Szabad Újság, 1993. december (1. évfolyam, 22-26. szám)

1993-12-15 / 24. szám

2 SZABAD ÚJSÁG 1993. december 15. A kisebbségi kerekasztal és a parlamenti ülésszak előtt December 8-án ülésezett a köztársasági elnök nemzetiségi tanácsadói és szakértői testületé. A testület tanácskozásán, amelyen Dobos László és Popély Gyula is részt vett, és kifejezte fenntartását a névhasználati törvény köztársasági elnök általi aláí­rásával kapcsolatban, javaslat született egy vegyes bizottság létrehozására a beneSi dekrétumok nemzetiségeket sértő rendeletéinek felülvizsgálása céljából, s megvi­tatták a magyar parlamenti pártoknak a helységnevek törvénytervezetével kapcso­latos módosiíó javaslatait is. Michal Kováé nemzetiségi tanácsadói és szakértői testületé a továbbiakban ja­vasolta a december 21-én sorra kerülő nemzetiségi kerekasztal előzetes program­ját. A javaslat szerint a kerekasztal a következő programpontokkal kíván foglal­kozni: 1. A nemzetiségi alkotmánytörvény tézisei, 2. Szlovákia közigazgatási és területi felosztásának elvei, 3. A kormány nemzetiségi politikájának koncepciója, 4. A nemzetiségek parlamenti képviseletének jövőben alkalmazható elvei, 5. A kettős állampolgárság problémája. A bizottság ezenkívül ajánlja a köztársasági el­nöknek, hogy kísérje figyelemmel a névhasználati törvény sorsát, valamint a he­lységnevek kétnyelvű megjelöléséről szóló törvény sorsát is, amellyel a decemberi kerekasztal szintén foglalkozni kíván. A parlament államigazgatási, önkormányzati és nemzetiségi bizottságának de­cember 8-ai ülésén Dobos László a nemzetiségi kultúra támogatására további 50 millió korona előirányzását javasolta. A nemzetiségi kultúra támogatására szánt öszzeg 1992-ben még 140 millió koronát tett ki, 1993-ban 130 milliót, az 1994-es támogatás javasolt összege pedig mindössze 97 millió korona. Dobos László a le­pusztulás költségvetésének nevezte a jövő évit, hiszen a vegyes lakosságú területek kulturális intézményeinek támogatására az összegből a kulturális minisztérium 50, illetve 60 millió koronát hasít ki, s a maradék 47, illetve 37 millió koronából nem jussolhat minden nemzetiségi intézmény. A bizottság a megkurtított költségvetés 50 millióval történő kiegészítését nem szavazta meg, ellenben elfogadott egy olyan javaslatot, amely szerint a jövő évi költségvetési hiányt 14 milliárdról 16 milliárdra ajánlja növelni a parlamentnek. Ebből a különbözeiből a mezőgazdaság, a Pro Slovakia Alap, a Statisztikai Hivatal és az akadémia mellett a nemzetiségi kultúra is részesülhetne. -czi-Leértékelt korona - növekvő export? A Szlovák Nemzeti Bank úgy döntött, hogy a Szlovákia és Csehország közötti ke­reskedelemben felhalmozódott jelentős csen aktívum (4 milliárd 144 millió korona) miatt 5%-kal leértékeli a szlovák koronát az ECU-höz képest. A Cseh Nemzeti Bank nemrég értékelte fel a cseh koronát az ECU-vel szemben. Az intézkedések célja az, hogy a két ország kereskedelmi mérlege stabilizálódjon. Ezáltal megkön­nyítik a Csehországba exportálók helyzetét, és kortlázni akarják a passzív szaldót. Problémák merülhetnek tel a csehországi importnál. A szlovák korona cseh koro­nával szembeni turistaárfolyama változatlan marad, a cseh korona felértékelése csupán a klíringelszámolásra vonatkozik. Nem változik a szlovák korona árfolyama a külföldi fizetőeszközökhöz képest sem. A vizsgálat folytatódik Új körülmények merültek fel az Indiagate néven emlegetett botrány felderítésében. Amint azt FrantiSek Gaulider, az üggyel megbízott parlamenti bizottság elnöke ki­fejtette, optimizmusa, hogy a bizottság december végéig lezárja a vizsgálatot, me­galapozatlannak bizonyult. A meghallgatottak közül A. JdStiaková, a gazdasági mi­nisztérium szekciófőnöke elmondta, hogy a szlovák cégek közül a Kerametal és a Koospol is érdeklődött az indiai import iránt. A Kerametal acélt és fémet, a Koospol pedig teát és fűszereket hozott volna be. A szekciófőnök megerősítette, hogy a gazdasági minisztérium nem tudott a pénzügyminisztérium által elindított ügyletről, sem arról, hogy a listán a cukor is szerepelt. Melichar, a pénzügyminisztérium volt tisztségviselője szerint a sikeres üzletben fontos a gyors lebonyolítás, az árfolyamok ismerete és az, hogy a nemzeti bank devizabevételhez jut. A botrány szerinte azért robbant ki, mert az egyes minisztériumok között rossz az együttműködés, a köve­telések behajtását előkészítő szakemberek munkája pedig alacsony színvonalú. Melichár hangsúlyozta, Szlovákiának elemi érdeke, hogy ilyen esetekben szlovák céget bízzanak meg. O már kiábrándult a pénzügyminisztériumban uralkodó vi­szonyokból, ezért benyújtotta lemondását. A volt gazdasági minisztert is meghall­gatták ez ügyben. L. Cérnák újságíróknak kijelentette, hogy lemondásáig, azaz ez év március 19-éig nem értesült a szlovák követelés kiegyenlítéséről Indiában. Az elnököt is meghallgatják Bűnvádi eljárás indult a köztársasági elnök megrágalmazásáért egy magas rangú állami tisztviselő ellen. A hírt Ivor, az SZK Rendőri Testületé vizsgálati főosztályá­nak vezetője jelentette be. Bár nevet nem említett, a körülmények ismeretében tudjuk, hogy a privatizációs minisztérium államtitkáráról, I. Lexa személyéről van szó. Ismeretes, hogy az államtitkár a november 11-i Smenának és Republikának adott nyilatkozatában kétségbe vonta a köztársasági elnök erkölcsi alkalmasságát, szakmai képességeit, munkamódszereinek etikusságát, és rágalmazással, túlzott ambíciókkal, intrikus módszerek alkalmazásával vádolta meg. A köztársasági elnök a sajtóban megjelent vádakról kijelentette, nem szokás, hogy az államfő a médiák közvetítésével vitázzon egy államtitkárral, és levelet írt a miniszterelnöknek, kérve az eset kivizsgálását. A legfelsőbb ügyészség megállapította, hogy nem állampol­gári kritikáról, hanem rágalmazásról van szó. Ha bebizonyosodik a vádlott bűnös­sége, a Büntető Törvénykönyv 103. paragrafusának értelmében az államtitkárt akár két évi szabadságvesztésre ítélhetik. I. Lexa a sajtóból értesült a bűnvádi eljárás megindításáról, és kijelentette, nincs oka bármit visszavonni, mert mindig az igazat mondta. Névtörvény — kétes garanciákkal Michal Kováé köztársasági elnök aláírta a kereszt- és vezetéknevek használatáról szó­ló, 1993. szeptember 24-én jóváhagyott törvényt. Döntését a miniszterelnök ígéretére hivatkozva azzal indokolta, hogy a nemzeti kisebbségek nőtagjai hivatalos okmá­nyokban is használhatják majd a vezetéknevek -óvá képző nélküli formáját. Ezt lesz hivatott szavatolni a rövidesen a parlament elé kerülő anyakönyvi törvény. r Égbekiáltó képtelenség Ezekkel a szavakkal jellemezte Bauer Edit képviselő az Együttélés sajtókonferen­ciáján a kormánynak a helységnevek használatára vonatkozó elképzelését. „Szá­munkra elfogadhatatlan a történelmi neveket mellőző, mechanikus fordítási gya­korlat" — tette hozzá, és példákat idézett. Hangsúlyozta, az MKDM-mel közösen olyan javaslatot dolgoztak ki, amely figyelembe veszi az Európa Parlament aján­lásait. Duray Miklós, a mozgalom elnöke ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a javaslat elutasítása esetén nemzetközi szervezetekhez fordulnak. A hangfelvétel is bizonyíték „A magnetofonszalagon rögzített felvétel a bírói gyakorlatban olyan bizonyíték, a­­mely valamilyen tevékenység elkövetését vagy a valós helyzet bizonyítását igazol­hatja" — jelentette ki E. Húsár, a Komensky Egyetem Jogi Karának tanszékvezető tanára. Az aranyidai lehallgatással kapcsolatban ugyanis a miniszterelnök kijelen­tette, hogy a „felvételnek nincs bizonyító értéke". A bűnügyi szakértők ma már fonoszkóp és bizonyos eljárások segítségével biztosan meg tudják állapítani a be­szélő személyét, még abban az esetben is, ha elváltoztatja a hangját. Az is kimu­tatható, eredeti vagy később megváltoztatott felvételről van-e szó. A bíróság dolga eldönteni, mennyire hiteles és fontos a bizonyítékul szolgáló hangfelvétel. (O.M.) Itthon ______ík. Élt a történelmi lehetőségekkel Antall Józseftől búcsúzunk Antall József, Magyarország vasárnap elhunyt kormányfője alig három és fél ‘év alatt alkotott olyan életművet, amely emberöltőnyi, sőt más történelmi viszo­nyok közt több nemzedék munkájának is becsületére válnék: átvezette az or­szágot a totalitárius rendszer viszonyai­ból a demokrácia, a korszerű piac­­gazdaság útiára. Olyan alapokat rakott te, amelyeken visszafordíthatatlanná vált a demokratikus fejlődés, s mint Göncz Árpád magyaí államfő mondta televíziós és rádióbeszédében vasár­nap, úgy kormányozta Magyarország hajóját, hogy az Nyugat-Európában biztonságban lehorgonyozhasson. Bennünket, Magyarország határain túl élő magyarokat különösen érint An­tall József távozása. Kormánypolitikává tette a határokon túl élő magyarokkal való törődést, érezhetővé számunkra, hogy nem vagyunk egyedül a jogain­kért vívott küzdelmünkben. Sokat vita­tott és félremagyarázott szavainak igazi jelentését a gyakorlat mutatta meg: tü­relmes és következetes, más ország ügyeibe be nem avatkozó, ám figyel­meztető, a jogsértésektől óva intő hazai gyakorlattal példát mutató kisebbségvé­delmi politikára ösztönözte azokat a politikusokat is, akikből hiányzott a ki­sebbségek iránti érzékenység. Antall József jobboldali centrista po­litikusnak tartotta magát, és ennek az áramlatnak a jegyében irányította or­szága politikáját. Ezzel sikerült ki­használnia azt a történelmi lehetőséget, amelyet országának a nagy európai változások adtak meg. Magyarország ezekben a változásokban az élen ha­ladt, és számos vonatkozásban úttörő szerepet töltött be. Ez éppen azért volt lehetséges, mert Antall József a külön­féle szélsőségeket nem hagyta érvénye­sülni pártjában, a politikai egyensúly megtartásának mestere volt. S ez az egyensúlyra törekvés politikai öröksé­gének lényege. Akkor távozott az élők sorából, amikor pártja nagy jelentőségű tanácskozáson készült fel a választási kampányra, amikor az elnök személyi­sége, tekintélye a leginkább hiányzott. Nyilvánvaló, nogy Magyarország jelen­legi politikájának meghatározó pártja, az MDF nagy megrázkódtatáson megy keresztül ezekben a napokban. Antall József politikai örökségét akkor fogja számunkra is kedvező módon tovább­vinni, ha nem az egysíkú politizálás út­ját választja, hanem az antalli gyakorlat alapján a sokszínűség, a kompromisz­­szumra törekvő külpolitika, a határo­kon túl élő magyar kisebbségek érzéke­ny megközelítése irányában fejlődik to­vább, a szomszédos, magyar kisebbsé­gekkel együtt élő országok irányában a közeledd, a jószomszédi viszony kia­lakításán fáradozik. Nem véletlen, hogy Antall József két nappal halála előtt, szinte politikai végakarataként arra kér­te az MDF vezetését, hívja meg rend­szeresen elnökségi üléseire Für Lajost, aki Antall József mellett mindig a kie­gyensúlyozott pártpolitika híve volt. Most, e meghatározó egyéniség tá­vozása után mi a határon túlról nagy fi­gyelemmel kísérjük a magyar politika alakulását; mert az mindig is hatással volt torsunk alakulására. A kiegyensú­lyozott, nyugodt, a szomszédos orszá­gokhoz való közeledés antalli politi­kájának folytatásában reménykedünk. B.G. * * * Megrendültén fogadtuk a hírt, hogy Antall József, Magyarország minisz­terelnöke elhunyt. A veszteség terhét növeli szívünk­ben, hogy személyében olyan államfér­fit veszítettünk el, aki az összmagyarság gondjainak enyhítését vállalta. Féltő szeretettel fordult az anyaországon kí­vülre szorult magyarokhoz, és a kettős elnyomás keserves évei után elsőként szólította meg a nemzetnek a határo­kon túl élő részét is. Magyarország kor­mánya élén az egyetemes magyar po­litika újrateremtője lett, határozottan és következetesen lépett fel a kisebbség­ben élő nemzeti közösségek jogaiért. Korunk egyik meghatározó szemé­lyiségét veszítettük el, aki - ki tudja - talán az utolsó nagy alakja a Teleki László, Eötvös József, Deák Ferenc, Bibo István nevével fémjelzett magyar nemzeti-liberális politikai vonulatnak. Tudása és állhatatossága megvédte őt at­tól, hogy apró cselvetők és szerencselo­vagok áldozatává váljon. Mély fájda­lom tölti meg szívünket, amikor búcsút mondunk Antall Józsefnek. Emlékét megőrizzük! DURAY MIKLÓS az Együttélés elnöke A somorjai római katolikus templom­ban tartott adventi hangversenyen bizakodó öröm töltött el: napjaink rák­fenéje, a bizalmatlanság, az egymás el­len acsarkodás őszinte akarattal legyőz­hető. Somorján hagyománya van a kórus­­hangversenyeknek, most is zsúfolásig megteltek a templom ősi padsorai. Úgy érzem, hogy ez az idei, advent ünnepi pillanataiban rendezett kórustalálkozó felülmúlta várakozásunkat. Minden részletében átgondolt, ragyogóan szer­kesztett előadás részesei voltunk. A Híd vegyeskar régi barátait látta vendégül, a jánossomorjai kórust, valamint a du­­naszerdahelyi Vox Camerata és a Bar­tók Béla vegyeskart. Először hallhattuk azonban Somorján a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem énekkarát. A hét-Bizakodás advent idején ven fiatal énekes méltán aratott nagy si­kert az esf folyamán. Az emelkedett pillanatokban abban reménykedtem, hogy nemcsak a mi szí­vünk telt meg bizakodó örömmel, míg Kodály Zoltán Esti dalát énekelték a besztercebányai szlovák egyetemisták, hanem az ő számukra is jelzésértékű az a vastaps, amellyel a somorjai közön­ség fogadta Eugen Suchofi szülőföldet köszöntő himnuszát. Lehet-e többet mondó eszközt találni a megbékélés, az egymáshoz tartozás kifejezésére? Az est főszereplője minden bizonnyal Melicher Sándor volt, akit a sors több évtizeddel ezelőtt Somorjáról Beszter­cebányára sodort. A somorjai kórus kar­nagyához, Pokstaller Lászlóhoz gyer­mekkori barátság fűzi, együtt szervezték a besztercebányai egyetemi énekkar so­morjai vendégszereplését. A hangver­seny utáni baráti vacsorán Melicher Sándor nem titkolta, hogy mámorító öröm volt számára gyermekkora szín­helyén, a somorjai templomban hallani saját szerzeményét, az Ave Maria hege­dűre és kórusra írt zenei költeményt. Itt­hon érzi magát Somorján, s minden bi­zonnyal a'besztercebányai egyetemis­ták számára sem lesz ezután idegen a Csallóköz. POGÁNY ERZSÉBET Az ellenzék szakértői szerint a tervezet rossz (Folytatás az 1. oldalról) nagyobb juttatást, ugyanígy a külügy is, ha eredrhényesebb (esz a piacszerzés­ben. □ A többi tárca tehát kevesebbet kap, mint idén. Mennyivel? — Mivel január elsejétől működésbe lép a Nemzeti Biztosító, és több szociá­lis juttatást innen folyósítanak majd, a legnagyobb mértékben (40 milliárddal) a munka-, szociális és családügyi mi­nisztérium költségvetési részesedése csökkent. Az oktatásügy 1 milliárd 5 millióval kap kevesebbet, a mező­­gazdasági tárca 2,2 milliárddal, a köz­lekedési 684 millióval, a kulturális 618 millióval, a környezetvédelmi 466 mil­lióval, az igazságügyi 40 millióval... Háttérinformációként elmondanám, hogy a költségvetési tervezetet kidolgo­zó pénzügyminisztérium kény­szerhelyzetben volt, mivel a Nemzetkö­zi Valutaalap határozottan kikötötte, hogy a deficit 14 milliárdnál nem lehet több. A költségvetés bevételeinek és kiadásainak oldalát tehát ennek megfe­lelően kellett „egyensúlyozniuk". Hogy a kiadásokat ne kelljen-még nagyobb arányban csökkenteni, a bevételi olda­lon minden számításba jöhető forrást feltüntettek. Módosításokra tehát most már csak átcsoportosításokkal nyílik le­hetőség, vagyis ha az egyiknek a parla­menti vita során többet akarunk adni, azt a másiktól el kell venni. Persze ezt is megtehetnénk, ha tudnánk mihez igazodni, ha a kormánynak és minden tárcának alaposan kidolgozott, a priori­tásokat is feltüntető programja lenne, amelyből kiderülne, mi az, amire feltét­lenül kell a pénz, ami halaszthatatlan, mert ha elmulasztjuk, ilyen és ilyen ká­rok keletkeznek, viszont ha megfinan­szírozzuk, annak ez meg az az előnye. Más ellenzékiekkel együtt nekem is az a véleményem, hogy a kiadások meg­nyirbálása nagyrészt szubjektív szem­pontok szerint történt. Erre utal egyéb­ként annak a 12 változatnak a megléte is, amelyből végül a kormány ezt a mostanit kikerekítette. Egy költségvetés nem a számok halmaza, hanem egy program pénzügyi kifejezése, egy cse­lekvési koncepció pénzügyi vetülete. És minél kevesebb a pénz, annál nagyobb szükség van a precíz programra, nogy azt a keveset, amink van, ne szórjuk szét, hanem a lehető legokosabban, legcéltudatosabban használjuk fel. □ Miért hiányzik az ilyen programi — Egyfelől a kormány munkájának szervezetlensége miatt, másfelől talán leginkább azért, mert nem hozták létre a stabil kormányzás szélesebb körű koalíciós alapját. Aki maga akar ural­kodni, végül magára marad, és ha egye­dül nem tud, akkor rosszul uralkodik. □ Vannak-e a tárcáknál még olyan tartalékok, amelyek legalább részben ellensúlyozhatnák a csökkentett juttatá­sokat? — Mivel még nem történt meg kie­légítő mértékben a gazdálkodási tudat­váltás, vagyis a közületek még nem gazdálkodnak a rendelkezésükre álló eszközökkel úgy, mint a saját pénzükkel, tehát nagyon ésszerűen és takarékosan, a tárcákon belül is előfordulhat, hogy ott van több pénz, ahol a kevesebb is elég lenne, és ott van kevés, ahol feltétlenül több kellene. Bizonyos költségvetési szervezeteknél még a pazarfás is tetten érhető, például az új hivatal — új bú­tor, új berendezés elvének alkalmazásá­ban, vagy az év végi a maradt még pén­zünk, költsük el felfogásban. Ezek a tar­talékok azonban nem ellensúlyozhatják a teljes csökkentést, és nem tesznek le­hetővé valamiféle kényelmes gazdálko­dást. Vannak területek, példáuí az okta­tásügyben, a kultúrában és gyakorlatilag minden tárcánál, ahol már nagyon ke­vés a pénz. Ráadásul a javasolt költség­­vetési részesedés névértékben értendő, valós értéke az infláció következtében máris lényegesen kisebb. □ Néhány napja az Együttélés volt a házigazdája annak a kerékasztal-tanács­kozásnak, amelyen a parlamenti ellenzék szakértői véleményezték a kormány jövő évi költségvetési javaslatát. Milyen véle­mény alakult ki a tervezetről? — Mint a házigazda képviselőjének, végül nekem jutott a feladat, hogy ösz­­szefoglaljam az elhangzott véleménye­ket. Először is megállapítottuk és kifo­gásoltuk, hogy a kormány nem teljesí­tette a parlament határozatát, nem ter­jesztette elő időben a tervezetet. Felte­letőleg szándékosan akadályozza meg a képviselőket abban, hogy minden összefüggésében alaposan mérlegeljék fi a javaslatot. Megállapítottuk továbbá, hogy azok a makroökonómiai tételek, amelyekre a kormány a tervezetet ala­pozta, tehát a bruttó hazai termék csök­kenésének megállítása, a munkanélküli­ség (17%) és az infláció (12%) feltéte­lezett aránya nem reálisak, és a kor­mány gazdaságpolitikai koncepciójá­nak hiánya is megnehezíti a tervezet alapos elbírálását. Kifogásoltuk azt is, hogy a tartalékok és a célirányos eszközök sem egy kidolgozott koncep­ció, hanem bizonyos politikai elgondo­lások szerint kerültek elosztásra, szub­jektív módon, nem a céloknak megfele­lő arányosításban. Nem kis pénzről, 4,3 milliárd koronáról van szó. A tárcák ré­szére megszabott kereteknél ugyancsak hiányoltuk a programokat, a tervezett kiadások alapos indoklását. Végül én tettem szóvá, hogy a költségvetéshez tervezett törvénymódosítások destabili­zálják a jogrendet, és ennek nagyon ká­ros következményei lehetnek. A tanács­kozást azzal fejeztük be, hogy a szakér­tők nem javasolják pártjuk vagy mozgalmuk politikai vezetésének a ter­vezet megszavazását. □ Ám a koalíció valószínűleg meg­szavazza a tervezetet, tehát az ellenzék nem tudja megakadályozni az elfoga­dását. Mi történne akkor, ha a parla­ment mégis elutasítaná a javaslatot? — Különösebben nagy dolog nem történne. Költségvetési provizórium lép­ne életbe, vagyis a kormány által be­nyújtott javaslat válna alkalmazhatóvá addig, amíg a parlament el nem fogad­ná az új költségvetést. O A költségvetési javaslat leszavazá­sa tehát nem jelenti a kormány bukását? — Az alkotmány szerint nem. Más kérdés, hogy a fejlettebb demokrá­ciákban egy ilyen fontos törvényjavaslat elutasítása után maga a kormány veti fel a bizalmi kérdést. Ha bizalmat kap, ké­szít új javaslatot, ha nem, akkor le­mond. □ A bizalmi kérdés felvetését a kép­viselők is kezdeményezhetik, csak van-e értelme? — Addig aligha, amíg a koalíció mű­ködik, és amíg a kormánynak nincs reá­lis alternatívája. □ Köszönjük a tájékoztatást. Sz.G.

Next

/
Thumbnails
Contents