Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)
1993-10-13 / 15. szám
1993. október 13. SZABAD ÚJSÁG A „kis októberi forradalom” bukása után A fő ellenség még lesben áll A német hírközlésben a legbehatóbb figyelmet az oroszországi eseményeknek az ARD televíziós állomás szentelte. Moszkvai riporterei ugyanis nemcsak a fehér házi csatát kisérték figyelemmel, hanem az oroszok mindennapi életét is, s ennek alapján megállapították: a múlt hétfőn megvalósult katonai megoldás sem tárja ki az utat a demokrácia előtt, a robbanásveszélyt nem lehet leszűkíteni a Ruckoj és Haszbulatov mögött álló „demokrácia ellenségeire”. Ez a robbanásveszély ott áll lesben a szegénység, a társadalmi depresszió, a gazdasági kilá tásta lanság képében az egész ország területén. Közvetlenül az ún. fehér házi csata után már Gracsov védelmi miniszter figyelmeztetett arra: annak ellenére, hogy úgyszólván mindenki támogatta a parlament erővel történő elfoglalását, nem szabad elbizakodottá válni. Jelcin győzelme a parlament fölött nemzeti egység nélkül, anélkül, hogy a politikai konfliktusok civilizált megoldásának feltételeit megteremtenék nem jelenthet végső Képzelt interjú a jogutódlásról Václau Klaus cseh (cormdny/őt akkor leptük meg — persze képzeletben — amikor éppen új nyakkendőjét próbálta. Azonnal Meciar követelményére tereltük a szót, mármint arra a nyolc milliárd svájci frankra, amellyel a náci Németország tartozott a náci szlovák államnak. Mit gondol, miért akarja Meciar ezt a pénzt Csehországon bevasalni? — Mert Németországon nem meri követelni. Akkor ugyanis egyenesen be kellene vallania, hogy Szlovákiát a fasiszta szlovák állam jogutódjának, Németországot pedig a hitleri birodalom utódjának tekinti. Na próbálja ezt valaki Kohlnak megmondani! A szudétanémetek vagyonvisszaadásának kérdésében Németország talán vállalná is a jogutódlást... — Ne dühítsen még ezzel is! Nézze, az én tanult szakmám a pénzügyminiszterség. A pénzügyminisztereknek az a dolguk, hogy bekotorják a pénzt az államkasszába, nem az, hogy kiadják. Látott már pénzügyminisztert, akitől kipréseltek akár egy fillért is? Na látja! Ésszerűtlennek nevezte Meciar kijelentéseit, amiket múlt vasárnap tett. De ő is csak be akarná kotorni a pénzt. — Persze, de az én zsebemből. Ez benne az ésszerűtlen. Ha ennyi a jogutódlási probléma, nem lenne ésszerű újraegyesíteni Csehszlovákiát? — Mégcsak az kéne! Hogy az én nyakamra járjanak a nemzetközi ellenőrök, jól bánunké a szlovák kisebbséggel! V.G. megoldást. Gracsovnak ez a megfigyelése igen fontos, mert Oroszországban még a demokratikus átalakulások folyamatát is erővel kellett mindig kiharcolni, pl. a Gorbacsov elleni puccskísérlet idején. Ez idő szerint csak remélni lehet, hogy Moszkvában nem a hatalomért, hanem a demokráciáért folyt a harc. Ma még a rendkívüli állapot meghosszabbításának, a fokozott ellenőrzéseknek, a szigorított mozgáskorlátozásnak, felelősségre vonásnak, keménykezű intézkedéseknek lehetünk tanúi Moszkvában. Cenzúrázzák a lapokat (a Nyezaviszimaja Gazeta nagy fehér foltokkal jelent meg a múlt héten), egyes újságokat betiltottak. (Pravda, Szovjetszkaja Rosszija). Még a központi hatalom megerősítése folyik. Ruckoj és Haszbulatov, valamint 140 hívük Moszkva lefortovói börtönében vannak. Elfogatóparancsot adtak ki Anpilov, a Dolgozó Oroszország vezetője ellen, aki a Fehér Ház előtti tüntetéssorozatot szervezte. Vizsgálják annak a 200 karhatalmistának az ügyét, akik átálltak a parlament védői közé. Új fóállamügyiészt neveztek ki... Minden arra vall, hogy a kemény kéz politikája eredményes. A kérdés az, hogy ez a tapasztalat mutatjae a jövőben is az irányt Oroszor-Jozef Moravcík, Szlovákia külügyminisztere az ENSZ most folyó közgyűlésén a múlt héten kijelentette: „Szlovákia államiságát olyan polgári elveken építi, amelyek az egyéni jogok tiszteletben tartásán alapulnak. A Szlovák Köztársaságnak, mint többnemzetiségű államnak az a célja, hogy etnikai együttélés működő rendszerét hozza létre, egyenlő jogokat és lehetőségeket biztosítson minden állampolgárnak”. A világszervezet közgyűlésén mondott beszédében a szlovák külügyminiszter hangoztatta, Szlovákia minden olyan lépést ellenez, amely végeredményben bizonyos etnikailag tiszta területek és államok létrehozásához vezethetne, s amely veszélyeztethetné a különféle nemzetiségű lakosság békés együttélését. Az ilyen beszéd kétségtelenül hozzájárul Szlovákia külföldi hírnevének javításához. Még a nagy nemzetközi fórumon kimondott szavaknál is meggyószágban? Az osztrák Der Standard c. lap érdekes összefüggésre figyelmeztet: Jelcin lépéseinek mozgatója a szürke eminenciás Burbulisz. A lapnak már tavaly kijelentette: „Ne féljenek, győzünk. De vér nélkül nem megy '. A lap ügy tudja. Jelcin az utolsó pillanatig meg akarta akadályozni a vérontást, de Burbulisz a kemény beavatkozást szorgalmazta. Ő manőverezte az elnököt a parlament feloszlatásába is. Most, parlamenti ellenfeleinek bebörtönzése után nyilván erősnek érzi magát, és előtérbe kerül — véli az osztrák lap. Az erőszakos megoldások gyakorlatának visszatérése fenyeget amiatt is, hogy a hadsereg most jutalmat kér majd kiállásáért, ami helyzetének megerősítését jelentheti. Sok veszély leselkedik még az orosz demokráciára. A legfontosabbnak jelenleg az tűnik, hogy mielőbb olyan politikai rendszer jöjjön létre Oroszországban, amely lehetővé teszi a hatalomnak: maga korrigálja esetleges rossz lépéseit, képes legyen a kompromisszumra, és ne kelljen erőszakkal, ágyúval és géppisztolyokkal megoldani a hatalom problémáit. Jelcin ellenzékének az volt a bűne, hogy csak hatalomátvétellel tudta elképzelni céljainak elérését, sohasem kompromisszummal. Ahhoz, hogy az értelmes bírálat érvényesüljön, nem kell feltétlenül megdönteni a hatalmat. Ha Jelcinék a „győztesnek mindig igaza van” mondás jegyében erősítik meg hatalmukat, anynyi hibát halmozhatnak fel, hogy ismét robbanásveszély alakul ki abban az országban, amelyben vagy harminc ezer atomrobbanófej van. ADAM PETER zőbben hatna, ha odahaza is hasonló nyilatkozatok, beszédek, álláspontok látnának napvilágot felelős politikai személyiségek részéről. A nemzetközi szervezetek és a világközvélemény azonban nemcsak az ünnepélyes szavakat kíséri figyelemmel. Tudja azt is, hogy a Moraväk szemléletéhez hasonló nézetek nem látnak napvilágot, éppen ellenkezőleg (a fent idézett beszédet is a legtöbb kormánypárti lap a külpolitikai oldalak legalján közölte). Gondosan figyelemmel kíséri, hogy a kormányfő a Moravcík-beszéddel éppen ellenkező célzatú beszédeket mond, és az etnikai békés együttélés propagálása helyett konfrontációs és magyarázkodásra szoruló kijelentéseket tesz sorozatosan. Ezt látva, nem csoda, hogy a Moravcík-beszéd után a kiváncsi újságírók először arra kérdeztek rá, megmarad-e Moravcík külügyminiszteri székében, s egyáltalán a DSZM-ben? I.T. Szlovákia többnemzetiségű állam Moravcík az ENSZ-ben Nagyvilág Veszélyben az atomcsend A múlt héten robbant először atombomba a világban a tavalyi nyár óta. Tavaly nyáron ugyanis a világ atomhatalmai önként — mert átfogó szerződést nem sikerült kötni — lemondtak az atomfegyverek kísérleti robbantásairól, a föld alatti robbantásokat is beleértve. 1994 szeptemberéig még Franciaország is felfüggesztette a kísérleteket. Az atomcsendben, talán a moszkvai zajos eseményeket kihasználva, Kína egy föld alatti atombomba-robbantást hajtott végre 40-150 kilotonna erővel. A veszélyes kísérletet azonban nem nyomta el a moszkvai események visszhangja, Clinton amerikai elnök azonnal nyilatkozott, s hangoztatta, fontolóra veszi, ne újítsa-e fel az USA is atomfegyver-kíséleteit. Nem késlekedett Franciaország sem, amelynek képviselői közölték, hogy még 20 atomfegyver-kísérletre van szükség a francia nukleáris védelmi erő megbízhatóságának biztosítására. Az atomkor kezdete óta már — nem hivatalos adatok szerint — 1850 atombomba robbant fel, kettő kivételével kísérleti telepeken. A legutóbbi kínai robbantás figyelmeztető jel, amelynek arra kellene ösztönöznie az atomhatalmakat, hogy szigorítsák meg, tegyék általánosan kötelezővé az atomcsendet. Ehelyett a reagálások éppen ellenkezőek voltak: újabb kísérleteket helyeztek kilátásba. Logikátlan és veszélyes reagálás ez. Pakisztáni libikóka Az ugyancsak atomhatalom hírében álló Pakisztánban (atomfegyver birtoklása nem bizonyított egyértelműen) a múlt héten választások voltak. Nem mindegy, hogy ebben a nagy befolyással bíró országban milyen politikai erők kerülnek hatalomra, hiszen a forrongó Afganisztán szomszédsága, az iszlám fundamentalizmus térhódítása szempontjából Pakisztán szerepe a térségben felette jelentős. A választási eredmények szerint a győztes Benazir Bhutto pártja, a Pakisztáni Néppárt (PPP) lett, és 86 mandátumot szerzett a 217 tagú parlamentben. A második legerősebb párt a Pakisztáni Muzulmán Liga 72 mandátummal, a harmadik a Csatta csoportosulás 6 mandátummal. A Csatta a PPP szövetségese. A parlamenti választások eredményeit megerősítették a tartományi választások is, és így Benazir Bhutto alakíthat kormányt igen csekély többségre támaszkodva. A negyvenéves Benazir Bhutto az egykori elnök, Ali Bhutto leánya. Ali Bhuttot katonai államcsíny döntötte meg, halálra ítélték, és 1979-ben kivégezték. Leánya később miniszterelnök lett (az első nő e tisztségben muzulmán országban), megszüntette a halálbüntetést, küzdött a korrupció ellen, több demokratikus intézkedést hozott. Csak 1988-tól 1990-ig maradhatott posztján, ahonnan az államfő visszahívta, állítólagos korrupcióért és hatalmi visszaélésekért. Bhutto európai gondolkodású politikus (a Harvardi Egyetemen és Oxfordban tanult politikai tudományokat, filozófiát és közgazdaságtant), de országa lakosságának kétharmad része írástudatlan, óriási arányokat ölt a kábítószer-kereskedelem, és nagy befolyása van a hadseregnek. Felvilágosult vezető elmaradott ország élén újabb konfliktusokat rejt magában. Valószínű, hogy idővel ismét csak felmerül a „hatalommal való visszaélés” vádja, és tovább billeg a hatalmi libikóka Pakisztánban. Mint ahogy másutt is, ahol „felülről” akarják tanítani a demokráciát. Márciusig rend lesz Szomáliában? Clinton amerikai elnök az utóbbi időben tapasztalt amerikai veszteségek (15 halott) láttán további 2700 katonát vezényelt Szomáliába. Az éhező országban már eddig is 4700 amerikai katona állomásozik, köztük a „rangerek”, a haderő kommandósai. Az összes amerikai katonát az elnök jövő év március 31-éig ki akarja vonni Szomáliából, tehát addigra készül végérvényesen megoldani a helyzetet. Aidid nyilvánvalóan érzi azt a veszélyt, amelyet az USA csapatainak megerősítése jelenthet, és tűzszünetet hirdetett. Már eddig is számos közvetlen munkatársát vesztette el, kilátásba helyezték, hogy földig rombolják feltételezett búvóhelyét a mogadishui Bakara bazár térségében, ahonnan már kitelepítik a lakosságot. Nyilvánvaló, a Szomáliái probléma a végkifejlet felé közeledik, s ilyenkor már késő a tárgyalásokra. Aidid fegyvereseit valószínűleg legyőzik. Az éhínség tartós legyőzése nehezebb lesz. A FÁK új tagállama Sevardnadze grűz elnök „minicsúcson” vett részt Moszkvában, ahol aláírta országa csatlakozását a Független Államok Közösségéhez. Ez a viszonylag meglepő fordulat Grúzia magatartásában abból ered, hogy Sevardnadze pontosan felmérte: országa az összeomlás küszöbén van. Oroszország és a FÁK segítsége nélkül Grúzia a kaukázusi villongásokkal nem tud megbirkózni, s ez gazdasági kapcsolataitól vágja el. Különutas önállósága és önrendelkezése szép álomnak bizonyult, a nagyhatalmi szférák határainak kereszteződésén az ország vákuumában találta magát, és Oroszország világosan megmutatta: befolyási övezetére igényt tart. Sevardnadze térdre kényszerült.De hogyan magyarázza ezt majd meg odahaza, ? IVÁN TIBOR hírszemléje Az izraeli—palesztin megállapodás gazdasági vonatkozásai A tőke reménykedik, de óvatos Az izreali—palesztin megállapodással kapcsolatban már korábban is utaltunk az autonómiaegyezmény gazdasági vonatkozásaira. Most részletesebben foglalkozunk az arab—izraeli béke lehetséges gazdaságfejlesztési összefüggéseivel, és felvázoljuk azokat az érdekeket, amelyek a békefolyamat megerősítése és elmélyítése irányában hatnak. Az Arab Liga országai 1947 óta gazdasági téren bojkottálják Izraelt. Ez évente nem kevesebb, mint 3 miliárd dollár kárt okoz a zsidó államnak, amit azonban az USA segélynyújtással kompenzál. A bojkott feloldása tehát mind az Egyesült Államok, mid Izrael érdeke. Peresz izraeli külügyminiszter nemrég tett egyiptomi látogatása során felkérte az arab államokat az embargó felfüggesztésére. Ha létrejön az autonóm területeken — Jerikóban és Gázában -— a palesztin gazdaság, ennek is érdeke lesz a kölcsönös gazdasági kapcsolatok fejlesztése az arab államokkal. Látnunk kell azonban, hogy mindkét oldaton vannak olyan érdekek is, amelyek az arab-izraeli gazdasági nyitás ellen hatnak. Számos izraeli vállalkozó arra rendezkedett be, hogy az arab államokból nem szállított árufajták termeléséből él. Ugyanakkor az arab országok 200 millió fős piaca óriási kihívás az izraeli termelők számára, ám az óriási lehetőség nagyarányú termékszerkezet-váltást is követel. Arab részről a nyitás ellen szól a félelem Izrael gazdasági expanziójától az arab országok felé. Az üzleti érdekek azonban felülkerekedni látszanak a különféle indíttatású félelmeken. Dán Gillerman, az izraeli kereskedelmi kamara elnöke nemrég bejelentette, hogy arab és izraeli üzletemberek már hat hónapja titokban tárgyalnak a „Közel-Kelet gazdaságának a békére való felkészítéséről”. A nyugati cégek érdekei A nyugat-európai cégek óriási lehetőségeket látnak az arab—izraeli békében. A palesztin autonóm területek részben elhanyagolt, részben a háborúskodásokban tönkrement, részben pedig ki sem épített infrastruktúrája hatalmas vonzerő akkor, amikor éppen ennek az infrastruktúrának a kiépítésére, illetve rendbe hozására dollármilliárdokat helyeznek kilátásba az Egyesült Államok, a skandináv országok, az Európai Közösség, a gazdag arab államok. Néhány terv a sokból: A Jordán folyó nyugati partján és Gázában 26 éve szinte semmiféle fejlesztés nem volt. Halaszthatatlan a vízellátás, csatornázás, villamosítás, útépítés, közlekedés és a lakásépítés fejlesztése. A német Siemens cég arra számít, hogy jelentős megbízásokat kap Izrael és szomszédai elektromos rendszerének összekapcsolására. Francia cégek az Eliat—Tel- Aviv vasútvonalat szeretnék kiépíteni. Olaszországban tanulmányt készítenek a vízellátás fejlesztésére. Japán a termékszerkezet-váltásban akar segédkezni. Az Európai Beruházási Bank a magántőkét hajlandó serkenteni az infrastruktúra kiépítésére. Az izraeli Koor Industries óriásvállalat 60 millió dolláros közös vállalkozást tervez a palesztin vállalkozókkal. Ugyancsak izraeli érdek, hogy építőipara részt vegyen a 120 ezer lakás felépítésében. Izraeli együttműködéssel szeretnék a térségben (Gázai övezet) lévő kőolaj- és földgázlelőhelyeket kiaknázni és a Vöröstengernél üdülőövezetet létesíteni. Honnan jön a pénz? Az autonóm területek megsegélyezésére, a tervek finanszírozására természetesen pénzforrások kellenek. Az autonómiaegyezmény aláírása után ezek a kínálatok láttak napvilágot: Az Európai Közösség a térségbe 900 millió dollárt, a Világbank távlatilag 4,3 milliárd dollárt (az első öt évben 1,3 milliárdot), az USA 590 millió, a skandináv államok 140 millió (mások szerint 300-500 millió) dollárt szánnak a térség gazdasági fejlesztésére. Az adományozó országok minapi washingtoni konferenciáján 43 állam összesen 2 milliárd dollárt ígért a palesztinoknak. Öt éven belül kb. 6 milliárd dollár áramolhat az eddigi ígéretek szerint a térségbe a külföldön élő palesztinok segítségén kívül. A PFSZ számításai szerint az autonóm területek gazdasági talpra állítása az évezred végéig 11,2 milliárd dollár segélyt tesz szükségessé. Természetesen helyben is vannak erőforrások. A Financial Times adatai szerint Ciszjordánia évi bruttó nemzeti összterméke 2,13, Gázáé 0,86 millió dollár. Izrael GDP-je a vizsgált időszakban (1991) 58,98 millió, Jordániáé 3,76 millió dollár volt. A leggazdagabb a térségben természetesen Izrael. A palesztinok azonban szaúd-arábiai segélyre és az emirátusok hozzájárulására is számítanak. Fahd szaúdi király millióit ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a PFSZ nyerje meg az egyezménynek az összes többi palesztin irányzatot, és hozza helyre az Öböl-háború során tanúsított hibás magatartását. Ha tekintetbe vesszük, hogy Gázában a munkanélküliség 65 százalékos, a közel egymillió palesztin az autonóm területeken igen mostoha körülmények között él, szakképzettségük igen alacsony, hiszen a munkához jutott lakosság többsége Izraelben segédmunkásként dolgozik, sokan az intifáda aktivistáiként működnek - a milliárdok nem is tűnnek olyan soknak ahhoz, hogy némi gazdasági feflendülést eredményezzenek. A bökkenő A tőke, mint láthattuk, ugrásra készen áll, hogy kihasználja a közel-keleti béke által kínált lehetőségeket. A bökkenő csak az, hogy a tőke akkor lép mozgásba, a beruházások akkor indulnak meg, amikor nemcsak egy autonómiaegyezménnyel, hanem ténylegesen is biztosított lesz a béke a térségben. A közel-keleti béke biztosítéka azonban éppen a gazdaság, annak fellendülése. Elvarázsolt kör alakul ki, amelyet feltétlenül át kell tömi, hogy a folyamat kedvező irányban alakuljon. A politikusok egy lépést már tettek. A beruházók mégcsak az ígéreteknél tartanak. Óvatosságuk érthető, hiszen a lángoló sivatagba mégsem önthetik dollármillióikat. A feszültség még fennáll, különféle provokációk korántsem kizártak a szélsőséges palesztin csoportosulások részéről, az izraeli hadsereg még folytatja razziáit a terroristák ellen, a valóság még távolról sem hasonlít a békés ígéret Földjére. Nyilvánvaló, lóporos hordón nem lehet megkezdeni a beígért építkezéseket. De bíztató jel, hogy a világ mesés gazdasági fellendülést remél a térségben, ami önmagában is nyomást gyakorol a szembenálló felekre. Ritkán fordul elő, hogy a gazdasági érdekek nem háborúhoz, hanem békéhez fűződnek. Most ilyen helyzet van alakulóban. Remélhetőleg követendő példává válik. BATSY GÉZA
