Szabad Újság, 1993. december (1. évfolyam, 22-26. szám)

1993-12-01 / 22. szám

SZABAD ÚJSÁG KÖZÉLETI ES GAZDASÁGI HETILAP 1993. december 1. I. évfolyam Ára rrefe Magazinnal együtt} 5 korona £*£* TELE MAGAZIN „A magyarság vállalása felelősség” (4) Amerikát kell követnünk (5) „Közös lovon” Európába (6) Patópá­­loskodó erdőtulajdonosok (7) Az egyetlen reális út: a kulturális autonómia — I. (10) A Sátán a gyermeke­it kínozta (11) Időutazó lettem (12) Nem vagyunk „szegény” határon túliak (13) Martina rekordjai (15) Könyvesbolt helyett a kultúra kis áruháza Előre menekülés A műit héten ünnepélyes keretek között nyitották meg Pozsonyban a Madách-Po­­sonium Kft. felújított magyar könyvesboltját. A kft. igazgatója, DOBOS LÁSZLÓ kór­házi ágyban írta meg üzenetét, amelyből az alábbiakban szemelvényeket közlünk. Mondhatnánk, egy üzlet ma nem nagy dolog, hisz gomba módra szaporodnak, hangzatos reklámokkal nyitnak bolto­kat, egyre csábítóbb mindenféléket kí­nálnak a tisztes vevőknek, vásárlóknak. A kultúrára — fájó — száraz idők járnak; nem mindennapi kenyér. Ilyen kultúra-áruház kevés nyílik. A kultúra házai összehúzódnak vagy megszűn­nek. A betű, a könyv, a kultúra ma nem divatáru, az állam nyakán teher, az em­berek számára majdhogynem luxus. A szűkösségbe merülő társadalom veszélyhelyzetet, fenyegetettséget jelent a kultúra számára. Különösen a ki­sebbségi kultúrákra érvényes ez. A ki­sebbségi közösségek szövetében a kul­túra pótolhatatlan szerepe szinte azo­nos az anyanyelvvel. Ebben az esetben is a lenni vagy nem lenni kérdésével állunk szemben. A lemondás, az elernyedés, a bele­nyugvás — a lepusztulás kezdete. Eb­ben a helyzetben versenyt kell futnunk az idővel. Más helyzetet teremteni. Úgy gondolom, nem a használhatatlanná vált hidakat és utakat kell elsiratni — más helyzetet teremtve kell előre me­nekülni. Az elporladó intézmények he­lyébe másakat teremteni. Erre vállalkoztunk és vállalkozunk. Arra, hogy erőnkhöz képest útját álljuk kultúránk leértékelődésének, hogy ne váljék tékozlás tárgyává, hogy ne váljék kapzsi nyerészkedés, vásári bóvli tárgyá­vá. A betű, a könyv, a teremtő gondolat, a művészet értékét kívánjuk továbbíta­ni. Az elmúlt fél évszázadban küzde­lemmel s értékekkel rangosítottuk a szlovákiai magyar kultúrát. Ma már kul­túránk saját őrlésű lisztjéből is tudunk kenyeret sütni. Irodalmi, zenei, néprajzi, képzőmű­vészeti, publicisztikai, történelmi mű­veinkkel a nemzeti kultúrák magasságát közelítjük, illetve el is érjük. Bizonyítottuk azt, hogy a háború utáni magyar népirtás után a semmiből tudtunk kultúrát teremteni. S a kultúrá­nak ez a kis áruháza annak is bizo­nyítéka, hogy képesek vagyunk becsül­ni is a kultúrát. Drámai élményeink s tapasztalataink alapján képesek vagyunk emberi és nemzeti dimenziókban gondolkodni. Úgy érzem, ideje levetni kultúránk megkopott gúnyáját, mert kultúránkat megilleti a rangos külső. A sokféle szür­keség, a sokféle alárendeltség és kény­szerhelyzet után jogunk e világosság. Ideje, hogy vasárnapi öltözékünk is le­gyen. Nyilván e kultúra boltja nemcsak önmaga fényéért van. Szemléletet is kí­ván jelezni. Szerepe és küldetése, hogy elsősorban a magyar kultúrát mutassa fel és terjessze. Kisszerűségek nélkül, pártos elkülö­nülések, kizárólagosságok, bélyegző megkülönböztetések nélkül, a rivalitás önzése által sáncolt szekértáborok nél­kül. Nem kívánjuk sem utánozni, sem folytatni az első szlovákiai magyar Könyv­hét gyakorlatát. Kultúránk e boltjában helye lesz minden szlovákiai magyar kiadó ter­jesztésre méltó termékének. Én a sok­színűség egységének számunkra na­gyon szükséges elvét vallom. S felhagyunk a hagyományos csak könyvesbolttal. Teret kívánunk adni a képzőművészeti kisgalériáknak s a kis közösségi találkozóknak is. Szellemi in­tézménnyé is szeretnénk rangosítani ezt a helyet. Természetesen helye van és helye lesz a boltban a szlovák irodalom és kultúra termékeinek is, ugyanígy más nyelvű, (német, angol) érdeklődésre számot tartó műveknek is. A kultúra széles skáláját kívánjuk fel­mutatni: irodalmat, zenét, iparművés­zetet, népművészetet, képzőművésze­tet, valamint a kulturált élet kellékeit. (Folytatás a 2. oldalon) Kassán tanácskoztak a magyar pedagógusok Az anarchia és dilettantizmus ellen November 26-án és 27-én tartotta har­madik, rendkívüli közgyűlését a Szlová­kiai Magyar Pedagógusszövetség, a­­melv 2800-2900 tagot számlál. A köz­gyűlés műsora rendkívüli módon ala­kult. Az ülésen ugyanis megjelent Jaros­­lav PaSka oktatásügyi miniszter. így Lo­vász Gabriella hozzá intézte felszólalá­sát, amit szlovákul is megismételt. A november 11-én hivatalába iktatott mi­niszter felkészületlenül érkezett a tár­gyalás kassai színhelyére, és ezért álta­lánosságokra szorítkozott. A hozzáve-A Mihály-kapu utcai könyvesbolt megnyitóján (Prikler László felvétele) Nem jelentenek elszigetelődést Kvarda Józseffel Szlovákia új területi és közigazgatási felosztásáról, a magyar többségű önkormányzatokról Szlovákia tervezett új területi és közi­gazgatási felosztását a rendszerváltás időszakának olyan változásai közé kell sorolnunk, amelyek alapvetően befo­lyásolják mindennapi életünket. Arról, hogy ez a tervbe vett átrendezés ho­gyan érintheti a szlovákiai magyarsá­got, s milyen elképzelésekkel kell, illet­ve lehet számolnunk, dr. KVARDA JÓZSEFFEL, az Együttélés alelnökével, közigazgatási szakértőjével, polgár­­mesterrel beszélgettünk. Az Együttélés IV. országos kongresz­­szusa külön dokumentumban foglalt ál­lást a helyi önkormányzatokról és Szlo­vákia új területi és közigazgatási fel­osztásáról (Szabad Újság, 1993. márci­us 5.). A területi felosztást milyen elvek szerint javasolja a mozgalom? — Az említett dokumentum az is­mert tíz pontban foglalta össze mozgal­munk érvényesítésre javasolt alapelveit. Első helyen emeltük ki az Európa Ta­nács Parlamenti Közgyűlése 1201-es ajánlását, ennek főként azt a részét, a­­mely szerint azokban a körzetekben, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többségben élnek, jogo­sultak helyi önkormányzati vagy auto­nóm szerveket alakítani, illetve speciá­lis státust élvezhetnek. A legátfogóbb követelményt pedig a tizedik pontban fogalmaztuk meg; a területi és közi­gazgatási felosztás nem valósulhat meg a szám szerint kisebbségben levő nem­zeti közösségek kárára. E két pont értel­mezéséből adódnak legfontosabb elvá­rásaink, köztük az, hogy a területi fel­osztás meghatározásakor feltétlenül ér­vényesüljön az etnikai és kulturális elv is. 429 olyan település van Szlovákiá­ban, ahol a magyar nemzetiségűek ab­szolút többségben, 8 pedig olyan, ahol relatív többségben vannak. Ezekből a településekből létre lehet hozni azokat a területi egységeket, amelyek az ET- ajánlásban említett speciális státust él­veznék, például jellemző lenne rájuk, hogy ön- és közigazgatásuk teljes mér­tékben kétnyelvű lenne. A magyarlakta dél-szlovákiai terüle­teknek az Együttélés (főképpen ön által) kidolgozott felosztási javaslatában 22 olyan körzet határait jelölték ki, ame­lyek közigazgatási egységek is lehetné­nek. Milyen szempontok szerint történt a kijelölés? — Figyelembe vettük a történelmi megyék, azokon belül a történelmi já­rások határait, 1918-tól pedig minden eddig létező területi egység határait. A történelmi vázlatot rávetítettük az etni­kai térképre, s így kaptuk meg a kis já­rásoknak azt a hálózatát, amely többé­­kevésbé megfelel a mai körzetek háló­zatának, illetve nagyon közeli rokonsá­got mutat az 1960 előtt és az első köz­társaság idején kialakított járások szer­kezetével. Nagyobb újítás tehát nem történt: a történelmi vagy inkább ha­gyományos alakulatok határait vettük figyelembe. A 22 körzet mindegyike egy-egy nagyobb település természetes vonzáskörzete, és megítélésünk szerint gazdasági meg társadalmi szempontból is funkcionáló, életképes egység. Történelmi és mai tapasztalataink sem arra engednek következtetni, hogy a kisebbségi javaslatokat előzékenyen fogadnák a többségi nemzet képvise­lői... — Tizennyolc és kilencven között 12 közigazgatási reformot éltünk meg, egyetlen egy olyat sem, amely a ki­sebbségek javát szolgálta volna. Vala­mennyi inkább a hátrányukra volt. A hatvanas területi átszervezés nyomán például a hét magyar többségű járásból már csak kettő maradt, a Dunaszerda­­helyi és a Komáromi. S ami ugyancsak jellemző vonása az eddigi átszervezé­seknek: gyakorlatilag mindegyik a köz­­pontosítást erősítette. Tizennyolc után azért, mert új állam született... Ez az érv most is elhangzik, de hát a beletö­rődésnek is van határa. A mai körzetek­kel nagyjából megegyező kis járások kialakítására vonatkozó javaslatunkról elmondhatjuk, hogy a magyar többségű önkormányzatok nagyobbik része tá­mogatja, megvalósíthatóságát visszaiga­zolta. Ún. tízpontos konstrukciónkat ér­dekes módon a szlovákiai városok és falvak társulása részéről sem érte táma­dás, nyilvánvalóan azért,, mert bizo­tőlegesen egy órán át tartó vita alatt a tárca vezetője csak nagyon kevés eset­ben tudott világos választ adni a kérdé­sekre. Nem tagadta meg pártját, amikor kendőzetlenül kinyilvánította, hogy az alternatív nyelvű iskolákat támogatja. Hiába volt minden ellenérv és adat, a miniszter nem másította meg vélemé­nyét. Viszont azzal igyekezett nyugtatni a kedélyeket, hogy ez nem lesz kárára sem a szlovák, sem a magyar iskolák­nak. A közgyűlés pénteki ülése a késő éjszakai órákig húzódott el, mivel szük­ség volt az alapszabály módosítására, valamint az új tisztségviselők megvá­lasztására. A szövetség új (tiszteletbeli) elnöke Sidó Zoltán lett, az alelnökök pedig Dolník Erzsébet, Máté László és Schiller Pál. A kétnapos közgyűlés zárónyilatko­zatban tett hitet egy önálló felsőoktatási intézmény létrehozása mellett. „Vára­kozással tekintünk az oktatásügyi tárca tevékenysége elé az új miniszter veze­tése alatt. Kedvező jelnek tekintjük, hogy elfogadta meghívásunkat. Remél­jük megértette gondjainkat, s az eddi­giekkel ellentétben, Szövetségünket ígéretéhez híven, legitim partnernek fogja tekinteni. Viszont aggaszt ben­nünket, hogy az alternatív tanítási nyel­vű iskolák Kérdésében a minisztérium eddigi véleményét képviselte." Ezért felhívják kollégáik figyelmét, nincs más lehetőség, mint a magyar szülők hatá­rozott kiállása ezen iskolatípus ellen. (Folytatás a 2. oldalon) nyos elveiben Szlovákia más területein is elfogadható. A regionális szervező­dés ugyanis a délin kívül más területek­re is jellemző. A legutóbbi ismert adat szerint Szlovákiában 46 alulról építke­ző, pártpolitikától mentes, érdekvédel­mi önkormányzati társulás létezik. A körzetekből vagy kis járásokból hozhatók létre a nagyobb területi és köz­­igazgatási egységek. Kormányzati szin­ten ezekről többféle elképzelést dol­goztak ki. Hogyan vélekedik róluk a mozgalom? — Az egyik, talán legismertebb kor­mányzati koncepció szerint Szlovákiát hét tartományra osztanák fel. A tarto­mányok a mai járásokból épülnének fel, de dél-északi nyújtással, úgyhogy a ma­gyarság részaránya 20 százalék fölött csak egyben, a nyitraiban lenne. Ez a fel­osztás elsősorban a nyelvhasználat szempontjából hátrányos számunkra. Ha az 1991-ben elfogadott nyelvtörvény — amely szerint a nemzetiségi kisebbségek csak azokban a városokban és községek­ben használhatják saját nyelvüket a hiva­talos érintkezésben, ahol a lakosságnak legkevesebb 20 százalékát alkotják — a tartományokra is vonatkozna, a szlová­kiai magyarság igen nagy hányada eles­ne annak lehetőségétől, hogy a tartomá­nyi hivatalokkal anyanyelvén is szót ért­sen. És még rosszabbak a kilátásaink, h a mai gyakorlatot és a nyelvtörvény (Folytatás a 4. oldalr Olvasók versenye Újévi ajándékként kínáljuk lapunk rendszeres vásárlóinak, előfizetői­nek és barátainak azokat a díjakat, amelyeket a MADÁCH-POSONI­­UM Kft. és néhány támogatónk ado­mányozott szerkesztőségünknek. Nem nehezítjük meg a versenybe bekapcsolódó olvasóink dolgát különböző feladványokkal, tenni­valójuk mindössze az, hogy a la­punkban egymás után megjelenő TÍZ számozott versenyszelvény kö­zül összegyűjtsenek legalább NYOL­CAT, s a más-más számú szelvé­nyeket levelezőlapra (vagy levélre) felragasztva 1994. január 26-ig egyszerre beküldjék címünkre: Sza­bad Újság, Michalská 9, 814 99 Bratislava 1. 1. díj: 15 000 korona 2-30. díj értékes, márkás (HELVETIA) órák, nyakékek, a világ számos or­szágába exportáló galántai Szabó Souvenir ajándéktárgyai, népszerű magnókazetták, könyvcsomagok és más tárgyak. A nyertesek névsorát a Szabad Újság 1994. évi 5., február 2-án megjelenő számában közöljük. Ne maradjanak szelvény nélkül! Kérjék, vásárolják lapunkat! Ezt az alkalmat nem szabad elmulasztani!

Next

/
Thumbnails
Contents