Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-01 / 9. szám
1993. szeptember 1. SZABAD ÚJSÁG 5 A lehallgatóbázisok újratelepítésének korszakában Királyhelmecnek lesz-e „királyi” patrónusa? iMMM Az egykor volt járási székhely a Bodrogköz „mágneses” központja. Az utóbbi két évtized alatt mintegy ötven százalékkal növekedett a lélekszáma. Ma nyolcezren lakják. A szédületes méretű bevándorlással egyidöben azonban nem fordítottak gondot a lakásépítéssel arányos infrastruktúra fejlesztésére. A térség egyetlen magaslataként számon tartott Nagyhegy lankáin és alján terjeszkedő város elmaradottságáról külön tanulmányt lehetne írni. Valami átokszerűt, jelképet látunk abban, hogy a hegyoldalon a tatárjárás után Petényiek építette várat a Mohácsot követő villongásokban lerombolták. Azóta is romokban hever, és Csonkavár lett a neve. Egyébként ez a csonkaság, ez a sorsára hagyottság árnyékként vetül rá az egész Bodrogközre. A város tengernyi nehézséggel küzd, s az önerejükből megoldhatatlan gondok (ár)hullámokként csapnak át a fejük fölött. Az alábbiakban — Pásztor Istvánnak, megkíséreljük a nem mindennapi problémák és törekvések számbavételét. Behúztak minket a csőbe — Elöljáróban hadd mondjam el, hogy a régi sérelmeink közül kevés orvoslódon, mivel a pártdiktatúrát követően is tovább tart mostohagyermekségünk. 1990-ben történt megválasztásom idején a város alig egyharmadában volt megoldva a csatornázás. Akkortájt a parlament jóváhagyott egy olyan határozatot, miszerint kiemelt támogatással segítik a megkezdett, többek között környezetvédelmi célokat szolgáló létesítmények befejezését. Egyedüli feltételként azt szabták, hogy mi is járuljunk hozzá a költségek viseléséhez, ők pedig kárpótolják a hiányzó összeget. Azonnal munkához láttunk. Saját pénzünkből 8 millió korona értékben tovább bővítettük a fővezetéket, majd megírtuk a kérvényünket és időben elküldtük a minisztériumba. A játékszabályok értelmében meg is kellett volna kapnunk az ígért juttatást, de Kováé miniszter úr (a mostani köztársasági elnök) nem látta jónak a támogatásunkat. Mivel az első elutasítás megfellebbezését követően másodszor is nemet mondtak, kénytelenek voltunk leállítani az építkezést. A munkálatok befejezéséhez mintegy 60 millió koronára volna szükség, hogy a város szennyvize eljusson a felépült víztisztító berendezéshez. Saját erőnkből nem tudjuk folytatni, ezért teljesen reménytelen, hogy belátható időn belül történjen valami. A kormányt félreinformálták — A tőketerebesi járási nemzeti bizottság volt vezetői a kormányt úgy tájékoztatták, hogy a Királyhelmecen kiépített, védett hulladéktároló 2020- ig megfelel a normáknak. Csakhogy a valóságban ilyen hulladéktárolója Királyhelmecnek egyáltalán nincs, sőt az egész Felső-Bodrogköz területén sem található. A városi szeméttelep tulajdonképpen vadlerakat egy mezőgazdasági földterület kellős közepén, amely teljesen „betelt”. Sem környezetvédelmi, sem jogi, sem pedig higiéniai szempontból nem használható, mégis itt kell terjeszkednünk amíg a Helmec-Szentes határán lévő kőbánya helyén meg nem épül a környék mintegy tizenegy települését szolgáló új tároló. A tervdokumentáció már elkészült. Az építkezési engedély is a kezünkben van. Kérelmünket benyújtottuk a Környezetvédelmi Alaphoz, melynek egyik tisztségviselője a közelmúltban Pozsonyban úgy nyilatkozott nekem, reális esélyünk van arra, hogy átvállalják a költségek harminc százalékát. Persze ebben az esetben is érhet bennünket meglepetés. A gázt is önerőből — Az elmúlt két esztendőben, az elenyésző 160 ezer korona állami támogatás mellett 7 millió koronát költöttünk a gázvezeték-hálózat megépítésére. Csupán a Fő utca vár gázosításra. ahol a csatornázással egyidöben szeretnénk lerakni a csöveket. Tudni kell, hogy Királyhelmec 1989 előtt évente 20-30 millió koronából gazdálkodott. Még tavaly előtt is összejött vagy húsz millió. Az idén azonban már csak 7 millió koronát kaptunk az államtól az adótörvény értelmében. Ehhez jött még 4,3 millió, amelyet egy telek eladásával szereztünk. Az ingatlanadókból alig félmilliós bevételre tettünk szert. Öszszességében tehát 12 millió koronával rendelkezünk. Ebből 4 milliót a közterület-fenntartó vállalat gépparkjának a felújítására 3 milliót pedig a városi úthálózat javítására szántunk. Mi üzemeltetjük a város bölcsődéjét és szeretetotthonát. Rendbetettük a temetőket és felújítottuk a ravatalozót, A művelődésügyi otthon karbantartására és a 16 tantermes alapiskola továbbépítésére is kiszorítottunk némi pénzt. De többre már nem futja. A város központjában nagyon rossz állapotban lévő, szénfűtéses kazánház gáztüzelésűre történő átépítésére 10 millió korona hitelt vettünk fel. Iskola S.O.(r)S. Az épülő 16 tantermes iskolát az idén májusban át kellett volna adni, de ebben az esztendőben még egy fillért sem kaptunk rá. A tantermi rész befejezésére mintegy 15 millió koronára lenne szükség. Mi csak néhány százezer koronával tudjuk támogatni, hogy legalább a tetőzet elkészüljön. A háromnegyed részben megépült létesítmény sorsa így teljesen bizonytalan. A város 1960-ban épült iskolája mindöszsze 700 tanuló elhelyezésére alkalmas, s Királyhelmecen jelenleg több, mint 1400 alapiskolás gyerek van... A tanulóknak a különféle épületekben való ideiglenes elhelyezése sem a higiéniai előírásoknak, sem pedig az oktatás követelményeinek nem felel meg. Az új iskola főleg a 2400 embert összezsúfoló lakótelep fiataljait szolgálná. A lakótelepről eszembe jutnak a lakásgondok. Jelenleg 300 lakásigénylőt tartunk nyilván, kiutalható üres lakásaink azonban nincsenek. Főleg a kis helyen szorongó nagycsaládosok vannak kényelmetlen helyzetben. Városi egyetem indul Visszatárve az iskolatémához, hadd mondjam még el, hogy a Komáromi Egyetem mintájára, mi is létrehoztuk a Királyhelmeci Városi Egyetemet, amely az 1993/94-es tanévben 30 érdeklődővel indul. A hároméves nappali tagozaton közgazdász és menedzserképzést biztosítunk a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tanárainak közreműködésével. A hallgatók üzemgazdászént kerülnek ki, és az egyetem diplomáját kapják. A tehetségesebbek Budapesten a mérnöki oklevelet is megszerezhetik. A szállást igénylőket a Perbenyíki Mezőgazdasági Szakközépiskola kollégiumában helyezzük el. Terveink szerint jövőre Kárpátaljáról is fogadnánk bizonyos számú érdeklődőt. Célunk, hogy olyan gazdasági szakembereket képezzünk, amilyenek a Bodrogközben nincsenek és hiányoznak. A költségeket illetően szeretném elosztani az esetleges félreértéseket. Vagyis: Az oktatási program költségeit a budapesti partnerek állják. Az egyetem fenntartásával járó kiadásokat mi*teremtjük elő különféle alapítványoktól. Az Illyés Alapítványtól érkezett támogatásból tettük rendbe az épületet. A berendezésre még csak részben jött össze a szükséges pénz, de reméljük, hogy ez a gondunk is hamarosan megoldódik. Ismétlem: az egyetem „üzemeltetéséhez” az alapítványok támogatásán kívül csak minimális önkormányzati támogatással kívánunk hozzájárulni. Az Európa Tanács figyelmébe... Városunkban kétnyelvű utcanévtáblákat a szlovák lakosság is megjegyzés nélkül elfogadta. Nálunk a magyar nyelvű helységnévtáblával vannak a mai napig is bajok. Az Európa Tanácsba való felvétel előtt valahogy csend volt körülötte, de ahogy Szlovákia bekerült az ET-be —■ ismét támadásba lendültek. Először a Körzeti Hivatal közlekedésrendészeti osztályától kaptunk egy felszólítást a táblák eltávolíására. Erre fellebbeztünk, mert nem ismertük el az utasítás jogosságát. A Tőketerebesi Járási Hivatal azonban ezt nem fogadta el, és immár felsőbb szinten is megerősítette a szerintünk jogtalan döntést. Furcsa história ez, amely immár kálváriajárássá vált. Kezdetben a tábla méretével, később az elhelyezési módjával nem voltak elégedettek. Amikor eleget tettünk az elvárásaiknak, akkor meg a fekete-fehér színösszetételbe kötöttek bele, mondván, hogy ez így nem igazán reklámjellegű. Erre gondoltunk egyet, mármint a város önkormányzata, és a város zászlajának piros-zöld-fehér színezetének mezejében és Királyhelmec címerének társaságában szerepel a magyar felirat. Ez sem segített rajtunk, mert most meg a „Magyarország színei” miatt bőszültek fel. Állandó érvként pedig továbbra is szerepeltetik az indoklásukban, hogy zavarólag hat az autóforgalomra, mert elvonja a sofőrök figyelmét. Érdekes, hogy a Coca-Cola és egyéb öles betűs, idegen nyelvű reklámok nem ilyen „ártalmasak”... Most, amikor országos táblaleszerelést tartottak Szlovákiában, egy napra a mi városunk is magyar felirat nélkül maradt. De másnap újra kihelyeztük a helységnévtáblákat, ezúttal már magánterületre, de ugyanolyan jól láthatóan, mint korábban. Ábba, hogy mi van egy magánterületen, már a kormány sem szólhat bele... — Ilyen hozzáállás mellett bizony nehezen elképzelhető, hogy a közeljövőben sikerült kiépítenünk „határtalan” kapcsolatainkat a szomszédos országok határmenti régióival. Holott tudvalevő, hogy ebbe az elmaradott, elszigetelt térségbe vállalkozó nem igen teszi be a lábát. Az állam ide mindig is keveset ruházott be, és ma sem úgy támogat bennünket, mint például a szlovák vidékeket. Egyetlen lehetőségünk tehát, hogy a saját erőnkből kivitelezhető talpraállás érdekében megkezdjük a gazdasági kapcsolatok kiépítését Ukrajna, Magyarország, Románia határmenti üzemeivel és vállalkozóival. Ehhez azonban előfeltételként a kormányzatnak gyakorlati cselekedetekkel is támogatnia kell(ene) a határok átjárhatóságát. Az új határátkelőhelyek megnyitása a Bodrogköz számára létkérdéssé vált. Hiszen Kassától Tiszacsemőig, a mintegy 130 kilométeres határszakaszon egyetlen átkelőhely van Magyarország felé: Újhely. A Bodrogközben pedig egyetlen egy sines. A Perbenyík-Lácacséke határátkelőő a nemzetközi forgalom, a nagykövesd-pácini pedig a kishatármenti forgalom szempontjából lenne óriási jelentőségű. Ugyanakkor arról is szeretnék szólni, hogy néhány héttel ezelőtt sor került egy olyan megbeszélésre, amelyen a helmed körzeti hivatal képviselője, Tiszacsemyő és Csap város polgármesterei vettek részt. E találkozóról jegyzőkönyv is készült, amelyben közösen kérik, szorgalmazzák egy, a Kárpátalja, azaz Ukrajna felé „nyitó” határátkelőhely létrehozását. Mindezek együttes jelentőségének hangsúlyozása mellett hadd emeljem ki a reményeink szerint mielőbb megnyíló perbenyík-lácacsékei átkelőhely fontosságát. Mert tudvalévő, hogy a magyarországi Dombrádon híd épül a Tiszán. így ezzel újraéledhetne és fokozatosan kiépülhetne a törtánelemből ismert észak-déli zempléni útvonal, amely Lengyelországtól, Kelet-Szlovákián, Magyarországon és Románián át egészen a Balkánig biztosítaná az összeköttetést. Ez — tévedés ne essék! — nemcsak számunkra lenne jó, hanem az elgondolást a nagymihályiak és a homonnaiak is támogatják. Sajnos, ezidőtájt a nagypolitika ebben ugyancsak valamiféle veszélyt szimatol. Nos, a már említett nagykövesdipácini határátkelőhely mielőbbi megnyitásáért éhségsztrájkba lépett polgármesterek akcióikat ugyan felfüggesztették, mi pedig elszántuk magunkat arra, hogy amennyiben hamarosan nem történnek konkrét lépések ebben az ügyben, nemzetközi fórumokhoz, többek között az Európa Tanácshoz fordulunk panaszunkkal. Hiszen Szjovákia jelenlegi magatartásával fékezi a térségben szorgalmazandó gazdasági, kulturális és családi kapcsolatok újbóli életrekeltését... Hol vannak a katonák? A szlovák hadseregnek az a szándéka sem valami bizalomkeltő, hogy a királyhelmeci Nagyhegyen katonai objektum építését tervezik. Mint arról a sajtónak is beszámoltunk, körülbelül egy esztendeje azzal állítottak be hozzánk a tiszt urak, hogy a képviselőtestület és a polgárok beleegyezését kérjék tervük kivitelezéséhez, illetve az objektum megépítéséhez szükséges terület kisajátításához. Elmondásuk szerint a hegy tetején egy megfigyelő-lehallgató bázist létesítenének, ahonnan megfigyelhetnék a szomszédos Ukrajna és Magyarország határmenti területein történő „mozgolódó- N sokat”, s ahonnan egészen Kijevig és. abban a sugárban messze déli szomszédunk felé is „hallgatózhatnának”. A tárgyalás alatt volt még egy érdekes mondásuk: „Mi akkor lehetünk nyugodtak, ha belátunk a szomszédok udvarába”... Szóval az odatelepítendő berendezéseknél 25 katona teljesítene szolgálatot. Szerintük ez a — lakótelepeinktől 150 méterre lévő — titkos objektum a várost egyáltalán nem veszélyeztetné, mert egy esetleges háborús konfliktus, illetve támadás esetén az „égi füleket” hamarjában el tudnák onnan szállítani. Tehát Királyhelmec akkor már nem jelentene katonai célpontot. Mivel a város (egykori úrbéresek) tulajdonában lévő terület eladásába, kisajátításába nem egyeztünk bele, a katonák azzal a sokat sejtető megjegyzéssel távoztak, ha majd megszületik az új honvédelmi törvény, akkor újra visszatérnek, mert az lehetőséget fog biztosítani arra, hogy kisajátítsák a számukra fontos területet. Valószínűleg most erre a törvényre várnak. Azóta már a kövesdi hegyen is jártak, nem tudni milyen eredménnyel... Michal Kováé azt ígérte... — Az eddig elmondottak alapján ugyancsak különös jelentőséget nyert a közelmúltban városunkban járt köztársasági elnöknek a (sajtó részéről elhallgatott) megnyilatkozása. A találkozónk végén sorra kerülő ünnepi ebéden elmondott pohárköszöntömben így fogalmaztam: „Egy olyan országra emeljük poharunkat, ahol magyarok és szlovákok nemcsak egyenjogú, hanem egyenrangú emberként is élhetnek.” Es az elnökünk ezt az óhajunkat megértéssel nyugtázta. Továbbá elismerte, hogy bizonyos problémák vannak a szlovák politikában, a magyarság helyzetének a megítélését illetően. Sőt (ezt sem hozták le az újságok), felajánlotta a városunk patronálását. Szerinte Királyhelmec a szlovák-magyar együttélés példás szimbóluma lehetne. Mert tulajdonképpen városunkban nincsenek nemzetiségi ellentétek. A problémák akkor keletkeznek, amikor iskoláinkat védjük, vagy a saját nyelvünkön akarjuk megnevezni a lakóhelyünket. Visszatérve a köztársasági elnök felajánlására: én írtam neki egy levelet, amelyben ígéretére hivatkozva közöltem vele, hogy védnöki felajánlását tisztelettel elfogadjuk, amennyiben valóban komolyan gondolta. Kértem, hogy fogadjon pozsonyi irodájában, ahol megbeszélhetnénk az ezzel kapcsolatos dolgokat csakúgy, mint a város és a Bodrogköz problémáit. Ö ezt nekem felajánlotta, ezért éltem a lehetőséggel. A júniusban elküldött levélre eddig (augusztus 23-áig) még nem érkezett válasz. Szóval, majd meglátjuk... V égkö vetkeztetésként Királyhelmec fiatal polgármesterének tanulmányszerű helyzetelemzését (melyben feltárja az egész Bodrogköz „gyökérproblémáját”) azzal az óhajunkkal nyugtázzuk, hogy remélhetőleg hamarosan megjön a kedvező választ hozó levél a pozsonyi várból. De vajon a „királyi” védőszent akar-e, és tud-e majd abban segíteni, hogy e lóvá tett és mindmáig sorsára hagyott város polgárai lélekcsonkulás és hitevesztés nélkül vészelhessék át a gazdasági hanyatlással, valamint a politikai ármánykodásokkal járó megpróbáltatásokat? Erre a kérdésre a közeli és a távoli jövő történései adják majd meg a valósághű választ. KORCSMÁROS LÁSZLÓ Ezt a madárricsajtól hangos, védetté nyilvánított hegytetőt akarja a hadsereg „ légi fülekkel ” ellátni, hogy ezzel is növelje Bodrogköz lakosságának „biztonságérzetét”... Bogoly János felvétele
