Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-01 / 9. szám
6 SZABAD ÚJSÁG 1993. szeptember 1.9* sz. „Az SZKkormányának rendeletefelelősségteljes és humánus ” Mától: tankönyvvásár! Tankönyvek lesznek — értesülhettünk a Szlovák Tankönyvkiadótól, melynek igazgatója Ján Remegik elmondta, hogy at 1993-94-es iskolaév első napjaiban az oktatásügyi minisztérium által megrendelt könyvek 80 százalékát az iskolák rendelkezésére bocsátják. A hiányzó tankönyveket — ezek közé elsősorban azok tartoznak, melyekt a tanulók csupán az iskolaév második felében fognak használni — később szállítják. A Szlovák Tankönyvkiadó magyar és szlovák alapiskolák, közép-, illetve speciális iskolák számára készít tankönyveket, köztük a hallás- és látáskárosult gyerekek számára is, és ezen kívül szótárakat és szakirodalmat ad ki minden évben. A legnagyobb gondot jelenleg a főiskolás és egyetemi tankönyvek jelentik, pontosabban az azok előállításával járó veszteségesség. A tankönyvkiadó is önállósodásra törekszik, ezért saját boltot nyitott Pozsonyban, ahol a magánérdeklődők is megvásárolhatják kiadványaikat. Csökkentették némely kiadvány árát, hogy fogyjon a raktárkészletük. Az 1989-es évet követően a történelem, honismeret és matematika könyveket átdolgozták, és újdonságnak számít az alapiskolás tanulók számára kiadott, az SZK Alkotmány törvény-füzete, melyet kellő magyarázattal kiegészítve ajánlanak a tanulók figyelmébe. Tankönyvből tehát nincs hiány, ám a szülőknek a tanszereken kívül már ezekért is fizetniük kell. Az SZK kormányának szeptember 1 -jével életbe lépő rendelete alapján az alapiskolák alsó tagozatos tanulói, valamint a speciális és kisegítőiskolák alsó tagozatos tanulói ingyenesen kapján a tankönyveket. Az alapiskolába járó felső tagozatos tanulók szülei a tankönyvek árának közel egyharmadát fizetik majd meg — ami esetükben 150 korona. A magyar alapiskolák ötödik osztályosai az idén 18 tankönyvet kapnak kézhez. 450 korona értékben, a hatodikosok 23-25 könyvet kapnak 390-480 korona értékben, a hetedikesek 24-26 könyvet kapnak 806-900 korona értékben, és az utolsó évfolyamba járók a 22-25 tankönyvért teljes áron 740 koronát fizetnének. A gimnáziumok tanulói átlagosan 14 tankönyvet használnak évfolyamonként, ezek átlagára 25 korona. A középiskolások a tankönyvekért egységesen 200 koronát, a munka mellett tanulók 300 koronát fizetnek. Vannak kivételek: az iskolák igazgatói a hátrányos szociális helyzetű tanulóktól részletekben is kérhetik az összeg megtérítését, kivételes esetekben csökkenthetik, vagy teljesen elengedhetik az egy tanulóra meghatározott összeg megtérítését. Amennyiben a tanuló évközben más iskolába iratkozik át, a tankönyveket magával viheti, kivételt képeznek azok az esetek, ha a tanuló magániskolában folytatja a tanulmányait. Az SZK kormánya rendeletének 9. paragrafusa alapján az oktatásügyi minisztérium csupán az állami és az egyházi alap-, illetve középiskolák tanulóinak téríti meg költségvetéséből a könyvek vásárlásával járó kiadásokat. A külföldi tankönyvek kivételt képeznek csakúgy, mint a munka mellett tanulók szótárai, földrajzi atlaszai stb. A magániskolák saját vagyonukból vásárolják meg a tankönyveket. Az új rendelet alapján — amellyel törlik az ingyenes tankönyv-, illetve tanszerjuttatást — egy iskolaév leforgása alatt a felső tagozatú alapiskolások tankönyvein 52 millió, a gimnáziumi tankönyveken 10,5 millió, a többi középiskolás tankönyvön 30 millió, és a munka mellett tanulók tankönyvein 2,5 millió koronát takaríthat meg az oktatásügyi tárca. Úgy tűnik, meg kell tanulnunk, hogy ezután már nemcsak az egészségügyi ellátásunkon, hanem az oktatásunkon is takarékoskodni fognak. Ezzel szemben: A. Makovinská, az oktatásügyi minisztérium speciális iskolák osztályvezetőjének véleménye szerint az SZK kormányának rendeletét a tankönyvek részbeni térítéséről rendkívül felelősségteljesen és humánus módon készítették elő az illetékes szakemberek. Az oktatásügyi tárca nem minden ok nélkül takarékoskodik a szülők rovására. FrantiSek Zemanovié, az oktatásügyi minisztérium gazdasági osztályának dolgozója elmondta: a járási tanügyi igazgatóságok a fűtéssel, energia- és vízfogyasztással járó kiadásokra a tavalyi évnek megfelelő összeget kapták. A pénzcsomag másik részét a kosztpénz alkotja. Ezen kívül egy tanulóra számítva 730 koronát osztottak el az iskoláknak. Nehéz összehasonlítani ezt a pénzöszszeget azzal a 6-7 ezer koronával, amennyibe a valóságban egy-egy tanuló évi iskoláztatása kerül. Közel már az ősz, hidegebben fújnak a szelek, lesöprik a leveleket a fákról. Bár így hullanának az idei kisdiákok kezei közé a tanszerek is — fohászkodik jó néhány szülő, amikor arról szerez tudomást, hogy az idén már a füzeteket, a ceruzákat, a törlőgumikat sem kapják ingyen a gyerekek. A járási tanügyi igazgatóság és általa az iskola olyannyira szerény „zsebpénzzel” kezdi meg az idei tanévet, hogy erre egyáltalán nem lesz lehetőség. Bár különkülön megvásárolva nem is jelentene komoly kiadást a segédeszközök megvétele, így, szeptember elején egyszerre közel háromszáz-négyszáz koronát is kénytelenek a papírkereskedésben hagyni a tanköteles gyerekek szülei. Az állami kereskedelmi hálózat széthullásával erőre kaptak a magánvállalkozók, akik elismerésre méltón ellátták boltjaikat olcsóbb-drágább tanszerekkel egyaránt. Vásárlókörutunkat a pozsonyi papírboltokban kezdtük meg, ahol valamennyi füzetfajtát aránylag elfogadható áron kínálják a vásárlóknak. Minden iskolában külön meghatározott számú, fajtájú füzetet használnak ezután, ezért nagyon fontos, hogy valamennyi keresett füzet megvásárolható legyen. A tolltartók viszont mindenütt annyira drágák, hogy hatvan-ki lene ven koronát is elkérnek az egyszerűbb fajtáért. A nyitrai Merkantil magánboltban tizenhét koronáért vásárolhatunk A3-as jegyzetfüzetet, és két, illetve három korona húsz fillérért füzetborítókat. A kisformátumú füzeteket 1,20 koronáért árulták, a leggyakrabban használatos 523-as és 525-ös kis füzetek (A5) csupán 1,80-ba kerültek. A nagy füzetek (A4) 4,40 korona egységáron sorakoztak a polcokon. Színes ceruzákat nem láttunk, de a város főutcáján található illatszerboltban tizenkét színű, műbőr tokba bújtatott színesért csupán 36 koronát fizettünk. Galántán a járási székhely magánáruházába látogattunk. A* HM llniverzál papírosztályán a ceruzákat két koronáért, a füzeteket pedig ugyancsak különféle áron kínálták. A szótárfűzetekért 1,40-et, illetve 2,40- et kértek, az 525-ös füzetért 2 koronát. A valamivel vastagabb, színes borítóval ellátott kis füzeteket 4,70 és 6,20 korona között kínálták. A füzetborítók itt sem hiányoztak 2,50 és 3,50 koronába kerültek. A tizenkét színt tartalmazó színes ceruza-dobozzal 39 korona ellenében dicsekedhet majd a kis nebuló. A polcon 8 koronás negyven centiméteres vonalzókat találtunk, és az igényesebb vásárlók színes borítóval ellátott jegyzettömböket is vásárolhattak tizenkét koronáért. Az érsekújvári Bijarelli papírboltban nem találtunk hosszan kígyózó sorokat Az idetévedt vásárló pedig szinte mindent egy kalap alatt meg tudott volna itt vásárolni: vízfestéket 17,50 koronáért, tintát 9-ért, zsírkrétát 12 koronáért. A tizenkét színt tartalmazó színes ceruzát itt csupán 22 koronáért kínálták, ecseteket pedig 6-7 koronáért. A fűzetborítók már valamivel drágábbak voltak 3,70 és négy korona között. Háromfajta kisszótárt találtunk 0,60 fillérért, 1,20 illetve 2,20 koronáért. Az 523-as és 524-es füzeteket két korona egységáron kínálták, a nagy kockás füzetért pedig „csak” 14,40 koronát kértek el. A gyakran használt A3-as vonalas füzet 13,70 koronába került, az A3-as jegyzetfüzet pedig 16,30 koronába. Amenynyiben a legutóbb említett füzetfajtából több csemetének ugyancsak többet kellene vásárolni, eredményképpen nem kis összeg kerül a fizetendő számlára. A lévai „N” papírboltban az elsősök számára kötelező füzetek ára 1,30 korona körül mozog, a felsőbb osztályokat látogató gyermekek pedig 4,20, illetve 9,90-korona között vásárolhatják meg vékony, valamint színes fedelű füzeteiket. A boltban ezen kívül a régen hiánycikknek számító körzők is megvásárolhatók, csakúgy a színes ceruzák, vízfestékek. Az ugyancsak lévai Prior áruház viszont már kevésbé készült fel az új tanévre. A komáromi Azia Kukuli áruházban is csupán két füzetfajtát, néhány tolltartót kínáltak a vásárlóknak, akik itt vízfestéket, temperafestéket nem is tudtak vásárolni. Füzetborítóért is máshová kellett elmenniük. Fizetünk hát a tankönyvekért és a tanszerekért egyaránt, és nem is keveset. Vajon mit ír majd az ellenőrzőbe a tanító, ha a gyerek nem tudja beszerezni, esetleg megvásárolni a kötelező tanszereket? -szi-száz-Nagy a kínálat a magánboltokban Ha nincsen pénzed, füzeted sem lesz Csak a biztos üzlet jelent megoldást A Babetta-gyárban nem kockáztatnak A részvénytársaság: a ZMV Kolárovo, közismert nevén a gútai Babettagyár ezév június 10-ével vált hivatalosan a befektetési alapok és az egyéni részvényesek tulajdonává. Július elsejétől új vezérigazgatót neveztek ki az élére FrantiSek Jankech mérnök személyében. Vele készítettem az alábbi beszélgetést. — Két hónapja jártam a komáromi munkahivatalban, ahol említették nekem, hogy valószínűleg gondok lesznek a gútai Babelta-gyárral. A dolgozók egy része kényszerszabadságon volt, de elbocsátási szándékot még nem jeleztek a cég részéről. Mi volt a kényszerszabadságolások oka, és készülneke munkaerő-leépítésre a közeljövőben? — Nem tudom, hibás döntésnek, vagy inkább beteljesületlen lehetőségnek nevezzem-e azt az 1989-es döntést, amelynek alapján a cég együttműködésre lépett volna a Rigai Motorkerékpárgyárral. Az évi termelést Gúlán 100-200 ezer motorkerékpárra emelték volna. Összehasonlításképpen megjegyzem, hogy az idén kb. 35 ezer kismotorkerékpárt fogunk gyártani. A nagyberuházás meghaladta erőiket. Sajnos, az üzletből nem lett semmi, csak az adósságok maradtak. Gépeket vásároltak, melyek máig kihasználatlanok. Tavaly 55 ezer kismotorkerékpár gyártásához további embereket vettek fel. Ez az oka annak, hogy a gyárnak jelentős munkaerő-többlete van. Az összlétszám 1125 dolgozó. Hirtelen döntéssel senkit sem akarunk elbocsátani. Elsősorban a munka teljes átszervezésére és önálló, rugalmas, gondolkodó szakemberekre van szükségünk. A munkát csoportokban végzik majd. Ezek a csoportok gyárthatnak szerszámokat, alkatrészeket, radiátorokat (pl. a nagymegyeri üzemünkben), valamint a Babetták gyártásának egyes fázisait végeznék. Amennyiben ezek a munkacsoportok megteremtik fennmaradásuk feltételeit és ezzel együtt a gyár fennmaradásáét is, természetesen, nem kerül sor elbocsátásokra. Ha nem sikerül alkalmazkodniuk a megváltozott munkakörülményekhez. nincs más lehetőségünk. mint az elbocsátás. Tehát az embereket csoportonként és a teljesítményük alapján fogjuk elbírálni. — Ez a gyár egykor nagyon jóI működött, mi az oka a jelenlegi hanyatlásnak? — Eléggé bonyolult helyzet alakult ki a nemzetgazdaságban és nálunk is. Annak ellenére, hogy eladható termékeket gyártunk — a Babetta motorkerékpár két típusát, az N-2I0- est és a kétszemélyes N-225-öst — igen rossz helyzetbe kerültünk. Mind a nyugati piacokon, mind pedig hazánk területén megcsappant a termék iránti kereslet. A tavalyi évben kb. 45 ezer darabot adtunk el, az idén ez nem lesz több 35 ezernél. Hatvan százalékát exportra gyártjuk. Stabil megrendelőnk Franciaország, tavaly 9000 Babettát vásárolt, idén már csak 2000 darabot rendelt. Az ország kettéválásával csökkent a csehországi kereslet is. Tavaly 55 ezer Babettát gyártottak, de nem tudták mindet eladni. Ez is fékező tényező. A hazai gazdasági helyzet igen kedvezőtlen, újabb kölcsönök felvételére nincs sok esélyünk. Megrendelőink közt vannak, akik halogatják az áru kifizetését. Jelentős anyagi forráshoz a közeljövőben nemigen juthatunk, tehát mind fennmaradásunk, mind pedig a fejlesztés körülményeit magunknak kell megteremtenünk. Régebben ez a gyár a Vágmenti Gépgyárhoz tartozott. Ennek önnálósulásakor nem voltak meg a gútai gyár innovációhoz szükséges eszközei. Ez érezteti mindmáig a hatását. Kevés a rugalmas emberünk, az anyagi lehetösgéseinket pedig meghaladná a innováció finanszírozása. A már említett meghiúsult együttműködés a rigaiakkal is jelentős anyagi veszteségekkel járt. Ha a terméken nem újítunk, fokozatosan elveszítjük piacainkat, az újításhoz viszont nincs pénzünk. — Eléggé kilátástalannak tűnik a helyzet, mégis, milyen megoldásra jutottak, sikerülhet-e valahogy kilábalni a nehézségekből és olyan versenyképes árut gyártani, amely iránt feltétlenül lesz kereslet? — Két fokozatban próbáljuk meg a gyárat újra sikeressé tenni. Az első lépcső: a gyár fennmaradásához szükséges utak megtalálása, a meglevő lehetőségek kihasználása, a piac követelményeihez való alkalmazkodás és a gátoló, fékező tényezőktől való megszabadulás. Jelentős változtatásokat tervezünk a munkaszervezésben is, egyrészt marketingorientációra szeretnénk átmenni, másrészt a már említett tímeket, munkacsoportokat szeretnénk megszervezni. Elsősorban a minőség növelése érdekében. Az első lépcső a túlélést hivatott biztosítani, az erős oldal erősítésével és a gyengék beindítása a következő 2-3 hónapban megtörténik majd. A második fokozat elsősorban,abban különbözik az elsőtől, hogy ezt hosszú távra tervezzük, 1994-95-96-ra. A nyugati minöségnormának megfelelő minőségű terméket szeretnénk gyártani. Erre meg kell hívnunk egy nyugati céget, amely megtekinti a termelést és amennyiben megfelelünk a normának, certifikációt ad nekünk. Ez számos igényes piacot megnyitna a számunkra. Ebben a fázisban a Babetták desingjának a megváltoztatását is tervezzük, valamint saját fejlesztési szakembergárda kiépítését. Minél gyorsabban sikerül átállnunk, annál nagyobb az esélye a tervek megvalósulásának. A „Povaíské strojáme” új robogót fog gyártani KORADO néven, ez jelentős konkurencia lesz az elkövetkező években a Babetta részére. Szerencsére új piacaink is vannak. Ilyen például Dél-Amerika, ezen belül főként Argentína (az idén ezer darabot rendeltek meg), Dél-Afrika, Ázsia egyes részei, valamint Ausztrália Sajnos, kicsiben rendelnek, nem nagy tételben. Az előnyük viszont az, hogy kiegyenlítik az évi eladást, mert ősszel és télen kicsi a kereslet a robogók iránt, ilyenkor gyártunk ezekre a piacokra. A tervrendszerből a piacgazdálkodásra való átállás nem volt zökkenőmentes, ezek a nehézségek máig kihatnak a termelésre. A jövő évre sem várható növekvő kereslet. Egyiptomban és Kínában viszont érdeklődtek a Babetta iránt és közös szerelőüzemek létesítését szorgalmazzák. Tekintettel az említett problémákra és a 89-es sikertelen beruházásra, elővigyázatosan bánunk ezzel a lehetőséggel, mert könnyen ugyanabba a hibába eshetünk, mint elődeink a rigai gyárral. Aztán a hosszú távú befektetés költségeit a rövid távúak nyereségével fedezhetnénk... Sajnos, nem kockáztathatunk, csak a biztos üzlet segít ki minket a jelenlegi helyzetből. SIPOSS ILDIKÓ
