Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-22 / 12. szám
KD7FT FTT FS GA7DASAGT FfFTTT AP KUZ&Lfc 11 (jAZUAdAuI tm 1 lLAr . -Ara 5 korona JLJmt PLUSZ 1993. szeptember 22. I. évfolyam TELE MAGAZIN Mi lesz, ha „kitör a béke”? (3) Vigyázat, a király meztelen (4) Esélyeink, erőforrásaink (4) Embert próbáló küldetés az övé (5) Felröppen-e a főnixmadár? (6) Már a jónak is nehéz örülni (7) Szőlőkesergő, borkerengő (8) Természetgyógyászat (11) Jubiláló gimnázium (12) Táncháztábor‘93 (13) Öt jelölt van játékban (15) A szlovákiai magyaroknak saját elképzeléseik vannak Levél a köztársasági elnöknek A köztársasági elnök nemzetiségi kerékasztalának magyar résztvevői a múlt héten értékelték a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok képviselőinek újabb, szeptember 2-án megvalósított találkozóját Úgy döntöttek, észrevételeikkel és kifogásaikkal levélben fordulnak a köztársasági elnökhöz. A méltányos párbeszédre serkentő levelet a négy magyar párt illetve mozgalom elnöke, az Együttélés és az MKDM parlamenti frakcióvezetője, valamint a Csemadok és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke írta alá. Tisztelt Elnök Úr! Nagyra becsüljük, hogy márciusban magáévá tette a nemzetiségek kerékasztalának összehívására vonatkozó javaslatunkat. Akkoriban az a szándék vezetett bennünket, hogy megelőzzük a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogállásának rendezetlenségéből eredő problémák kiélezését. Az a szándék vezérelt bennünket, hogy ez a probléma ne akadályozza meg a Szlovák Köztársaság felvételét az Európa Tanácsba. Azt feltételeztük, hogy a kisebbségek képviselői Önnel együtt hozzájárulnak a helyzet rendezéséhez. Az első kerékasztalon (1993. május 20.) hasznos véleménycsere folyt. Fontos tanulságot lehetett levonni belőle, miszerint az egyes nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok helyzete nem általánosítható, és elfogadhatatlan a kisebbségek jogállásának olyan megoldása, amely a legkisebb számú kisebbség szükségleteiből indulna ki. Nagyon hasznosnak tartjuk azt is, hogy összegezték az első kerékasztalon elhangzott észrevételeket. Bizonyos csalódást jelentett számunkra a második kerekasztal (1993. szeptember 2.), amelyen a Szlovák Köztársaság kormányának egyes illetékes tárcái visszautasították az említett észrevételeket. Ezt a nézetünket ismertettük, és megállapításunkat a kerekasztal többi résztvevője is megerősítette. Egyetértünk azzal a nézetével, hogy „a bizalmatlanság légkörének kialakítása, a nyomásgyakorlás és az idegesség nem segíti elő az államon belüli viszonyok javítását és végeredményében hátráltatja a problémák megoldását”. Egyúttal meggyőződésünket fejezzük ki: ha a Szlovák Köztársaság elnöke a közeljövőben nyilvánosan ismertetné elképzelését a pozitív nemzetiségi politikáról, támogatná az európai normákat és az Európa Tanács által a Szlovák Köztársaságnak tett ajánlásokat s egyúttal elhatárolná magát a kormányzat egyes elhamarkodott lépéseitől — ez jelentős mértékben elősegítené a légkör javítását. Ezzel kapcsolatban meg szeretnénk jegyezni, hogy az a javasolt háromhónapos határidő, amelyen belül szekértői felülbírálják a nemzetiségek képviselőinek javaslatait szerintünk fölöslegesen hosszú. Tudatosítjuk, hogy a csoport munkájának eredményei csak szorosan az előtt válnak ismertté, hogy decemberben ellenőrizni fogják az Európa Tanács ajánlásainak teljesítését s igy nem jelentenek majd segítséget sem Önnek, sem a kerékasztalnak az optimális megoldások idejében való megtalálásában. Elismerjük, hogy az említett szakcsoport kialakítása. tagjainak kinevezése az Ön hatáskörébe tartozik. Nem hallgathatjuk el azonban: csalódottan vettük tudomásul, hogy a csoport egyes tagjai az értékelt témát illetően egyoldalú nézeteket vallanak és bizonyos negativista álláspontra helyezkednek. Annak érdekében, hogy rugalmasabbá váljon a munka, azt javasoljuk, hogy a szakvéleményezés eredményeit közvetlenül a kerekasztal, és ne egy további tanácsadó testület elé tetjesszék. Meggyőződésünk, hogy konstruktív javaslatainkat megértéssel fogadja, pozitívan reagál rájuk, és szeptember végén Van Der Stoel úrnak, az EBEÉ emberi és kisebbségi jogokkal foglalkozó főbiztosának látogatása alkalmából valamennyien arról adhatunk majd számot, hogy a Szlovák Köztársaságban a kisebbségi jogokat és a kisebbségek helyzetét illetően pozitív változás történt. Fotó: archív Szeptember 30-ig Vagy önbevallás A Tt. 511/1992-es számú, az adókról és illetékekről rendelkező törvénye 40. paragrafusának értelmében a vállalkozásból élő természetes személyek, illetve a jogi személyek kötelesek vagyonbevallási tenni minden hazai és külföldi vagyonukról. A pénzügyminiszter rendelete értelmében a vagyonbevallás megtételének módosított határideje szeptember 30-án jár le. Legkésőbb tehát eddig az időpontig kell az illetékes hivataloknál a vagyonnyilatkozatot benyújtani. A vagyonbevallásnak tartalmaznia kell minden ingó és ingatlan vagyont, beleértve a tulajdonjogokat és egyéb vagyoni értékeket. Az ingatlanokat a vagyonnyilatkozatban — tekintet nélkül annak értékére — kötelező feltüntetni minden tulajdonosnak (és társtulajdonosnak). Az ingóságokat, a vagyonjogot, más vagyoni értékeket csak akkor kell „bevallani”, ha azok együttes értéke eléri az 1 millió szlovák koronát. Az SZK Pénzügyminisztériumának 1993. április 19-ei rendelete szerint a vagyonnyilatkozatban nem kell feltüntetni azon személyi használatban lévő vagyontárgyakat, melyek nem képezik vállalkozás vagy jövedelemforrás részét, ha azok értéke nem haladja meg a 100 000 koronát. Nem kell feltüntetni a vagyonbevallásban a szokásos lakberendezési tárgyakat sem, ha összértékük nem több 300 000 koronánál, a természetes személyek (magánszemélyek) bankbetéteit, devizabetéteit, készpénzét, az egészségügyi célokat szolgáló vagyontárgyakat, a saját készítésű műalkotásokat, szerzői jogokat, a behajthatatlan kinnlévőségeket, az ipari szabadalmakat. Személyes használati tárgynak számít a vagyonbevallás szempontjából minden ruházati cikk, kiegészítő — az ékszerek kivételével — de bevallás tárgyát képezik a nagy értékű gyűjtemények, régiségek. Európai egyezmény a kisebbségekről és a határokról A Balladur-terv megvalósíthatatlan a kisebbségben élő nemzeti közösségek bevonása nélkül Múlt heti számunkban közöltük, hogy a romániai, szlovákiai, vajdasági és kárpátaljai magyar szervezetek vezetői szeptember 10-én találkoztak Antall Józseffel, a Magyar Köztársaság miniszterelnökével. A találkozón DURAY MIKLÓS, az Együttélés elnöke is jelen volt. □ Elnök úr, a kiadott sajtóközleményben arról olvastunk, hogy a találkozót önök kérték a magyar kormányfőtől. Miért? — Kérelmünknek több oka volt. A legfontosabb az, hogy szervezeteink zöme a Közép-európai Népcsoportfórum keretében már tárgyalt a Balladur-tervről, és megállapítottuk, hogy az alapvetően pozitív elképzeléseket tartalmazó terv nem tér ki egy lényeges kérdésre. Nevezetesen arra, hogy a kisebbségek, esetünkben a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyar nemzeti közösségek ne válhassanak az érintett országok és a majd tárgyalásokat folytató politikusok, hivatalnokok pillanatnyi érdekeinek játékszerévé. Ha a Balladur-terv értelmében egy európai stabilitási konstrukciónak kell létrejönnie, akkor elsősorban a közvetlenül érintetteknek kellene tárgyalniuk és megegyezésre jutniuk. A közvetlenül érintett pedig a mi vonatkozásunkban Szlovákia kormánya és nemzeti közösségünk mint politikai alany. Meggyőződésünk szerint először az adott ország kormányának és kisebbségeinek kellene közös megállapodásra jutniuk, s csak ezt követően vennének részt a megegyezési folyamatban az érintett szomszédos országok hivatalos képviselői. A szomszédos ország hamarabbi résztvevőjévé válhatna a megegyezési folyamatnak, esetleg nemzetközi szervezeteket is segítségül lehetne hívni akkor, ha az említett „első fokon” nem jön létre megállapodás. Az általunk javasolt „alapfokú” megoldás jogosságát az a körülmény is indokolja, hogy vannak nemzeti közösségek, amelyeknek nincs anyaországuk (pl. nálunk a ruszinok, romák), s az ö nevükben senki más nem dönthet, csakis ők. □ Kérelmüknek több okát említette... — A másik közvetlen ok többünk részéről az volt, hogy az illetékes kormányok (esetünkben a szlovák kormány) nem hajlandók tárgyalni velünk, így észrevételünk és javaslatunk tolmácsolására a magyar kormányt láttuk a legcélszerűbbnek felkérni. Már csak azért is, mert a kisebbségi kérdésben Magyarország érintett legtöbb oldalról (hét szomszédja részéről), tehát érdeke is, hogy kezdeményezésünket támogassa. □ Mivel magyarázható, hogy az európai integrációt és a kisebbségek problémáinak megoldását elősegítő tervezetet éppen a franciák dolgozták ki? — Történelmi oka minden bizonnyal abban keresendő, hogy az első világháborút lezáró közép-európai vonatkozású szerződéseket jórészt francia érdekek szerint szövegezték meg. A franciák többször is jelét adták, tudatában vannak, hogy a jelenlegi közép-európai feszültségek összefüggésben állnak akkori politikájukkal, amelyre ma már kritikusabban néznek. A közelebbi keletű másik ok alighanem az, hogy 1989 és a szovjetek kivonulása után a francia érdek nem tudott magának utat találni ebbe a térségbe úgy, mint a német, amerikai és távol-keleti, illetve délkelet-ázsiai érdek. Ahhoz, hogy most pótolhassa a mulasztottakat, olyan értékekkel kell megjelennie, amelyek, ha történetesen nem oldják is meg, legalább enyhítik a térség feszültségét. □ Mit tartalmaz a Balladur-tervezet? — A tervezet lényege benne van a nevében: Európai Stabilitási Egyezmény. Megjegyzem, szellemében kicsit emlékeztet a napóleoni háborúkat lezáró bécsi konferencia elképzeléseire: maradjanak a dinasztiák, a rendszerek, s a legerősebbek garantálják a változtathatatlanságot. Persze nemcsak az 1815-ös bécsi értekezlethez, hanem a két világháborút lezáró békekonferenciákhoz viszonyítva is van egy lényeges különbség: jóllehet hidegháború után vagyunk, és nagy változások történtek, a tárgyalóasztalhoz most nem győztesek és vesztesek, hanem egyenrangú partnerek ülhetnek le, akik közül egyiknek sincs legitim oka arra, hogy a másikra kényszerítse akaratát. A cél pedig most nem a hatalmi szférák kialakítása, hanem az olyan stabil területé, ahol akadálytalanul érvényesülhet az európai integráció. Ez a Balladur-terv alapcélja. A kontinens középső és keleti részén elérni azt, hogy a kisebbségi és határkérdések ne veszélyeztessék az egész földrész biztonságát, és létrejöjjön az európai megbékélés, amely segítheti a posztkommunista országok nehéz átmenetét. A volt Jugoszlávia szétesése és a területén dúló háború megmutatta a kisebbségi probléma veszélyeit és a nemzetközi közösség tehetetlenségét. A fájdalmas tapasztalatból okulva javasolja a tervezet a hasonló konfliktusok megelőzését az említett stabilitási egyezmény megkötésével. A terv többi része tulajdonképpen procedurális kérdésekkel foglalkozik. Az egyezmény, amelyet az előkészítő konferencia szövegezne meg, és a zárókonferencia hagyna jóvá, az érintett országok kétoldalú megállapodásaira épülne. Az egyezmény véglegesítené a határokat, és a veszélyes nemzetiségi (Folytatás a 2. oldalon)
