Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)
1993-10-06 / 14. szám
6______________________________SZABAD ÚJSÁG_______________ 1993. október 6. Már jövőre korona-forint elszámolás a kereskedelemben is? (Folytatás az I. oldalról) jövedelmezőség csökkenése miatt sajnos visszaesett a mezőgazdasági termelés. Megfelelő állami támogatásra nincs elegendő forrás, de történtek intézkedések, hogy a helyzet megváltozzék. □ Jelentősnek mondható-e már a külföldi tőke szerepe a magyar gazdaság helyzetének alakulásában? — A külföldi tőke szerepét két vonatkozásban emelném ki. Nagyon fontos a korszerűsítésben, a műszaki fejlesztésben, és nálunk a privatizációban is. Jelentős költségvetési bevételek forrása. Persze messze vagyunk még jelenlétének Nyugat-Európában szokásos mértékétől. A teljes nemzeti termékre vetítve részaránya nálunk nem több 4-5 százaléknál. De jelenléte más szempontból, például Magyarország földrajzi fekvése miatt is fontos. Közvetítő központ lehetünk a Kelet és a Nyugat között, tőlünk kiindulva szerezhet piacokat nemcsak a környező országokban, hanem a volt Szovjetunió távolabbi területein is. □ Tapasztalatai szerint milyen hatása van a külföldi tőke viselkedésére az ún. 20 milliárdos bankbotránynak? — Megítélésem szerint nincs különösebb hatása. Mert miről van szó? Egyfelől a korrupcióról, amelyet az illetékes hatóságok már vizsgálnak, másfelől pedig arról, hogy az elmúlt években a magyar kereskedelmi bankok olyan hiteleket is nyújtottak, amelyeknek nem volt megfelelő fedezetük a felvevők oldalán. Sok vállalat csődbe ment, néhányat felszámoltak, de mindez tulajdonképpen az átalakulás velejárója. Tény mindenesetre, hogy szigorúbb banki ellenőrzésre van szükség. □ A szlovák—magyar árucsere értéke tavaly 338 millió, az idei első félévben kb. 160 millió amerikai dollár volt. Ön is úgy véli, hogy a lehetőségekhez képest ez kevés? Hogyan lehetne növelni? — Lehet úgy fogalmazni, hogy a lehetőségekhez képest kevés, ugyanakkor úgy is, hogy egyáltalán nem jelentéktelen. Mert Magyarország a szlovák kivitelt fogadó országok sorában még mindig az első hat között van. A lehetőségeket illetően Kubeéka gazdasági miniszter úrral most is részletesen tájékoztatjuk egymást. Minisztériumaink között nagyon jó a kapcsolat. Beszéltem bankárokkal is, biztatva őket az aktívabb finanszírozásra, mert most ez a leggyengébb láncszem. Az árucsere tavalyi szintjét idén is elérjük, s nem túlzott prognózis, hogy 94-ben vagy 95-ben a félmilliárdot is megközelítjük. □ 1992 decemberében a visegrádi csoport Krakkóban megállapodott a szabad kereskedelem fokozatos bevezetéséről. Nem lehetne meggyorsítani a folyamatot? — A szakértők között már folynak a gyorsító tárgyalások. Közös törekvés, hogy felgyorsuljon a vám- és mennyiségi korlátozás leépítése. Bizonyos árufajták esetében már az év végére konkrét eredmény várható. A megállapodás egyébként az ipari termékeket három kosárba osztotta. Az elsőnél a vám március elsejével szűnt meg, a másodiknál 95-97-ben, a harmadiknál pedig feltehetőleg 2000- ben válik tárgytalanná. A mezőgazdasági termékek vonatkozásában óvatosabb a megállapodás, mert mennyiségi megkötések is vannak. Szeretnénk, ha az akadályok megszüntetése ezen a területen is gyorsabb lehetne. □ A szlovák—magyar vegyes vállalatok száma 300 körül van. Többségük szerény tőkéjű, kis szervezet. Bár mindkét országban kevés a szabad tőke, nem volna célszerű esetleg állami támogatással is nagyobb közös vállalkozásokat kezdeményezni? — Biztosan célszerű volna, csakhogy állami támogatásra nincsenek források, illetve csak kismértékben vannak. Kisebb támogatást a kereskedelemfejlesztési alapból tudunk a vállalatalapítóknak nyújtani, viszont a tőke nagyobbik részét vagy saját maguknak, vagy a bankoknak kell biztosítaniuk. Már a 300 közös vállalat is jelentős a piaci kapcsolatok szempontjából, mert ezek révén a szélesebb gazdasági együttműködés is intenzívebbé tehető. □ A két ország gazdasági együttműködésében sokat segítene a közös bank. Mi akadályozza létrehozását? — Kormányzati szinten semmi, teljes az egyetértés. A bankoknak kell megállapodniuk. A bankalapításhoz azonban jelentős tőkére van szükség. A tárgyalások folynak, s remélem, sikeresek is lesznek. De én nem mondanám, hogy a közös bank az egyedüli orvosság. A kereskedelmi bankok kapcsolatai is fontosak, és lehet képviseleteket is nyitni. Már vannak tapasztalataink a prágai interbankkal és a budapesti Kultúrbankkal, amelyek — úgy tudom — valóságos közös bankká alakulnak, és Szlovákiában is működni fognak. □ A forint és a szlovák korona kölcsönös beválthatósága nagyon előnyös a két ország közötti idegenforgalomban. Mikor várható ugyanez a gazdasági kapcsolatokban is? — Én azt remélem, hogy már a jövő évben. Nálunk a kormány jövő évi gazdaságpolitikai céljai között külön pont, hogy a környező országokkal folytatott kereskedelemben a nemzeti valuták is fizetőeszközök legyenek. Ebből a szempontból a szlovák korona és a magyar forint viszonylag jó pozícióban van, mert a nem kereskedelmi műveletekben, vagyis az idegenforgalomban a beválthatóság megmaradt. □ Olvasóink között jócskán akadnak olyanok, akik kárpótlási jegyeket kaptak Magyarországon. Mit kezdhetnek velük és az értékesítésükből származó bevétellel? Nem gondoltak arra, hogy — különösen az idős emberek részére — valamilyen módon pénzben is átutalhatók legyenek? — Nem vagyok a téma szakértője. Azt tudom, hogy az illetékes szervek foglalkoznak a konkrét felhasználási lehetőségek megteremtésével. Elsősorban a vállalkozásban való részvételről, a befektetésekről van szó. A kérdés felvetését jogosnak tartom, és a kárpótlási hivatal foglalkozik is vele, annál is inkább, mivel érintettek nemcsak Szlovákiában, hanem más velünk szomszédos országokban is vannak. Úgy tudom, még ebben az évben előterjesztik azt a javaslatot, amelynek alapján oldódnak majd a kötöttségek. □ Tárgyalásai során tapasztalt-e szlovák részről készséget a gazdasági kapcsolatok javítására? — A szlovákiai gazdasági minisztérium részéről maximális készséget látok. Ha a két ország gazdaságának problémái, a belsők és a nemzetköziek is, például a nyugat-európai recesszió, amely Szlovákiát ugyanolyan súlyosan érinti, mint Magyarországot, továbbá a mezőgazdaság, a munkanélküliség gondjai stb. enyhülni fognak, az együttműködés tovább javulhat. □ A bősi erőmű ügye nem jelent akadályt? — Mi azon vagyunk, hogy Bős ne éreztesse hatását a gazdasági kapcsolatokban, amelyeket hosszú távra kell építeni. Különben is ahhoz, hogy Magyarország, Szlovákia és a többi ország az európai integráció teljes jogú tagja lehessen, kölcsönös gazdasági kapcsolataiknak is megfelelő szinten kell állniuk. Ezt elvárja az Európai Közösség, de nekünk is érdekünk. A kereskedelemben egyébként is ismertek a komparatív előnyök, és ezek között a szomszédság a legfontosabbak egyike. □ Köszönöm a válaszokat. SZABÓ GÉZA Visszaköszönt a sóslepényes korszak? Hús, hús, hús — megannyi változatban Sóslepény bablevessel, tarkedli, darás tészta, barátfűle, mákos guba, krumplifőzelék meg -kása stb., stb. Olyan étlap ez, amely az ötvenes éveiket taposókat vagy az ennél idősebbeket a régen volt hússzegény időszakra emlékezteti. Azokra az évekre, amikor húsétel általában csak ünnepnapokon gazdagította az étlapot, a gyerek pedig havonta egyszer, apja fizetési napján ehetett annyi felvágottat, amennyit bírt. Régi emlék, amely sonkás szalámin és gépsonkán nagyra nőtt gyermekeink szerint talán igaz sem volt. A napi híreket olvasva akaratlanul is az eszünkbe jut. Egyrészt azért, mert már az is nyugtalanító, hogy az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva több százezer darabbal kevesebb a hízósertés, és több tízezer tonnával csökkent a hústermelés, másrészt azért, mert augusztustól kezdve a hús és a húskészítmények ára folyamatosan emelkedik. Pénztárcánk számára már a jelenlegi árak is elképesztöek, és annyi piacgazdasági ismerettel már rendelkezünk, hogy ha valamiből hiány van, akkor annak az ára aligha állapodik meg. így az sem kizárt, hogy többségünk a karajt már valóban nem kilóra, hanem szeletre fogja vásárolni. Egy száj egy szelet alapon. Bőségből régen volt hiány — Mit szól mindehhez a helyzet alapos ismerője, Écsy Imre mérnök, a dunaszerdahelyi Dumas Rt. kereskedelmi igazgatóhelyettese? — Annyit, hogy a jelenlegi helyzet meglehetősen bonyolult. Régen dolgozom a szakmában, de ilyen még nem volt. Az alapanyag egyértelműen hiánycikk. Közérthetőbben fogalmazva, elfogyott, nincs hízósertés. Vágómarhát még összeszedünk anynyit, amennyi húst a kereskedelem és a saját feldolgozásunk igényel. Körzetünkben, ami lényegében a Dunaszerdahelyi járás, már akkor sincs elég vágni való sertés, ha az élősúly kilójáért 34-35 koronát fizetünk. Vannak értesüléseink, hogy az ország más részeiből érkező felvásárlók készpénzben már 36 koronát is adnak az élősúly kilójáért. Mit jelent a 34-35, a 36, esetleg az ennél is nagyobb összeg a vásárlóra nézve? Annyit, hogy az elmúlt évtizedek során megszokottá vált napi húsadagunk ára felfelé kúszik. A dunaszerdahelyi húsüzem júliusban 28- 29 koronát fizetett a hízósertés kilójáért. A felvásárlási ár augusztustól kezdett emelkedni, ennek megfelelően emelkedtek a húsüzem árai és a bolti árak. A felvásárlási árak szerint a húsüzem szeptember végén már érvényben volt árait szeptember 17-én alakított ki, de azt, hogy meddig lesznek érvényben, senki sem tudja megmondani. így maradjunk abban, hogy szeptember 17-e után a húsüzem a karaj kilóját 85, a csont nélküli sertéscomb kilóját 105, a tarjáét 71, az oldalasét 46 koronáért adja a boltoknak. A sonkás szalámi kilójáért 84, az inoveciért 59, a pozsonyi virsliért pedig kilónként 52 koronát fizet a boltos. Ehhez jön még a hat százalék hozzáadottérték-adó, amelynek azonban a bolti árat nem kell(ene) megemelnie. Kinek mennyi haszon? A húsüzem árai, és ezektől függően a hús és a húskészítmények bolti ára a felvásárlási árak függvénye, úgy is tűnhet hát, hogy a drágaság a mezőgazdasági üzemek lelkén szárad, és a bolton a földművesek sokat keresnek. Nos, ennek épp a fordítottja igaz. Mivel a termelési költségek magasak, nyereségük minimális, illetve nulla. Ha nem így lenne, akkor az állattenyésztést sem építették volna le, hiszen az, aki megszüntet egy jövedelmező ágazatot, mintha maga alatt vágná a fa ágát. A húsüzem a 34-35 koronás felvásárlási ár és a szeptember 17-i ára mellett három százalék körüli tiszta nyereséggel dolgozik. A kereskedelem, vagyis a boltosok a húsüzem áraira általában 15 százalékot tesznek rá, de (sajnos) a húszszázalékos, sőt esetenként még az ennél nagyobb arányú „ráadás" sem ritka. Növeli a bolti árat, ha az érdekelt a saját nyereségét nem a húsüzem alapáraira teszi rá, hanem az alapár és a hozzáadottérték-adó összegéből számolja ki. Tehát arra a hat százalékra is nyereséget számol, amit lényegében viszszakap. Ennyit az árak hátteréről. Miért mennyit fizetünk majd az év még hátra lévő heteiben, hónapjaiban, azt nagyon nehéz, sőt majdhogynem lehetetlen megjósolni. így természetesen az igazgatóhelyettes mérlegelése is csak megszorításokkal érvényes. — Az első félévben heti átlagban 1200-1500 hízósertést vágtunk le. Jelenleg 700 körül, de volt olyan hét is, amikor csak 400 sertést tudtunk levágni. Többet a Dunaszerdahelyi járásban lehetetlen felvásárolni, másutt pedig még lehetetlenebb. Az öt munkanapból heti egy-két napon szünetel a vágás. Ezeken a napokon dolgozóink hatvanszázalékos bérért kényszerszabadságot kapnak, ami üzemünk anyagi mérlegét nem kis tételekkel terheli. A piac, mint mindig, a hiányra már ezúttal is reagált. Annyira megugrott a kereslet, hogy heti 1500 darab sertés levágásával sem tudnánk kielégíteni. Ezért szállításainkat szabályoztuk. Előnyben részesítjük a kórházakat és az üzemi konyhákat. A kereskedelem igényét arányos mértékben csak ezt követően elégítjük ki. Veszteségeinket a húskészítmények forgalmának növelésével igyekszünk ellensúlyozni, amihez újabb és újabb piacokat keresünk. Ez részben sikerül. Például a pozsonyi virsliből januárban naponta 980 kilogrammot készítettünk, júliusban már 1226, augusztusban pedig 1307 kilogrammot. Sonkás szalámiból az említett hónapokban naponta ,622, 768, 791 kilogramm készült. Érdekességként elmondom, hogy a pozsonyi virsli esetében minket is meglepett a kereslet és az ár ellentétes irányú mozgása. Júniusban, amikor leszállítottuk a termék árát (vajon melyik boltos követte a példát? — a szerk. megjegyzése), és a boltosoknak kilóját 46 koronáért adtuk, naponta átlagosan 991 kilogrammot készítettünk. Augusztusban viszont, amikor a termék kilóját már 52 koronáért kapták a boltosok, naponta 1307 kilogrammot adtunk a kereskedelemnek. Mit hoznak a hetek, hónapok? A húsüzem léte az állattenyésztőktől függ. pontosabban a Dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemeinek állattenyésztő ágazataitól, mivel a magánszektor kínálata úgyszólván a nullával egyenlő. Érthető tehát, hogy a húsüzem az elkövetkező hetek, hónapok hízósertés-kínálatának várható alakulásáról felmérést készített. — Sajnos, úgy néz ki, hogy a nehéz időszak folytatódik. Annak ellenére, hogy a bejelentett állattállomány alapján október közepétől a hízósertéspiacon némi javulás várható. Szerintem inkább csak arról lesz szó, hogy megáll a kínálat további csökkenése. Ha több lesz is a sertés, az a húsellátásban közvetlenül csak kisebb mértékben érezteti hatását. Október végétől ugyanis már készülni kell a karácsonyi és az újévi piacra, vagyis pácba kell tenni a füstölnivalót. A húsüzemben hallottak alapján a régió néhány mezőgazdasági üzemében mi is érdeklődtünk, hogy milyen lesz október-december hónapokban a sertéskínálatuk, illetve mi a csökkenés oka. Több helyen megerősítették, hogy számottevő csökkenéssel nem kell számolni. Konkrét adatokkal azonban nem szolgálnak, azt pedig, hogy majd kinek adják el az állatot, kérdezni is felesleges. Annak, aki az adásvétel napján többet fizet érte. Az állomány bizonyos csökkenésében a túlkínálat és a mezőgazdasági üzemek pénztelensége is szerepet játszott. A felvásárlási ár a sertéshizlalási költségeket alig fedezte, így tavasszal, hogy némi pénzhez jussanak, amin vetőmagot, műtrágyát, üzemanyagot vehetnek, több üzem eladta malacait. Nagy tételekben az ország különböző részeiből érkezett vevőknek. Most megváltozott a helyzet. A kereslet nagyobb a kínálatnál, így a felvásárlási ár folyamatosan emelkedik. Helyenként már nemcsak 36 koronát, hanem ennél nagyobb összeget is ígérnek egyes feldolgozók a sertés kilójáért élősúlyban. Sok feldolgozó megemelt áron akár már decemberre is hajlandó lekötni az állományt, amire viszont érthető okokból a pénztelenségben nyögő mezőgazdasági üzemek nem hajlandók. Az adásvételi szerződést csakis a már vágható sertésekre kötik meg, az árat pedig a mindenkori piaci helyzethez módosítják. Az állat azé, aki készpénzben és többet fizet, így olyan jóslásokba merészkedni, hogy majd mennyibe kerül az évet záró ünnepek húsadagja, felesleges és reménytelen. Egy biztos. A jelenleginél kevesebbe aligha. EGRI FERENC
