Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)
1993-10-13 / 15. szám
4 SZABAD ÚJSÁG 1993. október 13. Cigányok — cigány szemszögből „Nem találunk megértésre" Ez év márciusában közvéleménykutatást végeztek Szlovákiában, melynek eredményei nemrég kerültek nyilvánosságra. Bauer Edit parlamenti képviselőt (Együttélés) kértük meg, hogy ismertesse az eredményeket olvasóinkkal. — Mit jeleznek az egész népességet érintő, átfogó adatok? — Sok érdekes eredmény található az adatok között, de csak néhányról számolhatok be. Egyetlen párt esetében sem lehet közelebbről meghatározni a választóréteget. Egy élesebb profil csak a Demokratikus Baloldal Pártja támogatói körében rajzolódik ki. Ezek három negyede vallja magát baloldalinak. De ebben a csoportban is megjelentek a jobboldali meggyőződésű egyének. Az EPM-MKDM koalíció támogatóinak egy tizede baloldali, valamivel több mint 10%-a jobboldali gondolkozású. Középen a támogatók 40%-a áll. Itt figyelembe kell venni, hogy ez a besorolás önmeghatározáson alapul, és nem biztos, hogy fedi a valódi orientációt. — Ez a társadalom elbizonytalanodásának a jele. Óriási káosz uralkodhat a polgárok fejében. Milyen a szlovák—magyar viszony a felmérés tükrében? — A két népcsoport között nagy a szociális távolság. Ezt úgy vizsgálják, hogy megkérdezik az emberektől, szeretnék-e, hogy szomszédjuk vagy családtagjuk magyar legyen. A szlovákság 50°/>-ánáI a válasz nemleges. A felmérés a magyarokkal szemben növekvő ellenszenvet mutat. A szlovák népesség elsősorban a cigányságot utasítja el, azután következnek a magyarok. Őket követik a zsidók. Ez utóbbiakat a megkérdezettek 24%-a utasítja el. Ezzel függ össze, hogy a magyarok panaszainak jogosságát a szlovákok 3%-a, a magyarok 79%-a fogadja el. A jogok csorbítását a szlovákok 3%-a, a magyarok 52%-a érzékeli csupán. Annak a megállapításnak, hogy a magyarok az önálló Szlovákiához rosszindulatúan viszonyulnak, a szlovákok 48%-a és a magyarok 23%-a adott hitelt. — Ezek bizony nem biztató eredmények. Milyen a megkérdezettek jövőképe? — Szlovákia összlakossága meglehetősen borúlátóan ítéli meg a jövőt. Itt nem találtam külön a magyarokra vonatkozó adatot. A közérzet romlását bizonyítja, hogy ma kevesebben mennének el választani, mint 92-ben. Ezek aránya meghaladja a 40%-ot. Ilyen helyzetben az a veszély áll fenn, hogy elsősorban a szélsőségesek mennek el választani. A radikális megoldásoktól idegenkedő polgár elbizonytalanodik, és a szélsőségeseknek engedi át a terepet. Érdekes a választási preferenciák térbeli eloszlása. Köztudott, hogy az EPMMKDM koalíció támogatói elsősorban a déli járásokban élnek, ami összefügg az ország nemzetiségi viszonyaival. A KDM választói ezzel szinte ellentétesen helyezkednek el, az északi határ mentén. Ami számunkra lényeges, hogy a demokratikus erők csaknem ugyanoda lokalizálhatok, ahol a magyar koalíció támogatói élnek. Tehát Dél-Szlovákiába. Jelentős mértékben Kelet-Szlovákiába is. — Vapn ez azzal magyarázható, hogy a szlovák—magyar együttélés nyitottabbá és türelmesebbé teszi egymás iránt az embereket? — Egy bizonyos mértékig igen. — Mielőtt a további adatokat vizsgálnánk meg, elkerülhetetlen a kérdés, hogy az értékelt mintán belül milyen a magyarok száma? — Az ezres nagyságrendű mintán belül a megkérdezett magyarok száma 130-as nagyságrendű. — Nem kevés ez ahhoz, hogy mértékadó következtetéseket lehessen levonni? — Valóban nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az ilyen felmérésből. Ezek inkább csak jelzések. Készültek azonban olyan reprezentatív felmérések a magyarok körében, amelyek egyes esetekben megerősítik ezeket az adatokat. A többit tájékoztató jellegűnek kell tekintenünk. Az egyik kérdés arra irányult, hogy felmérje, a lakosság miként viszonyul Csehszlovákia szétválásához. A magyar népesség egyértelműen föderalisztikus orientáltságú Tehát ha véleményt nyilváníthatott volna, a szétválás ellen lett volna. A legmegdöbbentőbbnek azt tartom, hogy az EPM-MKDM koalíció jelenlegi támogatóinak 70%-a nem tudja, mi történik a politikai színterén. A többi csoporthoz képest ez a legnagyobb részarány. Tehát a többi párt szimpatizánsai jobban tájékozottak. Ez összefügg azzal is, hogy a magyar koalíció támogatói elsősorban kétkezi munkások és férfiak. Az előző felmérések is részben ezt igazolták. — Ez a döbbenetes adat összefügg nyilvánvalóan azzal, hogy a magyar műveltségi struktúra Szlovákiában hátrányosabb a szlovákokénál. — Természetesen. Vigasztaló viszont, hogy a magyar választópolgárok elsősorban — az átlaghoz képest jóval magasabb arányban — a demokratikus erőket támogatják. A konszenzuson nyugvó politikát a magyarok 53%-a igényli. Ez összességében igen pozitív jel, amit üdvözölnünk kell. Tehát fejlett politikai gondolkodással állunk szemben. De a másik oldalon a „ rendpártiak’’ részaránya 35%. — Magyarázható ez azzal, hogy az 1989-et megelőző időben a magyarországi helyzet minden téren szabadabb, demokratikusabb volt a csehszlovákiainál? — Ennek óriási hatása volt. A magyarajkú ember 1968 óta egyhuzamban találkozott olyan reformfolyamatokkal, amelyek Csehszlovákiában gyakorlatilag a visszájára fordultak. Pozitívumként könyvelhető el, hogy a magyar választók a legszilárdabb csoportot alkotják. Addig míg a magyar koalíciótól a megkérdezettek 12%-a pártolt el, viszont ugyanannyi csatlakozott hozzá, a szlovák pártok támogatói között óriási a mobilitás. A szlovákok fele ma más pártot támogat, mint korábban. A magyar nemzetiségűek közül 42% a magyar koalíciót támogatná. 10% az MPP-t és 9% a DBP-t. Az sem kevésbé megdöbbentő adat, hogy a magyar koalíciót támogatók 50%-a egyetért azzal, hogy a többségnek joga van dönteni a kisebbségről. — Ezt az utóbbi adatot sem tekinthetjük fényes eredménynek. Kik voltak márciusban a magyar választók kedvelt politikusai? — Bugár Béla néhány tized százalékkal előzte meg Duray Miklóst. A koalíciót támogatók közül 66% tartotta Durayt a legszimpatikusabb politikusnak. A következő sorrend is elgondolkoztató. A harmadik helyen Václav Havel állt. Ót követte Englis, majd Frantisek Miklosko. A hatodik helyen Michal Kovác államfő állt. * * * Egy rövid beszélgetés nem alkalmas arra, hogy kimerítően mutasson rá az összefüggésekre és érvényes következtetéseket állapítson meg már csak azért sem, mert a megkérdezett magyarok száma alacsony volt. Tehát magas a hiba lehetősége. Az ismertetett adatok alapján mégis le kell szögeznünk, hogy a szlovákiai magyarság gondolkodásában az örvendetes demokratikus beállítódás ellenére, súlyos, ellentmondások feszülnek. A politikai kultúra területén — a biztató jelenségek ellenére —, sok munka vár még a magyarokat tömörítő mozgalmakra és pártokra, nem kevésbé a magyar sajtóra, hogy eloszlassa a válaszok egy részéből kiolvasható eszmei és gondolkodásbeli zűrzavart és rövidzárlatot. Ha arra gondolunk, hogy jövőre helyhatósági, de akár idő előtti parlamenti választásokra is sor kerülhet, akkor sürgősen munkához kell látnunk. -bz-Az utóbbi hetekben, hónapokban a romakérdés is előtérbe került néhány törvényellenes önkormányzati döntés és rasszista kijelentés miatt. Felkerestük a romák képviselőit. Mikulás Horváthot, a budapesti székhelyű Roma Europarlament elnökét — ez a szervezet 13 állam romáit tömöríti —, Őisár Tibort, a Szlovákiai Roma Únió titkárát és Róbert Hudyt, a Roma Polgári Kezdeményezés (ROI) alelnökét, hogy fejtsék ki véleményüket az őket érintő kérdésekről. (A ROI-nak jelenleg 70 000 tagja van.) — Az utóbbi időszakban sokszor különféle, gyakorta légből kapott számok láttak napvilágot. Önök szerint, hány roma él ma Szlovákiában? — A népszámláláskor a romák féltek megvallani valódi nemzetiségüket. így 80-90 ezren vallották csak magukat romának. 150 ezren magyarnak és 200 ezren szlováknak mondták magukat. Szlovákiában ma hozzávetőlegesen 480 000 roma él. Természetesen, nem az számít, hogy ki minek vallotta magát, hiszen az össztársadalmi gondok megmaradnak. — Miként értékelik az 1989 előtti éveket? — Az elmúlt negyven évben nem volt esélyünk arra, hogy bekapcsolódjunk a minket érintő kérdések megoldásába. Rólunk döntöttek nélkülünk. Ezeknek az évtizedeknek a terméketlensége vezetett a mai áldatlan helyzethez. Sajnos, a jelenlegi helyzetben nem tudjuk semmilyen fontos kérdésben érvényre juttatni elképzeléseinket. A minisztériumok nem tanúsítanak semmilyen megértést. Mindent megígérnek, de semmit sem teljesítenek. Nem tudjuk, miért. Mi, vezető funkcionáriusok viseljük ennek következményeit. Ha semmit sem tudunk elérni, elveszítjük tagságunk bizalmát. A másik oldalon, belefáradtunk a meddő vitákba. Önkéntesen, ingyen végezzük ezt a munkát, de anyagiak nélkül nem tudunk előre lépni. Úgy látom, a politikai pártoknak sem áll érdekükben a velünk való együttműködés. Egyelőre csak az Együttélés részéről kaptunk olyan jelzést, hogy hajlandó velünk együttműködni. A romakérdés egész Szlovákia gondja. Elvárjuk ettől a kormánytól és a minisztériumoktól, hogy megértést tanú-Magyarországon hároméves helybenlakás szükséges a jövőben ahhoz, hogy külföldi állandó tartózkodásra jogosító bevándorlási engedélyt kapjon — döntött szeptember közepén a parlament. Az állampolgárság megszerzésének szabályait már júniusban megszigorította az Országgyűlés, amely a kormány javaslatára mindkét esetben úgy határozott: gondosabban meg kell válogatni, kit fogad be az ország — főleg ha a kérelmező külföldi nem magyar nemzetiségű. A külföldön — például Franciaországban, Németországban és Ausztriában — hasonló ügyekben megszokott társadalmi-politikai viharok nélkül szigorította meg az Országgyűlés a magyar bevándorlási szabályokat. Még a „hivatásos vitatkozókat”, a parlamenti képviselőket sem osztotta meg különösebban a kormány tervezete. Az új idegenrendészeti törvény — amely a bevándorlási előírásokon kívül tartalmazza a külföldiek beutazásának és magyarországi tartózkodásának szabályait is — 1944 első felében lép hatályba, miután a parlament a kihirdetéstől számított hét hónap haladékot adott az átállásra, többek között a részletszabályok kidolgozására. (Az új törvény nem vonatkozik a menekültekre és a jogerős hatósági döntésig a menedékjogot kérőkre.) Az új bevándorlási szabályok legfontosabb jellemzője, hogy szinte minden ponton szigorít az 1989-ben született hatályos előírásokon. Legfontosabb szűrőként a parlament hároméves megszakítás nélküli magyarországi tartózkodást írt elő (ma nem követeli meg a várakozást a jogszabály), bár a kérelmezők családegyesítés esetén, illetve magyar nemzetiségük jogán kedvezmésítsanak. A választások előtt a pártok programjában szerepelt a segítségnyújtás a kisebbségeknek. Mivé lettek ezek az ígéretek? Vegyük a munkanélküliséget! Ha telefonon érdeklődünk, van hely. Amint személyesen megyek el, látják, roma vagyok, egyből nincs hely. Pedig reméltük, az önálló Szlovákia javítani fog helyzetünkön. — Milyen konkrét javaslatokkal álltak elő a munkanélküliség csökkentése érdekében? — Tervezetben javasoltuk, hogy állami megrendelés keretében lebonthassuk a cigányputrikat. Harmincnyolc olyan telep van Szlovákiában, ahol le lehetne bontani a „házakat”, és az ott élők megépíthetnék saját erőből az új házikójukat. Akkor ezeket meg is becsülnék. Nem valamilyen összkomfortos lakásokra gondolunk. Egy konyhára, egy szobára és egy mellékhelyiségre. Pontos adatot nem tudok mondani, de a romák körében a munkanélküliek aránya eléri a 25 százalékot. Számításaink szerint, ilyen módon háromezer romát munkához lehetne juttatni. Nem ingyen kívánunk előnyökhöz jutni. — Beszéltünk a munkanélküliség és a bűnözés összefüggéseiről, önök sem tudnak választ adni arra a kérdésemre, hogy miképpen kellene rendezni a többi munkanélküli cigány helyzetét. A roma lakosság körében a legalacsonyabb a műveltségi szint, s ez szintúgy negatív módon befolyásolja esélyeiket. Erről mi a véleményük? — Vannak olyan területek is, ahol szükség van a kvalifikálatlan roma kezekre. Pedig a romákat bocsátják el elsősorban a munkahelyekről. A magánvállalkozók romát nem akarnak alkalmazni. Erről kár beszélni. — Mit tudnak önök tenni a végzettség megszerzése érdekében? — Nehéz bármit is, mert a nemrég elfogadott törvény szerint, a tanulóknak meg kell vásárolniuk a tanszereket, és a könyvhasználatért is fizetni kell. Ha egy családban három-négy gyerek jár iskolába, akkcpr ez már súlyos anyagi terhet jelent. És még nem beszéltünk az öltözetről és az étkeztetési költségekről. Megalapítottunk egy roma művészeti nyékét kapnak, például számukra továbbra sem előírás a három év. Az állandó tartózkodásra jogosító bevándorlási engedélyért folyamodóknak igazolniuk kell azt is, hogy megfelelő magyarországi lakhellyel rendelkeznek, s van miből megélniük. Kibővítették a kizáró okokat is: most például „beilleszkedési zavarok” esetén — a törvény szavaival: ha a kérelmező „beilleszkedése a magyar társadalomba nyilvánvalóan nem várható” — a hatóságok mérlegelésén múlt-múlik, kiadják-e az engedélyt, a jövőben viszont minden mérlegelés nélkül nemet kell mondaniuk. Ezeket a szigorításokat a parlamenti ellenzék is elfogadta — többnyire zokszó nélkül —, éles támadások inkább „házon belülről" érték a javaslatot: Zétényi Zsolt (MDF) több ponton túl engedékenynek találta azt. „Bevándorlási szempontból a Nyugat védőbástyái vagyunk” — vélekedett a képviselő, aki áprilisi módosítójavaslat-csomagjában még a 12 éves „várakozási idő” bevezetéséért kardoskodott. Miután azonban a végszavazásnál a kormányt képviselő Józsa Fábián, a Belügyminisztérium (BM) politikai államtitkára nemet mondott a Zétényi-javaslatokra, s álláspontját a T. Ház is elfogadta, a „harcos" indítványok nem hagytak nyomot a törvényen. Ennek megfelelően családegyesítés címén nem csak a magyar állampolgárok családtagjai mentesülnek a hároméves várakozás alól, s már akkor is „biztosított” a kérelmező lakhelye, ha magyarországi otthonában egy személyre 6 négyzetméter lakószoba jut. A bevándorlási engedélyt továbbra is az állandó lakhely szerinti magyar külképviseleten vagy a tartózkodási hely szerinti rendőr-főkapitányságon lehet középiskolát Kassán. A minisztérium felkarolhatná az ilyen iskolák létesítését, hogy biztosítani tudjuk az oktatást. Egy hónappal ezelőtt benyújtottunk egy ilyen javaslatot a minisztériumba, de választ nem kaptunk. — Önök gyakran beszélgetnek a romákkal. Tapasztalataik szerint a roma lakosság körében van igény a műveltség megszerzése iránt? — Ma már a romák okosabbak. Rájöttek, képzettség nélkül nincs esélyük. Szeretnék, ha gyermekeik tanulnának. — Mi a helyzet a népi kultúra területén? — A roma tradíciók sajnos megszűnőben vannak. Pénz nélkül nem lehet hegedűt vásárolni. Településeinken vannak folklórcsoportok, és amatőr művészek is működnek, de igazából nagy a pangás. Egyedül a roma színházat sikerült Kassán létrehoznunk. De ez csak egyik része a kérdésnek. — Végezetül beszéljünk két aktuális témáról. Szepesváralja polgármesterének rendeletéről és Meciar megdöbbentő iglói kijelentéséről. — Személyesen jártam Szepesváralján. Megalakítottuk alapszervezetünket, és felkértük a polgármestert, hogy velük karöltve oldja meg a romákat érintő kérdéseket. A romák műveltségi fogyatékosságuk miatt gyakran nem ismerik az ügyintézés menetét. Szervezetünk ebben tud segíteni. Felkértük a város vezetőjét, vegye figyelembe a romák alacsony politikai kultúráját, hiszen a társadalom perifériáján éltek. Kaptak egy helyiséget, ahol társadalmi és egyéb összejöveteleiket tartják. Egyelőre meg vagyunk elégedve a helyzet alakulásával. Ami az iglói ügyet illeti, egyelőre nem rendelkezünk hitelt érdemlő dokumentumokkal. Az újságok egyszer így, máskor meg úgy írnak. Néha elferdítik a mondanivalót. Ha hitelt érdemlően bebizonyosodik, hogy ezek a kitételek elhangzottak, hajlandók vagyunk írni a Helsinki Bizottságnak és az Európa Parlamentnek is. Ez a kötelességünk. Senki se gondolja, hogy bárki szidalmazhat bennünket. Mi ennek az államnak ugyanolyan polgárai vagyunk, mint a többiek. BALASSA ZOLTÁN benyújtani, ám a jövőben — várhatóan 1994 tavaszától — ezért 10 ezer forint illetéket kell előre leróni, nem pedig 1 ezret, mint a mostani szabályok szerint. A kérelmezőtől megkövetelik továbbá a büntetlen előéletét tanúsító külföldi okiratot, valamint magyar tisztiorvosi igazolást arról, hogy nem szenved „közegészséget veszélyeztető betegségben". A kérelemről a rendőrség az új törvény szerint a mostani 90 nap helyett 120 napon belül dönt majd. A nyilvánvaló szigorítások ellenére sem várható azonban, hogy pusztán az új szabályok miatt jelentősen csökken a bevándorlók száma Magyarországon. Az adatok ugyanis azt bizonyítják, szó sincs arról, hogy a laza bevándorlási előírások miatt elözönlenék a külföldiek az országot, már csak azért sem, mert a mai törvény is lehetőséget ad a kérelmezők megszűrésére. Sokkal inkább arról van szó, hogy az alkalmi vendégek, tehát a turistaként, ideiglenes menedéket kérőként vagy munkavállalóként érkezők ellenőrzése okoz gondot a hatóságoknak. Jelenleg mintegy 70 ezer bevándorló él Magyarországon, 60 százalékuk román állampolgár (ez utóbbiak között alig akad, aki nem magyar nemzetiségű), az állandó jelleggel itt élő ázsiaiakafrikaiak száma 2 ezer alatt van. A kérelmezők túlnyomó többsége az elmúlt évek tapasztalata szerint is magyar nemzetiségű, vagyis az új szabályok szerint kedvezményezett lesz, rájuk tehát a szigorítások többsége nem vonatkozik. 1991-ben például 18 ezer kérelemből 800-at utasítottak el, 1992-ben pedig 10,6 ezerből 600-ra mondtak nemet — a kérelmezők 90 százaléka ugyanis magyar nemzetiségű volt. (HVG) Eszmei zűrzavar, súlyos ellentmondások Figyelmeztető adatok Új bevándorlási szabályok Magyarországon Hazaszakadás
