Szabad Újság, 1993. december (1. évfolyam, 22-26. szám)

1993-12-01 / 22. szám

2 SZABAD IIJSAG 1993. december 1 Itthon Miért mondott le a vezetőség? Az elmúlt hét legnagyobb belpolitikái vihartkavart eseménye a Demokratikus Szlo­vákiáért Mozgalom parlamenti frakcióvezet őségének lemondása volt. A mozgalom elnöke, Meéiar szerint erre azért volt szükség, mert a vezetőség nem szervezte kielégítően és kellő előrelátással a frakció munkáját. Egyébként a tevékenységével kapcsolatos elégedetlenség már régebbi keletű. Ha az elégedetlenség valóban ré­gebbről datálódik, az utolsó csepp, amellyel betelt a pohár, kétségkívül az a tény volt, hogy Soboha miniszter menesztése mellett az ellenzéken kívül a kormányzó mozgalom és a koalíciós partnerének képviselői is szavaztak, s ez feltétlenül „hiá­nyos szervezésre" vall. Az ellenzék természetesen azonnal mélyebb válságra gya­nakodott, és a mozgalomból való további kiválásokat, sőt a kormányzó csoporto­sulás belső szakadását sem tartotta lehetetlennek. A feltevés megalapozottságát a DSZM-nek egyelőre csak szólamokkal sikerült cáfolnia, például olyannal, hogy a kormányzó mozgalom egyetlen politikai erő, amelyben ezentúl áramlatokról vagy irányzatokról sem fognak beszélni, nehogy az ellenfelek ebbe kapaszkodva tölt­hessék a szétforgácsodás hírét. A döntés különben azon a hétvégi tanácskozáson született, amelyen a parlamenti frakció és a kormány tagjai vettek részt, és amelyen megválasztották a frakció új vezetőségét is. Az új elnök Tibor Cabaj képviselő lett. „Szénszünet” január 7-ig Szokásos keddi ülésén a kormány ismét foglalkozott a jövő évi költségvetés terve­zetével, de ezúttal sem sikerült azt véglegesítenie. A pénzügyminiszter tájékoz­tatása szerint megvalósíthatatlan a jelentősebb deficittel számoló költségvetés el­képzelése, mert nem jöhet szóba a hiánynak a Nemzeti Vagyonalapból történő részleges pótlása. Ezért valószínűleg többé-kevésbé egyensúlyi költségvetést kell a parlament elé terjeszteni. A kormány törvényjavaslatokat fogadott el a sör, a szesz, a tüzelő- és kenőanyagok, valamint a dohányipari termékek fogyasztási adójának szabályozásáról. A nagy készletekre való tekintettel csökkentik a szőlőborok fogyasztási adóját, a gyü­mölcsborokét pedig megszüntetik. A nagyarányú, évente kb. 3 milliárd korona adókiesést lesz hivatott megszüntetni a cigaretta forgalmazását ellenőrizhetővé tevő zárjegy alkalmazása január elsejétől. Később a szeszes italokat is zárjeggyel kell majd ellátni. Az oktatásügyi tárca számításai szerint 289 millió korona hiányzik a pedagógusok idei fizetésére. A pénzügyi tárca feladatul kapta az indokolt követelés kielégítését. Az oktatásügy takarékossági törekvéseivel függ össze a kormánynak az a javaslata is, hogy a meghosszabbított téli szünidő december 20-tól január 7-ig tartson — a tanulóifjúság osztatlan örömére. Bankbotrány 4,2 millióért (dollárban) Bölcs kormányunk többször is idei sikereink között emlegette jegybankunk példát­lanul gyors megteremtését és megbízható működését. Akadnak persze rosszmájú ellenzékiek, akik kicsit másképp vélekednek. Hogy végül is kinek lesz igaza, azt hosszabb távon az idő majd eldönti. Most mindenesetre történt valami, ami izga­lomba hozta a közvéleményt, és nem a legjobb színben tünteti fel a nemzeti bank­ot. Egy arizonai indián bank még áprilisban hitellevelet küldött a pozsonyi Tátra Bank Rt-nek. Az ilyen hitellevél alapján kifizetéseket lehet eszközölni, ha a meg­bízott megbízik a feladóban. A Tátra Banknak még nem volt dolga az arizonai indiánokkal, ezért felkérte a nemzeti bankot, garantálná azok szavahihetőségét és fizetőképességét, ha arra érdemesnek tartja őket. Nem akármilyen összegről, 4,2 millió dollárról volt szó. A nemzeti bank illetékes főembere — mint most elma­gyarázta —, annak ellenére, hogy felemás információkat kapott az arizonai pénz­intézetről, vállalta a garanciát. Később rossz hírek érkeztek az amerikai bankról, még arról is szó esett, hogy nem is létezik, s az egész ügyletet dörzsölt fickók eszelték ki, nyilvánvalóan nyerészkedés céljával. Ellenkező oldalról az a hír terjedt el, hogy olyan személyek állnak a háttérben, akiknek egyéb vágyuk sincs, mint hogy Szlovákián segítsenek. A növekvő bizonytalanságban Marián lkáé, a nemzeti bank alelnöke visszalépett az ügylettől, és minden korábbi garanciáját semmisnek nyilvánította. Most már csak az a kérdés, elegendő-e ez az utólagos meggondolás ahhoz, hogy az összeget, ha kérik, ne kelljen kifizetni. Bizonyára többet fogunk tudni, ha a nyomozószervek is befejezik az ügy kivizsgálását. Addig is tanulság azonban az, amit Ján Carnogursky mondott a kezességvállaló esetről: ilyen hibát egy harmadéves közgazdász hallgató sem követne el... Hamis bélyegek - kinek a megrendelésére? Bőven akad még rejtély a felülbélyegzett szövetségi ezerkoronások gyorsan meg­rendezett és véghezvitt bevonása körül. Mint ismeretes, azóta bélyeghamisítókat is letartóztattak. Ezek egyikének apja levélben fordult a parlament elnökéhez és sze­mélyesen két napilap szerkesztőségéhez. Azt állítja, hogy fia ártatlan, mert az egész bélyeghamisítási ügyet a belügyminisztérium egykori magas rangú tisztségviselője, volt StB-s főtiszt rendezte meg, ezzel akarván igazolni a pénzcsere indokoltságát. A letartóztatott bélyeghamisítókat állítólag három héttel azt követően vették rá tet­tük elkövetésére, hogy az ezerkoronásokat mint érvényes fizetőeszközöket már ki­vonták a forgalomból. Az apa érdekesnek, illetve gyanúsnak tartja azt a körülményt is, hogy a szervezők egyike iránt, akinek nevét fia a kihallgatás során megmondta, a rendőrség semmiféle érdeklődést nem mutat. A Pravda munkatársának kérdésére Jaroslav Ivor ezredes, az országos főkapitány­ság vizsgálati hivatalának igazgatója elmondta, hogy a kihallgatások során több volt és mai állami hivatalnok neve is elhangzott, de egyelőre nem tudni, a gyanú­sítottak csak védekezési taktikájuk részeként emlegetik-e a neveket, vagy valóban bűnrészességről beszélnek. A nyomozók megteszik mindazt, ami a törvény szerint kötelességük, tehát ellenőrizni fogják mások büntetőjogi felelősségét is, kihallgatják mindazokat, akik az ügyben szerepet játszottak. Ezek szerint feltehetőleg megtud­juk majd azt is, ki rendelte meg a 91 ezer hamis bélyeget húszezer márkáért. Vállalkozók tiltakozása A Vállalkozók és Iparosok Pártja Poprádon tiltakozó nagygyűlést rendezett a kor­mány gazdaságpolitikája ellen. Vladimír Randa pártelnök kijelentette, a vállalkozók nem privilégiumokat akarnak, és semmit sem követelnek a kormánytól ingyen. El­viselhetőbb adóterheket szeretnének, amelyek még lehetővé teszik a talponmara­­dást, mert máris túl sok kis- és középvállalkozó megy tönkre. Megfenyegette a ha­talom képviselőit, ha nem ülnek le tárgyalni a vállalkozókkal, azok megtagadják az adók befizetését. A mintegy ötszáz résztvevő által elfogadott nyilatkozat felszólítja a kormányt, ves­sen véget a hazardírozásnak Szlovákiával, s a vállalkozókat előnyös hitelfeltételek­kel és nagyobb adókedvezménnyel segítse. A legfelsőbb államvezetésből senki sem-• vett részt az összejövetelen. Peter Lauko képviselőt (KDM) frázisaiért kifütyülték. Hírek apróban Kéthetes szlovákiai tartózkodás után szerdán elutazott Pozsonyból a Nemzetközi Valutaalap soros, immár negyedik idei missziója. Megállapította, hogy az ország 1993. évi monetáris és költségvetési eredményei kielégítőek, de az esedékes to­vábbi hitelek folyósítása a jövő évi állami költségvetés szerkezetétől függ. • Michal Kováé köztársasági elnök a múlt héten a Pozsony belvárosában levő Prímáspalo­tába tette át székhelyét. A vár reprezentációs termeiben továbbra is fogad majd hivatalos vendégeket. • A kormányelnök javaslatára a köztársasági elnök Irena 1 Szlovákia e-' — -"gügyi miniszterévé. • Amerikai katonai a hagyományos fegyverzetek korláto- 3 páncélozott jármű megsemmisítését, •lovákiai nagykövete. Feltehetőleg de­(sz) Előre menekülés (Folytatás az I. oldalról) Globális képet kívánunk vetíteni. S ezt a szemléletet kívánjuk érvényesíteni a MADÁCH-POSONIUM-nak a közeljö­vőben nyíló további boltjaiban is, Ko­máromban, Királyhelmecen és Rimas­zombatban. * * * A Mihálv-kapu utcai könyvesboltra valóban ráillik a kultúra áruháza meg­nevezés. Tágas, boltívekkel egybenyíló termek, a falakon faburkolat, a kisgalé­­riában festmények, a vitrinekben ritka­ságszámba menő műremekek, amelyek „arcukat", s nem „vállukat" mutatják a látogatónak-vásárlónak. Bestsellerek és tényirodalom, klasszi­kusok és szabadidő-olvasmányok, gyer­mekkönyvek, leporellók, lexikonok, krónikák, szakkönyvek. A vásárlók kö­zött a házigazda Dobosné Halász Éva, úgy tűnik, minden vevő személyes is­merőse. Engem is így fogad, pedig most lát először. — Mi mindent kínálnak a könyve­ken kívüli — Az a véleményem, hogy nemze­tiségi helyzetünkben a könyv csak az e­­gyik tudatformáló erő. A másik lénye­ges, szemmel érzékelhető dolog a nép­művészet, ami tulajdonképpen tartozé­ka kulturális tudatunknak. Mi ennek a népművészetnek is megpróbálunk pia­cot biztosítani. Reméljük, lesz érdeklő­dés, s látogatóink ráéreznek az e tárgy­akban rejlő értékre, felismerik, hogy a szűrrátétes és a hódmezővásárhelyi egyformán a mienk. Másik elhatározá­sunk, hogy felkaroljuk nemzetiségi kép­zőművészeinket, a festőket és a szob­(Folytatás az I. oldalról) Magyar gyermek magyar iskolába való. A közgyűlés végezetül felhívással fordult a szlovákiai magyar pedagógu­sokhoz: „A szlovákiai oktatásügy — mint tapasztaljátok — a mélypontra sül­lyedt, ami nemcsak az egyre nagyobb pénzhiányban nyilvánul meg, hanem a szakterület irányításának és munkánk szervezésének módjában is. Dúl az an­archia, és mérhetetlenül nagy károkat okoz a dilettantizmus. Szakmailag fel­készületlen egyének vállalnak és kap­nak irányító szerepet, akik egyre jobban belesodornak bennünket a kilátástalan­­ságba. Épületeink állaga egyre romlik. Nem jut pénz a korszerű taneszközök megvásárlására. A tankönyvek, melye­kért a szülők magas kölcsönzési díjat fi­zetnek, szinte használhatatlanok, tartal­rászokat. Elsőként Bartha Gyula és Jak­­sics Ferenc festőművész néhány képét állítottuk ki kisgalériánkban. Bartha a. bolt megnyitása és a karácsony tisztele­tére harmincszázalékos engedményt ajánlott fel képeinek árából. Van egy további tervünk is: videoka­zetta-kölcsönzőt szeretnénk nyitni; egy jól működő kölcsönzőre, amely régi és új magyar filmeket, gyermekfilmeket és magyarra szinkronizált világsikereket for­galmaz, úgy érzem, nagy szükség lenne. — Faragott lakáskiegészító'ket, falisze­krényeket, polcokat, asztalkákat is látok. — Ezek is nagyon közel állnak a népművészethez, hiszen magyarországi készítőik a népművészet elemeit használják fel munkájukban. A lakás­kultúrához tartozik, hogy a kulcsnak, levélnek, újságnak helye legyen, hogy az ember ezeket a dolgokat ízléses tár­gyakra tudja helyezni. — A könyvespolcok mintha itt-ott hé­zagosak lennének. Kevés a könyv rajtuk. — Tulajdonképpen nem azért, mert nincs elég könyvünk, hiszen raktár­­készletünk rendkívül bőséges. Ahogy fogynak a könyvek, úgy töltjük fel fo­lyamatosan a megüresedett helyet. Én annak a híve vagyok, hogy a polcok ne legyenek tömve, „szellősek" legyenek, a könyveket elölről is lássa, láthassa a vevő. Az élükkel berakott könyvek nem hívják fel magukra a figyelmet. — Igaz a szóbeszéd, hogy a hátsó térben kávézót rendeznek bei — Valóban terveztük, hogy kávézót is kialakítunk az üzletben, de ez nem olyan egyszerű. Elsősorban a higiénikus engedélyére van szükség. A kávézóhely mi szempontból botrányosan rosszak. A tananyag és a tanterveíc a régi tervuta­sításos rendszer alapelvei szerint kerül­nek szüntelen módosításra. Munkánk felügyeletét a tanfelügyelőségek vagy elhanyagolták, vagy a több évtizeden át megszokott megalázó, bürokratikus­diktatórikus ellenőrzési módszerekkel végzik. Szakmai tanácsadás és korszerű továbbképzés szervezése helyett — rit­ka kivételtől eltekintve — a pedagógiai központok látszattevékenységében, a szakbizottságok üres szócséplésében nyilvánul meg". Továbbá szólt a városi iskolák túlzsúfoltságáról, a szaktanárok hiányáról, miközben a falusi kisiskolák szervezése leállt. A közös, szlovák— magyar iskolák kettéválasztását befa­gyasztották mindkét tagozat kárára. Az igényekkel ellentétben csökkentik a terve nyilván nem halva született ötlet, mert általa kisebb kulturális találkozó­­hellyé válhatnánk. Ám ennek is megvan a maga hátránya. Vanrtak ugyanis olyan emberek, akik esetleg órákra beülné­nek, mert fáznak, mep unatkoznak, és hát itt állandóan mozogni kell, folynia kell az életnek, itt nerh lehet lekozmál­­ni. Ezért úgy gondolom, hogy ha ká­vézni lehet is majd, inkább csak önki­­szolgáló módon, állva vagy sétálva, be­szélgetve. A nagy recepciókon sem le­het igazán leülni. — A bolt nyitvatártási ideje sokkal inkább alkalmazkodik a vásárlói igény­hez, mint korábban. — Legalábbis megpróbáljuk. Reggel kilenctől este hétig vagyunk nyitva. A tapasztalat az, hogy, estefelé szívesen sétálgatnak itt a városközpontban az emberek. Nem szeretnénk, na ötkor, fél hatkor már az órájukat nézegetnék, s idegeskednének, hogy a bolt mindjárt bezár. Könyvet nem lehet reggel nyolckor vásárolni, hanem inkább ké­sőbb. Szombaton kilenctől kettőig vár­juk a vevőket. Majd a „próbaidő" letel­te után meglátjuk, hogy mi az igény. — Kik várják még Dobosnén, Éván kívül a könyvre áhítozó látogatókat a pozsonyi boltbani — Munkatársaim Izsák Nóra, Puha Mária, Sádovsky Anna, Szabó Éva, Fuká­­ri Zsuzsa. Minanyájan nagyon készsége­sek, kedvesek a vevőkkel szemben, hi­szen a könyv nem élelmiszer, amit rek­lám nélkül is meg kell venni. A kultúrát el kell tudni adni... -rfé-Oroszország nem akarja a NATO-t határainál Még öt MÍG Szlovákiának Imrich Andrejéák szlovák védelmi miniszter múlt heti moszkvai látoga­tása során találkozott Gracsov orosz védelmi miniszterrel, aki kijelentette: nem ért egyet Kelet-Európa államai­nak NATO-hoz való csatlakozásával. „Mégiscsak katonapolitikai tömbről van szó, és Oroszországnak el kell gondolkodnia afelett, ki ellen is irá­nyul" — mondta Gracsov. Hozzátet­te: bár nem fenyegetésnek tekinti a NATO bővítését, de nyugtalanságot keltő lépésnek tartja, amely intézke­déseket vonna maga után. Andrejéák azt válaszolta, Szlovákia megvárja a NATO januári csúcsértekezletét, de továbbra is törekszik a NATO-val való együttműködésre, bár figyelembe veszi Oroszország véleményét. And­­rejcák miniszter moszkvai útjának e­­reaményei közé tartozik, hogy Orosz­ország adósságát 5 darab MIG-29 tí­pusú korszerű harci repülőgéppel tör­leszti. Felmerül a kérdés, adósságke­zelésről vagy a Magyarországgal „ví­vott" fegyverkezési versenyre utaló jelzésről van-e szó? I.T. napközi otthonok és az óvodák számát. Az étkeztetési díjat annyira megemelik, hogy a szülők képtelenek azt kifizetni. Végül szólt a nyomorúságos fizetésről, az egészségügyi és a szociális juttatások elsorvasztásáról és a szégyenletesen a­­lacsony nyugdíjakról. „Sona nem volt nagyobb szükség a szakmai szerveződésre, mint manap­ság. Szlovákiai magyar pedagógusok mindössze hatezren vagyunk. Ám ha nem fogunk össze, és nem mondunk közösen nemet a minket egyre inkább szorongató intézkedésekre, azt a keve­set is elveszíthetjük, amit négy és fél évtizeden át sikerült jórészt önerőből felépítenünk és határozott magatartá­sunkkal megvédenünk. (...) álljatok el­len minden olyan törekvésnek, mely nemcsak ellenünk irányul, hanem az elkövetkező nemzedékek sorsát is meg­pecsételi. Keressetek szövetségeseket a szülők és a szlovák kollégák között!"-balassa-December 1 —AIDS elleni világnap A halál köztünk jár „Ideje cselekednünk!" — ezzel a jel­szóval hirdette meg az Egészségügyi Vi­lágszervezet az idén hatodik alkalom­mal az AIDS elleni világnapot. Nem minden ok nélkül hangzik sürgetően és segélykérőén a felhívás, hiszen 1993-ra a világban közel 13 millió felnőtt és több mint 1 millió gyermek HlV-vírus­­sal fertőzött. Közülük több mint 5 mil­lióan már megbetegedtek, és 2,5 millió­an meghaltak. Közömbösek csak azok maradnak e számok hallatán, akik a sa­játos módon rendszerezett érték­rendjükben az önmaguk és mások iránt érzett erkölcsi felelősséget az utolsó hely­re szorították. — Az egészségügyi tárca anyagi tá­mogatásával a közeljövőben megnyit­juk a Nemzeti AIDS-megelőző Közpon­tot, amely e valamennyi koroszályt érintő betegség kutatási, illetve gyógyí­tási munkálatait összegzi majd — mondta dr. Éva Máderová a reszort képviseletében. Vladimír Majer docens, a központ leendő főorvosa elmondta, hogy már csaknem nyolc éve ellenőrzik Szlovákiában a véradókat, és a jövő évben veszi kezdetét a két évig tartó multimediális kampány az AIDS ellen. De ez még mind nem elegendő ahhoz, hogy felrázzák a lakosságot, amely itt­hon csak úgy, mint a világ más orszá­gaiban is, beleunt a rengeteg semmit­mondó, unalomig ismételt felhívásba és tiltakozásba. Szlovákiában a legfrissebb adatok szerint 41 HIV-fertó'zöttet tartanak nyil­ván, közülük 15 külföldi állampolgár. AIDS-megbetegedést 5 betegnél észlel­tek — közülük ketten meghaltak. Egyet­len AIDS-beteg kórházi kezelése napi 2000 koronába kerül. Éppen ezért meg­fontolandó a kór megelőzésére fordított pénzösszeg jó „befektetése"! -száz-Az anarchia... ellen Egy felhívás margójára Nemes szándéktól vezérelve Sklut Ti­bor felsőpatonyi polgármester országos lapvásárlási akciót indított a kultúra ter­mékeit anyagi megszorultságukban nél­külözni kénytelen nyugdíjasok javára. Dicséretes, méltóképpen el sem ismer­hető kezdeményezés. Áldásos mivoltát legfeljebb csak az tudja felbecsülni, aki szomjúhozta már nagyon a betűt, a szellemi táplálékot, de pénztelensége miatt nem tudta megszerezni. Felhívását Sklut Tibor azzal nyoma­­tékosítja, hogy bejelenti: A Felsőpatonyi Községi Hivatal 1994. január elsejétől húsz darab Új Szót és Vasárnapot ren­del a község idős polgárai számára. Remélhetőleg sok követőre találó példás cselekedetének van egy makulá­­nyi szépséghibája. Nevezetesen az, hogy csak az Új Szó és a Vasárnap megvásárlására és adományozására biztatja a többi polgármestert, községi hivatalt. Tény, hogy mostanság az Uj Szó egyetlen napilapunk, de szerencsé­re nem egyetlen lapunk. Van itt még tu­catnyi heti-, kétheti- és havilapunk is, s hátha azok is érdekelnék idős nyugdí­jasainkat, hátha azokat is szellemi tá­pláléknak tartják. Nem akarom azt mondani, hogy az intézményesen megrendelt és elrendelt sajtótermék nem válik hasznára olvasó­jának, csak bátorkodom feltételezni, hogy az „egy párt egy lap" divatján már túljutottunk, s a lapkínálatban is plura­lista, demokratikus elveket vallunk. Arról már szót sem akarok ejteni, hogy a közpénzek felhasználásának eti­kája valami olyasmit mond: ne arra töltsd, amire akarod, hanem amire a közösségnek az azt alkotók óhaja sze­rint szüksége van. Balgaságnak minősül ez a közbeszó­lás, ha történetesen kiderül, igen, minden megajándékozott csakis az Új Szót és a Vasárnapot akarja olvasni, a többi hazai lapról hallani sem akar. Megkövetem a kezdeményezőt, ha ez a valóság. De amíg nem győződnek meg róla, szeretném a példa követésére magukat elszánó polgármesterek figyelmébe ajánlani, gondoljanak azokra a nyugdí­jasokra is, akik nem vagy nem csak az Új Szót akarják olvasgatni, hanem más hazai magyar lapokra is kíváncsiak. A nagyobb választékot kínáló lapvásárlás megéri a mérlegelést, már csak azért is, mert ha történetesen nem húsz, hanem — mondjuk — csak tíz Új Szót és Va­sárnapot vásárolnak, a fennmaradó pénzből az összes többi hazai magyar lapot megvehetik, vagy ha csak egy-két más lap mellett is döntenek, akár har­minc-negyven további nyugdíjasnak is örömet szerezhetnek. Sértődés ne essék, megismétlem: Sklut Tibor felsőpatonyi polgármester nemes kezdeményezésbe fogott, és va­lószínűleg az ötlet lázában koncentrált csak az Uj Szóra és Vasárnapra. Szebb lesz a kezdeményezés folytatása, ha a példáját követő polgármesterek a többi nazai magyar lapra is gondolnak. SZABÓ GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents