Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-29 / 13. szám
1993. szeptember 29. SZABAD ÚJSÁG 11 A szesz csaknem egyidős az emberiséggel. Mértéktelen fogyasztása nem mai keletű. Az alkoholizmus mindmáig súlyos társadalmi gondokat, sőt tragédiákat is okoz. URBAN KÁROLY a kassai alkoholelvonó rendelőintézetben dolgozik már évek óta. Tőle kértünk felvilágosítást erre a jelenségre vonatkozóan. — Miként tekint a mai orvostudomány az alkoholizmus kérdéskörére? — A problémát komplex módon próbáljuk megközelíteni. Egyrészt az alkoholizmus kifejlődését, másrészt széles társadalmi és lélektani vonatkozásait vizsgáljuk. Természetesen az úgynevezett kezelést is széleskörűen tanulamelynek társadalmi veszélyeiről szinte mindenki tud. De milyen mértékű az alkoholizmus Szlovákiában? — A szűkebb értelemben vett alkoholisták a lakosság 1-2 százalékát teszik ki. A populáció 5-10 százalékára tehető viszont azok aránya, akiknek problémát jelent az alkohol. Ha ezt lebontjuk a munkaképes férfilakosságra, akkor az arány eléri az 50 százalékot. Ezek az ún. kis- és nagyivók. A kisivó az, aki nem a részegségig issza le magát. A nagyivó viszont majdhogynem minden alkalommal lerészegedik. Ha figyelembe vesszük a foglalkoban iszik. Azután 2-3 hétig megint nem iszik. Erre a típusra a több hónapon át tartó ún. kihagyásos ivászat a jellemző. — Saját bevallásuk szerint, mivel indokolják állapotukat az alkoholisták? — Nem tudják megfelelő módon indokolni. A legtöbben azért kezdtek el inni, mert olyan társaságba keveredtek, vagy azért, mert nem tudták elviselni a munkahelyi vagy családi viszonyokat. Netán azért, mert bizonyos sérelmeket szenvedtek el, vagy komoly betegségen estek át, balesetet szenvedtek. Tehát szerepet játszik a sérülékenység, a túlzott érzékenység, zonyos mértékig képes kivédeni a romboló hatást, de ez újabb bajok forrása lesz. Anyagcserezavarok jelentkeznek, illetve ha a szervezet képes is gyorsan lebontani az alkoholt, képtelen kivédeni az idegrendszeri elváltozásokat. Az alkohol kihat az agyra és a szívizomrendszerre is. — A köztudatban elsősorban a májra és a vesére gyakorolt káros hatás a közismert. De végül is a hosszú távú hatás miképpen nyilvánul meg? — Pontosan nem tudjuk. De az említett anyagcserezavarokon keresztül előbb-utóbb bekövetkezik az agysejtek bizonyos mértékű elhalása. Ez a mechanizmus nincs feltárva, csak annyit tudunk, hogy az idegrendszert az alkohol annyi• ra képes roncsolni, hogy az — ideggyengeséghez vezet. Inga-9 taggá teszi az egyént, aki fokozottabban érzékennyé válik a külső ingerek iránt, miközben saját reakcióit képtelen ellenőrizni. Mindez az említett személyiségtorzulásokhoz vezet. A személyiségtorzulásokat, amenynyiben nem társulnak súlyosabb elváltozásokkal, pszichoterápiával jól tudjuk kezelni. Elemezzük őket, és a rossz szokásokat egészségesekkel váltjuk fel. Az italozó ember pl. többnyire elhanyagolja a rendszeres táplálkozást. A vitaminok és tápanyagok így hiányoznak a szervezetéből. Hiányuk fokozza a leépülést és a károsodást, gyengíti az ellenálló képességet. Az állandó mérgezéssel fokozatosan gyengül a védekezőképesség is, ami maga után vonja az allergiás megnyilvánulások egész sorát, a bőrelváltozásoktól a hasmenéseken át egészen az emésztési zavarokig. — Beszéltünk a terápiáról. Milyenek az eredmények? — Egyénenként változóak. Ez attól függ, milyen jellegű a függőség. Ha klasszikus függőségi viszonyról beszélhetünk, akkor ez alatt az alkoholhoz vagy más szerhez való viszonyt értjük. A lényeg az, hogy ki kell küszöbölni ezt a szert, vagyis absztinensé kell válni, hogy valamilyen eredményt elérhessünk. Ezt az állapotot legalább egy-két évre biztosítani kell. Az elváltozásoktól függően néha ötéves absztinenciára is szükség van. Nincs reménytelen eset. A leglényegesebb, hogy az ember rádöbbenjen saját helyzetére, és ha nem is képes azonnal, legalább fokozatosan hagyjon fel az ivással. A betegekkel aránylag jól együtt lehet működni az esetek felénél, két harmadánál. A fennmaradó egy harmad nem tud, vagy nem képes erre. — Az alkoholizmusról szóltunk, de voltaképpen nemcsak a szeszről kell beszélnünk. A toxikománia egyre súlyosabb gondokat okoz térségünkben. — Az alkoholizmus a toxikománia legalizált, törvényesített formája. Másik formája a gyógyszerfüggés, amely elsősorban a nőknél gyakori, de egyre több férfit is megfertőz. Itt elsősorban fájdalomcsillapítók és a szorongásoldó szerek jönnek számításba, amelyek passzívvá teszik az embert. Használatuk esetén a szorongás nem szűnik, sőt inkább fokozódik. Amennyiben az ember pótcselekvésekhez menekül, akkor hamarabb folyamodik pótszerekhez: alkoholhoz, gyógyszerekhez és legújabban oldószerekhez. Ezek közé tartoznak az acetonos oldószerek, a triklór és toluén. Főleg tizenhárom-, tizennégyéves gyerekek hódolnak ennek a szenvedélynek. A kemény drogokkal egyelőre nem sok dolgunk van. Inkább a morfiumhoz hasonló fájdalomcsillapítók használatával találkozunk. Újdonságnak számít a játékautomatákhoz fűződő kóros játékszenvedély. Kezelek pl. egy fiatalembert, aki számítógépekkel foglalkozott, és közben mellékvágányra jutott: megbillent az egyensúly az érzelmi kapcsolatok és a szórakozás között. Az ilyen ember nem kommunikál családtagjaival, érzelmi élete sivárrá válik, és a számítógéppel igyekszik pótolni a pótolhatatlant. Ezt a kóros függést mindenképpen kezelni kell. BALASSA ZOLTÁN Természetgyógyászat A vesegyulladások természetes gyógymódjai I. Mielőtt egy betegséget gyógynövényekkel gyógyítanánk, kezelnénk a természetgyógyász lelki kapcsolatot teremt a beteggel. A gyógynövényekkel való kezelés azért ajánlatos, mert bennük gyűlik fel a Nap energiája, amelyet a növények a Nap sugarai által és a földből felszívott víz és ásványok által szintetizáltak. Ezt a külső Napot összekötjük a belső Nappal, és ezáltal a szervezetben lévő diszharmóniát harmonizáljuk a test-iélek-szellem, azaz az Isteni Énnel. A betegségek ugyanis éppen az említett szintek közti diszharmónia miatt jönnek létre. A vesegyulladások fitoterápiás kezelése csak a gyógyítás részét képezi, hiszen a betegséget nem lehet csak gyógynövényekkel gyógyítani. Ha helyesen kiválasztjuk mindazt, ami egy adott betegségen segít, akkor sokkal hatásosabb kúrát alkalmazhatunk, mintha külön-külön használnánk őket. Mindegyik gyógymód és gyógyszer más mechanizmussal és más szinten támadja meg a betegséget, s ha egyszerre több gyógyír hat ugyanarra a betegségre, az hamarább megadja magát. így a vesegyulladásoknál nemcsak a gyógyteák ivását szorgalmazzuk, hanem a meleg aromaterápiás gyógyfürdők alkalmazását is ajánljuk. Ezek hatására az egész szervezettel együtt a megfázott vese is felmelegszik. Ezenkívül az aromatikus anyagok a bőr pórusain keresztül fejtik ki hatásukat — felszívódnak, bekerülnek a vérkeringésbe, és ott gyulladásgátlóként és fájdalomcsillapítóként hatnak, sőt az immunrendszert is fokozottabb működésre serkentik. További módszer a gyógy masszázs, amelyet vízben is lehet alkalmazni — a gyógyító vagy a beteg saját maga a vese tájékát az aromás vízben körkörös mozgással masszírozza (mindig a szív felé haladva az óramutató mozgásával azonos irányban). Ez azt eredményezi, hogy a vesébe több gyulladásgátló anyag jut, és a belsőleg alkalmazott gyógynövények hatása is fokozódik. A gyógyfürdőt este, lefekvés előtt alkalmazzuk, mert utána pihenni kell. Ha a beteg már ágyban fekszik, akkor következik az aromaterápiás gyógykenőcs bemasszírozása— 15 percig, szintén körkörös mozgással. Éjjelre meleg gyógypakolást helyezünk fel, hogy a gyógyítás ne szakadjon meg. A harmadik gyógymód a taipmasszázs, amely a vesezónákon a szervek funkcionális sorrendje szerint végezhető, azaz a vesétől a húgyvezeték és a húgyhólyag felé. A kézmasszázst vagy a fülmasszázst is választhatjuk, mert itt is megtalálhatók a vese zónái. További segítségünkre lehet az illatlámpa olyan illóolajakkal, amelyek nemcsak áthangolják a beteget a pesszimizmusból az optimizmusba (rózsa, bazsalikom, kakukkfű), de gyógyhatással vannak a vesére is (édeskömény, kakukkfű, bazsalikom). Segíthet még a bioenergiás kezelés is, a kézrátevés azoktól az egészséges emberektől, akik megkapták azt az ajándékot, hogy így tudnak gyógyítani. A legfontosabb tennivaló az összes gyógymód alkalmazásánál a lélek gyógyítása A beteget rá kell hangolni a pozitív gondolkodásra, hinnie kell a gyógyulásban. A természetes gyógymódok ellenkező esetben nem olyan hatásosak. Mielőtt azonban a vesegyulladást egyáltalán gyógyítani kezdenénk, meg kell állapítani, hogy az egyén ezenkívül még milyen betegségben szenved, vagy milyen betegségre hajlamos. Mindig az egész embert kell gyógyítani, mert csak így válhat teljessé az élet. (folytatjuk) Dr. NAGY GÉZA Korunk csapdája A SZESZ mányozzuk. Ez azt jelenti, hogy társadalmi és egészségügyi szempontból egyaránt. Ez utóbbi szemszögből a gyógyszeres kezelésen kívül előtérbe kerülnek a különböző pszichoterápiái módszerek, a csoportos pszichoterápia, az ún. rövid technikák, de a leglényegesebb az önsegítő csoportok kialakítása. — Mielőtt ezekről beszélnénk, arra kérek választ, hogy a mai orvostudomány miként határozza meg az „ alkoholbetegséget ’’? — Elsősorban a személyiség átalakulásának egy többé-kevésbé meghatározott állapotáról van szó, aminek keretén belül az alkoholhoz való viszony mássá válik, mint a társadalom többi tagjánál. A kutatás azzal foglalkozik, mennyiben vannak ennek biológiai, tehát genetikai alapjai. — Kimutatható ilyen összefüggés? — Kétségkívül, ami a felméréseket illeti, a családi vagy rokonságbeli összefüggések kimutathatók, de fontos szerepe van a személyiségfejlődés társadalmi beilleszkedéssel kapcsolatos folyamatainak is. — Betegségnek tekinthetjük az alkoholizmust? — Az alkohol iránt megváltozott viszony, vagyis az alkoholfüggőség, az betegség. Azért nehéz genetikai adottságokról beszélni, mert akkor is bizonyos „tréningre” van szükség, hogy az ember eljusson arra a pontra, amikor kisiklik, vagyis alkoholtól függővé válik. Bizonyos időszak szükségeltetik ahhoz, amíg ez a kóros változás bekövetkezik. Van egy időszak, amikor az egyén képes mértékkel is inni, de mértéktelenül is. — Tudtommal többfajta iszákosságról beszélhetünk. Van, aki állandóan iszik, és van, aki csak néhanapján részegedik le. — Ezért nagyon nehéz magát a betegséget ilyen módon definiálni. A beteges, megváltozott viszony sem teljesen állandó. Bizonyos körülmények kellenek ahhoz, mondjuk, egy specifikus lelkiállapot, ami csak az egyik összetevő. — Az elhangzottak alapján arra következtetek, hogy a mennyiség önmagában nem mérvadó. — Nem feltétlenül. — Az imént érintettük, hogy az öröklött hajlam és a társadalmi környezet, vagy ha úgy tetszik, a szociális helyzet is szerepet játszik az alkoholbetegség kialakulásában. Egyrészt a családi ösztönzés nyilvánvaló lehet, de a hajlam a rejtettebb oldala a kérdésnek. Szét lehet-e a kettőt választani? — Aligha lehetséges, mert ez olyan kutatást igényelne, amilyet nehezen tudok eképzelni. Csak úgy lehetne eredményhez jutni, ha a populáció sérült része alávetné magát egy metabolikus, genetikai vizsgálatnak. Olyan optimális körülményeket kellene ehhez teremteni, ami áldozatokkal is járna. — Beszélünk egy betegségről. zás szerinti megoszlást, a legtöbbet az építőipari munkások, a bányászok és a szerelők fogyasztanak, de rájuk félig-meddig a társadalmilag elfogadott „szociális ivás” a jellemző. — Eddig a férfiakról beszéltünk. Mi a helyzet a nők körében? — A nők elenyésző százaléka iszik ilyen módon. Rájuk inkább jellemző a zugivás. Akad köztük is nagyivó, de ritkán esik meg, hogy ezt társaságban tennék. — Kassán hány beteget kezeltek? — Akikkel rendszeres kapcsolatunk van, azok száma nagyjából 300- 500-ra tehető. Azok, akik nyilvántartásunkban szerepelnek, és ötévenként egyszer, kétszer jönnek el, azok száma mintegy másfélezer. Mivel hozzánk csak a város egyik fele jár, a Kassán gondozottak száma csaknem 3000-re tehető. Ezek az emberek a körülmények nyomására vagy a család. netán a munkahely ösztönzésére keresnek fel bennünket. — Vegyük ezt az 1500-as mintát. Ennek alapján miképpen határozható meg egy átlagos alkoholista? — 30-40 körüli férfi, aki az utóbbi egy-két évben nagy mennyiséget fogyasztott el. Ez fél vagy egy liter tömény szeszes ital naponkénti fogyasztását jelenti. A pálinkát többnyire sörrel keveri. Ha nem naponta iszik, akkor három-öt napig zsinórban iszik, majd abbahagyja, és néhány nap múlva újra kezdi. Ez persze az illető anyagi helyzetétől is függ. Van, aki két-három napos szünetet tart, vagy nem is iszik gyakran, de akkor aztán egy hétig egyfolytáa konfliktusok és az alkalmazkodási problémák. — A férfiak esetében a társadalom elnézőbb, és pozitívumnak számít, ha egy férfi jól bírja az italt. — A társadalmi légkör, az elvárások még mindig ilyenek. Ezt a legnehezebb megváltoztatni. Persze itt bonyolultabb összefüggésekre kell rámutatnom. Az utóbbi évtizedekben nem tudtunk szabadon, gátlásainkat levetkőzve ünnepelni, de még kevésbé tudtuk elviselni a hétköznapi gondokat. Ezért tett jó szolgálatot a szeszes ital — enyhítette a társadalmi viszonyok okozta feszültségeket.-— Paradoxon helyzet, hogy épp a legszegényebb réteg költ többet italra. Tehát ezzel próbálja meg kompenzálni a lemaradást más rétegektől. — Az ivásnak kulturális, mitikus jelentősége is van. Gondoljunk pl. arra, hogy ha az emberek együtt vannak és ünnepelnek, örömre, szerencsére, egészségre koccintanak. A társadalmi együttlét és szokások keretében az ember szabadon megvalósíthatja magát, s akkor nincs szükség mértéktelen alkoholfogyasztásra. Ahol ez nem megy, ott összeverődnek az emberek, és elég sokat kell inniuk ahhoz, hogy körülményeiket és egymást el tudják viselni. — Nyilvánvaló, hogy az alkoholizmus elleni harcnak nem az a célja, hogy az embert absztinensé tegye. — így van. — Ahhoz, hogy változtatni tudjunk a helyzeten, ismernünk kell a mögöttes okokat is. Melyek ezek? — Korunk egyik nemkívánatos általános jelensége az önkontroll hiánya. Annak ellenére — s ez lélektani paradoxon —, hogy a jelenség kutatásában jó eredményeket értünk el, csak épp elfelejtettük ezeket a gyakorlatba is átvinni. Az önkontroll tehát egyszerre igény és hiány is. Minél nagyobb a hiány, annál nagyobb az igény. Ez összefügg az ún. fáradtsági tünettel is. Arra még képesek vagyunk, hogy lépést tartsunk a tudománnyal, de arra már nem, hogy amit ez az ismeret megkövetel, azt meg is valósítsuk. A századokon keresztül formálódó szokások, amelyek többé-kevésbé szigorú törvényekhez vagy szabályokhoz kötődtek, mára szétmállottak, feledésbe merültek. Összekapcsolódva az önkontroll hiányával, valamint az imént említett fáradtságtünettel ez oda vezetett, hogy nem tudjuk magunkat ahhoz tartani, amihez szeretnénk. — Az orvostudomány sokáig szkeptikusan tekintett a gyógyításra. Nem tudott sikeresen fellépni. — Az orvostudomány, mint olyan, az alkohol okozta utóhatások, szervezeti károsodások, lelki zavarok kezelésében találta meg saját feladatát. — Végül is a társadalmat az orvostudomány nem gyógyíthatja. — Azon már túlléptünk, hogy mindenkit ki akarjunk gyógyítani és védőkezelésben részesíteni. Az alkohol idült mérgezést okoz. E méreg huzamosabb „alkalmazása” tehát befolyásolja a szervezet működését. Többnyire negatívan. A szervezet biPrikler László illusztrációs felvétele