Szabad Újság, 1993. december (1. évfolyam, 22-26. szám)
1993-12-01 / 22. szám
1993. december 1. A Sátán ráunt föld alatti birodalmára, és Amerikába költözött... Sokáig semmiben sem különbözött a többi földi halandótól, látszatra békésen élt, meg-nósült, valósággal imádta a gyermekét, sőt dolgozott is becsülettel, ám egy idő után csak kimutatta a foga fehérjét... Linda Weawer. Pennsylvania állam Johnstown városának rendőrfőnöke ma is megborzong, ha arra a bizonyos november másodikára gondol. — Egy tizenkét esztendős leányka rontott be az őrszoba ajtaján — emlékezik a történtekre —, és segítséget, védelmet kért. — A szüleim meg akarnak gyilkolni — rebegte sírástól elcsukló hangon — , édesapám azt állítja magáról, hogy ő a Sátán, és anyámmal együtt naponta kínoznak engem is meg hat testvéremet is. Rémület és halálfélelem A rendőrfőnöknő először nem is nagyon akarta elhinni a hallottakat. Talán csak fantáziái, futott át az agyán a gondolat, amikor azonban a szemébe nézett, megdöbbent, s menten belátta: a gyermek igazat mond. A leány szemében rémület és halálfélelem tükröződött. Azonnal riadóztatta kis csapatát. A csoport a megadott helyszínre robogott. Ekkor még mindig nem sejtette, hogy hamarosan élete leghihetetlenebb, legszömyűbb bűnügyét leplezi le. A vérfagyasztó történet később felháborította egész Amerikát. Sok lap hajlandó sem volt közölni a nyers, drasztikus esetet. A bűnügyet részletesen is tálaló újságok pedig külön felhívták olvasóik figyelmét, hogy az írás nem fiatalkorúaknak és gyengébb idegzetűeknek való! De mi is történt Johnstownban valójában? Mik lehettek azok a borzalmak, melyek annyira felkorbácsolták a kedélyeket és teljesen kizökkentették Pennsylvania egyik legnagyobb városának lakóit megszokott, nyugodt, békés életritmusukból? Minden a leánygyermek bejelentésével kezdődött... — Amikor benyitott hozzánk — folytatja Linda Weawer az elbeszélést —, rendkívül zaklatott volt, és különböző sebhelyek éktelenkedtek a testén. — Ezeket — szipogta a lány —, mind a szüleim okozták! Szinte egész testében reszketett. A rendőrosztag megérkezett a Napoleon Streetre, ahol a Gaddis család: a 34 éves apa, Richie Gaddis, a 33 esztendős anya, Debbie Gaddis és hét gyermekük lakott. A rendőrök sze-Ott ült az örök életű Kosztolányi Dezső a kávéház márványasztalánál, cigarettafüstbe burkolódzva, borongva, bosszúsan. Fővárosi és vidéki újságok hevertek körötte a pamlagon, mindegyiken ákombákom piros húzgálások, kérdő- és felkiáltójelek; Desiré nem állhatta meg, hogy ki ne töltse dühét a rengeteg magyartalanság, a hasábokon hemzsegő idegen kifejezések láttán. — Főúr! — intett az arra ténfergő, frakkos pincérnek. — Küldje, kérem, a trafikost! — Elfogyott a cigarettám! Nyakában a szivarkákkal, meg a tömzsi, illatos szivarokkal teli faládikájával, gyűrt arcú, alacsony, savószemű emberke tipegett az író asztalához. — Egy pakli Darlingot parancsol, nagyságos uram? — Micsodaaaa!? Még maga is boszszant?! — förmedt rá Kosztolányi, s akkora indulat fogta el, hogy csak úgy ugrált a csokomyakkendője az ádámcsutkája fölött. — Maga is ezzel jön, ember?! Darling! Hát nem képesek magyar nevet adni a magyar árunak?! — Nem tehetek róla, nagyságos uram, ez egy új cigarett’ a piacon. Magyar királyi dohányjövedék, nagyságos uram! — Jó, jó, nem maga tehet róla, barátom! Adjon egy csomaggal! De megírom, az biztos! Megírom a Pesti Hírlapba, hogy micsoda idegenhóbort ez az egész! A külföldi itt nem az ő országát és nyelőét keresi, hanem a mienket... Eddig a cigarettáink neve után azt képzelhette, hogy nálunk egyiptomi istenek és spanyol grandok szaladgálnak. Most végre értesülhet arról is, hogy a Memphisünk és a SZABAD ÚJSÁG A Sátán a gyermekeit kínozta Csak erős idegzetűeknek me elé tárult látványt szinte le sem lehet írni. A család egy tönkrenyomorított bérház harmadik emeleti mocskos lakásában lakott. A lépcsőházban és a lépcsőkön orrfacsaró bűz terjengett. Gaddisék lakásában a családtagokon kívül vagy harminc kutyát és macskát is talált a rendőrség, a földön hemzsegtek a svábbogarak és a patkányok, az egyik lakóhelyiségben pedig Földgolyónk legmérgezőbb pókfajtájára, a félelmetes halálosztó „Fekete özvegyre" bukkantak. A férj és a feleség egykedvűen fogadta az érkezőket. Folytassa azonban a rendőrfőnöknő a történetet: Én vagyok a Sátán! — A helyiségekben hat gyermeket találtunk. Mindegyikük testén forradások, sebhelyek, véraláfutások éktelenkedtek, szörnyű kínzások nyomai látszottak. A kegyetlen szülők nem kímélték a legkisebb, mindössze nyolchónapos apróságot sem. A teljesen ruhátlan, sebhelyes testű csecsemő, mint egy eldobott, megúnt játékbaba, a földön feküdt. A rendőrök a szobákban hatalmas mennyiségű fegyverkészletre és a keleti harcművészetek űzésénél használatos botokra bukkantak, melyeket a bestiális apa és anya saját gyermekei verésére, kínzására, gyötrésére használt. A földön meg a polcokon alkohol, kábítószer és pomóújság is hevert. A férfi és felesége fogdába került. Aztán elbeszéléseikből és a gyermekek tanúságtétele alapján, valamint a tanúk vallomásaiból, akiket bűnrészesség vádjával ugyancsak letartóztatott az ügyészség, összeállt a szörnyű kép. Richie Gaddis Kentucky állam egyik csendes, Bowling Green nevű városkájában látta meg, két tizennyolc éves fiatal házasságának gyümölcseként a napvilágot. A fiúnak boldog gyermekkora volt, vasárnaponként szüleivel templomba járt. Amikor elmúlt 18 éves, faképnél hagyta a családját, és jelentkezett a hadseregbe. Évek múltán feleségül vett egy leányt. „Eleinte boldogan éltünk" — idézi a kezdetet a nevét titkoló első feleség —. „Amikor első leánygyermekünk megszületett, Richie öröme határtalan volt. A munkából rohant haza, s szinte minden szabad percét a csecsmővel töltötte. Rendkívül figyelmes volt... A második gyermekünk születésekor azonban teljesen megváltozott. A munkahelyén felmondott, inni kezdett, és rászokott a kábítószerre is. Naphosszat a kanapén hevert, és boszorkányokról meg varázslókról írott könyveket bújt. S szólni sem lehetett hozzá.” — Te nem tudod, ki vagyok én — förmedt gyakorta párjára —, földöntúli képességekkel bírok, én vagyok a Sátán! Gyermekeit a forró kályhához kötözte Az asszony egy évi szenvedés után elmenekült a férfitól, aki brutálisan megverte őt, bútoraikat pedig az utcára hajigálta. — Holnap — támadt a feleségére — megöllek! Ezzel telt be a pohár. Az ifjú ara elszökött. „Hátha tényleg megszállta az ördög a lelkét?!” A magára maradt Rickie nem esett búskomorságba, nem maradt sokáig egyedül. Megismerkedett Debbievel, akit 1983-ban feleségül is vett. Az új házasok Fort Gordonból Johnstownba költöztek. A férfi ismét szerelőként dolgozott, és úgy tűnt, rendes ember lesz. Esténként önvédelmi tanfolyamra járt. Felesége gyors egymásu-tánban hat gyermekkel ajándékozta meg. Ezerkilencszáznyolcvannyolcban egy este, amikor barátaiknál vacsoráztak, máig megmagyarázhatatlan okból, tűzvész tört ki a házukban. A porig égett épületben lelte halálát négyéves gyermekük, Tanya. Ettől fogva a szülők megváltoztak: egyre kegyetlenebből kínozták 14 éves fiukat, valamint 13, 12, 8, 5 és 3 esztendős leánykáikat. Nem kímélték az újabb jövevényt, az újszülött fiúcskát sem. A gyermekeket minden ok nélkül brutálisan bántalmazták, ütötték-verték, s mindegyiküket alkoholivásra és kábítószerfogyasztásra kényszerítették. Az apa az elkábult apróságok bőrét éles késsel össze-vissza szabdalta, s félelmetes ördögi jelekkel tetoválta tele. Amikor a csemeték már nem bírták a kínzásokat, és tiltakozni merészeltek, a Sátán, páratlan párja segítségével, több órára a forró kályhához kötözte őket. De ez még korántsem volt elég! A családfő a rítusok közben, édesanyjuk szeme láttára meg is erőszakolta a 12 és 13 éves leánygyermekeit. S ez lett a veszte. Tizenkétesztendős leánya ugyanis megszegte szüleinek tett hallgatási fogadalmát, és mindent elmondott a rendőrségen. A Sátán és sátáni felesége börtönben ül, várják az ítéletet. Velük együtt hat vádlott, három felnőtt, egy 12, egy 14 és egy 16 éves fiatalkorú is bűnhődik majd. Őket bűnrészességgel vádolják: tudtak a Gaddis család szörnyű cselekedeteiről, s mégis hallgattak, emellett pedig részt is vettek az ördögidéző orgiákon, tudtak a mérhetetlen kínzásokról is. Vérfertőzés, kínzások A két szülő ellen fiatalkorúak elleni erőszak, vérfertőzés, fizikai és lelki kínzás, valamint alkoholfogyasztásra és ká- * bítószerélvezetre kényszerítés a vád. Debbie asszony a rendőröknek kijelentette: — Rickie maga a Sátán, éppen ezért, ha egy nap elhatározza, hogy megszökik, senki sem lesz képes megállítani. Aztán majd megmutatja az igazi erejét, és átveszi a hatalmat a Föld összes lakója fölött... Neki senki sem tud ártani! Reméljük, a villamosszék vagy a kötél azért mégis megállítja az elvetemült gazembert! (S—ZOLCZER) Princessasunkon kívül van valódi Darlingunk is... Megírom! Ez lesz a következő tárcám a Pesti Hírlapban. Mégpedig a május 26-i számban! Jegyezze meg, barátom! 1935. május 26.! Ott majd olvashatja. A trafikos — kiöregedett éthordó — csak állt ott a mester asztalánál, és bólogatott. — Bizony, bizony, az ember sokszor nem érti, miről van szó, miről beszélnek az urak. Itt van például ez az ombudsman is... — Hogy mondta? — Ombudsman. Váltig ezt hallom a televízióban, a rádióban, meg ott van azokban az újságokban is — mutatott a pamlagon kazalban álló lapokra. — Ombudsman. Csak tudnám, micsoda is az! A nagyságos úr bizonyára nem csodálkozik rajta, mert a nagyságos úr művelt, okos ember, de a magamfajta csak találgathat. Azt mondják, ombudsmant kell választani. Hát én meg azt kérdem magamban: miféle tisztség lehet az az ombudzmanság? Talán Afrikából származik? — Miért éppen Afrikából? — Hát, ugye, olyan varázslóféléknek vagy törzsfőnököknek képzelem a hangzása után. Dolgoztam én sokfelé, híres hotelok éttermeiben, még hajón is pincérkedtem, s nekem úgy rémlik, láttam is már ombudsmant. Nagy kísérettel érkezett valahonnan messzi földről. hatalmas, derék ember volt, színes, tarka lepelben, gyöngyökkel díszített fejékkel; és afféle szerecsen volt. Aranyak, ezüstök csillogtak rajta, bokája felett tengeri kagylócskákból lábperec csörrent. Persze, mezítláb volt, egy vékonyka saruban, az istenadta. Mintha azt mondták volna akkor, hogy ombudsman... Kosztolányi Dezső hajnali sápadtságú arcán némi derű jelent meg; mindjárt elő is kapta jegyzőfüzetét, és felfirkantott néhány emlékeztető szót. Ilyesmit: Már megint belopnak egy idegen kifejezést! Örökös járvány! Például most az ombudsman! Amit senki sem ért, de majd mondja, mondja... — Tehát valamiféle őserdeit, tisztségviselőnek tartja az ombudsmant? — nézett a trafikosra. — Pedig éppen ellenkezőleg! A civilizált, jogállamiságot élvező, demokratikus társadalomban választanak ámbödzmönt. Mert így kell ejteni. Az ámbödzmön joga és kötelessége, hogy a nép szavát hallassa a hatalommal szemben. Nem kis feladat ez, barátom! Ó a nép szóvivője! — Ó, így mindjárt más! Talán helyesebb lett volna megnéznem az idegen kifejezések szótárában, s nem önnél akadékoskodnom! — Ott nem lelné, barátom! Inkább az amerikai szótárakban nézze. Ne is az angolban! Ajánlhatom a The Oxford Paperback American Dictionaryt. Az egyetemi, 1986-os kiadás 415. oldalán megtalálja. — Szóval az ombudsman... akarom mondani ámbödzmön engem is képvisel — töprengett el a trafikos. — Hát a parlamenti honatyák nem a népet képviselik? Nem a választóikat? — Na, igen, igen — fújta ki a Darling kék füstjét Désiré. — Papírforma szerint igen. De a legtöbb mégiscsak pártosan viselkedik, s nem annyira a köz akaratát, mint inkább pártja szándékait képviseli. A kormányzópárti a kormányét, az ellenzéki a maga társaságának érdekeit. Emberi gyengeség ez, régi nóta; minden szentnek maga felé hajlik a keze. Felettük állna az ámbödzmön. Pártatlanul. Vagyis a nép pártján. Hangoztatná a nép véleményét. Most már érti? — Értem, hogyne érteném! Az ombudsman... vagyis ámbödzmön, ugyebár, akkor az én személyes képviselőm lesz, ha sikerül megválasztani. Lám, ez tetszik nekem! Ha valami kifogásom támad a közélet ellen, elpanaszolom neki, ő meg kiáll vele az Országyűlés elé, és azt mondja: ismerek egy szegény, kávéházi trafikost, akinek ez és ez a baja az élettel... Hm... De honnan tudhattam volna, hogy létezik ilyen tisztség, ha nem nevezik magyarul? — Közelebb hajolt Kosztolányihoz. — Szerintem a politikusok azért használnak annyi idegen kifejezést, hogy a magamfajta ne értse! Ha például most nem tetszik megmagyarázni, mit jelent az ámbödzmön, soha nem jutott volna eszembe felkeresni. Mert mit kezdjek, ugyebár egy afrikai törzsfónökkel vagy varázslóval?... Szakonyi Károly Ámbödzmön Természetgyógyászat A normál bőr ápolása 1. A normál bőr kevésbé érzékeny — rugalmas, finom tapintású, ezért kevesebbet kell foglalkozni vele. Hogy ez így is maradjon, legalább hétvégenként fordítsunk egy kis időt az ápolására. Ajánlatos pl. fertőtlenítő vízzel való lemosása. Ez a víz megvásárolható a drogériákban, de otthon is elkészíthető különféle gyógyító növényekből. A fertőtlenítő növények közül jó szolgálatot tesz a kakukkfű és az orvosi zsálya — ha nincs zsálya, akkor az orvosi izsóp is jó. A kakukkfű tartalmaz illóolajat és cserzőanyagot is. Az illóolaj fő komponense a timol, amely 75-ször jobban fertőtlenít a fenolnál, és fokozza a cserzőanyag antibakteriális hatását. Ezért pl. a kakukkfűtea 1 hétig is eláll, s nem romlik meg. A lemosóvizet a következőképpen készítjük: A kakukkfűből veszünk 1 teáskanálnyi mennyiséget, leforrázzuk 3 dl vízzel, 15 percig ázni hagyjuk, szűrjük, vattát mártunk bele, s ezzel törölgetjük az arcbőrünket legalább 10 percig. Kimondottan selymesítő és szépítő hatásúak a következő gyógynövények: rózsaszirom, feketebodza-virág, gyermekláncfűvirág. Ezekből 1-2 órára vagy éjjelre pakolást készítünk. 3-4 evőkanálnyi mennyiségű virágot leforrázunk 3 dl vízzel, 20 percig hagyjuk ázni, leszűrjük, a langyos lébe vattát mártunk, és az arcunkra helyezzük. Hatásos pakolási mód az is, ha a virágokat gézbe tesszük, egy kicsit kinyomogatjuk, és ezt helyezzük az arcunkra. Ilyen pakolásokat ajánlatos alkalmazni az öregedő bőrre is. Lényeges javulás — szépülés — 2 héten belül mutatkozik. A szépítő és arcápoló műveletek során összehúzó hatású gyógynövényeket is alkalmazunk. Ezeket akkor kell alkalmazni, ha a bőr rugalmassága csökken, és úgy néz ki, mintha nem pihentük volna ki magunkat. Összehúzó hatású gyógynövények: apróbojtorján, pemetefű, kakukkfű, szurokfű, orvosi zsálya, rózsaszirom, hársfavirág, izsópfű. Az apróbojtorján ionizálja az arcbőrt. Antibakteriális hatása olyan erős, mint egyes antibiotikumoké, ráadásul gyulladásgátló tulajdonsággal is rendelkezik. Öszszehúzó hatású cserzőanyagokat, kovasavakat, illóolajat, valamint szerves savakat tartalmaz (aszkorbin és nikotinsav). A pemetefű azért ajánlatos, mert ionizáló hatású cserzőanyagot tartalmaz (7%), ezenkívül gyantát, viaszt és nyálkát, amelyek elasztikussá teszik a bőrt. A szurokfűben a cserzőanyagoknak (8%) és az illóolajnak (0,2-1,5%) szerencsés kombinációja található. Fertőtlenítő hatású komponense a timol, ezért ha nincs kakukkfű, akkor helyettesíteni lehet szurokfűvel. Gyermekláncfű (pongyola pitypang. Taraxacum officinale Web., púpava lekárska) Az említett növények kellemes illatúak, az arcbőrben lévő idegreceptorokon keresztül nyugtatnak, és fájdalomcsillapítóként is hatnak. Az orvosi zsálya is szükséges a szépségápoláshoz. Belsőleg és külsőleg alkalmazva, egyaránt csökkenti a kellemetlen izzadást. Belső használatánál 1 teáskanálnyi mennyiséget kell főzni 5 percig. A tea megivása után a gyógyhatás 3 órán belül kezd érvényesülni, és három napig tart. A zsálya a cserzőanyagokon kívül női hormonokat is tartalmaz, ami annyit jelent, hogy pl. a zsályás arcborogatás vagy mosogatás fiatalítóként hat. Az izsópfű hatása hasonló a zsályáéhoz, csak valamivel enyhébb Dr. NAGY GÉZA
