Szabad Újság, 1993. november (1. évfolyam, 18-21. szám)
1993-11-10 / 19. szám
1993. november 10. SZABAD ÚJSÁG 3 Az Európai Unió politikai álom vagy gazdasági korparancs? Tíznapos Maastricht csecsemője Lapunk megjelenésének időpontjában tíznapos az Európai Unió, amelynek létrehozásáról 1991 decemberében döntöttek Maastrichtban, s amelyet tíz hónappal az eredetileg meghatározott határidő után sikerült nyélbe ütni. A tíz hónapos késés viszonylag rövid idő, hiszen az eredeti elképzelés más viszonyok közt, más Európában született. Nem csoda, hogy a november elsején életbe lépett maastrichti szerződéshez olyan adalékokat fűztek, amelyek szerint az eredeti alapelveket az 1996. évi kormányközi konferencián módosíthatják, Nagy-Britannia és Dánia bizonyos kivételeket kapott. Nyugat-Európa egységesítésének sok az ellenzője a tagországokon belül, és több pont megvalósítását még az idő próbájára bízzák. EK-ból EU Az Európai Közösség a valóságban három közösségből áll (ezért is emlegetik) gyakran Európai Közösségek néven): az 1957. évi gazdasági közösségből, amely a Római Szerződés alapján jött létre, az Európai Atomenergia Közösségből, valamint az Európai Szén- és Acélipari Közösségből. Az Európai Unió ezekből a közösségekből nőtt ki, és több szakaszban valósul meg. Az első szakasz már valóság, ez év elejétől létre jött az egységes belső piac a tizenkettek országaiban. A második szakasz 1994. január elsejével kezdődik, és gazdasági, valamint valutaunió létrehozására irányul. A harmadik szakaszban, 1997- ben, legkésőbb pedig 1999-ben létrehozzák a közös valutát. A tizenkét állam polgárainak kettős állampolgárságuk lesz, egyszerre lesznek saját országuk és az Unió állampolgárai. A maastrichti szerződés szerint a tagországoknak közös lesz kül- és biztonságpolitikájuk. szorosabbá válik az együttműködés a belpolitikában és a bíróságok tevékenységében, összehangolják a bűnüldözést, a kábítószer elleni küzdelmet és a bevándorlási politikát. Amely bevándorlót az egyik tagország kiutasítja, azt a többiek sem fogadják be. Erősítik a „külső" határokat. Közös intézmények A maastrichti szerződés szerint számos közös intézmény jön létre az Unióban, így pl. a közös bank a németországi Frankfurtban lesz, a környezetvédelmi ügynökség Koppenhágában, a közművelődési alap Torinóban, az állategészségügyi felügyelőség Dublinben, a kábítószer-megfigyelés központja Lisszabonban, a gyógyszerügynökség Lon-Képzelt interjú Közép-Európáról Bili Clinton amerikai elnököt a Fehér Ház ovális szalonjában értük el képzeletben. Természetesen arról érdeklődtünk, hogyan gondolkodik a visegrádi felettébb laza csoportosulásról, amely erőltetett menetben szeretne a NATO-hoz csatlakozni. Elnök úr, olyan hírek kaptak lábra, hogy ön Prágába látogat januárban. Igaz ez? — Gondoltam, a NATO-csúcsra úgyis el kell mennem, hát megállók Prágában is. Eredetileg Visegrádra akartam menni, hogy találkozzak a visegrádiakkal, de azt mondják, ott most valami körgátat bontanak... Mit szeretne elmondani a visegrádiaknak? — Elsősorban azt, hogy ne kapkodjanak, legyenek türelemmel. A NATO-ba nem lehet csak úgy zsupsz beleugrani, és nyelvet óltögetni Jelcinre, jelcin bátyuskával jóba kell lennem. Nem mondom, Csehországban van fantázia... Miért éppen Csehországban? — Hát ott vannak a pilzeni Skoda Művek, nemi Egyszer már meg akartuk venni őket, de valahogy nem jött össze. Mit mond majd Meéiar szlovák kormányfőnek? — Az az a Metchyaar, aki amerikai katonákat akart a magyar határra? Hát erről le kell mondania, katonát nem adok. Ha már, akkor testőrséget az amerikai rabbiknak, ha Szlovákiába látogatnak, nehogy megverjék őket, mint Baruch Mayerst. A kisebbségi kérdést felveti? — Dehogy vetem! Majd ők vetik fel, én csak csitftgatom őket. A NATO-csúcson tolmácsolni fogja a visegrádiak véleményét? — Te jó ég! Az túl bonyolult lenne. Tudja mit, inkább majd a NATO- csúcs után megyek Prágába. V.C. donban, a belső piacokat összehangoló hivatal Madridban, a rendőrségi központ Hágában lesz, a munkavédelmi és egészségügyi központot Spanyolországba tervezik telepíteni. Mindezek az intézmények az Európai Parlament és a többi korábban is létező vezető testület mellett lényeges lépéseket jelentenek a nyugat-európai integráció teljessége felé. Az eredeti elképzelés szerint Nyugat-Európa valamiféle államszövetség fenne, egy föderáció, de ennek az álomnak a teljes megvalósulását az idő, a viszonyok alakulása határozza majd meg. jelenleg az Unió alakulásában a politikai akarat dominál, a gazdasági szükségszerűség még nem követel, illetve inkább akadályoz további lépéseket (recesszió). Politika és gazdaság Az olasz II Giornale című lap úgy véli, a legutóbbi EK csúcsértekezlet arra irányult, hogy a politikát helyezze előtérbe a gazdaság előtt. A The Sunday Timer angol lap szerint a maastrichti szerződés a politikai szervek hatáskörét növeli az ügyek intézésében, ami rossz, mert a gazdasági problémák megoldásának legjobb módja a politikusok távol tartása. Az ugyancsak brit The Sunday Telegraph figyelmeztet rá, hogy a gazdasági növekedés, a beruházások alakulása, az életszínvonal az EK tagállamaiban nem egyszer alacsonyabb, mint a kívül álló országokban, ahol nem érvényesül egységes akarat. A német Die Welt szerint a maastrichti szerződés életbe lépett ugyan, de egy egészen más Európában, mint amilyen az 1991. évi volt, amelyben a szerződést aláírták. A gazdasági válság olyan arányokat öltött, amilyenekre a szerződés megteremtői nem számítottak. A francia Le Figaro szerint a munkanélküliség kétségbe ejti az embereket, s most ráadásul még olyan érzés is hatalmába keríti őket, hogy mindenről fejük felett, a fellebbezés lehetősége nélkül döntenek. Az olasz La Repubbíica attól tart, hogy az Unió Németország hatalmát erősíti, ami a jövőben feszültséghez vezethet. A német General-Anzieger szerint egyetlen EK-tagállamban sincsenek meg a valutaunió feltételei, Luxemburg kivételével... Közép-Európa országaiban mégis azt mondjuk: bárcsak ott lennénk, legyen ez a legnagyobb gondunk. Miért? Mégsem álomkép A nyugat-európai sajtó kuvikolása ellenére az integráció folyamata előrelépett, az egységes Európa álma, a nem egymás kárára, hanem egymás javára alakuló nemzetközi közösség elképzelése közelebb került a megvalósuláshoz. Bennünket Közép-Kelet-Európában emlékeztet ugyan valamire a politika túltengése a gazdasági szükségszerűség fölött, és az egység fogalmát a „soha másképp" jelszó jegyében szoktuk meg a múltban mint csatíósállamok. A piacgazdaság fogalmaiban gondolkozó nyugat-európai közvélemény másként látja ezt. Nem véletlen, hogy a legfejlettebbek közé tartozó Svédország nagy eséllyel kopogtat az Unió ajtaján, hogy Ausztria, Finnország ugyancsak közeledik a tömörüléshez. Az Unió az eszmék, a kereskedelem, az emberek, a tőke és az áru szabad áramlását jelenti, ami tágabbra nyitja a tagországok gazdasága előtt a teret. Az egységes szabályok, minőségi előírások, törvényi feltételek — amit az Unió ellenzői bürokráciának szoktak nevezni — lehetőségeket jelentenek a gazdasági fejlődésnek. Melyik lemaradt ország ne vágyódna abba a közösségbe, amely évente 25 milliárd ECU-t fordít a közösségi alapokból az elmaradottabb tagországoknak, hogy lépést tarthassanak? Kiszámították, hogy a közép-európai államok csatlakozása esetén ez az összeg 60 milliárd ECU-re növekedne. Erre, persze jelenleg nincs fedezet, hiszen recesszió sújtja Nyugat-Európát is, és az egyesülés efső feladata — már most decemberben — a munkanélküliség mérséklése fesz. Európa jelenlegi helyzetét a szakadár törekvések jellemzik, természetesen főleg Keleten, de Nyugat-Európában is sokan tartanak attól, hogy az integrációra a reakció a felaprózódás lesz, s ezt már most, az egyesülés küszöbén hagoztatják. A nyugat-európai integráció életrevalóságát az biztosítja, hogy nem dogmákon, hanem rugalmas mechanizmusokon alapul. Hiszen az egykori Római Szerződésnek sem valósult meg majd negyven év alatt minden egyes pontja, mégis elvezetett az integráció mai fokára. Az idő és az új fejleményekhez való rugalmas igazodás mutatja majd meg az európai integráció új szakaszának előnyeit. B^TSY CéZA Egy hónap múlva választások Oroszországban Bonyolult demokrácia Oroszország gyors ütemben készül a decemberben esedékes választásokra. Rengeteg a párt, de alapjában véve két fő irányzat alakul ki — a demokrata és a konzervatív. A demokraták legnagyobb ereje a nemrég alakult Orosz Választás tömörülés, amelynek Jegor Gajdar miniszterelnök-helyettes az elnöke. Gajdar pártjának jelentős a népszerűsége, a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a választók 40 százalékának támogatását élvezi. Ez természetesen a választásokig még megváltozhat. Gajdar már most panaszkodik, hogy a demokratikus erők a bajban képesek összefogni, de a győzelem után széthúzás tapasztalható, sok a felesleges vita. Az ún. kommunista tömb ezzel szemben egységes, s az Orosz Kommunista Párt, amelynek élén Gennagyij Zjuganov áll, a közvélemény-kutatások listáján a második helyen van. A pártot a rendkívüli állapot idején betiltották, de most több más párttal együtt újra engedélyezték működését. Ismét megjelent a Pravda című napilap is. Továbbra is betiltottak maradtak az olyan pártok — összesen hat —, amelyek közvetlenül kiprovokálták a fegyveres felkelést, vagy részt vettek benne. Ilyen a Nemzeti Megmentési Front, az r Uj atomstratégia Les Aspin amerikai védelmi miniszter elrendelte, hogy alapvetően változtassák meg az USA 45 éves atomstratégiáját. Aspin kétféle veszélyt különböztet meg az atomfegyverek terén: 1. Oroszország, Ukrajna, Belorusszia és Kazahsztán, a volt Szovjetunió atomfegyverekkel rendelkező utódállamait, 2. az USA-val szemben ellenséges magatartást tanúsító néhány államot és terrorcsoportot, amelyek képesek atomfegyverhez jutni. Ez utóbbihoz tartozik Líbia vagy a KNDK. Aspin attól tart, hogy terrorcsoportok atomtölteteket képesek Orosz Kommunista Munkáspárt, a fasiszta Orosz Nemzeti Egység, a katonatisztek pártjai. Meglepő a közvéleménykutatásokban, hogy a harmadik helyre feltornászta megát Vlagyimir Zsirinovszkij Liberális-Demokrata Pártja, amely neve ellenére fasisztoid elemeket is tömörít. A reform lelkes híveinek, Anatolij Szobcsaknak és Konsztantyin Borovijnak a pártjai, nyilván a sokkterápia hatására, lemaradtak. Oroszországban 100 ezer aláírás kell ahhoz, hogy valakit felvegyenek a jelöltek listájára. (Érdekes, hogy a lefortovói börtönben ülő Konsztantyinov, a lázadás egyik fő szervezője is megszerezte egy szibériai körzetben a jelöltséghez szükséges aláírásokat). A veszély, hogy ismét egy reformokat akadályozó parlament jön létre Oroszországban, nem múlt el. Az elnöki mozgalom, az Orosz Választás azonban jó eséllyel indul. ÁDÁM PÉTER becsempészni az Egyesült Államokba, ahol felrobbanthatják őket, vagy zsarolásra használják fel. A volt Szovjetunióval szemben az atomstratégia alapja az elrettentés és a fegyverzetellenőrzés volt. Az esetleges új, atomfegyverrel felszerelt csoportokkal szemben azonban az elrettentés esélytelen. Az amerikai atomfegyverek célpontjai a volt Szovjetunióban vannak, de ez az ország már nem létezik. A többi atomfegyver birtoklójával szemben nem lehet atomrakétával küzdeni, s ez egészen új megközelítést követel. I.T. Nagyvilág Az elnök elindult a NATO felé Michal Kováé szlovák államfő múlt heti brüsszeli látogatása jelzés volt a világ felé: „Szlovákia biztonsági garanciáit hagyományos civilizációs közegében, a Nyugaton keresi", ahogy azt a szlovák elnök a NATO-tanács nagyköveti értekezletén kijelentette. Az elnök találkozott Manfred Wörner NATO-főtitkárral is, akinek kifejtette, hogy Szlovákia érdeke a szoros együttműködés a NATO-val és a Nyugat-Európai Unióval, mert ez jelentősen növelné a lehetséges beruházók biztonságérzetét és Szlovákia iránti bizalmát. Kováé támogatta a társult tagság gondolatát a nyugat-európai biztonságpolitikai intézményekben. Wörner a leendő társulásról, illetve a csatlakozásról semmi véglegeset nem mondott, kilátásba helyezte: a NATO bővítésének módjáról a januári brüsszeli csúcsértekezlet dönt. Az együttműködésről szólva hangoztatta, a partneri viszony lehetőség az észak-atlanti szövetség felé orientálódó államok számára, hogy tapasztalatokat szerezzenek, és képesek legyenek teljesíteni az esetleges NATO-tagság követelményeit és kötelezettségeit. Az elnöki látogatás Brüsszelben a nyugati elkötelezettséget ígérő szándék megkésett, de egyértelmű megnyilatkozása volt. A késedelemből — Szlovákia a négy visegrádi állam közül utolsónak kopogtatott a NATO kapuján — nem kell meszszemenő következtetéseket levonni, hiszen ennek az országnak állami önrendelkezése mindössze alig tart tíz hónapnál hosszabb ideje. A „próbaidő" alig kezdődött el, Szlovákiának tehát még lehetősége van bebizonyítani, hogy képes eleget tenni a nemzetközi követelményeknek, s nemcsak ígéri azok teljesítését. Moravcík az Európa Tanácsban Jozef Moravfík szlovák külügyminiszter Strassbourgban az Európa Tanács miniszteri bizottságának ülésén mondott beszédében éreztette, hogy Szlovákia a Nyugaton kétkedéssel szemlélt kisebbségi politikáját hajlandó alávetni az európai normáknak, sőt, felajánlotta, hogy Pozsonyban tanácskozzon a nemzeti kisebbségek jogainak védelmével foglalkozó bizottság. Ez ígéretesen hangzik, de egyben azt is jelenti, hogy Szlovákia kormánya korainak tartja a Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter által javasolt eljárást, vagyis kétoldalú szerződések megkötését a kisebbségvédelemről, úgy, ahogyan azt magyar—ukrán viszonylatban megvalósították. A magyar javaslat ellenzésében jellemzően Moravéíkhoz csatlakozott az ülésen Teodor Malescanu román külügyminiszter is. Ez önmagában is sejteti, hogyan szeretné Románia és Szlovákia megvalósítani az európai követelményrendszerhez való igazodást: időt nyerni, elodázni, bizottsági vitatkozások útvesztőjébe bonyolítani a kérdést. Az ilyen hozzáállás további hátulütője, hogy a nyugat-európai nemzetiségi követelményrendszerre nem jellemző a nagyszámú, összefüggő területen élő nemzeti kisebbségek problémája. Abban reménykedik talán Románia és Szlovákia, hogy országaikban a „gastarbeiterekkel" való bánásmód normáihoz igazíthatják majd nemzetiségi politikájukat? Ismét egy tűzszünet... Kelet-Szlavóniában vasárnap déltől érvényes a tűzszünet, amelyet Docsak horvát tábornok kötött meg a kelet-szlavóniai szerb csapatok vezetőjével, Szladojeviccsel. A megállapodás a krajinai szerbek és a horvát haderő között két nappal azután jött létre, hogy Oslóban megszakadtak a békéltető tárgyalások a két fél között. A krajinai szerbek, mint ismeretes, Horvátországnak majdnem egyharmadán egyoldalúan kikiáltották az ún. Krajinai Szerb Köztársaságot. A katonák közti megállapodás lehetővé teheti, hogy felújítsák az oslói tárgyalásokat. Tudjman horvát elnök felajánlotta a horvátországi szerbeknek a kulturális autonómiát. Orosz tengerészgyalogosok Grúziában A grúz kormánycsapatok által visszafoglalt fekete-tengeri Poti kikötővárosban a múlt héten partra szállt az orosz tengerészgyalogság első kétszáz katonája. A fekete-tengeri flotta kilenc hajóján háromezer orosz tengerészgyalogos érkezett Grúziába, hogy „megvédje a Poti-Tbiliszi vasútvonalat". Valójában az orosz jelenlét óriási segítséget jelent a grúz kormánycsapatoknak, nem véletlen, hogy offenzívájuk a már majdnem Tbiliszi közelébe ért lázadó „zviadistákat" minden fronton viszszaverte. Zviad Gamszahurdia elűzött grúz elnök csapatai szétszóródtak. Zugdidit a kormánycsapatok elfoglalták. Gamszahurdia utolsó bástyájának eleste azt jelenti, hogy elzárták a felkelők utánpótlási útvonalait Abházia és Észak-Kaukázus s főleg Csecsenföld felé. Sevardnadze a felesleges vérontás elkerülése érdekében megadásra szólította fel a felkelőket. Kurd terrorhullám A török nemzetiségi politika által sarokba szorított kurdok nemzetközi színtérre vitték önállósági törekvéseiket, sajnos, egy terrorhullám formájában. Törökellenes robbantásokat hajtottak végre London, Koppenhága, Bécs és Bern török érdekeltségű intézményeiben. Az első jelentések szerint egy ember életét vesztette, és többen megsebesültek. A robbantássorozat nyilván válasz volt az ankarai diplomácia azon lépésére, hogy a szomszédos államok ne fogadják be a Törökországból menekülő kurdokat. Az elmenekült kurdok ugyanis a PKK, a Kurd Dolgozók Pártjának vezetésével Szíriái, iráni, iraki és örményországi támaszpontokon szereznek kiképzést. Törökország már többször kérte az említett államokat, ne segítsék tovább a kurd terroristákat. Fenyegetőző fundamentalisták Algériában az iszlám fundamentalisták a múlt héten felhívást intéztek az országban tartózkodó franciákhoz, hogy egy hónapon belül hagyják el Algériát, különben megölik őket. Múlt vasárnap, mint ismeretes, elrabolták Michéle Thénevont asszonyt, a francia konzulátus munkatársát és két további franciát. Miután a helyi rendőrség tanácstalannak bizonyult, a francia titkosszolgálatnak sikerült beférkőznie az emberrablók bizalmába, és lehetővé tette három francia túsz szabadon bocsátását, illetve kiszabadítását. A fundamentalisták fenyegetése szerint halál vár mindazon franciákra, akik egy hónap múlva még mindig Algériában lesznek, s a terroristák azt is hozzátették: „Nem lesznek túszok és véresebb lesz, mint Egyiptomban volt". A francia külügyminisztérium csökkentette algériai képviseletének létszámát. r Uj orosz katonai doktrína Gracsov orosz védelmi miniszter a múlt héten ismertette országa új katonai doktrínáját. Az új megfogalmazás szerint az orosz haderő szükség esetén a belügyminisztériumi alakulatok segítségére siethet, tehát belső zavargások esetében is bevethető. Oroszország Gracsov szerint egyetlen államot sem tekint ellenségének, s haderőit kizárólag védelemre használhatja. Az atomfegyvereket a doktrína elrettentő eszköznek tartja, nem pedig hadműveleti fegyvernek. Gracsov szerint az atomfegyver bevetése csak két esetben elképzelhető: ha Oroszországot atomhatalom szövetségese támadja meg, és ha a támadó atomhatalommal együttműködve jár el. Az új doktrína a fő hangsúlyt a FÁK tagállamaival való együttműködésre helyezi, de megemlíti a közép- és kelet-európai államokkal szorgalmazott együttműködést is. IVÁN TIBOR hírszemléje
