Szabad Újság, 1993. november (1. évfolyam, 18-21. szám)

1993-11-24 / 21. szám

1993. november 24. SZABAD ÚJSÁG 7 Akit sokat hintáztatnak, az előbb­­utóbb beleszédül. Valahogy így történt azokkal is, akik a húsipar­ban érdekeltek. Legyen az állattenyésztő, feldolgozó vagy fogyasztó, attól, ami a húspiacon, s ezen belül a sertéshússal történik, csak szédeleg. A tenyésztő ak­kor, amikor hízósertést veszteséggel ér­tékesíti, a feldolgozó attól kábult, hogy a húspiac igényeinek kielégítéséhez szük­séges vágósertés-mennyiséget már mege­melt áron sem tudja beszerezni, a vásár­lót pedig a húsboltban kerülgeti az áju­lás, a csillagászati árak láttán. Az állattenyésztés nem szerelőszalag A húskáosz okait mindannyian ismerjük. A fogyasztói árak szélsőséges ingadozása miatt változik a piaci igény, ennek meg­felelően a vágóállatok feldolgozása, a húsipar megrendelései szerint pedig a te­nyésztés. Az összhang azonban csak el­méleti, a gyakorlatban hiányzik. Az állat­­tenyésztés ugyanis nem ipari szerelősza­lag, amit szükség szerint leállíthatnak, majd újraindíthatnak. Az állattenyésztés leépítése, visszafejlesztése a biológiai cik­lustól függően rövidebb, hosszabb idő­szakot igényel, így a piaci kereslet-kíná­lat ingadozásait az állattenyésztők csak bizonyos időeltoló­dással tudják követ­ni. Ennek keserű le­vét isszuk most mi, húsevő polgárok. Az első félévben még az állatte­­nyáíztők szabódtak a húsiparnak, hogy vágósúlyban lévő hízóikat vegye meg. Már annak is örültek, ha sertéseik kiló­jáért (élősúlyban) húszegynéhány koro­nát kaptak. Ilyen értékesítési feltételek mellett a tenyésztők fokozatosan csök­kenteni kezdték állományukat. Vesztük­re, mert augusztusban fordult a kocka. A vágósertés-kínálat egyre szűkült, a hiány hónapról hónapra nagyobb lett. Ezért párhuzamosan megemelkedtek a felvásárlási árak, a húsipar árai és a bol­ti árak. A tenyésztőket a nagyobb felvásárlá­si árak arra ösztönzik, hogy több sertést hizlaljanak. Ezeket felkínálják a húsi­parnak, a húsipar termékeit a kereske­delemnek, de a fogyasztók a több ter­méket már nem tudják magas áron megvásárolni. Ismét bekövetkezik a túl­kínálat, a húsipar csökkenti a feldolgo­zást (és természetesen a felvásárlási ára­kat is), a tenyésztők megkezdik az állo­mány leépítését... Kiút a bűvös körből Bűvös kör, amelyből látszólag nincs kiút, vagy ha van is, az kissé hosszú és göröngyös. Ezt az utat akarja végigjárni, illetve végigjáratni a Szlovákiai Serté­stenyésztők Szövetsége Szövetkezet mindazokkal, akik a sertéstenyésztés­ben és -feldolgozásban érdekeltek. A részletekről a szövetség elnökével, BÍRÓ OTTÓ mérnökkel, a Vásárúti Me­zőgazdasági Szövetkezet állattenyésztő ágazatának vezetőjével beszélgettem. — Az 1990-től működő szövetség most tavasszal szövetkezetté alakult. Közel száz, sertéstenyésztéssel is foglal­nék olyan együttműködésre, amely le­hetővé tenné, hogy ketten összefogva a kereskedelemre is hatni tudjanak. Eh­hez egyetlen út vezet — az, hogy a te­nyésztők részvényesi alapon érdekeltek legyenek a feldolgozásban, a hús és a húskészítmények értékesítésében. A szövetség ilyen célú rendelkezése­ket természetesen nem adhat ki, viszont nézeteinek, javaslatainak elfogadtatásá­ra úgymond felhasználhatja kapcsola­tait. A szövetség tisztségviselői a terme­lésben érdekelt szakemberek, a problé­mákat részleteikben ismerik, így azok megoldására a minisztérium illetékes osztályán konkrét javaslatokat tehetnek. Nemcsak a tenyésztők és a feldolgozó iparág jelenlegi ellentéteinek áthidalá­sára, hanem a termelést és a piaci igé­nyeket jellemző hullámzások kivédésé­re is. Az elnök szerint ugyanis ez sem lehetetlen feladat. — Az ország sertéshússzükséglete, a fogyasztói igény, meglehetős pontos­sággal megállapítható. Ehhez kell for­málni a húsipar rendelését úgy, hogy megközelítően húszszázalékos tarta­lékkal számoljanak. Ennyi többletet az állami piacszabályozási alap az interve­­niális felvásárlásával ellensúlyozni tud. Kivédi az esetleges túlkínálatot, ami a Hogyan kijutni az ördögi körből? „Húsbavágó” gondok és teendők felvásárlási árak csökkenését, vagyis a tenyésztők veszteségeit okozza, s meg­kezdődik az állomány leépítése. Hússertések EU-osztályban Az esetleges túltermelés okozta gondok megoldásában és más szempontból is sokat segíthet az export. Ehnez azon­ban a jelenleginél jobb minőségű állo­mány kell. A sertésállomány lecserélése több évet vesz igénybe, s a munkából a földművelésügyi minisztérium olda­lán a sertéstenyésztők szövetsége is ki­veszi részét. — EK-tagságunk egyebek között a sertéstenyésztésben is alapvető vál­toztatásokat igényel. Véget kell vetni a jelenlegi feketetörzs-tenyésztésnek, ami kaotikus helyzetet teremt. Becsléseink szerint csak a Dunaszerdahelyi járásból 70-80 ezer malacot adnak el évetne. Ezek jelentős hányada a magán­­gazdaságokban született olyan kocák és kanok utódaként, amelyeknek nincs törzsértéke. Előfordulhat a rokontenyé­szet, a vérkeveredés lehetősége, aminek gazdasági és egyéb következményei vannak. Ez a helyzet a készülő törvén­ytervezet elfogadása után megszűnik. A törvény a magántenyésztők felé is köte­lezővé teszi a fajtatisztaságot, amit épp­úgy ellenőrizni fognak, mint azt jelen­leg a mezőgazdasági üzemek tenyésze­teiben teszik. A szigorúan ellenőrzött törzstenyé­szetre — amellyel elejét veszik a korcsmalacok születésének — azért is szükség van, mivel Szlovákia sertéste­kozó mezőgazdasági üzem, szövetke­zet és magángazda a tagja. Többen is lehetnének, de sokan, elsősorban a dél­szlovákiai tenyésztők, csak kívülálló­ként figyelik munkánkat. Feladatunk a következetes érdekvédelem. A sertés­­tenyésztők, a húsipar és a takar­mányipar között olyan együttműködést szeretnének létrehozni, hogy a jelenleg még szemben álló érdekek összhangba kerüljenek. Nem lesz könnyű, de más lehetőség nincs. Ameddig a termelő és a feldolgozó érdeke a nyereség me­goszlása miatt ellentétes, addig képtele­lllusztrációs felvétel nyészetét az elkövetkező 2-4 év alatt o­­lyan külföldi fajtákra alapozzák, ame­lyek utódai, a hizlalásra kerülő hibrid malacok az európai igényeknek is meg­felelnek. — Törzstenyészetünk számára há­rom — Duroc, Hampshire és Pietrain — fajtát választottunk ki és hozunk be. Egy tenyészkan ára 80-90 ezer korona, a kocáé ennek megközelítően a fele. Tehát nem kis beruházásról van szó, aminek végső sikerét, eredményét fele­lőtlen feketetörzs-tenyésztéssel és zug­kanok tartásával nem kockáztathatjuk. A fajtatiszta tenyészkanok és -kocák hib­rid utódainak a malacai lesznek azok a végtermékek, amelyek értékes húsré­szeik arányával az EUROP-rendszer első két osztályába sorolhatók, s így az európai piacokon is értékesíthetők. Je­lenlegi tenyészeteink vágósertései leg­feljebb az EUROP-rendszer harmadik, R, illetve a nagyedik, O osztályába tar­toznak — 45-50, illetve 40-45 százalé­kos értékes húsanyaggal. Az E osztály­ban ez 55 százalék felett van, míg az U minőségnél 50-55 százalék között mo­zog. A 40 százalék alatti már csak P osztály. Ez számunkra egyelőre amo­lyan tájékoztató jelleggel bír, de 1996. január elsejét követően, amikor Szlová­kia is áttér az EUROP-rendszerre, már minden sertéstenyésztőt közvetlenül érint majd. Az európai piacon ugyanis csak az első két osztállyal lehet érvé­nyesülni. Maszek - kanadai szemmel A tisztavérű tenyészállatok egy része Kanadából érkezik. Bíró Ottó a közel­múltban járt ott, így kanadai tapasz­talataira, élményeire is rákérdeztem. — Állatte­nyésztői és el­nöki minősé­gemben is ala­posan körül­néztem. Az előbbivel ösz­­szefüggésben elsősorban a törzstenyésze­tek érdekeltek, de több sza­porító telepet is bejártam. Ahol száz kocára épül a tenyészet, oda el sem vittek, mivel az annyira kicsi koncentráció, amivel a jövben nem szá­molnak. Jártunk viszont olyan helyen, ahol három testvér közös sertéstelepe ezerkétszáz kocára épül. A termelés a lehető legkorszerűbb istállókban folyik. Meggyőződésem, hogy a koncentrációt és a tenyésztési feltételeket illetően a hazai és a kanadai állattenyésztésben sok a közös. Ami más, az a tulajdonhoz és a munkához való viszony. Hiába a nagy telep, ha elpusztul egy állat, az a tulajdonos közvetlen vesztesége, akárcsak a háztájiban. Ha a mező­­gazdasági üzemek, szövetkezetek ilyen irányban megtennék a szükséges lépé­seket, akkor semmi okunk, hogy jövőn­ket féltsük. Feltéve persze, hogy párhu­zamosan az agrárpolitika néhány alap­vető része is kedvezőbbre változik. — Mint a szövetség elnöke, milyen élményekkel, elhatározásokkal érkezett haza? — Még erősebb a meggyőződésem, hogy az érdekvédelmet jól szervezett és működő szövetségekre kell alapozni. Ezek azok, amelyek betölthetik a köz­vetítő szerepet a termelők és az irányító szervek között. Közvetlen termelői ta­pasztalataik alapján olyan javaslatokat tehetnek, amelyek segítik az agrárpoli­tika adott részének megformálását. Ezen túlmenően a termelőket szakta­nácsokkal segítik: hol és milyen áron szerezhetik be a szükséges tenyész­állatokat, az induláshoz milyen összegű tőkére van szükségük stb. — A Szlovákiai Sertéstenyésztők Szövetsége szövetkezeti alapon műkö­dik. Mi ennek a jelentősége, és milye­nek az előnyei? — Arról is meggyőződtem, hogy az érdekképviseleti szerveknek a tevékeny­ségük kifejtéséhez bizonyos pénzesz­közökre van szükségük. Ilyen megfon­tolásból és céllal dolgoztuk ki például a tenyészállat-szolgáltatások privatizá­ciós tervezetét. E szolgáltatást a privati­zációt követően szeretnénk átvenni. Mivel szövetségünk szövetkezeti ala­pon működik, azt is tervezzük, hogy létrehozunk egy pénzalapot, amit az ér­tékesített vágóállatok árából adnánk össze. Minimális összegről lenne szó, kilogrammonként tíz-húsz fillérről. Eb­ből a pénzből segítenénk a szaporító te­nyészeteket, de hozzájárulnánk a kezdő tenyésztők beruházási gondjai­nak enyhítéséhez, ellensúlyozhatnánk a rendkívüli árzuhanások okozta károkat, kölcsönöket adhatnánk tenyészállatok vásárlásához is. Ezért is lenne jó, ha a tenyésztők közül a lehető legtöbben tagjainkká válnának. Ez növelné han­gunk erejét, szavunk súlyát. Kanadában és már országokban is már természetes, hogy a termelők, állattenyésztők szaká­gazatok szerint szövetségekbe tömörül­nek, és érdekeiket e szövetségek védik. Mi is ezt szeretnénk elérni, nem kény­szerrel, hanem meggyőző munkával. Az árakat illetően például azt szorgal­mazzuk, hogy a vágósertés mindenkori felvásárlási ára fedezze a kitermelői költségeket, és legalább tíz százalék nyereséget biztosítson. EGRI FERENC Agrárhírek Vásárlás — hitelre Képzelje el! Bemegy a húsboltba, megvásárolja mondjuk a család havi húsadagját, hozzá a legdrágább húskészítményeket, mindezt berakja a táskájába, és fizetés nél­kül, áruval együtt kisétál a boltból. Azt, hogy mit tesz ezek után a húsbolt tulajdo­nosa, most hadd ne részletezzük, bár az ötlet nem abszurd. Mert ugye, ha a hús­bolt tulajdonosa megteheti, hogy az árut ingyen „vásárolja" a húsipartól, akkor mi vásárlók miért ne tehetnénk meg, hogy hússal, húskészítményekkel megrakottan fizetés nélkül távozunk a húsboltból. Mindaddig, amíg a húsboltok tulajdonosainak kontójára összehozunk másfél milliárd korona adósságot. Nem véletlen a másfél milliárd. Ugyanis pontosan ennyivel tartoznak a húsbol­tok tulajdonosai a húsipari üzemeknek. Hogy értsük egymást, ilyen értékben „vá­sároltak" húst a húskészítményeket a kisebb-nagyobb vágóhidakon. Azt drága pén­zen (nem kis nyereséggel) eladták nekünk, fogyasztóknak, ők pedig a vágóhidaknak „elfelejtették" kifizetni a számlát. Persze kivétel is van, olyan boltosok, akik ren­desen fizetnek, s talán hangsúlyozni is felesleges, hogy ezek a sorok nem róluk szólnak. Azt, hogy a húsipar termékeit vásárló mintegy tizenkétezer üzleti partner közül ki fizet s ki nem, közvetve mi vásárlók is megtudjuk: a húsipari szövetség ugyanis összeállította adósainak feketelistáját. Azok névsorát, akiknek tartozása meghaladja az ötvenezer koronát, és a fizetés határideje már több mint egy hónapja elmúlt. Szlovákia húsipari vállalatai az ilyen személyeknek már nem adnak el árut, s mivel a szövetség a névsort (a nevekhez tartozó azonosító számmal együtt) a csehországi partnerén« is megküldte, az eddig ingyen vásárlók bolti kínálata alaposan elsze­­gényesedik, sőt az is elképzelhető, nogy bezár az üzlet. Ez lesz a jel, hogy az illető személy valószínűleg az adósok táborába tartozik. Mint fogyasztót a húsipari szövetség elhatározása kevésbé érint (hacsak áruhi­ány miatt nem a megszokott húsbolton húzza le a redőnyt), de mint a földművesek pártján álló személy, csak üdvözölni tudom a húsipari szövetség határozott lépését, mert remélem, hogy abból a pénzből, amit a húsipar behajt a húsboltok vezetőin, annak az adósságnak a törlesztésére is futja, amivel a húsipari üzemek (vágóhidak) tartoznak a földműveseknek. Ezüstkalász Gazdaképző Tanfolyam A mosonmagyaróvári Pannon Agrártudományi Egyetem és a Dunaszerdahelyi Vá­rosi Hivatal Ezüstkalász Gazdaképző Tanfolyamot indít. Azok, akik már jelent­keztek a tanfolyamra, illetve eddig ezt nem tették meg, de időközben kedvet kap­tak a tanuláshoz, most szombaton (1993. november 27-én) legkésőbb reggel nyolc óráig jelentkezzenek a városi hivatal épületében. Már az első tanítási napon — akárcsak a rákövetkező szombatokon is — reggel nyolctól délután két óráig tart az oktatás. Mivel a tanfolyam százórás, és a szombatok március végéig ezt az időtartamot nem adják ki, a hallgatók javaslata szerint a hét egy további napján is lesz oktatás — a tervek szerint délután négy órától. A tanfolyam részvételi díja személyenként kétezer korona. Az oktatás helyszíne a Dunaszerdahelyi Városi Hivatal épülete, de nagyobb számú jelentkező esetén kihelyezett osztályt is nyitnak abban a körzet­ben, ahol legnagyobb az érdeklődés. A tanfolyam keretében a magángazdajelöltek elsajátítják mindazon (növényter­mesztési, állattenyésztési, kertészeti, szőlészeti, borászati, pénzügyi, közgazdasági stb.) alapismereteket, amelyekre a magángazdának okvetlenül szüksége van. Az érdeklődők részletesebb tájékoztatást a 0709/23400 telefonszámon kapnak. Privatizációs tanácsok ülése E héten (november 25-én) ismét üléseznek a regionális privatizációs tanácsok, a­­melyek a regionális földügyi és tájékoztatási hivatal (szlovák megnevezése után RPIS) keretében működnek. Rozsnyón a helyi és a jelSavai, Nagykürtösön szintén a helyi állami gazdaság, Senicán pedig a MOVIS-Holif privatizációs alaptervezetét vitatják meg. Emlékeztetőül: a regionális privatizációs tanácsok ülései nyilvánosak. Az ülésre mindenkit meghívnak, aki az adott állami mezőgazdasági vállalat privatizációjára ellentervezetet nyújtott be, vagy a privatizáció iránt érdeklődést tanúsított. A ta­nácskozáson olyan személyek is részt vehetnek, akik ellentervezetet nem adtak be, sőt eddig semmiféle kezdeményező lépést nem tettek. Nyitrai vásárfia ’94 A nyitrai Agrokomplex kiállítási területen 1994-ben is több kiállítást és vásárt rendeznek. A sort január 26-30-a között az ipari és közszükségleti cikkek árumin­tavására nyitja meg. Március 2-től 6-ig a hazai és a külföldi bútorgyártók és -ke­reskedők veszik birtokukba a kiállítási területet. A Gastra (vendéglátó központok, szállodák, boltok berendezései), valamint az Alimenta és Embal (mezőgazdasági termékek, élelmiszerek, üdítők és csomagolóanyagok) kiállítása március 23-27-e között tart nyitva. Az Autósaién április 27-től május 1-jéig fogadja a látogatókat, a gépipari vásár pedig május 25-29 között. A hagyományos nemzetközi mezőgazdasági kiállítás és vásár augusztus 13-tól 21-ig tart, szeptember 16-20-a között pedig a közszükségleti cjkkek nemzetközi vásárát tekinthetik meg a látogatók, közösen a Vinomarket és a Start vásárral. Ok­tóber 4-10. között a legújabb fafeldolgozó és erdészeti gépeket, valamint építőipari gépeket és berendezéseket mutatják be. Az üveg- és kerámiaipar mesterei novem­ber 9-13-a között randevúznak Nyitrán az Obal kiállításon, amelyen természetesen a csomagolóanyagok is helyet kapnak. A bemutatók változatos sorát 1994. decem­ber 14-től 18-ig nyitva tartó hagyományos karácsonyi vásár zárja. A világ gabonatermése A világ idei gabonatermése 1935 millió tonna, megközelítően harmincmillió ton­nával kevesebb mint tavaly. Az előzetes becslések szerint az 1993-94-es idény végén a világ gabonatartaléka 337 millió tonnát tesz ki, ami az egy évvel koráb­binál 25 millió tonnával kevesebb. Ezt a mennyiséget az ENSZ Élelmezési és Me­zőgazdasági Szervezete (FAO) az élelmiszer-biztonság szempontjából elégségesnek tartja. A világ gabonakereskedelme az előző időszakhoz viszonyítva hat százalék­kal lesz kisebb. Az ok: a hagyományos gabonaimportáló országok — Oroszország, Kína, India és Pakisztán — jobb gabonatermése. Stop az élelmiszerárak emelkedésének? Gyomrunk szempontjából a Statisztikai Hivatal árfelméréseinek eredményei nem sok jót sejtetnek. Augusztushoz viszonyítva szeptemberben például az élelmiszer­­ipari termékek ára 4,9 százalékkal emelkedett, ezen belül a húsé és a húskészít­ményeké hat százalékkal. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek árával el­múlt heti ülésén a kormány is foglalkozott. November első két hetében a pozsonyi boltokban végeztetett felmérés szerint a marhaeleje (csont nélkül) 0,87, a marha­comb és a lapocka 1,93, a sertéskaraj 1,33, a sonkásszalámi 2,50, a liptói pedig 2 koronával emelkedett. Az áremelkedés a termelői és a fogyasztói árak közötti különbség növekedésének a következménye. A következő lépésben a kormány fel­méri annak okát, vajon a boltosok a magas bérleti díjak, kamatok miatt emelik az árakat, vagy csak nyereségvágyból. Ha kiderül, hogy ez utóbbi a fő szempont, nem kizárt, hogy a maximális nyereség mértékét rendeletileg szabályozzák a jövőben.-ef-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents