Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)

1993-10-27 / 17. szám

1993. október 27. SZABAD ÚJSÁG 11 „...romlásba és kárhozatba döntik az embert.” A lelki béke ára A Világ tele van bűnnel, gyógyíthatat­lan bajokkal, betegséggel, öregséggel és halállal. Aki él, annak meg kell tanul­nia, hogy természetünk a halál termé­szete. Azért jött Jézus a Világosság se­­regével-erejével közénk a Földre, hogy a tévelygőket, Isten kezének alkotásait a Szent Szellem egységében újjászület­ve kivezesse a sötétség barlangjából. Az isteni szeretet velünk van, sugár­zása mindenkit elér. De nekünk is sze­retnünk kell Ót, ahogy Szent János írja első levelében: „Szeretetünk Isten iránt abban mutatkozik, hogy meg­tartjuk parancsait. Parancsai nem ne­hezek... Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet... Ha szeretjük egymást, Isten bennünk él, és szeretete tökéletes lesz bennünk... Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van. aki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Minden, ami a világon van: a test kí­vánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától szár­mazik, hanem a világtól... Aki birto­kolja a világ javait, és látja, hogy test­vére szükséget szenved, de mégis el­zárja előle szívét: hogyan él abban Isten szeretete?” Mindennapi életünk lelkiismeret­­vizsgájává kellene magasztosítanunk az előbbi apostoli intelmeket. Meg kellene értenünk, hogy a világ múló csillogásá­hoz és élvezeteihez való kötődésünk nem több beteljesületlen, önhitt bol­dogságélménynél. Az efféle jónak nincsen maradandó értéke, s egyben megakadályozza a lélekben való újjászü­letést. Bármily hihetetlenül hangzik, Föl­dünkön még mindig létezik egy-két o­­lyan távoli ország, ahol az emberek nem a karriert, nem a vagyon gyarapí­tását, sem a különféle státuszszimbólu­mok megszerzését, hanem a lelki béke elérését tartják életük legfőbb céljának. A túlzott jólétben élő ember számára ez nagyon elvont fogalomnak tűnik. Érthe­tetlen az egész, hiszen úgy tartják, ak­kor boldog az ember, ha minél több a pénze. Nálunk is — főleg a rend­szerváltás után — futótűzként terjed az anyagi elvű életvitel. Úgy tűnik, a pénz­­hajhászás (most nem a tisztes dologte­vésre és a szerény haszonnyerésre gon­dolok) lett úrrá mindenkin. Mindebből kiindulva úgy látszik, manapság kétféle ember él az országban: az egyik, aki mindig panaszkodik, hogy nincs pénze, s a másik, aki mindig panaszkodik, hogy nincs elég pénze. Ha nem lennénk oly kapzsiak, oly önzők, talán nem tévesztene meg ben­nünket a sok propaganda. Mert az anyagi elvű életmódot igenis propagál­ják, méghozzá naponta milliókat költve e célra. A hatás persze elmaradhatat­lan: ellenállhatatlan erővel húz bennün-Bizonyára már többen is olvastak azok­ról a kísérletekről, amelyek azt igye­keznek bizonyítani, hogy a halottak lel­kei itt bolyongnak közöttünk, sőt, e lel­kek társalognak is egymással — persze, a maguk módján. Ez utóbbira könnyen bizonyítékot szerezhetünk (vagy rácáfol­hatunk?) magunk is, ha egy magneto­font „felejtünk" a temetőben... Éppen úgy, ahogyan azt Vera Selwyn, egy te­­xaszi pap 27 éves lánya tette. Vera az apja sírjánál imádkozott a portlandi temetőben, s magával vitte magnóját, amelyre felvette a temetési szertartáson elhangzottakat. A felvétel meghallgatása után még egy keveset imádkozott, majd szépen hazament. A magnót persze a sírnál felejtette. Más­nap, mikor visszament érte, s a felvételt újra lejátszotta, a temetési szertartás után a szalagról további hangok hallats­zottak. „A HANGOK TITOKZATO­SAK ÉS TERMÉSZETFÖLÖTTIEK VOLTAK, S ÚGY HATOTTAK, MINTHA EGY FULDOKLÓ SZÁJÁ­BÓL TÖRTEK VOLNA ELÓ" — me­sélte később a lány. A kazettát IAN CALDWELL, az „é­­let utáni élet" közismert szakértője is két az örvény. Akárcsak Szent Jakab le­velében: „Kívántok valamit és nem teljesül. Oltók és irigykedtek, s nem juthattok semmihez. Veszekedtek és poroltók, s mégsem értek el semmit, mert nem kértek. S ha kértek, nem kaptok, mert helytelenül kértek, hi­szen bűnös kívánságaitok kielégítésé­re akarjátok fordítani. ” Kell ez is, az is — annyi mindenre szükség van, súgja az a kis ördög belülről. De kívülről is rágják a fülünket: anyós, feleség, szü­lők, barátok, gyerekek... Megvesszük azt, ami divatos, s megvesszük azt is, ami a szomszédnak már megvan. Sok­szor nincs is szükségünk arra a valami­re, de megvesszük, mert meg akarjuk mutatni, lám, nekünk erre is tellik. Már gyermekkoromban sokat gon­dolkoztam azon, vajon ennyiből állna az élet. Dolgozni, hajtani, minél több pénzt keresni? Mert azt hisszük, ha megszerezzük, amire vágyunk, utána kényelmesen, boldogan élhetünk? Miért nem gondolunk arra, hogy az anyagi vágyak csak újabb vágyakat szülnek, s hogy az anyagi dolgok, mint a pénz s a vele vásárolható komfort nem adja, nem adhatja meg azt, ami a boldogság megvizsgálta, majd kijelentette, hogy a felvétel halottak lelkének a párbeszédét tartalmazza. Az ominózus felvételen e­­gyébként három párbeszédtöredéket le­het megkülönböztetni. Az első töredék egy szokásos házas­társi veszekedésnek tűnik. Női hang: ÉRTSD MEG, HOGY AZ NEM BIZ­TONSÁGOS! NEM TUDHATNI, Ml VAN A FÉNY MÖGÖTT. Férfi hang: DE HÁT NEM MARAD­HATUNK ITT AZ IDŐK VÉGEZE­TÉIG. INNEN MÉG SENKI NEM TÉRT VISSZA, S EZ ÍGY VAN RENDJÉN. Női hang: LEHET, DE AKKOR ÖRÖKRE ITT MARADUNK. * * * A kazettán ezután egy több generá­ciós család tagjai beszélgetnek egy­mással. A családtagokat szomszédos sírokba temették. A legdominálóbb a nagyapa hangja, aki gyerekeinek meg akatja tiltani, hogy elhagyják a teme­tőt: Férfi hang: MINDIG HÁLÁTLAN, SZÓFOGADATLAN LEÁNY VOL­TÁL. SOHA NEM TUDTÁL NYU­GODTAN A FENEKEDEN MARADNI, ÁLLANDÓAN MEHETNÉKED VOLT. alapja — a lelki békét? Szent Pál írja Ti­­móteushoz küldött levelében: „Ha enni­valónk és ruhánk van, elégedjünk meg vele. Aki meg akar gazdagodni, kísértésbe esik, (az ördög) kelepcéjé­be, és sok oktalan meg káros kíván­ságba, melyek romlásba és kárhozat­ba döntik az embert. Minden baj gyökere ugyanis a pénz vágya. Né­hányon törik magukat utána, ezért a hittől elpártolnak és sok bajba keve­rednek. ” Oly sok fiatalt hallottam sóhajtozni: „Bárcsak lenne egy-két millióm! Bezzeg akkor nem lenne gondom!" Álmodo­zunk. Némelyikünk a -Sportka főnyere­ményéről, mások a sportkocsis lovag­ról. Imádjuk az ilyesfajta álomszövést, s ez azt mutatja, egyenes arányossá­got látunk a pénz és a boldogság nö­vekedésében. Ez a modem ember leg­nagyobb baklövése. Ugyanis ha ez igaz lenne, akkor mindegyik milliomos boldog, kiegyensúlyozott ember volna, de ez korántsem így van. Mert, Jakab szerint: „Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott békétlenség ural­kodik, meg minden más hitvány­ság.” MOST IS FÚRJA AZ OLDALADAT, HOGY MI VAN AMÖGÖTT A FÉNYES­SÉG MÖGÖTT. MEGMONDTAM, HOGY AZ A POKOL KAPUJA. Női hang: UGYANÚGY LEHET A MENNYORSZÁG KAPUJA IS. MIÉRT NE NÉZHETNÉM MEG? Férfi hang: NEM MÉSZ SEHOVA! * * * Az utolsó kivehető beszélgetéstöre­dék valószínűleg anya és fia között zajlott. Fiú: ODA KELLENE MENNÜNK. NAGYON SZÉP AZ A FEHÉR VILÁ­GOSSÁG! Anya: IGEN, DE VESZÉLYES. NEM TUDJUK, MI VAN MÖGÖTTE. Fiú: CSAKIS A MENNYORSZÁG LEHET. Anya: A MENNYORSZÁG DRÁ­GÁM MÁSHOGY NÉZ KI. EZ BIZTO­SAN A SÁTÁN CSAPDÁJA. ITT NEM JÓ NEKED? MARADJUNK ITT, AHOL VAGYUNK. * * * Caldwell szerint a beszélgetéstöredé­kek a túlvilág létezésének nem kis bizo­nyítékai, annak ellenére, hogy olyan tel­kekről van szó, amelyek egyre a földön bolyongnak, s nem lépték még át a túl­világ küszöbét. A felvételt a londoni British Psychic Research Foundation, azaz a parapszi­chológiái kutatásokra specializálódott intézet elemzi. Minden bizonnyal auten­tikus, egyedi „dokumentumról” van szó. Hogy az ilyen életmód mindenkép­pen zsákutca, az nyilvánvaló: vagy azért vagyunk boldogtalanok, mert nem kap­tuk meg azt, amire vágytunk, vagy pe­dig azért, mert megkaptuk, de később rájöttünk, az sem boldogított sokáig bennünket, akár az új játék a kisgyer­meket. Ugyanakkor, ostobák módjára, tovább kergetjük álmainkat, mint kisku­tya a farkát. Amikor valahol Indiában egy köz­­tiszteletben álló bölcset arról faggattak, miért van ez így, a következő választ adta: Az a baj, hogy nem ismerjük igazi énünket, önvalónkat. Nem tudjuk, kik vagyunk, mik vagyunk, ebből adódóan természetesen azt sem, hogyan lehe­tünk boldogok. A testi igények, a vá­gyak kielégítése sohasem fog igazi boldogságot eredményezni, mert nem a valós énünkkel, hanem a „köntö­sünkkel”, az anyagi testtel kapcsola­tos. Mondanivalóját a partra vetett hal példájával illusztrálta, amely vergődik, tátog, de hiába adnánk neki bármi szépet, bármi jót, csak egyvalami segít rajta — ha visszakerül őselemébe, a vízbe. Hasonlóan — folytatta —, hiá­ba látjuk el magunkat mindenféle anyagi jóval, csak szenvedünk, ha iga­zi énünkről, a létekről elfeledkezve „é­­lünk”. A Szentírásban is ezeket olvashatjuk a gazdagság veszélyeiről: „Gazdagságo­tok megrohad, ruhátokat moly emészti! Aranyatok, ezüstötök meg­rozsdásodik! Rozsdája vád lesz ellene­tek és megemészti testeteket, mint a tűz!” Másutt: „Fölkel ugyanis a nap, és perzselő hevével elszárítja a virá­got: szirma lehull és színpompája odavész. ” Ezek fényében úgy tűnik, a megol­dás az értelmes-erkölcsös Hegyibeszéd­­éietvitel elsajátításában rejlik. Az ÉN- nek meg kell értenie a Szentírás igazsá­gát: „Test és vér nem örökölheti Isten birodalmát!” Ebből a hitből kell élni: új életvitelben. Önmagunkat kell megra­gadni fenntartás és kikötések nélkül, önsajnálat és alkudozás nélkül, követke­zetes cselekvéssel. Ez végül megnyitja az egész telket a Szent Szeltem kitöltése számára. Kinek van erre manapság ideje, aka­ratereje — sóhajt fel az ember. Hát igen. Ha belegondolunk, elég szépen belegabalyodtunk a hálóba. Áttól tar­tunk, ha megállunk, s időt szakítunk a telki szemlélődésre, Jézus Tanításában való elmélyülésre, önvalónk megisme­résére, ezzel behozhatatlan hátrányt teremtünk magunknak a nagy ver­senyben. Ugyanakkor valahol szívünk mélyén vágyunk az igazi boldogságra, sóvárgunk az áhított telki béke után, mely igen nagy áldozatot (?) követe! tőlünk: figyelmen kívül hagyni az anyagi elvű életvitelt reklámozó pro­pagandát, kiszakadni a nagy tömeg körforgásából, s lemondani felesleges, kielégíthetetlen (láz)álmainkról, melyek tulajdonképpen csak szenvedést, • frusztrációt okoznak. Vajon képesek va­gyunk erre? KORCSMÁROS LÁSZLÓ (Arról azonban nem szól a fáma, hogy ha hasonló felvételt szeretnénk készíteni, vajon vételre állítsuk-e a mag­nót, vagy bekapcsolják-e azt maguk a szellemek?...) (r) Természetgyógyászat A természetes szépségápolás Az egészséges szépség első feltétele, hogy kellő pihenést biztosítsunk szerve­zetünk számára. A jó alvás következté­ben ráncaink kisimulnak, s közérzetünk is jelentősen javul. Az idejében történő (este 10 körüli) lefekvés nemcsak szé­pít, hanem immunrendszerünket is erő­síti. Másik természetes követelmény, hogy ne mérgelődjünk, s pozitív gon­dolkodásra szoktassuk magunkat. A szomorúság, a félelem, a telki viharok szinte az arcunkra írják a ráncokat. Te­hát a lelkiállapot szépíthet, de csúnyít­­hat is. A legjobb kozmetikus tehát a tel­ki harmónia. A szépítőszerek közé tartozik a jó­ság és a szeretet is. Ha valakinek su­gárzik az arca a szeretettől, az meg­szépül. Aki szeretetet sugároz környe­zetére, azt a környezet is szeretette! veszi körül. Bazsalikom (Ocimum basilicum L., bazalka pravá) A túlfeszített, kimerítő munka is öre­gít. Aki ilyen körülmények között dol­gozik, annak meg keltene tanulnia, ho­gyan lehet 5-10 perc alatt relaxádni úgy, mintha 4-5 órát aludt volna. Vo­nuljunk egy csendes helyre, hunyjuk te szemünket, lazítsuk fel izmainkat, ne gondoljunk semmire, hogy legalább 5 percre kikapcsolhassuk agyunkat. Lelki szemeink elé próbáljunk különféle szí­neket vetíteni. Ha sötét színek jelennek meg előttünk, stresszes állapotban va­gyunk, vagy túlságosan elfáradtunk, ki­merültünk. A halványzöld színárnyalat láttán telki állapotunk harmonizálódása beindult. A kék, majd a halványlila kive­­tülése azt jelzi, hogy kellőképpen rela­­xálódtunk. A magasabb intelligenciából sugárzó bioenergia színei (legalábbis azok sze­rint, akik azt lefestették) is a fentiekhez hasonlóak. Középen van a sötétkék és a lila, körülötte sötétzöld, amit halvány­zöld réteg vesz körül, a külső réteg sár­ga vagy fehér. Ha a test-lélek-szellem harmóniáját biztosítjuk, akkor a külső kozmetikázás fölöslegessé válik. Egyes emberek bőrén pl. lelki felindulásukban patta­nások jelennek meg, vagy foltokban elvörösödnek. Mások állandóan kel­lemetlen pattanásos arcbőrgyulladás­ban szenvednek. Ha sikerülne ideg­­rendszerüket gyógyprogramra állítani, akkor szervezetük saját maga szinteti­zálná a gyulladásgátló anyagokat, a­­melyek belsőleg gyógyítanák a gyulla­dást. A telki harmónia kialakításában e­­gyes gyógynövények is segítenek — i­­lyen pl. a citromfű. Az aurát tisztítja és ugyancsak pozitív gondolkodásra ser­kent a bazsalikom. A száraz és a zsíros arcbőr fitóterá­­piás kezelésével majd legközelebb fog­lalkozunk. Dr. NAGY GÉZA (Vak) Könyörgés Ó, Uram, mint szaruas szomjúhozza a forrás hűs vizét, úgy vágyakozom szüntelen a Te Világossá­godra. Szemem kihunyt vilá­gát ezer meg ezer nap óta nem csábítja már a luciferi hatalmak káprá­­zata. Fülembe is mintha forró ólom öntetett vol­na: régtől nem hallom a különös világ szirénmu­zsikáját... így élek Néked szentel­tetve, belső tekintetem­mel az Örökkévalóság él­tető felségvizeire irányul­va. Nem tudom, mivé fejlődött vagy fajult körü­löttem a világ az elmúlt ötven esztendőben, csak bensőmben érzek lélek­­könnyítő tisztulást. Meg­békéltem immár a sor­sommal. Vállamon galamb nyugoszik, szívemből az Örömóda száll, bár emlékeim fehér gyolcsaira a zöld lombok álma most is visszajár. Már tudom, hogy valahol a messzi roppant ég alatt tiszta ének nek gyúl. Oldoztassék hát föl bűneinek köteléke alól ez a Világ...! Kép és szöveg: K.L. Menni vagy maradni? Vitatkozó lelkek

Next

/
Thumbnails
Contents