Szabadság, 1907 (1. évfolyam, 26-36. szám)
1907-10-27 / 29. szám
iparos Lap. ELŐFIZETÉSI ÁR : 6 K — f 3 K — f 1 K 50 f Megjelenik minden vasárnap. Egész évre Eél évre — Negyed évre A ■ Felelős szerkesztő és laptulajdonos: POLONYI ALBERT. ■■■■■mgrTáiiiiir----r----ü~KJ*-----------------Szerkesz tőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utca, IPAROS-OTTHON, ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A lelkiisincrei szava. Lássuk a meggyőződést! Dr. Kelemen Samu városunk országgyűlési képviselője október 6-án a Vigadóban tartott vacsorán megnyilatkozott. Nyilatkozatából kö- zöljük a következőket: „A mai napon olvastuk a hirt, hogy végre sikerült a kiegyezés. Hogy valóban si- került-e, azt akkor fogjuk megbírálni, ha ismerjük a kérdésnek minden részletét. . . 5 Ha már a kiegyezés dolgát kutatjuk, akkor nyilvánvaló, bárha most lekötött gazdasági helyzetben vagyunk is, a kiegyezést csak úgy valósíthatjuk meg, ha avval nem kötjük le magunkat olyan irányban, mely a gazdasági önállóság felé vezető utat előttünk elzárja. A kiegyezés során nem csak azzal teszünk egy lépést az önállóság felé, hogy a szövetséget megszüntetve szerződést kötünk, hanem — amint tudom —azzal is, hogy fogyasztási adóinkat önáUósitjuk és azok adótételeit az osztrák befolyás alól kivesszük. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az adót úgy és oly tétellel vetjük ki, amint azt Magyarország érdeke megkívánja, hanem petróleumnál, sörnél, czukornál, szesznél azt is jelenti, hogy ezeknek gyártása, forgalomba hozatala tekintetében mentesítjük magunkat az osztrák befolyástól, ami ezeknek az iparágaknak termelésére lényegesen kihat. A kiegyezés kérdésére, mint egy sötét árnyék borul a rettenetes pénzügyi helyzet, amelyben most vagyunk. Érzi a mostani ab- normis helyzetet az ország minden polgára. Ha ez a szorult helyzet kívánatossá és sürgőssé teszi is a kiegyezést, nem befolyásolhat minket annyira, hogy oly kiegyezést fogadjunk el, melyről az a meggyőződésünk, hogy az Magyarországra a jelennek, vagy a jövőnek szempontjából káros és hogy a pillanatnyi rossz helyzetet megzsarol- tatásunkra engedjük felhasználni. A mostani kiegyezési tárgyalások folyamán különösen két kérdés lépett előtérbe: Az egyik a quota, a másik a bank kérdése. A quóta kérdése — tisztelt Uraim — nem politikai, hanem pénzügyi kérdés. Azt tehát, hogy nekünk a quóta bármily csekély emeléséért politikai reeompensatiót adjanak, más szóval, hogy politikai vívmányokat pénzzel fizessünk meg, elfogadni nem lehet. De nem egyezhetünk bele abba sem, hogy a quótáért a kiegyezésben kapjunk ellenértéket. A quóta kérdése lényegileg kívül áll a kiegyezés keretén; nekünk is tehát a szorosan vett kiegyezés keretén kívül álló ellenértéket kell érte kapnunk. Tiszta fináncz számítás dolga, hogy a két érték fedni fog- ja-e egymást? Egészen másként áll a bank dolga. Ez már nemcsak pénzügyi, hanem politikai kérdés is. Sőt fontos politikai {kérdés, mert az egyik kulcs gazdasági önállóságunk megszerzéséhez. Önálló bank nélkül, önálló gazdasági berendezés nem képzelhető el. Ragaszkodnunk kell tehát ahhoz, hogy a bankkérdést most kikapoéoljuk. Maga a bank szabadalom rendes körülmények között 1910. január 1-én jár le. Igyekeznünk kell tehát, hogy önálló banknak alapítására ezt az időt .használjuk tél.' ' Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy a rendelkezésünkre álló három év alatt gondos munkával megoldjuk a kérdést, mert önálló hitel nélkül nincs gazdasági önállóság és gazdasági önállóság nélkül nincs nemzeti jólét. Tisztelt Uraim! Én nyíltan tártam fel Önök előtt azt, amit a mostani politikai helyzetről elmondani lehetett. Jól tudják, hogy én a múltban szemben álltam a kormánynyal, hatalommal, erőszakkal, de har- czomat nyíltan küzdöttem végig, kibúvókat nem kerestem. És amint ezt nem tettem a múltban, nem fogom tenni a jövőben sem. Rejtek ajtót sohasem fogok ismerni, nyíltan fogom vallani a magam meggyőződését. Engem Önökkel nem a kormánynak és nem a hatalomnak kapcsa kötött össze, a mi kapcsunkat a leghatalmasabb kovács kovácsolta : a bizalom és szeretet. Ezt a viszonyt akarom fentartani köztünk a jövőben is. Kijelenthetem, hogyha bármiféle olyan egyezség megkötéséhez kívánják hozzájárulásomat, amelyet nem tarthatok ossze- egyezhetönek a magam meggyőződésével, semmiféle párttekintet, semmiféle hatalmi érdek nem fog abban az elhatározásomban feszélyezni, hogy a magam meggyőződését a hatalommal szemben is érvényesítsem. De ha lentről jönne olyan áramlat, a melynél azt látom, hogy amit kívánnak tőlem, olyan, amely igaz hitem és becsületes meggyőződésem szerint a veszélybe sodorja nemzetemet, akkor se lesz egyéb tekintet előttem, mint lelkiismeretem parancsoló szava. Én inkább abban a pillanatban teszem le a magam mandátumát az Önök kezébe, semhogy olyasmit tegyek, amit lelkiismeretemmel összeegyeztetni nem tudok. Lehet, hogy ez a lemondás fájdalommal járna, mert hiszem, hogy módomban van szolgálatot tenni hazámnak, de arról biztosíthatom, hogy megteszem ezt kétkedés és habozás nélkül abban a perczben, amint lelkiismeretem és választóim többségének akarata egymással összeütközésbe jönnek. Bizalmat csak addig kérek Önöktől, amig arra, méltó leszek. Ezt dr. Kelemen Samu mondotta két hót előtt a kiegyezés hírének estéjén. A beszédet lelkesedéssel hallgatták azok, akik a vacsorán jelen voltak I egyik németi polgártárs felköszöntölte érte dr. Kelemen Samut és felköszöntőjét igy végezte: „De vakítsa is meg az Isten a képviselő urat, na nem úgy tesz, amint beszédjében mondotta * $ $ A kiegyezésről ma tájékozva van az egész ország, elmondta becsületes véleményét róla a képviselő ur lapja a Szatmár-Németi is. Mi nem foglalkozhatunk vele, nem akarunk a politizálás bűnébe esni, hanem leközöljük egyik fővárosi lapból Hen- taller Lajos régi hithii 48-as képviselő levelét, melyet Kossuth Ferencz miniszterhez intézett. E levelet a kiegyezés után két héttel irta meg* Hentaller Lajos és teljesen megegyezik tartalma a dr. Kelemen Samu nyilatkozatával. * * * Szól pedig a levél a következőkép : Nagyméltóságu Elnök Ur! Szives tudomásodra hozom, hogy az Országos függetlenségi és 48-as pártkörből ezennel kilépek. Azt az egyezséget ugyanis, melyet a kormány az Ausztriával való gazdasági viszony rendezésére kötött, én Magyarország érdekeivel annyira ellentétesnek, s annyira a. függetlenségi párt és általad állandóan hirdetett élvekbe ütközőnek tartom, hogy én ezeket a kiegyezési javaslatokat még azok után a magyarázatok után sem vagyok hajlandó elfogadni, amelyekkel te a függetlenségi pártkörben azokat szépitgetni igyekeztél. Soha még magyar kormány ilyen kiegyezést nem kötött, mint ez a kormány. A régi szabadelvű párti kormányok csak rossz kiegyezést kötöttek, de a jelenlegi kiegyezés egyszerűen szégyenletes és megalázó. Élénken emlékszem még a képviselőház múlt évi budget vitájára, amely alatt te egy hosszú beszédben Ígéretet tettél arra, hogy az ország gazdasági függetlensé-
