Szabad Újság, 1993. szeptember (1. évfolyam, 9-13. szám)

1993-09-01 / 9. szám

OKRESNÁ KNifcNICA úsck period* ________________________________________________________________________________________________________^ m Diin«sk& __________________ SZABAD ÚJSÁG KÖZÉLETI ÉS GAZDASÁGI HETILAP PLUSZ 1 n Ll E 1993. szeptember L I. évfolyam Ára 5 korona ár MAGAZIN r Újra a kisebbség ellen (2) Vágkirályfa visszakéri, ami az övé (4) Királyhelmecnek lesz-e „királyi” patró­r nusa? (5) Ha nincsen pénzed, füzeted sem lesz (6) Mohi tovább épül (7) Arak a csillagos égig? (8) Az Agrokomplexen láttuk-hallottuk (9) Riminiben bikiniben (12) Százötvenöt Volkswagen Golf... (15) Három ország szerződése az Orosz Föderációval Régi kötődések, új lehetőségek? Borisz Jelcin orosz államfő a kíséretében levő Andrej Kozirjev külügyminiszterrel, Pavel Gracsov védelmi miniszterrel, valamint Oleg Lobov miniszterelnök-helyettes gazdasági miniszterrel három közép-európai országba látogatott, barátsági és együttműködési szerződést kötve velük. Jelcin kőrútjának jellemző vonása, hogy Lengyelországban két napot, Csehországban és Szlovákiában csu­pán fél-fél napot töltött. Jelcin először járt az önálló Szlovákiában. „Tiltakozásaink ellenére folytatódik a magyar pedagógusképzés felszá­molása is, ezzel az ún. alternatív oktatás számára készítik elő a talajt. Tiltakozunk a községek történelmi nevét is feltüntető helységnévtáblák erőszakos eltávolítása, valamint az ún. alternatív oktatás bevezetése, to­vábbá minden olyan intézkedés ellen, amely a nemzeti kisebbségek ellen irányul, vagy azok ellen felhasználható. Tiltakozunk az ellen, hogy az ál­lam vezető politikusainak a magyar nemzeti kisebbséget ellenségnek te-KOMÁROMBAN fegyelmezetten TILTAKOZTAK kintsék, követeljük, hogy az SZK Nemzeti Tanácsa olyan törvényeket fo­gadjon el, amelyek egyértelműen kinyilvánítják jogunkat községeink tör­ténelmi nevének feltüntetésére és használatára, valamint az anyanyelvi oktatásra az óvodától az egyetemig. Követeljük egy nemzetközi normá­kon alapuló, a nemzeti kisebbségek számára kedvező nemzetiségi alkot­mánytörvény elfogadását, amely figyelembe veszi és védi a nemzeti ki­sebbségek és etnikai csoportok érdekeit. Követeljük továbbá az európai önkormányzati charta elfogadását az SZK Nemzeti Tanácsa által, és o­­lyan területi közigazgatás bevezetését, amely az Európa Tanács ajánlá­saival összhangban figyelembe veszi a nemzeti sajátosságokat is.” A Jelcin-körűt legtöbb újdonsá­got hozó állomása kétségtelenül Varsó volt, ahol a több szerződés és nyilatkozat közül a legjelentősebb két mozzanat volt: megállapodást kötöttek a Nyugat-Szibériából Nyugat-Európába irányuló 670 ki­lométeres gázvezeték építéséről, és Jelcin kijelentette, hogy Lengyel­­ország esetleges belépése a NATO- ba nem áll ellentétben Oroszors­zág érdekeivel. A körút csehországi és szlovákiai állomásain ugyancsak aláírták az a­lapszerzödéseket. Az aláírás előtt vita bontakozott ki arról, tartalmaz­zák-e a szerződések a bocsánatkérést Csehszlovákia 1968. évi lerohanásá­­ért. Ezt a problémát mindhárom fél megelégedésére úgy hidalták át, hogy a szerződés előszavában elítélik a tekintélyuralmi múltat, elhatárolják magukat attól a rendszertől, amely­hez szorosan hozzátartozik a Csehszlovákia ellen alkalmazott erőszak és megszállás. A probléma ilyen könnyedén történő megoldása arra utal, hqgy az orosz-cseh-szlovák viszonyban ez a kérdés ma már mondvacsinált, s a kapcsolatok súly­pontja egészen másutt keresendő. Figyelemre méltó az a néhány kü­lönbség, amely a prágai és a pozso­nyi tárgyalások között fellelhető. Míg Prágában nagy. hangsúlyt he­lyeztek a pénzügyi kérdésekre, addig Pozsonyban az orosz pénzügy­­miniszter nem is ült tárgyalóasztal­hoz. Viszont Prágában szó sem volt katonai kérdésekről, hanem kereske­delmi, gazdasági, tudományos-mű­szaki együttműködésről kötöttek e­­gyezményt és aláírták az 1993 évi jegy­zőkönyvet az árucsereforgalomról. Pozsonyban az alapszerződésen kí­vül csupán egy szerződést írtak alá, mégpedig a katonait, az együttműkö­désről, a fegyverrendszerek pótalkat­részeinek szállításáról, az orosz gyárt­mányú fegyverek kezelőszemélyze­tének oroszországi kiképzéséről és 5 darab MiG-29 típusú korszerű harci repülőgép szállításáról az orosz adós­ság törlesztése keretében. Mind Cseh­ország, mind Szlovákia azonban nagy hangsúlyt helyezett arra. hogy a Lengyelországon át vezető tervezett új gázvezetéknek leágazá­sa legyen a két ország felé is. Tárgyalások folytak a gazdasági együttműködésről Szlovákiában is a miniszterelnök-helyettesek szintjén. Oleg Lobov és Roman Kováé főleg a mezőgazdasági árucserére összpon­tosították figyelmüket, elsősorban vetőmag, mezőgazdasági gépek, vegy­szerek és néhány élelmiszeripari ter­mék exportjáról van szó Oroszor­szágba. Szeptemberben dolgozzák ki a csereáru jegyzéket. Szlovákia ki akarja használni az óriási orosz ke­resletet a bútorok iránt, ami a szlo­vák fafeldolgozó ipar nagy esélye le­hetne. Felette fontos része volt a látoga­tásnak az orosz adósságok törleszté­sének kérdése. Csehszlovákia hozzá­vetőlegesen 5 milliárd dollárt hitele­zett a volt Szovjetuniónak. Az adós­ság visszafizetése bizonytalan ma­radt ugyan, de a gazdasági kapcso­latok felélénkülése módot kínál a kérdés jövőbeni megoldására is. A behajthatóság esetén Csehország 3,5, Szlovákia pedig kb. 2 milliárd dollár­ra tart igényt. Valószínű, hogy ezek a pénzek nem közvetlen fizetések­ben, hanem az oroszországi privati­zálásban való részvételben, a nyersa­nyagforrások társtulajdonosi formá­jában téríthetők meg. (Folytatás a 3. oldalon) Az alábbi idézet a Csallóközi Váro­sok és Falvak Társulásának ez év au­gusztust 27-én elfogadott állásfogla­lásából való, amelyet Lelkes Vince olvasott fel az ugyancsak péntek este 18 órára összehívott tiltakozó tünte­tésen. A komáromi nagygyűlés — annak ellenére, hogy egyesek rosszul időzítették, veszélyesnek tartották — nyugodt körülmények között zajlott, néhány ezer ember részvételével. A komáromi Klapka téren felszó-. laltak az Együttélés, a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom, a Ma­gyar Polgári Párt és a Magyar Nép­párt elnökei, továbbá Dolník Erzsé­bet, aki elsősorban pedagógusként és csak másodsorban politikusként szólt a Magyar Pedagógusok Szövetsége képviseletében: A tanügyi igazgató­ságok a napokban kapták meg az ok­tatásügyi minisztériumból azt az óra­tervezetet, amely szerint szeptember­től az iskolában tanítaniuk kell. A magyar oktatási nyelvű iskolák ter­vezeteinél a hatos számú pont ki­mondja — bármely tantárgyat szlo­vák nyelven lehet oktatni a magyar nyelv és irodalom kivételével. Ha te­hát akadnak szülők, akik azt hiszik, azzal tesznek jót gyermekeiknek, hogy kérik majd egyes tantárgyak szlovák nyelven történő oktatását, megkezdődhet az anyanyelv, a haza, aziskolarombolás — mondotta Dol­­(Folytatás a 2. oldalon) • • Ünnepelt a premontrei szerzetesrend A REMÉNY 800 esztendeje! Ez év januárjában még egy boltíves folyosón és keskeny tölgyfalépcsőkön átjutottam be a premontrei kanonokrend jász­óvári prépostsági templomába, amelyet Szlovákia legharmoniku­­sabb, legművészibb barokk egyhá­zi épületeként tartunk számon. A kommunista önkényuralom idején bezárták, államosították — mú­zeummá, esetleg hangver­senyteremmé akarták alakítani, lefo­kozni. A felbecsülhetetlen értékű szentély 1971-ben gyújtogatás áldo­zatául esett, és az egész tetőzet a lángok martaléka lett. A tűz oltása során teljesen eláztak a falak, majd éveken át az eső öntözte a világhírű freskókat és szoboralkotásokat. Az üszők belemosódott a vakolatba, a mennyezet teljesen tönkrement. Aminek az időjárás szeszélye megkegyelmezett, azt a „kármentők” tették tönkre. Önkényesen felszedték és kidobálták a templom gyönyörű kövezetét. Majd kezdetét vette az évtizedekig elhúzódó, és tízmilliókat felemésztő helyreállítás. Kézdetben lengyelekkel dolgoztattak, akik nagy szerű munkát végeztek, de csak­hamar szlovák művészek „nyerték meg" a soron következő pályázato­kat. A javítási munkálatok azonban még most sem fejeződtek be. Ottjártamkor döbbenetes és lenyű­göző látványban volt részem. Döbbe­nettel tapasztaltam, hogy az irtózatos pusztítás és felelőtlenség nyomait még a legnagyobb igyekezettel sem sikerült teljesen eltüntetniük a csil­lagászati összegeket „felemésztő” restaurátoroknak. Azonban még így is lenyűgözően hatottak a fóliák alól kiszabadított freskók és a barokk szoborcsodák. A tervek szerint még tavaly októ­berben át kellett volna adni az épü­letet. hogy a jogaiba visszahelyezett szerzetesrend újra megnyithassa temp­lomát a hívek előtt. Azonban úgy látszott, hogy a premontreieken kívül másoknak nem volt érdekükben a ha­táridő betartása. Ezért Bartlan Ká­roly Tamás jászóvári apát (akit há­rom esztendeje választottak a kanó­­nia élére) vette át a kezdeményezést. A befülledt szobrokról és festmények­ről eltávolitatta a fóliákat, a főhajó­ban az állást is lebontatta,-de az oltár térségében még mindig ott étkelenke­­dett a deszkaállványzat, amely mögött a Jézust a Jordán vizében keresztelő Szent Jánost ábrázoló értékes oltárkép már penészedésnek indult. Mivel a munkálatok befejezéséhez nem volt elegendő pénz, az apátság a rend mű­ködésére kapott állami támogatás je­lentős részét is a műemléktemplom helyreállítására „szentelte”. De még így is félő volt, hogy augusztusra, a 800 éves jubileum alkalmából rende­zett egyházi ünnepségekre nem tárhat­ják ki a templom ajtját a világ előtt. Az isteni gondviselés, és a remény­nyel, hittel áthatott enberi akarat eredményeként azonban a nemes szándékoknak megfelelően alakultak a dolgok. Ugyanis a Bódva-parti apátsá­gi templomban — 23 esztendő után — még márciusban, az állványzat mellett is megkezdték a misézést... * * * így jött el augusztus, a hálaadó ünnepségsorozat ideje, melyet annak az évfordulónak az alkalmából tartot­tak, hogy Szent Norbert fiai, a pre­montreiek. 800 évvel ezelőtt teleped­tek le Jászón. A monostor temploma hatlmas tölgyfaajtajának rozsdás zárjában elfor­dították a kulcsot, megcsikordultak az ódon sarokvasak, s a templomhajó ki­tárulkozott. A több évtizedes templomi homálynak hadat üzent a Fény. Győ­zedelmeskedett az isteni Világosság. Odabent ideiglenes széksorok. Az állványzatnak már nyoma sincs, de Kracker Lukács Károly festőmű­vész csodálatos freskói még mindig veszélyben vannak. Az egykoron szép hangú, tönkretett orgona is javí­tó kezekre vár... A hívek gyüle­keznek, ám nemcsak Jászóról és a környékről, hanem szinte egész Szlo­vákiából, továbbá Magyarországról, Németországból. Hollandiából és Ausztriából is jönnek. Akik pedig nem fértek be a zsúfolásig megtelt szentélybe, azok a monostor előtti parkban hallgatták a prédikációkat, és mélyültek el imádságaikban. Az öt napon át tartó hálaadások során szlovák, német, latin és magyar szentmisék váltogatták egymást. Az egyik szlovák nyelvű istentiszteletet Ján Chrisostom Kore'c bíboros, a magyar nyelvűt pedig a magyar­­országi Paskai László bíboros prí­­(Folytatás a 13. oldaton) Jászó csodálatos látképe

Next

/
Thumbnails
Contents