Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)

1993-10-20 / 16. szám

1993. október 20. SZABAD ÚJSÁG 11

Ne engedjük, hogy az emberiség öngyilkosságot kövessen el! — kiáltanak fel a szerzők az ismert környezetvédelmi szervezet, a Greenpeace A Föld felmelegedésének veszélye című kiadványában, amely nemrég cseh nyelven is megjelent a prágai Academia Kiadó gondozásában. A könyvet elismert amerikai, indiai, brit, brazil és svéd

környezetvédelmi szaktekintélyek írták. Első részében az ún. üvegházhatást taglalja, a másodikban a globális felmelegedés veszélyeivel és következményeivel foglalkozik, a harmadikban pedig azokat a lehetőségeket ismerteti, amelyek módot adnak a veszélyes folyamat lelassítására, sőt

Globális gond

A földi klímát fenyegető veszélyek az utóbbi években alapvető tudományos és politikai problémává érlelődtek. Negyvenkilenc Nobel-díjas tudós felhívásban figyelmeztet rá: a növekvő üvegházhatás századunk legnagyobb környezeti ártalma, és csak az azonnali cselekvés akadályozhatja meg, hogy a jövő nemzedékeinek élete veszélybe ke• •

rüljön. Az ENSZ 1988-ban kormányközi csoportot hozott létre az éghajlatváltozásról szóló jelentés kidolgozására. Az 1990-ben elkészült jelentésben több mint húsz ország háromszáz tudósa annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az emberi tevékenység által keletkezett gázok nagyban növelik az atmoszféra üvegházhatását, s ez a földfelszín globális felmelegedését okozza.

A szén-dioxid és társai

A tudósok 1958-ban kezdték mérni a levegő szén-dioxid-tartalmát az ipari létesítményektől távoli, 4000 m magas Mauna Loa vulkán tetején. A szén-dioxid mennyisége minden tavasztól ószig lecsökken az év másik feléhez képest, de már nem éri el az előző év minimumát, hanem évről évre magasabb. Az emberiség néhány évszázad alatt megpróbálja eltüzelni azt a fosszilis tüzelőanyagot, amelyet a természet 400 millió év alatt hozott létre. Évente átlagosan 22 milliárd tonna szén-dioxidot ereszt a levegőbe a szén, földgáz és kőolaj eltüzelésével. Ennek a mennyiségnek a háromnegyede a fejlett ipari országokból származik.

Az üvegházhatás növekedése azonban nemcsak a szén-dioxid számlájára írható. Az egy szén- és négy hidrogénatomból álló metán (a földgáz fő alkotórésze) mocsarak fölött éppúgy észlelhető, mint szeméttelepek környékén, de keletkezik biomassza égetésekor is. Az iparosodás előtti időszakban mért légköri metántartalom mára több mint a kétszeresére nőtt.

A kéjgáznak is nevezett, altatásnál használt dinitrogén-oxidot a természetben baktériumok állítják elő a talaj nitrogéntartalmú anyagaiból. Hogy a levegőben valamelyest emelkedett a különben elhanyagolhatóan kicsi koncentrációja, az elsősorban a nitrogénműtrágyáknak, valamint a szerves anyagok, mindenekelőtt az őserdők égetésének „köszönhető”. Amiért veszélyes: a szén-dioxidnál kétszázszor erősebb az üvegházhatás szempontjából, s átlagosan 130-150 évig nem bomlik el.

Az ózonról mostanában csak a védőhatásával kapcsolatban hallottunk, amit a felső légkörben fejt ki az űrből jövő UV-sugárzás kiszűrésével. Pedig a háromatomos oxigén — jórészt természetes folyamatok, valamint a biomaszsza égetése következtében — az alsóbb légrétegekben is jelen van, amit viszont igen erősen melegít. A rövid, egyhónapos élettartamú gáz kétezerszer erősebben „építi" az üvegházat, mint a széndioxid. A növekvő autóforgalom miatt mennyisége az alsó légkörben mintegy háromszorosára nőtt.

A dezodorok hajtógázát, hűtőszekrények hűtőközegét, műanyagok habosítóanyagát képező, valamint elektronikus építőelemek tisztítására használt klórozott fluor-hidrogének nemcsak a felsó légköri ózonréteg rombolói. A talaj közelében a szén-dioxidénál ezerszer erősebb a hatásuk a földi hőmérséklet emelkedésére. A két legveszélyesebb ilyen gáz, az FCKW 11 és 12 légköri koncentrációja az ötvenes évektől 1990-ig csaknem 300-, illetve 500-szorosára nőtt.

Mi az üvegházhatás?

A 6000 Celsius-fok felületi hőmérsékletű Nap szakadatalan fényözönne! árasztja el a Földet. Bolygónk energiatartalma mégsem növekszik napról napra, a talaj ugyanis láthatatlan infravörös sugárzást bocsát ki a világűrbe (derűs éjszakákon ezért hűl le a Föld). A napfény addig melegíti a Föld felszínét, amíg a felvett energiával egyenlővé

nem válik a kisugárzott energia. Egyetemes természettörvények alapján kiszámítható, hogy a megfelelő egyensúlyi hőmérséklet mínusz 18 C-fok volna. Ilyen például a Hold átlaghőmérséklete. A Föld mégsem fagyott világ. Ez annak köszönhető, hogy a légkör átengedi ugyan a látható napfényt (ezért látjuk a Napot), de egyes légköri molekulák elnyelik a talaj infravörös sugárzását, viszszatartják a kisugárzott földmeleg 30 százalékát. így alakul ki a 15 C-fok földi átlaghőmérséklet.

Hasonló elv szerint működnek az üvegházak. Az üvegtáblák áteresztik a napfényt, de visszatartják a talaj infravörös kisugárzását, ezért a meleg csapdában marad: kora tavaszon a palánták védetten vészelik át az éjszakai fagyokat. Joggal beszélhetünk tehát a légkör „üvegházhatásáról”, mint a földi életet lehetővé tevő jelenségről. A ritkább atmoszférájú Mars élettelen, fagyott világ.

Változások a klímában

Az áldásos üvegházhatás a légkör növekvő szennyeződésétől válik veszélyessé. A légkör összetevőiről hatalmas mennyiségű mérési adatok állnak már rendelkezésre, s elemzésük alapján a következő irányzatok körvonalai bontakoznak ki:

— a talajközeli légrétegek hőmérséklete 1880 óta átlagosan és globálisan

0,5 Celsius-fokkal nőtt. A legerősebb növekedés századunk nyolcvanas évei óta tapasztalható;

— 1949 és 1989 között a trópusi óceánok felszíni hőmérséklete fél fokkal nőtt. Különösen nagy a hőmérsékletemelkedés a Csendes-óceán nyugati és az Indiai-óceán keleti részében, amelyek egyébként is a trópusi tengerek legmelegebb térségei;

— ugyanezen időszakban a trópusi tengerek párolgása 16 százalékkal megugrott. Ez a megnövekedett vízpáratömeg hatalmas hőmennyiséget szállít a légkörbe;

— miközben a trópusi és szubtrópusi

tálán megállítására is.

vidékek felett három-hat kilométer magasságban jelentős mértékben melegebb lett a levegő, ugyanakkor az Északi-sarkvidék fölött lehűlt ebben a magasságban. Ezáltal nagyobb lett a hőmérséklet- és a nyomáskülönbség az Egyenlítő és az Eszaki-sark között, ami elősegítheti a légkörzés felerősödését az atmoszférában;

— valamennyi szélességi fokon megnőtt az elmúlt 20 évben az átlagos szélsebesség, mégpedig a mérsékelt égövön öt-tíz, a trópusokon mintegy 20 százalékkal. A szél energiája kb. megkétszereződött. Jól mutatja ezt a nagy viharok növekvő gyakorisága;

— világszerte olvadnak a hegyi gleccserek (az Alpokban 1850 óta a gleccsereknek kb. a fele elvesztette jégtömegét). A megolvadt víz és a tengerek vizének felmelegedése (és emiatti kiterjedése) következtében a tengerek szintje az elmúlt száz évben 10-20 cmrel emelkedett;

— az északi féltekén 1973 óta mintegy nyolc százalékkal csökkent a szárazföldeket évenként beborító hótakaró;

— az Északi-sark tengereinek jéggel fedett területei egy évtized alatt 2,1 százalékkal zsugorodtak, és 1976 óta a jég maga is jelentősen el vékonyodott.

A fenti felsorolásból úgy tetszik, hogy valóban valamilyen változási trend tapasztalható a légkörben. Csakugyan az üvegházhatás lenne ebben a ludas? A légkör tudósai, a klimatológusok nagyon visszafogottak e kérdésben, mert a jelenségek látszólag erre utalnak ugyan, viszont nagyon nehéz az összefüggést bizonyítani.

Mit mond a földtörténet?

A geológia tudja, hogy a manapság globális felmelegedés néven emlegetett jelenség egyáltalán nem egyedi esemény.

Mintegy 110 millió éve, a krétaidőszakban például a világszerte tapasztalható intenzív vulkáni működés eredményeként rendkívüli módon megnövekedett az atmoszféra szén-dioxid-tartalma. Emelkedett az évi átlag-középhómérséklet. A sarkvidékek jégsapkája elolvadt, ezáltal egy csapásra megemelkedett a világtengerek szintje, hatalmas, korábban szárazulati területek kerültek víz alá. Ekkor — hogy az élet számára a továbbiakban esetleg már károssá váló felmelegedést megállítsák — egymás után beléptek azok az automatikus visszacsatolási folyamatok, amelyeknek eredményeként a rendszer egy idő után megfordult, s engedelmesen elindult

visszafelé a hűlés útján.

Az atmoszféra szén-dioxid-tartalma lassan elkezdett csökkenni, a megbomlott egyensúly fokozatosan helyreállt, az üvegházhatás s ennek eredményeként a hőmérséklet fokozatosan csökkent. A rendszer azonban tehetetlensége folytán túlkompenzált, az üvegházállapotot a hűlés következtében bekapcsoló automatizmusok egy másik szélső állapot felé lökték el. Ezt a hűtőház (icehouse) elnevezésű másik szélső állapotot a sarki jégtakarók megnövekedése, a világtengerek szintjének csökkenése, az óceán vizének alacsonyabb hőmérséklete s ennek folytán általánosan kisebb mértékű szervesanyag-termelődés jellernezte.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a szélső állapotokban (az üvegház, illetve a jégkorszak maximuma közelében) a Föld-rendszer meglehetősen stabilan viselkedik. Az átmeneti időszakokban azonban a rendszer instabillá válik, a klíma szeszélyesen változó, hol nagyon meleg, hol nagyon hideg, gyakoriak az orkánjellegű szélviharok, „megbolondulnak” a tengeráramlások.

A jelek arra mutatnak, hogy a Föld az utóbbi néhány millió évben, s ma is, ilyen instabil állapotban van. A nagy krétaidószaki üvegházesemény után, annak ellenére, hogy a harmadidőszak folyamán már elértünk egy hómérsékleti minimumot, még mindig nem állapodott meg teljesen a rendszer. Ez az utolsó néhány millió év arra tanít bennünket, hogy ebben az instabil időszakban a klíma viszonylag rövig periódussal ingadozik a majdnemüvegház- és a majdnemhűtőházszerű állapot között, s most éppen egy kisebbfajta üvegház irányába tart.

Mit hoz a jövő?

A jövőt tekintve a számítógépes modellek többféle lehetőséget vázolnak fel. Háromfokos átlaghőmérséklet-növekedésnél (amit egyesek 2040-re jósolnak) teleink jóval, nyaraink kevésbé lennének melegebbek. Az átlagosnál több csapadék hullana ránk, viszont a talajban nyaranta a mainál is kevesebb nedvesség maradna. A felmelegedés kezdetén, a csupán fél-egy fokos többlet esetén azonban a még gyakoribb aszály lenne az uralkodó. Éz esetben hatvan százalékkal gyakrabban süllyedne például a talaj hasznosítható vízkapacitása harminc százalék alá. A vegetáció is követi majd bizonyos késéssel ezt a folyamatot. Veszélybe kerülhetnek erdeink, s különösen azok a fajok, amelyek már ma sem fejlődnek egészségesen.

A Greenpeace ajánlásai

A Greenpeace-könyv szerzői egyértelműen fogalmaznak: a globális felmelegedés veszélyei már ma annyira reálisak, hogy nincs idő újabb kutatási eredményekre várni, a környezet védelme azonnali cselekvést sürget. Amit meg lehet és meg kell tenni:

— az energiatermelésben a megújuló forrásokat kell előnyben részesíteni; teljesen meg kell tiltani a klórozott fluor-hidrogének és a velük rokon gázok felhasználását; a mezőgazdaságban olyan művelési módokat kell alkalmazni, amelyek kevesebb üvegházhatást erősítő gázok keletkezésével járnak; meg kell szüntetni az erdőirtást, viszont növelni az erdőtelepítést;

— az emberiségnek csökkentenie kell az energiafogyasztást, 2025-ig ennek nem volna szabad meghaladnia a 12 terawattot, s azt a világ országainak egyenletesebben kellene igénybe vennie, mint a jelenlegi 10 terawattot;

— a fejlett ipari országokban nagy szabású energiatakarékos beruházásokat kellene megvalósítani, a fejlődő országokban pedig a legkorszerűbb technológiákat meghonosítani;

— a hagyományos villanykörték helyett korszerűbbeket, energiatakarékosakat kell használni; jobban kell szigetelni az épületeket és a melegvíztartályokat; kevesebb áramot fogyasztó háztartási gépeket kell gyártani; a személygépkocsik helyett előnyben kell részesíteni a tömegközlekedési járműveket;

— tekintettel a globális biztonság kérdésében a ’80-as évek végétől bekövetkezett felfogásbeli változásokra, az üvegházhatás növekedését megakadályozó kutatások és beruházások költségeinek jelentős részét abból az évi 1000 milliárd dollárból kellene fedezni, amelyet a világ országai fegyverkezésre költenek.

(Külföldi lapok nyomán — SZÍ)

Természetgyógyásza t

A vesegyulladások természetes gyógymódjai

(IV.)

A krónikus (idült) vesegyulladás az elhanyagolt, nem kikezelt heveny vesegyulladásból jön létre. Míg heveny vesegyulladás esetén a tünetek nyilvánvalóak, a krónikus vesegyulladás tünetei nem olyan egyértelműek; a kisugárzott fájdalmakat legtöbbször derékfájásként könyveljük el.

A krónikus vesegyulladás kezelése, sőt megelőzése területén is nagy segítségünkre lehetnek a gyógynövények. A krónikus vesebántalmakban szenvedőknek ajánlatos a kúrát ősszel és tavasszal is folytatni, s a teákat naponta többször fogyasztani.

A megelőzésre a következő gyógynövények alkalmasak: apróbojtorján, kakukkfű, majoránna, szurokfű, izsóp, édesgyökér, mezei zsurló, csalán, orvosi zsálya, körömvirág, bazsalikom.

A teákat meghatározott időközönként fogyasztjuk. A hideg, nyirkos idő beálltával naponta 2-3 alkalommal, melegen isszuk (az utolsó adagot kb. 17 órakor fogyasztjuk).

1. RECEPT: 60 g nyírfalevél, 30 g bazsalikom, 20 g kakukkfű — 1 evőkanálnyi mennyiséget 2 dl vízzel leforrázunk, 20 percig állni hagyjuk, leszűrjük, és napi 3 alkalommal 2 dl-t iszunk belőle étkezés után. Sötét mézzel édesítjük — gyulladásgátló flavonoidot tartalmaz.

Kakukkfű (Thymus serpyllum, materina dúska)

2. RECEPT (a veseműködés akadozása esetén): 20 g cickafarkfűvirág, 50 g nyírfalevél, 20 g aranyvesszőfű, 10 g majoránna — 3 evőkanálnyi mennyiséget 6 dl vízzel leforrázunk, 20 percig ázni hagyjuk, leszűrjük, 4 részre osztjuk, s egy nap alatt elfogyasztjuk.

A gyógyteák hatását fokozza az aromaterápiás gyógyfürdő. A korábban említett gyógynövényekből (amelyek illóolajat tartalmaznak) 3 evőkanálnyi mennyiséget 1 liter vízben 5 percig főzünk, leszűrjük, és meleg vízbe öntjük. A meleg vízben kb. 30 percig tartózkodunk, miközben kb. 15 percig ajánlatos a víz alatt masszázst végeznünk. Szárítkozás után további 15 perces gyógymasszázst végzünk; az aromákat, gyógyolajat tartalmazó gyógynövénykivonatot körkörös mozgással a vesébe masszírozzuk — ez a masszázs ugyancsak 15 percig tartson!

A következő növények kivonatai jöhetnek számításba: borókabogyó, cickafark, citromfű, eukaliptusz, édeskömény, pelargónia, muskotályzsálya, rozmaring, cédrus, réti legyezőfű.

Az említett gyógynövények illóolaját illatlámpában is alkalmazhatjuk, abban a helyiségben, ahol a beteg tartózkodik.

Jó eredményt csak akkor érünk el, ha a gyógynövényeket belsőleg és külsőleg egyidejűleg alkalmazzuk. A gyógyteák hatékony kiegészítője tehát az aromaterápia, a gyógy- és talpmaszszázs és a többi, egészséget erősítő gyógyászati eljárás.

A természetes gyógymódok sokoldalú igénybevétele és a lelki egyensúly helyreállítása esetén az eredmény nem marad el.

Dr. NAGY GÉZA

Öngyilkosságba rohan az emberiség?

Mentsük, ami még menthető