Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-11-15 / 46. szám
Nyíregyháza, november 15.-40. szám. III. évfolyam. 1874. Előfizetett árak. Egész évre Fél évre . Negyed évre 8E.rke.ztM Írod., bori «'-j*P részét tirgyiui küldemények IntézondSk. a ref. Irlkéni lak Bérmwtetl.o levelek enk ismert kezek- btfl fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza. KiAdó-hivntal, bővé az előfizetési pénzek, a lapba szánt hirdetések és felszólamlások küldendők: 13®. HZ a. SZABOLCS. Vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. ■Stiff r délé* t díjak: Í Minden 5 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél fl kr., többszörinél 4 kr. I Terjedelmes hirdetések többssöri beik- & tartása, kedvezőbb föltételek alatt ész- w közölhető. Minden egyes beiktatás után kincstárilleték 80 kr. A nyílt-térben minden bárom hasábos . . garmond-sor gja 80 kr. I ' Az előfizetők, a hirdetések megszabásénál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek. f Kiadó-tulajdonos: a „Szabolcs in egyel lapkiadó-társulat. q o 'S-» •9* g A Fel tehát de gyorsan, létesítsük az „újságírói egyesületet!! Mióta meg lett pendítve ez eszme már elrepült nehány hét, s az mégis csak Írott malaszt a nélkül, hogy testet. öltött volna magára! Mi ennek oka?! Az, hogy a vidéki újságírók egy- része talán még most sem tud-e dolog- felöl semmit, mert csak nem hihetetlen, de való, hogy sokan még csak nem is emlékeztek meg lapjaikban e dolog felöl. Meglepő ez kedves Ügy társak! Én felteszem mindazokról, kik az én köszöntésemet nem fogadják, s kéz nyújtásomat nem vették sziveseD, hogy ha oda haza az utczán ugyan ezt tenné velők valami pöffeszkedő uracs, volna dolga az „apróságok“ Írójának. Hogy ezt tette a fővárosi sajtó! Lelke rajta! . . . Ennek oka igen természetes! Nagy önismeret, s erőteljes felemelkedés a kicsinyes emberi gyarlóságokon, úgy nevezett „bogarakon“ kell oda, hogy az ember a jót csak azért becsülje s igyekezzék előmozdítani, mert jó. Óriási magasságban hiszik ők, magukat ott a központon. Ott fénylik j a nap, mi pedig mélyen alant mozgunk a „világtalan világban,“ a hob már csak tapogatás utján lehet felis-1 merni az embert. De hogy a vidéki sajtó ne tudja a maga kötelességét felfogni, és méltányolni az ügyet örvendetesebb lendületbe hozó indítványt? Ezt valóban nem bírom felfogni és megérteni. Az indítvány ellen, még annak legnagyobb ellensége a „Figyelő“ se tudott felhozni egyetlen megállható érvet, indokot se. Beismeri annak szükségét, de azt mondja, hogy csak valamikor a a jövő században lesz kivihető. Mily h nagyszerű lesz nekünk egy teljes szá- „ zaddal megelőzni a fővárosi sajtót, r; midőn (mint remélem nem sokára!) egyletté alakulhatunk. | Nem sok mondani valóm van ne- j| kém már ez eléggé megbeszélt ügyhöz. Eleget beszéltünk felőle, s beszélt a a „Kassa-Abauji közlöny“ különösen, mint s ez; ügynek szellemes és legbátrabb har- czosa! Hanem van még is egy pár szó, melyet figyelmenkivül nem hagyhatok, s Felhivásomban mondám, hogy a \ vidéki sajtónál nagy szükség van az ( egyesületre azért is, mert itt a kenyér- j irigység miatt a sajtó méltósága alá- i süíyeztetik; — azonban be kell látnunk, hogy e tekintetben sokkal roszabb nálunk a fővárosi sajtó; — nem annyira a kenyéririgység miatt! Nem!.... Nem csak kenyér éhes az ember! Hír, név, becsület éhes is. És a fővárosi sajtónak méltóságát ez ami nagy részben aláása! Bizony nagy szükség volna erre az egyesületre ott is! Gyakran kell nekünk pirulnunk helyettük itt a vidéken, midőn az ország legnagyobb hírű írói utczára viszik gyermekes — czivakodásukat, s miért? Mert egyiknek több van talán egy virággal koszorújában, mint a másiknak. Dekát hijában! Ott ez még csak a jövő században létesülhet. Vájjon Jókai nem felejtette-e ki ezt a „Jövő század regényéből“?! Mi pedig az „ignota quantitas“ csak egyesüljünk! Hátha az egyesülés által még ismeretessé tehetjük magunkat? Hátha ha még szerezhetünk jövő századig annyi érdemet, hogy az akkor alakulandó fővárosi újságírói egyesület kiváló leereszkedéssel felénk is nyujtandja kezét. — De talán már akkor a vidék álland felül? Kitudja? Az egyesülés az ember mindenhatósága! Föl tehát, tartsuk meg az „újságírói egyesület gyűlését még e hó utól- ján, vagy a jövőnek elején Debreczen- ben! Nyilatkozzanak a lapok eziránt, s tartsák azt lelkiismeretbeli kötelességüknek! Tűzzenek ki arra a Debre- czeni lapok t. szerkesztői helyet és időt! Igen kívánatos dolog volna, hogyha némelyki rendezné is eszméit e tekintetben, s dolgozna ki egy alapszabály tervezetet, melyet általános tárgyalás alapjául elfogadhatnánk! Az idő halad! Mutassuk meg mielőbb, hogy a „Figyelődben ellenünk emelt vádak nem illetnek bennünket! Hogy tudunk akarni és akaratot tetté emelni birunk elég nagy korusággal A „monopólium“ még az állam politikában is lejárta magát, ne tűrjük azt el az irodalomban! i Fel! tettre! Éljen a „Vidéki Újság írói egyesület“! Lukács Ödön. KÖZÜGYEK. A tanító a társadalmi életben. Jelige: „A neve és dolga a nagy mozgalmat — t. i. a „természeti ég szellemi törvények ismeretének „közlését — élénkíteni s az emberek I „használhatóságát és ügyességét segedesz- „közeik szaporítása által elősegíteni. A „mennyiben az irodalom ezen czélnuk szol-1 „gál, rendkívül hasznos. Buckle K. Thumb. Egy „vegyes tartalmú megyei heti lap“- nak, ha nemcsak létezni, de használni is akar, nagyon meg kell válogatni a tárgyakat s csak a fontosabbakról kell szólnia. — Természetes, hogy a program inban mindig ott van a jelszó: „haladási a szellemi és anyagi téren egyaránt.“ Bizonyos, hogy anyagi vagyoni gyarapodás nélkül a szellemi dolgokban sem boldogulhatunk, de mégis a szellemi gyarapodás, az e téren való haladás az első és fő dolog. Jeligém tudtul adja, hogy: miért?! Ezek ellenére azonban napjainkban az anyagra, a vagyoni gyarapodás, haladásra túlságos nagy súlyt látunk fektetni. — Az anyagisába szerfelett belemerültünk. Pedig az ember nemcsak ken érrel él ám! Nemcsak az anyag, a „vastag étel“ az, a mi haladásunkat elősegíti: hanem más valami is ... . A biblia igének, lelki eledelnek nevezi ezt a másnemű tápot; de ezt az anyagi ember csak hírből ismeri, ő megél — azt mondja, saját szája vallása — e nélkül is. Megélni megél — arról szó sincs. De akkor azután, ba az anyagi részt táplálja magában, — csakis az anyagi él meg; az pedig, a mit lelkieledellel kellett volna jól tartogatnia, ha hébe-korba is, éhei hal, kivész az anyagból, ha egy-egy kevés „igével“ nem „érdekli“ olykor-olykor .. Ez alkatrész nélkül aztán az ember nem is ember vóltaképen; hanem más . valami . . . E lap igazán meg akarván felelni kitűzött feladatának: a szellemi haladásra, a mi- > veltség minél szélesebb körben való elterjesz- : tésére különös súlyt fektet. S ha nem lát- . hatnánk el t. olvasóinkat gazdagon szellemin , eledellel, lelki táplálékkal, mivel a forrás magunknak is szűkön adja; mert mint egy je les iró mondá: „a tudás — a szellemi, leik T eledel forrása — nem valami tétlen és szén vedőleges kutforrás, mely eláraszszon bennün j két, akár akarjuk, akár nem: sőt inkább ke I lesnünk kell, ba fellelni kívánjuk, és azér boszszu fáradság, következőleg nagy áldozatol eredménye, és ba nem reformálhatnánk i valami olyas varázserővel a társadalmat, hogy “ hipp, hopp, olyan légy, a milyennek látni aka s vünk: de az erős akarat, elhatározott szán dék meg van bennünk arra nézve, hogy min . dig a léleknek, a szellemnek adjunk tápot K ba többet nem, legalább egy kis ébreszti serkentő adagot; meg van előttünk is, mii s- §pk mások előtt a czél, a társadalom refoi mfilása s ennek módozatairól gyakran elmélkedünk e lap hasábjain, hol közvetve, hol közvetlenül működvén. S midőn a közművelődésről a tanügyről írunk, melyekhez számítandók : az iskolák, tanítók, tanköteles gyermekek, iskolai hatóságok, felügyelőségek, társadalmi ferde fogalmak s cselekedetek is, mindig az előbbi pontban elsorolt czélok lebegnek szemeink előtt. Ilyenkor mindig a javítás, szellemi haladás, a műveltség terjesztése van lelki szemeink élőt. E lap munkatársai közül nekem adatott feladatomul, hogy megyénkben a közművelődés segédeszközén s előmozdítóinak: iskolák, tanítók, gyermekek iskoláztatása, isk. felügyelőségek működését s állapotát tanulmányozhassam; azokat figyelemmel kisérjem s ezekről a fnegyei olvasó közönséget részletesen tudósítsam. Hogy a mi jót, a mi igyekezetét, sikert fedezek fel: elismerés végett dicsérettel nyilvánosságra hozzam; a mi hibát, bajt, fogyatkozást látok, lelek, annak elenyésztése, helyre hozására a figyelmet felhívjam. Világos, hogy egyéni véleményemet minden tárgy melleit mondhatom, nyilváníthatom én is, mint más akárki is; mivel századunkban annyira csak haladtunk, hogy a gondolat és a szó szabad. Mióta már a fentebb jelzett minőségben e lapban dolgozataimat, észrevételeimet közölgetem: gondolatimat mindenkor szabadon ki is mondtam: iskolák, tanítók, iskolai felügyelők stb. felől. A tanítókat például, bizony sokszor sür- | gettem, buzdítottam más teendők végezésére A régi, schlendrián tanmódszer követőket szemtől-szembe az uj, jobb tanmódszer szerinti tanításra kértem, sürgettem; szokszoi talán zaklatásig is menve. Kijutott közben : dicséret a jeleseknek; a megrovás a maradó szundikáló immel-ámmal munkálkodóknak. — Szóval: örökké és untai anul csak ezt beszél tem, de még beszélem tovább is, mig istei ezt tenni engedi, mindig csak ezt: munkára előre; többről, többre 1 stb. De félnék lelkiismeretem vádja s szem rehányásától, ha részrehajló, igazságtalan let tem volna, e munkásságom közben, a tanitói kar iránt. S ez a belső, felelős birám meg nyugtat, hogy: nem is voltam. Sürgettem I fizetés emelést, nyugdíjintézet felállítását,‘tár Isadalmi elismerést stb. ®' ' Most újólag a tanítók társadalmi állásáról s elismeréséről mondok el egyet-mást. S erre egy szomorú, leverő eset adott alkalmat. Nem is örömest hozom fel! de ha elnézném, elhallgatnám, lelkiismeretem támadna meg s vétenék a tanitói-kar ellen, hogy ily esetekben érdekét nem védelmezem — a menynyire tőlem telik, h >gy engedem őket a társadalmi életben letapodni, majd azt mondtam ki — megvetni, egyeseknek lenézni és sértegetni. A kérdés egy kissé kényes; de a mondott indokok miatt elleplezni nem szabad. A tanító a társadalomban a legnemesebb és üdvösebb, de egyszermind legnehezebb munkákéit tölti be, midőn a neveletlen, ra- konczátlan, elkényeztetett, vásott gyermekekből ügyes, szorgalmas és becsületes polgárokat, hasznos tagokat nevel a társadalomnak, államnak, emberiségnek. A jól iskolázott kép- Izett honfiak, mit vihetnek végbe: a jó tanítók mivé tehetik a hazát, a nemzetet: Porosz, Svédországra, Schweicz I Amerikára lehetne e végett hivatkozni. Ha ezt meggondoljuk s szétnézvén látjuk, hogy nálunk is mint igyekszik a tanitók nagy része nehéz, fáradságos munkáját emberül elvégezni s ha gondolatban előre nézünk 20—30 évvel s látjuk a mai küzdés I eredményét, bátran szólhatunk igy: le a kalappal a tanitói osztály előtt. így kellene lenni. így kellene érezni, beszélni, tenni irányukban. Ezt a múltért is, de a jelen és jövőért méginkább érdemlik. — De a mai társadalomban fájdalom 1 sok I ember nem érzi, gondolja, teszi azt, a mit kellene a tanító iránt. A tanítót sokan még ma is lenézik, társaságukból kizárják. Tisztelet a kivételnek itt is, mint mindenütt és mindig. Aztán sopánkodunk, panaszkodunk, I hogy a tanitói pályára nem vállalkoznak tehet- I ségesebb, derakabb emberek. Van jól dolguk, [hogy nem lesznek, e pályára lépve, fáriák mikor akármely más hivatáskörben tisztelt I becsült, szabad emberek lehetnek! (Folyt, köv.) I Felvilágosításul*) A Szabolcs és Hajdukerületi Közlöny 50. s folytatva 51-ik számaiban a nagyvendéglő északi sarkán épült főpálinkamérési helyiséget illetőleg, megjelent téves és úgy látszik szándékosan a városi tanács és képviselet tekintélyének lerontásával elfordított közleményt, következő helyreigazításokkal kívánja alólirt jóakarata polgár a tisztelt közönség elé hozni. Tény az, hogy múlt évi julius havában Weinberger Bernát akkori bérlő egy hasonló helyiség felállithatása iránt folyamodott a városi tanácshoz, s az is tény, hogjr kérvénye az azon időben dühöngött kolera-járvány miatt közegészségi szempontból vettetett vissza, — következőleg nem azóta, mintha rendes viszonyok között kérvénye jogi tekintetben elfogadható ne lehetett volna, megjegyeztetvén, hogy Weinberger Bernát a tanács határozata ellen fellebbezéssel nem élt. A jelenlegi bérlő most már rendes viszonyok közölt kérelmezte a fentjelzett főpálinka- mérésnek saját költségéni felépitbetését, mi is a képviselet által akként engedélyeztetett, hogy a bérlet eltelése után köteleztessék bérlő az épület elbordatásával, a nagyvendéglő kerítéseit előbbi állapotba visszahelyezni. Minthogy a tényállás ez, módnélkül lehet csudálkozni, hogy a Szabolcs és Hajdukerületi Közlönynek különö-en laprezére, ki egyszersmind a város tisztviselője is, mielőtt a tanács vagy városi képviselet határozatait megbírálná, magának bővebb tudomást nem szerez az ügyeli mikénti állása felől, annyival inkább, mivel töbt polgár nevében interpellál, pedig tulajdonképen a több polgárok köpenye alatt Weinbergei Bernát bujkál, ki közelébb a polgármesteri hl vatalból, hol személyesen kívánta a polgármestert, állítólag a tanács e kérdésbeni határozati i miatt kérdés alá vonni, kiutasittatott. Jövőre tehát jó lesz a tényállásokról, mi ■ előtt azok a Szabolcs és Hajdukerületi Közlön; 1 hasábjain világot látnának, bővebb meggyőző 1 dést szerezni, különösen pedig a városi tanác és képviselet határozatai felől, mi annyival i- könnyebb feladat, mivel a határozatok s azoka- támogató adatok, mindenki által szabadon meg tekinthetők, azt hiszem, miként sem a tanács- sem a képviselő testület eljárásainak a nyilvá i nosság itélőszéke elé vitelétől nem fél, de egy szersmind megvárja, hogy a város jóakarat polgárai minden oly közleményeknek, melye . csakis azok tekintélyének lealáztatására kelet keznek, hitelt ne adjanak. Kelt Nyíregyházán, 1874. nov. 12-én. Egy polgár. FL - - — Nagyvilági hírek. E. r. Franczia köztársaság. A köztársasági párt bukással adta meg az oisei versengés árát. A két vetélkedő republikánus jelölt elől a bonapártista Monchy herczeg ragadta el a diadalt. Vigasztalásul szolgálhat különben, hogy más két megyében a republikánus jelölteké lett a győzelem. — Laboulaye Eduárd egy hosszú levelet tesz közzé a pártok jelenlegi állását fejtegetve. Kimutatja, hogy a pártok együttélésére fektetett remény mennyire chi- I maericus. A pártok közt nem lehet fegyverszü- I net, mint a septennatus bölcsei szeretnék, — mert minden párt élete a pillanat előnyeinek ! kiaknázásától függ. Egy érdekes hirkó- ! vályog a bonapártista körökben. Nem kevesebbről van szó, mint Mária orosz nagy herczegnő 1 összekeléséről III-ik Napóleon fiával. Hir sze - Jrint már folynának e részben az alkudozások. — Spanyolország. Azon hir, hogy Don i1 Carlos felhagyott volna Iron ostromával és Fran- cziaországba ment, valótlan, — s carlista sürgönyök szerint don Carlos szemlét tartott as előőrsök felett nov. 11-én. — Sagosta belügy- 1 miniszter egy hosszú körlevelet intéz a tartó- ' mányi kormányhoz, két pontja érdemel nagyobt . figyelmet. A kormányt különböző oldalról sür ‘ gették régóta, hogy hivja össze a Corte s r és hogy alkosson végleges kormányt. A körle ! vél mindkét sürgetésre tagadólag felel. 3 — Olaszország. A választások követkéz eredményt tüntetnek fel. A mérsékelt szabad ! elvüek 124, az ellenzékiek 80 kerületben győs • tek. Nehány képviselő pártállása ismeretle 1 — Garibaldi levelet intézett Solemo vár ’ polgármesteréhez, — melyben kinyilatkoztat ’ hogy a városi tanács által részére megsza\ zott 1000 lira évi járadékot elfogadja, s kos: netet mond érette. *) Szerkesztőségünk kitűzött elvénél fogva í vett tudomást a „Közlöny“-ről. Ha azonban a polgé köréből valaki ilyen, a várost közelebbről érdeklő do Írói tesz felvilágosítást,azt készséggel közöljük- Szer
