Szabad Újság, 1993. november (1. évfolyam, 18-21. szám)

1993-11-10 / 19. szám

2 SZABAD ÚJSÁG 1993. november 10. Itthon A csemegézésnél több kellene Amióta a Balladur-terv napvilágot látott, a franciák európai kapcsolatainak legfon­tosabb témája lett. Nem is ok nélkül .hiszen francia kezdeményezésről van szó, és a tét Európa stabilitása, a délszlávhoz hasonló konfliktusok megelőzése. Alain Lamassour európai ügyekben illetékes francia miniszter múlt heti pozsonyi látoga­tásának elsődleges célja ugyancsak az volt, hogy megtudakolja, Szlovákia vezető politikusai miként vélekednek a francia miniszterelnök stabilitási elképzeléseiről, mi az, amit hajlandók elfogadni belőlük. A szlovák válasz számunkra, itt élő ma­gyarok számára nem volt meglepő. Stabilitási szerződést igen, ha benne lesz a határok megváltoztathatatlansága, és nem lesz benne szó a nemzeti kisebbségek kollektív jogairól. Igaz, Meóiar kormányelnök újságírók előtt tett kijelentésében némi alkura is hajlandóságot mutatott, mondván: először vezessék be a kisebbsé­gek kollektív jogait Franciaországban, azután majd nálunk is megtesszük. Újabb bizonyítéka annak, hogy Szlovákiában nem lesz több joga a magyar és a többi kisebbségnek, amíg az európai megegyezés kényszerítő ereje jobb belátásra nem bírja az ország vezetőit. Pedig csemegézés helyett akár úttörő szerepet is vállalhat­nának, vagy akár a legjobb példákat (finn, dél-tiroli stb.) is követhetnék. Nyugdíjemelés nagyon szerényen A kormány (még nem a koalíciós, ahogy előző számunkban feltételeztük) végre elfogadta az idei második nyugdíjemelésről szóló törvényjavaslatot, amely decem­ber elsején lép majd hatályba, ha a parlament megszavazza. A régebbi jogszabá­lyok szerint akkor esedékes a nyugdíjak arányos emelése, ha az átlagkeresetek több mint 5%-kal nőnek. Már a második negyedévben 9,5%-kal növekedtek az átlag­bérek (4656-ról 5095 koronára), így a mostani 6%-os nyugdíjemelés kicsit megké­sett, valószínűleg azért, hogy valamivel enyhébbek legyenek a pénzügyminiszter súlyos gondjai. A 6%-os emeléssel párhuzamosan a március 1 -je után meghatáro­zott nyugdíjak külön is emelkednek majd, összeghatárok szerint fokozatosan 25— 1%-kal (az 1000 koronáig terjedő nyugdíjak 25, az 1001—1500 közöttiek 20, az 1501—1700 közöttiek 16, az 1701—1900 közöttiek 13, az 1901—2000 közöttiek 10, a 2001—2200 közöttiek 8..., a 2700—3000 közöttiek 1%-kal). Ez az intézke­dés a korábbi emelések során keletkezett aránytalanságokat szünteti meg. A kor­mány az özvegyi nyugdíjat 920 koronára, a szociális nyugdíj felső határát 3510 koronára, a maximális nyugdíj felső határát pedig 4350 koronára javasolja emelni. Az árvajáradékot 3%-kal. Múlt heti ülésén a kormány négy vállalat privatizációs tervezetét is jóváhagyta (Losonci Húsipar, Lévai Pékségek és Cukrászdák, Pozsonyi Nyomdák, Pozsonyi Kavics- és Homokkitermelő). Ezek 31 további szlovákiai vállalattal együtt kerültek át az első privatizációs hullámból a másodikba. Szeptemberi infláció: 2,4% Az SZK Statisztikai Hivatalának jelentése szerint Szlovákia idei ipari termelésének értéke szeptember végéig 251,6 milliárd korona volt, 14,7 százalékkal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. Az építőipar produkciója még nagyobb a­­rányban, 22,7%-kal csökkent. 7,3%-kal csökkent a tej-, 16,7%-kal a tojástermelés. 1 7,1 %-kal lett kisebb a szarvasmarha-, 10 százalékkal a sertés- és 21,6%-kal a baromfiállomány. A fogyasztói árak szeptemberben (augusztushoz viszonyítva) átlagosan 2,4%-kal emelkedtek. (Az élelmiszer-ipari termékek ára 4,9%-kal, a többi ipari terméké 1,7%-kal, a közétkeztetési árak 1,9%-kal, a szolgáltatások árai pedig 0,8%-kal.) 1992 decemberéhez képest az idei szeptemberi árak átlagosan 21 %-kal voltak ma­gasabbak (az élelmiszer-ipari termékeké 18,5, a többi ipari terméké 20, a közét­keztetésieké 31,1, a szolgáltatásoké pedig 23,2 százalékkal). Augusztus végéig a lakosság idei pénzjövedelme 1 50 milliárd koronát tett ki, ami névértékben 1 7,4%-kal több, viszont valós értékében 3,4%-kal kevesebb, mint az előző év azonos'időszakában. A 25 alkalmazottnál többet foglalkoztató válla­latokban a szeptemberi átlagkereset az iparban 5377, az építőiparban 5932, a köz­lekedésben 5372, a kereskedelemben 4370 korona volt. A munkanélküliek száma szeptember végén 350 ezer volt (13,7%-os munka­­nélküliség), a munkanélküli-járadékban részesülőké 250 ezer, a betöltetlen mun­kahelyeké pedig 9528. Az említett időpontban a 4521 szervezetben nyilvántartott külföldi tőke értéke 10,1 milliárd koronának felelt meg (dollárban 346,3 milliónak). A gyorshajtás áldozata Közlekedési baleset áldozata lett Roman Zelenay művelődésügyi államtitkár, a DSZM alelnöke. Szolgálati Ford Scorpiója (a 29 éves Stefan Tánczos vezette) a laníhoti határátkelő térségében nagy sebességgel egy magyar kamionnak ütközött, amely a helyi forgalomszabályozásnak megfelelően az úttest bal sávjában várako­zott a vámkezelésre. Az eddig összegyűjtött információk szerint a gépkocsinak a személyszállító járművek számára kijelölt sávban kellett volna haladnia, de miután elhagyta a szlovák vámosok és határőrök állomáshelyét, vezetője gépiesen a gyor­sabb forgalmú bal sávba sorolt be, ahol viszont a cseh határvonal előtt kamionok várakoztak szabályosan. Az első ütközés után a gépkocsi megcsúszott, megperdült, és hátsó részével a terelőkorlátnak ütközött. A centrifugális erő ekkor vetette ki a gépkocsiból a biztonsági övét nem használó Zelenayt a hátsó ablakon keresztül. Koponyasérüléseibe a helyszínen belehalt. Útitársát, a 20 éves Martina Reneltovát és a gépkocsivezetőt kisebb sérülésekkel kórházba szállították. Roman Zelenay 1952-ben született. A Szövetségi Gyűlés utolsó hat hónapjában a testület alelnöke volt. 1993 áprilisától volt a művelődési minisztérium államtit­kára, márciustól a DSZM alelnöke. November elsején este egy németországi érte­kezletre utazott, amikor a halálos baleset érte. Állami temetése pénteken volt. Filkus a demokratákkal tart Rudolf Filkus, a DSZM egykori „oszlopos" tagja, volt bécsi nagykövet a múlt héten bejelentette, a demokraták szövetségéhez akar tartozni. Némi meglepetést keltett, hogy a szociáldemokrata beállítottságú politikus a KhaZko-féle, magát liberálisnak mondó pártkezdeményt választotta. Filkus magyarázata úgy szól, hogy a szociális szemlélet nem idegen a piacgazdaság liberális felfogásától. De nálunk még nincs piacgazdaság, ezért a politikai hatalomnak befolyásolnia kell a szociális problémák megoldását. Ez a szemlélet a szociális liberalizmus lényege. Filkus szerint a DSZM—SZNP koalíció túlságosan a hatalom összpontosítására törekszik, a bársony­székek elosztásán huzakodik, és semmit sem hallani arról, hogy gyakorlati szociális és gazdasági kérdésekkel foglalkozna. A DSZM-ből kivált politikus azért is a de­mokratákat választotta, mert szerinte olyan jellemes emberek vannak köztük, mint Milan Kha2ko és Janó Budaj. Ők nem hazugságokkal szoktak érvelni. Tíz hónap — 110 gyilkosság Tíz százalékkal több, mint tavaly. 84 esetben már ismert a tettes. Sajnos még na­gyobb a növekedési arány és sokkal rosszabb a felderítettség más bűncselekmé­nyek kategóriáiban. A rablások száma januártól október végéig 1184 volt (210-zel több, mint tavaly), a betöréses lopásoké pedig 37 130 (12 905-tel több, mint 1992- ben). Az elkövetők kiderítése sajnos az esetek mindössze 22,2 százalékában volt sikeres. A legnagyobb mértékben a gazdasági bűnözés növekszik Szlovákiában. A bűnüldöző szervek 140 esetben derítettek fényt adócsalásra (az okozott kár több mint 849 millió korona) és 1327 esetben fedezet nélküli, csalás szándékával elkö­vetett vásárlásokra (a kár 712,6 millió korona). A privatizációval összefüggésben 56 bűncselekményt tártak fel (becslés szerint az okozott kár 88,6 millió korona). Meg kell tanulnunk együtt élni a bűnözéssel? (sz) Képviselők kelet-szlovákiai viziten A parlament környezetvédelmi bizott­ságának néhány tagja Kelet-Szlovákiá­­ban vizitelt. Királyhelmecen talál­koztam velük, s ott beszélgettem Köte­les Lászlóval. — Képviselő úr, mi volt a célja há­romnapos látogatásuknak? — Hadd kezdjem az előzmények­kel. Tavaly novemberben a bodrogközi polgármesterek felkértek, szóljak a par­lamentben problémáikról, amelyek kö­zül a legsúlyosabb: a vajáni hőerőmű környezetre gyakorolt károsító hatása és az egészséges ivóvíz hiánya, holott a hidrogeológiai felmérések szerint itt ta­lálható az ország második legnagyobb föld alatti ivóvízkészlete. Ebből adód­nak az újabb félelmek: az állam részé­ről nincs biztosítva e roppant természeti kincs kellő védelme. S mivel képviselő­­társaimat nem tudtam meggyőzni — mert számukra Bodrogköz rettenetesen messze van Pozsonytól —, egyedül lát­tam a problémák számbavételéhez. Ezt követően szorgalmaztam, hogy a ka­tasztrofális helyzet enyhítésére szaba­dítsunk fel az állami költségvetésből egy bizonyos összeget. Néhány képvi­selőtársam támogatásával és közbenjá­rásával sikerült elérnünk, hogy a föld­művelésügyi minisztérium 26 millió ko­ronát utalt át a bodrogközi falvak víz­vezeték-hálózatának bővítésére. Egy év elteltével úgy éreztük, hogy utána kel­lene nézni a fejleményeknek, s egyben új helyzetismerettel is gazdagodnánk. Mivel eddig többnyire csak Kassával azonosították Kelet-Szlovákiát, javasol­tam, kerüljük ki ezt a várost, és járjuk végig a perifériát. Eredetileg hatan je­lezték jöveteli szándékukat, de az indu­lás előtt hárman „visszaléptek". Jellem­ző, hogy a Demokratikus Szlovákiáért A DSZM—SZNP koalíció... (Folytatás az 1. oldalról) illetékes kormányelnök-helyettes és a külügyminiszter között. Duray Miklós (Együttélés): Ezt nem lehet kormányátalakításnak tekinteni, itt kormányalakításról van szó. Mégpedig azért, mert új politikai alany lép a kor­mányba, tehát az egypárti kabinet koa­lícióssá válik. Az eddigi kormánynak le kellene mondania, és a köztársasági el­nöknek új kormány megalakításával kellene megbíznia egy politikust. Tény ersze, hogy mindezt a jelenlegi politi­­ai viszonyok nem teszik lehetővé. így viszont az eljárás szabálysértő marad. Á másik kérdés: a koalíció csak akkor ra­gaszkodhatna esetleg a lista változtatás nélküli jóváhagyásához, ha új kormány kinevezéséről lenne szó. Mivel mi a kormány átalakítását lényegében új kor­mány megalakításának tartjuk, szerin­tünk a leendő kormánynak új program­mal kellene a parlament elé lépnie. En­nek elmulasztása azt jelenti, hogy az SZNP átveszi a DSZM programját. Lexa és Ducky urak személyével kapcsolat­ban nekünk is vannak fenntartásaink, és nem tudjuk elfogadni azt sem, hogy az SZNP-ből kikerült miniszterelnök-helyet­tes felügyelje az oktatásügyet. Külön­ben az öt helyett csak egy kormányel­­nök-helyettesre lenne szükség. * * * Lapzártáig nem érkezett hír arról, hogy a köztársasági elnök végül is ho­gyan döntött. (szó) Mozgalom képviselői az utolsó pilla­natban mondták le részvételüket. — Eddig mit vizsgáltak meg, mivel ismerkedtek? — A Kelet-szlovákiai Vasmű térségé­ben elemeztük az ipari szennyeződés következményeit. Majd a Bódva völgyé­ben Bodolóra vitt az utunk, ahol triklór­­etilénnel szennyezett az ivóvíz. A ka­tasztrófahelyzet megoldására a kormány kötelezve van, a 10 millió koronát igény­lő beruházásra szánt összegből azonban még csak 1 milliót utalt át... Ezután az ugyancsak szennyezett Ung partján, majd a vajáni hőerőmű körzetében tar­tottunk terepszemlét. Innen pedig a Sze­­pesség ipartelepeinek az ellenőrzésére indulunk. — Az első kézből nyert információk és tapasztalataik alapján számíthatnak-e az érintettek, a térség lakói konkrét tá­mogatásra vagy kedvező folyamatokat elindító intézkedésekre? — Igyekszünk áttekintést nyerni a leg­égetőbb problémákról. Az elénk táruló helyzetkép elemzése során arra az állás­pontra jutottunk, hogy két-három kér­désben törvénnyel kell változtatást elér­ni az eddig kialakított jogrendben. Le­hetővé kell tenni, hogy az önkormány­zatok térítésmentesen megkapják az ál­lami földalapból az ivóvízvezetékek, szemétlerakatok és szennyvíztisztítók létesítéséhez igényelt területeket. To­vábbá kellő felelősségérzettel és hozzá­értéssel előkészített rendelkezésekkel kell gondoskodni a stratégiai nyers­anyagnak számító föld alatti ivóvíz­­készletek fokozott védelméről. Lehetetlen és elfogadhatatlan, hogy a szlovák— ukrán határón továbbra is középkori ál­lapotok uralkodjanak. Megdöbbentő, hogy ezen a mintegy 150 kilométeres határszakaszon midössze egyetlen túl­terhelt, „szűk" határátkelőhely létezik, Vy§né Nemeckén, ahol balkáni mód­szerekkel bonyolítják le a forgalmat. Az is hallatlan dolog, hogy nincs együttmű­ködés a két ország határ menti területei között. Vagyis egyszerűen nem léteznek olyan államközi egyezmények, melyek a nemzetközi gyakorlatnak és jogrendnek megfelelően köteleznék a feleket a gyors és hiteles információcserére. Ezért fordul­hatott elő az Ung folyón bekövetkezett szennyeződés esetében is, hogy a szlovák vízügyi szakembereknek még hetek múl­tával sincsenek információik a szennyező­dés forrását és méreteit illetően. A környe­­zetvédemi miniszternek elsősorban a ve­lünk szomszédos államokkal (nem pedig Romániával) kezdődően kellene megköt­nie a kétoldalú egyezményeket. Éppen ezért javasolni fogjuk a parlamentben és a kormánynak is, hogy sürgősen tegyék meg az eddig elmulasztott lépéseket, mivel a vízügyi szakemberek figyelmeztettek ben­nünket, hogy az ilyen és hasonló kataszt­rófák a jövőben gyakrabban is előfordul­hatnak. (korcsmáros) Tiltakozás A Korene Szlovák Értelmiségi Társaság és a Slovakia plus Állandó Szlovák Ér­telmiségi Konferencia 1993. november 1-jei keltezésű nyilatkozata durva mó­don sérti és becsmérli a magyar politikai pártok és mozgalmak küldetését és szuverenitását Szlovákiában. Az az állítás, miszerint Magyarország a Balkánon zajló tragikus eseményeket arra használja ki, hogy fokozatosan felújítsa Nagy- Magyarországot, nem felel meg az igazságnak, s Szlovákia és Magyarország kö­zött további felesleges meg nem értést vált ki. A magyar politikai pártoknak és mozgalmaknak — amelyek a Szlovákiában élő magyarok nagy többségének érdekeit védelmezik — önálló, független prog­ramjuk van: az SZK jogrendje keretében szeretnék elérni a Szlovákiában élő magyar nemzeti közösség jogi biztonságát. Ezért határozottan visszautasítjuk, hogy a budapesti politika ötödik hadoszlopa vagyunk, valamint azt a vádat, hogy alárendeljük magunkat a magyar állam hatalmi érdekeinek. Az ilyen és ehhez nasonló kijelentéseket arra irányuló törekvésnek tartjuk, hogy tovább fokozódjék a feszültség a szlovák nemzet és a magyar nemzeti közösség, illetve a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság között. Megdöbbentő, hogy a Szlovák Értelmiségi Társaság — amelynek példát kel­lene mutatnia a toleranciában és a jó együttélésben — ellenségképet alkot, és fokozza a nemkívánatos feszültséget a szlovák és a magyar nemzetiségű polgá­rok között. Az ilyen törekvések ellentétben állnak az új Európa építéséről, a nemzetek és az államok békés együttéléséről szóló nyilatkozatokkal. Duray Miklós, az Együttélés elnöke, Bugár Béla, az MKDM elnöke, Duka Zólyomi Árpád, az Együttélés képviselői klubjának elnöke, Csáky Pál, az MKDM képviselői klubjának elnöke * * * Az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői klubja a múlt héten tiltakozó levelet intézett Ivan GaSparoviéhoz, a Szlovák Köztár­saság Nemzeti Tanácsának elnökéhez. A levél szövege a következő: A sajtóból értesültünk arról, hogy az SZK Nemzeti Tanácsának sajtóosztálya átadta a sajtóirodának a parlamenti képviselők egy csoportjának nyilatkozatát a bécsi döntés 55. évfordulójával kapcsolatban. Az Együttélés és az MKDM képviselői klubja tiltakozik az SZK Nemzeti Ta­nácsánál ilyen, rejtett formájú állásfoglalása ellen olyan kérdésben, amelyet a parlament plénuma nem tárgyalt meg. Véleményünk szerint a képviselők meg nem nevezett csoportja egy nagyon kényes kérdést illetően foglalt állást, ame­lyet történészeknek, és nem pedig a politikusoknak kell elemezniük. Úgy véljük, egy képviselői csoport nézeteinek nyilvánosságra hozása a nem­zeti tanács sajtóosztálya segítségével visszélés volt a Szlovák Köztársaság leg­felső törvényhozó testületének nevével és küldetésével. Nyomatékosan követel­jük az SZK Nemzeti Tanácsának elnökétől, tájékoztasson bennünket az eset Kivizsgálásáról, ugyanis az a véleményünk, hogy a Nemzeti Tanács sajtóosztá­lya túllépte hatáskörét. Duka Zólyomi Árpád, az Együttélés képviselői klubjának elnöke, Csáky Pál, az MKDM képviselői klubjának elnöke Pozsonyban, 1993. november 2-án Küzdelem a fennmaradásért (Folytatás az 1. oldalról) szempontjából a privatizálásnak a kül­föld itőke-részesedéssel járó módja le­hetne a legmegfelelőbb. Annál is in­kább, mivel március óta hatékonyan együttműködünk egy franciországi tár­sasággal. Az idei sláger kétségkívül a burgo­nya. Az utóbbi években ugyan nem na­gyon foglalkoztunk a termesztésével, de ebben az évben fordult a kocka, meg­változott a termelési struktúránk. Fran­cia partnerünktől kiváló minőségű ülte­tőanyagot kaptunk. Eredetileg úgy ter­veztük, hogy hatvan hektáron ter­mesztünk az idén burgonyát, de végül is 125 hektárnyi területben állapodtunk meg. Korábbi elképzelésünk módosítá­sakor kétségkívül kiemelt szerepet ját­szott az ültetőanyag minősége. Úgyanis Európa négy legjobb ültetőanyag-előál­lító területének egyikéről van szó, ahol elsődleges szerepet játszik a tenger. Franciaországon kívül még Hollandia, Dánia és Skócia rendelkezik hasonló kedvező feltételekkel. A hozamokkal a mi termelési feltételeink közepette is módfelett elégedettek vagyunk. A rózsaszínű fajta ugyanis 40 tonna ter­méssel szolgált hektáronként átlagban, míg a sárga 35 tonnával. Kivételnek a kimondottan salátának szánt fajta szá­mított, amelyből mintegy 25 tonnányi lett az átlagos hektárhozam. De itt fi­gyelembe kell venni az utóbbi fajta ge­notípusát is. Mindent egybevetve: elé­gedettek vagyunk ezzel a próbálkozás­sal, s francia partnerünkkel tovább sze­retnénk folytatni az együttműködést, természetesen a termelésbővítést szor­galmazva. A szenciek úgy vélik, elsősorban a nyugati partner zöldségtermesztési ta­pasztalatai szolgálhatnak a további kö­zös termelés alapjául. — Jövőre mintegy 50 hektáron ter­mesztünk spárgát — részletezte az el­képzeléseket az állami gazdaság igazgatója. — S a korábbiakhoz viszo­nyítva nagyobb figyelmet kívánunk szentelni a vöröshagyma-, a sárgarépa-, a petrezselyem-, valamint a karfiolter­mesztésnek. Ez pedig már nem akármi­lyen beavatkozás eddigi termelési struk­túránkba. És mivel a speciálisnövény­termelés köztudottan munkaerő-igé­nyes, számításaink szerint 7-8 hónapos idényjellegre van kilátás. Ami egyben azt is jelenti, hogy több munkásra lesz szükségünk, mint az év egyéb idősza­kában. Ez azért érdemel külön hang­súlyt, mert az utóbbi időben bizony mi is kénytelenek voltunk létszámcsökken­téshez folyamodni. Az év elején még 220 dolgozónk volt, most november elején már csak 175-en vagyunk. Úgy­szólván megszüntettük a melléküzemá­gi termelésünket, de a többi részlegen is kevesebb lett a dolgozónk. Ha már a terveket, az elképzeléseket kezdtem részletezni, mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy az állat­­tenyésztési részlegen nem építettük le teljes mértékben a tehénállományt, mint azt sok helyütt tették. Ugyanis op­timisták vagyunk, s bízunk a fejőstehe­nek „reneszánszában". Ennek bizo­nyítéka többek között az is, hogy to­vább fejlesztjük tejpalackozó részle­günket, már valóban az utolsó simítá­sok vannak hátra. Még egyszer szeretném hang­súlyozni, hogy mi is nagyon nehéz helyzetben vagyunk. A mindennapok általános jellemzője az érdektelenség, a közömbösség. Ha ezt rövid idő alatt si­kerül legyőznünk, nagyobb az esélyünk a megmaradásra. A privatizálást illetően pedig elsődleges feladatunk, hogy meg­oldjuk a restitúciós rendezésekből adódó problémákat. Csakhogy ez egyáltalán nem lesz egyszerű, s nem megy egyik napról a másikra... $USLA ^

Next

/
Thumbnails
Contents