Szabad Újság, 1993. november (1. évfolyam, 18-21. szám)
1993-11-24 / 21. szám
2 SZABAD ÚJSÁG 1993. november 24 A kormányhivatal törvénytelenségei Ludovít Krúpa, a legfőbb ügyész helyettese a Sme c. lapnak adott nyilatkozatában megerősítette, hogy a kormányhivatal törvénytelenül tett kísérletet a köztársasági elnöki hivatal ellenőrzésére. (Oltáról múlt heti számunkban már írtunk.) A kormányhivatalnak csak az államigazgatás szerveire kiterjedően van ellenőrzési joga, márpedig az elnöki iroda ezÄ közé nem sorolható. Nem tartozik közéjük a közszolgálati intézménynek számító Szlovák Televízió és Szlovák Rádió sem, ahol a kormányhivatal emberei már végeztek ellenőrzéseket — mint a legfőbb ügyész helyettese mondja —, minden törvényből eredő jogosultság nélkül. A kormányhivatal ellenőrző ügyouzgalmának ebben az esetben is nyilvánvaló volt a célja: ha rábeszéléssel jiem megy, más eszközökkel a kormánypolitika iránti jóindulatra szelídíteni a tömegtájékoztatás e két legfontosabb intézményét. A legfőbb ügyészség akkor nem léphetett közbe, mert erre senki sem kérte fel. Most viszont kezdeményezte a bűnügyi kivizsgálást Ivan Lexa kormányhivatali főnök és privatizációs államtitkár ellen az államfőt sértő kijelentései miatt. Erre azért szánta el magát önként, mert kötelességének tartja az államfő személyének védelmezését, ugyanis civilizált országokban nem szokás, hogy maga az államfő tegyen feljelentést valaki ellen. Hofbauer lejáratja Szlovákiát Nem először, s ahogy ilyen irányú kedvtelését tapasztaljuk, bizonyára nem is utoljára. Eddigi legismertebb lejárató művelete a magyar feliratú helységnévtáblák eltávolításának elrendelése volt, amiről a köztársasági elnök is mint ostobaságnak beillő cselekedetről szólt. A Lexa-szindróma terjedésére vall, hogy a köztársasági elnöknek ezt a megjegyzését Hofbauer miniszter sem tudta ellentámadás nélkül megemészteni. Megjegyzéseit viszont az elnöki iroda nem tűrhette szó nélkül, s a napokban közzétett állásfoglalásában többek közt megállapítja: Egy demokratikus államban nem szokás, hogy miniszter nyilvánosan véleményezze az államfő cselekedeteit és döntéseit, hogy bíráló vagy alaptalan megjegyzéseket tegyen az elnök közeli munkatársainak kiválasztására. A köztársasági elnök munkatársainak kiválasztásakor nem vizsgálta azok politikai hovatartozását, s nem erre volt tekintettel, amikor kinevezésükről döntött. Hofbauer miniszter téved, amikor azt állítja, hogy az államfő tanácsadóinak gyakorlatilag egész csapata az ellenzéki pártokból és mozgalmakból került ki. A valóság az, hogy közülük heten a DSZM, hatan az SZNP és csak négyen ellenzéki pártok vagy mozgalmak tagjai. Az elnök többi közeli munkatársa pártonkívüli. Hofbauer úr azt is mondta, hogy a kiegészített kormány tagjainak jegyzékét háromszor konzultálták az államfővel, és ő a személyi változásokat mindannyiszor jóváhagyta. Az elnöki iroda ismételten hangsúlyozza, hogy a köztársasági elnök az előterjesztett javaslatokat en bloc nem helyeselte és nem hagyta jóvá. A miniszter úr megfontolhatná, mit hoz nyilvánosságra, hogy téves információival ne keltsen bizalmatlanságot az elnöki iroda, az államfő és következésképpen — külföldön — Szlovákia iránt, figyelmeztet az állásfoglalás. Egy bíróra 60 ügy jut havonta Az immár koalíciós kormány múlt heti keddi ülésén többek közt megtárgyalta a bíróságok stabilizálásának koncepcióját. Az igazságszolgáltatás az igazságügyi tárca vezetője, Katarina Tóthová szerint elkerülte az összeomlást, de a bíróságok még mindig túlterheltek. Egy bíróra havonta több mint 60 ügy jut átlagosan, beleszámítva nemcsak a büntetőjogi, hanem a kereskedelmi és a polgári ügyeket is, amelyeknek száma együttesen 200 százalékkal nőtt 1989 óta. Büntetőjogi ügyekben a bírósági eljárás időtartama nálunk jobb az európai átlagnál, viszont a többi esetében hosszabb. A tárca kérésére a kormány 10 millió koronát utalt át saját tartalékából a kötelező jogvédelem kiadásaira. Személyi ügyben is hozott elöntést a kormány: Rudolf Autnert a pénzügyminisztérium államtitkárává nevezte ki. Mindössze 33 éves, és a nagyszombati takarékpénztár igazgatójának tanácsadói munkaköréből emelték az államtitkári bársonyszékbe. Csütörtökön rendkívüli ülést is tartott a kormány. A jövő évi állami költségvetés javaslatáról tárgyalt, a kiadott rövid közlemény szerint azzal az eredménnyel, hogy a tervezeten a pénzügyminisztériumnak még dolgoznia kell. Duray Miklós nem követel pénzbüntetést Lapunban is hírt adtunk róla (9. szám), hogy egy elvakult maticás civilizált közösségben minősíthetetlen átkozódást jelentetett meg hirdetésként Duray Miklós ellen a Matica slovenská hetilapjában, a Slovenské národné novinyban. Duray Miklós az üggyel kapcsolatban a legfőbb ügyészséghez fordult. Ludovít Krúpa, a legfőbb ügyész helyettese az Együttélés elnökének írt levelében megerősíti: „Tartalmában a fürdetés átlépte a polgári illendőség határát. Egyetlen demokratikus társadalomban sem engedhető meg, hogy valaki egy másik állampolgárról durva, vulgáris véleményt mondjon nyilvánosan, és elátkozza azért, mert közéleti tevékenységet fejt ki. Ha ez megtörténik, az ilyen tettet erkölcstelennek, etikátlannak, társadalmilag nemkívánatosnak kell értékelni. Jogilag azonban nem minősíthető a rágalmazás bűncselekményének. Ondrej Hubai azzal, hogy Önt nyilvánosan megsértette, a polgári együttélés ellen elkövetett kihágással gyanúsítható... Szándékomban áll felkérni a privigyei járási ügyészt, hogy az Ön keresetét adja át az illetékes körzeti hivatalnak, hogy mint kihágást tárgyalja. Ugyanígy fogok eljárni a Slovenské národné noviny ellen is, az ügyet Martinba teszik át." A maticás hetilap főszerkesztőjét szerdára idézték be a Turócszentmártoni Körzeti Hivatalba, de nem jelent meg, ezért az ügyet nem lehetett lezárni. Duray Miklós jogi képviselője azt követelte, hogy a hirdetés megjelentetését ne csak becsületsértésnek, hanem a polgári együttélés durva megsértésének is minősítsék. Duray Miklós ugyanakkor nem azt követeli, hogy a főszerkesztőt pénzbüntetéssel sújtsák, hanem hogy hatóságilag mondják ki: helytelen cselekedetről volt szó. Passzív a fizetési mérleg Az SZK Statisztikai Hivatalának legújabb adatai szerint Szlovákia idei fizetési mérlege augusztus végén 2,5 milliárcf korona hiányt mutatott. A hiány még nagyobb lenne, ha Csehország viszonylatában nem értünk volna el 3,9 milliárdos többletet. Legtöbbel, 14 milliárd koronával a volt Szovjetunió utódállamainak tartozunk, főleg a kőolajért. Szlovákia kivitelének az említett időszakban 107,2, behozatalának 109,7 milliárd korona volt az értéke. Az átlagkereset a januári 4719 koronáról szeptember végéig 5428 koronára emelkedett, de reálértéke közben 11 %-kal csökkent. Az egy főre jutó átlagjövedelem 3060 korona havonta, de ennek közel 50 %-át a szociális juttatások teszik ki. A harmadik negyedévben 0,9 %-kal nőtt a foglalkoztatás, de növekedett a munkanélküliség is, októberben 1,6 %-kal. Október végén a munkanélküliek száma 351 600 volt; a munkaképes lakosság 13,8 %-ának nem volt állása. Közülük 124 200-an kaptak munkanélküli-segélyt (35,3 %). Mintegy százezerre tehető azoknak a száma, akik egy évnél hosszabb ideje állástalanok. A munkaügyi hivatalokban 8300 betöltetlen munkahelyről tudtak. A kábítószer-csempészet útján Rendőrségi sajtótájékoztatón hallott tény: Szlovákia egyik szakasza lett annak a csempészútnak, amelyen a kábítószer Törökországból Nyugat-Európába vándorol. A kábítószer-kereskedelem méretei évről évre nőnek. Tavalyelőtt 40, tavaly 100, -wHiti már 140 esetben találtak és foglaltak le Szlovákiában kábítószert (az • -> i-q heroin, 1,5 kg kokain, 0,27 kg hasis, a külföldi csempészésben már szlovák 'jcban 4, Ausztriában 3, Svédországogcsempészet nemzetközileg szervetemzetközinek kell lennie. A szlovák eivel folytat együttműködést a nálunk jkedelem üldözésében. (sz) A parlament huszonnegyedik ülése (Folytatás az 1. oldalról) Délután az Indiagate néven közismert ügyről számolt be FrantiSek Gaulieder (DSZM), az ügy vizsgálatára kijelölt bizottság elnöke. Ennek a bizottságnak tagja Fehér Miklós (Együttélés) is, akit a vizsgálat eddigi eredményeiről kérdeztünk: — Bizottságunk tulajdonképpen azért alakult meg, hogy kivizsgálja a föderáció által ránk maradt követelés sorsát, amelyet a pénzügyminiszter úr úgy oldott meg, hogy megbízott egy vállalatot, a 800 milliós nagyságrendű üzlet lebonyolításával. Egyelőre semmi érdemlegeset nem tudtunk meg. A pénzügyminiszter úr beismerte, hogy a vállalat kiválasztásánál személyes tapasztalataira támaszkodott, és nem írt ki semmilyen pályázatot. Mi megállapítottuk, hogy nem tartották be az ilyen esetekre érvényes előírásokat. A pénzügyminiszter azzal védekezett, hogy ezeket az előírásokat a szlovák pénzügyminisztérium nem vette át a szövetségitől. A probléma ott van, hogy ha elfogadjuk a pénzügyminiszter nézetét, miszerint előírások nem léteznek, akkor nem léteznek olyan szabályok sem, amelyeket meg lehet sérteni. Ennek ellenére a bizottságnak az a nézete, hogy vannak bizonyos általánosan elfogadott üzleti szabályok, szokások, amelyeket ildomos betartani. Bizottságunk egyre gyakrabban ülésezik, több minisztérium felelős munkatársait fogjuk meghallgatni. Szeretnénk, ha legkésőbb március elejére pontot tehetnénk az ügy végére és a parlamentet is tájékoztatni tudnánk az eredményekről. A pénteki nap az interpellációk napja volt a parlamentben. A felszólaló képviselők, elsősorban az ellenzékiek, főként társadalmunk szociális és egészségügyi problémáival, az óriási méreteket öltő munkanélküliséggel foglalkoztak. Az interpellációkat. Érdekes módon a teremben sohasem az a miniszter volt jelen, akihez az interpelláció szólt. Bibiána Guldanová (DBP) egy olyan falut említett (Prakovce), ahol a munkaképes lakosság 75 százaléka lett munkanélküli az ottani fegyvergyár leépítésével. Egyúttal felszólította a kormányt, tegyen lépéseket, mert a faluban igen feszült a helyzet, az emberek letargikus lelki állapotban élnek, és a bűnözés is igen nagy méreteket ölt. Komlósy Zsolt (Együttélés) azt kifogásolta, hogy a rimaszombati Srobár utcai alapiskola igazgatójának kiválasztására nem pályázat útján került sor. Viera Danielová (független) a Bánfai Járási Hivatal elöljárónőjének leváltását nehezményezte. Szerinte a járásért oly sokat tevő elöljárónő elmozdításának hátterében politikai motívum állt, nevezetesen az, hogy a hölgy nem volt semmilyen politikai párt tagja. Ahogy ez már a szlovák parlamentben lenni szokott, ezúttal is elszabadultak a nacionalista indulatok. Köteles László (Együttélés) felszólalásában megkérdezte, miért nem nyitottak magyar nyelvű osztályt a rozsnyói egészségügyi szakosító iskolában. Roman Kováé kormányfőhelyettes szerint az ilyen szakiskolák célja, hogy a diákok a szakmai tudást sajátítsanak el, és itt elengedhetetlenül szükséges a szlovák szakterminológia ismerete. Apró, nacionalista felhangú hozzászólásokkal többen is hangsúlyozták a képviselők közül, hogy az államnyelv tökéletes ismerete minden állampolgár számára nélkülözhetetlen. Dobos László (Együttélés) nehezményezte, hogy nem megfelelő a nemzeti kisebbségek részvétele a végrehajtó hatalomban. A minisztériumokban nagyon kevés a magyar nemzetiségű munkatárs. Elmondása szerint a múlt rendszerben ezen a téren jobb volt a helyzet, hiszen a kormánynak is voltak magyar tagjai, a parlamentnek volt magyar alelnöke. (A témával kapcsolatos írásunk lapunk 1 -4. oldalán található.) Néhány képviselő gúnyos megjegyzésére reagálva kijelentette, ha a magyar képviselőket a jövőben is hibáztatni fogják szlováknyelv-használatuk esetleges hiányosságaiért, tolmácsot fognak hozni, amihez az alkotmány értelmében joguk van. A parlament 24. ülése pénteken ért véget. * * * A szlovák nemzeti tanács épületében, az ülés zárónapján nem mindennapi eseményre került sor. Képviselők adtak vért. Összesen huszonnyolcán vettek részt a humánus akcióban. Előtte való nap ingyenes vérnyomásmérés zajlott az épületben a képviselők és az újságírók részére. (vida) Az első számonkérés Pénteken az Együttélés irodájában Walter Schwimmer, az Európa Tanács ausztriai képviselője találkozott a mozgalom vezetőivel. Walter Schwimmer egyike azoknak, akik Szlovákia európa tanácsi felvétele előtt rapportőrként Szlovákiában jártak, és jelentést készítettek arról, hogyan teljesíti Szlovákia az Európa Tanácsba való felvétel feltételeit. Mint ismeretes, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által jóváhagyott zárójelentésben olyan ajánlásokat fogalmaztak meg, amelyek elsősorban a nemzeti kisebbségek joghelyzetének javítását tűzik Szlovákia elé, egyben elhatározták, hogy a kötelezettségvállalások teljesítését az ET két bizottsága rendszeresen ellenőrzi és arról hat hónaponként beszámol a közgyűlésnek. A felvétel óta már közel fél év telt el, az első ellenőrzés tehát most esedékes. Az Európa Tanács Walter Schwimmen küldte, hogy mérje fel Szlovákiában a változásokat. Először a két magyar parlamenti politikai mozgalom, az Együttélés és az MKDM politikusaihoz fordult, akiknél a nemzetiségi iskolaügyről és a közigazgatás területi átszervezését érintő kérdésekről érdeklődött. Találkozott még Ivan GaSparovié-csal, a parlament elnökével. A tapasztalatairól nagyon szűkszavúan nyilatkozott. A magyar választók érdekeit képviselő pártok tájékoztatásából arról értesülhetett, hogy az elmúlt hónapok alatt semmilyen pozitív változás nem történt, sőt, szlovák politikai körökben többször nyíltan megkérdőjelezték az Európa Tanács ajánlásainak jogosságát. (P. E.) Kerekasztal az autonómiáról A Friedrich Naumann Alapítvány, az IVSOM Alapítvány és a Szabad Demokraták Szövetsége november 18-20-án Autonómia Konferenciát tartott Budapesten. A konferencia kerekasztal-beszélgetések formájában foglalkozott a Románia, a volt Jugoszlávia, Ukrajna és Szlovákia területén számbeli kisebbségben élő magyar nemzeti közösségek autonómiával kapcsolatos elképzeléseivel, valamint a bulgáriai, csehországi és litvániai kisebbségi problémákkal. A konferencián az Együttélést Batta Attila, az intézőbizottság tagja és Gyuricsek Piroska az országos tanács tagja képviselte. A vitaindító előadás után a kerekasztal-beszélgetést vezető Szarka László, az MTA tudományos kutatója, az Együttélést legnagyobb és legjelentősebb szlovákiai magyar politikai szubjektumként értékelve Gyuricsek Piroskának adta meg a szót, aki vázolta az Együttélés nemzeti és etnikai közösségek alkotmányos jogállásának rendezésével kapcsolatos elképzeléseit. Többek között rámutatott arra, hogy Szlovákia déli részén, összefüggő területen összesen 523 település van, ahol magyarok élnek. Ezek közül 429 településen a magyar lakosság számaránya meghaladja az 50 százalékot, tehát abszolút többségben van, 8 településen a magyar lakosság relatív többségben, míg a fentmaradó településeken kisebbségben él. Az Együttélés ezért a dél-tiroli vagy a katalán autonómia mintájában látja a kérdés megoldásának igazán megnyugtató módját. Kiemelte, hogy a kérdés ilyen módon való rendezését a szlovákiai viszonyok közt, az Együttélés a többségi szlovák nemzet és a számbeli kisebbségben élő nemzeti és etnikai közösségek közt kialakítandó egyenjogú és egyenrangú társnemzeti viszonyára építi.-ka-Nem értjük egymást (Folytatás az 1. oldalról) „Értnetetlen — írja aztán válaszlevelében Kováé miniszterelnök-helyettes —, hogy állásfoglalásukban a kormány és a Szlovák Köztársaság lakossága semmilyen pozitív tettéről és aktivitásáról nem tesznek említést a nemzetiségi kisebbségek viszonylatában. Csak konfrontációról beszélnek tények nélkül, és követeléseket mondanak ki olyan öszszeíüggésben, amely nem feltétele a megfontolt párbeszédnek, a közös nyelvnek és a megegyezésnek. Ez az Önök állásfoglalás formájában írt levele egyértelmű bizonyítéka annak, hogy nem az SZK kormánya, hanem a Csallóköz városainak és falvainak némely képviselője akarja meghatározni a légkör feszültségét a Szlovák Köztársaságnak ezen a területén. A mi ismereteink, akárcsak a független nemzetközi intézmények szakértőinek nézetei, akik vizsgálták a nemzetiségi kisebbségek helyzetét a Szlovák Köztársaságban, arról szólnak, hogy a Dél-Szlovákia városaiban és falvaiban lakó emberek békességben élnek, kölcsönösen jó a viszonyuk a Szlovák Köztársaság lakosságával, s ha az igazságnak megfelelően, torzítás nélkül tájékoztatják őket az SZK kormányának szándékairól és tetteiről, a magyar nemzetiségű lakosok többnyire nem támogatják az ilyen, Önök által pertraktált nézetet. Ezért bátorkodom megkérni Önöket arra, hogy igaz, tárgyilagos és teljes információkat adjanak a Szlovák Köztársaság e része lakosságának. Törekvéseikben csak annak alapján várhatnak támogatást a lakosságtól, ha az igazságnak megfelelően fognak tájékoztatni a kormánynak a nemzetiségi kisebbségekkel kapcsolatos politikájáról és gyakorlati lépéseiről. Különben annak a veszélynek teszik ki magukat, hogy olyan légkört alakítanak ki, amely nélkülözi a tárgyilagos alapot. Feltételezem, hogy teljes mértékben tudatosítják a felelősséget az ilyen eljárásért." A levél további része arról szól, hogy Szlovákia kormánya a kisebbségek megelégedésére oldja meg a nemzetiségi problémákat, amit az egyes nemzetiségek képviselői nyilvánosan elismernek és gyakran meg is köszönnek. Noha a magyar nemzetiségi kisebbségnek még az európai fejlődési irányzatokhoz viszonyítva is széles körű jogai vannak az anyanyelv használatában, a kultúrában, a tömegtájékoztatásban, az oktatásügyben és az önkormányzatokban, a magyar politikai pártok és mozgalmak egyes képviselői elégedetlenek. Az olyanfajta levelek, mint amilyen a szóban forgó állásfoglalás is, olyan politikai célok elérését nivatottak elősegíteni, amelyek összeegyeztethetetlenek Szlovákia lakosságának érdekeivel, beleértve a nemzetiségeket is. „Állásfoglalásuk elolvasása után az a benyomása támad az olvasónak, hogy a levelet nem a Szlovák Köztársaságból, hanem valahonnan máshonnan való községi polgármesterek írták. Az állásfoglalás némely aláírói teljesen elfelejtették, hogy olyan falvak és városok élén állnak, ahol nem csak magyar nemzetiségű lakosok élnek. Az Önök állásfoglalásában említés sincs arról, hogyan akarják a problémákat minden lakossal, tehát a szlovákokkal is együtt úgy megoldani, hogy az ott élők közül senkit se érjen sérelem, hogy mindenki jogai egyformán biztosítva legyenek. Az Önök állásfoglalása az ilyen szándéknak nem bizonyítéka." Meg kell találni a közös nyelvet Kováé miniszterelnök-helyettes válaszlevele önmagáért beszél. Ahogy ő nem lelt pozitívumra a csallóközi polgármesterek állásfoglalásában, ők sem találnak ilyet levelében. Mintha ki-ki mással és másról beszélne. így még azok sem tudnak szót érteni, akiket a körülmények erre kényszerítenek. Nálunk a körülmények már kényszerítő erejűek, s aki a másik véleményének figyelmen kívül hagyásával csak a magáét szajkózza, annak a konfliktussal fenyegető többségi-kisebbségi viszony rendezésétől távol kellene tartania maát. Mert makacs szűkkeblűségével, ajthatatlanságával csak olajat önt a tűzre. A kiegyezés felé vezető útra kell végre rálépni. Ez most a politikusok dolga. (szó)
