Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)
1993-10-20 / 16. szám
KÖZÉLETI ES GAZDASÁGI HETILAP 1993. október 20. I. évfolyam Ára Tefe Magazinnal együ$ 5 korona 16 w**jr 9 rjr TELE MAGAZIN Alistál ünnepelt (4) Borsiban, az ősmagyar ugaron (4) Komputeres hajvizsgálat (5) Márkák harca a koronáért? (6) Dunamocsi recept a túlélésre (7) A sajtómágnás tovább hódít (10) Öngyilkosságba rohan az emberiség? (11) Szájzár nélkül (12) Két óra a szocializmusban (13) Pop-rock bazár (15) Adósságtörlesztés amerikai módon A Harward-kör orvosainkért Egy nálunk még kevésbé ismert szervezetet alapítottak 1990-ben a Bosztonban élő magyar származású kutatóorvosok. A segíteni akarás szép példája ez, hiszen a Magyarok Nemzetközi Orvostudományi Akadémiája valóban konkrét tettekkel próbálja segíteni a Pannon-térség fiatal magyar orvosainak és kutatóinak külföldön történő továbbképzését. Az alábbi interjú a szervezet vezetőjével, a Bosztonban élő SZABÓ SÁNDOR professzorral készült, aki három évig volt munkatársa a komáromi származású, világszerte ismert SELYE JÁNOS professzornak, a stresszelmélet megalkotójának. Szabó Sándor professzor a Selye Jánostól kapott erkölcsi útmutatás szerint igyekszik irányítani a Magyarok Nemzetközi Orvostudományi Akadémiáját. Sobona miniszter magyarázza a bizonyítványát A gyógyszer is áru — Professzor úr, milyen indíttatással alapították a Magyarok nemzetközi Orvostudományi Akadémiáját? — Amikor 1990-ben a legnagyobb politikai változások történtek Közép- és Kelet-Európábán, többen, Bosztonban élő kutatók azt kérdeztük önmagunktól, hogyan segíthetnénk ezeknek az országoknak politikai és társadalmi átalakulásukban, fgy született meg egy új, nemzetközi szervezet létrehozásának gondolata, ami egységesítené a külföldön élő és a Magyarországon dolgozó klinikusokat és orvostudományi kutatókat. Ez a külföldről indult kezdeményezés valójában Selye régi ötletét igyekszik valóra váltani, miszerint, ha valaki elszakad szülőföldjétől, akkor valamilyen formában vissza kell adnia azt, amivel „tartozik" hazájának. Például azzal, hogy visszatérve előadásokat, szemináriumokat szervez, tájékoztatva így itteni kollégáit azokról az új eredményekről, melyeket a Pannon-térség kutatói és klinikusai is hasznosíthatnak. — Tudnak-e pl. külföldi tanulmányutakat is biztosítani a magyarországi és a környező országokban élő magyar orvosok számára? — Egyelőre hosszabb tanulmányutakat, ösztöndíjakat nem tudunk szervezni, viszont egy-kéthetes látogatásokat módunkban áll támogatni. Rövidebb ott-tartózkodások esetén a teljes ellátásról gondoskodunk. Megszerveztük az ún. hostac change programot — ez annyit jelent, hogy a különböző városokban élő társaim otthonukban fogadják a Pannon-térségből érkezőket A programba bekapcsolódók cime megtalálható abban a címgyűjteményben, mely az odalátogatók rendelkezésére áll. Például ha valaki Sao Paolóba akar eljutni, ingyenes ellátásban részesülhet néhány hétig, sőt útiköltségről is gondoskodunk. — Ön a Harward Egyetem profeszszora, s egyben az ott működő Harward-kör tagja. Milyen értelmiségieket tömörít ez a kör? — A Harward-kör húsz éve létesült Bosztonban. Az ott dolgozó kutatók alapították. Nyitott kulturális vitafórum, ahol meghívott vendégek tartanak előadást, melyet hosszabb vita követ. Az előadók a tudományos, a művészeti, a politikai és a kulturális élet teljes spektrumát képviselik. Pilinszky János költő, Jancsó Miklós filmrendező is többször vendége volt a Harward-körnek. — ön három évig Selye János munkatársa volt. Milyen embernek és kollégának ismerte meg őt? — Nagyszerű tudósnak, elsőrendű tanítónak és egy sokat követelő, szigorú szellemi atyának. Azt az igényes német professzori típust testesítette meg, aki szigorú volt munkatársaival és diákjaival szemben. Napi tizenkét órát töltött az intézetben. Kiváló tanítóként él emlékezetemben, aki a kutatásban az eredetiséget, az újdonságot hangsúlyozta, intve bennünket az ismétléstől, az unalmas előkísérletektöl. A stresszelmélet olyan eredeti felfedezés, amely sokáig modern eljárások nélkül is vizsgálható volt. Munkássága is azt a meggyőződését bizonyítja, hogy a tudományban az eredetiség és az újszerűség a fontos, ellentétben a sokszor hamis precizitásokkal a módszeres eljárásokban. — Jelenleg mely kutatási szakterületen dolgozik? — A stresszbetegségek egyik formáját és a megelőzési-kezelési eljárást vizsgáljuk, hangsúlyozva, hogy minden alapkutatásnak valójában a klinikai alkalmazás a célja. Uj, sokat ígérő adataink vannak a növekedési hormonok fekélyt gyógyító hatásáról. Elsőként mutattuk ki, hogy a fibroblasztot stimuláló növekedési faktor egymilliószor hatásosabb a jelenleg piacon levő fekélyellenes gyógyszernél. Ezek az adatok állatkísérletekből származnak, az első klinika kísérletek most folynak Bosztonban. — ön a volt Jugoszláviából származik, nyilvánvaló tehát, hogy az ott dúló háború, a véres események érzékenyen érintik. — Bácskai származású vagyok, Adán születtem, a Belgrádi Orvosi Egyetemet látogattam — a mai napig kapcsolatban állok szabadkai barátaimmal, kollégáimmal. A szülőföldemen folyó háborúval kapcsolatban több amerikai szenátornak és magának Bush, valamint Clinton elnöknek is eljuttattuk tiltakozó leveleinket. Fontosnak tartottuk, hogy tájékoztassuk (Folytatás a 2. oldalon) Október elsejétől érvényes a gyógyszerek kategorizálása. Ez az intézkedés elsősorban a meg nem kérdezetteket — betegeket, orvosokat és gyógyszerészeket — érintette váratlanul. A kategorizálás immár harmadik változata a következő hármas felosztáson alapul: a Nemzeti Biztosító által térített 3000 bejegyzett, létfontosságú gyógyszer képezi az első kategóriát, a másodikba azon készítmények tartoznak, melyeket részben térít a biztosító, a harmadik kategóriába tartozó gyógyszerekért pedig ezután teljes árat fizetünk. Viliam Soboőa, az egészségügyi tárca vezetője a számos bonyodalmat okozó intézkedésre magyarázattal szolgált az újságíróknak. Elmondása szerint a szlovákiai egészségügyi helyzet ismeretében szükségesnek tartották a betegre hárítani az egészségügyi szolgáltatások térítésének egy részét. A miniszter továbbá azzal indokolta egyes fontos gyógyszerek második kategóriába történő besorolását, hogy azok számos mellékhatással rendelkeznek, és legtöbbjük külföldi gyógyszergyártók terméke. A hazai gyógyszeripar „védelmében” sajnos az sem mindegy, mely gyógyszert melyik orvos írja elő. Például előfordulhat, hogy egy bizonyos készítményt a szakorvos az első kategóriába sorol, ám hogyha ugyanazt a készítményt a kezelőorvos írja elő, a harmadik kategóriába kerülhet, és a betegnek a teljes árat kell fizetnie! A gyógyszerek ára sem egyértelmű: a pénzügyi minisztérium ármeghatározása a gyógyszer gyártási, illetve behozatali értékét jelöli meg, ehhez viszont még hozzájön a forgalmi érték, illetve a hozzáadottérték-adó, és persze a gyógyszerész is fedezni kívánja a kiadásait. Az egészségügyi miniszter szerint az alaptalan kifogás, hogy az érintettek későn értesültek a gyógyszerek kategorizálásáról. Megítélése szerint a gyógyszerészeknek ismerniük kell valamennyi készítményt, és tudniuk, melyek a létfontoságúak. A legújabb hírek alapján viszont a közeljövőben sor kerülhet a gyógyszerek régiók szerinti kategorizálására is. Soboőa miniszter tájékoztatása szerint tehát előfordulhat, hogy más lesz a helyzet onkológiai intézetben, a nyugdíjasotthonban vagy a kórházakban. Végezetül az is kiderült, hogy a nagy „gonddal” kidolgozott kategorizáláshoz is kiadják a napokban a megfelelő helyreigazításokat tartalmazó jegyzéket. Hogyha ehhez még hozzászámítjuk, hogy évente további négy kategorizá-Ingyen gyógyszert a miniszternek... (Z. L. felvétele) ciós kiegészítés várható (amelyek során felkerülnek a jegyzékre az újonnan bejegyzett gyógyszerek is), és a revíziós orvos némely beteg esetében biztosíthatja a második, illetve harmadik kategóriába tartozó készítmények térítésmentességét — akkor az egészségügyi tárca vezetőjének továbbra is lesz mit magyaráznia, nekünk pedig tanulnunk. -száz-A privatizálás vállalkozásbarát is lehetne V' Beszélgetés Martin Sichtával, a Szlovákiai Vállalkozók Egyesületének elnökével A Szlovákiai Vállalkozók Egyesülete, amely 1990 januárjában alakult meg, néhány hónappal ezelőtt heves tiltakozásokkal hívta fel magára a közvélemény figyelmét. Mivel érdekvédelmi akciói inkább zajosak voltak, mint eredményesek, a tárgyalások útját választotta, abban a meggyőződésben, hogy a gondokra így is megoldást lehet találni a törvényhozással és a kormányzattal Elképzeléseiről és tapasztalatairól Martin Sichta mérnököt, az egyesület elnökét kérdeztük. Elnök úr, ha egyesületüket a szlovákiai vállalkozók helyzete alapján véleményeznék, sok jót nem mondhatnánk róla. Ön is így látja? — Megvallom, kicsit kifogott rajtam ezzel a kérdéssel. De a tény mégis csak az, hogy azokért a körülményekért, amelyek között a vállalkozók Szlovákiában tevékenykednek, nem egyesületünk, hanem a kormány felelős. Ma is ott tartunk, hogy a kis- és középvállalkozásokat a kormányzat nem a gazdaság hajtómotorjának, hanem csak valamiféle mellékes, kiegészítő résznek tartja. Nemrég memorandummal fordulMartin Sichta elnök tak a törvényhozáshoz és a politikai pártokhoz, amelyben felsorolták kifogásaikat a pénzügyi politikával, a privatizációval és a vállalkozási környezetet előnytelenül befolyásoló kormányzati intézkedésekkel szemben. Mit remélnek ettől a tiltakozástól? — Már két évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy párbeszédet kezdeményezünk a politikai erőkkel, mert tetszik, nem tetszik, a gazdaságot nem lehet elszakítani a politikától Memorandumunkkal jelezni akartuk, itt az ideje, hogy az ellenzék megpróbáljon összefogni, és mutasson fel végre olyan gazdaságpolitikai elképzelést, amely reális alternatívája lehetne a kormány politikájának. Csaknem minden politikai erővel tárgyaltunk már. Az ellenzék még hajlandó is lenne bizalmatlanságot nyilvánítani a kormánynyal szemben, de nem tud összefogni, és nincs programja, amely lényeges változást eredményezne. Jó a kapcsolatunk a vállalkozók és az iparosok pártjával, amelyről nem tudhatjuk, bejut-e majd a parlamentbe, de bízunk benne, a következő helyhatósági választásokon eredményesen fog szerepelni, és legalább regionális és helyi szinten segít majd a problémák megoldásában. Mert gondjaink ott is nagyok, például a bérleti viszonyokkal és a vállalkozási feltételek kialakításával. Még a központi szinthez kapcsolódva: mi a véleményük az érdekegyeztető tanács sorozatos kudarcairól? — Szerintem az érdekegyeztető tanács válságát az okozta, hogy egyesek még mindig nem értik, csak annyit oszthatunk el, amennyink van. Jövőre új felfogásban készül majd az általános megállapodás, kevesebb, de reális kötelezettséget fog tartalmazni. Tudomásul kell vennünk: ahhoz, hogy jobban élhessünk, először a gazdaságot kell fellendítenünk. Enélkül nem lesz nálunk jólét sem holnap, sem öt év múlva. Kivel nehezebb szót érteni, a kormánnyal vagy a szakszervezetekkel? — Ha pragmatikusan nézzük a dolgokat, és azzal a szándékkal tárgyalunk, hogy megtaláljuk a megoldást, mindannyian szót tudunk érteni. Ön túlzottnak tartja a szakszervezetek követeléseit? — A szakszervezetek követelései indokoltak, tehát olyanok, amilyeneknek lenniük kell. Csak éppen nincsenek összhangban a valós lehetőségekkel, például a gazdaság teljesítményével. A gazdaság jobb teljesítményéhez viszont jobb feltételekre van szükség, például kisebb adóterhekre, hogy maradjon pénz a fejlesztésre. Önök már régebben kezdeményezték a jövedelemadó csökkentését. — A vállalkozók sosem elégedettek az adókkal, mindig elviselhetetlenül magasaknak tartják őket. Most is. A jövedelemadóról szóló törvény módosításáért egyesületünk valóban keményen küzd, és a pénzügyminisztériummal folytatott tárgyalásaink, úgy látszik, végül eredményesek lesznek. Csehországban a 45 százalékot 42-re csökkentették. Reméljük, nálunk sem lesz több. A pénzügyminiszter még tárgyalni akar a munkaadók szövetségeinek asszociációjával, s ha vele megegyezünk, talán a parlament is jóváhagyja a számunkra elfogadhatóbb kulcsot. Különben ezt diktálja az ésszerűség is, hiszen a kisebb adó még nem jelent az államnak azonnal kisebb bevételt. A mérsékeltebb adóterhek eredményesebb vállalkozásra serkentenek, s ha jobbak a vállalkozások, a költségvetés bevétele is nagyobb lehet. Ennek felismerése egyébként már a jövő évi költségvetési tervezetben is megmu(Folytatás a 2. oldalon)
