Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)
1993-09-01 / 9. szám
SZABAD ÚJSÁG 1993. szeptember 1. s * sz.9. Itthon i___ Filkusgate...(?) A sajtóiroda múlt keddi jelentései közül az egyik igencsak meglepő volt. Többek között ez állt benne: hogy a kormányülésen javaslatot terjesztettek elő Rudolf Filkus professzor, Szlovákia ausztriai nagykövetének visszahívásával kapcsolatosan. Fő okként azt jelölte meg a kormány, hogy Filkus nem viselkedett lojálisán az SZK kormányával szemben. Az érintett csupán kedden — tehát a szóban forgó kormányülés napján! — értesült a hírről, mint mondotta, teljesen véletlenül, az osztrák sajtóirodától. „Nagyon meglepődtem, várok, mert nem tudom, tulajdonképpen miről is van szó. A Pravdának, valamint a Národná obrodának adott interjúmban nem találtam semmi olyat, ami esetleg nem lenne lojális. Csak az osztrák képviselők nézetét tolmácsoltam, azt, ami az itteni sajtóban megjelenik”, nyilatkozta Rudolf Filkus. A hírrel kapcsolatosan elterjedt, Filkus professzor visszahívása összefüggésben van azzal, hogy ő lenne a Szlovák Szociáldemokrata Párt elnöke. Azonban ez a hír is kacsának bizonyult. Egyébként hivatalosan még csütörtökön sem értesítették Rudolf Filkust esetleges visszahívásáról. Anna Nagyová is megy? A fentihez szinte hasonló szenzációjú volt az a hír is, miszerint Anna Nagyová, a miniszterelnök titkárságának igazgatója is azok között szerepel, akik rövidesen távozni kényszerülnek eddigi munkahelyükről. A sajtóiroda jelentésében egyebeken kívül az is ott áll, hogy Anna Nagyová jogköre ezáltal jelentős mértékben csökkenne. Az sem kizárt, hogy ott kellene hagynia az SZK Kormányhivatalát. Tény, hogy Vladimír Meőiart múlt heti moszkvai útjára már nem kísérte el a titkárnő, aki — egyesek szerint — nagyon is beavatott a dolgokba, talán többet tud a kelleténél... Természetesen ö is reagált a fejleményekre, mondván, egyelőre tisztségében van, nem tud semmiről, senki sem hívta öt vissza. Persze, feltevődött az is, hogy esetleg Filkus helyére menne nagykövetnek Ausztriába. Anna Nagyová egyszerűen csak ennyi „kommentárt” fűzött az egészhez: mindez csupán pletyka... (Természetesen végképp nem kizárt, hogy mire ezek a sorok eljutnak az olvasóhoz, már teljesen más lesz a helyzet. De hát ebben a zűrzavarban ez egyáltalán nem lenne meglepő.) Egyre kevesebb szimpatizáns A népszerűségi közvélemény-kutatások arról tanúskodnak, hogy mind többen vallják: elég volt már az ígérgetésekből, végre konkrét lépésekhez kellene folyamodni. A legutóbbi kimutatás szerint a megkérdezettek negyven százaléka úgy vélekedett, hogy egyik párttal sem szimpatizál. Ez például májushoz képest egész szép „előrelépésnek” számít. Akkor ugyanis a lakosok 34 százaléka volt azon a véleményen, hogy egyik párttal sem szimpatizál. A Statisztikai Hivatal jelentése szerint a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom ugyan tartja 17—18 százalékos népszerűségi arányát, de mindez nem mondható el vezetőjéről, Vladimír Meéiar kormányfőről. Mert amíg például júniusban a megkérdezettek 26 százaléka voksolt mellette, most csupán huszonhárom százalékuk. Az előző hónaphoz viszonyítva lényegesen csökkent a Szlovák Nemzeti Párttal szimpatizálók száma is (II—8). Ugyanúgy csökkenést kénytelen elkönyvelni a Kereszténydemokrata Mozgalom is (8—6), viszont előrelépett a Demokratikus Baloldal Pártja (I I—14). A vezető politikusok közül tartja 23 százalékát Michal Kováé köztársasági elnök, „megugrott” Peter Weiss, a DBP elnöke (17—19), valamint lvan GaSparovié, a parlament elnöke (8—11_). Ján Camogursky már harmadik hónapja „stabil”, 4 százalékával. Eudovít Cemákot kevesebben „szeretik”, mint az előző hónapban (8—6)... Szóval nem ártana végre tudatosítani, hogy hiába a sok szöveg. Még ha mennyire szép és hangzatos is.., (s) TANÉ VNYIT AS AGGODALMAKKAL Nem elég a lelkesedés, pénz is kellene Aki csak egy kicsit is ismeri honi oktatásügyünk áldatlan helyzetét, nem lepődik meg azon, hogy ismét oktatásügyi miniszter nélkül kezdődik az új tanév. Többek között ez is híven illusztrálja azt a fejetlenséget, amely ebben a resszortban évek óta uralkodik. Az iskolák azért idén szeptemberben is megnyitják kapuikat. És hogy hogyan tudnak helytállni a jelenlegi súlyos helyzetben, erre kerestünk választ. Három iskolát hívtunk fel, s az elhangzottakból kikerekedett kép szinte hajszálra azonos. Mindenütt nyomasztó anyagi gondokkal küszködnek, s noha az igyekezet sehol sem hiányzik, még a legnagyobb lelkesedés sem pótolhatja az anyagiakat. A tetemes villany- és gázszámlát, a konyha üzemeltetési költségeit, az apróbb-nagyobb kiadásokat ki kell fizetni. Hogy miből, azt talán a jövőben kinevezett miniszter sem tudja. Csak sajnálni lehet őt, de méginkább a pedagógusokat és a diákokat, akiknek naponta teljesíteniük kell a koldusszegény iskolákban. Dr. Csáky Károly, az Ipolysági egyházi alapiskola igazgatója: — Helyt kell állni minden körülmények között, habár ez most nem lesz könnyű. Építkeztünk, még sokminden befejezésre vár, a tornaterem sincs kész, de nincs rá pénz. Szerencsére, ez az iskola működtetését és a pedagógusok fizetését nem érinti, az megy a költségvetésből. A tanév kezdete mindig fokozott anyagi megterhelést jelent a szülők számára, s most, hogy a könyvek használatáért is fizetni kell, ez duplán érvényes. Még nem tudjuk, hogyan fog ez tükröződni ott, ahol több gyerek van és valamelyik szülő munkanélküli. Alapítványunk van ugyan, de ennek a szakkörök, a nyelvtanulás és a tehetséges diákok támogatása lenne a célja. Még az a szerencse, hogy a szülők rendkívül segítőkészek és a helyi önkormányzat is megtesz minden tőle telhetőt. Pék László, a galántai gimnázium igazgatója: — Már egy-két éve súlyos pénzhiánnyal küzdünk, legnagyobb problémánk a fűtés és a világítás költségeinek fedezése, most is van egy 140 ezer koronás előlegfizetési kötelezettségünk, amit nem tudom, miből ÚJRA A KISEBBSÉG ELLEN A múlt hét Szlovákiában újra a magyar kisebbség ellen irányuló frontális támadások jegyében telt el. Szinte minden többségi sajtótermék és elektromos média „megemlékezett” arról, hogy már megint a magyarokkal van baj; bezzeg a többi kisebbség jól érzi magát. Nem sokkal azt követően, hogy országosjubileumi ünnepségén a Matica slóvenská ismét felszólította a parlamenti politikai erőket védőszárnyai alatt való egyesülésére, e szervezet állami pénzen kiadott hetilapja, a Slovenské národné noviny „Apróhirdetés” fejléc alatt, de ingyen közölte a privigyei Matica elnökének ocsmány förmedvényét Duray Miklós ellen, melyben a „döglött kutyánk nyakörvét küldöm neked” és „írmagod ne maradjon” átkozódások a legszalonképesebb kifejezések közé tartoztak. A szlovák médiák közül egyedül a SME napilap reagált e „nemzeti tettre", elutasítva az ilyen hangnemet s figyelmeztetve, hogy mindennemű jó ízlést, jó érzést és emberi jogot megsértettek vele. A kis példányszámú szlovák napilap mellett azonban egyik hazai méltóságunk sem merészkedett el addig, hogy kikérje magának e hangnemet. Még a kultuszminiszter sem, aki pedig egyébként fennen hangoztatja, hogy az államkasszából csak azon lapoknak jár apanázs, amelyek nem közölnek a hivatalos állami politikai érdekekkel ellentétes kicsengésű cikkeket. A „vétkesek közt cinkos, aki néma” jegyében most milyen következtetéseket vonjunk le e hallgatásból, mi, kisebbségiek? S milyen következtetésre jussunk a kormány nemzetiségi politikája ellen szervezett komáromi nagygyűlés sajtóvisszhangját tanulmányozva? A szombati, többé-kevésbé tárgyilagos híreket hétfőn meglehetősen epés magyarellenes kifakadásokkal teli riportok követték. Vezető helyen a Szlovák Televízió áll e sorban, melynek tudósítója a legfontosabb közlendőnek azt tartotta: egyetlen szót nem értett a komáromi nagygyűlés tartalmából, mivel ott magyarul beszéltek. Ezzel egy vérbeli újságíró nem dicsekedne, főleg akkor nem, ha ezt követően kifejtené: a magyarok az Európa Tanács ajánlásait kérték számon a kormánytól, melyeknek teljesítésére ez a kormány kötelezte magát, majd kiszól a képernyő mögül mélyszlovák elvbarátaihoz, hogy ezekre az ígéreteire nyugodtan fütyülhet az ország vezetése, hiszen nem nemzetközileg ratifikált egyezményekről van szó... Egy vérbeli újságíró elvakult nemzeti gőgje helyett sokkal érdekesebb dologra hívhatta volna fel a múlt hét végén a szlovákiai magyar kisebbség — és a szlovákság — figyelmét. Catherine Lalumiére asszony, ET-főtitkár Romániában elmondott, az ottani magyar kisebbség helyzetével kapcsolatos kijelentésére. Az ugyanis azt tartalmazta, hogy az Európa Tanácsnak fontos ugyan a kisebbségi kérdés, de annál sokkal fontosabb neki Európa nyugalma és békéje, s ennek érdekében hajlandó a benne bízó kisebbségeket sorsukra hagyni országaikban az őket elnyomó többségiekkel szemben. E sorok írója csupán annyit óhajt hozzátenni a fentiekhez: régóta tudja, hogy vannak Nyugat-Európában baszkok, írek, skótok, bretonok, sót, okszitánok is, nem csak finnországi svédek, dél-tiroli németek... És tudja azt is, a kisebbségek helyzetét jogilag rendező nemzeti alapegyezmény kidolgozásán kizárólag többségi nemzetek dolgoznak, melyek „kizárólag jót akarnak kisebbségeiknek”. De azt is tudja — sajnos —, hogy a pokolra vezető út is jószándékkal van kikövezve. így hát ha kapóra jön egy-egy országban közellenséget állítani, kapóra jön a legnagyobb lélekszámú kisebbség. Mivel Szlovákiában ez a kisebbség a nemzetisége alapján határozható meg, talán az sem véletlen, hogy az ország új "nemzeti egységfrontját" éppen a szlovákság ápolására létesített és államilag fenntartott intézmény, a Matica slóvenská kívánja megteremteni. N. GY. R. fogunk kifizetni. Nem kevésbé súlyos gondot jelent a konyha üzemeltetése. Még tavalytól 170 ezer koronával tartozunk a szállítóknak, akik már nem tudnak tovább hitelezni. Ha nem sikerül pénzt szereznünk a tanügyi hivatalból, a gyerekek nem kaphatnak ebédet. Tegnap beszéltem a tanügyi hivatal illetékesével, aki megígérte, hogy a hónap végéig legalább a konyha működtetésére és az energiaszámla kifizetésére ad valami pént. Van egy uszodánk, amely az utóbbi időben már nem állami költségen épült, hanem a helyi Staveco részvénytársaság vett fel 6 millió koronás hitelt. Sajnos, az ő pénzforrásai is kiapadtak, így leállt az építkezés. A didaktikai technika vásárlásánál egyedül a szülői szövetségre támaszkodhatunk. Próbálunk önerőből valamit kezdeményezni, létrehoztunk egy alapítványt, mert látjuk, hogy másképp nem megy. Hlavács Mária, a Kassai Gépipari Szakközépiskola igazgatóhelyettese: — Maximális takarékosságra törekszünk, ezért megpróbáljuk az óraelosztást úgy megoldani, hogy minél kevesebbet kelljen fizetésként kifizetni, tehát összevonjuk a csoportokat. Ez persze korántsem tekinthető ideális megoldásnak az oktatás színvonala szempontjából, de azzal számolni kell, hogy az anyagi megkötések mindig a tanítás rovására mennek. Aki azt állítja, lehet úgy is takarékoskodni, hogy közben nem szenved kárt a színvonal, nem mond igazat. A fűtés, a villanyszámla nálunk is gondot okoz, sőt már az apróbb kiadások is; havonta felmerül a probléma, lesz-e pénz papírra, borítékra, irodaszerekre, krétára. Kérdés az is, hogy amennyiben az iskolának lenne is lehetősége egy kis pluszbevételre a melléküzemági tevékenységből, kifizetődő lesz-e ez egyáltalán a jelenlegi adóztatási feltételek mellett. További gond, amely bennünket különösen nyomaszt, hogy az utazási és az intemátusi költségek drágulása miatt erősen megcsappant a diákjaink száma, hisz hozzánk Dél-Szlovákia egész területéről érkeznek a gyerekek. S míg régebben a szállásért havonta mindössze 40 koronát kellett fizetni, most már kétszázat, de a bentlakók reggelit, ebédet, vacsorát is kapnak, s ez a szállással együtt havi 900 koronát tesz ki. Mindezek ellenére arra törekszünk, hogy növendékeink minél kevésbé érezzék azokat a negatívumokat, amelyek a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetből következnek. További támogatókat, szponzorokat keresünk. Szerencsére a volt iparisták között, szétszóródva a nagyvilágban, nem egy sikeres vállalkozó akad, aki azért gondol régi iskolájára. Tvk-Türéshatárok... Már csupán néhány ezer hektárról kell betakarítani az ez évi gabonatermést. Százalékban mindez annyit tesz, hogy kb. a vetésterület 3-4 százalékát kell learatni, s befejeződik az idei aratás. Peter Baco földművelésügyi miniszter az elmúlt héten éppen ennek ürügyén találkozott a sajtó képviselőivel. Leszögezte, hogy az átlagos hektárhozam mintegy 3,55 tonna, ami másfél tonnával kevesebb az utóbbi öt év átlagához viszonyítva. A következtetés mindebből — sajnos — teljesen egyértelmű: behozatalra szorul Szlovákia! A feltételezések szerint a minimális mennyiség 200 ezer tonna, de — a maximális határt is figyelve — akár a 700 ezret is meghaladhatja. A szakemberek a középértéket tartják a legvalószínűbbnek, magyarán 400 ezer tonnát. Hogy mennyit fizetünk majd a külföldi gabonáért, ma még nem tudni. Ugyanis ha csak egy mód lesz rá, Szlovákia a katasztrofális szárazságra hivatkozva kedvezőbb hitelt próbál meg majd kikönyörögni az EK-tól vagy az Amerikai Egyesült Államoktól. Sovány vigasz számunkra — de sokan úgy is fogalmaztak, hogy szerencse a szerencsétlenségben —, hogy a világ különbözőbb .tájain viszonylag szépen termett gabona ebben az évben. Baco miniszter szerint Nyugat-Szlovákia produktív járásaiban, amelyek sok-sok éven át az ország éléskamrájának bizonyultak, az ez évi aszály az oly sokat emlegetett 1947-es évet is felülmúlta. Tény, hogy a szlovákiai gabonatermesztés létezése óta nem volt példa arra, hogy a Túrócszentmártoni járás dicsekedhetett a legmagasabb átlagos hektárhozammal. Az idén megtörtént. A sajtóiroda jelentése szerint ebben a járásban 4,48 t volt az átlag az idén, megelőzve ezáltal a Dunaszerdahelyi járást (4,27). Amint azt Peter Baco is hangoztatta, igencsak akadozik a felvásárlás gépezete. A termelők várnak, mondván hátha valamelyest emelik a felvásárlási árakat. A gabonatárolók előtt júliusban-augusztusban hosszú sorok kígyóztak, mostanság viszont alig néhány teherautó várakozik. Baco miniszter nem tartja kizártnak, hogy a gabonafelvásárlás üteme már a közeli napokban felgyorsul. Szó, ami szó, közeleg az ősz, s gondolni kell a további munkákra is. A jövő évi termés megalapozására. A pénz meg mind kevesebb. Talán ezért is folyamodik majd a földműves ahhoz, hogy — ismét — áron alul adja el termékét. De hát meddig lehet ez megoldás? Vajon meddig tűri mindezt a termelő? -sb-Komáromban tiltakoztak (Folytatás az 1. oldalról) ník Erzsébet, aki szólt arról is, hogy szeptembertől a nyitrai tanárjelölteket a humán- és társadalomtudományi karra veszik fel, ahol nincs biztosítva a szaktantárgyak magyar nyelvű oktatása. Valószínűleg azzal számítanak e lépés megvalósítói, hogy nem is lesz szükség magyar pedagógusra a jövőben. Popély Gyula, a Magyar Néppárt elnöke arra szólította fel a jelenlévőket. hogy ragaszkodjanak magyar iskoláikhoz, saját politikai, gazdasági és mindenfajta emberi jogaikhoz. — Vegyes érzésekkel fogadtam ezt a kezdeményezést, ám mindenképpen szükséges felhívni az ország vezetőinek figyelmét arra, hogy döntései nem az állampolgárok jogait szolgálják. sőt, homlokegyenesek az Európa Tanácsnak tett ígéreteikkel. Vajon kinek ártanának a vegyes lakta falvak és városok magyar nyelvű elnevezései? — tette fel a kérdést Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke. — Komáromban mindig nagy dolgok történnek. Három és fél évvel ezelőtt a Jókai Színház termében először mondtuk ki, hogy helyre kell állítani megtépázott jogainkat, és meg kell teremteni az egyenjogúságunkat. — közölte a jelenlévőkkel Duray Miklós, az Együttélés elnöke. Szavait A. Nagy László felszólalása követte: Komáromban a Klapka térre az elkeseredettség és a jószándék hozott bennünket. Elkeresedettségünknek kívánunk hangot adni amiatt, ami Szlovákiát már egy éve jellemzi, és sújt mindannyiunkat, magyarokat és szlovákokat egyaránt. Hangot akarunk adni elégedetlenségünknek amiatt is, ami bennünket szlovákiai magyarokat még ezentúl is sújt és elkeserít. Tesszük ezt jószándékkal abban a hitben, hogy a közvélemény nyomására a kormány változtatni fog eddigi magatartásán. Kétségtelenül szükség volt már a szlovákiai magyarok ilyen jellegű tiltakozó tüntetésére. A Klapka téren összegyűltek kitűnő példát mutattak honatyáinknak, miszerint igenis lehet bármifajta ellenségeskedés és provokáció nélkül reagálni a sokakat fájón érintő megtorlásokra is. SZÁZ I.
