Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)

1993-10-20 / 16. szám

10 SZABAD ÚJSÁG 1993. október 20. Eutanázia-per az USA-ban Dr. KEGYES HALÁL Könyvbarát Takács András — Fügéd) János GÖMÖRI NÉPI TÁNCOK Azok, akik a néptánccal, Gömör nép­tánc- és népdalkincsével, a tájegység eredeti hagyományaival szeretnének ismerkedni, bizonnyal nagy örömmel fogadják Takács András és Fügedi Já­nos Gömöri néptáncok című könyvét. A szerzőpáros a Sajó felső völgyének s az azt környező fennsíkok falvainak (Berzétekőrös, Sajótiba, Szilice, Szád­­várborsa) csaknem teljes néptáncanya­gát feldolgozza a kötetben, kiegészítve azt a terület további községeiben foly­tatott ellenőrző gyűjtések anyagával. A tánctípusok motívumainak Labán­­jeles leírásán kívül egy-egy kiváló táncos táncának folyamatos leírását is tartalmazza ez a kötet, amelynek zenei anyagát Ág Tibor állította ösz­­sze. A könyv 60 koronáért kapható a könyvesboltokban, illetve megren­delhető a Madách Könyv- és Lapkia­dó címén (Vyd. Madách, Michalská 9, 816 21 Bratislava). Hazatért a Napút festője Nagy Csaba tárogatójátékával kezdő­dött meg az a szeptemberi ünnepség az Eperjeshez közeli Kisszebenben, ahol sor került CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR magyar festőművész két ny­elvű emléktáblájának leleplezésére. Csontváry 140 évvel ezelőtt ebben a szabad királyi városban látta meg a napvilágot. Ünnepi beszédet FEKETE GYÖRGY, a Magyar Köztársaság művelődési és közoktatási államtitkára mondott, aki hangsúlyozta: egy nagyi művész nem csupán egy családé, nem egy városé, netán egy nemzeté, hanem az egyete­mes művészeté. A Szlovák Köztársaság Kulturális Mi­nisztériumát senki sem képviselte. IMRICH UPOVSKY mérnök, Kis­­szeben polgármester-helyettese örömét fejezte ki, hogy a helyi lokálpatrióták többéves igyekezetét siker koronázta, és a Csontváry-emléktábla fölkerülhe­tett a szülőház falára olyan időben, amelyet nem jellemeznek a jó szlovák— magyar kapcsolatok. GERZSON PÁL, a Magyar Képző­művészek Szövetségének elnöke a mű­vész életútjáról beszélt. Nevezetesen ar­ról, hogy a tehetség megkerülhetetlen kötelességeket ró a lángészre, aki Isten hangját hallja, és művészetével ót köve­ti. Szebeni gyermekkorát a kassai Thá­­lia Színház művészei idézték föl önélet­írásából vett részletekkel, szlovák és magyar nyelven. NAGY JÁNOS szobrászművész al­kotását, aki egyben a Szlovákiai Ma­gyar Képzőművészek Szövetségének el­nöke, Fekete György és lmrich Li­­povsky leplezte le. Ezután a helyi Városi Művelődési Központban megnyitották a Csontváry­­dokumentum kiállítást, amely szeptem­ber végéig várja az érdeklődőket. A központ igazgatóján kívül SU­­NYOVSZKY SYLVIA, a pozsonyi Ma­gyar Kulturális Központ igazgatója fe­jezte ki örömét a rendezvény megvaló­sulásáért, majd PAP GABOR, budapes­ti művészettörténész vezette be az ün­neplő közönséget a Napút festője alko­tásainak rejtelmeibe, aki korát mege­lőzve megértette, hogy az ember a kozmosz része, és a fennálló harmóniát büntetlenül senki sem sértheti meg. B. Z. Évtizedeken át legfeljebb orvosok szűk szakmai körökben folytatott etikai vitája, esetleg filozófusok, jogászok elvi eszmecseréjének tárgya volt a „kegyes halálba" vezető aktív or­vosi segítségnyújtás lehetőségének vagy tiltásának kérdése. Az orvos-beteg kapcsolatban mindig is úttörő szerepet játszó Egyesült Államokban most nem­csak bírósági ügy, hanem a legszé­lesebb értelemben vett közbeszéd tár­gya lett egy, az aktív halálba segítést nyilvánosan vállaló orvos „cselekmény­­sorozata”. A kérdésben mindkét oldal meggyőző érvekkel operál. Szeptemberben a Michigan állambeli Detroitban másodszor emeltek vádat egy bizonyos Jack Kevorkian ellen azon az alapon, hogy megsértette az öngyil­kossághoz nyújtott segítséget tiltó friss helyi törvényt. Azt, amelyet ez év febru­ár 26-án éppenhogy a „Dr. Halál” né­ven hírhedtté vált Kevorkian praxisának megfékezésére léptetett érvénybe Mi­chigan állam törvényhozása. A nyugdí­jas kórboncnok ugyanis már három éve minden rendelkezésére álló eszközzel harcol azért a szerinte alapvető emberi jogért, hogy a gyógyíthatatlan, tartósan nagy fájdalmakkal küszködő beteg adott esetben saját döntése alapján véget ve­tethessen életének. Az első beteg, akit a doktor a gyors és fájdalommentes halálhoz segített, egy 54 éves, Alzheimer-kórban szenve­dő, oregoni nő, Janet Adkins volt. Az 1990. június 4-én történt esemény után Kevorkiant gyilkosság vádjával bí­róság elé állították, de a vádat — csa­kúgy, mint később két hasonló esetben — elejtették. Ezután még hét nő követ­kezett, majd idén januárban az első ha­lálba segített férfi, a csontrákos Jack Miller Michiganből. Ekkor kezdett a he­lyi törvényhozás — főként politikai nyo­másra — a fent említett törvény megal­kotásába. A kérdés nem csupán a köz­véleményt osztja meg: az Egyesült Álla­mok ötven államának jelenleg majd fe­lében törvénybe ütközik (most már az a Michigan is közéjük tartozik, ahol Ke­vorkian működik), másutt nem tilos se­gítséget nyújtani öngyilkossághoz. Januárban és februárban Kevorkian gyorsított segítségével a tiltó rendelke­zés életbe lépése előtt hat embernek si­került az általuk kényelmesnek vélt ha­lálba menekülni. A mindvégig nőtlen, puritán egysze­rűséggel berendezett bérlakásban csak a „munkájának" — és az orgonálásnak — élő Kevorkian egyébként mindig vi­gyázott, hogy „segítsége" még a halvány Keith Murdoch 1952-ben egy kisebb regionális napilapot örökölt, az „Ade­laide News”-t. Az évek teltek, s Mur­doch fia, megalapította és kiépítette a „News Corporation Limited”-et, a világ egyik legnagyobb és legagresszivebb mé­diakonszernjét. Nehéz lenne felsorolni, melyek Mr. Murdoch legfontosabb be­fektetései. Ausztráliában több mint 110 napilap, három könyvkiadó, 16 nyomdai és reprográfiai vállalkozás az övé, s az Ansett légitársaságnak is fő­­részvényese. Az USA-ban három na­pilap, 10 magazin — köztük a TV-Gui­­de, tévéújság, amely 16,3 milliós pél­dányszámával a legnagyobb nyomtatott média az országban —, továbbá 7 helyi tévéadó, pl. a New York-i, a Los Ange­­les-i, a chicagói és a washingtoni stb. tulajdonosa; a konszernhez tartozik ezenkívül a Twentieth Century Fox film- és tévéprodukicós-társaság is. Nagy-britanniai érdekeltségei közé tartozik a világszerte közkedvelt napi­lap, a The Times, a The Sun és a To­day bulvárlapok, a hetente megjelenő The Sunday Times, a News of the World, öt könyvkiadó és egy műholdas tévéadó, a Sky Television négyprogra­­mos csatornái, a Sky One, Sky Movies, Sky News és az Eurosport. A csendes-óceáni térségben a Fidzsi­­szigetektól Pápua Új-Guineáig rengeteg napilapnak — közöttük a legjelentő­sebbnek, a South Chine Morning Post­­nak, a térség vezető újságjának — a tu­lajdonosa vagy részvényese. K. R. Murdoch sok ellenséget szer­zett pályafutása során. Például amikor új nyomdaközpontját létesítette az ang­liai Wappingban, újságait hónapokig rendőri védelemmel tudták csak szállíta­ni. Gyakran éri kritika a New Corpora­tion Limited kiadványainak minőségét, különösen Angliában, ahol a konszern a legkeresettebb bulvárlapokban, a The látszatát is elkerülje a gyilkosságnak. Ennek érdekében a hozzá forduló több száz jelentkező közül kiválasztott pá­ciensekkel hosszú — videón rögzített — beszélgetéseket folytatott, melynek so­rán azok világosan kinyilatkoztathatták, hogy tiszta tudattal, saját elhatározásuk­ból vállalják a halált. Maga az aktus is tanúk — legtöbbször családtagok és ba­rátok jelenlétében zajlott le —, ugyan­csak videofelvétel és pontos jegyző­könyv kíséretében. Az első évben, 1990-ben, a doktor egy saját maga ál­tal tervezett berendezést használt, amely egy gomb lenyomása után külön­böző vegyi anyagokat juttatott intravé-Jack Kevorkian töprengés közben. Tizenhét könnyű halál násan a szervezetbe; először csak alta­tót, majd mérget. Miután azonban az ügy kapcsán megvonták Kevorkian or­vosi jogosítványát, már nem írhatott re­ceptet, s nem juthatott a szükséges sze­rekhez. Ekkor más módszert talált: egy műanyag gázmaszkot gumicsővel szén­­monoxid-palackhoz kötött. Ennek sze­lepét kellett megnyitni. A szelepet ter­mészetesen mindig a páciens működ­tette — még akkor is, amikor állapota már azt sem tette lehetővé, hogy magát Sunban és a Today-ben érdekelt. A nehéz csapások messzemenőleg elkerülték a sajtókirályt terjeszkedése idején. Bevételének több mint felét sajtótermékek képezik, 10 százalék pe­dig a tévéadók. A 80-as években kb. 10 millió amerikai dollárt fektetett be új üzletekbe. Egyidejűleg a Sky Television is jelentős befektetést igényelt, így a News Corporation Limited nyeresége csupán gyenge 640 millió ausztrál dol­lárra növekedhetett, miközben kényte­len volt megválni az Elle divatlap brit és amerikai — 50 százalékot kitevő — részvényeitől, hogy csökkentse adóssá­gát és az adóterhét. Vajon hogyan látja K. R. Murdoch a médiák jövóét? „Az a véleményem, hogy az elektro­nikus médiák mindenütt a világon ter­jeszkednek, óriási növekedést, fejlődést mutatnak. Természetes, hogy az embe­rek egy része továbbra is olvas, de az ezredforduló táján a televízió lehengerli a most még népszerű lapokat is. Egy­értelmű, hogy az elkövetkező 10 évben az emberek egyre kevesebbet fognak olvasni, és egyre töbet fognak a tévékészülékek előtt ülni. A napila­pok és a magazinok arra kény­szerülnek majd — mint ahogy ez már az USA-ban érezhető — ,hogy még erősebben specializálódjanak. Nehéz persze jóslatokba bocsátkozni, hiszen a helyzet gyorsan változik — gondo­lok itt arra például, hogy míg itt New Yorkban meglehetős hanyatlás tapasz­talható, addig Kaliforniában, a nyugati partvidéken továbbra is simán men­nek a dolgok. Általánosítani tehát ne­héz. Kétségtelen, hogy a tévé kapja a reklámbevételek oroszlánrészét, azon egyszerű oknál fogva, hogy a tévé az erősebb és a hatalmasabb a két média közül. Persze, ez azt jelenti, hogy rövi­desen a reklámoztató cégek fogják el­tartani a tévét, s finanszírozni az űrből, a műholdakon keresztül történő mű­a maszkot felvegye. Első hallásra bármilyen hátborzonga­tó is a „tömegsegítés” ténye, Kevorki­ant mégis sokan — kollégák is — tá­mogatják. Nem egy orvos például a modem orvostudomány logikus ered­ményének tekinti a Kevorkian-jelensé­­get. Ezek szerint ugyanis „a gyógyítás technikai eszköztára mára oly mérték­ben megelőzte a gyógyítás valóságos le­hetőségeit, hogy gyakorlatilag halott betegek is életben tarthatók az alapvető életfunkciókat kiváltó gépek segítségé­vel”. Az ilyen életben tartás horribilis költségeit dollárra, centre kiszámoló kórházak, biztosítók — nemegyszer családtagok — s persze a jogászok kö­rében is évek óta állandó vita folyik an­nak eldöntésére, hogy konkrét esetben mikor is kapcsolható ki egy ilyen gép. Erős fájdalomcsillapítók és a kórt visz­­szafordítani nem képes, de a beteget életben tartó hatásos gyógyszerek segít­ségével — mondja Kevorkian — hason­lóan meghosszabbítható a gépre nem szoruló, egyébként azonban ugyancsak halálos betegek szenvedése is. Kevorki­an rendszerint saját édesanyja esetét említi, amikor az ilyen „beavatkozások" értelmetlensége ellen érvel. A rákban szenvedő asszony „betegsége utolsó hónapjaiban 32 kilóra fogyott le, teste már teljesen kék volt a tűszúrásoktól, de az orvos végig azt hajtogatta, hogy es­küje kötelezi minden tőle telhetőre”. A Kevorkiant támogató egyébként nem kevés orvos szerint „az orvostudo­mány a gyógyításra koncentrál, de a fájdalommal nem törődik”. Állításuk szerint a betegek nagy többsége úgy — és főként erős fájdalmak közepette — hal meg, hogy már az orvos is tudja: itt semmilyen beavatkozás nem segít. „Gyakran kifejezett orvosi tevékenység­ről már szó sincs, már csak az ápolók gondozzák őket” — állítják. Akadnak persze bőven ellenzők is — és korántsem csak érzelmi vagy erkölcsi alapon. Ezek szerint a legnagyobb ve­szély abban rejlik, hogy ma még jogilag és orvosilag is szabályozatlan, „ingová­nyos” területről van szó, hiszen csak az orvos belátásán múlik, kit ítél menthe­tetlen, ám sorsáról mégis tiszta elmével dönteni képes betegnek. „Mai ismere­sorszórást. A reklámra szánt kiadások a tévében olyan mértékben megnöveked­nek, mint amennyivel az újságokban csökkennek. Például az Amerikai Egye­sült Államokban éppen most vált lehe­tővé, hogy a távközlési vállalatok olyan információkat is transzportáljanak, ami­lyeneket azelőtt csak az újságok közöl-Murdoch az európai piacot illetően is bizakodó tek. Adnak az előfizetőnek egy kis kép­ernyőt, az előfizető beírja a telefonszá­mot, és a monitoron megjelenik az az információ, amely korábban csak egy bizonyos lapban szerepelt. A média­erőviszonyok tehát változnak, és ez a tény is bizonyítja, mennyit fejlődtek az elektronikus tömegtájékoztató eszkö­zök. Nagy érdeklődéssel figyelem az eu­rópai eseményeket, ám az európai vi­szonyokat még mindig komplikáltnak látom, szóval, a helyzet számomra nem teink alapján eldönthetetlen, kinek a halálvágya elégíthető ki, és ki az, aki­nek szenvedései kevésbé drasztikus mó­don is enyhíthetők” — mondják. A társadalom is megosztott a kérdés­ben. Bár a közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy ugyanannyi ameri­kai ellenzi, mint amennyi támogatná a tudatosan vállalt és az orvos által segí­tett öngyilkosságot, két államban, Ka­liforniában és Washingtonban, ahol ez ügyben már „élesben", népszavazáson kellett dönteni, az ellenzők győztek. Pedig e helyeken a szavazás tárgyát képező törvényjavaslatot igen nagy körültekintéssel készítették elő: meg­követelték volna például, hogy a beteg írásban rögzítse kívánságát, ráadásul legalább két olyan tanú jelenlétében, akiknek semmilyen előnyük nem szár­mazik az illető halálából, illetve szük­ségessé tette volna több orvos egybe­hangzó nyilatkozatát arról, hogy a be­tegnek már kevesebb mint hat hónap­ja van hátra. A csata február óta politikai síkon is zajlik: az Emberi Jogok Szövetsége pró­bálja hatástalanítani a Kevorkian-ellenes törvényt. Szerintük ugyanis az egyik le­galapvetőbb emberi jog a halálhoz való. Eme általános megállapításon túl pedig arra is hivatkoznak, hogy a törvény szá­mos formai hibával született, például a nagy sietségben több szükséges proce­dúrát kihagytak. Azt a jogtechnikai hiányosságot — vagy többletet — is felhozták, hogy ez az egyetlen törvény egyszerre több dolgot szabályoz, ami az amerikai alkotmány szerint elfogadhatatlan. Kevorkian azonban felesleges időpocsékolásnak nevezte a jogi akadékoskodást. Ő — mint mondta — szeretné a bíróság előtt mielőbb végső döntésre vinni a dol­got. Lesz rá esélye: az augusztusban, majd szeptemberben „elkövetett" két segítségnyújtása után nyomban meg­történtek a hivatalos feljelentések. A doktor persze nem azért provo­kálja a törvényt, mintha szeretne bör­tönbe kerülni. „Ha elveszítem szabad­ságomat, többet veszítek, mint az éle­temet” — nyilatkozta. Igaz, a perben nem is az ő életéről van szó. FREI ZSOLT/HVG elég világos. Jelenleg az az érzésem, mintha egy német Európa lenne kiala­kulóban... Annak ellenére, hogy ott is vannak barátaim (Burdáék, a Springer Kiadó, Leo Kirch), akik nagyon jól végzik a dolgukat, a német nyelvterü­­letú piac nem kínál számomra igazi le­hetőséget. Az a benyomásom, hogy egy külföldi kiadó nem részesülne kedvező fogadtatásban. Nem érde­künk jól menő újságokat megvásá­rolni, minket, a News Corporation Limitedet most mindenekelőtt olyan új befektetések érdekelnek, amelyek­nek az alapjait is mi rakjuk le. Kelet-Európábán jelentős piaci le­hetőségeket látok a jövőben. Renge­teg tervünk van... Még nem döntöt­tük el, mit fogunk végül e konkrét tervekből megvalósítani. Például egy magyarországi beruházással is próbál­koztunk..." (Lásd a magyarországi Re­form c. lap sztoriját!) Mr. Murdoch és konszernje egy ke­let-európai tévétársaságba való belé­pésnek nem látja akkora lehetőségét, mint a nyomtatott média területén való térhódításnak. „A kelet-európai országokba behoz­zuk saját szakértői tapasztalatainkat. Nagyon sokat tudunk segíteni egy kis újságnak, jobban látjuk a lehetőségeket, jobban ismerjük a technológiát — a nyomdától a csomagolásig" — mond­ja Murdoch. „Legkedvesebb” ellenségeihez a TV-monopólium tartozik. Murdoch megpróbálja az űrből, a Sky-Chan­­nel segítségével megtörni az egyedu­ralmat. A Sky-Channel műsorai egy­re elismertebbekké válnak, egyre né­pesebb a nézők tábora. Ennek elle­nére Keith Rupert Murdoch szatellit­tervezete hetente kétmillió angol font veszteséggel jár. Vajon megér ennyi pénzt a monopólium elleni harc? Mr. Murdoch: „Természetesen. A nagy veszteség oka elsősorban a Sky-Channel-músorok beruházása. A pénzvilág emberei már 30 éve aggód­nak magas veszteségeim miatt, de ne­kem nincsenek álmatlan éjszakáim; a News Corporation Limited még ma is életrevaló vállalkozás. (A Wochenpresse nyomán)-SAPOVALOV­A sajtómágnás tovább hódít Murdoch Európában?

Next

/
Thumbnails
Contents