Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-29 / 13. szám
12 SZABAD ÚJSÁG 1993. szeptember 29. Stúdió érté hatodszor Kassák öröksége - egy új generáció Az alternatív művészet „bő ingébe” a videoköltemények, térköltészeti variációk és megjelenítések egész sora belefér; talán ez okozza, hogy évről évre újabb híveket, rajongókat vonz maga köré. Nem meglepő, hogy Érsekújváron, Kassák Lajos szülővárosában indította el JUHÁSZ R. JÓZSEF, MÉSZÁROS OTTÓ és NÉMETH ILONA a Stúdió érté avantgárd irányzatát. Az 1987-ben újjászületett európai fesztivál mára TRANSART COMMUNICATION néven vált nemzetközileg ismertté és elismertté. Korábban talán úgy tűnhetett, hogy a Stúdió érté a művészeti és politikai okokból alternatív közegbe kényszerült művészek „menedékhelye”, de a későbbiek során világossá vált, hogy a mozgó kiállítások, az akcióművészet, az alternatív zene és vizuális költészet ötvözetéből született „Kassák alternatív irányzat” egy új generáció kort és időt álló valósága lett. Az alkotások önmagukért, illetve egy bizonyos pillanatért születnek, és így ragadnak meg az érző ember tudatában. „Az anyagtalan művészetek hajnalkorát éljük. A video a holnap művészetének egyik legfontosabb hordozója, dokumentáció tárolására épp úgy alkalmas, mint művészi munkára" — olvashatjuk Nagy Pál: „Posztmodern” háromszögelési pontok Lyotard, Habermas, Derrida című művében, amelyben többek közt a modern művészetről olyanképpen (is) vélekedik, mint a huszadik századi ember kudarcainak ideplógiájáról. Ám térjünk vissza a fesztivál hangulatához, és próbáljuk meg felidézni a megjelenítések némelyikét. Óriási sikere volt például a mexikói Markos Kurtycznak, aki két alkalommal mutatkozott be a fesztivál vendégeinek. Kurtycz nem tartozik azok közé, akik modern műszaki berendezések segítségével fejezik ki mondanivalójukat. Az első előadásában egy permetezöpalackot kötött meztelen felsőtestére, és az ebbe töltött zöld festéket maga köré, sőt tulajdon testére fecskendezte. Műsorát a járdán, az utcán folytatta... Azok, akik elkísérték a művészt „zöld útján”, a spanyol és az általa beszélt lengyel nyelv ismerete nélkül is megértették az üzenetét. Második előadása ennél is látványosabb volt. Ugyancsak zöld maszkot öltve ezúttal magyar szavakat használva egy hosszú fénykígyót gyújtott meg az éjszakában, és szó szerint „tűzbe tette a kezét” az igazságért. A résztvevőkben bizonyára mélységes nyomot hagyott a németországi Inka Bergstein és Cheb Hoffman előadása. A művészpáros halálos komolysággal közelítette meg a halálfélelmet. Döbbenetes volt a fiatalember „öntemetkezése”: kopogtak a rögök, és a látványt mezítelen . egyszerre fokozta és ellensúlyoz'a. A magyarországi Kovács István előadását a jelenlévők törökülésben, a földre kuporodva nézték végig. István, testét és az arcát, a mimikáját használta művészi kellékként. A jelenlévőkkel az életet és halált egyaránt megbecstelenítő háborút idézte fel. A görögdinnyéből náci sisak lett, és a lövedékké vált húsos gyümölcsből körbe kínálta a nézőket. Senki sem kóstolta meg! Mint a mellékelt felvételeken is látható, a mondanivaló színrevitele nem egyszer komoly műszaki vagy más „felszereltséget’’ igényelt. A magyarországi Szántó Éva pl. kiscsirkét és hangeffektusokat használt fel a műsorához. Zalaba Zsuzsa élőszobra sötét jövőt jósolt az eljövendő gene-Cheb Hoffman öntemetkezése döbbenetes látványt nyújtott Tóth Lehel felvételei rációknak, és egy lélegzetnyi oxigénért fohászkodott a nevükben is. A hatodik művészeti fesztiválon nagyon sok tizenéves fiatal is részt vett. Ez jórészt az érsekújvári Klik (Kassák Lajos Ifjúsági Klub) szervezésének, valamint a redszeres esti koncerteknek köszönhető, amelyek során fellépett a szlovák Blanche, a cseh Valerian’s Future, valamint a magyarországi Sziámi együttes. Az ugyancsak magyarországi Szemző Tibor koncertje feledhetetlen élmény volt: különös hangszeréből olyan hangokat csalt elő, hogy hallgatói egy óriási kagyló belsejében érezték magukat, és a rezgések mintha évezredes üzenetet közvetítettek volna. A Stúdió érté az idén is vándorfesztivál lesz, hiszen Érsekújvárt követően Karlové Varyban mutatkoznak be az előadók. A művészeti irányzat fejlődéséhez azonban, csakúgy mint minden egyéb területen hathatós erkölcsi és anyagi támogatásra van és lesz szükség. A Stúdió értének az idén szerencsére számos szponzorra akadt — elismerték a Kassák-örökség létjogosultságát és szükségességét. (száz) A mexikói Markos Kurtycz zöld üzenete Szájzár nélkül Kedves olvasók! Újra jelentkezik rovatunk, a Szájzár nélkül, vagyis a szabadszájúak rovata. Rengeteg levelet kapunk, ezért elnézést kérünk azoktól, akiknek írásait csak megkésve vagy rövidítve tudjuk közölni. Egyúttal kérjük olvasóinkat, hogy a rovat arculatához illő könnyed, ironikus, „tüskés”, másfél gépelt oldalnál nem nagyobb terjedelmű észrevételeket, eszmefuttatásokat küldjenek. A hosszabb terjedelmű és az arculathoz nem illő írásokat nem tudjuk közölni, illetve szükség szerint rövidítjük őket. Igen nagy örömmel közölnénk humoros fotókat és karikatúrákat is, ötletes szöveggel. V. ügyvédnő sztárgázsija Rendkívül rossz tapasztalataim vannak a pártállam idejéből az ügyvédekkel kapcsolatban. Ezért tartottam örvendetes dolognak, hogy végre az igazságszolgáltatást is elérte a privatizáció. Örömöm azonban, mint az alábbiakból kitűnik, korai volt, mivel ennek a ténynek is megvannak a maga buktatói. Okulásul megismertetem eggyel az olvasót, akinek bármikor akadhatnak peres ügyei, amelyben mint a szakma kiváló ismerői, az államiból magánügyvédekké vedlett jogtudorok vehetnek részt. Történetünk „főhőse” a régi rendszerben hosszú időn át a Komáromi Ügyvédi Tanácsadó Iroda vezetőjének funkciójában ette az állam és persze a kliensek kicsikart kenyerét. Maga a peres ügy, amely révén kapcsolatba kerültem vele nem érdemel többet egy mondatnál. Egy bonyolult, hosszan elhúzódó perben a rövidebbet húztam a kelleténél, és mivel az ítélettel nem voltam megelégedve, a per felújítását kértem. Az csak természetes és logikus, hogy egy ilyen bírósági ügynek a tárgya pénzben nem mérhető, ennek megfelelően az ügyvédi illeték is csak az idevonatkozó 240/1990 törvény 13. paragrafusának 6. bekezdése alapján kérhető, ami Közreműködésenként kétszáz korona. Úgy látszik azonban, hogy az ügyvédnő EZT a törvényt nem ismerte — mert azt fel sem merem tételezni, hogy tisztességtelen vagy kapzsi lett volna —, így szabályos „sztárgázsit” követelt magának a képviseletért, 2580 korona értékben. Cs. A. bíró úr, aki az ügyet tárgyalta, Sprechen Sie deutsch ? Lassan hozzászokhattunk ahhoz, hogy a magánvállalkozók üzlethelyiségeinek homlokzatán díszelgő feliratból aligha lehet megállapítani, hogy mit is árul a vállalkozó valójában. A kirakatok üvegein is csupa idegen kifejezés, reklámszöveg olvasható. Szalonok, butikok, shopok és diszkont üzletek egész sora között válogathatunk. Ez rendben is van, illetve volna ha... Városunk egyik drogériájában vásároltam a minap, ott voltam szem-, illetve fültanúja az alábbi esetnek: Német turisták magyarázták kézzel lábbal a pultnál az elárusítónak, hogy mit szeretnének vásárolni. Az elárusító csak nagy nehezen értette meg őket, aztán egy cédulára ráírta a kért árucikk árát. Egy másik német vevő szappant akart venni, s az elárusítónő a dezodortól kezdve a hajlakkig mindenre rámutatott erőltetett mosollyal, mikor végül közbeszóltam, s megmondtam, hogy szap-No, várj csak, Markovié! Olvasom a Smeben, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom eperjesi elöljárói levelet intéztek a Szlovák Televízióhoz, és ugyanezt a levelei elküldték, mi sem természetesebb, a kormányfőnek is. A levélben tiltakozásukat fejezik ki a Milan Markovié estjei című műsor rendszeres közvetítése ellen. Indoklásuk a következő: ez a televíziós program elveszítette politikai kabaré jellegét, szerintük ugyanis nem objektiven és igazul kritizál. További ellenérvként szerepel még a petícióban, hogy ez a műsor szTovákellenes, szándékosan rosszindulatú, elferdíti politikai életünk történéseit, befeketíti fiatal demokráciánk vezetőit. A műsorvezető tücsköt-bogarat összehord saját nemzetéről, s azt gondolja magáról, hogy jó politikai kabarét csinál, amiért még magas tiszteletdíjat is felvesz. Hát valakinek megint kellemetlenné vált valami, esetünkben egy televíziós műsor. Talán az a baj, hogy túl sok Markovié-rajongó van, aki szombat esténként rendszeresen nézi a műsort? Bevallom, magam is belebelekukkantok néha, és örülök, hogy végre akadt egy olyan ember, aki ki és aki a Komáromi Járásbíróság alelnöke volt, az igazság i betűjét hanyag mozdulattal elhessegetve, meg is ítélte a megítélhetetlent; igaz, megdolgozott érte! (Érzésem szerint matematikából kitűnő, jogból elégtelen osztályzatot érdemelne.) Az ügyben fellebbeztem, főleg az ügyvédnő logikamentes, kapzsi számításai és Cs. bíró úr jogon vett erőszaktétele miatt. Keresetemnek a Pozsonyi Kerületi Bíróság természetesen helyt is adott, és a Komáromban megítélt 2580 korona helyett 460 koronával honorálta Elena V. ügyvédi ténykedését. A különbséget, mint mondani szokás, zongorázni lehetne. Az ilyen esetektől indul meg az embernek az agya, és merülnek fel bizonyos kérdések. Mi van, ha valaki nem fellebbez, hiszen az emberek még ma is félnek a bíróságoktól? Járt-e ebben az esetben a 460 korona az ügyvédnőnek, hiszen nekem a fellebbezés ennél többe került (a kérvény megírása, bérkiesés, utazási költségek stD.)! Nincs-e valamilyen baj az olyan bíróságon, ahol az alelnök így ítélkezik? A hibásan ítélkező bírót ki bünteti? Hányszor sértik meg a törvényt, és hányszor nem is derül erre fény azoknál, akiknek ez a kenyerük? Igaz, hogy a bjróságok függetlenek, de ennyire? És a törvénykönyvtől is? Igaz, a sztárgázsi elmarad', de ettől cseppet sem sikerült megnyugodnom. A bizonyítékul szolgáló két ítéletet bárkinek bármikor bemutatom!!! BEKE ISTVÁN pant kér az idegenajkú hölgy. Amikor kijöttem az üzletből, a német nő várt rám az ajtó előtt. Elpanaszolta, hogy a városi fürdőben nyaralnak, és a zuhanyozóban eltűnt a szappanja, ezért kellett másikat vásárolnia. Bár én magam sem beszélek perfekt németül, hiszen csak három évig tanultam, az alapvető dolgok nevet azonban ismerem. Ezt elmondtam alkalmi nyugati ismerősömnek, aki erre azt válaszolta, hogy bárcsak az elárusítók is ismernek a legszükségesebb árucikkek nevét a kérdéses nyelven. Különösen, hogy az üzlet neve és a reklámja is idegen és nem magyar vagy szlovák nyelvű. Szeretném hinni, hogy a jövő turistaszezonban már nagyobb német vagy angol nyelvtudássalfognak rendelkezni üzleteseink, hiszen egyre Ujbb külföldi megfordul boltjaikban. És hát a biznisz csak így lehet igazán nyereséges. HOSTINA ÍREN meri nyitni a száját, és a humor segítségével mondja el gzt, amit a politikusok elhibáznak. Éppen ezért remélem, hogy ezt a tiltakozó levelet nem veszik komolyan a televízióban sem. A nézőket elvégre mégsem szabad megfosztani kedvenc műsoruktól. Azt hiszem, Markovié görbe tükre politikai életünkről a humoron túl egy nagy felkiáltójel, amely társadalmunk megannyi problémájára figyelmeztet. A politikai kabaré a világon mindenütt igen nagy népszerűségnek örvend, s annak ellenere, hogy olykor kegyetlenül az elevenbe talál, sőt a túlzásokra is hajlamos, a politikusok is kedvelik, — aki kimarad belőle, szinte megsértődik. Azt javaslom tehát a tisztelt DSZM-elöljáróknak is, tegyék félre sértődöttségüket, inkább nézzék a Markoviéot. s nézzenek szembe az ország valós problémáival. mérlegeljék a magukat profinak nevező amatőr politikusainak kijelentéseit és cselekedeteit, amelyeknek a levét isszuk. S ki tudja, talán még tanulhatnak is Markoviétól. Egy biztos: általa megismerik agyondicsért, agyontömjénezett pártpajtasaikat úgy istenigazából, a maguk esendő mivoltában -vida-ARRÓL, hogy a kommunista éra alatt milyen politikai bukfencek fordultak elő, már sokat olvashattunk az utóbbi három-négy évben. Nemegyszer előfordult az is, hogy valakiből hőst kreáltak az elvtársak. Középiskoláimat az egyik jó barátommal együtt a közeli járási székhelyen végeztem. Mivel barátom nővére ebben a városkában volt férjnél, bizony nemegyszer jólesett, hogy volt hol hasznosan eltölteni a szabadidőnket. Annál is inkább, mivel jó módban éltek, s nem voltak híján a lemezjátszónak és a magnónak sem, ami abban az időben — a hatvanas évek elején — még ugyancsak ritkaságszámba ment. Barátom sógora szlovák volt, alig tudott valamit magyarul, így legalább alkalmunk nyílt szlovák nyelvtudásunk csiszolgatására is. Mondvacsinált hős Az iskolaév kezdetekor bevett szokás volt, hogy fogalmazást kellett írnunk, mégpedig szlovák órán — mi sem természetesebb — a szlovák nemzeti felkelésről. Jól jött tehát a szlovák „Svagor” nyelvtudása. Elmondta, hogy a felkelés idején a hegyekből menekült délre szüleivel együtt, de mivel a rokonai továbbra is ott élnek, ahol a harcok zajlottak, azok elbeszélései alapján sokat mesélt nekünk. Még ma is emlékszem arra, mennyire hangsúlyozta, hogy személyesen nem vett részt a harcokban, hiszen annak idején gyerek volt még, sőt a szülei sem, mivel jobbnak látták kihasználni édesapja déli ismeretségeit arra, hogy a forrongó időkben végleg ide költözzenek. Az érettségi után is tartottuk a kapcsolatot. A család élete egyhanfuan folydogált. Feltűnt azonban, ogy egyre idegesebben jár haza a munkából a családfő. Megemlítette, hogy mint párttagot,, kinevezték a vállalat káderesének. Már ezt is nehezen viselte el, mert mint említettem, jólelkű ember volt, még a légynek sem ártott. Nem volt ínyere, hogy néha egy-egy beosztottat felsőbb utasításra nem a valóságnak megfelelően kellett értékelni. Hiába próbálta lerázni magáról a megbízatást, mindig azt a választ kapta, hogy a „jó kommunistának a megfelelő helyen, poszton a helye”. O pedig „jó kommunista" volt, mert semminek nem mondott ellent. Akkor éppen ilyen emberre volt szüksége a pártnak, aki a „pofát és lépést tartani” jelszó jegy eben élt és dolgozott. Az egyik nyárutói délután, amikor megálltunk az ajtójuk előtt, fura dudorászáyt, majd káromkodást hallottunk. Értetlenül néztünk össze barátommal, aztán becsöngettünk. Barátom sógora nyitott ajtót — szemmel láthatólag jó hangulatban, jobban mondva illuminált állapotban volt. Egyedül iddogált. Győzködött bennünket, hogy igyunk vele mi is „az évszázad tévedésere avagy hülyeségére", mint mondta. Miután bizonytalanul teleöntötte poharainkat, akadozó nyelvvel előállt a farbával: a hősi esemény 20. évfordulójának tiszteletére medállal tüntették ki — aktív részvételéért a sznf-ben. Ez nem fért a fejébe, mert hiába számolt, osztott, szorzott, mindehogyan az jött ki, hogy ő 1944-ben bizony alig hagyta el a hátulgombolós nadrágot. Akkor hogyan lehetett hős, főleg mert ráadásul szülei már a felkelés szelére délre költöztek? Ezt persze főnökeinek is elmondta, de ők azzal hárították el kifogásait, hogy a felkelésben sok kiskorú is részt vett, és ö biztosan közöttük volt; a szülei meg egészségi okokból költöztek délre. Hiába érvelt, bizonygatott, megkapta az elismerést, mivel felettesei úgy kívánták, hogy vállalatuknak is legyen egy igazi sznf-hőse, és punktum! Az elvtársak azt sem akartak észre venni, hogy mondvacsinált hősük ezek után az alkoholban kereste a vigaszt, az igazságot, és az addigi ideális családi légkör pokollá változott. Ez oly annyira folytatódott, hogy a 25. évfordulóra kiadott érmét már mint emberroncs vette át. A kommunizmusnak ilyen áldozatai is vo//űA...VÁGVÖLGYI TAMÁS
