Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-29 / 13. szám
1993. szeptember 29. SZABAD ÚJSÁG Tovább a De Gaulle-i úton? A foltozott alkotmány válsága A világ érdeke: Oroszország ne zuhanjon a zűrzavar és a polgárháború szakadékába Már Cromwell is szétkergette a brit parlamentet, és ezzel megmentette Anglia államiságát. A modern időkben De Gaulle tábornok a franciaországi zűrzavart szüntette meg nem demokratikus módon, s ezzel utat nyitott a demokratikus stabilizációnak. Persze, a francia államfő demokratikus intézményrendszerre támaszkodhatott. Jelcin Oroszországában az ilyen intézményrendszer hiánya vagy működésképtelensége miatt zűrzavaros hatalmi harc, személyek, intézmények közötti összecsapás-sorozat formájában jelenik meg a demokratikus stabilizálásra való törekvés. Az orosz alkotmány egy közel háromszáz kiegészítéssel, változtatással összefoltozott alapokmány a szovjet időkből. A változtatások lényegesek ugyan, teret nyitnak a demokratikus fejlődésnek, a "piacgazdaság kialakulásának, de valóban demokratikus intézményrendszer létrehozásához nem vezettek és nem is vezethettek. Ezért ma az oroszországi válságról szólva nem pártok küzdelméről, jobbvagy baloldali irányzatok harcáról beszélünk, hanem a régi totalitárius rendszer híveinek és a demokratikus változások úttörőinek összecsapásáról. Jelcin elnök lépése, amellyel szétoszlatta a parlamentet és a népképviselők kongresszusát, egy patthelyzet — Bildt svéd kormányfő szavaival szólva — „sajnálatos, de szükséges” megoldására tett kísérlet volt. Ezt a patthelyzetet a demokratikus intézményrendszer hiánya okozta. Persze, volt parlament — kettő is —, van alkotmánybíróság, elnök és kormány, de a törvényhozás és a végrehajtó hatalom nem egy tőből, egy választási eredményből, valamely párt többségéből nőtt ki, hanem külön-külön alakult meg. A parlament a régi szovjet Legfelsőbb Tanács kiegészítésével, a szuperparlament számos régi vágású helyi vezetőnek a törvényhozásba küldésével alakult meg. Az elnöki intézmény volt az egyetlen, amelyet demokratikusan, többséggel, közvetlenül választottak meg. A kormány — tehát a végrehajtó hatalom — á választott Jelcin elnök embereiből jött létre, és alakult a különféle nyomásoknak. szükségleteknek és egyéni magatartásoknak megfelelően. Ez a „rendszer” kompromisszumokkal tartotta magát ideig-óráig, de végül az ország vezetése lehetetlenné vált, mert a konzervatív parlament egyszerűen megakadályozta a kormány és az elnök úgyszólván minden döntését. A jelenlegi helyzet kialakulásában szerepet játszottak a külföldi elvárások is. A Nyugat az oroszországi viszonyok fel nem ismerése miatt a modern demokráciák és piacgazdaságok fogalomviiágában élve adta tanácsait. A gazdasági sokkterápia néven ismert jelenség például „bejöhetett” Csehországban vagy a volt NDK- ban, de ellenállásba ütközött a kevésbé fejlett országokban, ahol az erőteljes és hirtelen változásokhoz nincs meg a megfelelő anyagi tartalék. Ez az oka egyebként a lengyelországi, s korábban a litvániai balra tolódásnak. Oroszországban azonban ez a kormány és a parlament közötti harc formáját öltötte magára. Jelcin elnök lépését — most látszik igazán — igen körültekintően és alaposan készítette elő. A katonai körzetekben, a Dzerzsinszki hadosztálynál tett korábbi látogatásai, a fegyveres erők megnyerése a széles tömegek apátiájával ötvözve meghozhatják számára a győzelmet a parlament felett. Utasításait követik a távközlés, a forgalom vezetői, az üzemek dolgoznak, az élet megy tovább. A végrehajtás emberei — mondhatnánk a vezető apparátus — Jelcin utasításai szerint működnek. A helyi népképviseleti szervek már Egy ország rossz hírnévre tesz szert Szlovákia amerikai szemmel Először is le kell szögezni: a New York Times cikkírója, éppúgy, mint az amerikai kongresszus Helsinki Bizottsága s velük együtt az amerikai közvélemény is nagyon jól tudja, hogy Szlovákiában nem sterilizálják a cigányasszonyokat, hogy a szlovák politikusok nem esznek reggelire magyar kisgyerekeket, a kormányellenes lapok főszerkesztőit nem akasztják fel, és a ligetfalusi Petőfi szobornál nem döngölik a földbe az ott koszorúzó magyarokat harckocsikkal. A szlovák kormány kisebbségi és sajtópolitikája mégis éles bírálat tárgya, mert — a többi közt — e két területen olyan jelzések látnak napvilágot vezető politikusaink részéről, amelyek leleplezik e politikusok alapállását: uralkodni akarnak a sajtó felett, a kisebbségek felett és éreztetni velük, hogy itt ők az urak. Erre a totalitárius szemléletre, ennek veszélyességére hívják fel a figyelmet a Szlovákiát bíráló lapok és petíciók azzal a célzattal, hogy segítsenek ennek az országnak elsajátítani a demokrácia alapszabályait, figyelmeztessék rá, mely irányban nem lehet a mai világban továbbhaladni. mi áll az ország Európába integrálódásának útjában, meg annak, hogy megszabaduljon az önkényuralmi gondolkodásmódtól. És ezzel a céllal bírálnak, gúnyolódnak, feltárnak és következtetnek a hazai ellenzéki lapok is. Ha ez Szlovákia-ellenesség. akkor mi a Szlovákia-pártiság? Talán a hazudozás, a félremagyarázás, az uszítás támogatása? Dennis DeConcini és Steny H.Hoyer, az amerikai kongresszus Helsinki Bizottságának elnöke és alelnöke a washingtoni szlovák ügyvivőhöz levelet juttatott el, amelyben a többi közt ez áll: „Kötelességünknek érezzük kifejezni abbéli aggodalmunkat, hogy Szlovákia vezetése komoly kétségeket kelt mind szavaival, mind tetteivel az emberi jogi kötelezettségei betartása tekintetében. Égy tűnik, folyamatos az intolerancia a nem szlovák etnikai és vallási közösségekkel, illetve a sajtóval szemben. Egyes szlovákiai hivatalos személyiségek cselekedetei és kijelentései nemcsak amiatt keltenek aggodalmat, hogy Szlovákia megsérti a kisebbségek jogait, hanem a demokrácia jövője miatt is.” A levél megemlíti Meíiar kormányfő és Slobodník kulturális miniszter ismételt kijelentéseit arról, hogy büntetni, illetve ellenőrizni kell azokat, akik lejáratják a Szlovák Köztársaságot a sajtóban. A levél utal arra, hogy a szlovák hivatalos vezetés olyan lépéseket is tett, amelyek nyilvánvalóan a szólás- és sajtószabadság ellen irányulnak, s ezzel kapcsolatban felemlíti a sajtónak szánt pénzügyi támogatás politikai célzatú felhasználását. A levél élesen bírálja Vladimír Meéiar iglói kijelentéseit a cigány lakossággal kapcsolatban, és figyelmeztet rá. hogy ilyesmi ellentmond az EBEÉ koppenhágai záródokumentumának. Az USA-ban nem hagyják figyelmen kívül azt sem, hogy az amerikai állampolgárságú Baruch Mayers rabbit Pozsonyban megverték, s az iíyen cselekedeteket és elnézésüket az a légkör teszi lehetővé, amelyet a hivatalos politika kelt nyilatkozataival. A sajtószabadság korlátozásának veszélyére figyelmeztet a New York Times cikke „Szabadítsátok meg béklyóitól a szlovákiai sajtót" címmel. A cikk szól DuSan Slobodník és Roman Zelenay törekvéseiről, amelyek szerint valamiféle információs minisztériumot kellene létrehozni. A lap figyelmeztet, hogy ez egy propagandaminisztérium, netán a „megfélemlítés minisztériumának" létrehozásához is vezethet. Tehát a hivatalos nyilatkozatok, a hatósági törekvések rontják Szlovákia hírnevét a világban, nem a sajtó. Ez nyilvánvaló a New York Times cikkéből, amely szeptember 18-án jelent meg. Nem beszéltünk össze az amerikai cikkíróval, amikor három nappal korábban leszögeztük lapunkban: Itt nem segit az elhatárolódás a sajtóközleményektől. Itt csak az erőszakos nacionalista megnyilvánulásoktól, egy rejtett vagy nyílt kisebbségellenes irányzatoktól való egyértelmű elhatárolódás segíthet. ÁDÁM PÉTER nem ilyen szófogadóak — Kirov, Tyumen városok a parlamentet támogatják, Novoszibirszk fel is ajánlotta, hogy ha Moszkvából „kiűzik^’ a parlamentet, ott folytathatja tevékenységét. A „trucckormány” — Ruckoj, Acsalov — Haszbulatov parlamenti elnökkel együtt haderőt akar szervezni — vagy ezer géppisztolyt osztott szét, „díszszemlét” rendezett, és segítségül hívta a távolabbi helyőrségeket. Ezért fél a világ polgárháború kirobbanásától e nagy és még mindig nagyhatalmi eszközökkel rendelkező országban. De Jelcin a haderő megnyerését már jóval korábban megkezdte. A helyzet mégsem egészen egyértelmű. Elég egy apró helyi összetűzés, és haderővel kell beavatkozni. A nyílt erőszak pedig tömegeket mozgathat meg meg az apatikus Oroszországban is... A képviselők tömeges lemészárlására nem kell számítani, a békés megoldásnak vannak esélyei. A kettős natalom ez idő szerint csak formális. De helyi, vidéki konfliktus elmérgesítheti a helyzetet. Egyes lapok De Gaulle-hoz hasonlítják Jelcint, aki kemény kézzel véget akar vetni a már tarthatatlan és elhúzódó válságnak. De nem várható el az, amit Petersen dán külügyminiszter naivan mond: „Demokráciában normális, ha megoldhatatlan helyzetben kiírják a választásokat”. Oroszországban még népi normális a demokrácia BATSY GÉZA Képzelt interjú a próféta hazájáról Mihail Gorbacsov egykori szovjet államfőt Olaszországban sikerült elcsípnünk épp amikor hazafelé indult. Az indulás valós, az interjú képzelt volt, természetesen. Mihail Szergejevics, igaz, hogy a „senki sem próféta a saját hazájában” orosz eredetű közmondás? — Nem, azt hiszem, magyar eredetű, de elsősorban valóban Oroszországra érvényes. Láthatja az én esetemen is. Most Jelcin is kipróbálhatja a saját bőrén. Miért van az, nogy minél jobban elismerik a világban az orosz vezetőket, annál nagyobb ellenállásba ütköznek odahaza? — Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. A világban elsősorban azokat az orosz politikusokat ismerik el, akik változásokat akarnak Mármost nekünk egy forradalomból éppen elegünk volt, újabb fordulatokat az emberek egyszerűen nem akarnak, mert tapasztalatuk azt súgja nekik, minden változás csak rosszabbat hoz. Konzervatív nép a mienk, higgye el, bár minden olvasókönyv tele volt hetven éven át forradalmi szövegekkel. Ki jobb Oroszország számára — Jelcin vagy Ruckoj? — Gorbacsov. Ha most hazamegy, elvállalná a vezetést? — Ha nem tartóztatnak le. De minek három elnök egy országban? Van valamilyen elképzelése az oroszországi helyzet rendezésére? — Van, de nem árulom el, mert megfúrják még mielőtt hazaérek Gondolja, hogy odahaza sikere lehet? — Mondtam egyik nyilatkozatomban, hogy mar nem vagyok kommunista, ezért a parlamentben aligha lenne sikerem. De ha nyugalmat tudnék ígérni az embereknek, akkor támogatnának És tudna nyugalmat ígérni? — ígérni tudnék.. V.G. viszonyok közé kényszerítik az embereket. A túlzsúfolt városokban a régi betegségek újjáélednek — s ez szomorú képet fest civilizációnk alakulásáról. A múlt hét híre, hogy Romániában tífusz ütötte fel a fejét. Az amerikai coloradói egyetem orvosai kimutatták, hogy tuberkulózis-járvány fenyeget Az új TBC-bacilusok már hozzáidomultak az új környezethez, és éppoly veszélyesek az oltóanyagok korában, mint voltak Koch professzor előtt. .. A járvány megfékezésére a betegek teljes elszigetelését ajánlják. Korántsem szívderítő jövőkép. Nagyvilág Jeszenszky körútja után Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter romániai útjáról már hírt adtunk, de a múlt héten vált nyilvánvalóvá: konkrét eredmények az ötnapos látogatás során nem születtek, ám jelentősen javult az a légkör, amely a román—magyar viszony rendezéséhez vezethet. Egyes lapok „áttörésről” írnak, mások némi taktikai szándékot vélnek felfedezni a két ország közeledésében. Kétségtelen, hogy Jeszenszky miniszter magyar közösség előtt mondott beszédében a magyarokat békés együttélésre szólította fel a románokkal, s ez segített kifogni a szelet a román nacionalisták vitorláiból. A tárgyalások során olyan magyar kijelentés is elhangzott, amely szerint a román részről annyira szorgalmazott határkérdés egyezménybe iktatásához is lehet megfelelő megfogalmazást találni, például leszögezni, hogy egyik félnek sincs területi követelése a másikkal szemben. Egyes megfigyelők szerint a Románia Európa-tanácsi felvétele előtt létrejött találkozókra Romániának volt szüksége, hogy megmutassa a Nyugatnak: hajlandó tárgyalni, képes teljesíteni a vele szembeni követelményeket. Mások szerint a NATO-tagságot szorgalmazó magyar külpolitika érdeke volt megmutatni, hogy az ellentétek feloldhatók, mert szembenállás esetén a NATO-tagság reménytelen lenne. Tény, hogy a román—magyar légkör javult, és Jeszenszky Géza elutazásakor már történtek lépések a helységnévtáblák ügyében Romániában. Tudjuk hazai tapasztalatból, hogy ez is valami, de korántsem áttörés. Jeszenszky Géza moszkvai tárgyalásait szinte a parlament feloszlatásával egy időben fejezte be. Moszkvában a jelentős mozzanat az volt, hogy Kozirjev orosz külügyminiszter szerint Oroszország nem ellenzi Magyarország esetleges belépését a NATO-ba, de nem szeretné, ha a közép-európai államok ilyen irányú lépései országa elszigetelődéséhez vezetnének. Mint a legutóbbi fejlemények mutatják, most Oroszországban egészen más problémák veszélyeztetik az integrálódást. Izetbegovic kétségei Alija Izetbegovic bosnyák elnök még mindig nem értett egyet az ország felosztásával egy laza szövetség keretében. Most már csak egy százalékkal nagyobb területet követel a szerbektől és a horvátoktól, de ez elég a boszniai béketárgyalások elodázásához. Figyelemre méltó Izetbegovic vonakodásával kapcsolatban, hogy röviddel újabb akadékoskodása előtt az elnök a muzulmán országokban járt, és fegyvert kért. Kuvaitban politikai támogatást kért, Iránban kapott is támogatást. Irán már korábban is megpróbált fegyvereket küldeni légi úton Boszniába, de a kísérlet sikertelen volt. Ilyen előzmények után a bosnyák elnök újabb követelései talán abból a reményből fakadnak, hogy az iszlám országok segítségével szerez előnyt a béketárgyalásokon. Ez azonban csak a harcok továbbfolytatását eredményezi, Mostarban például ádáz harcok dúlnak, és naponta szaporodik az áldozatok száma. A muzulmánok a tengerhez vezető folyosó biztosítását várják a béketervtől. Lord Owen békeközvetítő szerint ez a probléma megoldható, és közeledtek az álláspontok. A világ közvéleménye azonban attól tart, hogy a valósághoz képest a nyilatkozatok túl optimisták. A múlt hét sem hozott valós optimizmusra jogosító eredményeket a bosznia—hercegovinai vérengzés befejezésére. Szuhumiban romlik a helyzet Abházia központjában. Szuhumiban igen súlyos harcok dúltak az elmúlt héten. Öt nap alatt 250 volt az áldozatok száma abház részről, és több százan vesztették életüket a grúzok oldalán. Hirek érkeztek arról, hogy az abházok elfoglalták Szuhumit, de ezt később cáfolták. Az abház „kormány” épületében tartózkodott Sevardnadze grúz államfő is, és a harcokban kezdeményező szerepet betöltő abházok az épület felé törtek. A hírszerzés szerint az abház oldalon több mint 70 százalékban orosz önkéntesek harcolnak. Ezzel szemben Oroszország lezárta abháziai határát, és nem engedi át az abházok utánpótlását. Különös fordulatot vett a Sevardnadzet nyugtalanító Gamszahurdia-hívek magatartása: fegyveres csapatot küldtek Szuhumi térségébe a grúzok megsegítésére. Sevardnadze szerint Szuhumi eleste Grúzia széthullását jelentené, ezért az „utolsó csepp vérig védelmezni kell”. Közben a térségben az abházok lelőttek egy Tu-134 típusú polgári repülőgépet, minek következtében 27 ember lelte halálát. Az abházok által elfoglalt falvakban stadionokba deportálják a lakosságot. A múlt héten Clinton amerikai elnök telefonon felhívta Sevardnadzet, és 17 perces beszélgetést folytatott vele. Clinton meghívta a grúz elnököt, vegyen részt az abháziai béketárgyaláson. Clinton felszólította Jelcin orosz elnököt is, tegyen lépéseket a grúziai vérontás leállítására. Sevardnadze már korábban segítségül hívta a nemzetközi közösséget. Lehet, a Clinton—Sevardnadze telefonbeszélgetés annak a jele, hogy a nemzetközi közösség megmozdult Grúzia érdekében? Lemondatták az ukrán kormányt A múlt hét eseménye az ukrán kormány bukása is. Leonyid Kucsma már többször benyújtotta lemondását, először október 9-én, még tavaly. A parlament most végre megelégelte a kormány munkáját, és megvonta a bizalmat az egész minisztertanácstól. Ukrajna felette súlyos gazdasági nehézségekkel küzd. A gazdasági összeomlás veszélye olyan lépés fontolóra vételére is kényszerítette a vezetést, hogy eladja a fekete-tengeri flottát. A Die Presse c. osztrák lap szerint óriási veszteségeket okoz, hogy megszakadtak a kölcsönös gazdasági kapcsolatok Oroszországgal. Az infláció tavaly Ukrajnában 2500 százalékos volt, és idén az első félévben a bruttó nemzeti jövedelem 7 százalékkal csökkent. Egy dollár árfolyama 19 000 ukrán karbovanyecbe kerül, és már a rubel is jó pénznek számít az országban. Kórházban a király Norodom Sihanuk herceget, aki az államfő tisztségét tölti be, a kambodzsai parlament királlyá választotta azzal, hogy elfogadta az új alkotmányt. Az új alkotmány visszaállítja a királyságot, és a trónra, amely 1955 óta üresen állt, visszakerülhet a herceg. A hosszan tartó polgárháború, a vörös khmerek vérengzései és a felújult belső ellentétek után most új kambodzsai politikai irányvételre van kilátás. Meglepő egység mutatkozott a partementben és a kormányban — amelynek két miniszterelnöke van —, s az új alkotmányt a 120 tagú parlament 113 szavazattal fogadta el. A kijelölt királynak azonban még alá kell írnia az alkotmányt. Ehhez vissza kellett térnie Pekingből, ahol gyógykezelteti magát. Saját nyilatkozata szerint betegsége súlyosabb, mint feltételezte. A kambodzsai fővárosba csak az alkotmány aláírására jött, azután folytatja gyógykezelését Pekingben. Az újra trónra kerülő király valószínűleg rákban szenved. IVÁN TIBOR hírszemléje Újraélednek a régi betegségek Kolera, torokgyík, TBC, tífusz — betegségek, amelyekről azt hittük kiveszőben vannak. A védőoltások világszerte természetessé váltak, és évtizedek óta nem állt fenn nagyarányú járványok veszélye. Ezekre a betegségekre van orvosság és kezelhetők. Kitűnt azonban, hogy a szociális helyzet alakulása, a nyomor, a zilált vagy háborús viszonyok az egészségügy felbomlását is eredményezik sok helyütt a világban. A védőoltások elmaradnak, a higiénia visszafejlődik ott is, ahol megvolt, a szükséglakások a nagyvárosok peremén néhol a középkorinál is rosszabb
