Szabad Újság, 1993. november (1. évfolyam, 18-21. szám)

1993-11-17 / 20. szám

10 SZABAD ÚJSÁG 1993. november 17. i# r A PQ7FJW/I FI Peter Sykora Bevezetés a szlovák nemzet mitológiájába (4) Borravalórekord Rekordösszegű borravalót adott a dús­gazdag brunei szultán az őt öt napig vendégül látó ciprusi szálloda személy­zetének. Hassanal Bolkiah, aki a Nem­zetközösség csúcsértekezletére érkezett a szigetországba, százhetvenezer dollár­ral honorálta a hotelalkalmazottak igye­kezetét. A szultán az összeget a követ­kező üzenettel küldte el a limasszoli szálloda igazgatójának: „Köszönök min­dent, s hálám jeléül fogadják el ezt a kis csekélységet". Woody Allent felmentették Nem bizonyosodtak be a vádak, hogy Woody Allen szexuálisan zaklatta volna örökbefogadott lányát. A hatósági véle­ményt az illetékesek levélben juttatták el a neves rendezőhöz. A hivatalos eljárásra azért került sor, mert az 57 esztendős filmkészítő volt élettársa, Mia Farrow azt állította, hogy amikor Allen tavaly augusztusban egy hétvégét bridgewateri házában töltött, molesztálta nyolcéves adoptált kislányu­kat. Az orvosi vizsgálat azonban nem igazolta a vádat — írta az AP hírügy­nökség. A művészpár tavaly, 12 évi e­­gyüttélés után szakított egymással, ami­dőn Farrow tudomást szerzett arról, hogy Alennek viszonya van legidősebb, 22 éves fogadott lányukkal. Azóta szüntelen dúl a nagy nyilvánosság előtt zajló háborúság. A bűnösöket kivégzik Kínában rájár a rúd a korrupt funkcio­náriusokra. A napokban három magas rangú tartományi vezetőt végeztek ki, miután fény derült arra, hogy különbö­ző megvesztegetési ügyletekben vettek részt. A hivatalos hírügynökség szerint az ítéletek tökrözik Peking elkötelezett­ségét a korrupció felszámolására. Csiang Cö-min kommunista pártfő­titkár az országban egyre nagyobb mé­reteket öltő korrupciót egy „vírushoz” hasonlította, amely megdöntheti a kínai szocialista rendszert, és egy országos méretű korrupcióellenes kampányt ren­delt el. Ebben az évben eddig több mint ötezer párt- és kormánytisztségviselőt vádoltak korrupcióval, mindenekelőtt megvesztegetéssel és különböző pénza­lapok törvénytelen felhasználásával. A legtöbb esetben a bűncselekményeket „igen magas pozícióban" lévő szemé­lyek követték el. Ennek ellenére a ki­végzés mostanáig csak alacsonyabb rangú vezetőknek jutott osztályrészül. Cigaretta köhögés ellen Nikotin- és dohánymentes, gyógynö­vényekből készült cigaretta forgalmazá­sát kezdte meg a gyógyszertárakban és a gyógynövényszaküzletekben az NTB Hungary Bt. — jelentette az MTI. Az „egészséges” cigaretta magyarországi gyártását nem sikerült megszervezni, ezért Franciaországból importálják a terméket. Az NTB cigarettát alkotó gyógynövények válogatását és feldolgo­zását 15 éves kutatómunka előzte meg. A felhasznált füvek a népi gyógyászat­ból jól ismertek: asztmára, köhögésre és bronchitisre régóta használatosak. A cigaretta íze és aromája különbözik u­­gyan a megszokott márkákétól, de nem zavaró mértékben. Diana békülni akar A brit „királydráma” legújabb fordulata, hogy Diana walesi hercegnő békülni akar férjével. Károly trónörökössel, aki­től tavaly december óta, állítólag saját kezdeményezésére, különváltan él. A hercegnő úgy véli, nyugodtan él­hetnének egy fedél alatt, habár talán nem ugyanazon az emeleten — közölte a Sunday Express című brit lap. Az újság szerint azonban Károly, felső tíze­zerbeli támogatói és a Buckingham-pa­­lotai udvartartás nagy része nem akar hallani semmiféle békülésről Diana fel­tételei szerint, mert az ártana Károly te­kintélyének. Ezek az erők szembeszáll­nak II. Erzsébet királynővel is, aki titkon a békülést támogatja. A családi játszma tétje a nemzet szí­ve. A különélés tavalyi bejelentése után a britek többsége Dianának adott iga­zat, elhivén a pletykákat arról, hogy a trónörökös rossz férj és rossz apa, és nem is igazi „királyi anyag”. Azóta vi­szont Diana mindinkább háttérbe szo­rul, nem utolsósorban azért, mert a Buckingham-palotai udvaroncok nyo­mására a lapok és a magazinok egyre kevesebbet írnak róla. A brit kormány állítólag pártfogolja Dianát, mert szépségét és báját „nem­zeti vagyonnak” tartja, főleg a kül­­kapcsolatokban. Sztálin íróáldozatai A svájci Neue Zürcher Zeitung a na­pokban ismertette Vitalij Snetalinszkij Berlinben tartott előadását. Az 55 éves neves orosz író a KGB nemrég meg­nyílt titkos levéltárában végzett kutatá­sainak eredményéről beszélt. Senta­­linszkij annak a csoportnak a vezetője, amely már 1988 óta szorgalmazza a sztálini terror összes íróáldozatának fel­kutatását, a titkosított anyagok nyilvá­nossá tételét. A sztálini terror idején kereken kéte­zer írót tartóztattak le, közülük ezeröt­­százan haltak meg a Szovjetunió kény­szermunkatáboraiban és börtöneiben. A legtöbb letartóztatás feljelentés vagy besúgás következtében történt. A levél­tári dokumentumok között igen sok ér­tékes irodalmi kéziratot is talált a kuta­tócsoport, amelyek létezéséről eddig még a szakemberek sem tudtak. Az e­­gyik szenzáció, hogy megtalálták Mihail Bulgakov naplóját másolatban, az ere­detit egy házkutatás miatt az író eléget­te. A feljelentők és besúgók listáján sze­repel Alekszandr Fagyejev is, aki több éven át töltötte be a szovjet írószövet­ség elnöki tisztét. Energiaforrás a Holdról Néhány tonnányi hélium-3 elégséges lenne ahhoz, hogy a Föld energiagond­jai megoldódjanak — állítják a japán tu­dományos és technológiaügynökség szakemberei. Csak annyit kellene tenni, hogy ezt a gázt a Holdról kellő meny­­nyiségben lehozzák a Földre. A hélium-3 előnye, hogy „tiszta és hatékony” energiaforrás, a deutérium­atommal való nukleáris fúzió során ra­dioaktív elemek nem szabadulnak fel — közölte az ügynökség egyik igazgatója, aki szerint Japán évi áramszükségletét néhány kilogrammnyi hélium-3 fe­dezhetné. A Földön nincsen ilyen gáz, mert a Napból jövő elem a Föld légkö­réhez érve elég, a Holdon viszont nagy mennyiségben található: az ottani „készleteket” a tudósok egymillió tonna körüli mennyiségre becsülik. A japán szakértők szerint a jövő évszázad elejére a szigetországi rakéta­technológia elér olyan fejlettségi szintet, hogy távirányítási technológiával héli­­um-3-at lehessen gyűjteni a Holdon. Persze nemcsak a hélium-3 befogásán múlik a dolog. Több tudós kételkedik abban, hogy elég fejlett-e a tudomány a fúzió megvalósításához. — Túlságosan drága a holdbéli héliumbányászat ah­hoz, hogy kifizetődő legyen, nem is be­szélve arról, hogy a fúzióhoz rendkívül magas hőmérsékletet kellene előállítani. Japánban egyelőre inkább a deutérium és a tricium fúziójával kísérleteznek. 62 újságíró 1993-ban már 62 újságíró esett el a különböző krízisterületeken, frontokon, utcai összetűzések során, Szomáliától Bosznia-Hercegovináig, Grúziától Gua­temaláig. Csak az 1991 júniusa óta tar­tó esztelen balkáni öldöklés során 37 újságíró halt meg. A horrorstatisztika még egy elgondolkodtató adatot tartal­maz: az áldozatul esett újságírók majd fele szabadfoglalkozású, azaz megbízás­ra dolgozó, ún. külsős. „Ezredvégi cowboy”, aki kénytelen vállalni a leg­szélsőségesebb helyzeteket is, akinek ott kell lennie a tűzvonalban, hogy a la­pok első oldalára kerülve megint elad­hassa a szolgálatait. Aki abból él, hogy túlél. Ha. (k.l.ny.) „... Nem egész két évszázaddal ezelőtt kezdtek minket nemzeti korlátok közé beskatulyázni...”, mondja Ladislav Ko­váé. A beskatulyázás szónak nemcsak a tudományos és művészvilágban van pe­joratív jelentése. Mindenki tudja, hogy „skatulyázás" nélkül nem lehet to­vábbhaladni — a valósággal nem mint oszthatatlan egésszel érintkezünk. A va­lóság azáltal válik számunkra világgá, hogy széttagoljuk, osztályozzuk, tehát fogalmakba „skatulyázzuk”, a saját ta­pasztalataink fogalmaiba. A kérdések kérdése azonban az, hogy „skatulyázá­sunk” a belső valóság tagozódásának a felfedése-e vagy inkább egy óriási téve­dés, a valóságnak a saját antropocentri­kus elképzeléseink szerinti erőszakos felparcellázása? Egy bizonyos: gondol­kodásunk és nyelvünk széttagolódott — „skatulyákban” gondolkodunk és beszé­lünk. Ezeket a skatulyákat fogalmaknak nevezzük. Az európai kultúrában évszá­zadok óta nem létezett fontosabb prob­léma, mint a fogalmak és a valóság vis­zonyának az értelmezése. S ugyancsak a fogalmak közti kapcsolatok értelme­zése, azoké a kapcsolatoké, amelyeket rendszerbe kell foglalni, miközben ez a rendszer nem más, mint a valóság logi­kájának a feltárása. S ha már Európá­ban vagyunk nem hagyhajtuk figyelmen kívül a fogalmak osztályozásának az alapelvét, amelynek felfedezése Ariszto­telész nevéhez fűződik: minden „skatu­lyát" valami közös kapcsol össze más skatulyákkal (genus proximum), s ez a kapcsolat egyedi, specifikus (diferentia specifica). A „skatulyázás” még mindig idősze­rű probléma, ezt nemrég a „legbeskatu­­lyázottabb” „skatulyázó” tudományág is tudatosította, a biológiai rendszertan. Ez a tudományág emberemlékezet óta azzal a dilemmával küszködik, hogy az olyan taxonomikus csoportok, mint a faj, nem, család, osztály stb. milyen mértékben hasznos kitalálása a biológu­soknak, milyen mértékben mondanak el annyit a biológiai realitásokról, mint a telefonkönyv a társadalmi problé­mákról. Természetesen a biológia tudo­mányának az egyik célkitűzése egy nem művi, hanem természetes biológiai rendszer kidolgozása. Nemrég még azt hittük, hogy alapvető vonásaiban a bio­lógia problémái immár megoldódtak. Mégis, a legnagyobb objektivitásra való törekvésünkben — a „skatulyázás”- fo­lyamán — a mai biológusok szerint nem lenne szabad csúszómászókról be­szélnünk, mivel csúszómászók nem lé­teznek. Másképp mondva — a kígyók, békák, teknócök nem alkotnak termé­szetes biológiai csoportot, amilyent akár a kétéltűek, madarak vagy az em­lősök. Sőt mi több, a realitások „átska­­tulyázása” teljesen megváltoztathatja az eredetről, a történelemről vallott eddigi nézeteinket. Ugyanazon alapelv alap­ján, amely szerint nem léteznek csúszó­mászók (ezt itt nem részletezhetem), nem haltak ki a dinoszauruszok, ugyan­is utódaik mindmáig élnek — madarak­nak nevezzük őket. (A madaraknak le­gitim joguk lenne, hogy magukénak mondják a dinoszauruszok történelmét!) Naivan úgy véljük, hogy bizonyos „ska­­tulyázási” rendszer elfogadásában az igazság a döntő, tehát az, hogy a reali­tásoknak inkább megfelel, mint a skatu­lyázási rendszerek, s a felvilágosodás hagyományaihoz hű oktatási rend­szerünk továbbra is így indoktrinál min­ket. A valóság azonban más. Thomas Kuhn amerikai tudománytörténész rá­mutatott, hogy egyik vagy másik para­digma elfogadásánál „szubjektív”, az adott pillanatban a társadalomban ural­kodó pszichológiai tényezők döntenek. Kopernikusz heliocentrikus rendszerét azért nem fogadták el, mert inkább megfelelt a kor társadalmi szellemének — a reneszánsznak — a Ptolemaiosz­­féle geocentrikus modell. Az az újplato­nizmus felé hajlott, s annak új jelképes naprendszere felé, amely felváltotta Arisztotelésznek a Földről mint a világ legtermészetesebb pontjáról alkotott el­képzelését. Mellesleg Ptolemaiosz mo­dellje pontosságban felülmúlta Kopemi­­kuszét. Kuhn szerint a termé­szettudományok történelme a tudo­mányos paradigmák cserélgetése a „ska­­tulyázási” rendszerek váltogatása által. A kultúra történelme a különböző ska­tulyázás! rendszerek felcserélődése (Mi­chel Foucault). Ebből kitűnik, hogy ma­gának a „skatulyázási” rendszernek a megváltoztatása alapvető módon befo­lyásolhatja a realitásszemléletünket, ami tulajdonképpen azonos magával a reali­tással, ezért elkerülhetetlenül az új rea­litás megfogalmazásához, s a régi meg­semmisüléséhez vezet. A szlávok „skatulyázási” rend­szerének ilyen változtatását (paradigma shift) hajtotta végre éppen százötven évvel ezelőtt a pozsonyi evangélikus lí­ceum fiatal tanára, és ezzel új realitáso­kat állapított meg. Az addig ismert négy törzs helyett tizenegy törzsbe so­rolta a szlávokat — nagyoroszokra, kis­­oroszokra, bolgárokra, szerbekre, hor­­vátokra, délkeleti szlávokra (szlovének­re), lengyelekre, csehekre, felső luzsi­­caiakra, alsó luzsicaiakra és észak-nyu­gati szlávokra osztva fel őket. Ezen utóbbiak a Felvidéken élnek, és szlová­koknak nevezik őket. S úgy, ahogy a biológiai rendszer „átskatulyázása” kö­vetkeztében megszűntek létezni a csú­szómászók, úgy Stúr új rendszerében is megszűnt a szlávok csehszlovák törzse. Bár ma minden kétséget kizáróan bi­zonyosnak tűnik, hogy a szlovák nyelv kialakulásának döntő és meghatározó szerepe volt a szlovák nemzet számára, több minden amellett tanúskodik, hogy maga Stúr a szlovák nyelvnek nem tu­lajdonított ilyen jelentőséget. Számára a szlovák nyelv mást jelentett — elsősor­ban politikai eszközt a felvidéki szlovák (szláv) nemesség megnyerésére. Stúr számára a felvidéki szlávság nemzeti öntudatosodásának a meghatározó eszköze nem a nyelv, hanem az újság volt. Stúr eredetileg úgy gondolta, hogy a lapok — hogyan másképp, mint a felvidéki szlávok hagyományos kultúr­nyelvén — csehül jelennek majd meg. Csakhogy a mi nemeseink egycsapásra a saját eredetük iránt kezdtek el érdek­lődni. Erre két tényező késztette őket. Az első az addig hivatalos latin nyelv magyarral történt felváltása, a másik Kossuthnak a kisnemesek megadóztatá­sát szorgalmazó programja, amely a legérzékenyebben érintette a kisneme­­seket. Ezért többen — főleg a turóciak — elhatározták, hogy támogatni fogják Stúmak a saját nyelven kiadott, saját újságot szorgalmazó követelését. A sa­ját nyelven természetesen a saját loká­lis nyelvjárásukat értették. A cseh nyelv a magyarok számára politikailag nem volt kívánatos, s a nemeseink sem kívánták, hogy politikailag telje­sen kiközösítsék őket a magyar állam­ból. Ezenkívül a cseh nyelv ismerete műveltséget feltételezett, s nemeseink­nél ez általában hiányzott. Másrészt a magyarok is tudatosították, hogy a cseh nyelv a felvidéki szlávságot kultúr­­nemzetté formálja, amely az évszázados cseh történelemre hivatkozhatna, és a­­mely — mihelyt az idő megérne rá — Magyarországon reális politikai erővé válhatna. Évtizedekkel később Milan Hodza a Stúréknál folytatott személyes levelezé­sét elemezve megállapítja: „... az irodal­mi szlovák nyelv az árvái Caplovic, a turóci Kosut, s ugyancsak a nyitrai Vie­­toris vezette nemességgel kötött egyez­ség eredményeként lép gyakorlatba”. Amikor bármelyik „skatulyázó” rend­szerben új entitást hozunk létre, a leg­fontosabbat is meg kell határoznunk — annak specifikus vonását, mégpedig úgy, hogy valamennyi közeli entitástól különbözzön. Stúr számára figyel­meztetés volt az orosz Bogyanszkij meg­látása, tehát kívülről jövő meglátás — az ilyen mindig könnyebben felfedezi azt a különlegeset, egyedit, amely a benti számára többnyire rejtve marad. Ez az egyedi és különleges Bogyanszkij szerint a felvidéki szlávság népdalaiban megnyilvánuló különös „idill”. Nem csoda, hogy Stúr egész lényével a szlo­vákságnak erre a színtiszta megnyilvá­nulására fordítja a figyelmét, és nem csoda, hogy Stúr követői a szlovák iro­dalom kánoni rangjára emelik a nép­dalt. Ha nem hirdet, lemarad? Kell a hírverés Ülök a televízió képernyője előtt, és fura dolgok jutnak az e­­szembe. Nézem a műsor közti „szünetölő” reklámokat, és gondolkodom... Egy csupamosoly, csókos szájú szépség az Ariel mosópor használatára biztat, mert — állítása szerint — sokkal jobb, hatékonyabb, mint a többi „hagyományos” mo­sópor. Csinos a kicsike, gyorsan megfőzött, meggyőzött, már indulnék is a boltba, amikor megtorpanok. A következő pillanatban ugyanis egy másik mosópor vá­sárlására ösztökél egy újabb két lábon járó „mosolycsekk." Azt mondja negédesen, ne tétovázzak, a Tix a legjobb, sok­kal többet ér, mint más, „hagyományos" készítmény. Ohó, álljunk csak meg egy pillanatra! Hogy is van ez? Ha a Tix a csúcs, akkor a többi, tehát az Ariel is, már csak má­sodosztály, „fapados” lehet? S mit szóljon ehhez a többi „ha­gyományos” gyártó cég, nem félnek, hogy lecsap rájuk mondjuk a „fehér óriás"? És ez még nem minden! Hasonló a helyzet ugyanis a fog­krémekkel, a ruhaöblítőkkel, a mosogatószerekkel, a hajsam­ponokkal vagy példának okáért a legkülönfélébb, csábosnál csábosabb fehémépek és deltásnál deltásabb, szívdöglesztő „bájgúnárok" kínálta női és férfi testápolókkal, illatszerekkel, kozmetikumokkal is. Lassan már a vízcsapból is reklám csorog, s akkor is lesz reklám a képernyőn, ha be sem kapcsolom a készüléket... A jó bornak, tartja népi bölcsességünk, nem kell cégér! Lehet, régen tényleg nem kellett. De most, amikor annyi már a bor, s ráadásul nem is mind készül szőlőből? Nos, meglehet, hogy A reklám jó ügyet is szolgálhat. (A szerző felvétele) a (valóban) jó bornak tényleg nem kell cégér, de mi legyen a többivel? Nos, ilyesmik jutottak eszembe a közelmúltban, amikor megnéztem Pozsonyban az Istropolis művelődési központban a Reklám, marketing ’93 néven meghirdetett nemzetközi szakkiállítást. A tárlaton látottak, hallottak alapján kiderült, egyre több szlovákiai cég, de főleg (magán)vállalkozó tudato­sította már, hogy jó reklám, körültekintő, alapos piacszerve­zés, piacbefolyásolás nélkül egyre nehezebb üzleti sikereket elérni. A szakma legjobbjainak bemutatkozásán a csúcstech­nikát felvonultató külföldieken kívül szép számmal megjelen­tek a hazai reklámkészítők is. A rendezvényre látogatók meggyőződhettek arról, milyen felszereléssel, milyen technikával lehet belevágni a reklámké­szítésbe, s melyek azok a belföldi cégek, amelyek márkát, ga­ranciát jelentenek a piacon. (zé-ell)

Next

/
Thumbnails
Contents