Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)

1874-12-27 / 52. szám

jegyzés, az igazság érdekében ezekre is vá faszolok.

így t. Görömbei Péter ur arról tűnődvén miként is lehet az, hogy az ő védencze, egy okleveles tanító, az én szegény házikörömet néha-néha becses jelenlétével megtisztelő társaság tagja nem lehet? nagy bölcsen ki süti, hogy ennek oka nem lehet más, mint hogy ez én felekezetemből is többen hozzá küldik gyermekeiket. Na lám, mily találékony Csak hogy ez ötletet — úgy látszik — maga bitte el egészen, mert nem mulasztá el zár jelbe tenni. Én pedig azt mondom, fölösleges volt meg is említeni. Mert — ha tudná czikk itó ur, miért járatja védencz^hez egy pár család gyermekeit, kétségkívül nem igen di e&ekedett volna vele.

S ha még is oly nagy érdem ez előtte tudja meg tehát, hogy én hozzám is jártak, és járnak más Felekezetű, sőt izráelita tanon

czok is. ' ,

De a czikk legjellemzőbb része azon pás sus, melyben, miután jobbra, balra csapott volna egy pár frázist s védenczének valamennyi ér demét elszámlálta, nehogy ily eset által iskoláink, nemzetünk, hazánk, sőt az egész emberiség tönkre silányuljon: felhívja városunk intelligentiájának azon részét, melynek barátságát állandóan élvezni szerencsés vagyok bogy az ő kedvéért már most változtassa meg véleményét és ama, hibája nélkül mellőzöttet körükbe fogadván, ezután engem szintén hibám nélkül zárjon ki abból. Mily humánus indítvány 1 valóban kár, hogy ily békebirói talentumot az európai hatalmak mind eddig föl nem karoltak . . . Uram, czikkiró ur, nagyon csalódik, hogy a bizalmat ki lehet erőszakolni! Hogy pedig már is tud oly egyént, ki épen ezért lépett ki a társaságból, megengedem, hisz nem oly titkos ügy ez mint képzeli. Csak hogy valamit még is elfelejtett fölemlíteni, mi pedig fölötte lényeges a dolog illusztrállásához, mondom, ezen egyén történetesen épen a kérdéses tanitó ur lelkésze 1 mint ilyen tehát mo- raliter kényszerülve volt a tett lépésre.

Még egy pontra van mondani valóm; mely Bzerint én egy tanitó urat, ki engem per col- lega czimekkel traktált, ajtót mutatva, kiutasítottam volna. Édes könnyen hivő czikkiró ur,l ezen állítását habár nem is tettem betű sze- szerint értelemben, de biztosítom a colléga urat, hogy máskor tenni fogom, ha a körülmények netalán még egyszer ugyan azok lennének; minthogy egy szó változatos hang adással majd barátságos megszólitást, majd durva gorombaságot jelenthet.

Végre ki fogyván a vádakból dr. Mathews Vilmostól hoz és alkalmaz rám a legsértőbb módon egy idézetet. Nem ismétlem, hisz úgy is ismeretes; sem nem védem magam e helyen, mert ezt tenni tiltja szerénységem. Csak Bőrűének eme szavait állítom vele ellentétben „a hol Végződik az argumentum, ott kezdődik a gorombaság.“ Igen, t. czikkiró ur, nekem állandó segédem Van, ki e téren bár mely más- tanitóval versenyezhet, a mint ezt kerületünk egyházi felügyelője által az iskolámról adott dicsérő elismerés eléggé bizonyitja. Csodálom tehát, hogy iskolámat pellengérre állítani iparkodik, ínidőn azt még távolról sem ösmeri; mig védencze iskolájának árnyékolásáról nagy bölcsen hallgat. — Minek következtében bátorkodom t. czikkiró urat a f. évi prot. egyh. és iskolai lap 48. számában közlött czikkére, nem különben az 1868. évi XXXVHI t. c. 34 § szakaszára, figyelmeztetni.

íme ezeket kívántam a t. közönség nagyobb tájékozhatása végett s ügyem tisztázása tekintetében felhozni. S most már kérdem: mit akarhatott t, czikkiró ur közleményével elérni? Talán e köztünk levő kis egyenetlen- ■ séget akarta eloszlatni: úgy tudnia kellett volna, hogy „a tüzet nem olajjal szokták elol-1 tani,“ mint a közmondás tartja; s tudja meg, hogy „több legy et lehet fogni egy csepp mézzel, mint egy hordó eczettel.“ Ha pedig csak azért tette, mert irói viszketege nem talált már más tárgyat, melyet közölhessen, úgy egész tisztelettel felkérem, legyen szives ezután ilyesmitől megkímélni.

Most pedig megszüntetem t. czikkiró úrral minden további vitatkozásomat, azon hozzá

adással: „Sohase mondj valakiről rosszat, míg biztosan nem tudod, igaz-e az? És ha meg vagy győződve róla, kérdezd meg ön magadtól miért mondjam el?y Ligethy György.

I m. k. postamester és«rgouista-tanitó

t p

_______

! „Két ellentét“ melyik az igazi?

I A nyíregyházi ág. hitv. ev. elemi tano dákról az 187*/3. évben — ily hivatalos jelen- * tés történt az egyházmegyei gyűlésen : t JjH l nyíregyházi városi népiskolákban a tanítók általán, és daczára az uralgó hólyagos himlc és váltóláz miatti nagymérvű mulasztásoknak dicséretes, sőt minden tekintetben job! i előhaladást tanúsítottak, minek egyik oka, a i tanodáknak 3 tanosztály és 3 tanerővel szaporításában rejlik. — Kitűntek különösen Szénfy Gyula, Pazar István, Mráz Károly, Rúzsa Endre. A magyar nyelv tanítása mellett meglepő eredményt felmutatott P a z á i István, a Kobilicz-féle alapítványból 20 írttal jutalmaztatott. — A tanyai iskolákban kitűnő vizsgát adtak: Valent Pál, Fábián Márton és Kovács György, —dicséretestKir- tyán Mihály, Palásty Jenő. — A magyar nyelv tanítása mellett jó előhaladást tanúsított 4 (tanyai) tanitó 10—10 írttal, 2 tanitó pedig 5—5 írttal, a Reguly és Szekeres-féle alapítványból, jutalmaztattak.“

Ennek ellenében Kiss József szabolcsme- gyei és hajdukerületi kir. tanfelügyelő ur, közrebocsátott „Elnöki Jelentésében“ az 1873. évi közoktatási állapotokról, X. római szám alatt, ekképen nyilatkozik: „Szellemi előmenetel tekintetében, kitűnő iskolák voltak, az ágostai hitvallásunknál Nyíregyházán leányiskola 4-dik osztálya, tanitó : Szénfy Gusztáv (helyesen Gyula); első elemi alvégi fiú osztály, tanitó Mráz Károly; első elemi központi vegyes osztály, tanitó: Gdovin János. - Jó iskolák voltak : Nyíregyházán: ág. hitv. első elemi nyu- goti vegyes osztály, tanitó Gerhard Sámuel; és első elemi vegyes osztály, tanitó Rúzsa Endre. Kielégítő iskolák: Nyíregyházán, ág. h. első elemi 2-ik fiúosztály, tanitó Nagy Sámuel; kis-cserkészi tanyai iskolatanitó Kovács György, s tanyai iskolatanitó Fábián Márton, alsó vadasi iskolatanitó, Valent Pál.—-Rósz iskolák: Ágostai hitvallásunknál Nyíregyházán: első elemi ná- dorutczai vegyes osztály; első elemi felvégi vegyes osztály (Hudák György, ki ez évben, Zsedényi-féle 50 frt jutalomdijban részesült); harmadik elemi fiúosztály; — negyedik elemi fiúosztály (Pazár István); harmadik leányosztály (Habzsuda) és második leányosztály.

E két ellentétet egymással szembe állítva, méltán kérdezzük : hogy melyik az igazi ?

Közli: B. it •:

házmegyei közgyűlés által módosítás nélkül el nem fogadtatott.

Nem fogadta el pedig azért helyreigazító, záradékkal is, mert a gyűlést restauratióvá változtatni nem óhajtja; a mi igen könnyen megtörténhetett volna, ha képviselő uraimék nem köpenyben, de a szél által nehezebben hajtogatható szűrben jelentek volna is meg a gyűlésen Nem fogadta el helyreigazító záradéka nélkül pedig — mint azt közlő határozatként tudatja hibásan, — azért, mert prot egyház- alkotmányunk jogsértését nem akarta elkövetni Egyházainknak megvan azon joga, hogy kormányzó férfiait szabadon választja; eme jogától az egyházakat meg nem lehet fosztani, — de nem is volna tanácsos, mert egyházkormányzatunk sajkája könnyen a hyerarchia felé evezne. — De meg ily egyházjogi kérdések — valóban lényeges kérdések, — maguknak az egyházaknak meghallgatása nélkül — a dolog természetéből kiindulva — meg fém változtathatók s el sem dönthetők. Egyházkormányzatunk keretébe sehogy sem látom odaillőnek ráerőszakolást,

Hogy tehát az olvasó közönség a téves tudósításból egyházmegyénk kormányzó férfiait valahogy ily ráerőszakoló testületnek ne gondolja, helyén látom a hibásan felfogott határozatot helyreigazítani, úgy mint az valóban megtörtént, nevezetesen : „ Az egyházmegyei tiszt viselők ennek utána 3 év helyett 6 évre fognak választatni, — és hogy a megunott sza- vazgatás helyett, a viszonyos szótöbbséget nyertek közül, a két legtöbb szavazatot nyert egyén tűzetik ki uj választásra.“ — De nem a gyűlés jelenlevő tagjai fognak választani.

Jó is volna igy I Örvendenének ennek azok, kik szeretik a zavarosban való halászást. — Megválásztanánk majd a gyűlésen tisztviselőnek azt, ki nyájas mosolylyal leereszkedik hozzánk, - vagy ki érdekeinknek embere leszen.

Méltóztatott ígérni a téves tudósításban, üogy a 48-ik számot követő szám hozni fogja a gyűlés tárgyát részletezve is: erre vártam, hogy majd észrevételeimet akkor teszem meg. De miután az elmaradt, vettem bátorságot magamnak sietőseu megtenni e helyreigazítást, főleg a közönség helyes értesítésére; minde- nekfelett pedig azért, nehogy a jegyzőkönyv sajtó alá, hamis becsusztatással — adattassék által.

Kelt őrben, 1874. decz. 12.

Nagyváthy Ferencz, s. lelkész.

Helyreigazitás.

A „Szabolcs“ 48-ik számának ujdonsági rovatában, a felsőszabolcsi ref. egyházmegye Nyir-Bátorban, múlt november hó 10-én tartott közgyűléséről értesittetik a közönség, s hozott határozatai közül, mint érdekes curiosum emlittetik meg, miszerint: „Az egyházmegyei tisztviselők ennek utána 3 év helyett, 6 évre fognak választatni, — és hogy a megunott sza-' vazgatás helyett, a viszonyos szótöbbséget nyertek közül, a gyűlés jelenlevő tagjai azonnal fognak választani.íme, a határozat téves elferditése I...

Miután t. szerkesztő úrhoz, mint egyházmegyénk egyik jegyzőjéhez, fent hivatolt gyűlésen, nem volt szerencsénk : azt kell hinnem, hogy a jelzett hibás közlést, illetékesnek vélt tudósítás folytán tette meg lapjában. Pedig a tudósítás nagyon el van tévedve.

Mert igaz ugyan, hogy az egyházmegyei hivatalnokoknak 3 év helyett 6 évre leendő megválasztatását sürgető indítvány aként hangzik, mint közlő azt hotározatképen a közönséggel tudatta, — hozzá adva még eme záradékot, „hogy az egyházaknak megbízott — s a gyűlésen jelenlevő képviselői azonnal fognak választani: mindazáltal az indítvány a nt. egyA „Kisvár da vidéki felekezetnélkiili nép nevelési egylet“ alapszabályai.*)

I. Az egylet czime, czélja, tagjai és székhely«.

1. §. Az egylet czime: „Kisvárda- vidéki felekezetnélküli népnevelési egylet.“

2. §. Az egylet czélja: A népnevelési egylet mindenkiben csupán az embert nézi, mindenkit emberi méltóságának tudatára felemelni törekszik; czélja : az értelmiséget, erkölcsi s szellemi műveltséget, mint az emberiség leghatalmasabb tényezőit lehetőleg elő- mozditani s fejleszteni.

a) az egylet a népnevelők s egyleti tagok művelődésének előmozdítására, könyvtárt alapit; a pénztár erejéhez képest könyveket vásárol; a könyvek kiszemelésére egy bizottságot küld ki;

aa) az egylet figyelme tárgyává teszi a népet, felnőtteket; gondoskodni fog, hogy értelemfejlesztő s erkölcsnemesitő olvasmányok forogjanak a nép között. Időjártával, ha a körülmények engedik, egyes iskolákban a gyermekek számára is fog az egylet kis könyvgyűjteményt szerezni;

b) az egyleti tagokat pályamunkák írására serkenti s a kitűnőket az egyleti pénztár erejéhez képest jutalmazza s kitünteti;

bb) értekezleteket tart, melyekben a népnevelési eszmék s e téren tett vívmányok s a

*) Ez alapszabályok még eddig ismerte:vc nem voltak, s miután a megyei e nemű egyletek között ez a legrirágzóbb, méltó, hogy ismerje a nevelés ügyéért buzgó megyei közönség.

különbféle módszerek felett eszmék cseréltetnek ;

c) teljes erejéből odamüködik, hogy körében egyetlenegy gyermek, iskoláztatás, kellő képeztetés nélkül fel ne növekedjék;

d) az egylet e gondoskodásáért, működéséért az iskolák felett felügyeleti intézkedési jogot magának nem igényel s gyakorolni nem kíván; csupán tanácsadással, buzdítással, általában erkölcsi befolyásával, anyugi segélyével fog törekedni a népnevelés emelkedését és gyarapodását előmozdítani;

e) az egylet igyekszik a területén levő minden iskolák állapotáról biztos tudomást szerezni, minél teljesebb statistikai kimutatást eszközölni, az illető iskolai igazgatóságok akaratával s egyetértésével.

f) igyekszik az iskolák állásáról szerzett ismerete alapján az oktatás sikerét előmozdítani, taneszközök vásárlása s a szegény gyermekek közt kiosztandó tankönyvek és író eszközök által. A körülményekhez képest ruhát is ajándékoz oly gyermekeknek, kik nagyon szegények s e miatt a zordon időben iskolába nem járhatnak;

ff) az iskolából már kikerült árva gyermekek jövőjéről gondoskodni fog azáltal, hogy őket hivatásuk szerint, vagy ipar, vagy mezei gazdászatra fogja alkalmaztatni, s e végett azokat becsületes polgárokhoz helyhezteti; ezekkel az árva érdekében szerződik s a szerződés teljesítése felett őrködik;

g) az emyedetlen szorgalmú s feddhetlen jellemű népnevelőket jutalmazza, valamint a szolgálatra nem önhibájok miatt képtelenné vált érdemes néptanítókat, azok özvegyeit s kiskorú árváit segélyezi;

h) az egylet tanszereket tömegesen vásárol; adományokat gyűjt; nézeteit szaklapokban közzéteszi; kisorsolással összekötött majálisokat rendez.

3. §. Az egylet tagjai: a) alapitó;

b) pártoló, és c) rendes tagokból áll:

a) alapitó tagok, kik legalább 50 frtnyi alapítványi tőkét tesznek le, vagy 10% kamat mellett biztosítanak;

b) pártoló tagok, kik évenkint bizonyos összeget adományoznak;

c) rendes tagok, kik évenkint 1 o. é. frt lefizetésére kötelezik magukat, mely kötelezettség 6 évig terjed. — A fizetés minden év január 1-én történik a pénztárnok lakásán, vagy postán küldve.

4. §. Az egylet székhelye : K i s-V á r d a.

H. Az egylet ügykezelése.

5. §. Az egylet ügyeit a közgyűlés 12 választmányi tagja intézi.

6. §. Az egylet évenkint kétszer, rendkívüli esetben többször is közgyűlést tart. E közgyűlés tárgyai:

a) az egylet állapotáról a választmány által előterjesztett kimerítő jelentés s erre vonatkozó intézkedés;

b) a vál. által megvizsgált számadások felülvizsgálása és a számadók felmentése;

c) vidéki népnevelési gyűlések rendezése;

d) a szükséghez képest az illető hatóságokhoz, a közokt. minisztériumhoz előterjesztést tesz;

e) titkos szavazattal választja az elnököt, alelnököt, egy fő- s két aljegyzőt, titkárt, könyvtárnokot, pénztárnokot, 3 évre;

f) az egyleti vagy közgyűlés határozat- képes, ha az egyleti tagoknak i/i része jelen van, kik is szótöbbséggel határoznak; ha azonban az összehitt közgyűlésen, a tagoknak kellő száma meg nem jelennék: elnök által 14 nap alatt uj gyűlés hirdetendő s az újonnan összehívott gyűlésen a jelenlevők határoznak.

7. §. A választmány: áll 12 tagból ez képviseli az egyletet kül- és belviszonyai- )an, vezeti az egylet minden ügyeit: tárgyalja az egyes tagok jelentéseit, indítványait; eljárásáról a közgyűlésnek jelentést tesz; ennek határozatait végrehajtja; a pénztárt megvizsgálja.

8. §, A választmány évnegyedenként gyű- lést tart; hogy érvényes határozatokat hozzon, szükséges, hogy a vál. tagoknak fele jelen legyen.

9. §. A fiókegyletek: A fiókegylet ,

A bika most egy rekedt bőgést hallatott, s miután vagy kétszer magasra kapálta a port első lábával, a rohanó legények után vetette magát, vakon rohanva el a rémült leányok mellett. A jegyző nem versenyezhetet a gyors lábú fiatal legénységgel, kik egyenesen az urasági lak mellett levő hid alá sza ladtak.

A jegyző már nem érkezett menekülni, más utat kelle választania, egyenesen „a regényes hely“ felé tartott, a fákat tartván nyo morult élete megmentőjeül.

A kétségbeesés minden erejét össze- • «zedte, homlokáról a verejték gyöngyözött,, a a bika alig hat ölhnyi távolságban volt már mögötte, alig maradt annyi ideje, hogy egy fára • felkapaszkodhassék . . . Ő már mentve volt. _ /■'< jps# i

A bika. megállt egy pillanatra, s már-már visszafordult midőn az omladozott sáncz med-1 rében észrevette „a regényes helyről“ me- nekvő gyermekeket nem valami nagy távolságban; most ezek után rohant, alig volt annyi idejök, hogy a menedékes parton felkapaszkodhattak; azonban még ez nem menté’ meg életöket, meri; a pari könnyen járható volt oktalan állatok által is. Ha bemegy a kertbe menthetetlenül veszve vannak.

A gyermekek között, csak Ede nem vesztetté el lélekjelenlétét. Midőn már minden

gyermek keresztül ment a parton, ő megállt s panyókán rajta levő köpönyegét hirtelen levetette, s a nála lévő pálczácskát a süppedékes földbe szúrta, reá akasztotta, sapkáját felibe tette. E pillanatban már kapaszkodott a veszett állat fel a parton, lehetett hallani erőteljes fuvását. Ede a partról és a botra szúrt köpenytől nemileg fedezve egy közeli fához szaladt s annak ágai között elrejtőzött.

Most egy nevetséges jelenet fejlődött ki, mely Edét biztos helyen, daczára nagy ijedelmének, csaknem hahotára fakasztotta. A dühében vakká lett fenevad az előtte megállni merészkedett köpenyegnek rohant, azt szarvaira ölté oly dühös mozdulattal, hogy a csékély ellentállás miatt csaknem orra bukott, a kö- pönyegpedig homlokára borait, igy tehát nem látott semmit, darab ideig körbe forgott, menekülni akakván e szokatlan simlédertől, aztán most már igazán vakon rohant „fünek fának“ a rémült gyermekeknek, kik már ekkor biztos helyre a méhesbe menekültek, rettentő mulatságára. Ede is vett magának annyi bátorságot, hogy leszállt a fáról és a méhesbe ment, onnan nevették aztán a tehetetlen szörny állatot együtt, amint neki ütődött itt ott a fáknak, s ökle- lőzni kezdett velők, mintha ellenségei volnának.

Végre előjöttek a cselédek s pányvát

vetvén szarvaira elvezették rendes fogságába minden egyéb nagyobb baj nélkül.

Midőn minden elcsendesült a gyermekek mentek folytatni félbenhagyott játékaikat; s ime uramfia kit látnak az ő személyükben egy fa ágán félig eszméletlenül guzsorogni: a „jegyző bácsi “-t, kit legkevésbé hittek itt lenni I

— Mit csinál itt jegyző bácsi ? hallato- zott minden oldalról felél

— Ah a bika 1 . . A bika! . . . tördeli szakadozva.

— Nincs már mitől tartani, jöjjön le jegyző bácsit

De a jegyző csak nem akart lejönni, sőt tanácsolta nekiek is, hogy vagy menjenek haza,: vagy menjenek fel a fára, mert előjöhet és akkor mindet megöl.

A gyermekek nevettek egyet a beszéden, s aztán folytaták játékaikat.

A jegyző látván, hogy a gyermekek oly nyugodtan mulatnak, bátorságot vett magának lemászni a fáról; aztán jó mulatságot kívánt a gyermekeknek s távozott.

Azonban nem vette észre, hogy a nagy fészkelődésben mind a két levelet kiejtette zsebjéből a fűbe.

A gyermekek csakhamar meglelték azokat.

Darab ideig tanácskoztak, hogy mi tevők- legyenek a talált levelekkel, végre azt határozták el, hogy átadják Kolozsvári bácsinak.

Miért imók itt le a gyermeki játék folytatását, mindig egy öntetü az, de mindig változatos, s édent, boldogságot teremt a gyanútlan és ártatlan gyermeki sziveknek, — a helyett keressük fel már rég elhagyott többi személyeinket, kik a tudott helyen még mind'g a legnagyobb kétségben vannak.

(Folyt, következik. *)

*) Ezen „regényes korrajz“ kéziratáról egy előre meg nem határozhattuk, hogy mennyire törjed oud nyomtatásban, s ez az oka, hogy az év végével be nem fejezhettük azt; a miért midőn előfizetőink bocsánatát kérjük : ezennel Ígérjük, hogy befejezése után úgy előfizetőinknek, mint azoknak, kik lapunkat tovább járatni óhajtanák: némi árle- engedéseel fogjuk adni megrendelés esetén.

Szerk,