Szabad Újság, 1993. október (1. évfolyam, 14-17. szám)

1993-10-13 / 15. szám

SZABAD ŰJSÁG 1993. október 13. Michal Kovác értelmezteti a névhasználati törvényt A Národná obroda szlovák napilap október negyedikéi száma interjút közölt Michal Kovác köztársasági elnökkel. Ebben az államfő válaszolt a névhasználati törvénnyel kapcsolatos kérdésre is, és kijelentette: amennyiben az valóban úgy értelmezhető, hogy nem teszi lehetővé a nem szlovák női vezetéknevek -óvá nélküli használatát, ismételten visszaadja azt újratárgyalásra a parlamentnek. Döntés a kérdésben még nem született, ám a múlt hét folyamán több „hivatott” szájból is elhangzott, nem fe­nyeget az -ovátlanítás veszélye. A névhasználati törvény angol fordításban úgy is értel­mezhető, hogy lehetővé teszi az -óvá elhagyását. Meg elhangzott felső körökből az is, hogy ez a törvény úgy jó, ahogy van. Arról, hogy milyen nevet és hogyan lehet beírni az anyakönyvbe, úgy is az anyakönyvekről szóló új törvény rendelkezik majd. Csáky Pál, az örök javíthatatlan Kedden fogadta a szlovák köztársasági elnök az Európa Tanács küldötteit a pozso­nyi várban. A megbeszélésen jelen voltak a szlovák parlament külügyi bizott­ságának képviselői, köztük Csáky Pál (MKDM) is. A szlovákiai tapasztalataikról ta­pintatosan értekező ET-képviselők nem győzték hangsúlyozni: legfőbb elvárásuk, hogy egyértelmű legyen Szlovákia politikai irányvonala. A szlovák képviselők igye­keztek biztosítani a vendégeket arról, hogy Szlovákia Európához akar tartozni, bár akadt szókimondó legény, aki úgy vélekedett, Szlovákia Európában van, fogadja hát el Európa olyannak, amilyen. Ezt a szemléletet pellengérezte ki Csáky rámutatva, hogy azért Szlovákiának is be kell tartania a hagyományos európai alapelveket. S elmondta a magyar kisebbség kifogásait, amit killégái rossz néven vettek tőle, így az ET-kükdött­­ség szeme láttára került sor olyan szóváltásra, hogy az országot vezető politiusai tettei is kijelentései alapján ítélik meg, nem aszerint, ki mit mond róla. Boros Jenőt is bekérették A szlovák parlament programjára került napirenden kívül a Királyhelmeci Városi Egyetem kérdése. Igor Chamula (SZNP), aki nem éppen magyarimádatáról ismert a parlamenti berkekben, élesen kikelt magából, követelve az épp megnyitott egye­tem bezárását, mivel az a budapesti Közgazdasági Egyetem fiókja lenne szerinte. Legfelháboritóbbnak azt tartotta, hogy az oktatás Helmecen magyarul folyna. Ro­man Kovác miniszterelnök-helyettes az ügyben már intézkedett. Szlovákia főügyé­széhez fordult, kérve a városi egyetem törvényességi felülvizsgálatát. Ezt követően magához kérette Boros Jenő pozsonyi magyar nagykövetet is, hogy magyarázatot kérjen tőle, illetve tudomására hozza: magyarországi egyetem nem hozhat létre részleget Szlovákiában. Boros Jenő az ügyet szlovák belügynek tartja, s kifejtette: a budapesti egyetem eszik előadókkal segíti a helmeci városi egyetem munkáját. Jozef Moravcík egyelőre nem mond le Miközben Jozef Moravcík szlovák külügyminiszter Amerikában járt, itthon felrepült a hir, hogy lemondani készül tisztjéről. A csütörtökön este hazaérkezett miniszter azonban újságíróknak úgy fogalmazott: pillanatnyilag még nem áll érdekében le­mondani. A jövőre nézve nem zárta ki ezt a lehetőséget. Nem titok, hogy Morav­­äknak ellentétei vannak Meäar kormányfővel annak módszerei miatt. Meäar bu­kása esetén, az esetleges „nemzeti megmentési kormány" miniszterelnökét is so­kan benne látják. Ez a kormány lenne hivatott Szlovákiát kormányozni az új válasz­tásokig. Állítólag Moravcík élvezi az államfő támogatását is, és a fent vázolt elkép­zelések nem idegenek a vár számára sem. Újra „Meciar-rádió” a Szlovák Rádióban? Pénteken a Slovák Rádió igazgatója leváltotta főszerkesztői tisztjéből Lubomír Lint­­nert, a hírszerkesztőség főnökét. Vladimír Őtefko azzal indokolta lépését, hogy a kormány részéről ilyen nyomás nehezedik rá. A rádió rendkívül rossz anyagi hely­zetben van, a pénzügyminisztérium pedig megtagadta a költségvetési támogatás folyósítását mindaddig, amíg a rádió vezetése „nem mutat hajlandóságot a kom­promisszumra”. A hírszerkesztésből távozott Mária Hluchánová helyettes és több fiatal szer­kesztő is. Szlovák kollégáink úgy kommentálják a történteket, hogy újra visszatér a rádióba a Bohus Géci és Ivan Mjartan (most prágai nagykövet) nevével fémjelzett Meciar-zumál korszak. Frammot akarjuk, Frammot akarjuk! Egyik gyermekkori könyvem főhőse, Framm, a jegesmedve jutott eszembe vasár­nap este, amikor — még úgy hittem: szokásos — tízpercében Meäar kormányfő közölte: ez az utolsó tévés monológja. Többet nem mond esti mesét felnőtteknek. Mert a felnőttel', már nem szeretik. Szeptemberben már csak 22 százalék megkér­dezett bízott benne meg az általa ígért könnyekben. Ezért most inkább elköszön. De azért kimosolygott a könnyek mögül. Keddenként egész egy óra hosszat lát­hatjuk majd esténként a képernyőn; akkor mint kormány fog rendszeresen infor­málni! Végre egy kis vigasz. Mégsem kell teljesen nélkülöznünk őt. Már majdnem örvendezni kezdtem, amikor kiderült: nem olyan könnyű búcsút venni az egész képernyőt kitöltő tízpercektől. Amelyek nem is voltak olyan antide­­mokratikusak, hisz lám, Roosewelt elnök is így tanította demokráciára népét hosz­­szú időn át... Mert üzent ám Meciar kormányfő az ő népének. Azt mondta: ha hiányozna, ír­janak. Neki meg a tévének. Ha sokan akarják, visszatér a vasárnapi esti mese és időjárás-jelentés közé. Amikor idáig jutott, akkor ötlött fel bennem Framm, a jeges­medve, aki vissza akart térni a jégmezőkre, de amikor a ponyvatető alatt felhang­zott az ismert skandálás — „Frammot akarjuk, Frammot akarjuk!" —, nem bírt els­zakadni a cirkusztól. Kisebbségekről — Ipolyságon Több európai ország politikusai és szakértői voltak a résztvevői annak az ipolysági találkozónak vasárnap, amely az ún. „Kádár-vonat” nyomán indult el Lengyelors­zágból, s halad végig a posztkommunista országokon, megállóin kisebbségi problé­mákról tanácskozva. A Krakkó—Ipolyság—Békéscsaba—Kolozsvár—Budapest út­vonalat a vonat utasain kivül mindig az adott városok neves szülöttei, politikusai gazdagítják részvételükkel. Huncík Péter, a Márai Sándor-alapítvány elnöke volt az ipolysági kerekasztal házigazdája. Politikusaink közül ott volt Csáky Pál és Hama István, de Frantisek Miklosko, Fedor Gál és Jiri Dienstbier is. Csáky kulturális és is­kolaügyi autonómiát sürgetett a kisebbségeknek, Hama egyértelmű és törvényes kisebbségvédelmet, míg a többiek a liberális eszmék és a polgári társadalom hívei­ként — egyetemes emberi jogokat. -gy-Gondjainkról Zalakaroson Magyar újságírók világtalálkozója Október 3-a és 6-a között került sor az I. Külhoni Magyar Ér­telmiségi Sajtótalálkozóra, amelyet a Magyarok Világszövetsé­ge (MVSZ) hívott össze. A rendezvényen közel negyven szer­kesztőség képviseltette magát a világ minden tájáról. Jelen volt pl. az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió, az ungvári Kárpáti Igaz Szó és a clevelandi Katolikus Magyarok Vasárnap­ja, a Bécsi Napló és a Hargita Népe, a Vatikáni Rádió és a bukaresti Romániai Magyar _ Szó képviselője. A találkozó résztvevőit a Parlamentben GÖNCZ ÁRPÁD fogadta. A köztársasági elnök kifejtette: a politi­kai taktika változhat, de a cél marad, mert az identitástudatot meg kell őrizni. DOBOS LÁSZLÓ, az MVSZ alelnö­­ke válaszolt Göncz szavaira és kérte tá­mogatását a Duna Tévé számára, mert ez az adó biztosítja, hogy minél többet tudjunk meg egymásról, és leküzdjük az információhiányt. SZABAD GYÖRGY, a magyar tör­vényhozás elnöke szerint a sajtóban kialakított kép nem fedi a valóságot. Az ország stabil, és a honatyák e rövid idő alatt majd másfélezer oldalnyi tör­vényt hagytak jóvá. Ezeket már fordítják is angolra, mert nagy a külföldi érdeklő­dés az ilyen úttörő munka iránt. Dobos László meghívta a magyar parlament képviselőit egy baráti focimérkőzésre szlovákiai kollégáikkal. Szabad György az ajánlatot elfogadta azzal, hogy majd tisztázzák a meccs időpontját. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök különös örömét fejezte ki, hogy a ma­gyar törényhozás épületében fogadhat­ja a sajtótalálkozó résztvevőit. Ez az épület annak a szimbóluma, hogy a magyarság nem most kezdi a demokrá­ciát. Az aranybulla és az önkormányzati magyar megye kialakulása óta ta­nácskozó nemzet vagyunk. A tordai or­szággyűlés vallási türelme először bizto­sította felekezeti békét a világon. Nincs kétféle magyarság — folytatta a miniszterelnök —, csak többféle or­szágban élő magyarok vannak. Ezzel nem akarjuk állampolgári hűségüket megingatni. A magyar kormány csupán azt óhajtja, hogy otthon államalkotó té­nyezőnek fogadják el őket. Antall sze­rint, a sajtó nem hatalom, de jelentősé­ge óriási, ezért nagy a felelőssége is. A Nyugat hetven évig hirdette a kommunizmus bukását, de nem volt rá felkészülve. Azóta sem nyújtott semmi­(Folytatás az 1. oldalról) kívüliek számára. Mindegyik frakció fennen suttogta: nem vesszük tudomá­sul. Késhegyre menő vita után — mivel a parlamenti szavazás sem olyan egysze­rű dolog, meg is lehet manipulálni — végre feltétetett a nagy kérdés. És aztán kiderült: 60:59 arányban tudomásul vette Meciar jelentését a parlament. Mondjuk ki: Köteles László, az Együtt­élés képviselője segített igen szava­zatával Vladimír Meciarnak. (Hogy vé­letlenül nyúlt mellé, nem érdekes. Nem menti ót. Tudta: a verseny szoros. Töb­bek közt azért is, mert az Együttélés to­vábbi négy képviselője sem volt jelen az ülésen.) Ez után a kudarc után megkutyálta magát az ellenzék. Nem volt hajlandó szavazni arról, leváltsák-e a Szlovák Te­(Folytatás az 1. oldalról) ideológiákkal. A csúcs résztvevői elítélik a volt Jugoszláviában dúló háborút, és felszólítják a szembenálló felek vezetőit a békekötésre. Az ET-csúcs résztvevői hangsú­lyozták: az Európa Tanács olyan politi­kai intézmény, mely képes azonos ala­pon összehangolni állandó tagjai, vala­mint a kelet-közép-európai új demokrá­ciák érdekeit. Kimondják azt is: a de­mokráciához vezető úton az ET prog­ramjainak idomulniuk kell ezen orszá­gok szükségleteihez. lyen biztatást, pedig Magyarország ha­ladt a változások élvonálában. Az érdemi — szakmai és baráti — beszélgetésekre október 5-én, Zalakaro­son került sor. A fürdőhelyen CSOOR1 SÁNDOR nyitotta meg a szakmai ta­nácskozást. Kifejtette, az MVSZ több központú, autonóm szervezetek föderá­ciója kíván lennei. Dobos László, az MVSZ szerkezeti felépítésének gondjairól és feladatairól számolt be. Közölte, készül a Kárpát­medence szellemi térképe, mely a ma­gyar sajtótól kezdve a múzeumokon, is­kolákon és műemlékeken keresztül a templomokig, számon tartja a magyar­ság tárgyi és szellemi értékeit, s rögzíti a demográfiai adatokat is. Annak elle­nére, hogy az MVSZ lapja, a Világszö­vetség legutóbbi száma közölte, hogy ez a kéthetenként megjelenő lap meg­szűnik, Dobos leszögezte, novemberben vagy decemberben a lap újraindul. Ez a lap és az eseménynaptár, mely is­merteti a magyarság rendezvényeit, arra szolgál, hogy ne kerüljön sor a ma­gyarság lelki újrafelosztására és a ma­gyar értékek lefokozására. TIMKÓ IVÁN az egységes informái­­cós rendszer kiépítésének elveit ismer­tette — ez a rendszer biztosítaná a kor színvonalán álló tájékozódást is infor­mációcserét. Ennek alapján egyöntetű igény mu­tatkozott a kölcsönös információcsere megszervezésére az anyaország támo­gatásával és az MTI adatbankjának be­vonásával. Ehhez kapcsolódik az MVSZ által szorgalmazott információs rend­szer kiépítése, amely magában hordoz­za a segítségnyújtás lehetőségét. Az információs társadalom korszaká­ban egy nemzet a szuverenitását csak úgy tudja megőrizni, ha képes saját ma­gáról tudósítani, és az átélt esemé­levíziótanács elnökét, sem annak az új tagjait megválasztani. Cserébe a DSZM és a Szlovák Nemzeti Párt képviselői nem voltak hajlandók az indiai cukorügy­let kivizsgálására alakítandó bizottságról és a privatizációt felügyelő bizottságról szavazni. Vagy félnapos huzavona után aztán úgy döntött a házelnök, jobb, ha bere­keszti az ülést. A honpolgár meg áll és néz: tör­vénysértő kormány, üzemképtelen par­lament......Mi lesz ebből, tekintetes úr?” Idő előtti parlamenti választások? Erről is régóta beszél az ország. S különböző utak vezetnek hozzá. Az egyik: bizalmat­lanságot szavazni a kormánynak. Egy másik: új választások akkor is kiírhatók, ha a parlament válik működésképtelen­né. Csak azért is? -n-A bécsi ET-csúcs három mellékletet is jóváhagyott a bécsi nyilatkozat mel­lett: az európai emberjogi konvenció el­lenőrző mechanizmusának reformját; a nemzeti kisebbségekről szóló mellékle­tet és a rasszizmus, az intolerancia, az antiszemitizmus és a gyúlöletkehés elle­ni nyilatkozatot és cselekvési progra­mot. A bennünket leginkább érintő ki­sebbségi kérdésben alapelvek fogalma­zódtak meg, melyeket sokoldalú nem­zetközi vita és egyeztetés után majd va­lamikor a jövőben oldanak meg... -ts­nyeket hírként megfogalmazni. Ha egy népről mások tudósítanak, elkerülhetet­len, hogy egy másik nép látásmódját is tükrözzék. Ez az asszimiláció, az érzés­világ s majd a tudat teljes elvesztésének kezdete. A találkozó olyan eszmecserére adott lehetőséget, mely csak személyes találkozás alkalmával biztosítja a valós helyzet feltárását és megismerését. A felszólalásokból egyértelműen kitűnt, hogy a kisebbségi magyar sajtó veszély­ben van. A legtragikusabb a volt ju­goszláviai magyar sajtó helyzete. BÁ­LINT SÁNDOR, az újvidéki Magyar Szó főszerkesztője drámai levélben fordult a résztvevókhöz, mert nem tudott megje­lenni a rendezvényen: „A vajdasági ma­gyar tájékoztatási eszközökre viszont nincs pénz. Először az újvidéki rádió műsorát helyezték át egy gyengébb, alig hallható adóra, majd az újvidéki televízió műsoridejét is lefaragták. Hosszabb ideje nem jelenik meg a szabadkai Hét Nap, a Mézeskalács és a Jó Pajtás című gyer­meklap, az Új Sympozion című irodalmi folyóirat, s most a Magyar Szónak is hasonló sorsot szántak.(...) Mi is a céljuk tulajdonképpen? Min­denekelőtt elszigetelni, megfosztani a hiteles információktól a másként gon­dolkodó, több forrásból tájékozódó ma­gyarságot." GYARMATH JÁNOS, a bukaresti Romániai Magyar Szó főszerkesztője a romániai magyar sajtó örvendetes gya­rapodásáról számolhatott be. Ezek a la­pok is nehéz helyzetben vannak, mégis igyekeznek teljesen függetleníteni ma­gukat a hatalomtól. Viszont legnagyobb gondjuk az információhiány, a hírek mindig késve érkeznek. A találkozón a korszerű információc­serén kivül szóba került az újságírókép­zés és a továbbképzés gondja, a sajtó­termékek kölcsönös terjesztésének problémái, az elkészült műsorok és írá­sok kölcsönös cseréjének és átvételé­nek lehetősége. Megoldandó, hogy a magyar nyelvű sajtótermékek bárhol beszerezhetők legyenek a világon, ahol magyarok élnek. A résztvevők annak az elvárásuknak is hangot adtak, hogy ezeket a találko­zókat rendszeressé és szervezetté kell tenni. A cél, megalapítani a szerte a vi­lágban élő magyar újságírók társaságát. BALASSA ZOLTÁN Fusizunk? Őszintén megvallva: a szlovákiai politikai és közéleti káoszban na­gyon sok mindent el tudok képzel­ni. A minap azonban „elsajátítot­tam” égi; hírt, amely képzelőerő­met magasan túlszárnyalta. Azt olvastam a Pravda című napilap­ban, hogy október nyolcadika óta új igazgatója, vagyis egészen pon­tosan igazgatónője van a csacai kórháznak. Nem, egyáltalán nem az dermesztett meg, hogy hölgyet választottak egy egészségügyi in­tézmény élére. Az meg már vég­képp nem, hogy ezen, az utóbbi időben olyannyira kegyetlen poszton történt a személycsere. Dührohamomat az váltotta ki, hogy hogyan lehet kórházigazgató egy parlamenti képviselő? Nem, egyáltalán nem hibban­tam meg (legalábbis ez ideig)! Tes­sék nekem elhinni! De azt is, hogy az említett kórház új főnöke nem más, mint Anna Korduliaková, a DSZM parlamenti képviselője. Ugye, ez a másik állításom sokkal hihetetlenebb, mint az előző?! A dolognak azonban nem csupán ez a pikantériája. Az sem hallgatható el, hogy a szóban forgó poszt be­töltésére az illetékesek pályázatot hirdettek. Arra öten is jelent­keztek a Csacai járásból. Viliam Sobona egészségügyi miniszter azonban nem sokat teketóriázott: úgy döntött, a „déeszemes” hona­nya lesz Csacán a kórházigazgató! Punktum! A direktori posztot megpályázóknak pedig az egész­ségügyi minisztérium tudtára adta, hogy a konkurzust egy ké­sőbbi, egyelőre meghatározatlan időpontra elhalasztják. A hír olvastán elsőként a követ­kező kérdés vetődött fel bennem (ismeretében többek között annak is, hogy pl. az említett napon déle­lőtt kilenckor, amikor is el kellett volna kezdődnie a parlamenti ülésnek, mindössze 11 képviselő volt jelen a tanácsteremben!): va­jon a („friss”) igazgatónő — („ré­gebbi”) honanyának hol lesz több hiányzása, a kórházban vagy az SZK Nemzeti Tanácsában? És ki igazolja azokat? (susla) Jön a „csak azért sem” időszak? Csúcsértekezlet Becsben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents