Szabadság, 1907 (1. évfolyam, 26-36. szám)

1907-10-03 / 26. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ..................................6K — * Fél évre . . .............................3 K — f Ne gyed évre....................... 1 K 50 f Me gjelenik minden csütörtökön reggel. 9 szatmárnémeti-i ónálló iparosok közlönye. # ... j. Fe lelős szerkesztő és iaptulajdonos : Polonyi Albert. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utca IPAROS OTTHON ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, vala­mint á lap szellemi részét illető levelek küldendők. Előfizetőinkhez. Az uj negyedév beáltával lapunk nagy újí­táson ment keresztül. Megváltoztattuk eddigi alakját és cimét is. Ezután „Szabadság“ cim alatt fog megjelenni az „Iparos Lap,“ iránya marad a régi minden változás nélkül. Jóleső érzéssel tekintünk vissza arra a fél évre, mely lapunk alapítása óta elmúlt, abban a tudatban vagyunk, hogy megtettünk mindent, amit az iparosok érdeke megkívánt. Lapunk szókimondó volt, ha az iparosok érdekeit bárhol veszélyeztetve láttuk, nem kés­tünk felrázni a közvéleményt. S tesszük ezt kér­lelhetetlenül ezután is. Előttünk nem létezik sem vagyon, sem egyéni képzelt előjog, mindenben, mindenkor a közérdek lebeg szemeink előtt, különösen az iparos világérdeke, azt ápolni és elősegíteni legfőbb feladatunk. Az az osztatlan elismerés, melyben eddig részünk volt, azt hisszük megmarad továbra is, ebben a reményben bocsátjuk útjára a szatmári iparosok lapját a „Szabadságot“ Iparkiállitás Szatmáron. A „Szamos“ utóbbi számában egy rendkivüTTrclekes eszmét pendített meg, azon nézetének ad kifejezésT^ogy ájövo év folyamán Szatmáron tartandó tűzoltó kongieszussal egyidejűleg rendezzünk egy nagyobb szabású ipari kiállítást. Az iparkiállitás eszméje már évek óta kisért városunkban, de a terv, mindig terv­nek maradt, nem volt aki ezt az ügyet komolyan kezébe vette volna. 1878-ban rendeztek először a szatmári iparosok iparkiállitást; ez a kiállítás vára­kozáson felül sikerült, méreteiben kiemel­kedett a vidéki kiállítások tömkelegéből, becsületet szerzett a szatmári ipar jó hírének. Azóta 20 év múlt el. Iparunk nagyot haladt, iparosaink száma megkétszerező­dött, városunk nagyot fejlődött, a kultúra mindan ága nálunk otthonra talált. Közön­ségünk soha sem riadt vissza az áldoza­toktól, ha arról volt szó, hogy városunkat fejlesszük, városunk hírnevét emeljük. Hisz- szük ezúttal sem fog. A jövő év folyamán Szatmáron lesz megtartva az orsz. tűzoltó kongreszus, az ország minden részéből ide fognak sereg­leni a tűzoltó egyesületek, tehát ha iparo­sainkban van akarat és hajlandóság szá­mot adni haladásukról, soha olyan jó al­kalom nem kínálkozik erre, mint a jövő évben, amikor annyi idegen lesz városunk­ban. Gondolkozzunk ez életre való, üdvös eszme felett, de ne sokáig! Rendezzünk 1908-ban Szatmáron egy nagy ipari kiállítást a tűzoltó kongreszus- sal kapcsolatosan. Aki szereti városát, aki szereti iparát, akinek szivén fekszik ipari fejlődésünk fo­kozása, tömörüljön ezen eszme megvaló­sítása körül. Aki ellensége az építőiparosok szövetségé­nek, az ellensége mindnyájunknak. Október 10. Bokányi és Kardos ügy. Az emberi élet forgatagában vannak esetek, amikor a véletlen beleavatkozik az emberek leg­komolyabb dolgába és sokszor mosolyra kész­teti a tényeken kívül álló figyelőket. Kényes helyzetbe, került most a szocialista pártvézetőség. Két komoly ágyé vetődött egy­szerre felszínre, de a kettő között létező ellentét éppen nem nélkülözi a nevetséges színezetet. Az egyik ügy az október 10-i általános munkaszünet, a másik a Kardos-Bokányi ügy. Amig a párt nagykomolysággal készül az önkivánta erőpróbára, s ez a Vállalkozás azt a hi­tet kelti az emberben, hogy ha nem is gondol­kodó, de a legtisztább szándékú emberek álla­nak az élére, addig napról-rjapra újabb bizonyi- Tckcrk-TTra-tirTíciFTÍcW'-o-kiar* 1er lű-i tün­tetés egy érdekszövetség mupkáj.'::. Kiadatott a jelszó, a rt(mü:etes, a hátbor­zongató. Repülnek a röpira\ok, végzik a házi agitátiót a hivatalos utcakergetők, mind csak a a hiszékeny nép meggyőzésére, hogy nem juthat alkotmányos jogok birtokába máskép, csak ha ki áll az utcára a tömegben rejlő erőt fitogtatni, mint valami erőmüvész a cirkusz porondján. Nem riadnak vissza annak kijelentésétől, hogy „az általános választói jogért a vér nem nagy ár.“ Elhisszük nekik, hogy az ő szemükben a munkásvére olcsó, bebizonyították már másutt a szakegyleti bicskázásokkal. De a tisztességes ember megborzongva gondol az ilyen alkura, hogy egy pár szájhős vezér beülhessen a parlamentbe, még a munká­sok keserves vérehullatását is felajánlja. A történelem tanúbizonysága szerint ömlött sok vér a nagy eszmék szolgálatában, amelyek hosszú időre megtermékenyítették az emberiség jövőjét. Nem folyt hiába a vér, amelyet az álta­lános szabadságokért cserébe ontottak ki, annak minden csepjéből éltető harmat lett a népek fej­lődésének sürü bokrán. De ha alárendelt jelentőségű pártpolitikai kérdésért, semmitmondó erőpróbáért öntözi a vér az utcákat, annak minden csöpjét drágállani nem is lehet. Farsangi komédia az, amit a ‘ körmöshad- vezérek rendeznek a parlament ellen, olyan cél megvalósítására, amely e nélkül is be fog kö­vetkezni úgy, ahogy azt a magyar munkásérde­kek megkívánják. Csakhogy más itt a bibi. Tudják ök^ azt jól, hogy az áltanos választói jog úgy is be fog következni, de ország világ előtt azt akarják tüntetni, hogy e nagy szociális reform az ő viv- í mányuk, hogy igy könnyebben becsöppenjenek egy pár jó és kellemes képviselői kerületbe. Hej, pedig manapság, ha az Isten egy or­szágot büntetni akar, akkor azt nem sáskajárás­sal, hét szűk esztendővel, dögvésszel veri meg, hanem mindössze egy pár szocialista képviselőt ajándékoz neki! Ha egy rövid szemlét tartunk az európai parlamentek szocialista képviselőinek tevékeny­ségén, minden vonalon azt tapasztaljuk, hogy a szocialistáknak ezek a vitéz legényei milyen gyáva hátrálók, mikor tettekie, alkotásokra kerül a sor. A hadsereget, amelynek kegyelméből ve- zéri bothoz jutottak, bőségszerző diadalok helyett szinte bekötött szemmel vezetik az ínség a nyo­mor, az általános szegénység posványái felé. Kezdjük csak délen, Olaszországban, ahol dúsgazdag szociáldemokrata képviselők úgyszólván uralkodnak a parlamenten és ezzel szemben az égre kiált a munkásnyomor. Sehol annyi rongyos éhező proletárt nem találhatni, mint a napsuga­ras vidám Itáliában, mert ott minden napsuga­rat a maguk céljaira fognak fel, minden vidám­ságot a maguk részére sajátítanak ki a szociál­demokrata képviselők. Németországban,, amelynek szociáldemokrata képviselő-csoportjára az egész világ proletársága büszke, dacára a tekintélyes számú pártnak, kétségbeejtők a közszabadsági viszonyok. Prédikálhatnak a képviselők, dörög­hetnek, villámot szórhatnak, de a tényt még sem ni3S!Íll2.tj2.k . hooy II. Vil^nog dalma első osztályú rendőr állam. Hogyis tud­nának valamit tenni a szociáldemokrata képviselők, mikor a birodalmi gyűlés ülésein sokszor egy sincs közülök jelen, mert sürü garast hajtó apró közgazdasági tevékenységek után futkosnak. Franciaország is dicsekedhetik világhírű kör- mös képviselőkkel, de azzal már nem, hogy a munkásosztály anyagi helyzete kedvezőbbé vált, ellenkezőleg, ott a kapitalizmus soha se volt oly erős, mint napjainkban. A szociáldemokrata kép­viselők minden tettereje a papok ellen való gyülölt- ség-szitásában merül ki, úgyszintén erre a meddő I közéleti munkálkodásra vannak utalva a belga parlament szociáldemokrata tagjai. És itt a szomszédban, a kedves Ausztriá­ban, mit látunk? A frissensült szociáldemokrata képviselő urak bámulatos gyorsan megfeledkez­nek jogtüröl, proletárnyomorról, testvériségről s versenyt szaladnak a burzsoá képviselőkkel a miniszteri tárca és más zsíros állások után. Ad­ler elvtárs, a fővezér, már nem a korcsmák ivó­ját látogatja, hanem a miniszterek előszobáit s kezében vörös zászló helyett alázatos, de gaz­dag sáppal járó kérvényeket szorongat. Ez a hü tükre a szocládemokrata képvise­lők egyéniségének és politikai működésének vi­lágszerte. Hogy a magyar parlament is hozzájus­son egy gár ilyen díszpéldányhoz, azért igazán nem érdemes az életfentartó munkát abbahagyni, a társadalom rendes menetét megakasztani és esetleg vért is ontani. Ezzel bemutattuk azt, hogy minő anyagi haszon származik az október 10-el kapcsolato­san a szociálista pártvezetőségére. Egy régebben felmerült, de most felujult ügy révén meggyőződhet a még mindég kétke­dő arról is, hogy a pártvezetőség többségét mennyire nem érinthetetlenek alkotják. Még a sikkasztó Kardos főelvtars csendes eltávolítása idején történt, hogy Kardos erélyes hírlapi nyilatkozatban bizonyítgatta, hogy ő csak szerény csirketolvajnak bizonyul, ha Bokányi te I-ső évfolyam. ^ Szatmár, 1907s október 3. 26-ik szám. Q IPAROS LAP.

Next

/
Thumbnails
Contents