Szabad Újság, 1993. december (1. évfolyam, 22-26. szám)

1993-12-29 / 26. szám

SZABAD ÚJSÁG 1993. december 29. Itthon Fata regunt homines A végzet uralja az embert — Juvenalis e mondásával kezdte Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövete azt az emlékbeszédet, amelyben az elhunyt mi­niszterelnök, Antall József emberi és politikusi nagyságát méltatta. A Magyar Kul­turális Központban a múlt héten rendezett emlékesten részt vettek a szlovákiai ma­gyar közélet vezető személyiségei, s beszédet mondott többek között Duray Mik­lós, az Együttélés elnöke is. (r) „1993 kivételes év volt” A parlament 25. ülésének befejezése, és az 1994. évi költségvetés jóváhagyása előtt Vladimír Mefiar miniszterelnök megtartotta ez évi utolsó sajtóértekezletét. A kormányfő állftása szerint mindazon problémák ellenére, amelyeket Szlovákiának még meg kell oldania, az ország a belföld és a külföld szemében is stabilizálódott. Ezért úgy látja, hogy a költségvetésben feltételezettnél 1994-ben nagyobb bevétel­lel számolhat az ország. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomról szólva Meéiar elismerte, hogy a 9 képviselő távozása a mozgalom sikertelenségének a jele, de most már a mozgalom „politikai szerkezete egészséges". Szerinte elmondható min­dez a parlamenti klubról is, amelynek az ellenzék nagy nyomásával szemben kell dolgoznia. Hozzátette, hogy egyes parlamenti pártok nem fogadják el a választások eredményeit, és ezért a parlament destrukciójának taktikáját választották. Ami a Szlovák Nemzeti Párt frakciójának kettéválását illeti, a miniszterelnök szerint több változat is elképzelhető a jövőben. Egyelőre nem sikerült megerősödnie a koalíciós partnernek, és az ellentétek nagyobbak, mint ahogyan feltételezték. Vladimír Me­éiar szerint a Szlovákiáról külföldön alkotott kép azért negatív, mert az országot nem ismerik, nekünk pedig még nem sikerült kiépítenünk azokat a kommunikációs központokat, amelyek kellően tájékoztatnának róla. 1993 kivételes év volt, már soha nem ismétlődik meg, és eszerint kell értékelni. A Helsinki Polgári Közösség tiltakozik A szlovákiai Helsinki Polgári Közösség nevű szervezet levelet intézett a Szlovák Nemzeti Tanácshoz. A polgári közösség, amely Csehország és Szlovákia kettévá­lása óta a magyar és a szlovák lakosság kapcsolatának javítására törekszik a vegyes lakosságú területeken, aggodalommal veszi tudomásul a feszültség fokozódását. A kormány 374. sz. törvényjavaslatával kapcsolatosan, amely a helységnevek hasz­nálatáról szól, a közösség egyet nem értését fejezi ki, és helyteleníti, hogy a nem­zeti kisebbségek lakta területeken a helységek szlovák nevének fordítását kívánják alkalmazni a gyakorlatban. Az ilyen jellegű javaslat nem végiggondolt, megvaló­sítása pedig mindkét fél számára elfogadhatatlan lenne, sértené a szlovák nyelv méltóságát, s végeredményben ártana a szlovák nemzet tekintélyének is itthon és külföldön. A levél végén a Helsinki Polgári Közösség elnöke azt tanácsolja a par­lamenti képviselőknek, hogy fogadják el az I. Csehszlovák Köztársaság idején al­kalmazott nemzetiségi történelmi helységneveket, amelyeket a szlovák helységne­vek mellett a vegyes lakosságú területeken most is használhatnának. A járvány tovább terjed A hét végéig összesen 567 vírusos hepatitisszel fertőzött beteget regisztráltak Kas­sán. A Higiéniai és Járványügyi Szekció felmérése szerint a járvány minden kor­osztályt elért, s a legtöbb esetet a város fahanovee nevű lakótelepén jegyezték fel. Máderová doktornő, a higéniai csoport szóvivője szerint a járvány elsősorban Kas­sát sújtotta, és a szórványos esetekről is kiderült, hogy a betegek a fertőzés idején jártak a városban. Elmondta, hogy elkezdték az 5 és 15 év közötti gyerekek oltását. A pénzügyminisztérium 48 millió koronát, az egészségügyi minisztérium pedig 12,3 millió koronát utalt át a városnak. A második hullám várhatóan január köze­péig, az első — a higiéniai csoport elnöke, Rovny doktor szerint ez a súlyosabb — december végéig tart. A zsolnai higiéniai intézet is bejelentette, hogy néhány napja elkezdték az 5 és 19 év közötti fiatalok kiválasztott csoportjainak oltását. A HAVRIX nevű oltóanyag az eddig használatos immunoglobulinoktól abban külön­bözik, hogy passzív immunizálószerként hat. Hatására a szervezet ellenanyagot termel, amely hosszú időre — gyakran egy életen át — védettséget biztosít. Az új típusú belga—amerikai oltóanyag a fertőzés kezdetétől hat az emberi szervezetre, ezért az eddig használatos anyagoknál jóval hatásosabb. Hátránya, hogy rendkívül drága. Ezért az eddigi oltóanyagot is alkalmazni fogják. A fertőzéssel kapcsolatban több téves információ is megjelent a sajtóban. Ján Gajdos járási állatorvos Kassán bejelentette, hogy a vírusos sárgaság emberek között terjedő betegség. Téves tehát az az állítás, hogy állatok is megfertőződhetnek. A sárgaság az állatokra nem ve­szélyes, és a fertőzés forrása egyedül az ember. A járvány terjedésének megaka­dályozására hozott intézkedések továbbra is érvényben maradnak. A fertőzés okát még nem sikerült megállapítani. Ha kiderül, melyik vállalat követett el súlyos mu­lasztást, a felelőst akár 10 millió korona kártérítésre is kötelezhetik, nem is szólva az egyéb következményekről. Új javaslatok a harmadik nemzetiségi kerékasztalon A pozsonyi várban az idén immár harmadszor ült össze a nemzetiségi kerekasztal, hogy tanácskozzon a hazánkban élő nemzetiségek legfontosabb gondjairól. „A tár­gyalás azt igazolta, hogy a nemzetiségi problémák megoldásához hatásosabb me­chanizmusra van szükség, mint amilyen eddig működött, illetve nem működött" — mondta a tanácskozás után Michal Kovái köztársasági elnök. A nemzetiségi kérdés megoldását szerinte egy négy fázisból álló folyamat segítené elő. Először is ki kell alakítani az intézményes jelleget. Megegyeztek a résztvevők abban, hogy javasolni fogják a kormánynak egy állami szerv létrehozását, amely állandó jelleg­gel foglalkozna a nemzetiségek problémáival. Nem elegendő a kormány mellett működő nemzetiségi tanács. Szükség van egy összefoglaló törvényre. Ki kell ala­kítani egy átfogó koncepciót, amelynek kidolgozásában elsősorban a nemzetiségek képviselői vennének, részt, nem a hivatalnokok. Végül, az egyes problémák meg­oldására konkrét programot kell kidolgozni, amely szorosan kötődne a koncepció­hoz. (om) A Csallóközi Városok és Községek Társulása Tanácsának KÖZLEMÉNYE A Csallóközi Városok és Községek Társulásának Tanácsa a CSVKT közgyűlésé­nek 1993. december 3-i határozata értelmében, a Szlovák Köztársaság alkot­mányának 28. cikkelyével, valamint a gyülekezési szabadságról szóló 1990. évi 84. törvény 1. paragrafusának 1. bekezdésével összhangban 1994. január 8-ára — 13 órára — a komáromi sportcsarnokba hívja a dél-szlovákiai választott kép­viselőket és polgármestereket. A békés nagygyűlés célja a következő kérdések megtárgyalása: — az önkormányzatok jogi helyzete; — az ország új közigazgatási és területi átszervezése — tekintettel az Európa Tanács 1201-es ajánlására; — a dél-szlovákiai választott képviselők és polgármesterek társulása. A csallóközi Városok és Községek Társulásának Tanácsa — a különböző hír­közlő eszközökben elhangzott téves tájékoztatásokra válaszolva — tudomására adja az érintetteknek, valamint Szlovákia lakosságának, hogy a gyűlést az ér­vényes jogi normák következetes megtartásával hívja össze. Sem az összehívás módja, sem a gyűlés tervezett napirendi pontjai nem sértik az érvényben lévő törvényeket, és összhangban vannak az alkotmány ide vonatkozó cikkelyeivel. A CSVKT Tanácsa ezért felhívja képviselő- és polgármestertársait, hogy fe­gyelmezett részvételükkel támogassák célkitűzéseinek megvalósítását. A CSVKT Tanácsának elnöke: PÁSZTOR ISTVÁN 1993. december 20-án A parlament elfogadta az 1994. évi költségvetést Véletlenek összjátéka- működő koalíció r A karácsony előtti parlamenti ülés utol­só napirendi pontja az 1994-es költség­­vetés vitája, a képviselők által javasolt módosító indítványokról és észrevételek­ről való szavazása, valamint a költség­­vetési javaslat elfogadása volt. A hosz­­szan tartó vitában többen kifogásolták a költségvetés valótlan, megalapozatlan tételeit. Erre mutatott rá Harna István (Együttélés) is, aki hangsúlyozta, hogy az Együttélés nem azért nem támogatja a költségvetést, mert az deficites, ha­nem mert irreális, és nem megvalósítha­tó a restriktiv intézkedések betartása. Többen is fölvetették az iskolaügy prob­lémáját. tudovít Cérnák (SZNP) azt ja­vasolta, hogy 100 millió koronával tá­mogassák a képviselők az alternatív is­kolák megteremtését. Bauer Edit (E- gyüttélés) válaszában kijelentette, hogy a képviselő fölvetését a Szlovák Nem­zeti Párt jellemző ignoranciájának te­kinti, különösen akkor, amikor már las­san krétára és fűtésre, de még a peda­gógusok fizetésére sem jut pénz az is­kolákban. „Ez az összeg ilyen célokra túlságosan nagy, ezért szerintem min­den iskolaköteles diáknak juttatnunk kellene belőle, különösen az idegen nyelvet oktató gimnáziumoknak" — mondta Bauer Edit. Szerdán került sor a szavazásra. Közvetlenül az ülés meg­kezdése előtt jelentette be MiSkovsky (SZNP) képviselő, hogy a Szlovák Nem­zeti Párt parlamenti klubja kettévált, és megalakult a nemzeti demokratikus klub 6 nemzeti párti képviselővel. Ezután ke­rült sor a 117 módosító javaslat felsoro­lására. A képviselők elfogadták Harna Ist­ván (Együttélés) két módosító indítványát (amelyeket jövő heti számunkban részle­tesen ismertetünk). Elfogadták Hvezdon Koétúchnak a kompenzációs járadék 1994. április elsejéig történő fizetésére, valamint a hozzáadotérték-adó módosí­tására vonatkozó javaslatát. Nagy több­séggel jóváhagyták a Stefánik bradlói emlékművének restaurálására szánt 20 milliós támogatást is. Elutasították Bauer Edit több javaslatát, köztük az 1994. ja­nuár elseje utáni nyugdíjemelésre vo­natkozó indítványát. Elfogadták viszont Ludovít Cérnák több, az iskolaügyre vo­natkozó javaslatát, köztük az alternatív iskolákra szánt 100 milliós tételt is. Nagy többséggel hagyták jóvá azt a ja­vaslatot, amelyet Dobos László (Együtt­élés) terjesztett elő; a képviselő plusz 40 millió koronát kért a nemzetiségi kultúra támogatására. A szükséges összegnél jó­val kevesebbet kap a rádió, a televízió, de a Szlovák Tudományos Akadémia is. A módosító javaslatok után került sor a költségvetési törvénytervezet egészéről való szavazásra. A törvény elfogadása mellett 77-en, ellene 37-en szavaztak, 33 képviselő tartózkodott. A szavazás után meglepő bejelentések következtek, ame­lyek némileg módosítják a kialakult összképet. A Kereszténydemokrata Mozgalom képviselője, Ladislav Pittner bejelentette, hogy akarata ellenére a költ­ségvetés mellett szavazott. Ezután Peter Weiss (DBP) állt fel, aki, ugyanezt mond­ta. OROSZ MÁRTA m mm A r • •• rr . \ rr. rr Mit var a jovo esztendőtől r BUGÁR BÉLA, az MKDM elnöke: Mint az MKDM elnöke szeretném, ha jövőre a parlamentben és egyáltalán a szlovák politikai életben a megértés lég­köre uralkodna, és hogy ne kelljen ál­landóan bizonygatni lojalitásunkat. U- gyancsak szeretném, ha Szlovákia kor­mánya és parlamentje elsősorban a gazdaság felvirágoztatásán fáradozna, de egyben nem feledkezne meg az ál­lampolgárok szociális biztonságáról sem. Mint szlovákiai magyar politikus szeretném, ha sikerülne a magyar poli­tikai mozgalmak közti szoros együttmű­ködést megteremteni. Mint magánem­ber szeretnék több időt tölteni a csalá­dommal, szeretnék egyszer egyhuzam­ban legalább tíz napot pihenni, nyaral­ni, és legalább arra az időre kicsit fel­szabadulni az írott sajtótól, a rádiótól és a televíziótól. DURAY MIKLÓS, az Együttélés elnöke: Ami a politikai helyzetet illeti, 1994- ben nem várok döntő fordulatot. Ered­ményként könyvelném el, ha nem mér­gesedne tovább a nemzetiségi acsarko­­dás a politikai körökben. Magánember­ként titkos óhajom, hogy valamicskével több időm jusson gondolataim nyugodt rendezésére. A. NAGY LÁSZLÓ, a Magyar Polgári Párt elnöke: A jövő évtől azt várom, hogy az ellen­zéknek legyen annyi ereje, hogy meg­buktassa a jelenlegi kormányt, amely csődbe viszi az országot, és amelytől nemzeti kisebbségi kérdésekben sem várhatunk lényeges haladást. Továbbá, hogy a demokratikus pártok annyira megerősödjenek, hogy valós alternatí­vát tudjanak nyújtani a lakosságnak. A magyar kisebbségnek azt kívánom, hogy gazdaságilag erősödjön, tudás­ban és öntudatban gyarapodjon, hogy képes legyen saját maga irányítani sor­sát. Egyébként pedig minden kedves ol­vasónak boldog és főleg békés új esztendőt kívánok. POPÉLY GYULA, a Magyar Néppárt elnöke: Nagyon szeretném remélni, hogy az 1994-es esztendő minden vonat­kozásban boldogabb és jobb lesz, mint ez a mostani, 1993-as volt. Mi, felvidé­ki magyarok, elsősorban és mindeneke­lőtt nemzeti kisebbségi jogaink tisztelet­ben tartását óhajtanánk a többségi nem­zet és a hatalom részéről. Szeretném, ha a kisebbséghez való tartozás nem je­lentene egyúttal kisebbrendűséget, ala­­csonyabbrendú'séget is. Továbbá arra is vágyom, hogy végre oldódhassék ben­nünk, kisebbségiekben, az a bizonyos kisebbrendűségi reflex, amelynek, saj­nos, mindannyian birtokában vagyunk. Realitásokban gondolkodva azonban nem tartom valószínűnek, hogy mindez egyszerre megváltozzék, én azonban már akkor is boldog lennék, ha jövőre ebbe az irányba mozdulhatna el orszá­gunkban a társadalmi közgondolkodás, és megteremtődhetne erre a kellő poli­tikai légkör. BOROS JENŐ, Magyarország szlo­vákiai nagykövete: Azt várom az 1994-es évtől, hogy je­lentősen előre lépünk a magyar—szlo­vák kapcsolatok rendezésében. Eddigi ezeréves együttélésünk eredményei, jö­vőnk megalapozása és Európa is azt kö­veteli tőlünk, hogy kapcsolatainkat a kölcsönös tolerancia, a megértés szelle­mében hosszú távra rendezzük. Remélem, az elkövetkező évben si­kerül megkötni a két ország alap­­szerződését, amely a határok garantálá­sa mellett tartalmazza a kisebbségek jo­gainak garantálását, beleértve a kollek­tív jogokat is. SUNYOVSZKY SZILVIA, a Magyar Kulturális Központ igazgatója: A kérdés így hangzik: Mit várok? Én in­kább arra válaszolnék „Mit kívánok a jövő évben?" — Több optimizmust, mert a nehézségekre csak így lehet megoldást találni. Elégedett, derűs arco­kat rendezvényeinken, és azt, hogy a magyar értékek felmutatása ösztönzőleg hasson látogatóinkra. BAUER GYŐZŐ, a Csemadok elnö­ke: Egy megfontoltabb, komoly, a gazaság­­politikában és a nemzetiségekhez való viszonyában is politizáló kormányt. Egy toleránsabb társadalmi közeget, ahol a megújuló vállalkozások és elsősorban a mezőgazdaság újraéledésének kezdete kapcsán lehetőség nyílik a kultúra na­gyobb támogatására. A szlovákiai ma­gyarság keretén belül egy olyan közösség kialakulását, mely egymással szemben megértőbb lesz, mint 1993-ban volt. BEKE SÁNDOR, a Jókai Színház igazgatója: A várás számomra túlzás lenne, inkább szeretnék; mert elvárni csak azt lehet, amit bizonyosra veszünk, hogy esetleg bekövetkezik. Ilyen esetben a várás te­hát remény is. A valóság pedig általá­ban nem fedi a reményeinket, az elvá­rásainkat. De mint színházigazgató és mint magánember is, nagyon szeret­ném, hogy a komáromi Jókai Színház ugyanannyiszor zsúfolt ház előtt játszhasson a jövő évben is, és legyünk továbbra is az ország leglátogatottabb színháza. Szeretném, ha ehhez annyi pénzt kapna a színház, hogy a színé­szeink is megérezzék. Szeretném még, hogy ez a régió, amelyben színházunk is működik, a jövőben is a béke szigete legyen. KOLÁR PÉTER, a Thália Színház igazgatója: Nem látok túl sok okot az optimizmus­ra, sem a gazdasági állapotok, sefn a politikai légkör alakulását illetően. Derűlátás és hit nélkül azonban sem­miféle munkát nem szabad és nem le­het végezni. Ezért az egyre sötétebb fel­legek ellenére is bízom benne, hogy az új évben előbbre lépünk színházlátoga­tó közönségünk megelégedésére. Nem lesz drágább a Szabad Újság Olvasóink érdeklődésére válaszolva közöljük, hogy újévtől nem emelke­dik a Szabad Újság plusz Tele Maga­zin ára. Kiadónk és a szerkesztőség nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy lapunk vásárlóit és előfizetőit megkí­mélje a többletkiadástól. Ugyanakkor a szűkös anyagi lehetőségek ellenére is arra törekszünk, hogy minél tartal­masabb, sok hasznos és érdekes in­formációt kínáló lapot készítsünk. Reméljük, olvasóink ragaszkodására, növekvő érdeklődésére a jövőben is számíthatunk. A szerkesztőség Amit a jövőkutatók egy része már két-három évtizede megjósolt, az évezred utolsó éveiben bekövet­kezett: az emberiség nem tudott okulni tapasztalataiból, így a közeljövőben va­lószínűleg katasztrófák egész sora sújtja majd. Bolygónk egy pusztulófélben lévő szerencsét­len planéta; területeinek java része — a tengerek és folyóvi­zek, a források és tavak, az er­dők és a rétek — olyannyira szennye­zettek, hogy veszélybe került a majdan születendők testi és lelki épsége. Mér­gezett a levegő is; savas esők hullnak. Egyes országokban csecsemőkorukban pusztulnak el a gyermekek. Dúl a terro­rizmus, maholnap nincs egyetlen biz­tonságos, valóban nyugodt pontja a vi­lágnak, miközben vészjóslóan szapo­rodnak fegyvereink, és sokasodik boly­gónk lakossága. Ma már alig marad ti­tokban bármi a Földön; az információk egyre sűrűbben terjednek, lassanként teljesen körülhálóznak bennünket anél­kül, hogy fel tudnánk fogni őket. Sok a csalódott ember szerte a világ­ban, de a legtöbb sokk bennünket, ke­let-közép-európaiakat ért az utóbbi idő­ben. Rá kellett döbbennünk, hogy ha­zugságok szövevényében élünk, s hogy az újabb társadalmi berendezkedést kialakító kulcsfigurák között erkölcsös személyiség alig található, nincs hát hi­tele szinte senkinek. A csehszlovákiai magyarságot két komoly megrázkódtatás érte a gyöngéd forradalom után. Az egyik a nálunk annyira tisztelt Václav Havel személyé­hez fűződik, aki hosszú időn át meg­bízható államfőnek tetszett, ám a bősi vízlépcső ügyében ő is a csalók közé állt. A másik megrázkódtatás annak fel­ismeréséből adódott, hogy sem a ma­gyarországi politika, sem a hazai ki­sebbségi közélet nem tudott mege­gyezni a létünket sorsdöntőén meghatá­rozó stratégia egységes vállalásában. Magyarán: nem tudtuk legjobb erőinket egységbe tömöríteni sem ott, sem itt. A legtöbb energia az egymással folytatott csatározásokban vész el, s ez eleve meghatározza a hozzánk viszonyuló más nemzetiségű politikusok taktikáját. Megeshet, hogy az 1994-es év lesz újkori történelmünk egyik legke­servesebb esztendeje. Ha Orosz­országban valóban beépül a ha­talomba a Zsirinovszkij-féle té­­bolyodottak pártja, s ha a Nyu­gat kénytelen felülvizsgálni egész keleti politikáját, a szemünk lát­tára alakulhat ki egy újabb hideghábo­rú, vagy... de a harmadik világégésről inkább ne is beszéljünk. Mit tehet hát a magunk fajta kisebb­ségi kisember a már-már világvége hangulatban, helyzetben? Megpróbál­kozik a túléléssel. Hitét és nemzetiségét el nem hagyva igyekszik boldogulni; örömét a családjában és a bennünket körülvevő szépséges természetben lel­ve. Valami reménysugár azért mindig megcsillan a legkomorabb helyzetek­ben, így most is. Hogy honnan fénylik elő, az talán titok marad, ám hogy meg­világítja sötétlő lelkünket, az bizonyos. BATTA GYÖRGY Reménysugár

Next

/
Thumbnails
Contents