Szabad Újság, 1993. december (1. évfolyam, 22-26. szám)

1993-12-01 / 22. szám

SZABAD ÚJSÁG 1993. december 1. Lapszem(Ie) Autótolvaj a nagykövet lánya Lódzban héttagú autótolvaj bandát fo­gott el a rendőrség. A banda egyik tag­ja, Malgorzata M., a Lengyel Köztár­saság portugáliai nagykövetének 21 éves lánya, aki saját BMW-jével járta a világot. Legalább három luxusautó ello­pásával vádolják, amelyek közül egynek az okmányait és rendszámtábláját meg­találták a kocsijában. Amikor az ügyész­ségen közölték vele, hogy letartóztatják, megpróbált kiugrani a harmadik eme­letről. Az üvegtáblát betörte, de kiug­rani már nem tudott, mert visszatar­tották. Már a régi egyiptomiak is. A cambridge-i egyetem régészei egyip­tomi ásatásokon sörkészítésre alkal­mas eszközöket találtak egy 3500 éves városban. Bebizonyosodott az is, hogy az ókori egyiptomiak a főzetet virágok­kal és datolyával ízesítették. A Reuter hírügynökség szerint a régészek sörcsarnokok maradványait is feltárták a Nílus partján fekvő Armanában, Kai­rótól 322 kilométerre. Ó-egyiptomi leletek arra mutatnak, hogy Tut-Anch-Amon egyiptomi fáraó mostohaanyja, Nofretete rendelte el a sörfőzde építését a városban. Jim Merrington, a skót és a newcastlei sörfőzők szóvivője, aki je­lentős összeget áldozott évente az ása­tások finanszírozására, elmondta, hogy az ókori egyiptomiak társadalmi életében a sör nagy szerepet játszott. — Életmódjukat a sör alakította. Főztek gyógyító hatású söröket, kábító söröket, minden alkalomra különbö­zőt. A piramisokat építő munkások bé­rük egy részét olyan érmékben kap­ták, amelyeket sörre válthattak. A bujdosó Jackson Michael Jackson félbe­szakította világ körüli „Veszélyes” turnéját, s egy magnószalagon be­jelentette, hogy gyógy­szerfüggővé vált, s ke­zelteti magát. Az elmúlt hetek gyerekmolesztá­lási, fajtalankodási vád­jai megviselték az éne­kest, aki egyszerűen el­tűnt Mexikóvárosból. Egy bérelt Boeing-727- esen Elizabeth Taylor és — feltehetően — férje társaságában Kanada és Izland érintésével Lon­donba érkezett. Ám Tay­lor továbbutazott Svájcba, ahol villája van, s a sajtó arra tippelt, hogy valamelyik helyi magánklinikán helyezi el Jacksont is. De a csilla­got nem látták kilépni a gépből Genfben. Jack­son a franciaországi Avoriazba, az Alpok egyik síparadicsomába menekült. Clinton rekordja Bili Clinton áll a második világhábo­rú utáni amerikai elnökök népszerűt­lenségi listája élén. Ama közvéle­ménykutatás szerint, amelyet az USA-ban mindig az elnöki szék elfo­glalását követő első év után rendeznek, Clintonnaiazamerikaiaknakcsupán49 százalékaelégedett.A népszerűségi lis­tát eddig John F. Kennedy vezeti 79 százalékkal. Olcsó a svéd koronahercegnő fotója A lopott pillanatok képeinek legna­gyobb tőzsdéje Párizsban van, mert ott működnek a legnagyobb fotóügy­nökségek, a Sygma, a Sipa és a Gam­ma. Brit lapértesülések szerint a kép­tőzsdén általános a vélemény, hogy egy igazán forró felvétel Dianáról — például egy szerető férfi társaságá­ban, félreérthetetlen helyzetben — kétmillió fontot is megérne, és ezzel a u/alesi hercegnő a világbajnok. Tart­ja második helyét Sarah „Fergie” her­cegnő, amióta tavaly Dél-Franciaor­­szágban elkészültek róla a félmezte­len felvételek — árfolyama egymillió font körül van. A két monacói hercegnő, Caroline és Stephanie egyenként 500 ezer fon­tot ér. Victoria Bernadotte svéd koro­nahercegnő viszont állítólag egy fil­lért sem hoz, mert nem rejtőzködik a fotóspk elől, és nem lengi körül a bot­rány levegője. A vezető divatmodel­­lek — például Claudia Schiffer — át­lagosan 30 ezret érnek, tengerpar­ton, félmeztelenül. A párizsi tőzsde ítélete szerint a koronás női fejekhez tartozó testek a legizgalmasabbak az európai bot­ránysajtó számára, más hölgyek messze le vannak maradva. A hivata­los királyi fényképészek panaszkod­nak, hogy a kukucskáló fotósok miatt már nem tudnak keresni. Egy enge­délyezett királyi kép 150 font körül hoz manapság. Sokkoló leleplezés Mao Ce-tung kínai vezér 1950-től egészen 1976-ban bekövetkezett haláláig szenvedélyes megszállottja volt a csoportos szexnek. Az őt ki­szolgáló személyek rendszeresen szállították a 16-20 éves nőket a szombat éjjelenként ismétlődő szexorgiáira. A hölgyeket Mao a társadalmi e­­semenyek során szemelte ki. Aki megtetszett neki tánc vagy társalgás közben, azt hálószobájába rendel­te... Az idős vezér még hetvenes évein túl is a szex megszállottja volt. Ilyen és hasonló titkokról lebbenti fel a fátylat a BBC dokumentum­filmje, amelyet Timewatch címmel vetítenek majd a jövő hónapban, éppen Mao Ce-tung születésének 100. évfordulója idején. A filmből kiderül, hogy a nagy Mao szemet hunyt a kannibaliz­mus felett is. Ezt tanúsítja Zheng Ji, az egykori állami alkalmazott, aki jelenleg a princetoni egyete­men dolgozik. A kannibalizmus a kulturális forradalom idején főleg vidéken fordult elő Kínában. Szél­sőséges módszerként alkalmazták az ellenség végső megalázására. Ezzel büntették azokat, akik nem hittek a pártban, annak munkájá­ban és elveiben. „Az emberek megölték, majd megették áldoza­taikat, csakhogy bizonyítsák osz­tályöntudatukat'' — mondta egy szemtanú. S Mao mindezt tolerál­ta. (k.l.ny.) Az egyetlen reális út: a kulturális autonómia A csehszlovákiai magyarság felsőfokú képzésének problémái a két háború közötti évtizedekben (I.) Az anyanyelven történő felsőfokú oktatás hiánya mindmáig egyik neuralgikus pontja a felvidéki ma­gyar nemzetrész életének. Bársonyos­nak mondott forradalmunk óta már többször és különböző szinteken meg­fogalmazódott a magyar nyelvű felsőok­tatás igénye, a hatalom birtokosai azon­ban mindmáig következetesen elzár­kóznak egy magyar egyetem, illetve főiskola vagy akár csak egy magyar nyelven oktató egyetemi kar létre­hozásának engedélyezése elől. Az első próbálkozások már 1990 feb­ruárjában megtörténtek. Ekkor a prágai Szövetségi Gyűlés három magyar kép­viselője — Sidó zoltán, Duray Miklós, valamint e sorok írója — törvényjavas­lat formájában szorgalmazta egy Komá­romban létrehozandó magyar egyetem törvényes kimondását. A törvényjavas­lat sorsa közismert: az még a parlament ülésterméig sem jutott el, mivel azt már a Szövetségi Gyűlés egyes bizottságai ideges fölénnyel visszautasították. Igaz, a közoktatási tárca akkori vezetője ígé­retet tett arra, hogy a Nyitrán rövidesen megalapítandó Cirill és Metód Egyetem keretén belül hoznak majd létre egy magyar részleget, amely biztosítani fog­ja az anyanyelven folyó teljes magyar pedagógusképzést. Ma már tudjuk, hogy a Nyitrával kapcsolatos ígérgetések is porhintésnek bizonyultak. Vakulj, magyar! Egyéb megoldás hiányában néhány felvidéki magyar városban úgynevezett városi egyetemek létrehozásával kísérleteznek. Egyes magyarországi felsőfokú taninté­zetek kihelyezett tagozatokat létesítet­tek ezekben a városokban. Azon már egyetlen magyar sem lepődik meg, hogy a hatalom és a szlovák tömegtájé­koztatás még ezekben a jámbor kihe­lyezett konzultációs központokban is ir­redentát szagol, és félreveri a vészha­rangot. Mi pedig igazunk tudatában há­nyhatjuk tovább a falra a borsót. Mert más a mi igazságunk, és más a birto­kon belüli győztesek igazsága. Felsőfokú oktatásunk megoldatlansá­ga tehát tovább nyomasztja egész felvi­déki magyar társadalmunk politikai, tár­sadalmi és kulturális kedélyállapotát. A mai áldatlan állapotok között többször is feltesszük önmagunknak és egymás­nak a kérdést: mit is hoz a jövő, vajon mire számíthatunk az elkövetkező évek­ben, lesz-e eredménye ez irányú törek­véseinknek? Vajon van-e rá remény, hogy a bennünket másságunkban elma­rasztalók egyszer talán mégis belefárad­nak a gyűlölködésbe? A jövőt csak sejthetjük, miközben te­kintetbe kell vennünk egyrészt saját szi­lárd eltökéltségünket, szívósságunkat és hitünket, másrészt azonban az ellenálló, a velünk szembehelyezkedő közeg visel­kedési normáit is ki kell ismernünk. Az általános európai politikai légkör és szokások alakulása is befolyással lehet jogos igényeink realizálhatóságára. A múlt azonban már mögöttünk van, az már ismert lehet valamennyiünk számá­ra. Talán nem lesz minden tanulság nélkül való, ha kissé közelebbről meg­vizsgáljuk — a teljesség igénye nélkül —, hogy milyen is volt a felvidéki ma­gyar ifjúság felsőfokú képzése a két há­ború közötti évtizedekben, milyen ma­gyar főiskolákat szüntettek meg a Felvi­déken, hogyan küzdött a magyar politi­ka és társadalom a magyar felsőfokú képzés újraindításáért... Az 1918/1919. évi impériumvál­tás (államfordulat) után még a kö­zépiskolákat sújtó csapásnál is végzetesebb sors érte a Felvidéken mű­ködő magyar felsőoktatási intézménye­ket. A háború végéig — s egy ideig még utána is — hat ilyen jellegű in­tézmény volt a Csehszlovák Köztár­saságba bekebelezett volt észak-ma­gyarországi területeken. A felvidéki felsőoktatási intézmények közül mindenekelőtt a pozsonyi Erzsé­bet Tudományegyetem érdemel emlí­tést. Nevezetes iskolavárosok voltak még Eperjes és Kassa. A több évszáza­dos múlttal rendelkező eperjesi kollégi­um keretében jogakadémia és evangéli­kus teológiai akadémia működött. Kas­sán szintén volt egy jogakadémia, de ezenkívül még egy gazdasági akadémia is. Selmecbánya pedig európai neveze­tességű felsőfokú tanintézetet mondha­írta: POPÉLY GYULA tott magáénak, a bánya- és erdőmémö­­ki főiskolát. Az impériumváltással valamennyi fel­vidéki felsőoktatási intézmény sorsa megpecsételődött. Az eperjesi akadémi­ák 1919 tavaszán átköltöztek a mara­dék Magyarország területére; a jogi Miskolcon, a teológiai Budapesten lelt új otthonra. A több évszázados Selmec­bányái akadámia 1919 folyamán Sop­ronba menekült, a helyben maradt kas­sai gazdasági akadémia pedig 1920- ban feloszlott, s helyét egy szlovák nyel­vű négyéves gazdasági szakközépiskola foglalta el. A csehszlovák hatóságok 1919 nyarán a pozsonyi Erzsébet Tu­dományegyetemet is bezárták, csupán az ideiglenesen megtűrt jogi karon foly­­hatódott az oktatás 1921 nyaráig. Leg­tovább még a kassai jogakadémiát tűrte meg az új államhatalom, annak 1922 nyaráig engedélyezte a működését. A bezárt pozsonyi magyar egyetem helyett a berendezkedő államhatalom 1919 folyamán hozzálátott egy új csehszlovák egyetem megszer­vezéséhez. Az 1919. június 27-én elfo­gadott és július 11-én közzétett 375/1919 sz. te. 1. paragrafusa ki­mondta, hogy Pozsonyban „csehszlo­vák állami egyetem” létesíttetik jogtudo­mányi, orvostudományi, termé­szettudományi és bölcsészettudományi karral, s a felállítandó egyetemen az „e­­lőadásokat vagy cseh, vagy szlovák nyelven tartják”. Majd az 1919. no­vember 11-én kelt 595/1919 sz. kor­mányrendelet értelmében az új pozso­nyi csehszlovák egyetem az „Univerzita Komenského", azaz Komensky Egye­tem nevet kapta. A pozsonyi Komensky Egyetemen legelőször az orvosi karon indult meg a rendes oktatás, mindjárt az 1919/1920-as tanévben. A bölcsészet­tudományi és a jogtudományi karok fel­állítására csak két évvel később, 1921 őszén került sor. A természettudományi kar beindítása azonban a Csehszlovák Köztársaság 1939-ben bekövetkezett felbomlásáig sem valósult meg. A pozsonyi Komensky Egyetem Jogtudományi Karának felállításáról in­tézkedő 276/1921 sz. kormányrende­let egyúttal hivatalosan kimondta a volt pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem Jogtudományi Kara bezárásának tényét is 1921. július 31-ei hatállyal. E kormány­rendelet értelmében a bezárt magyar jogi kar hallgatói elkezdett tanulmányaik befejezése céljából a köztársaság bárme­lyik egyetemére beiratkozhattak, illetve átléphettek a még működő kassai ma­gyar jogakadémiára, amelynek bezárása az idézett rendelet 4. paragrafusa értel­mében csak 1922 nyarára lett időszerű. A felvidéki felsőfokú magyar tanintézetek felszámolásának folyamata valóban a kassai jogakadémia bezárásával ért véget 1922 júliusában. A Csehszlovák Köztársaság felsőfo­­kú tanintézeteinek látogatottságát Xmílletően az 1921/1922-es tan­évtől áll rendelkezésünkre részletes és megbízható statisztikai kimutatás. Esze­rint az 1921/1922-es tanév nyári sze­meszterében a csehszlovákiai egyete­meket és főiskolákat összesen 897 ma­gyar nemzetiségű hallgató látogatta. A magyar diákok egyöntetűen a prágai német egyetemet, valamint a prágai és brünni német műszaki főiskolát részesí­tették előnyben. A három említett né­met nyelvű felsőoktatási intézménynek az 1921/1922-es tanév nyári sze­meszterében 686 magyar nemzetiségű hallgatója volt, ezzel szemben a köztár­saság összes „csehszlovák” nyelvű egyetemét és főiskoláját együttvéve csak 64 magyar nemzetiségű hallgató látogatta, ebből 28 a pozsonyi Ko­mensky Egyetemet. E tanév volt a kas­sai magyar jogakadémia utolsó éve, amelynek ekkor 147 hallgatója volt, ki­vétel nélkül mind magyarok. A húszas évek folyamán a felvidéki magyar diákok még előnyben részesí­tették a köztársaság német tanítási nyelvű felsőfokú tanintézeteit, azonban évről évre nőtt a „csehszlovák" tannyel­vű egyetemekre és főiskolákra beiratko­zó magyarok száma is. A húszas évek közepén, konkrétan az 1925/1926-os tanév téli szemeszterében összesen 779 magyar nemzetiségű egyetemi és főis­kolai hallgató közül 538 iratkozott be a német és 241 a „csehszlovák" nyelvű tanintézetekbe. 230 magyar hallgatója volt a prágai német egyetemnek, 99 a prágai, 209 a brünni német műszaki főiskolának. Ezzel szemben a prágai cseh Károly Egyetemre csak 65, a brün­ni cseh Masaryk Egyetemre pedig csak 5 magyar diák iratkozott be a tárgyalt tan­év téli szemeszterében. Figyelemre méltó azonban, hogy a pozsonyi Komensky Egyetem magyar hallgatóinak száma már elérte a 148 főt. Rendkívül alacsony volt a cseh műszaki és egyéb cseh főis­kolákra beiratkozott magyarok száma. A prágai műszaki főiskolát 8, a brünnit 3, a brünni mezőgazdasági főiskolát 5, a brünni állatorvosi főiskolát 6, a pribrami bányászati főiskolát pedig csak egy ma­gyar hallgató látogatta. A húszas-harmicas évek fordulóján, pontosan az 1929/1930-as tanévben azonban a magyar egyetemi és főiskolai hallgatók többsége már „csehszlovák” nyelvű tanintézeteket látogatott. Ebben a tanévben a köztársaság 1127 magyar nemzetiségű egyetemi és főiskolai hall­gatójából már 601-en iratkoztak be cseh és szlovák, 526-an pedig német tanítási nyelvű felsőfokú tanintézetekbe. A húszas években aránylag sok csehszlovákiai magyar fiatal folytatta ta­nulmányait külföldi, főleg magyar­­országi egyetemeken és főiskolákon. A csehszlovák állami és iskolaügyi hatósá­goknak azonban a felvidéki magyar diá­kok magyaroszági felsőfokú iskoláztatá­sa egyáltalán nem volt ínyére, ezért 1928-ban drasztikus lépésre szánták el magukat: az oktatási és népművelési miniszter 37 164 - IV - 1928 sz. alatt kiadott rendelete megtiltotta a Magyar­­országon 1928. október 1-je után szer­zett diplomák nosztrifikálását. Ez az in­tézkedés célszerűtlenné tette a csehszlo­vákiai magyar fiatalok számára, hogy magyarországi felsőoktatási intézmé­nyekben végezzék tanulmányaikat, s ezért az ott tanuló felvidéki hallgatók száma rohamosan apadni kezdett. A csehszlovákiai magyar társadalom kezdettől fogva súlyos sérelem­ként tartotta számon a pozsonyi magyar egyetem és általában a felvidéki magyar felsőfokú tanintézetek felszá­molását. A magyarság különböző nép­gyűléseken, a sajtóban és a politikai fó­rumokon gyakran felemelte tiltakozó hangját a magyar iskolahálózat védel­mében. A húszas évek elején több he­lyen is tiltakozó nagygyűlésekre, felvonulá­sokra került sor a magyar iskolák védel­mében, rezolúciók tucatjai követelték az anyanyelvi oktatás tiszteletben tartását. Az egyik legjelentősebb megmozdulás Komáromban volt 1922. augusztus 6- án. A nagygyűlés vezérszónoka. Kamrás József ügyvéd az anyanyelvi oktatás fon­tosságáról beszélt a többezres hallgató­ságnak. A magyar iskolára szerinte ép­pen most, a kisebbségi helyzetben hánrl missziós feladat. „A nyelv, a műveltség és a kultúra ápolásának és fejlesztésének legfontosabb eszköze az iskola(...) így válik a szlovenszkói magyarság iskola és kultu­rális ügye egyúttal a magyar faj fennmara­dásának, létének vagy nem létének ügyé­vé" — fejtegette a nagygyűlés résztvevői előtt Kamrás ügyvéd. A javaslatára elfoga­dott rezolúció világosan kimondta: „Ko­márom város és vidékének magyar la­kossága párt- és társadalmi állásra való különbség nélkül a jogrendbe vetett hité­ben megrendülve látja, hogy azokat az általános kulturális szükségleteket, ame­lyeket a nemzetközi szerződések és alkot­mánytörvények a szlovenszkói magyar­ság részére biztosítanak, a kormány nem hajlandó kielégíteni. Elkeseredéssel álla­pítja meg, hogy a kormány kultúrpoliti­kájának célja nem lehet más, mint a magyarság kultúmívójának a lesüllyeszté­se, s ezáltal a magyarság elnemzetietlení­­tése.” A megszavazott rezolúció nyoma­tékosan követeli, hogy a felvidéki ma­gyarság számarányához és kulturális igé­nyeihez mérten megfelelő széffní riep-, közép-, szak- és felsőfokú iskolával ren­delkezhessék szülőföldjén. A magyar felsőfokú oktatás visszaállítására vonat­kozó konkrét követelések a következők: a megszüntetett magyar egyetem mind a négy karán szervezzék meg újra a magyar nyelvű oktatást, újítsák fel a megszüntetett magyar gazdasági főisko­lát, Kassán továbbra is működhessen az ottani magyar jogakadémia. (Folytatjuk) Diana perel Példátlan lépéssel beperelte a Mir­­ror-lapokat Diana hercegnő, a brit trónörökös külön élő felesége. Em­beremlékezet óta nem fordult elő, hogy az uralkodócsalád valamely tagja perbe fogott volna alattvalót. A Sunday Mirror és Daily Mir­ror, az ellenzéki Munkáspárthoz közel álló két bulvárlap fényképe­ket közölt a hercegnőről, amint egy magántomateremben feszes dressz-ben edzett. A képek Diana tudta nélkül készültek, távirányítós rejtett kamerával. A hercegnő a képek közlésének beszüntetését és a negatívok átadását követeli, va­lamint kimutatást akar, hogy men­nyi profitot termeltek a képek a Mirror-lapoknak. Valószínűleg kártérítést is óhajt. Beperelte a tornaterem tulajdonosát is. A brit konzervatív kormány szemlátomást támogatja a herceg­nőt — különben Diana aligha pe­reskedhetne, tekintve az ügy politi­kai vonatkozásaira.

Next

/
Thumbnails
Contents