nép közzé, kikre még lidéreznyomásként nehezül a sötét éjszaka ! . . . Közel két ezredéve már, mióta a „békeség“ és „szeretet“ első sugára felragyogott, és mégis napirenden van a küzdelem, a vérontás, az érdek-és sze- mélyharcz, az irigység és gyűlölködés, a rágalom és fondórkodás! . . . Való- han úgy látszik, mintha a győzelem, a ma fellobogott fény, elleneinek részére állana; pedig valóban nem úgy áll a dolog! .... Igaz, hogy küzd még a tudatlanság; sötét felhőt, áthatlan éjt -szán* dékozik borítani az emberiségre. ». ■ Az emberi szív még sem oly tiszta^ mint a minőnek lenni kellene! A hatalomszomjas ember még titokban köszörüli fegyverét! . . . S vas fegyelmü hadakat vezet egymás öldöklésére. Az irigység és roszakarat szótárában még nem találod e szókat: „igazság“ és „szeretet.“ Itt ott az inség elhagyatott pusztáin még a magára hagyott nyomor zokog. Az erény még itt ott száműzetik, az igazság keresztre íeszittetik! — A „sz.-.badság“ súlyos bilincseket csörget lábain. De egészben véve még is örvendetes haladás mutatkozik. — A nemesebb érdekek ellenei folyvást vesztik a tért lábaik alól, az ellen fegyverein naponként újabb csorbák mutatkoznak, s nem sokára bágyadtan ejtendik ki kezeikből az összetört fegyvereket. Csak kevés évek is nagy eredményt mutathatnak fel. — Válaszfalak omlottak le, melyek oly átkosan zárták el egymástól a testvér sziveket. — Rabszolga ' kereskedések szüntettelek be, a szabad-1 ság és jog folyvást nagyobb körben terjesztetik ki. A tudomány, a nevelés I által, boldogitóan hat el azon körökbe' isr melyeket nehány évtizeddel ezelőtt még csak az igavonók sorsában szerettek részesíteni. A szeretet már valóban mennyei hatalom az érző ember kezében; előtte nincs ínség, nincs nyomor, mihelyest akarja. Mindezt ama felcsillogó sugárnak köszönhetjük. Legyen áldva s üdvözölve általunk e szellem! Ki a karácsonyt megünnepeli, akaratlanul e nemes eszméknek áldozik. Legyen azért „békeség“ a szívben, „szeretet“ a családban „egyetértés“ a lazában, „jó akarat“ a haza polgáraiban! 2z lesz ránk nézve akkor a legszebb sarácsony ünnep. Ekkor a megpróbáltatás eme nehéz napjaiban is megállhatunk; az inség nem ver le, a nyomor nem CBügeszt el, mert egyet értve és támogatva, bátran haladunk a keserűség siralom völgyében is. Legyen tehát karácsonyi imánk : „Szabadság, egyenlőség, testvériség“ Cs. J KÖZÜGYEK, Válasz Görömbei Péter urnák A „Szabolcs“ 47. számában ily czimmel „a tanitó a társadalmi életben“ egy epés czikk jelent meg főn tisztelt ur ismert tollából; melyben egy néptanító ügyét iparkodik védeni, de olymódon, hogy ez által egyszersmind egy ha- sonállásu, bár más va'lásfelekezetü néptanítót e lap olvasó közönsége előtt meghurczoljon, sárba rántson. Nagy kegyesen nem nevez ugyan meg, mert mint magát kifejező ez egyén név nél- ml is magára ismerend. És igaza volt. Mert én csakugyan megértettem, kiről lehet itt szó, sőt többet mondok: Kár volt saját becses nevét is közölni, mert, legyen meggyőződve,-e czikkből azt is könnyen kitaláltam volna; hisz nem hiába mondja a költő: „Csak sast nemzenek a sasok, és nem szül gyáva nyulat Nu- párdueza.“ De dologra térek: Tisztelt czikkiró ur fölemlíti, hogy én az iskola udvarán egy kug- lizót rendeztem be. Igen a kuglizó csakugyan létezik, és pedig a mennyiben jelenleg én vagyok a helybeli orgocista-tanitó, mondhatom a saját udvaromon. Itt szokott a város értelmiségének nagyobb része, valláskülönbség nélkül, összejönni, a délesti órákat egy kis testmozgás,- újságolvasás- és hasznos eszmecserével töltendők. S ezzel, azt hiszem, senki jogát sem sértettük meg. Azonban csak most jön a dolog veleje. Czikkiró ur azt mondja tovább, hogy én a helybeli más felekezetű tanítót, ki e téren oklevelet szerzett, midőn állását elfoglalta volna, tehát ezt saját felelőségemre s önkényti- leg a tekéző-társaságból kizártam. Először is szabadjon kérdenem: mit akart czikkiró ur e szavaival mondani: „ki e téren oklevelet szerzett, midőn állását elfoglalta volna“? Talán védencze érdemének kitüntetésére hozza fel, vagy ellenem? Ha az első okból: úgy csodálom, hogy lehet ilyesmit fel is említeni, mikor úgy is tudjuk, oklevél nélkül állását el sem foglalhatta volna. Ha pedig ellenem; mintha én azzal talán nem is bírnék: úgy a közönség előtti ily rósz akaratú gyanúsítást kikérve, felhívom a czikkiró urat, ne sajnáljon egyszer nálam bekopogtatni és én szívesen szemei elé fogom tárni tanítói oklevelemet; sőt postamesteri diplomám által azt is ki fogom mutatni, hogy valóságos postamester, nem pedig postakezelő vagyok. A mi pedig azon vádat illeti, mintha én a szóban levő tanitó urat a tekéző-társaságból kitiltottam volna, megjegyzem: ha valaki udvarán egy zártkörű kuglizót állítana, úgy hiszem, ba nem is cselekednék udvariasan, de mindenestre jogában állana onnét bárkit is, kitiltani. Itt azonban hasonló eset nem fordult elő. Avagy kérem nevezze meg az időt, esetet, mikor utasítottam el őt egyenesen udvaromról? — De kérdi talán czikkiró ur, hogy van az tehát, hogy az illető tauitó még sem tagja ama társaságnak? Megmondom. 1-ször Miután már létezett társaságban nem fizette ki egészbeni tagdijilletményét. 2-szor Mert közte ás köztem már évek óta feszült viszony létezik; hogy pedig mi okból? sem a dologhoz nem tartozik, sem czikkiró urnák nem tartozom felelni. Elég az, hogy e viszonynál fogva sem ő az én házamat, Bem én az övét nem látogattuk. —íme most már mind a. t. olvasó, mind czikkiró ezt beláthatja, hogy tulajdonképen nem én, hanem e feszült viszony tiltja őt el a kuglizó társaságtól. Egy ily eset pedig, úgy gondolom igen természetes, és a mindennapi életben^ hol annyi baj, és kellemetlenség adja elő magát, nem épen ritka esemény. Ez sajnos ugyan, de nem tehetünk róla; mert ha minden kellemetlenséget, bajt, viszályt meg akarnánk szüntetni, előbb az embereket kellene megsemmisíteni, mint kikben mind ezek valódi oka rejlik. Kár volt azért czikkiró urnák, mielőtt a dolgot alaposan ismerte volna, azonnal erkölcstelen, jellemtelen stb. jelszókban keresni az okot, melyek itt szóba sem jöhetnek: kár volt mindjárt oly pathoszszal humanismust, erkölcsi, társadalmi meggyilkolást emlegetni. Avagy ha czikkiró ur a humánus elveket oly tökéletesen elsajátította, kérdem : humánusnak nevezhető-e — ezen eljárása, midőn egy néptanítót minden elegendő ok nélkül, túlzott vádakkal pellengérre igyekszik állítani? ítélje meg a t. olvasó. S ezzel végére értünk volna a valódi ügynek. De mint hogy e czikkben előfordul más nehány, ép oly különös, mint sértő megA megváltók jutalma a kereszt! . . Szegény hazám, te mélyen érzed ezt! * * * Mégis ne csüggedj 1 ezt a fényt kövesd Vészben, viharban egyként, örömest. Mert e napfénye szent lesz és örök, Ifjan mosolyg, bár folding, smenny dörög. Lukács Ödön. Egy család története. (Regényes korrajz.) III. Rész. „A regényes hely.“ (Folytatás) az urak ott a városokon, kik felfegyverzett, vagy ha ugytetszik elpalástolt szemekkel hu- nyorgatnak a szembejövők szemei közzé, s szemtelen tolakodásokkal ostromolják még az ismeretleneket is. A falusi romlatlan kedély szerelme titokban nyíló virág. Próbálna csak egyetlen nő oda vegyülni nyilvános mulatságon Évül a legények társaságába, az ugyan nem kapna többé férjet, s reggel aligha arra nem ébredne félj hogy szép tarka pántlikába font baja eltűnt. A szerelmesek találkozója a „kaláka“ és „fonóka“ itt köttetnek a viszonyok, vagy helyesebben: fűződnek tovább. Egy véletlenül, vagy önkéntelen elejtett orsó, mit úgy szeretnek felkapni a legények, az ennek átadásáért követelt, de legfeljebb erőszakkal rabolt csók, egy két lopva váltott tekintet, vagy titkos kéz szorítás minden közeledés .... és még is oly híven, oly igazán tudnak ezek szeretni!....' A menet épen az urasági lak előtt volt már, ritka kedv, dévajság csapott fel. a nevető lyányok ajkairól, az öröm folyvást fokozódott s mindinkább elragadta az ártatlan szűzies kedélyeket. . . Egyszerre nagy hü-hó, zaj, kiabálás csapott fel az urasági udvarból ; a kapun a rémület kifejezésével rohantak ki, a cseléd emberek, ellökve maguk előtt a bámész gyermekeket, s keresve menedéket, Az udvaron belől szakadozott kiáltások: „Tala te Gyöngyös“ és rekedt bőgés hallatszottak! A zaj és rémület egyre nőttl . Mindez egy pillanat müve volt. A másik pillanatban már ott állt az uradalmi gulya hatalmas Inkája a kapuban,: ^érben forgó szemeit végig jártatva az előtte álló közönségen, melynek lábait a rémület & földhöz szegezte. A falu legénnyeinek gyávább része mihamar futásnak indult, utánnok a jegyző; _ a leányok még akkor is tánczoltak tovább, a legények közül egy bátrabb hozzájok szaladt, figyelmeztette őket. Ezen rémület kifejezésére nincs szó az emberi nyelvben. A lyányok még akkor is fogták egymás- kezeit, a mélabus dal egy rémes sikoltássá változott. — A kétségbeejtő rémület földhöz szegezte lábaikat. — Ez volt szerencséjük, A falu legénysége természetesen nem vesz részt ez ártatlan mulatságban közvetle nül, csak közvetve, oda tapadó szemeivel, amint a dalló, nevető nők haladnak végig falun, ők is lassanként tovább vándorolnak ka putól-kapuhoz, mintha csak úgy véletlenségbő történnék az egész, és mégis mind szemme* kiséri lopva a maga kiválasztottját! Nemi romlatlan köznép még annyira nem vitte., mint ■ - 1 .... A dallő, nevető leányok kipirul mosolygó arczczal folytatják a játékot tovább 1. (Majd elfeledjük mondani, bogy a mi jegyzőn] is felébredt a csiklandozó dalra, s úgy ruhás tói a mint kanapéjáról felkelt, kiment bámúln és gyönyörködni a falu szépségeiben, mert mi tűrés tagadás, a falusi szépségek iránt ő i nagy fogékonysággal viseltetett, s ő is halat együtt tovább és tovább a menettel.
