Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)
1993-10-20 / 16. szám
10 SZABAD ÚJSÁG 1993. október 20. Eutanázia-per az USA-ban Dr. KEGYES HALÁL Könyvbarát Takács András — Fügéd) János GÖMÖRI NÉPI TÁNCOK Azok, akik a néptánccal, Gömör néptánc- és népdalkincsével, a tájegység eredeti hagyományaival szeretnének ismerkedni, bizonnyal nagy örömmel fogadják Takács András és Fügedi János Gömöri néptáncok című könyvét. A szerzőpáros a Sajó felső völgyének s az azt környező fennsíkok falvainak (Berzétekőrös, Sajótiba, Szilice, Szádvárborsa) csaknem teljes néptáncanyagát feldolgozza a kötetben, kiegészítve azt a terület további községeiben folytatott ellenőrző gyűjtések anyagával. A tánctípusok motívumainak Labánjeles leírásán kívül egy-egy kiváló táncos táncának folyamatos leírását is tartalmazza ez a kötet, amelynek zenei anyagát Ág Tibor állította öszsze. A könyv 60 koronáért kapható a könyvesboltokban, illetve megrendelhető a Madách Könyv- és Lapkiadó címén (Vyd. Madách, Michalská 9, 816 21 Bratislava). Hazatért a Napút festője Nagy Csaba tárogatójátékával kezdődött meg az a szeptemberi ünnepség az Eperjeshez közeli Kisszebenben, ahol sor került CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR magyar festőművész két nyelvű emléktáblájának leleplezésére. Csontváry 140 évvel ezelőtt ebben a szabad királyi városban látta meg a napvilágot. Ünnepi beszédet FEKETE GYÖRGY, a Magyar Köztársaság művelődési és közoktatási államtitkára mondott, aki hangsúlyozta: egy nagyi művész nem csupán egy családé, nem egy városé, netán egy nemzeté, hanem az egyetemes művészeté. A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumát senki sem képviselte. IMRICH UPOVSKY mérnök, Kisszeben polgármester-helyettese örömét fejezte ki, hogy a helyi lokálpatrióták többéves igyekezetét siker koronázta, és a Csontváry-emléktábla fölkerülhetett a szülőház falára olyan időben, amelyet nem jellemeznek a jó szlovák— magyar kapcsolatok. GERZSON PÁL, a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke a művész életútjáról beszélt. Nevezetesen arról, hogy a tehetség megkerülhetetlen kötelességeket ró a lángészre, aki Isten hangját hallja, és művészetével ót követi. Szebeni gyermekkorát a kassai Thália Színház művészei idézték föl önéletírásából vett részletekkel, szlovák és magyar nyelven. NAGY JÁNOS szobrászművész alkotását, aki egyben a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke, Fekete György és lmrich Lipovsky leplezte le. Ezután a helyi Városi Művelődési Központban megnyitották a Csontvárydokumentum kiállítást, amely szeptember végéig várja az érdeklődőket. A központ igazgatóján kívül SUNYOVSZKY SYLVIA, a pozsonyi Magyar Kulturális Központ igazgatója fejezte ki örömét a rendezvény megvalósulásáért, majd PAP GABOR, budapesti művészettörténész vezette be az ünneplő közönséget a Napút festője alkotásainak rejtelmeibe, aki korát megelőzve megértette, hogy az ember a kozmosz része, és a fennálló harmóniát büntetlenül senki sem sértheti meg. B. Z. Évtizedeken át legfeljebb orvosok szűk szakmai körökben folytatott etikai vitája, esetleg filozófusok, jogászok elvi eszmecseréjének tárgya volt a „kegyes halálba" vezető aktív orvosi segítségnyújtás lehetőségének vagy tiltásának kérdése. Az orvos-beteg kapcsolatban mindig is úttörő szerepet játszó Egyesült Államokban most nemcsak bírósági ügy, hanem a legszélesebb értelemben vett közbeszéd tárgya lett egy, az aktív halálba segítést nyilvánosan vállaló orvos „cselekménysorozata”. A kérdésben mindkét oldal meggyőző érvekkel operál. Szeptemberben a Michigan állambeli Detroitban másodszor emeltek vádat egy bizonyos Jack Kevorkian ellen azon az alapon, hogy megsértette az öngyilkossághoz nyújtott segítséget tiltó friss helyi törvényt. Azt, amelyet ez év február 26-án éppenhogy a „Dr. Halál” néven hírhedtté vált Kevorkian praxisának megfékezésére léptetett érvénybe Michigan állam törvényhozása. A nyugdíjas kórboncnok ugyanis már három éve minden rendelkezésére álló eszközzel harcol azért a szerinte alapvető emberi jogért, hogy a gyógyíthatatlan, tartósan nagy fájdalmakkal küszködő beteg adott esetben saját döntése alapján véget vetethessen életének. Az első beteg, akit a doktor a gyors és fájdalommentes halálhoz segített, egy 54 éves, Alzheimer-kórban szenvedő, oregoni nő, Janet Adkins volt. Az 1990. június 4-én történt esemény után Kevorkiant gyilkosság vádjával bíróság elé állították, de a vádat — csakúgy, mint később két hasonló esetben — elejtették. Ezután még hét nő következett, majd idén januárban az első halálba segített férfi, a csontrákos Jack Miller Michiganből. Ekkor kezdett a helyi törvényhozás — főként politikai nyomásra — a fent említett törvény megalkotásába. A kérdés nem csupán a közvéleményt osztja meg: az Egyesült Államok ötven államának jelenleg majd felében törvénybe ütközik (most már az a Michigan is közéjük tartozik, ahol Kevorkian működik), másutt nem tilos segítséget nyújtani öngyilkossághoz. Januárban és februárban Kevorkian gyorsított segítségével a tiltó rendelkezés életbe lépése előtt hat embernek sikerült az általuk kényelmesnek vélt halálba menekülni. A mindvégig nőtlen, puritán egyszerűséggel berendezett bérlakásban csak a „munkájának" — és az orgonálásnak — élő Kevorkian egyébként mindig vigyázott, hogy „segítsége" még a halvány Keith Murdoch 1952-ben egy kisebb regionális napilapot örökölt, az „Adelaide News”-t. Az évek teltek, s Murdoch fia, megalapította és kiépítette a „News Corporation Limited”-et, a világ egyik legnagyobb és legagresszivebb médiakonszernjét. Nehéz lenne felsorolni, melyek Mr. Murdoch legfontosabb befektetései. Ausztráliában több mint 110 napilap, három könyvkiadó, 16 nyomdai és reprográfiai vállalkozás az övé, s az Ansett légitársaságnak is főrészvényese. Az USA-ban három napilap, 10 magazin — köztük a TV-Guide, tévéújság, amely 16,3 milliós példányszámával a legnagyobb nyomtatott média az országban —, továbbá 7 helyi tévéadó, pl. a New York-i, a Los Angeles-i, a chicagói és a washingtoni stb. tulajdonosa; a konszernhez tartozik ezenkívül a Twentieth Century Fox film- és tévéprodukicós-társaság is. Nagy-britanniai érdekeltségei közé tartozik a világszerte közkedvelt napilap, a The Times, a The Sun és a Today bulvárlapok, a hetente megjelenő The Sunday Times, a News of the World, öt könyvkiadó és egy műholdas tévéadó, a Sky Television négyprogramos csatornái, a Sky One, Sky Movies, Sky News és az Eurosport. A csendes-óceáni térségben a Fidzsiszigetektól Pápua Új-Guineáig rengeteg napilapnak — közöttük a legjelentősebbnek, a South Chine Morning Postnak, a térség vezető újságjának — a tulajdonosa vagy részvényese. K. R. Murdoch sok ellenséget szerzett pályafutása során. Például amikor új nyomdaközpontját létesítette az angliai Wappingban, újságait hónapokig rendőri védelemmel tudták csak szállítani. Gyakran éri kritika a New Corporation Limited kiadványainak minőségét, különösen Angliában, ahol a konszern a legkeresettebb bulvárlapokban, a The látszatát is elkerülje a gyilkosságnak. Ennek érdekében a hozzá forduló több száz jelentkező közül kiválasztott páciensekkel hosszú — videón rögzített — beszélgetéseket folytatott, melynek során azok világosan kinyilatkoztathatták, hogy tiszta tudattal, saját elhatározásukból vállalják a halált. Maga az aktus is tanúk — legtöbbször családtagok és barátok jelenlétében zajlott le —, ugyancsak videofelvétel és pontos jegyzőkönyv kíséretében. Az első évben, 1990-ben, a doktor egy saját maga által tervezett berendezést használt, amely egy gomb lenyomása után különböző vegyi anyagokat juttatott intravé-Jack Kevorkian töprengés közben. Tizenhét könnyű halál násan a szervezetbe; először csak altatót, majd mérget. Miután azonban az ügy kapcsán megvonták Kevorkian orvosi jogosítványát, már nem írhatott receptet, s nem juthatott a szükséges szerekhez. Ekkor más módszert talált: egy műanyag gázmaszkot gumicsővel szénmonoxid-palackhoz kötött. Ennek szelepét kellett megnyitni. A szelepet természetesen mindig a páciens működtette — még akkor is, amikor állapota már azt sem tette lehetővé, hogy magát Sunban és a Today-ben érdekelt. A nehéz csapások messzemenőleg elkerülték a sajtókirályt terjeszkedése idején. Bevételének több mint felét sajtótermékek képezik, 10 százalék pedig a tévéadók. A 80-as években kb. 10 millió amerikai dollárt fektetett be új üzletekbe. Egyidejűleg a Sky Television is jelentős befektetést igényelt, így a News Corporation Limited nyeresége csupán gyenge 640 millió ausztrál dollárra növekedhetett, miközben kénytelen volt megválni az Elle divatlap brit és amerikai — 50 százalékot kitevő — részvényeitől, hogy csökkentse adósságát és az adóterhét. Vajon hogyan látja K. R. Murdoch a médiák jövóét? „Az a véleményem, hogy az elektronikus médiák mindenütt a világon terjeszkednek, óriási növekedést, fejlődést mutatnak. Természetes, hogy az emberek egy része továbbra is olvas, de az ezredforduló táján a televízió lehengerli a most még népszerű lapokat is. Egyértelmű, hogy az elkövetkező 10 évben az emberek egyre kevesebbet fognak olvasni, és egyre töbet fognak a tévékészülékek előtt ülni. A napilapok és a magazinok arra kényszerülnek majd — mint ahogy ez már az USA-ban érezhető — ,hogy még erősebben specializálódjanak. Nehéz persze jóslatokba bocsátkozni, hiszen a helyzet gyorsan változik — gondolok itt arra például, hogy míg itt New Yorkban meglehetős hanyatlás tapasztalható, addig Kaliforniában, a nyugati partvidéken továbbra is simán mennek a dolgok. Általánosítani tehát nehéz. Kétségtelen, hogy a tévé kapja a reklámbevételek oroszlánrészét, azon egyszerű oknál fogva, hogy a tévé az erősebb és a hatalmasabb a két média közül. Persze, ez azt jelenti, hogy rövidesen a reklámoztató cégek fogják eltartani a tévét, s finanszírozni az űrből, a műholdakon keresztül történő műa maszkot felvegye. Első hallásra bármilyen hátborzongató is a „tömegsegítés” ténye, Kevorkiant mégis sokan — kollégák is — támogatják. Nem egy orvos például a modem orvostudomány logikus eredményének tekinti a Kevorkian-jelenséget. Ezek szerint ugyanis „a gyógyítás technikai eszköztára mára oly mértékben megelőzte a gyógyítás valóságos lehetőségeit, hogy gyakorlatilag halott betegek is életben tarthatók az alapvető életfunkciókat kiváltó gépek segítségével”. Az ilyen életben tartás horribilis költségeit dollárra, centre kiszámoló kórházak, biztosítók — nemegyszer családtagok — s persze a jogászok körében is évek óta állandó vita folyik annak eldöntésére, hogy konkrét esetben mikor is kapcsolható ki egy ilyen gép. Erős fájdalomcsillapítók és a kórt viszszafordítani nem képes, de a beteget életben tartó hatásos gyógyszerek segítségével — mondja Kevorkian — hasonlóan meghosszabbítható a gépre nem szoruló, egyébként azonban ugyancsak halálos betegek szenvedése is. Kevorkian rendszerint saját édesanyja esetét említi, amikor az ilyen „beavatkozások" értelmetlensége ellen érvel. A rákban szenvedő asszony „betegsége utolsó hónapjaiban 32 kilóra fogyott le, teste már teljesen kék volt a tűszúrásoktól, de az orvos végig azt hajtogatta, hogy esküje kötelezi minden tőle telhetőre”. A Kevorkiant támogató egyébként nem kevés orvos szerint „az orvostudomány a gyógyításra koncentrál, de a fájdalommal nem törődik”. Állításuk szerint a betegek nagy többsége úgy — és főként erős fájdalmak közepette — hal meg, hogy már az orvos is tudja: itt semmilyen beavatkozás nem segít. „Gyakran kifejezett orvosi tevékenységről már szó sincs, már csak az ápolók gondozzák őket” — állítják. Akadnak persze bőven ellenzők is — és korántsem csak érzelmi vagy erkölcsi alapon. Ezek szerint a legnagyobb veszély abban rejlik, hogy ma még jogilag és orvosilag is szabályozatlan, „ingoványos” területről van szó, hiszen csak az orvos belátásán múlik, kit ítél menthetetlen, ám sorsáról mégis tiszta elmével dönteni képes betegnek. „Mai ismeresorszórást. A reklámra szánt kiadások a tévében olyan mértékben megnövekednek, mint amennyivel az újságokban csökkennek. Például az Amerikai Egyesült Államokban éppen most vált lehetővé, hogy a távközlési vállalatok olyan információkat is transzportáljanak, amilyeneket azelőtt csak az újságok közöl-Murdoch az európai piacot illetően is bizakodó tek. Adnak az előfizetőnek egy kis képernyőt, az előfizető beírja a telefonszámot, és a monitoron megjelenik az az információ, amely korábban csak egy bizonyos lapban szerepelt. A médiaerőviszonyok tehát változnak, és ez a tény is bizonyítja, mennyit fejlődtek az elektronikus tömegtájékoztató eszközök. Nagy érdeklődéssel figyelem az európai eseményeket, ám az európai viszonyokat még mindig komplikáltnak látom, szóval, a helyzet számomra nem teink alapján eldönthetetlen, kinek a halálvágya elégíthető ki, és ki az, akinek szenvedései kevésbé drasztikus módon is enyhíthetők” — mondják. A társadalom is megosztott a kérdésben. Bár a közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy ugyanannyi amerikai ellenzi, mint amennyi támogatná a tudatosan vállalt és az orvos által segített öngyilkosságot, két államban, Kaliforniában és Washingtonban, ahol ez ügyben már „élesben", népszavazáson kellett dönteni, az ellenzők győztek. Pedig e helyeken a szavazás tárgyát képező törvényjavaslatot igen nagy körültekintéssel készítették elő: megkövetelték volna például, hogy a beteg írásban rögzítse kívánságát, ráadásul legalább két olyan tanú jelenlétében, akiknek semmilyen előnyük nem származik az illető halálából, illetve szükségessé tette volna több orvos egybehangzó nyilatkozatát arról, hogy a betegnek már kevesebb mint hat hónapja van hátra. A csata február óta politikai síkon is zajlik: az Emberi Jogok Szövetsége próbálja hatástalanítani a Kevorkian-ellenes törvényt. Szerintük ugyanis az egyik legalapvetőbb emberi jog a halálhoz való. Eme általános megállapításon túl pedig arra is hivatkoznak, hogy a törvény számos formai hibával született, például a nagy sietségben több szükséges procedúrát kihagytak. Azt a jogtechnikai hiányosságot — vagy többletet — is felhozták, hogy ez az egyetlen törvény egyszerre több dolgot szabályoz, ami az amerikai alkotmány szerint elfogadhatatlan. Kevorkian azonban felesleges időpocsékolásnak nevezte a jogi akadékoskodást. Ő — mint mondta — szeretné a bíróság előtt mielőbb végső döntésre vinni a dolgot. Lesz rá esélye: az augusztusban, majd szeptemberben „elkövetett" két segítségnyújtása után nyomban megtörténtek a hivatalos feljelentések. A doktor persze nem azért provokálja a törvényt, mintha szeretne börtönbe kerülni. „Ha elveszítem szabadságomat, többet veszítek, mint az életemet” — nyilatkozta. Igaz, a perben nem is az ő életéről van szó. FREI ZSOLT/HVG elég világos. Jelenleg az az érzésem, mintha egy német Európa lenne kialakulóban... Annak ellenére, hogy ott is vannak barátaim (Burdáék, a Springer Kiadó, Leo Kirch), akik nagyon jól végzik a dolgukat, a német nyelvterületú piac nem kínál számomra igazi lehetőséget. Az a benyomásom, hogy egy külföldi kiadó nem részesülne kedvező fogadtatásban. Nem érdekünk jól menő újságokat megvásárolni, minket, a News Corporation Limitedet most mindenekelőtt olyan új befektetések érdekelnek, amelyeknek az alapjait is mi rakjuk le. Kelet-Európábán jelentős piaci lehetőségeket látok a jövőben. Rengeteg tervünk van... Még nem döntöttük el, mit fogunk végül e konkrét tervekből megvalósítani. Például egy magyarországi beruházással is próbálkoztunk..." (Lásd a magyarországi Reform c. lap sztoriját!) Mr. Murdoch és konszernje egy kelet-európai tévétársaságba való belépésnek nem látja akkora lehetőségét, mint a nyomtatott média területén való térhódításnak. „A kelet-európai országokba behozzuk saját szakértői tapasztalatainkat. Nagyon sokat tudunk segíteni egy kis újságnak, jobban látjuk a lehetőségeket, jobban ismerjük a technológiát — a nyomdától a csomagolásig" — mondja Murdoch. „Legkedvesebb” ellenségeihez a TV-monopólium tartozik. Murdoch megpróbálja az űrből, a Sky-Channel segítségével megtörni az egyeduralmat. A Sky-Channel műsorai egyre elismertebbekké válnak, egyre népesebb a nézők tábora. Ennek ellenére Keith Rupert Murdoch szatellittervezete hetente kétmillió angol font veszteséggel jár. Vajon megér ennyi pénzt a monopólium elleni harc? Mr. Murdoch: „Természetesen. A nagy veszteség oka elsősorban a Sky-Channel-músorok beruházása. A pénzvilág emberei már 30 éve aggódnak magas veszteségeim miatt, de nekem nincsenek álmatlan éjszakáim; a News Corporation Limited még ma is életrevaló vállalkozás. (A Wochenpresse nyomán)-SAPOVALOVA sajtómágnás tovább hódít Murdoch Európában?
