Szabad Újság, 1993. december (1. évfolyam, 22-26. szám)
1993-12-15 / 24. szám
1993. december 15. SZABAD ÚJSÁG Az USA nyeregben érzi magát —jogosan Fellendülés vagy GATTasztrófa? December 15-én lapunk megjelenésével egy időben válik nyilvánvalóvá, hogy az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) ún. uruguayi fordulója sikerrel zárult-e, vagy sem. A nehézségekről, amelyek e hét éve tartó tárgyalássorozatot kísérték, múlt heti számunkban röviden irtunk már. Most, az uruguayi forduló határidejének lejártakor az olvasó már okosabb e sorok frójánál, mert tudja az eredményt. Mégis érdemes a GATT problémájával foglalkoznunk, mert a világot átfogó recesszió gyógyszerének első cseppjeiről van itt szó. A GATT-egyezmény megfordíthatja a világválság felé tartó emberiség szekerét a lassú fellendülés felé, vagy sikertelenség esetén katasztrófába sodorhatja azt. Figyelemre méltó a GATT-tárgyalások legutóbbi fejleményeiben beállt változás. Míg korábban egyeztetések zajlottak, az Európai Közösség országai az USA-val szemben számtalan módosítást követeltek Európa javára, addig az utóbbi hetekben mintha Európa „megadta" volna magát, és beleegyezett volna a megváltoztathatatlanba. Úgy tűnt, hogy a korábban puhának tűnő Bili Clinton amerikai elnök megkeményedett, képletesen szólva, az asztalra csapott. Mi áll ennek hátterében? Ahhoz, hogy Clinton erélyesebben léphessen fel európai partnereivel szemben a kereskedelemben, előbb biztosítania kellett „hátországát", több lábra állítania gazdasági koncepcióját. Ez a NAFTA, a világ legnagyobb szabadkereskedelmi zónájának létrehozásával (Kanada, Egyesült Államok, Mexikó), valamint a dél-kelet-ázsiai és csendes-óceáni államok gazdasági szövetségében, az APEC-ben elért eredmények segítségével sikerült is. A GATT- forduló tárgyalásai ekkor vettek új irányt. Ekkor üzenhette Christopher amerikai külügyminiszter korántsem diplomatikus nyíltsággal az európaiaknak: „Európának tudatosítania kell, hogy többé már nem domináló térség a világban." Az USA ezután az uruguayi forduló pókerpartijában két aduval, a csendesóceáni és az észak-amerikai szabadkereskedelmi kártyával kezdett játszani. A GATT-megállapodásról nyilván számos kompromisszumról, „megértésről" és' engedményről jelennek meg tudósítások, a valóságban azonban a siker az amerikai koncepció sikerét jelenti. Mert úgy tárgyalhatott európai partnereivel, hogy nem az USA függ Európától, hanem Európa az USA-tól. Az Egyesült Államok magatartásának mozgatórugója egy felismerés, amely a „hetek", a hét legfejlettebb állam tokiói csúcsértekezletén fogalmazódott meg. Akkor általános vámcsökkentésről állapodtak meg felismervén, hogy a kereskedelem fellendítésének ez az egyetlen gyors módja. Ha ezt a lehetőséget nem használják ki, akkor a recessziót ezután világválságnak nevezhetjük. A gondolat gyökerei valahol a Roosevelt-féle New Deal gazdaságpolitikában keresendők, persze, csak áttételesen. A vámkedvezmények először egyes gazdasági tömörüléseken belül kezdtek megvalósulni, s most, az uruguayi fordulóban arra nyílt kilátás, hogy tömörülések közti szintre emeljék őket. Gyakorlatilag az USA és az EK közt folyt a vita, de az USA mögött most már ott állt A külföldi lapok a múlt héten valahogyan megfeledkeztek Szlovákiáról, csupán a cseh lapok foglalkoztak részletesen az itt történtekkel, s a Szabad Európa Rádió szlovák nyelvű adása reagált Vladimír Meéiar aranyidai beszédének nyilvánosságra hozatalára. A Szabad Európában Dániel Bútora jegyzete nyíltan kimondja: a szlovákiai végrehajtó hatalom főnökének beszédéből nyilvánvalóvá vált, hogy korrumpálni akarja a katolikus egyházat, a helyi DSZM-aktivisták nyugodtan támaszkodhatnak a helyhatósági választások előkészítésekor a járási hivatalok vezetőire, mert azok mindnyájan a DSZM hívei, hogy a valaha nemzeti intézmény, a Matica slovenská egyértelműen támogatja a DSZM-et, mert ingyen megkapta Szlovákia legkorszerűbb nyomdáját, hogy a Zöldek Pártjának választási kampányát a DSZM finanszírozta. A szerző szerint ,a leglényegesebb, hogy Vladimír Meéiar az esetleges előrehozott választások esetén minden ellenfele teljes lehengerlésére készül, és saját szavai szerint a legkeményebb adukat is előveszi, tekintet a NAFTA és az APEC is. Európa védte, szinte körömszakadtáig, az ún. európai sajátságokat, ami főleg a mezőgazdasági dotációk kérdésében váltott ki heves összecsapásokat. Ne feledjük, pl. Görögországban és Portugáliában a mezőgazdasági üzemek átlagoterülete 4,3 hektár, s az egész EK-ban sem több 13 hektárnál. Ilyen kisüzemi termelés csak dotációkkal tartható fenn, és mesterségesen tehető versenyképessé. Ez persze sajátos romantikus európai viszonyokat teremt, turistaszemmel gyönyörű, s van varázsa. De a világ gazdasága olyan törvényszerűségek szerint fejlődik, amelyek nem érzékenyek az effajta idill iránt. Ezért maradt az USA kemény és rendíthetetlen e kérdésben, mert tudta, hogy igaza van. A világkereskedelem, s rajta keresztül a gazdaság, nem lendülhet fel, ha a „kicsi, de az enyém" szóláshoz igazítjuk cselekvésünket. Persze, a mezőgazdaságot mindenütt a világban dotálják — az USA-ban 74, Japánban 59 milliárd dollárral. De az EK tagállamaiban 133,4 milliárddal! S ez már túl nagy akadály a tengerentúli konkurenciának, fékezi a termelékenyebb gazdaság természetes előnyét, s mesterségesen akadályozza érvényesünélkül a külföld véleményére. A jegyzetíró mindennél megdöbbentőbbnek tartja Meéiar nem titkolt és arrogáns meggyőződését, hogy politikai szervezete jogot formál az egész ország fölötti uralomra, hogy a polgári társadalomról és annak autonóm intézményeiről szóló elveket nemcsak nem tartja tiszteletben, még csak nem is tesz úgy, mintha ismerné azokat. A cseh Mladá fronta DNES a szlovák korona leértékelésére reagált. Hangsúlyozza, hogy míg Csehországban egy ECU 33,5 koronát ér, addig Szlovákiában 37 koronát. Ez ugyan olcsóbbá teszi a szlovák exportot, de új problémákat von maga után. Szlovákia adóssága Csehországgal szemben 110 milliárd ECU-re növekedett, és vészesen közeledik a kritikus 130 milliárdhoz, amelyen túl a kamat 10 százalékra növekedne. Ez egyik félnek sem az érdeke, mert ilyen helyzet negatívan befolyásolná a kölcsönös kereskedelmet. Ugyanezzel a témával foglalkozik a Lidové noviny, amely közli, hogy egy cseh korona 1,199 szlovák koronát ér, és egy szlovák koronát már 83 cseh fiilését a nemzetközi piacon. A The Economist c. brit lap az európai mezőgazdasági politikát „teljesen idiótának" nevezte. Piacgazdasági szempontból nézve, ez így is van. Tapasztaljuk ezt saját bőrünkön is, hiszen az EK nagyvonalúan feloldja közösségén belül a szabadkereskedelem akadályait, de „kifelé", s így felénk is, keményen gátolja a behatolást piacaira (acél, textil, hús stb.). Az USA olyan helyzetet teremtett a GATT-tárgyalások befejezése előtti hetekben, hogy nyilvánvalóvá vált: Európa vagy beismeri téves nézeteit, és elfogadja az amerikai koncepciót, vagy kimarad a világkereskedelem fellendülését célzó általános áramlatból. Ha kimarad, játszhat tovább saját kis homokozójában, de ne akarjon érvényesülni a nagyvonalúan alakuló világkereskedelem előnyeiben. Christopher megmondta: Európa már nem a világ közepe, az USA meglesz nélküle is. Mit jelent mindez számunkra? A világkereskedelem általános fellendülése esélyt ad nekünk is — elvégre GATT-tagok vagyunk — részesülni a fellendülés előnyeiből. Ha Nyugat-Európa csökönyösen ragaszkodna érdekeihez (ez persze nem apróság, a valóságban százezrek munkahelyét is jelentheti, egész ágazatok megszűnését vagy átépítését, milliók sorsának megváltoztatását), akkor mi is vergődünk tovább Nyugat-Európával együtt. Míg csak fel nem ismerjük, hogy csak az a bizonyos amerikai — néha bizony kíméletlen — nagyvonalúság jelenti az egyetlen kiutat. BÁTSY GÉZA lérért lehet vásárolni. A lap szerint a szlovák korona leértékelése felemás megoldás. A leértékelés csak a Csehországban folytatott kereskedelemre érvényes ugyan, de a szlovákiai devizatartalékok állapota jelzi, hogy a többi valutához képest is leértékelésre kerül sor. A leértékelés a ki íring ECU-vel szemben tehát nem oldja meg a szlovák korona problémáját. A következő devalváció nyilván rövidesen bekövetkezetik — írja a lap. A Rudé právo beszélgetést közöl Ivan Mjartannal, Szlovákia prágai nagykövetével és a címben idézi a nagykövet kijelentését: A Cseh és a Szlovák Köztársaság közötti kapcsolatokban a közöny nyilvánvaló. Az interjú kitér a beneSi dekrétumok kérdésére is, hiszen éppen Mjartan volt az, aki annak idején újszerű megközelítést szorgalmazott ezzel kapcsolatban. Most a kérdésre a következőket válaszolta: „Én akkor főleg a kollektív bűnösség elítélését szorgalmaztam, mert ez túl gyakran rányomta bélyegét történelmünkre. Emlékezzünk csak 1948-ra és 1968-ra. A kollektív bűnösség elvét, amelyet a bene$i dekrétumok leszögeznek, mind a Cseh, mind a Szlovák Köztársaság nyilatkozatban elítélte. Minden egyéb felülvizsgálat a beneSi dekrétumok ügyében globális szempontból igen veszélyes lenne. I. T. lapszemléje Képzelt a türelemről Les Aspin amerikai védelmi miniszter a térképet nézegette, amikor képzeletben megzavartuk, és megkértük, nyilatkozzon, miért csapta be az USA a NATO kapuját a közép-európai új demokráciák orra előtt. Októberben még úgy volt, hogy a német elképzelés győz, és lehetővé teszik a közép-európai államok NATO-ba való belépését. Mi történt azóta? — Meggyőztem a németeket, hollandokat, norvégeket, belgákat, hogy hagyjanak fel ezzel. Hogyan sikerült? — Egyszerűen. Egyetlen vezényszóval, amit mindegyikük ismer: Igazodj! Azt már maguktól is tudták, hogy hozzánk kell igazodni. Kinek az ötlete volt az a bizonyos partnerség a békéért? — Cracs... Akarom mondani, természetesen az enyém. Mi ennek a lényegei De ha lehetne kérem, röviden, mert a múltkor az újságíróknak nagyon bonyolultan magyarázta. — A türelem. Minket mindenki folyton türelemre int. Megmondaná miérti — Nézzen erre a térképre. Látja mekkora Oroszországi Nos, egy ekkora országban nem megy a rendszerváltozás egyik napról a másikra. Ezt ki kell várni. Amíg ott zűrzavar van, és nincs stabil demokrácia, addig a NATO-val . , . , nem ingerelinterju hetjük a nagy medvét. No de mi közünk nekünk ehhez! Mégcsak biztonsági garanciát sem adnak nekünk, mi itt csak várjunk egy 56-ra vagy 68-rai — Magukat most nem ilyesmi fenyegeti, hanem az egymás közti vagy az országaikon belüli torzsalkodás veszélye. Erre pedig a NATO nincs felkészülve, láthatja a volt Jugoszláviában. Maguk most várják ki az oroszországi stabilizációt és a NATO jellegének megváltozását. De hiszen mindez rettenetesen sokáig tarthat... — No látja, hát ezért kell az a bizonyos türelem. V.G. A polgári társadalom távol áll tőle Nagyvilág Az alkotmányt megszavazták, de... A világszerte érdeklődéssel várt oroszországi választások első előzetes eredményeiből kitűnik: a népszavazáson a választók elfogadták Jelcin elnök alkotmánytervezetét, ugyanakkor azonban ismét egy rebellis parlamentet választottak. Az előzetes eredmények szerint az alkotmányról szóló népszavazáson 55 százalékos volt a részvétel (50 százalék esetében már érvényes a népszavazás), és a választók 76 százaléka (50 százalék plusz 1 szavazat elég a jóváhagyáshoz) a Jelcin-féle alkotmánytervezetre szavazott. Oroszországnak tehát nyilván megvan az új alkotmánya, amelynek hiánya nem is olyan rég alkotmányos válságot és véres hatalmi harcot eredményezett. Az új alkotmány szerint az elnök Clinton vagy Mitterrand jogainál is nagyobb jogköröket kap, kétkamarás lesz a parlament. Az alkotmány ötvözi az elnöki és parlamenti funkciókat, de domináns szerepe az elnöknek van. A demokráciához vezető út Oroszországban tehát nyilván nem nélkülözi majd az autoritativ elemeket. Bonyolultabb helyzet alakult ki a parlament alsóháza, a Duma megválasztásánál. A hétfői felmérések szerint (végeredményt hivatalosan kb. két hét múlva hirdetnek) a legtöbb szavazatot a fasiszta demagógiával, nacionalista jelszavakkal operáló Liberális Demokrata Párt szerezte meg. A Zsirinovszkij vezette tömörülés a Szovjetunió visszaállítását, a fegyverkezési verseny újrakezdését hirdette. A második helyre szorult az elnöki politikát támogató koalíció, az Orosz Választás, a harmadik helyen az Orosz Kommunista Párt végzett. A Jegor Gajdar vezette Orosz Választás győzelemre számított, de úgy tűnik, a választók mindenáron változást akarnak, bármilyen legyen is az. A demokratikus erők összefogásával — ezt Gajdar jelentette ki a választások után — kialakítható a reformpárti koalíció, s meg kell várni, hogy a gyakorlati politikában Zsirinovszkij hívei megválnak-e demagóg és megvalósíthatatlan jelszavaiktól. Mindenképpen arra lehet számítani, hogy az új orosz parlament akadékoskodó, nehezen kezelhető és korántsem lelkes Jelcin-támogató lesz. A múlttal szemben a helyzet azért alapvetően megváltozott, mert az új alkotmány a reformerők választási visszaszorulását az elnök jogköreinek kibővítésével egyensúlyozhatják. A tizenkettek és Jelcin A múlt hét végén az Európai Unió tizenkét tagállamának legfelsőbb vezetői Brüsszelben találkoztak, hogy főleg gazdasági kérdésekről tárgyaljanak. A tanácskozás alapdokumentuma a Jacques Delors által előterjesztett elemzés volt. Az EU Bizottság elnöke olyan tervet dolgozott ki, amely az ezredfordulóig 15 millió új munkahelyet ígér, tehát a munkanélküliséget a tagállamokban a felére csökkentené. A dokumentumot már eleve ellentmondásosnak ítélték, de jelentős elemeit, mint az autópálya-építési programot és más infrastrukturális beruházásokat elfogadták. A munkanélküliség csökkentésének feltétele, hogy az EU államaiban 1995 után évente legalább 3 százalékos gazdasági növekedést érjenek el. A csúcsértekezletet megelőzően fogadták Brüsszelben Borisz Jelcin orosz elnököt. Mivel Jelcin a NATO vezetőivel is tárgyalt, számos megfigyelő úgy vélte, hogy a brüsszeli látogatás a „partnerség a békéért" program jelentős része lesz, s Jelcinnel aláírják a partnerséget. Erre nem került sor, csupán arról állapodtak meg, hogy a NATO és Oroszország között bővítik a kapcsolatokat. Az EU vezetőivel már eredményesebb volt a tárgyalás: Jacques Delors, az Európai Bizottság elnöke és Jean Luc Dehaene, az Európa Tanács elnöke politikai szándéknyilatkozatot írtak alá Jelcinnel. Ez még nem a partneri szerződés, de már magában foglalja annak legfőbb elemeit. A dokumentumból hiányzik az a rész, amely az európai bankok oroszországi megjelenését helyezné kilátásba. Oroszország nem szándékozik ugyanis sürgősen liberalizálni bankrendszerét. A látogatás Jelcin számára nyilvánvalóvá tette, a nyugat-európai országok a választások küszöbén azzal fejezték ki támogatásukat, hogy demonstrálták a világ s főleg az orosz közvélemény előtt: támogatják az orosz államfő alkotmánytervezetét és irányvonalát. Az év legfontosabb eseményei Negyvennégy ország újságírói állították össze az amerikai AP hírügynökség kezdeményezésére az év legfontosabb eseményeinek sorrendjét. A lista elég meglepő: a legfontosabbnak az Izrael és a PFSZ közötti megállapodást ítélték meg, második helyen az oroszországi helyzet szerepel, nevezetesen a moszkvai parlament ostroma, a délszláv válság csak a harmadik helyen van a listán. A negyedik legfontosabb esemény a felmérés szerint a dél-afrikai apartheid felszámolásának folyamata és ötödik a maastrichti szerződés érvénybe lépése volt. A történészek majd bizonyára másként ítélik meg az 1993-as év eseményeit, de a kortárs krónikaíróknak ez a véleménye. Mit intézett Christopher? Warren Christopher amerikai külügyminiszter a múlt héten — elődei nyomdokában — a Közel-Keleten járt, és főleg Szíriát igyekezett megnyerni a békefolyamatnak. Asszad szíriai elnök keményen kitartott amellett, hogy Izraellel csak akkor hajlandó tárgyalni, ha visszakapja a Golan-fennsíkot. Szíria a legkeményebb dió a térségben, s nyilván Christophernél is tekintélyesebb személyiség befolyására van szükség. Ezért kilátásba helyezték, hogy Clinton amerikai elnök és Asszad szíriai elnök találkoznak a közel-keleti békefolyamat ügyében. A találkozóra valószínűleg januárban kerül sor, amikor Clinton elnök részt vesz a NATO brüsszeli csúcsértekezletén... Bár Szíriát az USA még mindig nem törölte a terrorista államok listájáról. Halasztás vagy megállapodás? A Kairóban folytatott izraeli—palesztin tárgyalások Jicchak Rabin és Jasszer Arafat közt jelentős előrehaladást hoztak a Gázai övezet és Jerikó palesztin autonómiájának megvalósítása terén. Még vasárnap este is arról szóltak a hírek, hogy három lényeges kérdésben (Jerikó határai, határellenőrzés és a zsidó telepesek védelme Gázában) nem sikerült megállapodni, s ezért az izraeli csapatkivonást elhalasztják, nem kezdik meg a tervezett időpontban, december 13-án. A legújabb hírek szerint valamiféle megállapodás mégis létrejött, s a csapatkivonásokat az egyezmény aláírása után azonnal megkezdik. A csapatkivonás időtartama, persze, elhúzódhat. Válság a KNDK-ban Az észak-koreai kormány a 81 éves Kim Ir Szén elnökletével ülést tartott, amelyen a KNDK létezése óta először vallotta be, hogy az ország gazdasága mély válságban van. A kormány leállítja az „észak-koreai földi paradicsom" propagandáját, amely azt hirdette, hogy ebben az országban minden sikerül. Az állami szektorban számos vállalat tönkrement, sok a probléma a mezőgazdaságban. A hétéves terv előirányzatát nem sikerült teljesíteni. A kormány döntése szerint az elkövetkező két évben elsősorban a földművelést, a könnyűipart és a külkereskedelmet kell fejleszteni. Az országban katasztrofális a kemény valuta hiánya. A szovjet tömb széthullása után a kőolajért és más nyersanyagokért dollárban kell fizetni, s ezt a KNDK gazdasága nem bírja. IVÁN TIBOR hírszemléje
