Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)

1993-09-29 / 13. szám

1993. szeptember 29. SZABAD ÚJSÁG 11 A szesz csaknem egyidős az em­beriséggel. Mértéktelen fo­gyasztása nem mai keletű. Az alkoholizmus mindmáig sú­lyos társadalmi gondokat, sőt tragé­diákat is okoz. URBAN KÁROLY a kassai alkoholelvonó rendelőintézet­ben dolgozik már évek óta. Tőle kér­tünk felvilágosítást erre a jelenségre vonatkozóan. — Miként tekint a mai orvostudo­mány az alkoholizmus kérdéskörére? — A problémát komplex módon próbáljuk megközelíteni. Egyrészt az alkoholizmus kifejlődését, másrészt széles társadalmi és lélektani vonat­kozásait vizsgáljuk. Természetesen az úgynevezett kezelést is széleskörűen tanul­amelynek társadalmi veszélyeiről szinte mindenki tud. De milyen mértékű az alkoholizmus Szlovákiá­ban? — A szűkebb értelemben vett al­koholisták a lakosság 1-2 százalékát teszik ki. A populáció 5-10 százalé­kára tehető viszont azok aránya, a­­kiknek problémát jelent az alkohol. Ha ezt lebontjuk a munkaképes férfi­­lakosságra, akkor az arány eléri az 50 százalékot. Ezek az ún. kis- és nagy­ivók. A kisivó az, aki nem a részeg­ségig issza le magát. A nagyivó vi­szont majdhogynem minden alka­lommal lerészegedik. Ha figyelembe vesszük a foglalko­ban iszik. Azután 2-3 hétig megint nem iszik. Erre a típusra a több hóna­pon át tartó ún. kihagyásos ivászat a jellemző. — Saját bevallásuk szerint, mivel indokolják állapotukat az alkoholis­ták? — Nem tudják megfelelő módon indokolni. A legtöbben azért kezdtek el inni, mert olyan társaságba keve­redtek, vagy azért, mert nem tudták elviselni a munkahelyi vagy családi viszonyokat. Netán azért, mert bizo­nyos sérelmeket szenvedtek el, vagy komoly betegségen estek át, balesetet szenvedtek. Tehát szerepet játszik a sérülékenység, a túlzott érzékenység, zonyos mértékig képes kivédeni a romboló hatást, de ez újabb bajok forrása lesz. Anyagcserezavarok je­lentkeznek, illetve ha a szervezet ké­pes is gyorsan lebontani az alkoholt, képtelen kivédeni az idegrendszeri elváltozásokat. Az alkohol kihat az agyra és a szívizomrendszerre is. — A köztudatban elsősorban a májra és a vesére gyakorolt káros hatás a közismert. De végül is a hosszú távú hatás miképpen nyilvá­nul meg? — Pontosan nem tudjuk. De az említett anyagcserezavarokon ke­resztül előbb-utóbb bekövetkezik az agysejtek bizonyos mértékű elhalása. Ez a mechanizmus nincs feltár­va, csak annyit tudunk, hogy az idegrendszert az alkohol annyi­­• ra képes roncsolni, hogy az — ideggyengeséghez vezet. Inga-9 taggá teszi az egyént, aki foko­zottabban érzékennyé válik a külső ingerek iránt, miközben saját reakcióit képtelen ellenő­rizni. Mindez az említett sze­mélyiségtorzulásokhoz vezet. A személyiségtorzulásokat, ameny­­nyiben nem társulnak súlyo­sabb elváltozásokkal, pszichoterápiá­val jól tudjuk kezelni. Elemezzük őket, és a rossz szokásokat egész­ségesekkel váltjuk fel. Az italozó em­ber pl. többnyire elhanyagolja a rendszeres táplálkozást. A vitaminok és tápanyagok így hiányoznak a szer­vezetéből. Hiányuk fokozza a leépü­lést és a károsodást, gyengíti az el­lenálló képességet. Az állandó mér­gezéssel fokozatosan gyengül a véde­kezőképesség is, ami maga után von­ja az allergiás megnyilvánulások egész sorát, a bőrelváltozásoktól a hasmenéseken át egészen az emészté­si zavarokig. — Beszéltünk a terápiáról. Milye­nek az eredmények? — Egyénenként változóak. Ez at­tól függ, milyen jellegű a függőség. Ha klasszikus függőségi viszonyról beszélhetünk, akkor ez alatt az alko­holhoz vagy más szerhez való vi­szonyt értjük. A lényeg az, hogy ki kell küszöbölni ezt a szert, vagyis absztinensé kell válni, hogy vala­milyen eredményt elérhessünk. Ezt az állapotot legalább egy-két évre biztosítani kell. Az elváltozásoktól függően néha ötéves absztinenciára is szükség van. Nincs reménytelen eset. A leglényegesebb, hogy az ember rádöbbenjen saját helyzeté­re, és ha nem is képes azonnal, le­galább fokozatosan hagyjon fel az ivással. A betegekkel aránylag jól együtt lehet működni az esetek felénél, két harmadánál. A fennmaradó egy har­mad nem tud, vagy nem képes erre. — Az alkoholizmusról szóltunk, de voltaképpen nemcsak a szeszről kell beszélnünk. A toxikománia egy­re súlyosabb gondokat okoz térsé­günkben. — Az alkoholizmus a toxikomá­nia legalizált, törvényesített formája. Másik formája a gyógyszerfüggés, amely elsősorban a nőknél gyakori, de egyre több férfit is megfertőz. Itt elsősorban fájdalomcsillapítók és a szorongásoldó szerek jönnek számí­tásba, amelyek passzívvá teszik az embert. Használatuk esetén a szoron­gás nem szűnik, sőt inkább fokozó­dik. Amennyiben az ember pótcse­lekvésekhez menekül, akkor hama­rabb folyamodik pótszerekhez: alko­holhoz, gyógyszerekhez és legújab­ban oldószerekhez. Ezek közé tar­toznak az acetonos oldószerek, a tri­­klór és toluén. Főleg tizenhárom-, ti­­zennégyéves gyerekek hódolnak en­nek a szenvedélynek. A kemény drogokkal egyelőre nem sok dolgunk van. Inkább a mor­fiumhoz hasonló fájdalomcsillapítók használatával találkozunk. Újdonságnak számít a játékauto­matákhoz fűződő kóros játékszen­vedély. Kezelek pl. egy fiatal­embert, aki számítógépekkel fog­lalkozott, és közben mellékvá­gányra jutott: megbillent az egyensúly az érzelmi kapcsolatok és a szórakozás között. Az ilyen ember nem kommunikál család­tagjaival, érzelmi élete sivárrá vá­lik, és a számítógéppel igyekszik pótolni a pótolhatatlant. Ezt a kóros függést mindenképpen kezelni kell. BALASSA ZOLTÁN Természetgyógyászat A vesegyulladások természetes gyógymódjai I. Mielőtt egy betegséget gyógynövényekkel gyógyítanánk, kezelnénk a termé­szetgyógyász lelki kapcsolatot teremt a be­teggel. A gyógynövényekkel való kezelés azért ajánlatos, mert bennük gyűlik fel a Nap energiája, amelyet a növények a Nap sugarai által és a földből felszívott víz és ás­ványok által szintetizáltak. Ezt a külső Na­pot összekötjük a belső Nappal, és ezáltal a szervezetben lévő diszharmóniát harmoni­záljuk a test-iélek-szellem, azaz az Isteni Énnel. A betegségek ugyanis éppen az említett szintek közti diszharmónia miatt jönnek létre. A vesegyulladások fitoterápiás kezelése csak a gyógyítás részét képezi, hiszen a be­tegséget nem lehet csak gyógynövényekkel gyógyítani. Ha helyesen kiválasztjuk mind­azt, ami egy adott betegségen segít, akkor sokkal hatásosabb kúrát alkalmazhatunk, mintha külön-külön használnánk őket. Mind­­egyik gyógymód és gyógyszer más mecha­nizmussal és más szinten támadja meg a be­tegséget, s ha egyszerre több gyógyír hat ugyanarra a betegségre, az hamarább meg­adja magát. így a vesegyulladásoknál nem­csak a gyógyteák ivását szorgalmazzuk, ha­nem a meleg aromaterápiás gyógyfürdők alkalmazását is ajánljuk. Ezek hatására az egész szervezettel együtt a megfázott vese is felmelegszik. Ezenkívül az aromatikus anya­gok a bőr pórusain keresztül fejtik ki hatásu­kat — felszívódnak, bekerülnek a vérkerin­gésbe, és ott gyulladásgátlóként és fájda­lomcsillapítóként hatnak, sőt az immunrend­szert is fokozottabb működésre serkentik. További módszer a gyógy masszázs, amelyet vízben is lehet alkalmazni — a gyógyító vagy a beteg saját maga a vese tá­jékát az aromás vízben körkörös mozgással masszírozza (mindig a szív felé haladva az óramutató mozgásával azonos irányban). Ez azt eredményezi, hogy a vesébe több gyul­ladásgátló anyag jut, és a belsőleg alkalma­zott gyógynövények hatása is fokozódik. A gyógyfürdőt este, lefekvés előtt alkalmaz­zuk, mert utána pihenni kell. Ha a beteg már ágyban fekszik, akkor következik az aroma­­terápiás gyógykenőcs bemasszírozása— 15 percig, szintén körkörös mozgással. Éjjelre meleg gyógypakolást helyezünk fel, hogy a gyógyítás ne szakadjon meg. A harmadik gyógymód a taipmasszázs, amely a vesezónákon a szervek funkcionális sorrendje szerint végezhető, azaz a vesétől a húgyvezeték és a húgyhólyag felé. A kézmasszázst vagy a fülmasszázst is vá­laszthatjuk, mert itt is megtalálhatók a vese zónái. További segítségünkre lehet az illatlám­pa olyan illóolajakkal, amelyek nemcsak át­hangolják a beteget a pesszimizmusból az optimizmusba (rózsa, bazsalikom, ka­kukkfű), de gyógyhatással vannak a vesére is (édeskömény, kakukkfű, bazsalikom). Se­gíthet még a bioenergiás kezelés is, a kézrá­­tevés azoktól az egészséges emberektől, akik megkapták azt az ajándékot, hogy így tudnak gyógyítani. A legfontosabb tennivaló az összes gyógymód alkalmazásánál a lélek gyógyí­tása A beteget rá kell hangolni a pozitív gondolkodásra, hinnie kell a gyógyulásban. A természetes gyógymódok ellenkező eset­ben nem olyan hatásosak. Mielőtt azonban a vesegyulladást egyál­talán gyógyítani kezdenénk, meg kell álla­pítani, hogy az egyén ezenkívül még mi­lyen betegségben szenved, vagy milyen be­tegségre hajlamos. Mindig az egész embert kell gyógyítani, mert csak így válhat tel­jessé az élet. (folytatjuk) Dr. NAGY GÉZA Korunk csapdája A SZESZ mányozzuk. Ez azt jelenti, hogy társadalmi és egész­ségügyi szempontból egya­ránt. Ez utóbbi szemszög­ből a gyógyszeres keze­lésen kívül előtérbe kerül­nek a különböző pszichote­rápiái módszerek, a csopor­tos pszichoterápia, az ún. rövid technikák, de a leglé­nyegesebb az önsegítő cso­portok kialakítása. — Mielőtt ezekről beszélnénk, arra kérek választ, hogy a mai orvos­­tudomány miként határozza meg az „ alkoholbetegséget ’’? — Elsősorban a személyiség áta­lakulásának egy többé-kevésbé meg­határozott állapotáról van szó, ami­nek keretén belül az alkoholhoz való viszony mássá válik, mint a társada­lom többi tagjánál. A kutatás azzal foglalkozik, mennyiben vannak en­nek biológiai, tehát genetikai alapjai. — Kimutatható ilyen összefüggés? — Kétségkívül, ami a felméréseket illeti, a családi vagy rokonság­beli összefüggések ki­mutathatók, de fontos szerepe van a személyi­ségfejlődés társadalmi beilleszkedéssel kapcsolatos folyamatai­nak is. — Betegségnek te­kinthetjük az alkoholiz­must? — Az alkohol iránt megváltozott viszony, vagyis az alkoholfüggő­ség, az betegség. Azért nehéz genetikai adottsá­gokról beszélni, mert akkor is bizonyos „tré­ningre” van szükség, hogy az ember eljusson arra a pontra, amikor ki­siklik, vagyis alkoholtól függővé válik. Bizo­nyos időszak szükségel­tetik ahhoz, amíg ez a kóros változás bekövet­kezik. Van egy időszak, amikor az egyén képes mértékkel is inni, de mértéktelenül is. — Tudtommal több­fajta iszákosságról be­szélhetünk. Van, aki ál­landóan iszik, és van, aki csak néhanapján részegedik le. — Ezért nagyon ne­héz magát a betegséget ilyen módon definiálni. A beteges, megváltozott viszony sem teljesen állandó. Bizo­nyos körülmények kellenek ahhoz, mondjuk, egy specifikus lelkiállapot, ami csak az egyik összetevő. — Az elhangzottak alapján arra következtetek, hogy a mennyiség ön­magában nem mérvadó. — Nem feltétlenül. — Az imént érintettük, hogy az öröklött hajlam és a társadalmi kör­nyezet, vagy ha úgy tetszik, a szociá­lis helyzet is szerepet játszik az alko­holbetegség kialakulásában. Egyrészt a családi ösztönzés nyilvánvaló lehet, de a hajlam a rejtettebb oldala a kér­désnek. Szét lehet-e a kettőt választa­ni? — Aligha lehetséges, mert ez o­­lyan kutatást igényelne, amilyet ne­hezen tudok eképzelni. Csak úgy le­hetne eredményhez jutni, ha a popu­láció sérült része alávetné magát egy metabolikus, genetikai vizsgálatnak. Olyan optimális körülményeket kel­lene ehhez teremteni, ami áldozatok­kal is járna. — Beszélünk egy betegségről. zás szerinti megoszlást, a legtöbbet az építőipari munkások, a bányászok és a szerelők fogyasztanak, de rájuk félig-meddig a társadalmilag elfoga­dott „szociális ivás” a jellemző. — Eddig a férfiakról beszéltünk. Mi a helyzet a nők körében? — A nők elenyésző százaléka i­­szik ilyen módon. Rájuk inkább jel­lemző a zugivás. Akad köztük is nagyivó, de ritkán esik meg, hogy ezt társaságban tennék. — Kassán hány beteget kezeltek? — Akikkel rendszeres kapcsola­tunk van, azok száma nagyjából 300- 500-ra tehető. Azok, akik nyilvántar­tásunkban szerepelnek, és ötévenként egyszer, kétszer jönnek el, azok szá­ma mintegy másfélezer. Mivel hoz­zánk csak a város egyik fele jár, a Kassán gondozottak száma csaknem 3000-re tehető. Ezek az emberek a körülmények nyomására vagy a csa­lád. netán a munkahely ösztönzésére keresnek fel bennünket. — Vegyük ezt az 1500-as mintát. Ennek alapján miképpen határozható meg egy átlagos alkoholista? — 30-40 körüli férfi, aki az utóbbi egy-két évben nagy mennyiséget fo­gyasztott el. Ez fél vagy egy liter tö­mény szeszes ital naponkénti fo­gyasztását jelenti. A pálinkát többnyire sörrel keveri. Ha nem na­ponta iszik, akkor három-öt napig zsinórban iszik, majd abbahagyja, és néhány nap múlva újra kezdi. Ez per­sze az illető anyagi helyzetétől is függ. Van, aki két-három napos szü­netet tart, vagy nem is iszik gyakran, de akkor aztán egy hétig egyfolytá­a konfliktusok és az alkalmazkodási problémák. — A férfiak esetében a társadalom elnézőbb, és pozitívumnak számít, ha egy férfi jól bírja az italt. — A társadalmi légkör, az elvárá­sok még mindig ilyenek. Ezt a legne­hezebb megváltoztatni. Persze itt bo­nyolultabb összefüggésekre kell rá­mutatnom. Az utóbbi évtizedekben nem tudtunk szabadon, gátlásainkat levetkőzve ünnepelni, de még kevés­bé tudtuk elviselni a hétköznapi gon­dokat. Ezért tett jó szolgálatot a sze­szes ital — enyhítette a társadalmi viszonyok okozta feszültségeket.-— Paradoxon helyzet, hogy épp a legszegényebb réteg költ többet ital­ra. Tehát ezzel próbálja meg kom­penzálni a lemaradást más rétegek­től. — Az ivásnak kulturális, mitikus jelentősége is van. Gondoljunk pl. arra, hogy ha az emberek együtt van­nak és ünnepelnek, örömre, sze­rencsére, egészségre koccintanak. A társadalmi együttlét és szokások ke­retében az ember szabadon megvaló­síthatja magát, s akkor nincs szükség mértéktelen alkoholfogyasztásra. Ahol ez nem megy, ott összeverőd­nek az emberek, és elég sokat kell in­niuk ahhoz, hogy körülményeiket és egymást el tudják viselni. — Nyilvánvaló, hogy az alkoholiz­mus elleni harcnak nem az a célja, hogy az embert absztinensé tegye. — így van. — Ahhoz, hogy változtatni tudjunk a helyzeten, ismernünk kell a mögöt­tes okokat is. Melyek ezek? — Korunk egyik nemkívánatos ál­talános jelensége az önkontroll hiá­nya. Annak ellenére — s ez lélektani paradoxon —, hogy a jelenség kuta­tásában jó eredményeket értünk el, csak épp elfelejtettük ezeket a gya­korlatba is átvinni. Az önkontroll te­hát egyszerre igény és hiány is. Mi­nél nagyobb a hiány, annál nagyobb az igény. Ez összefügg az ún. fáradt­sági tünettel is. Arra még képesek va­gyunk, hogy lépést tartsunk a tudo­mánnyal, de arra már nem, hogy amit ez az ismeret megkövetel, azt meg is valósítsuk. A századokon keresztül formálódó szokások, amelyek többé-kevésbé szigorú törvényekhez vagy szabá­lyokhoz kötődtek, mára szétmállot­­tak, feledésbe merültek. Össze­kapcsolódva az önkontroll hiányával, valamint az imént említett fáradtság­tünettel ez oda vezetett, hogy nem tudjuk magunkat ahhoz tartani, ami­hez szeretnénk. — Az orvostudomány sokáig szkeptikusan tekintett a gyógyításra. Nem tudott sikeresen fellépni. — Az orvostudomány, mint olyan, az alkohol okozta utóhatások, szerve­zeti károsodások, lelki zavarok keze­lésében találta meg saját feladatát. — Végül is a társadalmat az orvostudomány nem gyógyíthatja. — Azon már túlléptünk, hogy mindenkit ki akarjunk gyógyítani és védőkezelésben részesíteni. Az alko­hol idült mérgezést okoz. E méreg huzamosabb „alkalmazása” tehát be­folyásolja a szervezet működését. Többnyire negatívan. A szervezet bi­Prikler László illusztrációs felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents