Szabadság, 1907 (1. évfolyam, 26-36. szám)
1907-11-03 / 30. szám
l-ső évfolyam. Szatmár, 1907. november 3. 30-ik szám. IPAROS LAP. ELŐFIZETÉSI ÁR í Egész évre — — — — — — — 6K — f Fél évre — — — — — — — — 3K — f Negyed évre — — — — — — — 1 K 50 f megjelenik minden vasárnap. Ä szalonét! önálló iparosok közlönye. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: POLONYI ALBERT. Szerkesztőség és kiadékivatal: Rákóczi-utca, IPAROS-OTTHON, ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A magyar bútoripar jövője. Nem férhet ahoz kétség, hogy a magyar butorszakma hatalmas fejlődést mutat az utolsó tiz esztendőben s különösen nagy arányú lendületet vett most néhány év óta, amióta a magyar butor-iparmüvé- szet valóságos remekei jelzik az óriási előhaladást, úgy, hogy a külföldön szerte találhatni hazai terméket. Nem lehet tagadni azt sem, hogy talán egyetlen iparág sem értette úgy meg a fejlődő korszellemét hazánkban, mint a bútoripar s iparkodott ahoz tőle telhetőleg alkalmazkodni s a fejlődő korral együtt haladó igényeket minden tekintetben kielégíteni. Bizonyos az is, hogy a bútoripar kivívta a saját jól megérdemelt közbecsülését ez országban s becsülést a magyar névnek, a magyar iparnak a külföld előtt. Mindezekkel^ az örvendetes tényekkel szemben igazság az is, hogy a magyar butorszakma nem tud arra a magaslatra emelkedni, amelyen lennie kellene, messze van még attól a nívótól, melyet okvetlen el kell érnie, ha nevét, jóhirét fentartani, a versenyben a helyét megállani s hazánk ipargazdasági helyzetét erősíteni akarja. Sem a bútoripar termelési készsége, sem a kereskedelem közvetítése nem állja ki az igazságos kritikát, amelyet a tényekből vonhatunk le. Az ipar fejlődik, az tény. A kisipar folyton-folyvást termeli a szebbnél-szebb kivitelű remekműveket, a gyáripar is megtölti saját raktárát. De ebben aztán mindkettő kimerül. Arra, hogy necsak termeljen, de utánna nézzen annak is, hogy vájjon nincs-e jogosulatlan verseny ez országban velük szemben, amely- lyel föl kell ven.ni a harczot, egyik sem gondol, sem a kisiparos, sem a gyáros. Pedig nem kis dolog ez, any- nyira nem kicsi, hogy a termelésnél magánál sokkal fontosabb. Mert mit érnek a legszebb kivitelű munkák, ha ezek mellett bő kelendősége van a külföldi silány áruknak, amelyekkel tele van a magyar bútorkereskedők raktára. A kereskedők állandóan azt hangoztatják s a tények ezt igazolni látszanak, hogy a magyar bútoripar nem képes annyit termelni, amennyit a fogyasztás igényel. Ez pedig nem igaz! Mert mese az, hogy a magyar bútoripar nem » képes eleget tenni 'a fogyasztás szükségletének. Meg kell adni neki erre az eszközöket és akkor kielégít mindenkit. Az eszközt meg kell adni magának a társadalomnak és az államnak. Az állam tesz is Valamit, a társadalom azonban semmit, sőt ennél is kevesebbet! Már pedig dugába dől a magyar iparos szilárd akarata, kárba vész az a sok pénz, ámít az állam iparpártolás czimén nyújt a fejlődő ipar minden ágának, ha a társadalom, a közönség nem fogja a magyar ipart vásárlással támogatni, ha tovább is mellőzi a hazai ipart külföldi termékért. A magyar bútoripar jövője teljesen a magyar közönség kezében van. Ha méltányolni fogja azt a nagy munkát, melyet a butoriparo- sok végeznek, ha akarja, hogy a munkának, melynek sikerét az állam is hajlandó támogatni, tényleg üdvös eredménye legyen, bútor- szükségletét ne szerezze be más, mint hazai forrásból! Akkor a magyar bútoripar jövője biztosítva van itt benn az országban, szükebb körünkben — városunkban és a külföldön egyaránt. Minden eszközzel rendelkezik a bútoripar, csak a nagyközönség támogatására van szükség. Legyünk résen, szervezkedjünk I Szatmár, 1907. okt. 31. Nem győzzük eleget inteni, figyelmeztetni, kérni az iparos- és munkás-osztályt, hogy szakítson eddigi közönyösségével. Ébredjen fel és szervezkedjék úgy politikailag, mint gazdasági- és társadalmilag. A munkás-társadalom felrázásán nem ok nélkül fáradozunk, de mert jövőbe látó szemekkel látjuk az örvényt, melybe a lelketlen szo- cziáldemokráezia a magyar munkás-osztályt — Isten s hazája ellen felesketve — úgyszólván bele taszítja. Ugyan mondják meg Uraim! mit tett eddig a szoeziáldemokráezia a munkások érdekében. Pozitive semmit! De mit ártott? Nagyon sók volna elmondani. A trónon egymást követő felséges párttitkárok, a sztrájkok belsőtitkos rendezői, (első a zseb) a munkás-pénzen élősködő paraziták még eddig csak annyit bírtak elérni, hogy ma már a munkaadó előtt megbízhatatlan, a magyar közvélemény szemében pedig határozottan gyűlöletes a magyar munkás! Ennek a szégyenletes állapotnak végét kell vetni I Ezért harczolunk, ezért fárado- dozunk, ezért szervezkedünk 1 Lelkesült örömmel látjuk, — mindjárt a kezdeten — hogy harezunk nem folyik hiába, hogy fáradozásuk kárba nem vész, mert kezd ébredni az alvó ipar- és munkás- osztály és tömegesen csatlakozik hozzánk, mert meg van győződve velünk, hogy igazságot, békét és segítséget csak a keresztényszo- cziálizmus győzelme esetén fog találni. Büszkeséggel tölthet el mindnyájunkat az a tudat, hogy a magyar képviselőház kiváló alakjai: egy Nagy Emil dr., Ugrón Gábor, Batthyányi Tivadar gróf, Gieswein dr., Rakovszky, Hencz dr., Török, Gotthard stb. stb. mintegy negyvenen magukénak vallják a mi eszménket. Tetteik a bizonyítékok. Ok a mi eszményképünk, de nem Lueger ! A már-már nyakunkra nőtt „hazátlan bitangok“ basáskodását nem türjük tovább! Lerázzuk magunkról, mint a kabátunkra tolakodott hetvenkedő poloskát. Szervezkedni fogunk, hogy erősek legyünk! A szervező-bizottság okt. 13-án kimondta a kér. szocziális egyesület sürgős megalakítását. így van ez rendén. Erős a mi hitünk, hogy sok észretért munkás fogja otthagyni Glodstein és egyéb „stein urak“ és jakabok táborát, ha megismeri a mi programmunkat. Hátat fordít a „veres posztónak“ — a madridi bikaviadalok lobogójának — és átjönnek hozzánk, a nemzeti trikolor jegyében együtt küzdeni a munkásság és az iparos osztály igazi javáért. Bátran mondhatjuk, hogy egy jól szervezett kér. soeiális munkás egylet rövid idő alatt megszünteti az oly régi munkás válságot, helyes mederbe szorítja a forradalm nemzetközi mozgalmat. Az anyagilag és szelemi- leg kielégitet muukás-tábor olyan védő-bástyát' képezend majd, melynek falát hiába is döngetik a vad szoeziáldemokráezia feltörő kosai. Erőlködésük hasztalan lesz. Szatmári iparosok, munkások I Ne hagyjuk magunkat falhoz állíttatni senki ember fiától I Seperjünk el minden akadályt, amely szervezkedésünknek útjában áll I A reánk sanda szemmel néző másik oldalnak pedig barátságosan megüzenjük, hogy okosabbat cselekszenek, ha felhagynak a czéltalan „braunsamuskodássalu, mert a zug- firkász-csemeték éretlen kirohanásait leközölvén, csak saját tekintélyükből veszítenek unos-untálán. Ha pedig ezek után is jobban tetszik a keresztényszoczialistákat a legképtelenebb vádakkal illetni: úgy csak rajta! Mi résen vagyunk! Állunk elébe!!! Túr völgyi Jenő. Békéltető tárgyalások a munkásokkal/ Tankóczy Gyula főkapitány, mint az elsőfokú iparhatóság feje, tegnap délután ösz- szehivta á különböző szakmákhoz tartozó iparosokat és segédeket, hogy ismét meghallgassa úgy a munkások, mint a munkaadók panaszait. E tárgyalás czélja az, hogy a főkapitány, ha nem is azonnal, de tavaszig rendet teremtsen, nehogy a jövő tavasszal ismét előálljon a folyó évben is csaknem két hónapig tartó építőipari munkás-krizis. Mi a békesség hívei vagyunk és nagyon szeretnők azt magunk is látni, hogy a munkások a jobbik eszüket veszik elő. El-
