Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-29 / 13. szám
SZABAD ÚJSÁG 1993. szeptember 29. CSEHORSZÁG a szlovákiai polgárnak ma már külföld, más ország. Külföld, de menetjegyet a pozsonyi vasúti főpályaudvaron külön „Csehország” felirattal megkülönböztetett jegypénztárnál (no és az „igazi” külföldi menetjegyeket árusító pénztárablaknál?) lehet vásárolni. Külföld, és mégsem az? Hogy is van ez? Ahogy régebben mondták volna: Csehország iránt megkülönböztetett figyelemmel viseltetünk. Reggel hat óra. Brünnbe igyekszem, a Nemzetközi Gépipari Vásárra. Retúrjegyet kérek. Szerencsém van. Hárman állnak csak előttem a sorban, de mindannyian szlovákiai járatokra kémek jegyet, mert az ablaknál „természetesen” a kizárólag Szlovákiában közlekedő vonatokra is lehet menetjegyet vásárolni. A Kért jegyet gond nélkül megkapom. Pár méterrel odébb, egy másik ablaknál helyjegyet veszek. Biztos, ami biztos, gondolom, hétfő van, heti munkára induló ingázók meg iskolába igyekvő diákok is utazhatnak, jobb, ha előre biztosítom az „ülésjogot . Zsebre vágom a jegyet meg a helyjegyet, még egyszer megnézem, nálam van-e az útlevelem, aztán irány a kettes peron. Az útlevelemet viszem, hírügynökségünk ország-viboncos hajú imádottja nyakába. Csókolóznak. Kegyetlen elszántsággal tépik, marják egymást. Szinte levegőt sem vesznek. Egy perc, két perc, három perc... Szólni kellene nekik, nehogy megfulladjanak, mert rendőrségi ügy lesz belőle, és akkor lekésem a brünni sajtótájékoztatót. Jézus Mária, hová nyúlt az a srác? Az újságom mögé rejtőzöm. Nem nézem tovább őket Még azt találják gondolni, hogy irigylem őket. Pedig én — tényleg irigylem őket... Cseh jegykezelő köszönt ránk. A borostás képű „cseh jegyet” vált a kalauz udvarias, látásból már ismerheti a férfit. Az zsebéből „közös”, föderációs" érméket kotor elő. Én is megtapogatom az aprómat. Farmerdzsekim rr.ndkét oldalzsebét teletömtem ugyanis „régi” 1, 2 és 5 koronásokkal. Szlováknak a magyar, csehnek a morva... Egy néhai honfi tapasztalatai az egyéves-sincs országban lág tudtára adta ugyanis, hogy tizenötödikétől a cseh—szlovák határt vonattal átlépő szlovákiai és csehországi állampolgárokat is ellenőrzik a hivatalos szervek. És mit lehet tudni, mibe kötnek bele a vámosok. Időben indulunk, négyen ülünk a fülkében: a kese, a kócos, a borostás képű és én. Mindannyian középkorúak vagyunk, és mindannyian napilapot olvasunk. Társaim szlovák nyelvű újságot bújnak, jómagam viszont magyar lapot böngészek. Mindannyian elolvassuk a (leg(nagy)obb) vezérünk, 1. Vlagyimir tegnapi kinyilatkoztatáísairól szóló írásokat, megtudjuk, miként vélekedett rólunk ismét Szlovákia élő lelkiismerete, s miképp éreztük magunkat a múlt héten. Jókúton szlovákul beszélő kalauz kéri a menetjegyeket. Ez az utolsó lehetőségünk, hogy ha menet közben ránk tört volna a honvágy, visszakotródjuk szerető hazánk ölelő karjába. Senki sem mozdul. Útitársaim kedélyeskednek a jegykezelővel. „Mondja, kérem — szólítom meg én is, csak azért, hogy kérdezzek, mondjak valamit — mikor kell Brünnbe érnünk?” Fél tízkor, vágja rá azonnal, de nincs szerencséje, mert az ajtónál ülő kócos menten kiigazítja: — Nem, nem, háromnegyed kilenc körül. — Lehet — hagyja rá a jegyek éber őre — nem tudom, először szolgálok ezen a járaton. Bfeclavban vagyunk. Észre sem vettük, hogy átléptük az „országhatárt". Színét sem láttuk a beharangozott vámosoknak. A borostás képű lehúzza az ablakot. Mintha itt tisztább lenne a levegő, kedélyeskedik, de társai nem veszik a lapot. Mondana mást is, de mivel senki sem nevet bemondásán, sőt, a kese szúrós szemmel végigméri, arcára fagy a mosoly, engedelmesen leül, és elhallgat. Aztán „megszállnak” minket a csenek. A csend óriási robajjal apró darabokra törik. Mellém púderezett hölgy huppan le. Ha vetélkedőn kellene megsaccolnom a korát, rajtavesztenék. Mindenesetre a púderforgalmazó cégtől árkedvezményt kaphat, a méhek ennyi virágporból már egy kiló mézet készítenének. Apróbb termetű, filigránabb, ám úgyszintén kikent-kifent tarsa (a húga, a nővére vagy az anyja lehet?) melléje telepszik. Honzóról beszélgetnek. Hogy kicsoda Honzo, nem derül ki, csak az biztos, hogy éjszaka nem aludt otthon. De jobb is, mosolyintja el magát a termetesebb hölgy, mert így legalább átmehetett hozzá Mirko, a szomszédja. Két huszonéves srác nyit be. Irtó topisak, mintha valamiféle rockoperettből léptek volna elő. Az egyiknek sötétszürke, apró fehér pettyes kendő van a nyakába kötve, a másikon is fehér pettyes kendő díszeleg, csak térd fölött a lába van átkötve vele. Némi hallgatás után a makrélák szerelmi életerői értekeznek. Hobók lehetnek, vagy tudományos dolgozók? Nem tudom eldönteni. Egyszer csak elröhögik magukat, és kitrappolnak a fülkéből. Most hobók voltak vagy tudományos dolgozók? A fülkezáró üvegajtó túloldalán, a peronon egy leány kapaszkodik lo-Csehországban előbb kelhetett a nap, mint Szlovákiában, mert beszédesek az emberek, mindenki csicsereg, rengeteg a mondanivalója a másiknak. Olvasásról már szó sem lehet. Brünn. A villamossínek nyomvonalán „vásárbuszok” is közlekednek. A vásárvárosban föderációs fémpénzzel működő automatából kávét, teát, forró csokoládét stb. lehet vásárolni. Észak-Rajna—Westfália képviselőinek sajtótájékoztatóján fiatal cseh kolléga ül le egy asztalhoz velem. Szóba elegyedünk. Egyszercsak megkérdezi: — Szlovák vagy? — Nem — válaszolom —•, magyar! Erre feláll, elsiet, és egy zömökfiatalembejTel érkezik vissza. — O meg morva — mutatja be röviden —, ő is nacionalista! Puff neki! Jó hírünk lehet nekünk a nagyvilágban. A „kerítő” egy csehországi baloldali napilap munkatársa, s egyetlen szót tud a nyelvünkön. Nem mondom meg, melyik az, egyik moztalmunk neve, csak annyit árulok el, ogy „...gyüttélés” a vége. Hazafelé nemzetközi vonaton utazom. Késik is egy fél órát becsülettel. A fülkében három középkorú férfi és Cgy terebélyes hölgy társaságában ülök. Ok is a vásáron voltak. Nem beszélnek sokat, prospektusokat böngésznek. Ismét simán átjutunk a határon. Csak útitársnőnk rikácsolása jelent némi változatosságot. Nem találja a menetjegyét. A kalauz vár türelmesen. Jókúton három kék nadrágos, fekete dzsekis „rend-őr” suhan el fülkénk előtt. Hozzánk be sem néznek. Nagyon „szlovákosan” nézhetünk ki, mert nem tőrödének velünk. Nem sokkal később Pozsonyba érünk... , ZOLCZER LÁSZLÓ Ezután a betegeken is takarékoskodnak Elképesztő recept - torokfájásra A legemberibb vonások egyike a humorérzék, illetve az irónia. Viszont a sorok közt is egyedül mi, gondolkodók vagyunk képesek olvasni. Ezt a tulajdonságot egyetlenegy nagy teljesítményű számítógépbe sem sikerült ez ideig betáplálni. Mi azonban minden időben hasznosítani tudtuk: elég volt például, ha elolvastuk az Egészségügyi Biztosítási Alap igazgatójának. V. Kourilnak a beszámolóját, miszerint az utóbbi két évben ijesztően megnőtt a kifizetett betegsegélyezések összege — a tavalyi évben naponta átlagosan 90-95 koronát fizettek ki, összesen 1,5 millió biztosítottnak. A betegeket viszont nem tudják állandóan ellenőrizni, és vannak, akik a tavaszi, illetve téli szünidő idejére íratják ki magukat, vagy többnyire a hét végét megelőző pénteki napra. A sorok közül kiolvashattuk, hogy csakúgy, mint a nyugdíjasok, a családi pótlékra szorulók vagy éppen a munkanélküliek esetében, a betegek egy részét is egyszerű spekulánsoknak tartják, akik ilyen módon kívánják megtoldani a szabadságukat. Ugyancsak a „sorok között” révedezve méltatlankodhatunk azon, hogy hiszen vannak és lesznek továbbra is olyanok, akiket valóban ágyba dönt a betegség, és nekik fontos pénzforrást jelenthet a betegsegélyzö, létfontosságú lehet az orvos által előírt ingyenes gyógyszer. Ugyan miért is fizetnénk máskülönben a betegbiztosítást?! Nyílt és embertelen eljárások Sajnos, esetenként már egyáltalán nem kell a sorok közt olvasnunk. Elég, ha alaposan odafigyelünk dr. Dominik Törnek, az SZK Egészségügyi Minisztériuma gyógyszerészeti osztályvezetőjének szavaira, amint éppen tolmácsolja az egészségügyi tárca „receptjét — torokfájás ellen”. Előzményként el kell mondanunk, hogy az egészségügyi tárca időnként lehetővé teszi a bemutatkozást egyegy gyógyszereket forgalmazó külföldi cégnek, amely Szlovákiában is igyekszik betömi a piacra. A közelmúltban került sor a német és szlovák érdekeltségű Hoechst-Biotika részvénytársaság bemutatkozására, amely á súlyos inzulinhiányt enyhítette az 1800 cukorbeteg ötven napi inzulinadagját tartalmazó ajándékszállítmányával. A legutóbb a (szintén) német Natur-Produkt volt az említett minisztérium vendége, dr. Peter Theissnek, a cég tulajdonosának, illetve dr. Nardnak, a cég menedzserének részvételével. A Natur- Produkt elsőként érkezett Szlovákiába, hogy új fogyasztókra találjon. Nemes gesztuskent 300 000 korona értékben ingyen juttatta el Multivitamol termékét a szlovákiai gyerekeknek, és Gepovital készítményét a véradóknak. Az említett cég a termékeit: a svéd keserűt, a köhögéscsillapító útifű szirupot, a különféle gyógyteákat, a gyermekek számára gyógynövénykivonattal töltött cukorkákat, a körömvirágkenőcsöt és különféle balzsamokat forgalmazza már a szlovák piacon is. Ez mind jó, akárcsak az, nogy a cég igazgatója, dr. Theiss szerint a gyógyszereket és egyéb készítményeket a németországi ár feléért kínálja országunkban. Megtudhattuk, hogy amennyiben létrehozzák szlovákiai üzemrészlegeiket, termékeik még olcsóbbá válnak. Jelenleg viszont — a mi körülményeinket tekintve — egyáltaláji nem monhatók annak! És most tessenek figyelni, mert következik az ígért recept! A Natur-Produkt bemutatkozásánál is érdekesebb volt dr. Törnek kísérő magyarázata, miszerint ezután végre mindenkinek alkalma nyílik az öngyógyításra. Ez külföldön ma már jól Déváit módja annak, hogyan takarékoskodjanak az állami költségvetéssel az egészségügyi szférán belül. E nyugati modell szerint a beteg az ún. „banális” megbetegedések — megfázás, gyomorpanaszok — esetén nem keresi fel rögtön az orvost, hanem a gyógyszertárba veszi útját, ahol saját pénzén megvásárolhatja a gyógyszerész által ajánlott készítményeket. Amint dr. Törnek elárulta, így a betegek kevésbé terhelik meg anyagilag a társadalmi egészségügyi rendszert, mely pillanatnyilag talán a legeslegbetegebb egyede a költségvetésnek, és sokak szerint épp agonizál. Ráadásul: amennyiben megelőzésképpen is használjuk majd a drága külföldi készítményeket, a kormány megtakaríthatja rajtunk azokat a kiadásokat is, melyeket esetleges (utó)kezelésünkbe fektetnének. A magángyógyszerészek tanácsadói szolgáltatása dr. Törnek szerint részben pótolhatná a rendelőintézetek orvosainak munkáját. A gyógyszerészeti szolgáltatások színvonalát rendszeres továbbképzéssel kívánják növelni. Ez ügyben pedig a német Natur-Produkt üzleti szakemberei is tevékenykedtek: termékeik forgalmazásakor megfelelő útmutatással, használati utasítással és a készítmények összetételének ismertetésével érkeztek a gyógyszertárakba. A szlovák egészségügyi minisztérium jóváhagyta az orvos és a gyógyszerész felügyelete alatt végzett öngyógyítás meghonosítását, és azt a továbbiakban népszerűsíteni kívánja! Persze, amennyiben a beteg panaszai az öngyógyítás nyomán nem szűnnének, ajánlják felkeresni a kezelőorvost is. A jövő gyógyszertárai A Gyógyszerészeti Szolgáltató Intézetet megszüntették, ennek utódjaivá a kórházak és rendelőintézetek váltak. Egyre több magángyógyszertár nyílik, és a gyógyszereken kívül egyéb egészségügyi árut is kínálnak. Valóban ebben is a nyugati példát kellene követnünk?! Határainkon, pontosabban Európán túl a gyógyszerészek már kozmetikai cikkeket, illatszereket is árulnak gyógyszertáraikban. Néhány ilyen „bóvlis polc” láttán bizony fejüket csóválnák az európai patikusok! A gyógyszerészeinek nálunk megbecsült, régi hagyományai vannak, és nem szabadna alább adni az európai színvonalnál. Kérdéses viszont, hogyan alakul majd a gyógyszerek forgalmazása. Október elsejétől érvénybe lép a gyógyszerek kategorizációja, és lesznek gyógyszerek, melyeket csak pénzért Tehet ezután megvásárolni. A kategorizáló során akadnak persze kivételek, például a Celaskont, melyet ezután majd meg kell vásárolni, egyes diagnózisok esetén az orvos szükségszerűen felírhatja a betegnek. Más kérdés, hogy a gyógyszerészek milyen úton-módon tudják majd beszerezni a szükséges készítményeket. Az egészségügyi minisztérium itt is takarékoskodik: a gyógyszerforgalmazóktól rendre bevasalja a 2000 korona illetéket, de amikor ők várnának el anyagi támogatást, hogy folytathassák munkájukat, süket fülekre találnak. Ráadásul a gyógyszereket gyártó cégek a készítmények árának megtérítését már hét napon Délül követelik, különben leállítják a további szállítást. A Slovakofarma nem is tehet egyebet — megvan rá minden oka —, hiszen 200 millió korona értékű máig behajtatlan követelése van. Csukamájolajat fogunk nyelni? Nem kell túl nagy éleslátás ahhoz, hogy felismerjük: az egészségügy háza táján van gond éppen elég. Ám a legnagyobb meglepetést mégis az okozza, amilyen módon az illetékes tárca takarékoskodni kíván. Az egészségügyi biztosítást rendszeresen fizető — potenciális — páciensektől a jövőben elvárja, hogy önmagukat gyógyítsák, és lelkesedjenek a Nyugaton már bevált korszerű módszerért. Egészségünk, családtagjaink, illetve munkatársaink kárára a tulajdon pénzünkön vásároljuk majd a külföldi készítményeket, miközben csökkenteni akaiják még a betegsegély első három napra meghatározott addigi összegét is! Csupán egy valamiről feledkeztek meg honatyáink a nyugati eszmék követése közben. Országhatárainkon túl mindennapi jelenség, hogy amenynyiben valaki rosszul érzi magát, ám nem érzi szükségesnek az orvos felkeresését, betelefonál munkaadójának, aki engedélyezi, hogy néhány napig ágyban maradhasson, kikúrálhassa magit. Hogy ne veszélyeztesse kollégái egészséget. A Szlovákiában népszerűsített „korszerű modell” csupán a költségvetési takarékoskodásra — lásd öngyógyítás — korlátozódik. Amikor a betegsegélyzőnek már adnia is kellene, egyszeriben valamennyien „spekulánsokká”, csalókká, képzelt betegekké válunk, akik megérdemlik, hogy büntetésből a saját zsebükből fizessék még a gyógyszereiket is! (Cs.Sz.I.) Lassan, de biztosan beköszönt az ősz, s ilyentájt könnyebben diadalmaskodik rajtunk a betegség. Fokozottabban érvényes ez a gyerekekre. Ezért a legilletékesebbet, dr. Bodová Viera gyermekorvost kerestük fel, hogy megtudakoljuk, milyen betegségekre számíthatunk, és hogy néhány hasznos tanáccsal szolgáljunk olvasóinknak. — Milyen betegségeknek van ilyenkor ősszel szezonjuk? — Részben a hidegebbre fordult időjárás a ludas abban, hogy igen gyakori a légcső- és mandulagyulladás, de az influenza egyik fajtája is felütötte a fejét. Ezek a betegségek többnyire erős, nehéz köhögéssel járnak. Körzetemben nemrégiben egy kisebb bárányhimlőjárvány is volt. Gyógyszertárunk szerencsére jól ellátott. Annak ellenére, hogy gyakran idetelefonálnak és arra figyelmeztetnek, drágább gyógyszereket ne írjunk fel, ha a kis páciens állapota megkívánja, akkor mindenképpen felírjuk. Elvégre a gyermek az első. Szükségesnek tartom még elmondani, hogy velem együtt a legtöbb orvos nem híve a túlzott gyógyszerfogyasztásnak. Az antibiotikumok adagolását is csak komolyabbra fordult megbetegedésekkor ajánljuk. Sajnos, nem minden szülő tartja be utasításainkat és adagolja pontosan az antibiotikumot, amely így teljesen hatástalanná válik. Ázt tapasztaltam, hogy a gyermekek az utóbbi időben kevésbe ellenállók a betegségekkel szemben. Ennek részben az is az oka, hogy elég kevés gyümölcsöt fogyasztanak. Szomorú, de vannak esetek, mikor a gyakori megbetegedés lelki gyógyszer azonban magában nem sokat ér. — A legtöbb köhögéses megbetegedés azonban kis odafigyeléssel megelőzhető, gyógyszer nélkül is gyógyítható — kapcsolódik, be beszélgetésünkbe dr. Boráros Éva, aki szintén gyermekorvos és gyakorló anyuka. — Tudni kell, nogy a köhögést leginkább az váltja ki, ha a nátha lecsurog a torokfalon. Megfi-A gyógyszer nem csodaszer okokra vezethető vissza. Sok olyan kis páciensem van, aki szociálisan hátrányos helyzetű családból származik. Bár ezt mindig elmondjuk a szülőnek, de fontosnak tartom most is hangsúlyozni, a beteg gyermeknek otthon a helye. Láz esetén kötelező az ágyban maradás, láz nélküli esetekben a meleg szobában kell tartani a csemetéket. Az a gyermek, aki antibiotikumos kezelésre szorul, legalább 5 napig maradjon otthon, ne menjen kollektívába, mert a többieket megfertőzi, és ö sem gyógyul meg. Tudom, hogy sok szülő az állását félti, ezért nem akar kimaradni a munkából; betegen is elviszi a gyereket az oviba es az iskolába. A gyelhető, hogy a gyerekek leginkább reggel, este és éjszaka, alvás közben köhögnek. Ezért a komolyabb baj megelőzésének titka a nátha kezelése. Ehhez különböző öntisztító cseppeket lehet vásárolni a patikában, ezenkívül kapható egy speciális orrszívató eszköz is, amely megkönnyíti a kezelést. Naponta többször kell az orrlyukba csepegtetni, illetve kitisztítani az orrüreget. Ha a nátha idejében elmúlik, a köhögés általában egyre ritkábbá válik, és fokozatosan megszűnik. Köhögés és nátha esetén igen hatásos a sós vizes gőzölés. Tévhit, hogy kamillafözettel kell gőzölni, az ugyanis szárít és még jobban ingerel a köhögésre. A gargalizálás is segít. Még valamit elmondanék a lázról. A láz köztudottan nem más. mint a szervezet védekező reakciója a betegség ellen. Éppen e-zért, hőemelkedéskor, azaz harminchét fokos láz esetén nem kell azonnal lázcsillapítót adni a gyereknek. Két-három napig megengedhető, sőt kifejezetten jó, ha a gyermeknek hőemelkedése, esetleg alacsony láza van. A lázcsillapítást harmincnyolc fokos láznál kell elkezdeni. Magas láz, azaz harminckilenc fokos esetében ajánlható a hidegvizes borogatás, vagy a langyos zuhany. Légúti megbetegedések esetén jól bevált népi gyógymód a zsíros ruhás borogatás a mellkason és a hasüreg felső részén. Betegség esetén vitaminokat kell adagolni, elsősorban a C-vitamint, amelyet receptre már nem írhatunk ki. — Még egy kíváncsiskodó kérdés doktorno: a gyermekorvos ade gyógyszert saját gyermekének? — Jó kérdés, és a válaszom, lehet, hogy sokakat meglep. Mindent elkövetek azért, hogy gyerekemnek ne kelljen antibiotikumot szednie. Részben az odafigyelésnek és a megelőzésnek köszönhető, hogy saját gyerekem még alig szorult gyogy--------JULIA szerkúrára. VIDA
