Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)
1993-08-04 / 5. szám
8 SZABAD ÚJSÁG 1993. augusztus 4• sz. Privatizációs húzd meg-ereszd meg A minisztérium vizet prédikál és bort iszik? Mezőgazdasági üzemeink, szövetkezeteink menedzser vezetőiben egyre erősebb a meggyőződés, hogy amennyiben elkerülik a teljes csődöt, s fennmaradnak, akkor további érvényesülésükhöz és az értékesítő vonal egyesítésére mindenképpen szükségük lesz. Másként fogalmazva, a varga többé nem maradhat csak a kaptafánál... Ez eleink bölcsességével ugyan ellentétben áll, dehát ök még nem „modem” piacgazdaságban éltek... Az egykori szemlélettel, hogy a termelő termeljen, a feldolgozó készterméket állítson elő, a kereskedő pedig eladjon, végérvényesen szakítani kell. Ugyanis mindaddig, amíg a mezőgazdasági alaptevékenység és a feldolgozás külön vonalon fut, a termelő nem számolhat tisztes haszonnal. A termelő-feldolgozó-kereskedő örök érdekellentétei ugyanis kivétel nélkül a sor elején álló termelőre ütnek vissza. Mi a valóság? Nos, ebből a tapasztalatból, valamint abból a tényből kiindulva, hogy a magángazdálkodás iránti kedv (vagy bátorság) még minimális, a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járás mezőgazdasági szövetkezetei közös elhatározásra jutottak. Úgy gondolták, munkalehetőséget, hasznot egyaránt remélhetnek, ha a termékeiket feldolgozó élelmiszer-ipari üzemek társtulajdonosaivá válhatnak. A kezdeményezést a Dunaszerdahelyi járás Regionális Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Kamarája támogatta. A kamara szervezi az érdekelt termelők megbeszéléseit, közvetít az egymástól egyelőre távol álló termelők és feldolgozók között, figyelemmel kíséri az egyes beadványok sorsát, hogy szükség esetén az illetékes hivatalban az üggyel kapcsolatos ál-A Hanza Szövetkezeti Áruközpont üzletrészes fogyasztási szövetkezeteinek száma járásonként 1945-ig a következőképpen alakult: Ipolysági járás 18, Lévai 22, Szobi 3, Verebélyi 16 (Bars és Hont megye összesen 59), Dunaszerdahelyi járás 37, Komáromi 12, Ogyallai járás 8, Somorjai 18 (Komárom megye összesen 75), Érsekújvári járás 19, Ga-lántai 28, Vágsellyei 13 (Nyitra-Pozsony megye összesen 60), Esztergom megye Párkányi járása 19, Nóg-rád megye Balassagyarmati járása 1, tehát összesen 214. A korabeli krónikák megjegyzik: „A Hanza nemcsak a falvak népének gazdasági életében jelentett nagy nyereséget, de mindenütt, ahol megtelepedett, egymásután épültek a kultúrházak, és ezzel a megszállás alatt a magyar kultúrügynek is felbecsülhetetlen szolgálatot tett.” A háború utolsó előtti évében — 1944-ben — a Hanza üzletrészeseként tevékenykedő fogyasztási szövetkezeti tagság száma 54 341, a családtagokkal egyetemben 210 433 volt. A szövetkezeti tagság rendszeresen megemlékezett a szövetkezet megalakulásának kerek évfordulóiról. Elképzelhetetlen volt például, hogy ezeken a Hanza központ a legmagasabb szinten ne képviseltette volna magát. A vágai szövetkezet 25 éves jubileuma alkalmából a következő szöveghű táviratot küldte a Hanza központnak: „A vezetőség igaz tisztelettel köszönti legnagyobb segítőtársát, a Hanza központot, amelynek segítő keze és sok jó tanácsa vitte a fejlődés ama fokára szövetkezetünket , ahol most van”. Kosúton dr. Kuthy Géza köszönlásfoglalásuk módosításáért, az intézés meggyorsításáért kilincseljen. A részletekről Patasi Ilona, a kamara igazgatója tájékoztatott. A dunaszerdahelyi és részben a komáromi régió mezőgazdasági üzemei három, termékeiket feldolgozó élelmiszer-ipari üzemben szeretnének társtulajdonossá, részvényessé válni. Azt hihetné az ember, hogy az illetékes szervek ezen kapva kapnak, hiszen hivatalos nyilatkozataikban ezt szorgalmazzák. Csakhogy — sajnos —, más az elmélet és megint más a gyakorlat. Itt van például a récsei Borászati Üzemek somorjai részlege. A régió nyolc üzeme részvénytársaságot alakított, és mint regisztrált jogi személy a borászati üzemből kilépő szubjektumként privatizálni szeretné a somorjai részleget. Ilyen jellegű szándékát közölte az illetékes szervekkel, többek között a földművelésügyi minisztériummal, ahonnan megkapta a választ. Mégpedig diplomatikusan elutasítót. Ennek értelmébn a somorjai részleget (csak) a vállalat egészének keretében akarják privatizálni. Kizáró okként említik még a részleget terhelő bankhitelt. De ezt azért a minisztérium sem gondolhatja komolyan. Hiszen ha csak azokat az élelmiszer-ipari üzemeket, állami gazdaságokat fogják privatizálni, amelyeknek nincs bankhitele, akkor munkahiány címén máris bezárhatnák a privatizációs hivatalokat. De itt akárcsak a minisztérium, a récsei központ is az együttmáradást szorgalmazza, többek között azért, mert a somorjai részlegnek nincs palackozója... Hát kell ehhez kommentár? így a szövetkezetek reménye, no meg a fennen hirdetett elv, hogy a termelők és feldolgozók lépjenek közös érdekeltségbe, mert ezt így kívánja a piacgazdaság érdeke, csak amolyan vizet prédikál — bort iszik taktika. tötte az ünneplőket: „A szövetkezetekben kisemberek tömörülnek össze, kiknek összetartó ereje hatalmas alkotómunkára képes... Legyen a szövetkezet a mi erős várunk, amelyen mind a múltban, mind a jövőben is a kitartó és hűséges tagok oltalmat találnak”. Amikor 1936. október 25-én Csécsénypatonyban megalakult a fogyasztási szövetkezet, Plczmann József a központ nevében a következőket mondotta: „Szeretettel üdvözöljük az új szövetkezetét és annak első vezetőségét szövetkezeti táborunkban. Kívánjuk, hogy rendes, összetartó munkával bizonyítsák be a szövetkezeti eszme és a csé-csénypatonyi szövetkezők életrevalóságát”. Ezekhez hasonló sok-sok példát felsorolhatnánk, de úgy érezzük, erre nincs szükség. Az eredmények magukért beszélnek, csöndben, de annál kézenfekvőbben bizonyítják a szövetkezés nagy találmányának előnyeit. Utalunk arra, hogy a csehszlovák hatóságok hozzáállása miatt, a 210/1919-es. majd a 239/1924-es törvényrendeletek értelmében kurtánfurcsán alakult Dél-Szlovákia fogyasztási szövetkezeteinek a sorsa. Ezek a kényszerítő hatások, s dél-szlovákiai szövetkezeteket ért nem éppen barátságos rendeletek döbbentették rá a szlovákiai magyarságot: ha nem akarnak a gazdasági és a szociális kitaszítottság áldozatai lenni, a szövetkezés gazdag tapasztalatokkal rendelkező vezetőinek okvetlen lépniük kell. A megalakult Hanza vezetése világosan látta, hogy mindenképpen, de nem minden áron meg kell találnia az emberi, majd a gazdasági kapcsolatok rendezésének útját, mert csak így lehetséges mindazoknak az elő-Hús, tej Egye fene a bort — mondhatná valaki —, vannak fontosabb élelmiszerek is, például a tej és a hús. Nos, a két járás érdekelt mezőgazdasági üzemei erről sem feledkeznek meg, s további két élelmiszer-ipari üzemben szeretnének társtulajdonossá válni. Az egyik a nagymegyeri Medmilk Tejüzem, a másik pedig a dunaszerdahelyi Dumas Húskombinát. Ez utóbbi egyelőre még csak szándék, a privatizációba belépni akaró termelők társulása még nem alakult meg. Kamarai szinten folynak a szervezési előkészületek. Az érdekelt termelők a vagyon 51 százalékát szeretnék megvenni, s ehhez nem is kellene nagyon sok készpénzt kifizetniük, ha a vételárból leszámítanák azokat a milliókat, amivel a húskombinát tartozik a mezőgazdasági üzemeknek. Az 51 százalékos részesedési lehetőség adott, mivel a vagyonjegyes privatizáció keretében a húskombinát értékének 41 százaléka kelt el. Az ügy további fejleményei itt is megmutatják, ki és mennyire gondolja komolyan a mezőgazdasági alaptevékenységet folytatók társtulajdonossá válását az élelmiszer-ipari üzemekben. Konkrétabbak és talán ezért is zajosabbak a Medmilk privatizációja körüli fejlemények. A tejüzemhez húsznál több mezőgazdasági üzem szeretne tulajdonosként társulni. Az érdekeltek ezzel a céllal kft.-be tömörültek, majd kezdetét vette a privatizációs húzd meg-ereszd meg. Társtulajdonosok Hónapok óta folyik a vita. de nem arról, hogy a régióban mi lenne az ésszerű és hasznos, hanem arról, hogy a társtulajdonos milyen részaránnyal rendelkezzen. A földművelésügyi minisztérium a termelőknek csak 34 százalék résztulajdont akar adni, de nyöknek a megszerzése és megtartása, amelyek nélkül többek között a dél-szlovákiai gazdag hagyományokkal rendelkező szövetkezeti mozgalom a teljes csőd állapotába kerül. A Hanza megválasztott vezetőinek elsődleges feladata volt többek között a dél-szlovákiai magyar falvak fogyasztási szövetkezeteinek régi követeléseit (az 1918 óta rendezetlen vagyonjogi helyzetet) tisztázni. „Mivel sok szövetkezet tőkéje a Hangyánál volt elhelyezve, azért a galántai Hanza áruközpont vezetősége a szövetkezetek központi szervzésénél látta a szövetkezeti élet ezen nagy veszteségét. Tőle telhetőleg ahol csak lehetett, segített, de ennél is tovább ment, fáradságot, költséget áldozva mindent elkövetett, hogy a szövetkezeti elszámolás kivetessék a két állam közti elszámolás keretéből s külön egyezséggel legyen elintézendő". — mondotta dr. Kuthy Géza egyik igazgatósági ülésén. A tárgyalások ugyan elhúzódtak a húszas évek végéig, de a vitás kérdések többségükben megoldást nyertek. A Hanza Szövetkezeti Áruközpont eredményeire kénytelenek felfigyelni a szlovákiai gazdasági élet vezetői is. „A Karpatia Gazdák Biztosító Szövetsége Bratislavában szerződésileg megbízza központunkat galántai főügynökségének vezetésével. Az ügynökséget három hónapos próbaidőre a Hanza megbízásából Kubái László vezeti” — hagyta jóvá az igazgatóság 1925-ös novemberi ülésén. Egy-két évvel később, pontosan „1927. március 3-án a Sväz hospodárskvch druzstiev (Gazdasági Szövetkezetek Szövetsége) Bratislavából felhívta a Hanzát, hogy lépjen be tagjai sorába. Az igazgatóezt ök keveslik. Legkevesebb 51 százalékot akarnak. Ilyen jellegű igényüket már beterjesztették az SzK Privatizációs és Földművelésügyi Minisztériumába, valamint az Állami Vagyonalaphoz is, amely 1992 szeptemberétől a részvénytársaságként működő Medmilk vagyonának száz százalékban a kezelője. Döntő lehet a kérdésben, hogy mit szeretne s milyen megoldást támogat a Medmilk menedzseri csoportja. Zakál László igazgató szerint szükséges és fontos, hogy a tejüzemben társtulajdonosként a termelők is érdekeltek legyenek, de úgy, hogy vagyonrészük 50 százalék alatt maradjon. Az év februárjában ezt a szándékukat és javaslatukat az Állami Vagyonalapnak megküldött folyamodványukban is megfogalmazták. Ebben a minisztérium által is helyesnek tartott 34 százaléknyi tulajdonrész átengedését javasolják a mezőgazdasági üzemeknek. A tejüzem menedzsmentjének javára annyit lehet elmondani, hogy álláspontjukat egyrészt megindokolták, másrészt javaslatukhoz nem ragaszkodnak mereven, a régió érdekében készek bizonyos kompromisszumokra. Indoklásuk szerint a termelők 51 százalékos, illetve ennél nagyobb társtulajdonosi részesedése azt eredményezné, hogy a hasznot átvinnék a felvásárlási árakba, saját döntésük alapján saját tejüket vennék meg drágán, és a tejüzem fejlesztése másodrendű kérdéssé válna. Ezért, ha 51, akkor már inkább száz százalék, ez viszont nem részvénytársaság — mondják —, hanem a szocializmusban csődöt mondott közös vállalat. Nem zárkóznak el viszont annak az elméleti lehetőségétől, hogy az elmondottak fordítva is gyakorlattá válhatnak. Például úgy, hogy az 51 százalékot képviselő vállalati menedzsment mesterségesen leszoríthatja a felváság elhatározta, hogy Ki 1000 értékű üzletrésszel a Sväzba belép a Hanza" — mondka ki az igazgatósági határozat. Ha megvizsgáljuk a szlovákiai szövetkezeti központok 1927-es forgalmát, nem a véletlen müve, hogy a Hanza iránti érdeklődés növekszik, pl. a kassai központ évi forgalma 8 400 000 korona volt, a zsolnaié pedig 14 300 000, a galántai Hanza Szövetkezeti Áruközpont viszont 23 200 000 korona értékű árut adott el tagjainak az 1927-es évben. A pozsonyi Központi Szövetkezet fokozatosan megbékélt a Hanza-Szövetkezeti Áruközpont adminisztratív működésével is. Többek között ezt bizonyítja az ellenőrző osztályának 1931. május 26-28-án végzett ellenőrző tevékenységéről szólójegzőkönyve is. Érdemes megjegyezni, hogy a pozsonyi székhellyel megalakult Nyugat-szlovenszkói Gazdasági Egyesület, amelynek a Pozsonyi, a Somorjai, a Dunaszerdahelyi. a Vágsellyei, a Galántai járások területére terjedt ki működése, 1933. február 23-án első közgyűlését Galántán tartotta, s elnökévé Várady Bála kosúti plébánost, a Hanza Szövetkezeti Áruközpont alelnökét választotta. Ez a hirtelen jött bizalom néha már-már terhes a Hanza vezetés számára, mint például 1934 végén, ahogyan azt a Hanza Szövetkezeti Újság 23. számában olvashatjuk: „A Hanza Szövetkezeti Áruközpont Galántán a következő járások területén van jogosítva mint bizományos a Csehszlovák Gazdatársaság részére gabonát vásárolni: Bratislava, Galánta, Vágsellye, Érsekújvár, Ogyalla, Komárom, Párkány, Somorja, Zselíz”. A harmincas évek közepén kedvezően alakultak a Hanza kapcsolatai a sárlási árakat, s akkor már nem az ő érdeke, hanem a termelők tőkebefektetési érdekeltsége válna bizonytalanná. Ördögi kör, de mégsem az, mivel a tejüzem igazgatója mindkét irányban lehetségesnek tartja a kisebbségben lévő társtulajdonos 34 százalékos részesedési arányát, ha ezt egy társasági szerződés is kiegészíti. A szerződés megakadályozná, hogy a többséget képviselő fél a felvásárlási árakban a saját javára döntsön, s az lenne az alapszabály, hogy a mindenkori fö szemponttá a termékek értékesítési lehetősége váljon. Elmélet és gyakorlat Aki az illetékesek nyilatkozataiból ismeri a privatizációs célkitűzéseket, álmában sem gondolná, hogy a valóság ilyen példákat is produkál. Hogy vannak mezőgazdasági szövetkezetek, üzemek, amelyek filléreiket összekuporgatva szeretnék megszüntetni a termelők és a feldologzó érdekellentétének alapokát, s ahelyett, hogy ebben megértésre, támogatásra találnának, csupa akadályba, nehézségbe ütköznek. Senki sem feltételezi, hogy a termelők-feldolgozók szövetkezetei, részvénytársaságai egyik napról a másikra létrehozhatóak s működőképessé válnak. De ha ilyen nehezen indul a dolog, ha ilyen sok a fenntartás, akkor egyre távolabbra tolódik az idő, amikor a termelő és a feldolgozó a tisztes haszon elérése érdekében összefoghat, szövetkezhet, s közös erővel megzabolázhatja a kereskedők meggazdagodási manővereit. Erre kellene gondolniuk a minisztériumban, no meg a fogyasztókra, akik az egyelőre külön pályán futó termelésfeldolgozás-kereskedelem érdekellentéteinek keserű levét isszák. EGRI FERENC pozsonyi Központi Szövetkezettel is. Ennek egyik bizonyítéka, hogy 1934. január elsejétől a pozsonyi központ engedélyezte, hogy a Hanza központ saját ellenőreivel végezhesse üzletrészes szövetkezeteiben az ellenőrzést. 1936-tól a pozsonyi székhelyű NUPOD (Nákupná ústredna potravnych druzstiev) és a hanza Szövetkezeti Áruközpont a kölcsönös bizalom és segítség jegyében Centrum néven központi bevásárlóirodát hozott létre, amelynek munkájába mind a két cég két-két szakemberrel képviseltette magát. A Centrum igazgatójává Nagy Ferencet nevezték ki. Ez a lépés azért is figyelemre méltó. mert az 1934-ben megalakult NUPOD fokozatosan magába olvasztotta a zsolnai, kassai, kézsmárki kerületi bevásárló központokat és a Gazdasági szövetkezetek Szövetségének zólyomi és nagyszombati kirendeltségeit. Az ostravai Ipari és Kereskedelmi Bank (régebben Länderbank) 1935. október 25-én érdeklődött a pozsonyi Központi Szövetkezetnél, mennyire megbízható cég a galántai Hanza. A pozsonyi központ részletes információt adott a Hanzáról, megemlítette, hogy kb. 180 fogyasztási szövetkezetét lát el áruval, azt is részletezi, milyennel. Megbízható cégnek nevezte, amellyel minden hazai és külföldi cég minden rizikó nélkül kereskedhet, s szorosabb gazdasági kapcsolatot alakíthat ki. A pozsonyi Központi Szövetkezet és a Hanza Szövetkezeti Áruközpont együttműködése a harmincas évek végén több mint szorosnak nevezhető. Állítjuk ezt annak ellenére, hogy a gyakorlat szerint a kereskedelemben, a bankéletben csak a száraz realitások dominálnak. Ezt bizonyítandó, idézzük Houdek Fedornak a Központi Szövetkezet és a NUPOD elnökének búcsúlevelét, amelyet a visszacsatolás után jelentetett meg a Gazdasági Szemlében, ahonnan a Hanza Szövetkezeti Újság teljes terjedelmében átvette. (Folytatjuk) Pukkai László: A Hanza Szövetkezeti Aruközpont története — 5. rész A szövetkezés találmányának jelentősége
