Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-22 / 12. szám
6 SZABAD ÚJSÁG 1993. szeptember 22. 12. sz Privatizációra vár a kuntapolcai gépgyár és vasöntöde Felröppen-e a főnixmadár? Az év elején lényeges változás történt a mamutcégnek számító Szlovák Magnezitmüvek háza táján. Tíz önálló vállalatra osztódott, de továbbra is megmaradt az állam kebelén. A vállalatok privatizálásra várnak, ám egyelőre, hivatalosan még a vagyonátruházásra sem került sor. A kormány, illetve az illetékes tárca ismeretlen okokból halogatja a folyamat véghezvitelét, amivel saját magának is árt, hiszen amíg nem rendeződnek a jog- és tulajdonviszonyok, addig a külföldi érdeklődők távol tartják magukat, s az érintett objektumokban csak a veszteség, a káosz és a bizonytalanság növekszik. Az alábbiakban a magnezitművek egykori kuntapolcai fióküzeme sorsának alakulásáról, valamint jövőbeli elképzeléseiről ad bővebb és szokatlanul őszinte tájékoztatást MEZEI VIKTOR mérnök, a gyár igazgatója. Megújító folyamat „Bizonyára sokan hallottak már a mitológiából ismert csodamadárról, a főnixről, amely időnként elégeti magát, és hamvaiból tüstént újjá is éled. Szóval ez a madár számunkra a megújuló élet jelképe. Következésképpen nekünk is minden hasznavehetetlen módszert, formát, értékrendet, magatartást és irányulást össze kell gyűjtenünk, hogy alágyújthassunk. Az önismeret, hibáink és mulasztásaink belátása, valamint a jövőre való maximális figyelés aztán megérlelhet bennünk és körülöttünk egy teljesen új erővonalrendszert eredményező folyamatot, amely megújító hatással lesz egész (gazdasági) életünkre. Nézze, én ezt a gyárat 360 munkással „vettem át” abban az időszakban, amikor összeomlott a KGST- piac. Sürgősen újítani kellett, ehhez azonban hiányoztak a kellő szakértelemmel és megújulásra képes szemléletmóddal rendelkező „káderek”. Sikerült például német és francia cégektől megrendelést szereznem. Sajnos, mindkét lehetőséget elkótyavetyéltük, pedig évekre szóló jövedelmező munkát adott volna mintegy 80—120 emberünknek. A német partnerek részére kamionokat szereltünk össze. Évente akár 750 teherszállítójárgányt is gyárthatunk volna, olyan nagy volt az igény, de az első 25 darab elkészülte után kiderült, hogy a munkásaink csak akkor képesek hibátlan munkát végezni, ha a gyár teljes szakmai vezérkara mellettük posztot. Ha nem „vigyáztunk” rájuk, máris selejtet gyártottak, amiért a nyugati nem fizet. Volt olyan részlegünk, amely évente többmilliós veszteséget „produkált”. Sajnos még most is vannak olyan törtető akamokaink, akik mindenáron vezetők szeretnének lenni, állandóan jár a szájuk, de a munkaterületükön semmit sem tudnak felmutatni. 30 millió adóssággal kezdtük A 91-92-es esztendőben az óriásvállalat fióküzemeként lecsúsztunk a gödör aljára. Amikor felbomlott a cég, és önállóak lettünk, a lesújtó valósággal találtuk szemben magunkat. Mintegy 30 millió korona adósságot örököltünk, aminek mára már az ötven százalékát tőrlesztetük. 13 millió koronával tartoztunk a vítkovicei vasgyárnak, de ezt a tételt is sikerült kiegyenlítenünk. Féléves hátralékunk volt a villamosművekkel szemben, ma előre fizetünk. Jelenleg már a téli fűtőanyagot is megvásároltuk. A telefonjaink ki voltak kapcsolva, de ez a gondunk is megszűnt. Ráadásul a vagyonosztozkodásban ránk sóztak 20 millió korona kamatot, amit nekünk kell majd visszafizetnünk. Amint a számadatokból is kiderülhet, a hatalmas gazdasági terhek közepette is meg tudtuk őrizni fizetőképességünket, és talpon tudtunk maradni. Mellesleg: a számlánkon nem kevés pénzt is tartalékolunk, és 17 millió korona kintlévőséggel is számolhatunk. Mindez annak köszönhető, hogy a múlt esztendő végétől „megfogtuk” a pénzt (a számlákat személyesen ellenőrzőm), és rendeztünk a „sorainkat”. Január elsejével felvettük a Gépszerelő Üzem nevet, majd száz koronás alaptőkével megnyitottuk saját bankszámlánkat, vagyis ezzel formálisan is önállósultunk. Első lépésként elbocsátottuk a nyugdíjasokat, az alkoholistákat és a munkakerülőket. Ez mintegy 60-70 személyt érintett. Ezenkívül vagy két tucatnyian jöttek könyörögni, hogy engedjem el őket, mert számításaik szerint munkanélküliként lényegesen több lesz a jövedelmük. Hadd mondjam el, hogy a kollektív szerződést betartva a távozók 2-5 hónapos fizetésnek megfelelő végkielégítést kaptak. Úgy gondoltam, hogy miután a munkásgárda „gyengébbjétől” megszabadultunk, lényeges javulást tapasztalunk majd a munka minőségét és a fegyelmet illetően. Talán különösen hangzik, de nem így történt... Ennek ellenére a gyár fölül elvonultak a viharfellegek, mivel sikeres szerkezetváltozásokat hajtottunk végre, de... A szakszervezet szorongat Nézze, itt most nem babra megy a játék. Nálunk is hamleti — lenni, vagy nem lenni — a kérdés. A bevezetőben vázolt katasztrofális örökségballaszttal csakis az előremenekülést, a kitörést választhattam. Ami a létszámcsökkenésen túl fizetéskurtítással is párosult. Megjegyzem: vannak a környéken olyan gyárak, üzemek, ahol ezt éppen fordítva csinálták, most pedig a csőd szélén állnak. A szakszervezet engem nem kedvel, az biztos, mert nem engedek az anyagi fedezet (azaz teljesítmény) nélküli követeléseiknek. Hiszen ha az olcsó népszerűséget hajszolnám, akkor hamarosan ezt a gyárat is bezárhatnánk. Pedig most éppen újabb „hűségpénz”-juttatások kifizetését szorgalmazzák. Egyelőre két lehetőségük van. Vagy beleegyeznek abba, amit én akarok, vagy ,azt mondják, hogy tűnjek el innen. És jöhet a helyemre az, aki ezt jobban csinálja. Új gyártási programok Még tavaly beindítottuk a villamos- és trolibuszvezetékeket tartó oszlopok gyártását. Eddig mintegy másfélezer darabot készítettünk belőle, amelyekből Kassa után Zsolnát is elláttuk, most pedig Pozsony részére szállítunk. A 61 200 KW-os villanykazánokon kívül szilárd tüzelőanyaggal üzemeltethetöket is készítünk. Egyik 20-25 fős szerelőcsoportunk egy német céggel közös vállalkozásban dolgozik számunkra közel harminc millió korona bevételt hozó építkezésen. Ugyancsak a mi szakembereink végzik a gömörhorkai svéd érdekeltségű Mölnlycke cég által létesített üzemrész gépsorainak a beszerelését. Az idén lényeges újítások bevezetésével továbbfejlesztettük az általunk kivitelezett MÜOV 1-3 típusú, 35, 50 és 65 köbméteres űrtartalmú változatokban forgalmazott szennyvíztisztító berendezéseket, amelyek minősége vetekszik az országba behozott, ugyanilyen célt szolgáló osztrák és német berendezésekével. Arról nem is beszélve, hogy árban ötven százalékkal olcsóbbak vagyunk. Felújított változatára ráadásul 50 év garanciát vállalunk. Az igénylőknek (falvaknak, szállodáknak, lakóházaknak, üzemeknek) a rajzdokumentáción kívül a földmunkákat is elvégezzük, beszereljük, kipróbáljuk, vagy akár az egész kanalizáció kiépítését is felvállaljuk. Mindezt előnyös áron, a kassai Mélyépítő Vállalattal együttműködve tesszük. Továbbá, folytatjuk a „Vari” típusú benzinmotoros kézi kaszálógépek gyártását, most már japán motorokkal. A görög piacot európai szabványnak megfelelő kandallóval hódítjuk meg. Egy svájci cég részére pedig elkészítettük azoknak a hulladékkonténereknek a mintapéldányait, amelyek gyártására ötéves szerződéskötés esedékes. Közben még különféle kivitelezésű díszasztalokat is készítünk a németeknek. Mellesleg hadd említsem meg, hogy a mi üzemünkben öntetett a rozsnyói főtérre visszahelyezett Franciska-szobrot övező történelemhű díszkorlát is. S ha a szükség úgy kívánja, még különleges rendeltetésű, finom kidolgozást igénylő sebészeti kellékek, műszerek készítését is vállalni tudjuk. Határtalan lehetőségek, ha... Mint már említettem, türelmetlenül várjuk a vagyonátruházás befejezését, amelyet Cérnák miniszter úr írásos ígéretének betartása esetén már meg kellett volna ejteni. De úgy néz ki a dolog, hogy erre még az esztendő végéig sem kerül sor. S ezzel természetesen a privatizáció is elhúzódik. Pedig a kuntapolcai gyár iránt komoly külföldi (többek között amerikai) cégek is érdeklődnek. Ezek azonban az észt és a pénzt csak akkor adják ide, ha rendeződnek a jogi előfeltételek. A kormány rugalmatlansága miatt újabb visszaesésre számíthatunk, és további létszámcsökkentésre kényszerülhetünk. Mert hiába is indítanánk mi újabb programokat, ha ebben az országban nincs hozzá tőke. No meg akár aranyból is készíthetnénk bizonyos termékeket, felvevőképes piac hiányában semmire sem mennénk velük. Az új, fizetőképes piacok külföldön találtatnak, amelyekhez kötve vagyunk a privatizálni szándékozó, leendő partnerek által. Nekünk mindenesetre konkrét termelési programok formájában kidolgozott koncepcióink vannak (ezekről most még nem beszélhetek), amelyek kivitelezéséhez a pénz is „készen áll”, csak még „várakozik”... Annyit mégis elárulhatok, hogy ha bejönnek a számításaink, és zöld utat kapunk, egy éven belül új részleget építenénk fel, amelyben olasz technológiával természetbarát termékeket készítenénk. Az öntödét is teljesen felújítanánk, automata gépsorokkal látnánk el. Emellett hagyományos termékeink gyártásáról sem mondanánk le. így elérhetnénk, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló szakemberek át-, illetve továbbképzése mellett a „használható” munkanélküliek közül is válogassunk. A külföldi tőke bevonásával évente akár 30 millió korona tiszta nyereségre is szert tehetnénk. Amíg azonban az állam tulajdonában vagyunk, nem léphetünk előre. Én azon a véleményen vagyok, hogy a sokak által szorgalmazott vagyonjegyes privatizációnak a mi esetünkben nem sok értelme lenne. Mert ha ennek a gyárnak továbbra is „közösségi”, mondjuk ötven tulajdonosa lesz, akkor ötver.en fogják lopkodni. Szerintem egy gyárnak ne legyen ötnél több részvényese, tulajdonosa. Mert akkor Janó, Jutó, Joíko meg a többiek nem kontárkodnak bele a munkámba, nem beszélnek bele, hogy miként is csináljam, hanem úgy fogom irányítani, hogy minél több jövedelmem legyen, s ebből az államnak is több juthat. Fejtegetésimet a fönixmadár példázatával kezdtem, s ezzel is fejezem be. Olvasmányaimból úgy tudom, erre az önkéntes elégetésre ötszáz évenként kerül sor. Szeretném remélni, hogy számunkra, a társadalmi önmagunkra nézve ennek a tűzrakásnak az ideje mostanság esedékes. Mert amennyiben kormányzatunk „közbenjárására” mégis elmulasztanánk, elaludnánk a lehetőséget, akkor bizony talán az egek is leomlanának, és a mellettünk őrködő hatalmas hegyek is megindulnának kínjukban, hogy elűzzék e tájékról a hasznavehetetlen, élhetetlen, semmirekellő Mohamedeket.” Lejegyezte: KORCSMÁROS LÁSZLÓ Ötvenkettőben Dunaszerdahelyen volt a járás akkori legerősebb kisállattenyésztő szervezete, öt-hat falusi szervezettel, amelyek akkor még a központhoz tartoztak. Amikor azután az állam kezdeményezett, és olcsó gabonát biztosított, nagykereskedelmi áron, beindult a mozgolódás, az alapszervezetek száma hetvenhatra nőtt, megalakult a járási bizottság. Nyolcvankilencben még hatvannyolc alapszervezet volt, kilencvenben kezdődött a visszaesés. — Elmentek tőlünk azok a tenyésztők, akik csak a kedvezményes gabonáért voltak itt — fogad HODÚR IMRE, a dunaszerdahelyi járási szervezet titkára. — Jelenleg harminckét alapszervezetünk van, hétszáznyolcvannégy taggal, amiből tizenegy a fiatal. Kevés, nagyon kevés. — Talán azért, mert kilencvenháromban a kisállattenyésztés is — mindenekelőtt pénz, pénz és pénz... — Járási bizottságunk is pénzhiányban szenved, nincsenek anyagi forrásaink. A mezőgazdasági minisztérium egyelőre még a központunk rendelkezésére bocsát évi két, két és fél millió koronát, melyet olyan tenyésztők között osztanak szét, akiknek törzsállományaik vannak. Azokat, akik csak hobbiszinten tenyésztenek nyulat vagy galambot, sajnos, nem tudjuk támogatni. — Pedig a törzstenyésztőknek nemigen éri meg ez a „mulatság”, ha nem tudják a húst értékesíteni... — Amióta megalakult a Branko mezőgazdasági vállalat, rengeteg tenyésztőnk átállt a húsnyúl tenyésztésére, és ez egy kicsit visszavetette az állományt. Azt tartották az emberek, hiába vezetik pontosan a nyulak törzskönyvét, hogy majd mint fajtiszta állatért akár kétszáz koronát szedjenek kilójáért, ha nem tudják értékesíteni. A felvásárló harmincnegyven koronát ad kilójáért, de biztos az üzlet. — Mi a gond az értékesítéssel? — Lehet, hogy a tenyésztők is hibásak. Nem járnak kiállításokra, nem hirdetnek az újságokban, tehát nem ismerik őket. Azután meg az idei évzáró taggyűlésen Nagyudvamokban a polgármester adott a helyi szervezetnek hatezer koronát, hogy vegyenek fajtiszta nyulakat. Márciustól keresték, de nem kapni sehol. Csehországban van, csak körülményes a behozatal. Azelőtt csak írtunk, és postafordultával küldték. Most meg oda kell utazni érte, ami sok pénzbe kerül. Voltak szép idők, amikor még gazdagabb volt a felvásárlóvállalat. Akkor versenyeztek a helyi csoportok, ki ad le több nyulat, kié lesz a prémium, hadd vásároljanak újabb fajnyulakat. — Kisudvarnokon kiállításra készülnek. Már harmadszor rendezik ebben a faluban — minden második évben — a csallóközi galamb- és a járási kisállat-kiállítást. SEREGY FERENC a kisállattenyésztők helyi vezetője. — Az egyik leggazdagabb helyi szervezet voltunk, márcsak a keltetőnk miatt is. Egy kiállítás mindig ráfizetés, nem volt, aki elvállalja. Akkor, hat éve, kénytelenek voltunk mi megrendezni. Átlag hetven-nyolcvan tenyésztő hozza el mintegy hétszáz galambját, nyulát, baromfiját, volt juh és kecske is. Lesznek díszmadarak, díszhalak. Az idei kiállítás most a hétvégén lesz Kisudvarnokon, alapszervezetünk kiállítási területén. Szeptember 25-én, szombaton reggel kilenctől este hatig, szeptember 26-án, vasárnap reggel kilenctől délután ötig tart nyitva és várja a látogatókat. — Van-e hasznuk az ilyen kiállításoknak? — Egész Szlovákiából összejönnek a tenyésztők. Remélem idén is lesznek üzletek, cserék. — Búcsúzáskor még a terveikről faggattam HODÚR IMRÉT. — A jövőben a minőségre törekszünk. Inkább legyen kevesebb szervezetünk, de azokban csak fajtiszta állománnyal foglalkozzanak. A tagsággal szeretnénk évente kétszer találkozni, kötetlen szakmai eszmecseréken. A nyúl, a baromfi, a galamb mellett a juh- és a kecsketenyésztést is szeretnénk beindítani. A Jó Gazda című lapot nagyon kedveljük, de mellette jó lenne magyarországi szaklapokat is behozni. SZÉL JÁNOS Járjunk (formatervezett) golyóálló mellényben? Előzzük meg a bajt Bizonyos tekintetben már utolértünk néhány nálunk fejlettebb országot: kis hazánkban is egyre nő a bűnözés, egyre több a bűneset. A kisebb-nagyobb rablások, betörések mellett sajnos mind gyakoribbak az emberélet eíleni, fegyveres bűncselekmények is. A bankok, takarékpénztárak alkalmazottai, a pénzszállító járművek vezetői és kocsikísérői, a benzinkutak kezelői, az üzemőrök, a portások, a boltok, éttermek, áruházak tulajdonosai, a gyárak, üzemek péntárosai, no meg a vállalkozók támadók céltáblái lehetnek. A pozsonyi BDS Slovakia Kft., mely sport- és vadászfegyverek forgalmazására alakult, ma már páncélszekrények, golyóálló ruhák, mellények, valamint golyóálló üveg árusításával is foglalkozik. Él vonalbeli _nyugat-európai cégekkel, így a francia COMODITEX-szel, a finn LAPUÁ-val, a németországi NÓRCONIÁ-val alakított ki komoly üzleti kapcsolatot. Mint a közelmúltban Pozsonyban tartott sajtótájékoztatón az egyes érintett cégek képviselőitől megtudtuk, a franciaországi COMODITEX például, a pozsonyi partnercég közvetítésével tetőtől talpig kiváló golyóálló öltözékbe öltözteti a rendőrséget, a biztonsági szolgálatok s többek között a terroristaellenes kommandó tagjait is. Az aránylag könnyű és szemre is tetszetős felszerelés elfogadható áron vásárolható meg. A COMODITEX egyébként 1974-ben alakult, s eleinte hagyományos ruházatot készített, később azonban — a kormány felkérésére — profilt váltott: a rendőrség számára kezdtek speciális védőöltözékeket gyártani. Ma már Svájcba, Angliába, Spanyolországba, Hollandiába, Németországba, de Csehországba és Oroszországba, sőt Horvátországba és Szlovéniába, valamint a tengerentúlra és Afrikába, Ázsiába is szállítanak. 85 országban forgalmazzák megbízható gyártmányaikat, s 1991-ben 295 millió amerikai dollár volt a bevételük. A BDS kínálólistáján szerepel az 1989-ben alakult „SKLOEXPRESS — Vladimír Kováíik” magáncég golyóálló törhetetlen üvegkollekciója is. Az ilyen síküveg rendkívül hasznos lehet pénztárablakok készítésére, de remekül hasznosítható kirakatüvegként, telefonfülkék, autóbuszvárók oldalfalainak, valamint értéktárgyak megőrzésére szolgáló vitrinek felállítására is. A termék két vagy több üvegtábla összeragasztásával készül. A ragasztás magas hőfokon, nyomás alatt fólia közbeiktatásával történik. A többi pedig műhelytitok... -zé-ell-A hétvégén Kisudvarnokon Kisállatok ünnepe
