Szabad Újság, 1993. november (1. évfolyam, 18-21. szám)

1993-11-10 / 19. szám

KÖ7FI FT1 FS fiA7DASAfiI HFTI1 AP X mLrné MtamfMmtifJmmdt X JH 11 J í «Vir i X X X X Xwrt# X X 1—«*X XX 1993. november 10. I. évfolyorn Ars crde Magazinnalegyütt) 5 korona Ü 19 PLUSZ 3- wC'»»AX^C. SÜSS i TELE MAGAZIN Sok a magyar tőke Dél-Szlovákiában? (4) Az orvos elismeri a műhibát, mégis tiltakozik (5) „A pénzcsiná­­lás komoly művészet” (6) Lehetőség november végéig (7) Moszkva, Lenin-múzeum, záróra (11) A ma­gyar irodalom egysége (12) A múzeumigazgató kissé „bogaras” (13) A kínai atlétika nagy éve (15) Francia közreműködés a Szenei Állami Gazdaságban Küzdelem a fennmaradásért Szlovákiában a mezőgazdaság eddigi legnagyobb válságát éli. Úgyszólván minden egyes nap bizonytalan számos szövetkezetben és állami gazdaságban. Egyre gyé­rebb az állami támogatás, ezzel szemben állandóan növekszenek a kiadások, a bevételek azonban — a kormány megfontolatlan agrárpolitikájának is „köszön­hetően" — jóval alacsonyabbak a tervezettnél, vagy ha úgy tetszik: a kívántnál. VLADIMÍR MEÍIAR kormányelnök pénteken adta át Michal Kováé köztársasági elnöknek a DSZM és az SZNP közötti tárgyalások eredményeként összeállított kormánylistát. A listával kapcsolatos döntése előtt a köztársasági elnök dicséretes módon kikérte az ellenzéki parlamenti pártok, a szakszervezetek és a tanácsadók véleményét. A sajtónak nyilatkozó politikusok szókimondóan jellemezték az ese­ményt. A DSZM—SZNP koalíció sarokba szorította a köztársasági elnököt Vélemények az új kormánylistáról Nem egy mezőgazdasági vállalat napjai meg vannak számlálva. Sok már abba a bizonyos szalmaszálba kapaszkodik, hátha talán éppen az segít. Mi a Szenei Állami Gazdaságban néztünk utána, miképpen alakul a túlé­lésért folytatott harc. Privatizálásra várva... Vladimír GabriSka mérnök, a jelenleg mintegy 1500 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági vállalat igazgatója hatá­rozottan vallja, a menekülést csakis a privatizálás jelentheti. Csakhát az egész folyamat egyáltalán nem olyan egysze-Az Együttélés Országos Tanácsa szeptember végi értekezletén ha­tározatot fogadott el, amely a gazdaság- és szociálpolitika területén leszögezi: „Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a privatizáció ismét beinduljon, sőt felgyorsuljon. Ez az egyetlen megol­dás a csődtömeg felszámolására, vala­mint az ellehetetlenült vállalatok tevé­kenységének felpezsdítésére. Tapasz­talatból tudjuk, hogy az üzemek zömé­ben kitűnő szakemberek dolgoznak, és a privatizáció lefékezése, valamint a kormány gazdaságpolitikája ezeknek az embereknek a jövőjét és felhalmo­zott szellemi értékeit teszi felelőtlenül kockára." A Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kama­ra Elnökségének szeptember 23-án megtartott vágűjhelyi tanácskozásán hasonló értelmű memorandumot fo­gadtak el. A kamara szerint a gazdasági átalakítás legidőszerűbb problémája: — a privatizáció folyamatának meg­akadása, — a privatizáció körül folyó politikai harc, — a döntési és ellenőrzési jogkörök aránytalan felhalmozódása az állami hivatalnokok nagyon szűk csoportjának a kezében, — a privatizáció koncepciójának ál­landó változása, — a növekvő bizalmatlanság a po­tenciális külföldi befektetők részéről, rű, mint ahogyan azt az 1989-es válto­zást követően sokan elképzelték. — A földművelésügyi minisztérium tavalyi év végi, illetve ez év eleji elem­zéseit figyelembe véve állami gazdasá­gunk kidolgozott egy módosított pri­vatizálási tervezetet, amelyet még április 19-én elküldtünk a minisztériumnak, va­lamint a Szlovák Földalapnak. Ennek a módosított tervezetnek a lényege nem változott, ismét nyomatékosítottuk, hogy a Szenei Állami Gazdaság a privatizálás­ba először is egészként menne. Idővel beszélhetnénk az egyes részlegek külön értékesítéséről, mindenekelőtt a terme­lés jellegét figyelembe véve. GabriSka mérnök a továbbiakban ki­fejtette, hogy április óta — főképpen a Szlovák Földalap utasítására — több kiegészítést eszközöltek a szóban forgó tervezetben. Igencsak aktív részesként könyvelték el a földalapot, amely min­denekelőtt az idén kezdett komolyab­ban foglalkozni az égető, oly sokakat érintő problémával. A privatizálási ter­vezet jelenleg további jóváhagyásokra vár. Először is a földművelésügyi mi­nisztériumban, azt követően a privati­zálási minisztériumban, végül pedig a Szlovák Földalapban... Külföldi tőke bevonásával A bonyolult folyamat beindulásának kezdetén Szencen is ügy vélekedtek, hogy az állami gazdaság privatizálásá­nak legmegfelelőbb — és legeredmé­nyesebb — formája a nyilvános ver­seny lesz Csakhogy a nyár végén több megbeszélést folytattak a földművelés­­ügyi és a privatizációs minisz­tériummal, valamint a földalap képvise­lőivel. Ezeken az összejöveteleken me­gállapították, hogy az állami gazdasá­gok átalakításának egyéb sikeres formái is léteznek. — Szó volt például az alkalmazotti részvények lehetőségéről. De ele­meztük azt a lehetőséget is, hogy bérbe adjuk a gazdasági objektumokat, ter­mészetesen a földterülettel együtt. Eh­hez a formához lényegesnek tartom megjegyezni, hogy a bérlők több — akár 20-30 — éven keresztül fizetné­nek az általunk szolgáltatott értékekért. Ez a módszer állítólag nagyon jól be­vált többek között a Cseh Köztár­saságban is, s szakmai körökben a pri­vatizálás cseh formájának is nevezik. Szlovákiában azonban az utóbbi idő­ben egyre kevesebbszer kerül szóba. Véleményem szerint gazdaságunk (Folytatás a 2. oldalon) ján Carnogursky (KDM): A minisz­terelnök űr megsértette az alkotmányt, amikor feltétellel adta át javaslatát a köztársasági elnöknek: vagy elfogadja együtt a hat jelöltet, vagy mind a natot elutasítja. Az alkotmányban nincs szó olyan megoldásról, hogy a köztársasági elnöknek feltétellel javasoljanak valakit a kormány tagjává. A további dolog, hogy a kormány átalakítására tett javas­latban öt miniszterelnök-helyettes sze­repel. Ebben a gazdasági helyzetben öt helyettes túlságosan sok, ráadásul a he­lyettesek nem tartoznak közvetlen fele­lősséggel egyetlen reszortért sem. Véle­ményünk szerint ez egyszerűen rossz kormányátalakítási javaslat. A kormány­elnök privatizációs miniszternek java­solja Lexát, gazdasági miniszternek pe­dig Duckyt. Szerintünk Lexa úr nem megfelelő szakember erre a posztra, Ducky úr pedig miniszterhelyettes volt a kommunista kormányok idején, az ő ké­pesítése tervgazdasági menedzser. Nem beszélve arról, hogy külföldön rossz jelzésnek foghatnák fel kinevezését. Milan Kha2ko (DSZ): A kormányel­nök kifejezésmódja alkalmatlan. A kor­mánynak nincs joga ahhoz, hogy a köztársasági elnököt ilyen stresszhely­zetbe hozza. Júniustól mostanáig szü­net volt. Most pedig úgy állítja be a dolgot, hogy a köztársasági elnök dön­tésétől függ, lesz-e, vagy nem lesz sta­bilitás Szlovákiában. En támogatom őt abban, hogy ne engedjen az ilyen nyo­másnak. Bugár Béla (MKDM): Az ilyen mód­szert egyértelműen zsarolásnak minő­sítjük. Dönteni természetesen a köztár­sasági elnöknek kell, de szerintünk úgy, hogy ő választja ki, kinek írja alá a ki­nevezését, kinek nem. Nem gondolom, hogy a kormányelnök javaslata az egyetlen lehetséges megoldás. Bizo­nyos időre megoldhatja a politikai vál­ságot, de ha a lényeg csak az, hogy va­lakik posztokat szerezzenek, s erre utal az öt miniszterelnök-helyettes, akkor szerintem ennek a koalíciónak nem lesz hosszú élete. Peter Weiss (DBP): Itt most az a fon­tos, hogy melyik miniszteri széket ki foglalja el, hogyan osztoznak meg a ha­talmon a koalíció tagjai, hogyan elégí­tik ki egyes politikusok személyi ambí­cióit. Sokkal inkább az lenne a fontos, hogy az új kormány képes lesz-e meg­­feleíően reagálni a nagyon bonyolult gazdasági és szociális helyzetre, kezde­ményezni tudja-e a gazdasági hanyat­lás megállítását és a nagyon komplikált külpolitikai feladatok megoldását. Két­ségeink ebben a vonatkozásban nagyok. És még valamit. Ha a javaslat ebben a formában kerül jóváhagyásra, könnyen megtörténhet, hogy az adófizetőkre számítva nálunk lesz a legtöbb kormány­­elnök-helyettes nemcsak Európában, hanem a világon is. Ráadásul illetékes­ségi bonyodalmak is keletkezhetnek e­­gyes miniszterelnök-helyettesek és mi­niszterek, például az európai ügyekben (Folytatás a 2. oldalon) Olvasók versenye Újévi ajándékként kínáljuk lapunkrendszeres vásárlóinak, előfizetőinek és ba­rátainak azokat a díjakat, amelyeket a MADÁCH-POSONIUM Kft. és néhány támogatónk adományozott szerkesztőségünknek. Nem nehezítjük meg a ver­senybe bekapcsolódó olvasóink dolgát különböző feladványokkal, tennivalójuk mindössze az, hogy a lapunkban egymás után megjelenő TÍZ számozott verseny­szelvény közül összegyűjtsenek legalább NYOLCAT, s a más-más számú szelvén­yeket levelezőlapra (vagy levélre) felragasztva 1994. január 26-ig beküldjék cí­münkre: Szabad Újság, Michalská 9, 814 99 Bratislava 1. A nyeremények: 1. díj — 15 000 korona 2-30. díj — értékes, márkás (HELVETIA) órák, nyakékek, a világ számos or­szágába exportáló galántai Szabó Souvenir ajándéktárgyai, népszerű magnó­­kazetták, könyvcsomagok és más tárgyak. A nyertesek névsorát a Szabad Újság 1994. évi 5., február 2-án megjelenő számában közöljük. Ne feledjék, az 1. versenyszelvény jövő heti, 20. számunkban jelenik meg! Ne maradjanak szelvény nélkül! Kérjék, vásárolják, újságárusuknál már most biztosítsák lapunkat! Ezt az alkalmat nem szabad elmulasztani! Hogyan tovább a privatizálásban? Koncepciók, szempontok, érvek és ellenvetések — az SZK Nemzeti Vagyonalapjá­nak fokozatosan deformálódó küldeté­se, s az állandó politikai beavatkozások tevékenységébe, — az állam befolyásolási kísérletei a kereskedelmi bankok döntéseire. A fenti megállapítások jól jellemzik a privatizáció jelenlegi helyzetét, de az valójában az adott gazdasági körülmé­nyek (a privatizálandó állami vállalatok felhalmozódott adósságállománya, a pénzforrások, hitelek általános hiánya, a termelés szerkezeti átalakításának sürgőssége stb.), valamint a privatizá­lásra vonatkozó nézetek sokfélesége miatt még sokkal bonyolultabb. A kormány koncepciója A nagyprivatizáció első hullámát még a Szövetségi Gyűlés 92/1991, valamint az SZNT 253/1991 számú törvénye szabályozta. Az SZK kormánya 1992 szeptemberében új koncepciót fogadott el. Ez a koncepció a privatizáció folyta­tását a gazdasági átalakítás egyik alap­vető feltételének tekintette. Előtérbe he­lyezte a folyamat áttekinthetőségének és versenyjellegének a követelményét, a hazai vállalkozói középréteg kialakí­tásának támogatását, s ezzel össze­függésben kilátásba helyezte az állami vagyon kedvezményes áron és kisebb egységekben történő értékesítését. Elfo­gadhatónak tartotta az alkalmazotti ré­szesedés különböző formáit is, a vagy­onjegyes privatizációról azonban úgy vélekedett, hogy annak célszerűségét meg kell vizsgálni. Kiemelte, hogy a privatizációban fokozni kell a külföldi tőke részvételét. Az elmúlt év szeptembere óta a pri­vatizáció bizonyos ismert és kevésbé is­mert körülmények miatt (a jogi szabá­lyozás hiányosságai, pénzügyi problé­mák, politikai érdekellentétek, személyi okok stb.) szinte teljesen megfeneklett. A kormány ezért újból napirendre tűzte a privatizációs folyamat „konkretizálá­sát", lényegében a vonatkozó törvények módosítását. A módosító törvényjavas­lat kidolgozását a kormány az SZK Nemzetivagyon-kezelési és Privatizá­ciós Minisztériumára bízta. A törvény­­javaslat alapanyagát képező dokumen­tumot „A további eljárás konkretizálása a privatizáció folyamatában" címen az augusztusi eperjesi szemináriumon vi­tatták meg, majd a kormány is tárgyalt róla szeptember 14-i ülésén. Most már csak az a kérdés, hogy a módosító tör­vényjavaslat mikor kerül az SZK Nem­zeti Tanácsa elé. Hogyan és mennyiért? Az említett dokumentum a bevezető­ben összegezi az első félévi tapasz­talatokat. A privatizációs tervezetekben (a kormány koncepciójának megfelelő­en) az ún. standard privatizációs eljárá­sok kerültek előtérbe. Ezek között az előre meghatározott félnek történő köz­vetlen eladás volt túlsúlyban, míg a nyilvános versenytárgyalásoknak csak kiegészítő szerep jutott. A kormány új koncepciója azért szo­rította háttérbe a vagyonjegyes privatizá­ciót, mert abból nem származik új tőke sem a Nemzeti Vagyonalap gyarapításá­hoz — és ebből a költségvetési hiány fe­dezéséhez —, sem a szerkezeti átalakítás beruházási költségeinek fedezéséhez. Ám a közvetlen eladások és a ver­senytárgyalások esetében sem kedve­zőbb a helyzet. Az érdeklődők többnyi­re a jelenlegi vállalati vezetők, akiknek lehet ugyan pénzkészletük, de ez többnyire kevés egy-egy komolyabb nagyüzem vagy üzemrész megvásárlá­sához. Az állami tulajdont értékesítő Nemzeti Vagyonalap ezért bizonyos feltételek mellett részletfizetésre köt szerződést. A szerződő félnek legtöbbször már az első részlet kifizetéséhez is bank­kölcsönre van szüksége, ugyanakkor a bankok hitelforrásai szinte teljesen ki­merültek. Az új tulajdonosnak a kölcsönt és a kamatokat a jövőben ese­dékes nyereségből kellene megtéríte­nie. Ez többnyire irreális elképzelés, hi­szen az új tulajdonos a piacképes ter­melés feltételeit is csak további hitelek felvételével tudná kialakítani, amire a bankok jelenlegi helyzetében nagyon kevés esélye lehet. Arról nem is beszél­ve, hogy ez további terheket jelentene számára... Ilyen körülmények között a Nemzeti Vagyonalap kénytelen a meg­állapított árból engedni. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents