Szabad Újság, 1993. december (1. évfolyam, 22-26. szám)
1993-12-29 / 26. szám
6 SZABAD ÚJSÁG 1993. december 29. Törvények - rendeletek - hirdetmények A szociális intézetek szolgáltatásai A társadalombiztosításról szóló törvény bázisán született meg a Szlovák Köztársaság Munka-, Szociális és Családügyi Minisztériumának ez év november elsején hatályba lépett, 250/1993. Tt. sz. hirdetménye. Tartalmát tömören úgy foglalhatjuk össze, hogy azoknak a szolgáltatásoknak mértékét és feltételeit szabályozza, amelyeket térítés fejében a szociális gondozóintézetekben nyújtanak, kivéve a nyugdíjasotthonokat, panziókat. Meghatározza egyben ennek a térítésnek a szintjét és módját, valamint a tőle való teljes, illetve részleges eltekintésnek a feltételeit és a zsebpénz összegét is. A szociális gondozóintézet lakója fizettség fejében igényt tarthat étkezésre, lakásra és tartásra. Más szolgáltatásokra pedig a két fél megállapodása szerint, a külön előírásban megállapított áron. A lakáshasználati térítés alapára az adott polgár által használt helyiség ráeső hányada egy-egy négyzetméteréért napi 0,50 korona, szorozva a napok számával. Ez az alapár a következőképpen növekszik: 7 koronával, ha a helyiségnek csak egy lakója van, 4 koronával, ha ketten lakják, 2 koronával, ha hárman, s egy főre több mint 8 négyzetméter jut. Ilyen térítést nem fizet az a polgár, akit az intézetben csak nappal gondoznak, továbbá a 3—1 5 éves személyek. E hirdetmény értelmében tartásnak minősül az, hogy az intézetben gondozott polgárt ellátják ágyneművel, törődnek annak és ruháinak mosásával, mángorlásával és vasalásával, része van higiéniai és más, önkiszolgálást helyettesítő szolgáltatásokban, amennyiben azok nem tartoznak az egészségügyi ellátás keretei közé, s megkívánja őket a polgár kora, illetve egészségi állapota. A nosztrifikálás latin fogalma tartalmilag külföldi oklevél, többnyire iskolai bizonyítvány hazai honosítását, elismerését és az ezzel kapcsolatos eljárást jelenti. Mivel mind többen fognak külföldön tanulni, ajánlatos megismerkednünk az SZK Oktatási és Tudományügyi Minisztériumának október elsején hatályba lépett, 207. sz. vonatkozó hirdetményével. Ez szabályozza ugyanis köztársaságunkban a honosítás részleteit és feltételeit, mégpedig a külföldön kiadott alap- és középiskolai bizonyítványok viszonylatában. A hirdetmény 2. paragrafusa leszögezi, hogy nincs szükség nosztrifikálásra olyan államok bizonyítványait illetően, amelyekkel erről szóló megállapodást kötöttünk. Más esetben azonban az elismeréshez szükséges a nosztrifikálás. Említést érdemel, hogy csak a befejezett képesítésről szóló okmány honosítható. Az ezt kérvényező köteles előterjeszteni az alapiskola elvégzéséről tanúskodó bizonyítvány vagy az érettségi bizonyítvány, esetleg a záróvizsgáról vagy az abszolutóriumról szóló okmány hitelesített másolatát. Ha ebből nem nyilvánvaló, hogy sikeresen befejezett tanulmányokról van szó, csatolni kell a tantervet is (3. paragrafus, 4. bek. b/ pont) s a külföldi iskola igazolását a gyakorlati oktatás terjedelméről, amennyiben az oktatás meghatározó része volt, s ez nem tűnik ki a tantervből (3. paragrafus, 4. bek. ej pont). Továbbá csatolni kell az előbb említett okmányok szlovák nyelvű hitelesített fordítását is. Az alapiskolai vagy érettségi bizonyítvány, valamint a záróvizsgáról vagy az abszolutóriumról szóló okmány másolatát az erre illetékes külföldi szerv, illetve közjegyző hitelesíti, s el kell látni az adott államban a Szlovák Köztársaság képviseleti hivatala pecsétjének lenyomatával is. A kérvényezőnek egy további rendelkezés értelmében pótvizsgát kell tennie azokból a tantárgyakból vagy részeikből, amelyekből külföldön nem osztályozták, ha külföldi tanulmányai csak résiten felelnek meg a hazai alap-, illetve a külföldivel hasonló jellegű középiskolai tanulmányok tartalmának , vagy ha a kérvényező netn csatolta kérvényéhez A napi térítés összege éves vagy hetes tartózkodásnál 5 korona, nappali tartózkodásnál 2 korona. Ezt az összeget a polgárnak saját jövedelméből havonta kell megfizetnie, legkésőbb a szolgáltatások nyújtását követő hónap 15. napjáig. Havonta a napi tételnek harmincszorosát veszik alapul az éves intézeti tartózkodásnál, és 22-szeresét a heti vagy a nappali tartózkodásnál. Az intézeten kívül tartózkodó polgár a szállásdíjat teljes összegében téríti, viszont a gondozásért járó díjnak csak a 20 százalékát. A hirdetmény részletezi azt is, hogy mennyit kell fizetnie az intézetben gondozott eltartott gyereknek s a házastársaknak, ha mindketten az intézetben vannak, vagy ha csak az egyikük. A 6. paragrafus 1 0. bekezdése is igen jelentős körülményt rögzít. Nevezetesen azt, hogy az egyes intézeti szolgáltatások megfizetését követően a polgárnak éves tartózkodás esetén kell, hogy megmaradjon azon összeg 30 százaléka, amely külön előírás szerint szükséges az élelmezéséhez, alapvető személyi szükségletei kielégítéséhez és a nélkülözhetetlen háztartási költségek biztosításához. Ez a hányad hetes tartózkodás esetében 47 százalék, nappali tartózkodásnál pedig 74 százalék. A szolgáltatásokért nem kell térítést fizetni, ha a polgár megállapított jövedelme azonos a fent említett módon kiszámított hányaddal, vagy annál alacsonyabb. Az ilyen személyek elhalálozása esetében a szolgáltatás megtérítésének visszaszármaztatása nem jön tekintetbe, s ez nem lehet hagyatéki tárgyalás tárgya. Különben, ha a polgár jövedelme nem éri el a hirdetmény 6. paragrafusa 10. bekezdésében meghatározott szintet, zsebpénz illeti meg e szintig terjedően. a 3. paragrafus 4. bek. h/ és ej pontjában említett okmányokat. Figyelmet érdemlő körülmény, hogy az a kérvényező, aki nem állampolgára a Szlovák Köztársaságnak, nem köteles vizsgát tenni szlovák nyelvből és irodalomból. A pótvizsga színhelyét, az adott alap- vagy középiskolát, a vizsga tartalmát és időpontját a tanügyi igazgatás határozza meg. A pótvizsgát legalább három tagból álló bizottság vezeti le, elnökét és tagjait a tanügyi igazgatás igazgatója nevezi ki. Az eredményről szavazással döntenek. Szavazategyenlőség esetében az elnök szavazata dönt. A nosztrifikálást nem igénylő bizonyítvány kiadása napjától érvényes, a honosított okmány a nosztriíikálási bizonylat jogerőre emelkedésének napjától. Az egész eljárás illetékköteles az idevágó külön előírások szerint. A jövő évi költségvetési tervezet élénk vitákra adott okot mind a kormánykoalíción belül, mind pedig az egyes parlamenti bizottságokban és a parlament plenáris ülésén is. Ez érthető, hiszen a gazdasági és társadalmi átalakulás jelenlegi időszakában nagyon kevés szilárd pontra lehet támaszkodni az adottságok és lehetőségek mérlegelésénél. A kormánypárti szemlélet kevésbé borúlátó színekben vázolta fel a jövő évi esélyeket, hogy ne fokozza az életszínvonal csökkenésével kiváltott társadalmi elégedetlenséget. Az ellenzéki képviselőknek viszont nincsenek ilyen gátlásaik, ezért szemléletük jobban tükrözheti a reális helyzetet. Nem fér hozzá kétség, hogy a költségvetés bevételi oldalára döntő mértékben kihat a szlovák állam önállósulása, a gazdasági átalakítás, főleg a privatizálás, az új adórendszerre való áttérés, valamint a vállalatok súlyos azdasági-pénzügyi elyzete. Gyakran esik szó mostanában az állami vállalatok privatizálás előtti agon izá lásá ról. Nos, az agonizáló vállalatoktól aligha lehet bármilyen költségvetési bevételt remélni. Ennek az agonizálásnak azonban több oka van, köztük a hagyományos piacok elvesztése, a termelés műszaki elmaradottsága, a nyugati gazdasági recesszió, a hadiipari termelés beszűkülése, az előlegezhető forgalmi tőke szinte teljes hiánya, a vállalati vezetés felkészületlensége, tájékozatlansága és bizonytalansága, végül pedig maga a privatizáció, amely azonban a vállalati „agóniának" nem az egyedüli és talán nem is a legjelentősebb oka. A felsorolt okok közül vizsgáljuk meg legalább az utóbbi_ hármat. Az előlegezhető tőke hiánya A jelenlegi pénzhiány okait különböző szempontokból nézve már sokan elemezték. Az nem kétséges, hogy az eredendő ok a direkt ív tervgazdálkodás felszámolt rendszerében rejlik. Ebben a gazdasági rendszerben a társadalmi többlettermék fejlesztésekre fordítandó részét az állami tervhivatal osztotta szét a középtávú tervekben szereplő beruházásokra, amihez eleve nem volt szükség szabadon mozgó forgótőkére. Ez esetleg zavart is kelthetett volna a tervfeladatok „lebontási" folyamatában. Amennyiben tehát az elmúlt rendszertől örökölt társadalmi (állami) vagyont tőkének tekintjük, az csak a termelési kapacitások (épületek és berendezések), nyers- és alapanyagok, raktárkészletek stb. könyvelési értékének megfelelő merev, befektetett, s nem ritkán befagyasztott formában van jelen. A gazdasági átalakulás egyik fő kérdését az jelentette, hogy miként lehetne ennek a „merev" tőkének legalább egy részét — értékesítés útján — forgalmi tőkévé változtatni. Mivel hazai forrásként lényegében csak a lakosság takarékbetétjei jöhettek számításba, számottevő megoldást csak a külföldi tőke beáramlásától lehetett várni. Az ebben való bizakodás azonban mindeddig nagyon kevés eredménnyel járt, a szerzett tapasztalatokat azonban még hasznosítani lehet. Az átalakulás elmúlt időszakára viszszapillantva nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az 1989-es novemberi fordulat váratlanul következett be, s nálunk nem volt olyan megelőző, átmeneti időszak, amely lehetővé tette volna a magántulajdonra épülő forgalmi tőke legalább szerény mértékű felhalmozódását. Mint ismeretes, Magyarországon létezett egy ilyen korlátok közé szorított, de lassacskán mégiscsak kibontakozó felkészülési időszak, amelyben már a magántőkének és a piaci viszonyokat formáló hitelpolitikának is jutott bizonyos szerep. Ennek ugyan nem volt meghatározó gazdasági jelentősége, ám mégis sok értékes gyakorlati tapasztalatot nyújtott a piacgazdaságra való átállás elméleti kérdéseinek vizsgálatához. Ebből a szempontból a nyolcvanas évek folyamán a magyarországi közgazdasági szakirodalomban jelentős mértékűvé vált a „glasznoszty". Nincs kizárva, hogy egyes, a piacgazdaság koncepciójában gondolkozó magyar politológusok és gazdasági szakemberek azért is ellenezték a bősi— nagymarosi vízlépcsőrendszer megépitését, hogy ez ne vonjon el olyan pénzforrásokat, amelyekre nagy szükség lesz a kialakítandó piacgazdaság pénzügyi megalapozásához és „menedzseléséhez". Nálunk ilyen szemlélet, érthető módon, nem bontakozhatott ki, s még ma is nehezen tör magának utat. A menedzsment fejlesztése A vállalati vezetés piacgazdaságra való hiányos felkészültségének hasonló „történelmi" okai vannak. Nem véletlen, hogy a nálunk megnyilvánuló nyugati segítség és támogatás kiemelten a menedzserképzésre irányul, hiszen a cégvezetők sokoldalú felkészültsége nélkülözhetetlen feltétel a később esedékes külföldi tőkebefektetések kívánt mértékű kamatoztatásához. A hozzáértés azonban önmagában még nem elégséges, ha hiányzanak a szükséges információk, ha nem kielégítő a tervezéshez, a projektek kidolgozásához szükséges tájékozottság. A gazdasági átalakítás kezdeti szakaszában nálunk is megnyilvánult a piac „láthatatlan kezének" elhibázott fetisizálása. Azóta már e szemlélet csehországi protagonistája, Václav Klaus is sokat változtatott a nézetein. Amint arra Marosi Miklós a Magyar Szemle novemberi számában, a „Vállalatok világának átalakítása" című írásában —- Galbraith és Taylor neves közgazdászok nézeteiből kiindulva — rámutatott, — „a piac a technikai fejlődés miatt elvesztette megbízhatóságát, s a piac funkcióját szükségszerűen a tervezés tölti be... a fejlett piacgazdaságban egyre korszerűbb tervezési módszerekkel igyekeznek a jövő piaci igényeit "bemérni", az igények befolyásolását, a szükséges marketingakciókat megtervezni... A vállalati tervezéshez is szükségesek az információk, s ha ezek gyérülnek, elsorvadnak, akkor a tervezés sem képes betölteni vállalatbeli funkcióját... U- gyancsak jelentős befolyással van a vállalati tervezésre az ország gazdaságpolitikájának és különféle intézményeinek stabilitása, illetve annak hiánya. A bankrendszer gyengesége, az adórendszer évenkénti sűrű változtatásai, a joghézagok stb. ugyancsak szűkítik a tájékozódás és a tervezés lehetőségeit." Ám az is igaz, hogy „amikor válság, recesszió van, akkor az informálódás lehetőségei beszűkülnek, s többnyire lehetetlen a piac közép- és hosszabb távú változásait prognosztizálni" — írja tovább az említett szerző. Amennyiben a bizonytalanság eredendő oka az információhiányban rejlik, a jelenlegi helyzetben kiemelten nagy figyelmet kell fordítani az információk szervezett gyűjtésére és közvetítésére. Mivel az információnak értéke és ára van, ezért a fejlett piacgazdaságokban ezt a tevékenységet is nyereségből élő szervezetek, társasáok végzik. A mi e 11 é t e I e i n k között azonban az eladósodott, átalakuló vállalatok, valamint a pénzügyi gondokkaf túlterhelt kezdő vállalkozók egyelőre nem képesek az információk beszerzésére megfelelő összegeket fordítani. Célszerű lenne ezt központi forrásokból az állami költségvetésből is támogatni, éldául a vállalkozói tervek kidolgozásáoz nyújtott gyakorlati segítség formájában, a kockázatvállalásokban osztozkodó kereskedelmi bankok által nyújtott ingyenes vagy kedvezményes árúszolgáltatás keretében. A külföldi tőke részvétele a privatizálásban A kormányszervek feltételezése szerint a privatizálás keretében mintegy 15 milliárd koronát kitevő külföldi tőkének kellene beáramlania az országba az állami vállalatok, illetve az állami részvények eladásából. Ez a számítás a jelek szerint nem jön be, s ami eddig beáramlott, az is inkább a kereskedelemben igyekszik érvényesülni. Egyes jóindulatú nyugati szakvélemények szerint Szlovákiának lehetnének esélyei gazdasági növekedésre, csupán az a baj, hogy az önállósulásra rossz időpontban, a nyugati gazdasági recesszió elmélyülése idején került sor. A nyugati tőke eddigi elmaradásának ez csupán az egyik oka. A további okok a sokat emlegetett belpolitikai bizonytalanságban, valamint a külföldi működő tőke sajátos „filozófiájában" rejlenek. A külföldi tőke nem azért jön ide, hogy a bizonytalan helyzetű, eladósodott állami vállalatok gyakran hasznavehetetlen (dubiózus) vagyonát megvásárolja, s így a Nemzeti Vagyonalap gyarapítása által elősegítse az állami költségvetés egyensúlyban tartását. A külföldi cégeknek, amikor a privatizált vállalatokba betársulnak, megvannak a saját elképzeléseik és számításaik. Nem titok, hogy a külföldi tőkét elsősorban az olcsó és aránylag szakképzett munkaerő, valamint a piacbővítés lehetősége vonzza. A külföldi partnerek termelési befektetései elsősorban a munka termelékenységét növelő korszerűsítésekre, átalakításokra irányulnak, mégpedig Nyugatról behozott technológiai berendezések üzembe helyezésével. Ezzel kettős célt követnek. Nemcsak a résztulajdonukban levő szlovákiai vállalat teljesítményét növelik, hanem a Nyugaton gyártott berendezések felhasználásával a nyugati gazdasági recessziót is mérséklik. Olyan esetek is vannak, amikor az utóbbi szempontra kerül a hangsúly, s az ilyen üzletekhez a nyugati pénzintézetek is készségesen nyújtanak segítséget. Ez a koncepció, kelet-közép-európai méretekben érvényesülve, az európai gazdasági élénkülés egyik leghatékonyabb útjává válhat. Felelős partnerek nélkül nem megy A nyugati cégek tehát nem a privatizálás folyamatában akarnak részt venni, hanem inkább a privatizált vállalatok új tulajdonosaival, a konkrét részvénytársaságokkal igyekeznek együttműködni, olyan feltételek mellett, hogy ebből nekik is megfelelő hasznuk származzék. Ehhez a nyugati cégek személyes felelősséget viselő partnereket keresnek. Ez a körülmény is arra figyelmeztet, hogy tetemes gazdasági kár származik a privatizálás lassúságából, az eljárások rendezetlenségéből. Miközben a parlament a privatizációs törvények januárban esedékes módosítására készül, s élénk sajtóviták folynak az állami szervek illetékességéről, az egyes privatizációs módszerek előnyeiről és hátrányairól, a privatizálásra váró vállalatok adósságaikat növelve továbbra is „agonizálnak". MAKRAI MIKLÓS A habcsókra fagyott csók Gondoskodnak rólunk Minden este imába kellene foglalnunk drága miniszterelnökünk meg a kormány többi tagjának a nevét. Ejjel-nappaí értünk fáradoznak, mi meg, ahelyett, hogy megköszönnénk a rengeteg törődést, zúgolódunk, elégedetlenkedni merészelünk. Fúj! Szégyenük magunkat! És szórjunk azonnal hamut a fejünkre! Itt van például honatyáink (és honanyáink) legújabb ötlete. Gyermekeinknek a kommunizmus sötét időszakában alig volt karácsony táján, meg az év fordulóján szünidejük. Szegény apróságok, jóformán tönkre sem tették az ünnepi fa alá készített ajándékokat, máris mars vissza a padokba, irány az iskola. Hőn szeretett „nagyvczírünk" felismerte, mi hiányzik gyermekeinknek leginkább. No mii Hát a hosszabb szünidő. Világos! Világosi Mondta is miniszterelnökünk a minap, hogy csemetéink igenis megérdemelnek — annyi évi elnyomás után — végre egy kiadós téli vakációt is. Ha pedig megérdemlik, kapják meg. Hogy a döntés nem egy családnál komoly problémát okozhat, mert sok (elsősorban városi) szülő nem tudja hová tenni fiacskáját, leánykájáti Hogy a határozat megzavarhatja, felboríthatja az iskolák tanrendjéti Hogy valójában azért hosszabb a szünet, mert nincs pénz a pedagógusok fizetésére meg szénre, villanyrai Ugyan kérem! Ocsmány rágalom, rút propaganda az egész. S az ország lejáratására irányul. Igen ám, de ki terjesztii A Szabad Európa Rádiói Vagy Amerika Hangjai Erre még gondolni sem szabad. Amerikával most egyébként is csínján kell bánni, Amerikát most nem ildomos szidni. Amerikát most szeretni kell, mert özönlenek hozzánk üzletemberei, vállalkozói, hozzák a tíz, húsz... ötven dollárjaikat. De akkor ki lehet a ludasi Ludasi Ahá, Ludas! S tudják, hol van Ludasi A Duna túloldalán! így már minden világos. Az ország lejaratása a cél. És már azt is tudjuk, ki áll a háttérben. A „főellenség", a nagy „mumus". Mi azonban fogjunk össze. No, de menjünk tovább egy pénztárcával. Meggyőződésem, hogy kormányunk körültekintő gondoskodása az új esztendőben sem lankad maid, de ez a féltés már mindannyiunkat érzékenyen fog érinteni. Szinte biztosra veszem, hogy újabb mozgalom indul, mely az egészséges életmódra, a séta, a gyaloglás fontosságára, áldásos voltára telhja fel majd a figyelmet. Ez lesz a „Járjon gyalog, megéri!" (ha megéri!) mozgalom. Elsőként talán éppen Pozsonyban fogják megvalósítani. Hogy honnan tudom i Cö, cö, cö... Nem kell hozzá nagy jóstehetség. Elárulom. Székes fővárusunkban a közlekedés jövőre katasztrofális helyzetbe kerülhet. A tömegszállítás zavartalan biztosításához ugyanis az előtanulmányok szerint legalább 430 millió korona hiányzik. Ezért: az illetékesek vagy emelik a viteldíjakat, a jegyek, a bérletek árát, vagy csökkentik a járművek számát, és a jelenleginél is jóval ritkábban fognak közlekedni az autóbuszok, trolik, villamosok. Vagy: megpróbálják megmagyarázni nekünk, hogy ezek az alaposan átgondolt, szakemberek által tudományosan is alátámasztott intézkedések a mi egészségünk védelme, óvása érdekében születtek, mert: elhíztunk, túlsúlyosak lettünk, s épp itt az ideje, hogy észre térjünk, s egészségesebb életmódot folytassunk. Éppen ezért felejtsük el a bűzös, zajos közlekedési járműveket, gyalogoljunk minél többet a friss levegőn! Meg egyébként is, akinek nem tetszik, menje a sóhivatalba. De, gyalog! -ZÉ-ELLNosztrifikálási tudnivalók Agonizáló vállalatok - haldokló gazdaság? „Annak számára soha sincs kedvező szél, aki nem tudja, merre hajózzon” (Seneca)
