Szabolcs, 1874 (3. évfolyam, 39-52. szám)
1874-11-15 / 46. szám
— Arnim gróf és a magyar szabadság harcz. Az Armin-affaire alkalmából a Pali Ma{l Gazette fölemlíti, hogy az Arnimob mindannyian „keményfejűek“ 1848-ban ugyannis Araim őrnagy a porosz gárdánál a szabadelvűek pártjára állott, 8 midőn ezért haditörvényszék elé akarták állítani, megszökött és a magyar honvédség szolgálatába állott. E miatt in contumaciam halálra is Ítéltetett. A forradalom elnyomása után Araim Londonba menekült, s ott álnév alatt vívótermet nyitott. E vivóiskola élén még mai napság is ő maga áll. Midőn Frigyes Vilmos koronaberczeg 1858-ban az angol királynő leányával kötendő házasság czéijából Londonba utazott, Araim számára kegyelmet akart kieszközölni, s e végből őt a porosz követségi palotába hivatta. Araim azt üzente a koronaherczegnek, hogy ez őt a leczkék be« égeztével naponként meglátogathatja vivóis- kólájában. A franczia-porosz háború kitörésekor Araim irt a porosz királynak s néki szolgálatát fölajánlotta. Araim azon választ nyerte, bogy mielőtt ajánlata elfogadtatnék, a rendes büntetőeljárásnak kell magát alávetni. Ez pedig annyi lett voln8, mint 5 évi várfogságnak eléje nézni; de Araim nem kért e szerencséből, hanem angol vi- vómester maradt, és tanonczai közül cdak keveseknek volt tudomások arról, hogy az, ki őket a kard lorgatására oktatja, egykor a porosz hadsereg előkelő tisztje volt. Ily családból származik Araim gróf, kinek kitartásán Bnmarck elhatározottsága könnyen hajótörést szenvedhet. f*)Egy víg férfi társaság utazott vasúton egy csinoB nővel, kinek ajakén kaczéro- san büszkélkedett egy kis fekete tapasz. A mozdony éles fütytye figyelmeztetően hangzék,hogy az alagutak egyikéhez érkeztek. A mint azonban azon áthaladtak, észrevették az utasok, hogy szép delnőjük ajkáról a tapasz eltűnt s most a vele ételien ben ülő űrén volt látható; vajon miként történhetett ez meg ? — találják ki a szerelmesek. — Garibaldi szegénységéről egy nápolyi sürgöny jelenté, hogy a város közönsége évi járadékot szavazott meg Garibaldinak. E járadéd megszavazása válasz volt ama hirre, mely egész Olaszországot bejárta, hogy Garibaldi súlyos pénzügyi zavarokban vsn. Az agg tábornok viszonyait következőleg Írják le Rómából a Journi des Debataban: „Garibaldi fia Londonban egy házasságot kötött, mely nagy költekezésekké, volt összekötva, miért is atyja nevére váltókat bocsátott ki. Midőn a váltók lejártak, Garibaldinak semmi egyebe nem volt, mint ama yacht, melyet Sutherland herczegtől ajándékba kapott volt. Londonban tehát áruba bocsátotta és Viktor Emanuel meg is vette azt kéz alatt 80,000 frankért. Garibaldi, ki naivitásában oly embereket, kik politikai hitvallását osztják vagy osztani színlelik, bizalmával szokott megtisztelni, egy genuai alkuszt bízott meg a pénz fölvételével. E nyomorult azonban az egész összeggel Amerikába szökött 8 Ganbáldi kénytelen volt Gaprera szigetét elzálogositni a nápolyi banknál, hogy a váltókat kifizethesse. Kitűnt, hogy Garibaldinak abszolúte semmije sincs, mivel Caprera már rég nem éri föl az összeget, mely arra nehezedi k. Fővárosi és vidéki rövid hirek. — Tóvölgyi Titusz sajtópert készül indítani a ,P. Napló“ ellen, mely azt állítja, hogy a szeremlei gazdákat ő lázitotta fel, a „P. Napló“ pedig azt írja erre, hogy nagy kíváncsisággal tekint e sajtóper elé, mely remélhetőleg ki fogja deríteni a Tóvölgyi ur szereplését. — E. Kovács Gyula pesti utolsó vendég- szerepléséről nagy elismeréssel és dicsérettel szólnak a „Fővárosi Lapok.“ Többek közt ezeket mondja: „Az a vendég művész, ki Essex-et középszerüleg játszotta, s „Mackbeth“ feladatának megoldásával egyenetlenül küzdött, „Othellót“ a nagy és hatalmas szerepet tisztán fogta fel, teljesen átérezte, s játékának egyes momentumaiban egészen magával ragadta a közönséget. — A rákosi versenytéren múlt vasárnap galamblövészet volt. A ködös időben egész kis tábort ütöttek, sátort vonva, mely mellett élénken pattogott a tűz. — Délben kezdték a lövést, gr. Keglevich Béla elnöklete alatt. A bírói tisztet pedig Tóth Vilmos teljesité. A fő- gyöztes gr. Eszterházy Béla lett, ki megnyerte a 10 drb. 20 frankos dijat, megnyerte a magán fogadást gr. Keglevich Béla ellen és a rögtönzött verseny pálmáját is. A második verseny 100 forintos tiszteletdiját Kund Béla nyerte meg. — Az in8égilgyl bizottság és a főpolgármester megnézték az izraelita nőegylet jól berendezett leves osztó intézetét, melyhez hasonlót akarnak felállítani. — A háziurak kénytelenek voltak a házbér bátrálékai miatt számtalan pört indítani, kivált a boltbérlők közt nem tud igen sok fizetni a rósz üzlet miatt. Az alagútnak ez év lefolyt 10 hónapjában 45,217 frt. s 19 kr. bevétele volt. A „Haladás“ keményen és rettent- hetlen bátorsággal támadja meg a kassai főispánnak és a miniszternek eljárását. Ezzel ugyanis Szerényi Ede derék főjegyzőt anonym feljelentésre felfüggesztették hivatalától, ellene bűnvádi keresetet rendeltek el s fizetését beszüntették. Czikkét így végzi: „Pfuil ez több mint gyalázat, ez hitványsági“ — Ugyanezen lap szerkesztője a napokban anonym levelet kapott, melyben arra intetik, hogy ne bántsa a papokat, mert különben baj lesz. — „HelyesenI“ ismeretlen hősfii Nyugodtan nézünk a veszély elé,“ — mondja nevezett lap. Üdvözlet bátor ügytársünknak! Azonban a bátorság mellett, legyen óvatos, mert van egy rend, mely nem irtózik a leggyalázatosabb fegyverektől sei — Jakabfalvi Fere n c z, királyi tanácsos egy kararai márványjói készült urasztalát ajándékozott a kassai ref. egyháznak. — Szatmári uj hetilap van keletkezőben. „Szatmár“ czimmel, szerkesztője Tomcsányi Imre leend. — Pozsonyban, mint a „néptanoda“ után a „magyar tisztviselő“ közli, nincs egyetlen elemi tanító se, ki magyarul tudna s különösen germanisalnak a leányiskolában! (Szép dolog ha istentől van ! Hát dicső alkotmányos magyar kormányunk mitmond erre?)A „Kecskemét“Ghiczykövetkező hazafi sági elve felett: „fizetni kell a hazáért nem lelkesülni“ azon megjegyzésre jut, vajha — úgymond. a haza minden fiának politikaicredoja volna ez I (És ez talán igy lehetne, ha tervszerüleg ki nem ölték volna a nemzet szivéből az áldozat készséget! És ha — volna miből fizetni 1) — U n g v á r t, mint az „Ung“-ból olvassuk, a korcsolyázó-egylet megalakulása bevégzett ténynek tekinthető. — Ugyanott múlt hétfőn nyitották meg a haladó párti izraeliták templomépületében levő helyiségben a községi iskolát. — A kézsmárki evang. templom építésére a magyar király 1000 forintot adományozott. — A népes békés-csabai ev. egyház nem sokat törődik a magyar iskolával, több mint egy hónapja, mióta a két magyar tanitói állomás üresen áll. Ezért mindenesetre az egyházi elöljáróságot illeti a vád és szégyen. — Az ó-gyalai csillagda tulajdonosa Konkoly Miklós, ki a napokban tért vissza Franczia- és Németországban tett kőrútjából, deczember elején Erdélybe megy a „Vénus“ átkelésének észlelése végett. — A sáros-pataki főiskola könyvtárában Szenyei Gerzson Besenyei Györgynek egy eddig ismeretlen 10 sűrűén irt levélre terjedő „az úrvacsorájának titka a kenyérben és csodája a Krisztus testében“ czimü kéziratát fedezte fel, mely a „Prot. egyh. s isk. lap “-ban lát napvilágot. Zubovics útja. — Nyíregyházán kedvesen emlékeznek e névre: Zubovics. A derék férfiú is a leg- ! gyakrabban emlékezik talán városunkra. Hiszen Párisba érkeztekor a legelső kérdése is az volt: „jött-e levél menyasszonyomtól? — A legelső tette a franczia fővárosban az volt, hogy elment a távirdai hivatalba, táviratozott menyasszonyának. S erről bizonyosan Nyíregyházán is tudomást vettek. Zubovics, honvéd hadnagy, ki a peleskei nótárius módjára, lóháton tette meg a nagy utat Bécsitől Párisba — fogadásból, hétfőn d. e. 9 óra 45 perczkor érkezett a franczia fővárosba. Oda érkezéséről és útjáról a következő tudósításokat közöljük: „Páris, nov. 9. 9 óra, 45 perez. Épen most érkezett a Barriére du Trónéhoz Zubovits ur, örömtől ragyogva. A bírák és nagy számú közönség által lelkesen fogadtatott. Tournauban „Cadaroc“ nevű lova sérülést kapott lábán, különben még tegnap érkezett volna ide Zubovits ur. A ló különben jó állapotban van.“ — 10 órakor. 15 percz- czel 10 óra előtt érkezett ide Zubovits ur lóháton és „éljen Ausztria-Magyarország“ lelkes kiáltásokkal fogadtatott. A párisi lakosság nagy része várta őt a Barrieren. Az osztrákmagyar követség itt gróf Kuefstein követségi tanácsos, az osztrák egylet „Ausztriai“ Bolzani alelnöke és a franczia Jockey-club két tagja által voltak képviselve, kik Zubovitsot lóháton üdvözlők. Zubovits aicza halvány, de sem a lovag, sem a ló nincs elfáradva. Zubovits a TARCZA. Életbölcsesóg. Balgatag, ki mindent úgy tesz, Mint azt a józan ész súgja; A ki szive érzeményit, Kiteríti-------el nem dugja. Ba lg&tag, ki bármely ügynek Rokonszenvező barátja; Ha belőle az egésznek Felvirágozását látja. Balgatag, ki embertársán Segíteni igyekezik; Hisz az erényt — a hűséget Érdem helyett-------megkövezik. * * * Légy kétszínű — alattomos, Ravasz ‘— a róka módjára, — Csinálj szelet, de úgy intézd, Hogy csak a magad malmára. Szembe, mindenkivel szépen Beszélni tanulj — ne mordul; Szidjad, átkozd és — gyalázzad, Amihelyst tőled — elfordul. Így legkönnyebben szerezhetsz, Magadnak hirt s gazdagságot, Mert, tudd meg, bogy— napjainkban Jutalmazzák: a „gazsá<.otl“ Zalánfi. Egy család története. (Regényes korrajz.) H. Rész. A hívatlan vendég. A hivatalnok pedig boszankodást és j ragot színlelt ugyan, mindamellet nem e szakolhatá ezek lárvája alá a titkos kárörön midőn kérdé: alá meri-e Írni vallomását? „Készséggel“ felelt Elemér és alá irá a *É gyerköczczel tehát már készen volná most halljuk az apát“ szólt gúnyos hangol hivatalnok. 6 »Maga lazította a népet felséges úri a kegyelmes császár ellen a templomban Lássuk, oly őszinte lesz-e mint fia“l „Én uram templomi szolgálataimért első helyen Istenemnek, második helyen saját lelkiismeretemnek, s harmadik helyen egyházi fel- sőségemnek vagyok felelős.“ „Önnél titkos Írások, proclamatiók vannak elrejtve“! „Nincsenek“! „No azt majd meglátjuk mindjárt! Az egyház harangját elvitette ágyúnak, meri-e ezt tagadni ?“ „Nem tagadom! egyházam önként áldozá azt a haza oltárára!“ „Ön menekülteket rejtegetett, s rejteget most is, segélte az üldözött bűnösöket a menekülésben, útleveleket eszközölt számukra!“ „Keresztyén ember vagyok uram! kötelességem befogadni a szerencsétlen embereket. Menekültek voltak-e azok vagy sem, nem kérdezőm, az utón járókat befogadni Krisztusom parancsolja, előtte pedig a fejedelmek is meghajtják térdeiket!“ „Eh mit tart itt nekem predikátiokat, majd ki fog sülni remélem azonnal minden! Csendőrök utánam, fel kell kutatni mindent, majd csak ráakadunk a dolog nyitjára! Leg elsőben ezen szobát fogjátok megmotozni“ fejező be pöffeszkedő utasításait, azon benyílóra mutatva, melyben a gyönge idegzetű lelkészné kínos kétségbeesések között nyögött és könnyezett! Most egy renditő jelenet fejlett ki! A lelkész, ki már alig volt képes visszaküzdeni bosszankodását a hivatalnok gorombáskodásai felett, szenvedélytől pirosló arczczal termett neje háló szobájának ajtajánál, s lassú, de a méltó felindulástól remegő hangon, méltóság- teljesen szolt: „E küszöbön uram csak holt testemen mehetnek keresztül!“ „Ohó, megfogtuk a rókát“ gunyolódék a hivatalnok, „nyomon járunk 1 Ott vannak a titkos iratok! Előre fiuk!“ „Uram! figyelmeztetem önt,“ szólt a lelkész folyvást terjedelmesebb hangon, hogy nekem elég bár mely magas törvényközeg előtt papihitemre s becsületemre hivatkozni állításaim bebizonyítására, mondom tehát papihitemre, hogy itt nincsenek semmi titkos iratok, itt szegény nőm fekszik az ijedelemtől ágyhoz szegezve, kérem azért kíméljék meg e szobát kíméljék meg nőmet, s kíméljenek meg engem a végletektől.“ „Ahánl második merénylet 1“ szólt a hivatalnok kárörömmel „Előre fiuk, ha nem enged szúrjátok le“! A csendőrök előre nyomultak. A szobában egy éles sikoltás hangzott. A tiszteletes pedig abban a pillanatban, midőn a csendőrök rá akarták vetni magukat, egyet feszitett kézcsuklóin s a sujos kéz vas ketté pattanva hullott lábaihoz, most megragadta két izmos kezével a felé irányzott két szuronyt, s a másik pillanatban már mind a két fegyver birtokában volt, mint hiuz kiszemelt prédájára úgy szökött most Elemér a nyavi- gás hivatalnokra és a földre tiporta azt, mialatt a tiszteletes a két fegyvert elvetve kezeiből, a csendőröket ragadta meg, kik ez óriási erőtől megrémülve, önként hagyták magukat összekötöztetni; — nem igy azonban a hivatalnok, ki torka szakadtából kezdett ordítani „segítség“ után. Elemér által atyja intésére elbocsáttatván, most egyik, majd másik ablakhoz rohant, kiabált, nevökön szólította a künt maradt csendőröket, de sehonnan semmi felelet! .. . Siri csend és némaság! az eső zúgásán és koronkénti mennydörgésen kívül. Na de azon rögtöni változás, mely a hivatalnokon e pillanatban történt majd nem megfoghatatlan volt. Midőn látta, hogy sehol semmi segítség, az őrizetére álló csendőrök megkötözve, a kívül őrködök pedig hallgatnak, mintha a föld nyelte volna el őket! A pöffeszkedő hivatalnok egyszerre szolgai törpeséggé zsugorodott össze, látszott, hogy tanult mestersége volt ez valaha! Mindenféle alázatos haj- longásokkal közeledett a tiszteleteshez, majd nem lábaihoz borult, s kérte, hogy csak neki kegyelmezzen 1 A tiszteletes pedig méltóság- teljesen forditá el tőle fejét, miután lenézte a nyomorultat, s mondá; „Ön szabadon távozhatnék felőlem, de nem tanácsolom, hogy nálam nélkül kilépjen a házból, mert felbőszült híveimnek fogna áldozatul esni. Itt fog tehát maradni nálam, mig nőm betegsége valamivel jobbra nem fordul, azután pedig majd magammal viszem, oda, a hova menni akarok, hogy bepanaszoljam önt gyáva lelkű gorombáskodásaiért.“ A tiszteletes most kezdet komolyan gondolkozni a helyzet komolysága felől. — Mihelyest kisé rendbe szedte felgeijedt érzéseit, nejéhez sietett, kinek gyenge idegzete alig birta meg a kiállott rettegéseket, miután azonban férjét épen és szabadon látta belépni, lassanként magához tért s nyugodtabb lett. A tiszteletes meg nem foghatta, mi okozta azt, hogy a kívül őrt álló csendőrök nem jöttek elő a hivatalnok jajveszékeléseire; hova Itűnhettek el? Roszat kezdett sejteni. „Grand Hotel“-be szállt. Zubovits tökéletesen eleget tett az utazási programúiban foglalt pon- tozatoknak, mindenüvé akkor érkezett meg útközben is, amint a programmba ki volt kötve s Párist is tegnap érte el szigorúan progremm- szerüleg. A bécsi lovaregylet Zubovitsnak 8 frt napi dijat ad és — mint kikötve volt — 800 frtot fizet ki neki, miután a megszabott időpontban ért Párisba. Természetes, hogy a párisi osztrák-magyar követség nem fogadta őt hivatalosan, Kuefstein gróf ugyanis tagja lévén a bécsi lovaregyletnek, Zubovitsnak mint tagtársának jött gratulálni. Mint bécsi lapok írják, Zubovits Páriából egy nesen Egyptomba fog menni, hol igen jövedelmező állást kapott egy nagy kereskedőházban. Hírlik az is, hogy az osztrák-magyar uralkodó, azon esetre, ha Zubovits ideje korán érkezik Párisba, 600 osztrák aranyat Ígért neki. — Zubovits utazásáról ezeket írja még a „Strasb. Ztg.“ „Zubovits Bajorországon keresztül honvéd egyenruhájában tette meg az utat, miből az az előny báromlott rá, hogy a közbe eső állomásokon gyorsabb és pontosab szolgálatot kapott. Miután ma (nov. 9.) franczia területre lép (útja a Breutch völgyön, Schirmeken át Raon 1’ Etape és Lunevillebe visz), polgári ruhát visel. Ösz- szes batyuja egy második ingből és egy elő- köpenyegből áll. Tegnapi útjában az a szerencsétlenség érte a lovagot, hogy lovát egy másik ló megrugta, minek következtében lábán sérülést szenvedett, de Imiin állatorvos bekötözte a sebet és biztositá a lovagot, hogy komoly bajtól nem lehet tartani. — Zubovits ma 20 mértfölddel van előnyben a 195 mértföldnyi, általa megtenni kellett utón. — ő tehát, ha az ut utolsó harmad része is oly jól megy, mint eddig, megnyeri a fogadást. A bécsi Unió Club és a londoni Jockey-club által pro és kontra tett fogadások 3 millió frankra mennek. Zubovitsnak Strassburgba való idejekorán érkezése 15 ezer frtot hozott be neki. Mindazáltal azt mondja a lovag,^hogy nem volna kedve ez utat másodszor is megtenni,, miután szerfölött lárasztó.“ — Zubovics magyar honvédhadnagy jói találja magát — a nagy ut után — Párisban, hol nagy kitüntetésekben részesül; tiszteletére diszlakoma rendeztetik. Msc-Mahontól is kapott meghívást. Zubovicsról a „Neue 111.Ztg.“-ban következő érdekes közlemény van: „Zubovics bonvédbadnagy barátai előtt mint merész lovas és vitéz hadnagy ismeretes. Életéből a következő eset eléggé érdekes arra nézve, hogy a nyilvánosságnak átadassák. Zubovicsnak volt egy testvére, ki hosszabb ideig élt Párisban, és ott a magasabb körökben is megfordult. E fiatal ember, nem tudhatni, mi okból, összekapott Mac-Mahon egyik hadsegédével, s ennek következménye párbaj lett. Zubovics kitűnő kard vívó volt, a hadsegéd pedig hirneves lövő; a magyar ember azonban elég nagylelkű volt a fegyvernem választását az ellenfélre hagyni,, s a frauezia kedvenezét, a pisztolyt választá. Zubovics egy golyó által találva meghalt, de az egész ügy titokban maradt s igy a marsall Holott az egésznek sokkal egyszerűbb oka volt, mint sem gondolni lehetett. A lelkészlaktól nem nagyon távol állt egy csapszék, ezen helyiség épen az egyház tulajdonához tartozott. E korcsmában azon becsületes izraeliták egyike lakott, kiknek a természet szerint ajándékozott jószivüségök felülemelkednek elszigetelő vallásos törvényeik korlátain. Mint a Lévi nemzetségéből származott, sokat tartott eredetére, s vallásos könyveikben való jártasságára, ugyanazért a lelkész, ki szintén nem csekély jártassággal birt a héber s vele rokon nyelvekben, gyakorta meglá- togatá, s iránta valóságos tiszteletteljes szeretettel viseltetett. Midőn a csendőrök véletlenül meglepték a paplakot, a hir villám gyorsasággal járta be a falut, igy a korcsmároshoz is eljutott, gondolkodott, hogy mit tehetne az általa nagy tiszteletben tartott lelkészi család megmentésére. Gondolta, hogy majd eljönnek hozzá s akkor majd csak beszél ezen emberekkel, azonban az idő haladt, az óriási zápor megeredt, igy ő is letéve minden reményről lefeküdt. Épen pénteken estve volt, midőn az ital mérés rendesen falu helyeken az izráeliták által keresztyén asszonyokra van bízva. Az elmérendő ital pedig rendesen az árendás felügyelete alatt méretik ki. Midőn az eső javában megeredt, a csendőrök darab ideig állották a sarat, — de mihamar keresztül ázva és megfázva elhatározták, — hogy valami enyhes helyre hú- zódnakl De hova?l Magán házhoz közelébe nem mertek letelepedni, de meg egy kis pálinka után is szomjuhoztak, összeszedődtek tehát, az istállóban horkoló csendőrt sem felejtvén el s elmentek a korcsmába. Épen az árendás ablakán kopogtak, az árendás kinézett az ablakon, s egy villám fényénél meglátta, hogy a csendőrök jöttek el. Azonnal készen volt tervével. Házánál kevéssel azelőtt orvosi operátio ment véghez, s az álom szerek ott maradtak feledékenységböl,; ő tehát mielőtt az ajtót kinyitotta volna, egy üveg pálinkát megálomporozott, a csaplárosné pedig kimérte azokat szépen, el is nyugodtak. — Az árendás ekkor hirt adott nehány meghitt embernek, azok pedig a csendőrök fegyvereit szépen elszedték, elvitték, úgy hogy mai napig sem lehetett nyomára akadni. (Folyt, következik.)
