Szabadság, 1907 (1. évfolyam, 26-36. szám)
1907-11-03 / 30. szám
2-ik oldal. Szatmár, 1907. november 3. „SZABADSÁG végre nem lehet czélja az egyetlen komolyan gondolkozó munkásnak sem, hogy folytonosan hadilábon álljon a munkaadókkal, be kell azt látniok, hogy a kölcsönös engedékenység teremtheti meg a békés együtt- munkálkodást. Az eddigi hatalmi hóborttal fel kell hagyni, be kell látni azt a munkásoknak, hogy a munkaadónak is joga van élni. Hisz alig van olyan munkás, aki ne törekednék arra, hogy önálló iparossá váljék. Már pedig bármilyen elfogult socialista legyén is a munkaadóvá vedlett- segéd, csakhamar belátja azt, hogy a socialista elveket kénytelen sutba dobni, mert má a munkaadó teljesen ki van szolgáltatva a socialista munkások kényének-kedvének, ugyannyira, hogy létezése lehetetlenné van téve. Ez nem nagyítás. Képzelje magát bele minden munkás abba a helyzetbe, hogy kezdő iparos. Tart egy-kót segédet, tőkéje vajmi kevés, jobban mondva semmi, de munkája van elég. A munkáért a rendelő akkor fizet, ha teljesen kész van, de az anyagot azonnal, a segédet minden héten fizetni kell. Az iparos a vállalatnál kiszámított mindent pontosan, tudta akkor azt, hogy a munkabér, a munkaidő, az anyag ára mennyi és egyszerre beüt a krach, a munkás 20%-os bért igényel, munkaidő rövidítést stb., az iparos azon veszi magát észre, hogy az anyagok ára is felszökött a munkások ujabbi mozgalma végett 10—15%-al, tehát szépen ráfizet a pontosan kiszámított munkára I Nem elég tehát az a kamatveszteség, amit az anyagnak készpénzzel és a segédeknek hetenként való fizetése okoz a munka elkészültéig, hanem rettegnie kell egy-egy mesterségesen szított munkás- mozgalomtól is, ami elviszi minden kilátásban levő keresetét. A főkapitány által ismét megindított tárgyaláshoz semmi reményt nem füzünk. Nem peaig azért, mért á munkások nem igen alkalmazkodnak a megkötött kollektiv szerződéshez. És addig nincs is értelme az egyezkedésnek, mig a szerződés betartására garancziát nem nyújtanak. A munkásosztály váltakozó mindig. Ma itt, holnap ott dolgozik. Ha ma kötünk velük szerződést, tavaszig a mostani munkásokból alig lesz Szat- máron egy-kettő, az uj jövevények pedig vagy elismerik, vagy nem a már itt talált kollektiv szerződést s kezdhetjük a játékot újból. De viszont a mostani gazdasági válságnak beláthatatlan következményei lehetnek az iparra, különösen az építőiparra, alapos a kilátás, hogy az építőipar jövő évben teljes pangásnak lesz kitéve, tehát a mesterek nem mehetnek bele addig semmiféle tárgyalásba, ameddig a válság teljesen ki nem bontakozik. Az iparosok mindenesetre köszönettel tartoznak a főkapitánynak ügybuzgalmáért, elvégre gondoskodás ez az iparosok érdekei felett. Bár eredményre vezetne a jóakarat Azonban ismételjük: reményt a tárgyalásokhoz nem füzünk. A munkások a nagy dolog idő után vannak, a munkapangás hátrányát nem érzik, az agitátorok a békességet nem szeretik, viszont a munkaadók télire, a holt szezon idejére nem igen hajlandók megkötni saját kezeiket, miután a jövő nagyon is kilátástalan. Tájékoztató a munkásbiztositásról. Az 1907. évi julius hó elsején életbelépett 1907. XIX. t.-cz. a munkásbiztositás terén olyan helyzetet idéz elő, annyi uj kötelezettséget állapit meg a munkaadókra nézve és annyi uj jogot biztosit a munkásoknak, hogy különösen azok, kik az üzleti élet ezer és ezer bajával és gondjával vesződnek és nem szentelhetnek időt és fáradságot az uj helyzet tanulmányozására és az uj kötelességek alapos megismerésére, élénken érzik a terjedelmes törvény megkötött formájától eltérő népies felvilágosítások szükségességét. Ezen — általánosan érzett — szükségességnek a kielégítését czélozzuk az alábbi tájékoztató megírásával és közzétételével, remélve, hogy ezzel szolgálatot teszünk magának az uj aeráha jutott munkásbiztositás ügyének és szolgálatot teszünk a munkaadóknak, kik ezen tömör tájékoztatóból hamarább és jobban fogják megismerni törvényes kötelességeiket és a munkásbiztositási szervezetet, mintha magát a terjedelmes törvény könyvét forgatnák. 1. Biztosítási kötelezettség. Az uj törvény a biztosítási kötelezettségnek két nemét állapítja meg, u. m. a betegség és a baleset esetére való biztosítás kötelezettségét. Hangsúlyoznunk kell, hogy a biztosításra nézve a kötelezettség van megállapítva, jobban mondva, a törvényben a biztosítási kényszer van statuálva és ennélfogva sem a munkaadó, sem az alkalmazott kénye-ked- vétől, hajlamától, elhatározásától, beleegye- I zésétől nem függ az, vájjon a biztosítás megtörténjék-e, hanem függ egyedül és kizárólag a foglalkozás minőségétől, a munkavi- i szony természetétől és részben a fizetés nagyságától. Ehhez képest az az alkalmazott, ki foglalkozásának minőségénél és munkaviszonyának természeténél fogva a törvény szerint betegségre, vagy balesetre, vagy minkét esetre biztosítandó, föltétlenül biztosítandó, akár beleegyezik a biztosításba, akár nem, j akár hajlandó őt munkaadója biztosítani, akár nem. Betegség esetére való biztosítás. Betegség esetére való biztosításra kötelezettek nemre, korra, honpolgárságra való tekintet nélkül mindazok, a kik a lapunkban már ismertetett üzemeknél, foglalkozásnál, vagy vállalatoknál akár állandóan, akár ideiglenesen, akár kisegitőképen, vagy átmenetileg oly fizetéssel, vagy bérrel vannak alkalmazva, mely évenkint 2400 koronánál, illetve naponkint 8 koronánál nem több. A határ, melynél a biztosítási kötelezettség megszűnik, egyedül az évi 2400 korona fizetés, vagy napi 8 korona bér. Aki 2400 koronánál nagyobb évi fizetést, vagy 8 koronánál nagyobb napi bért élvez, az nem esik a betegség esetére való biztosítás kötelezettsége alá. Kivételek e tekintetben az állami, törvényhatósági, községi és közalapítványi alkalmazottak, kiknél nem a fizetés mennyisége, hanem a szolgálati rendtartás a mérvadó a biztosítási kötelezettség megállapításánál. Ezek közül az alkalmazottak közül ugyanis azok, kik szolgálati rendtartásuk értelmében megbetegedés esetén is kapják legalább 20 héten át rendszeres fizetésüket, nem biztosításra kötelezettek. Biztosításra kötelezettek továbbá azok is, kik saját műhelyükben, vagy lakásukban más ipariizők megbízásából és azok számlájára ipari munkával foglalkoznak (otthoni, u. n. Sitz-munkások) még ha a nyers- és segédanyagokat maguk szerzik is be s mellékesen saját számlájukra is dolgoznak, illetve vállalnak önálló munkát. Biztosítási kötelezettség alá esik még a munkaadó üzlettulajdonossal akármilyen rokoni összeköttetésben álló alkalmazott is. Há tehát a munkaadó saját fiát, vagy testvérét alkalmazza üzleténél vagy műhelyében, vagy ha az üzlettulajdonos nő és férjét alkalmazza üzletvezetőnek, a fiú, testvér, férj stb. ez esetben alkalmazottnak tekintendő és biztosítási kötelezettség alá esik. Baleset esetére való biztosítás. A baleset esetére való biztosítás kötelezettsége nem oly általános és minden foglalkozási kört felölelő, mint a betegség esetére való biztosítás kötelezettsége. Itt bizonyos korlátok vannak felállítva, melyek kizárják a biztosítási kötelezettségből a ve- szélylyel nem járó ipari foglalkozásokat. De azokra nézve, kik foglalkozásuk minőségénél fogva, jobban mondva ezen üzem természeténél fogva, melyben alkalmazva vannak, balesetbiztosításra kötelezettek, a fizetés vagy bér nagysága nem képez korlátot. Ennélfogva az ily üzemekben alkalmazottak közül azok is balesetbiztosításra kötelezettek, kiknek évi fizetése 2400 koronánál, napi bérük pedig 8 koronánál több. Bejelentési kötelezettség. A biztosításnak keresztülviteléhez az a bejelentés szolgál alapul, melyet a törvény szerint az üzemtulajdonos, a munkaadó tartozik teljesíteni és melynek alakját, tartalmát és módját az állami munkásbiztositási hivatal állapítja meg. A betegség esetére való biztosításhoz egyénenkénti bejelentés eszközlendő azokon [ az űrlapokon, melyeket a kerületi munkás- biztosító pénztárak bocsátanak a munkaadók rendelkezésére. Az egyénenkénti bejelentés a munkába- lépéstől számított 8 nap alatt eszközlendő annál a kerületi munkásbiztositó pénztárnál, melynek területén az üzem folytattatik. A kisiparnál szokásos próbaidő ennél a bejelentési határidőnél nem jöhet figyelembe, mert a bejelentés nem a próbaidő lejártától, hanem a tényleges munkábalépés napjától számítandó 8 nap alatt eszközlendő. Ha a munkaviszony tartama alatt az alkalmazás minőségét és a fizetést, vagy bért illetőleg változás áll be, e.z a változás ugyancsak 8 nap alatt szintén bejelentendő a kerületi munkásbiztositó pénztárnál. Az a munkaadó, a ki a bejelentést a ki*űzött határidő alatt nem teszi meg, kihágást követ el és a törvény 187. §-a értelmében megbüntettetik, tartozik ezenkívül a munkaviszonyban beállott változásnak be nem jelentése által okozott kárt egészen sajátjából, úgyszintén a kellő időben be nem jelentett biztositandónak a bejelentés előtt bekövetkezett betegségéből eredt költségeket s végül az eljárási költségeket megfizetni. A régi betegsegelyző pénztári törvénytől eltérőleg az uj törvény a kilépés kellő időben való bejelentésének elmulasztását is büntetendő kihágásnak minősiti. Biztosítási járulékok és fizetési kötelezettség. A betegség esetére való biztosításnál a biztosított tagok (egyének) járuléka átlagos napibér osztályok szerint fizetendő. Az átlagos napibérosztályokat az országos munkás- betegsegélyző és balesetbiztosító pénztár fogja alapszabályaiban megállapítani akként, hogy 8 koronánál nagyobb napibérosztály nem lesz. Oly tagok után, kiknek keresetük nincs (pl. tanonczok, gyakornokok stb.), a legkisebb átlagos napibérosztály szerint fizetendők a járulékok. Például: ha a IV. napibérosztályba tartozandóknak mondatnak ki mindazok, kik 4 koronától 6 koronáig terjedő napibért élveznek, akkor az az alkalmazott, kinek 5 korona napi dija ,van, ebbe a IV. napibérosztályba soroztatik. A kisiparosokra nézve a járulékszázalék 1907. julias 1-től számított 5 évre 2 százalékban van stabilizálva, a kik rendszerint ötnél több alkalmazottat nem foglalkoztatnak. A járulékok összegét maga a munkaadó és az alkalmazott is könnyen kiszámíthatja, ha a szükséges egységeket tudja. Ha pl. az alkalmazott a IV. napibérosztályba tartozik, melynél a napibérátlag 6 korona és ha az illető alkalmazott után — akár a hely,
