Szabadság, 1908 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1908-01-26 / 2. szám
2-ik oldal. Szatmár, 1908. január 26. A tizenkettedik órában riasztottuk fel az iparosokat és jól esőleg konstatálhatjuk, hogy felhívó szavunk nem volt a pusztában elhangzó szó, az értelmesebb rész belátta a helyzet veszedelmes voltát s most azon fáradoznak, hogy a múltak tapasztalatain okulva, uj alapokra fektessék a szocziális szervezetek rémét, az épitőiparosok szövetségét. E hó 20-án értekezletett tartott a szövetség végrehajtó bizottsága, amikor Polonyi Albert szövetségi titkár előadta, hogy a szövetség tagjainak egy nagy része teljesen idegen lett a szövetségre, kötelességeinek egyáltalán nem akar eleget tenni, sőt tovább mennek: a csúnya madárhoz hasonlóan, saját fészküket piszkolják, valósággal izgatnak a szövetség ellen. Ezek a denun- cziánsok olyan kisiparosok sorából kerülnek ki, akik azt várták a szövetségtől, hogy a szövetség — azonkívül, hogy anyagilag fogja segélyezni őket, — ráadásul munkát, munkást stb. ad nekik, szóval ezután csak sétálni kell, a többit elvégzi majd mind a szövetség. Azok lármáztak legjobban a szövetség háta mögött, akiknek életükben segédjük csak néha-napján volt. Ezek mondják unos- untalan : tönkre tett a szövetség, mert nem bírtunk segédet kapni. A múlt év az építőiparra egy különösen kedvező év volt. A múlt év elejéig tartó olcsó pénz hatása alatt számtalan épület emeltetett, volt munka minden iparágon. Az építőipari munkazárlat folytán a nagyobb iparosok pár hónapig redukált üzemmel voltak kénytelenek dolgoztatni, tehát a kisiparosoknak lett több munkájuk. Ezt a több munkát tisztán a szövetségnek köszönhették. Ez az időleges több munka segédet kívánt, most tehát adjon a szövetség hozzá munkást. De a szövetség anyagi fentartásához nem tartották kötelességüknek hozzájárulni. Már pedig első sorban arról gondoskodott a szövetség, aki mindig segéddel szokott dolgozni, aki a zárlat idején segédet bocsátott el, nem pedig arról, aki a zárlat alatt akar egyszerre nagy iparos lenni. Megjegyezzük, hogy munkást a szövetség keveset közvetített, legfeljebb csak irányított. Előadja titkár továbbá azt, hogy a segéd nélkül dolgozó iparosok panaszkodnak a járulék (heti 10 fill.) magassága végett. Indítványozza tehát, hogy a segéd nélkül dolgozók számára egy csekély V* évi tagságot állapítsunk meg. Azokat pedig, akik a közgyűlésig tagsági kötelezettségüknek eleget nem tesznek, zárjuk ki a szövetségből. Inkább legyünk 200- helyett 100-an, de ez a szövetség sziklaszilárd erős legyen. Jövőben pedig aki a szövetséget becsmérli, vagy adós, azt rögtön zárjuk ki. A végrehajtó bizottság elhatározta, hogy a titkár előterjesztését a különböző szövetségi szakcsoportok elé viszi s csak azután fog határozni. A szakcsoportok bizalmi fér- fiait felhívja végrehajtó bizottság, hogy: a bádogos szakcsoport jan. 25-én az asetalos „ „ 26-án • a kőműves „ „ 27-én az ács „ „ 28-án a lakatos „ „ 29-én a festő „ „ 30-án értekezletre gyűljön össze és a titkár előterjesztéseinek alapján hozzanak határozatot. Miért is e szakcsoportok értekezleteire előadóul és jegyzőkönyvvezetőül Polonyi Albert titkárt hivatalosan kiküldi. A szakcsoportok értekezlete után ismét összeül a szövetségi végrehajtó-bizottság, előkészíti az évvégi zárszámadást és körülbelül fébr. 9-én közgyűlést tart. E közgyűlésen lesz végleg eldöntve a szövetség további sorsa. „SZABADSÁG“ Színház. E rovatban a szokástól eltérően, nem igen szoktunk kritikát gyakorolni az előadás szereplői felett, hogy Ferkó jó volt, Csergő kellemesen énekelt, Szatmári Zsazsa elragadóan tánczolt stb. stb., mi általánosan a színházi eseményekkel foglalkozunk, mert a társulat 99°/o-a elragadóan kellemetlen, tehát kritikán aluli. Továbbá azért sem kritizáljuk a szerepkört, és személyesitőit, mert nem akarunk bohózat alakká válni. Például ha X kritikus csapja a szelet egyik hősnőnél, arról lapjában rokonszenvesen emlékezik meg. A másik kritikus (talán mert vetély- társa X-nek) ledorongolja ugyanazt a hősnőt. Vagy: a közönségnek tetszik X. színész, tapsolja, kihívja stb., a lap pedig valamely baráti okból lehordja. Ezt aztán nem lehet közvéleménynek nevezni, sőt megesik, hogy nevetség tárgya némely kritika, sőt sokszor bosszantja is az olvasót, ha az nem tárgyilagos. Lehetetlen azonban a színház rovatban nem foglalkozni olyan eseményekkel, amelyek általános vonatkozásuak. Nem ar- rogáljuk magunknak azt, hogy az eféle általános természetű dolgoknál kizárólag nekünk legyen igazunk — bármilyen elfogulatlan itélői legyünk is a színházi eseményeknek — de hogy nincs rendben a helyi sajtó ténykedése a színházi ügj^ek irányítási akarásánál — azt állítjuk. Olvassuk a szinigazgatö választás folytán felmerült reklámokat, ahol egyik igazgatót úgy tüntetik fel, mint valami mesebeli csodás lényt, a másikat lecsepülik a sárga földig, a harmadikat gyöngéden leszólják stb. Ez nincs rendben. Krémer társulata átkozottul gyönge — elismerjük. Ennek nem Krémer az oka, hanem a körülmények és a színházi bizottság. Egy bizottság, mßjy állig begombolkozik, nem enged beleszólahi dolgába és nem törődik a színház ügyeivel. Mire való a szerződés? Az a szerződés kitünően jól van szerkesztve, csak nincs aki annak betartására kötelezze az igazgatót. És itt álljunk meg egy kissé. Tegyük fel, hogy van erélyes szinügyi bizottság. Mi lenne akkor? Semmi! Nincs szinészanyag, ami van, az gyönge, rósz. Erre a pályára ma már nem özönlenek, nincs miben válogatni az igazgatónak, a legjobb akarattal sem képes elsőrendű tagokat toborozni. És ennek a sikertelen toborzásnak még kölön Szátmár városa is az oka. Igen, városunk közönsége az oka. Nekünk van szinházlátogató közönségünk, de nincsenek gentri alakjaink, akik különleges támogatásban részesítik a színészeket. Egy valamirevaló színésznő nem jön Szatmárra, mert nem találja meg azt a közönséget, ami egy ilyen nagyigényü városban lakni szokott. Hisz cfeak közeli példát említek fel: a Haller Vilma vendégszereplését. Egy szál virágot sem kapott, amihez pedig egy olyan művésznő, mint Haller, szokva van. Azok a nagy csokrok stb. Szat- máron legtöbbször a megjutalmazott költségén és rendelésére készülnek. A mi városunk igazgatói szempontból hoch prima, de a tagok szempontjából smu- czián. Ezért ne bántsuk mi Krémért. Ő róla tudjuk, hogy takarékos, rendezett viszonyok között élő egyén. A szinügyi bizottságot nógassuk, de egy vagy más eladósodott igazgatót hozzunk ide azért, hogy magát reg- resszálja nálunk, csalfa álom, azzal fizethetünk rá, hogy elrontja szinházlátogató közönségünket, azt a több évi becsületes munkát, amit Krémer Szatraáron oly gondosan ápolgatott. Aztán futhatunk rendezett viszonyok között élő direktor után. Olyan az, mint a fehér holló. Ez a mi mondani valónk. ♦ * * Az elmúlt hét érdekes színházi eseménynyel nem dicsekedhetik, még azzal a vendégszerepléssel sem, amit Jakabffy Jolán vendégszereplése nyújtott. A Gül-babában lépett fel a kisasszony olyan sikerrel, amilyenben társulatunknak eddig elegendő része volt. Megemlítendő még azon körülmény, hogy az utóbbi időben — különösen az uj daraboknál — meglepően csinos, szép díszleteket látunk. Különösen a Varázskeringőben láttunk modern szép diszleteket. Ha az előadást tönkre nem teszi a személyzet, a darab nagy sikert aratott volna Szatmáron is, de miután ezt a nagy port felvert darabot a személyzet teljesen agyon silányitotta, különösebb módon azzal nem is foglalkozunk. Az idei szezon már csak ilyen lesz végig, amelyet súlyosít a kellemetlen időjárás is, amennyiben a társulat fele állandóan náthás, influenzás, akik tudnának is valami élvezhetőt nyújtani, azokat is rekedtségük stb. gátolja szerepkörükben. Az elmúlt hét harmadik eseménye a Nászinduló lett volna. Ügyes rendezés és elég jó előadásban került szinre. De mivel nálunk már minden valami mellékizzel jár, ez újdonság sem maradhatott el elégedetlenség nélkül. Hosszú szünet, a felvonásokban unalmasságig terjengős párbeszédek, delria- mácziók fél tizenkét óráig elhúzzák az előadást. HÍREK. Elnökváltozás. A nagysomkuti Kereskedelmi bank elnököket cserélt a menynyiben a volt elnök Simon Sándor helyett az elnöki tisztet dr. Keresztszeghy Lajos szatmári' ügyvédy i az " alelnöki tisztet' - pedig • dr.- Péchy Péter járási főszolgabíró vállalta el. Mindenki fizessen pótadót. Az állami és törvényhatósági köztisztviselők, - tudvalevőleg nem fizetnek községi adót. Kolozsvár város törvényhatósága azon elvből, hogy a polgárok az adózásban is egyenlők legyenek, feliratot intézett a képviselőházhoz, kérve, hogy a küszöbön Je vő adóreform során olyan törvénj^es intézkedés történjék, hogy a községek jogosítva legyenek az állami és köz- tisztviselőkre is községi adót kivetni. Ezt a feliratot pártolás végett megküldte a vármegyék törvényhatóságának is. A szatmári keresztény szocziális egyesület tagjai ez utón értesittetnek, hogy ma délután 3 órakor a kath. legényegyesület helyiségében szükebb körű értekezlet lesz. Az értekezlet tárgya: a tisztviselőválasztó közgyűlés előkészítése. A közgyűlés február hó 2-án lesz megtartva. Uj lap. Nagybányai Hírlap czimen uj társadalmi és szépirodalmi lap indult meg Nagybányán. Felelős szerkesztője dr. Ajtai Nagy Gábor, főmunkatárs Jeney Gyula. Megjelenik minden héten vasárnap. A nagy károlyi iparosok lapja az iparosok egymásközötti meghasonlása folytán f. évi jan. 1-ével megszűnt. A lapot Simkó Aladár szerkesztette ügyesen, éppen olyan ádáz harcz és minden oldalról jövő támadások között, mint mi Szatmáron. Végre is beleunt Simkó Aladár, otthagyha a lapot és alapított egy másikat |Közérdek“ czimen, melynek első száma a tőle megszokott gazdag tartalommal e hét folyamán jelent meg. A volt „Iparosok Lapját“ azonban csak félig- meddig szüntették be, mert egy pár iparos annak szerkesztésére Schnébli Károly pénzügyi titkárt hívta meg s a lap mint a „Nagykároly és Vidéke“ melléklete (!) fog ezután megjelenni. Az önálló Szatmárhegy. A belügyminiszter, tekintve a Hegynek önálló
