Szabad Újság, 1993. november (1. évfolyam, 18-21. szám)
1993-11-24 / 21. szám
SZABAD ÚJSÁG 1993. november 24. Reális lehetőség a gazdasági fellendülésre Régiók kialakulása és fejlődése Nemzetközi konferencia és gazdasági fórum színhelye volt november 12-én a komáromi Jókai Színház körterme. A konferencia központi témája a régiók fejlődése volt. Az akció rendezője a pozsonyi székhelyű Márai Sándor Alapítvány, támogatói a Friedrich Neumann Alapítvány, az Illyés Alapítvány, valamint a Szlovák Mezőgazdasági Bank. A jelenlevők — vállalkozók, újságírók, politikusok, közéleti személyiségek — érdekes előadásokat hallhattak a régiók gazdasági fejlődésének lehetőgéseiről. Nyugat-Szlovákiában közös régióvá válhat négy járás: a Dunaszerdahelyi, Calántai, Ersekűjvári és a Komáromi. E négy járásban 516 ezer ember él; ez Szlovákia lakosságának 10%-a — 62%uk magyar nemzetiségű. A járások éghajlati adottságai kedvezőek — a mezőgazdasági termelés szempontjából lehető legszerencsésebb régió lehetne az országban. Természetesen nem a jelen körülmények között, amikor az állam a régi módszert folytatva inkább a rossz minőségű földeket dotálja, és nem ott támogatja a mezőgazdaságot, ahol az hasznot hoz. Sajnos, annak idején az átgondolatlan ipartelepítés, pl. a vágselylyei Duslo létesítése, sok kárt okozott ebben a régióban, ugyanis a logika azt diktálja, hogy ezen a vidéken az élelmiszeripart támogassák. Az élelmiszeripar területén sem problémamentes a helyzet, hiszen a gazdaságossági szempontból ez a régió mindössze egy cukorgyárat, egy konzervgyárat és egyetlen tejüzemet „bírna el". Egyedül az ógyallai sörgyár létrehozása volt kedvező megoldás ilyen szempontból. Tehát a régió további fejlődését elsősorban az élelmiszeripar, a mezőgazdaság, valamint a kisvállalkozások, szolgáltatások és a turisztika határozza meg. Hiszen ez a vidék különösen gazdag hévízforrásokban, termálfürdőkben — gondoljunk csak a nagymegyeri, a páti, a deáki fürdőre. Azonban a jelenlegi politikai helyzet nem kedvez sem az ilyen működőképes régiók kialakulásának, sem pedig általában a gazdasági fellendülésnek. A gazdaság gyors szerkezetváltására lenne szükségünk, a munkanélküliség felszámolására, a külföldi tőke bevonására (ehhez a jogi garanciákat is meg kellene teremteni), a kisvállalkozók és mindazon vállalkozó támogatására, akik munkalehetőséget teremtenek. A vállalkozókra mostanáig csak terheket rótt az állam és a lehetséges támogatások sem elérhetők. A régiók szintjén kellene felpezsdíteni a gazdasági életet — ezért szükség van regionális, gazdasági, vállalkozói konferenciákra. Ilyen lépés volt a komáromi találkozó, ahol a régiók perspektívájáról adott elő Ritter úr, a Német Szövetségi Gazdasági Minisztérium főosztályvezetője, Greskovics Béla, a budapesti Közép-európai Egyetem politológiai tanszékéről, Öllős László tanár, Mihály Géza mérnök, kandidátus, a Treximart igazgatója, Pósa Lajos mérnök, a Szlovák Mezőgazdasági Bank Rt. vezérigazgatója, Cyprián Juráé mérnök, kandidátus, volt mezőgazdasági miniszterhelyettes, Karásek Zoltán orvos, a Komáromi járás volt elöljárója, Jóba Mihály mérnök, az Általános Hitelbank tornaijai fiókjának igazgatója, valamint Szabó Kamill mérnök, vállalkozó. A német példa Ritter német szövetségi gazdasági minisztériumi főosztályvezető Németország regionális politikájáról beszélt, különös tekintettel a Kelet-Németország visszacsatolásával kapcsolatos problémákra, a régiók különböző fejlettségi szintjére. Németországban országos szintű gazdasági tervet készítenek, amit a régiók sajátosságainak megfelelően bontanak le. Az egykori NDK területén hasonló gondok vannak, mint a keleti blokk többi országában. A piacgazdaságra való áttérés, a privatizáció és az egyes vállalatok likvidálása a munkanélküliség növekedéséhez vezetett. A német regionálpolitika a tartalékok mobilizálásával, az infrastruktúra javításával és gyors munkalehetőség-teremtéssel igyekszik elérni a keleti és a nyugati régiók életszínvonalbeli kiegyenlítődését. A német stabilizációs politikának fontos része a vállalkozóknak nyújtott befektetési dotációk megteremtése, illetve az infrastruktúra javítása — így a kommunális intézmények, berendezések felújítása, hogy a kevésbé frekventált régiókban is megteremtsék a lehetőséget befektetők letelepedésére. A támogatást egyszeri juttatásként, ajándékba kapják a régiók és a vállalkozók. Szlovákiai helyzetkép Nálunk természetesen ilyesmiről álmodni sem lehet — legalábbis erről tanúskodott Pósa Lajos mérnöknek, a Szlovák Mezőgazdasági Bank vezérigazgatójának előadása hazánk és ezen belül a régiók gazdasági kilátásairól: — Az egyes államok fejlődése során kialakult területi egyenlőtlenség nem kelet-európai sajátosság, ez megtalálható Nyugat-Európában is — a különbség abban van, hogy míg Nyugaton e problémák megoldására egy pénzügyi, jogi, műszaki program került kidolgozásra, addig nálunk e fejlesztés fő eleme a TERV volt, ami elég sok rossz megoldást eredményezett. A másik jellemzője a hazai megoldásnak, hogy a gyengébben fejlett gazdaságokba egyszerűen átpumpálták a pénzeszközöket a fejlettebb gazdasági részekről. így gyakran óriási forráseszközök kerültek nem megfelelő kihasználásra. Különösen bonyolult a régiók fejlődése azokon a vidékeken, ahol az államhatárok gazdasági határokat is jelentettek, és nem használták ki a meglévő gazdasági, földrajzi és nyelvi adottságokat. Sajnos ez jellemző a csallóközi, Érsekújvár és Párkány-melléki, valamint a határos magyarországi és ausztriai területekre is. Ahhoz, hogy a regionális politika eredményes legyen, nagyon fontos, hogy reálisan felmérjük az állam gazdasági lehetőségeit. Igaz ugyan, hogy a régiók bizonyos mértékig függetlenek lehetnek, de meghatározó jelentőségű az ország gazdasága és főként egységes egésze. Szlovákia 1993-as gazdasági eredményei előreláthatólag nem túl rózsásak. Több mint valószínű, hogy 6- 6,5%-os termeléscsökkenéssel kell számolnunk, kb. 22-25-28%-os inflációval, 21-23 milliárd koronás költségvetési hiánnyal és talán 13-15%-os munkanélküliséggel. A következő évre a kormány által javasolt fő mutatók: 0 termelésnövekedési variáns, 12%-os infláció, 16-17%-os munkanélküliség, valamint 16 milliárd koronás költségvetési hiány. Ha a jelen helyzetből indulunk ki, és megfigyeljük az eddigi fejlődést, a nulla növekedés realitását igencsak megkérdőjelezhető és független források szerint a jövő évben további termeléscsökkenéssel kell számolnunk, aminek nagysága 3-tól 5%-ig várható. Nem valószínű a 12%-os infláció tartása sem. Úgy tűnik, ez a szám inkább 20% felé hajlik majd, és több, mint valószínű, hogy magasabb lesz a munkanélküliség számaránya is, mint ahogy azt a jelenlegi kormánybecslések jelzik. Különösen bonyolult a jövő évi költségvetés helyzete, ugyanis a 16 milliárd koronás tervezett deficit nagyon is kérdéses — lehetséges e szám megkétszereződése is. A 16 milliárd korona deficit csak úgy jöhet ki, hogy a kormány a Nemzeti Biztosítóba tervezett és a törvény szerint szükséges 25 milliárd korona helyett mindössze 13-14 milliárd koronát képes adni. A kormány emellett 14 milliárd koronás bevétellel számol a nemzeti vagyonalap révén is. Ha ezeket a számokat összevetjük a gazdasági élet tényeivel, például azzal, hogy Csehszlovákia szétesésével a keleti piacok elvesztése után sor kerülhet nyugati piacaink elvesztésére is: a fogyasztás csökkenése, az általános piacvesztések döntő mértékben meghatározzák jövőnk fejlődési irányát. Nem várható gyors fejlődés A szlovák gazdaság jelenlegi fő problémája abban rejlik, hogy hiányoznak a fejlesztéséhez szükséges források és a fejlesztési impulzus. Az ország felosztásával a szlovák vállalatok nagy része önmagát fosztotta meg a fejlesztési impulzusoktól, amit a különféle kooperációk, a munkamegosztás, a vállalkozási együttműködések jelentettek. E rövid és nem teljes felsorolás célja az, hogy arra próbáljunk rámutatni, nem lehet Szlovákiában gyors és dinamikus gazdasági fejlődésre számítani, és ennek függvényében nem lehet a régiók gyors fejlődésével számolni sem. A jövő szempontjából nagyon lényeges a központ és a régiók kapcsolata, illetve pénzügyi és gazdasági kapcsolatrendszere. Nálunk nincsenek sem központi, sem regionális fejlesztési tervek, és nincsenek meg sem a pénzügyi, sem a jogi mechanizmusok arra, hogy a fejlesztés ilyen irányban mozogni tudjon. A költségvetési problémákból következően a jövőben két dologra lehet számítani: az állam igyekszik majd áthárítani egy csomó feladatot az önkormányzatokra (aminek természetesen gazdasági, pénzügyi vonzata van); igyekszik majd lefaragni az önkormányzatok pénzét, hogy a költségvetés hiányát tovább ne növelje. Ez azt jelenti, hogy a régiók saját forrásai nagyon is szűkösek lesznek ahhoz, hogy a fejlesztési terveiket végre tudják hajtani. Természetesen a régiók gazdasági fejlődését, különösen a határvidékeken, befolyásolják a szomszédos ország gazdasági lehetőségei is. Dél-Szlovákiát tekintve sajnos a magyar partner sem áll gazdaságilag úgy, hogy jelentősebb impulzusokat tudjon adni. Ami Ausztriát illeti, az ő politikája az óvatosságra, visszafogottságra épít, így inkább az olcsó munkaerő kihasználására, mint egy átfogó gazdasági program megteremtésére. Nagyon lényeges, hogy ki legyenek dolgozva a regionális fejlesztés általános pénzügyi, jogi feltételei. Amíg ezek nem jönnek létre, nagyon nehéz bármi konkrétumról beszélni. SIPOSS ILDIKÓ Ekkora címletet (az ezresről van szó) senki sem kölcsönöz szívesen, még akkor sem, ha hovatovább egyre kevesebbet ér. Ám attól, hogy kevesebbet ér, még nem kapunk többet belőle. November 30-ával csaknem minden régi pénzünket kivonják a forgalomból. Csupa új, ropogós bankót kapunk kézhez. Az idős nyugdíjasok már jó ideje azt sem tudßk, hol áll a fejük, minden régi pénzüket azonnal átcseréltetik, ha tehetik, újra. Tanúja voltam annak is, hogy nem akarták elfogadni a kasszából a régi kétkoronást — gondolván, hogy az már nem érvényes. Nyugodtak lehetnek, a 2-, 5-, Van egy „Hlinkád” elsejéig? 20-, 100-koronások a hónap (november) végéig még érvényben vannak. Ám a látszólagos nyugalom ne tévesszen meg senkit. Az új egykoronást már most könnyű öszszetéveszteni a régi húszfilléressel — talán ez is mutatja az infláció mértékét. Az új két- és ötkoronások szintén könnyen felcserélhetők. Én magam is gondosan ellenőrzőm, hogy valóban kettest adtam-e vagy ötöst — mert ha összekeverem, soha nem jövök rá, hogy tévedtem. Ezeket a pénzérméket feltehetőleg az öregek bosszantására találták ki, akik már alig látják a különbséget — mert az sem súlyban, sem színben, sem nagyságban nem érzékelhető azonnal, csak alaposabb átvizsgálás után. Papírpénzeink viszont frissek, ropogósak. Különösen az ötvenesek. Ezeket, ha gondosan összehajtjuk, két darabban vesszük ki a zsebünkből — merthogy töredeznek. Sebaj — erre is van megoldás. A pénzt edzeni kell. Mondjuk, kimosni. Ezután nem törik, sőt, meglepő: szét sem mállik — egyszerűen lekopik róla az ezüstcsík. Ettől sokkal szerencsésebb megoldás az, amit „apád, anyád idejöjjön" felkiáltás mellett szoktak tenni az emberek. Ezután a bankókat gyűrni és puhítani kell, míg csak olyan rongyosak nem lesznek, mint a lecserélt régiek. Akkorra ezeket is kicserélik. Arra gondolni sem merek, hogy milyen arányban — de remélhetőleg végre arra a pénznemre, amit egész Európában használni fognak... -si-Negyvenezer négyzetméteren —szinte minden A XXI. század üzletközpontja Szegény(es) fővárosunk néhány évtized múlva (ha még akkor is lesz Szlovákia, s nem kebelez be bennünket valamilyen idő közben alakuló Unió vagy Monarchia) előreláthatólag két részre szakad: az óvárosban maradnak majd a kormány, a sok közhivatal, a belváros a hejszlovákok meg a más, tüntetni vágyók Hyde Parkja lesz, a Duna jobb partján elterülő Ligetfalu pedig Bécs bevásárlóközpontjává, szórakoztató negyedévé, Las Vegasává válik majd. Pozsony ugyanis egy ideje erősen Bécs felé kacsingat. A satnyácska, lyukas zsebű vőlegény szép menyasszonyt s főleg nagy hozományt szeretne. Igen ám, de az osztrák ara nem csupán szép és gazdag, hanem okos is. A hozományt nem adja ki a kezéből, hanem befekteti. Üzletközpont építésébe például. A mintegy 1 50 ezer lakosú Ligetfalu egyik szép szögletében, óriási — 174 ezer négyzetméternyi — területen, hatalmas üzletközpont, Shopping Centrum épül. A Centrum számára nagyítóval sem lehetett volna alkalmasabb helyet találni. Autóval (még 100-as Skodával is) öt perc alatt elérhető lesz Kittseetől és Bergtől, mindkét ausztriai határátkelőhelytől, de 10 alatt megközelíthető majd Rajkától, a magyar vámhivataltól is. Persze osztrák cég a fő szállító és kivitelező. Sógorék lemaradtak a világkiállításról, ezért a vállalkozók és üzletemberek valamiképp kárpótolni igyekeznek magukat az elúszott beruházásokért. Emellett Pozsony is szeretne profitálni, s ha nyíltan nem is, de legalább így, burkoltan, minél többet lecsippenteni a Budapesten tálalandó tortából, elvégre szinte a kertek alatt vonul majd a tömeg Európa nyugati részéből a magyar főváros irányába, s az mégsem járja, hogy ilyen jónak látszó üzletből kimaradjunk. A nyugati ember kényelemszerető ám nagyon. Autóval furikázik, meg gyakorta megéhezik, megszomjazik. De csak ott áll meg éhe-szomja elverésére, ahol az otthon megszokott színvonalon kínálják, szolgálják ki. Ezért kell a Shopping Centrum. S érthető az is, hogy a városatyák addig ütik a vasat, amíg meleg. Pozsony vonzáskörzetében kb. egymillió ember él. A város „Dunán túli”, déli részén nemzetközi utak találkoznak. Bécs 50 kilométer, Budapest sincs túl messze, s Prágából is aránylag gyorsan és jó minőségű úton eljuthat ide mindenki. Nyugaton már rég tudják: elébe kell menni a tisztelt vásárlónak. Az építő Meyreder cég is tudja, mit csinál. A grandiózus tervekre a megfelelő hivatalokban végre rákerültek a pecsétek, így hamarosan kezdődhet is a munka, az építkezés. A cég az építkezéssel mintegy 1000 munkahelyet is teremt. Kérdés persze, ezekből a munkahelyekből hányat töltenek majd be a mi munkásaink, szakembereink? A Mayreder fennhangon hirdeti: céljuk, hogy kiváló minőségű („természetesen" nyugati) termékekkel lássák el a szlovákiai vásárlóközönséget. Szinte látom, amint üzemeink igazgatói, vezetői felszisszennek. Megint beleköp(ött) a levesükbe valaki, s félniük kell, hogy nyakukon marad a sok bóvli, ezentúl majd jobb áruval kell kirukkolniuk, az pedig rengeteg vesződséggel, munkával jár. Fúj. Ami bizonyos: a felépített Shopping Centrumba élmény lesz ellátogatni. Gondoljunk csak bele: mintegy 40 000 négyzetméter (hasznos) területen több mint 80 üzlet kínálja majd portékáit. Úgy tűnik, parkolási gondjaink sem igen lesznek, hiszen már nyitáskor 2500 jármű számára lesz a központ mentén hely. No és ha mindez kevésnek bizonyul? A kivitelező cég bármikor hajlandó és képes tovább bővíteni a lehetőségeket. A tömegközlekedést biztosító autóbuszok a föld alatt, alagúton közvetlenül az üzletközpontig szállíthatják majd az érdeklődőket. Es vasútállomás is épül a közelben. A kétemeletes óriáscsarnokban minden út az üvegtetős piramisba vezet. Az épület középpontjába tervezett piramis alakú galéria a legkülönfélébb akciók megrendezésére lesz alkalmas. A Centrum tőszomszédságában autómosó, építőanyagokat, épületszerelvényeket és lakberendezési eszközöket árusító helyiségek is tető alá kerülnek. Lesz itt egészségügyi központ, szolgáltatásokat biztosító részleg, több étterem és a gyermekeknek játszósarok is. A Mayreder cég szakemberei rafináltan fogalmaznak. Azt mondják, a hazai cégek mellett külföldiek is árusíthatnak. A kérdés csak az, hány hazai kereskedő lesz képes megfizetni a bérleti díjat? A Shopping Centrum 1996-ban nyitja meg kapuit. Z. BALOGH LÁSZLÓ
