Szabadság, 1907 (1. évfolyam, 26-36. szám)

1907-10-03 / 26. szám

2-ik oldal

SZABADSÁG

október 3.

fő elvtársat leleplezi. A munkások józanabb része követelte, hogy Bokányi tisztázza magát a vád ellen, amit Bokányi vonakodott megtenni, mig végre a pártvezetőség lépett a fő elvtárs megmentésére, úgy csinálták ki a dolgot, hogy Bokányi pörölje be Kardost, ők aztán majd tisztára mossák Bokányit a bíróság előtt.

A dolog úgy is történt. De elfelejtették a becsület védők, hogy nincs ember a földön akinek ellensége ne legyen. Vannak olyanok is, akik sem a becsületvédőkért sem Bokányiért nem teszik tüzbe a kezöket.

Vanczák János például olyan bizonyítékokat bocsátott Kardos rendelkezésére, amelyből kitűnik Bokányi bűnössége.

Hogy pedig minden munkás teljes csúfságában ismerje meg a szociálista pártvezetőség becézett mákvirágait, egész terjedelmében közöljük azt a vádat, amelyet Kardos a vizsgáló biró előtt elmondott:

— Vádolom Bokányi Dezsőt azzal, hogy minden egyletnél, melyre befolyása volt — vámot szedet. így az építőmesterek Betegsegélyző Pénztárának az Általános Munkásbetegsegélyző Pénztárba való beolvasztását csak úgy volt hajlandó keresztülvinni, ha ezért neki 3000 korona províziót adnak. Fel is vette ezt a nagy összeget egy esztendei végkielégítés címén. Hogy ez az összeg tipikus provizio volt, azzal bizonyítom, hogy a beolvadt pénztár többi alkalmazottai, azok is, akiket végleg elbo- csájtottak, az igazgató főorvos is csak három havi végkielégítést kaptak. Bokányi Dezsőt pedig nem küldték el, Bokányi azonnal mint titkár alkalmaztatott, még pedig ezerkétszáz korona fizetésemeléssel. Kapott azonkívül több havi szabadságot, hogy a provízió körüli fáradalmat kipihenje.

— Vádolom Bokányi Dezsőt azzal, hogy az Általános Munkásbetegsegélyző Pénztárnak a kerületi pénztárral való fizióját a pártvezetőségnél és a bizalmi testületnél keresztülerőszakolta azzal a fenyegetéssel, hogy ellenkező esetben ő a kőmiveseket kiviszi a munkáspénztárból. Eredmény : a munkásoknak több járulékot kell fizetni, Bokányi pedig újabb 2400 korona fizetésemelést kapott s 1 és fél év alatt 2400 korona fizetése hatezer koronáig ugrott.

— Vádolom Bokányi Dezsőt, hogy a Viktória biztosító társasággal, mikor Magyarországon főügynökséget létesített, megegyezett fix havi fizetés mellett abban, hogy ő a párt bizalmi testületéből alkalmas egyéneket szállít ügynökül és a népbiztositás elősegítésére a párt szerveit mozgásba hozza. Áz első havi fizetést fel is vette, mikor, azonban- a pár-tvezetőségben hajótörést- szenvedett a keresztülvitel, a dolog kitudódott s hogy a botrányt elkerüljék, a párt a Bokányinak a biztosítótársaságnál levő nyugtáját visszaváltotta.

Brehm a nagy természettudós megrója a farkasokat, mert sebesült társaikat felfalják. De a szociáldemokrata sebesültek talán az ő szivét sem hangolnák irgalomra s ő is tapsolna minden becsületes emberrel, látva, hogy marcangolják egymás vérző sebeit a szociáldemokrata ordasok.

Október 10-ig azonban még nem jön el a felfalás napja. Épp azért kiváncsiak vagyunk, hogy köszörüli-e már torkát Bokányi az október 10-i izgatásra, lesz-e bőr az arcán ahoz, hogy nyilvánosan szerepeljen, mert ha ennyi piszok után is akad hivő, akkor már igazán nem tudjuk mit szóljunk.

Ma napság nem a Mózesek hanem a Jakabok vezérlik a népet az ígéret, földjére.

Szervezkednek az orvosok.

Lapunk egyik előző számában megírtuk, hogy az orvosok is szövetségbe léptek, szervezkedtek és pedig mint minden társadalmi mozgalom, az orvosok szervezkedése is az iparosok bőrére megyen. Állításunkat ma is fentartjuk, abból nem engedünk, hiába irta meg dr. Fekete Samu ur cikkét. Amit mi állítottunk az a tényeknek megfelel.

Hogy pedig a mi álláspontunk igazságait bebizonyítsuk (nem hasból kivágott számok dobálásával) ismét elmondunk egyet-mást.

Jól értesültünk akkor, amikor azt irtuk : sztrájkolni fognak az orvosok, mert dr. Fekete ur cikke végén mégis azt

mondja, hogy „ha a volt betegsegélyző pénztár két orvosa nem fogja bírni tovább a munkát, akkor sem fognak sztrájkolni, hanem lemondanak állásaikról, de azért úgy ők, mint a többi szatmári orvosok gyógykezelni fogják a hozzájuk forduló betegeket, természetesen a pénztár terhére a 135,000—1900 B. M. körrendelet értelmében megállapított legkisebb díjszabás szerint, ami többe kerülne a pénztárnak egy hónap alatt, mint amenyit fizetne a követelt szerződés megkötése esetén egy év alatt.“

Hát mi ez, ha nem sztrájk?

Sztrájk ez a legközönségesebb fajtából és pedig nem a nagyközönséggel szemben, hanem a pénztárral, tehát az iparos-osztályai szemben.

Az orvosok most azt mondják: mi szervezkedtünk országosan arra, hogy Magyarország orvosait erkölcsi testületbe egyesítsük. Ez egyesületnek hivatása az orvosok tekintélyének, erkölcsi és anyagi érdekeinek megvédése, ápolása.

A többi felsorolt kiváló célok mellett azonban első sorban azt látjuk, hogy mint minden társadalmi osztály mozgalmának tulajdonképpeni célja az anyagi érdekek gondos ápolása; úgy az orvosok szervezkedésének is ez a tulajdonké- peni rugó pontja, amit bünül felróni nincs szándékunkban, mert mindenkinek célja megélhetését minél jobban biztosítani, anyagi helyzetét a rendelkezésre álló eszközökkel javítani.

Az már aztán más kérdés, hogy az egyik fél érdeke által megkívánt mozgalmat miként fogadja a másik fél, aki ellen irányul az ?gé$z —bocsánat — azt már aztájrf a természet törvénye diktálja, hogy ki-ki ifgy védekezzék az ellene irányuló^ veszély ellen, amint az módjában áll.

Ha pedig az orvosok szervezkedtek anyagi előnyeik biztosítására, feltétlen szemben találja magát mozgalmuk valakikkel, azokkal, ahonnét az anyagi előnyöket várják.

Az is bizonyos, hogy az orvosszövetség 10 évi működése után éppen csak annyit tudott működéséből felmutatni, amennyi a szóban forgó kérdés, vagyis a honorárium körül való egyöntetű eljárás, tehát az anyagi kérdés és pedig ezúttal az iparosok zsebe ellen.

Szigorú momorandumuk mindent megmagyaráz. Vagy megadja ez az iparos intézmény amit kérnek, vagy pedig dolgoznak mig bírják, s amikor úgy tesznek, mintha nem bírnák, leteszik a kalapácsot, azaz a fegyvert és aztán nem állnak szóba a pénztárral, mig szerződést nem köt olyat, amit csak az iparos megterheltetése árán köthet meg.

Hogy ezalatt a diszkrét sztrájk alatt gyógykezelni fogják a betegeket, az természetes, mert ez kötelességük. De viszont pénzért miért is ne tennék. A pénztárral szemben azonban sztrájk ez, még pedig a javából.

A doktor ur cikke azonban olyan állításokat is tartalmaz, ami rósz informátión alapulhat.

A volt betegsegélyző pénztárnak 1600 tagja soha sem volt 1000—1200 között

váltakozott, télen például 7—800 volt. A két eddigi orvos nagyon könnyen elvégezte dolgát, elvégre gyógykezelésre legfeljebb 50% szorult, ebből 30—35% felkereste lakásán az orvosokat, maradt esetleg 10—15% olyan, akiket látogatni kellett. Tessék most már számítani helyesebben:

Átlagos taglétszám 1100 volt maximum. Ebből jutott egy-egy orvosra 550 ; családtagokkal együtt mondjuk 600. Tehát minden tag után jutott crka 2 kor. egy évre. E taglétszám 50%-a úgyszólván orvosi segélyre sem szorult, tehát marad 300 tényleges gyógykezelt. A 2 korona jutalék tehát már 4 koronára emelkedik fejenként. Ebből a 300 gyógykezelt tagból 200 felkereste az orvost a rendelő óra alatt. Tehát látogatott 100 tagot.

Tehát a 14—20 filléres látogatásról ne beszéljünk.

Felteszem itt a kérdést: hány város orvosi karában volt már versengés ezért a nyomorúságosnak mondott állásért? Tudok rá esetet, hogy az orvosválasztást megelőzőleg a pályázó orvos leházalta az igazgatósági tagokat.

Tovább menve, a cikkíró orvos ur felhozott számadatai minden tekintetben tévesek. Nem ismerjük más város admi- nisztrátionalis kiadásait, tehát szorosan Szatmárról beszélünk.

Nálunk nincs fizetése sem az igazgatónak, sem az ellenőröknek, annyival inkább nincs az igazgatóságnak, hanem két egyén do’gozik buzgalommal, emberfeletti munkát végezve. Ezek: pénztáros, könyvelő. De ezekneknek javadalmazása is igen szerény, alig több valamivel mint az orvosoké. Ez a két hivatalnok tisztán fi^ zetésből él, nincs idejök sem házakat építeni, sem tégla üzletet folytatni, vagy ezeken kivül valamely magán praxist is folytatni, mert reggeltől estig hivatalban vannak, ott dolgoznak. Miért akarja hát a cikkiró, hogy ezek az egyének ingyen dolgozzanak, amikor már foglalkozásuk nincs, ebből a fizetésből kell megélniök.

A szatmári pénztár mégis deficittel küzdött. Pedig nálunk a fizetésekkel nem dobálóztak. Ez tehát minden kétséget kizáró módon beigazolja a cikkiró orvos ur felhozott állításainak valótlanságait.

A munkásbiztositó pénztár — ismételjük — kénytelen lesz megadni azt, amit az orvosszövetség memorandumában felsorol, mert nincs ellene mód védekezni. A pénztár nem tehet egyebet, mint tagjain a legmagasabb százalékot a 4%-ot behajtani, ha deficitet nem akar.

Tekintve pedig, hogy a munkaadóiparos félrészben köteles a dijakhoz hozzájárulni, és ezért nem kap semmit, mondja meg a cikkező orvos ur, hogy ki ellen irányul a szervezkedés, ha nem az iparos osztály ellen?

Szatmáron 3000 ezer tagja a pénztárnak nem lesz, legfeljebb 2000.

A bevétel pedig nem 100.000 korona lehet, hanem legfeljebb 40—50 ezer korona. Ebből akarnak a szatmári orvosok 18—20 ezer koronát zsebre tenni.

Hát mi marad akkor segélyre a beteg tagnak? Mi marad az óriási adminisztrá- tióra, mi marad orvosságra stb.

Vagy azt akarja az orvosszövetség,