Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)

1993-08-04 / 5. szám

6 SZABAD ÚJSÁG 1993. augusztus • sz. A megkötött kezű Piacszabályozási Alap (Folytatás az 1. oldalról) az összes kérdést két hét alatt kellett megtárgyalni a bizottságokban és a parlament közgyűlése előtt. Ez kap­kodás, koncepciótlanság, amely min­den bizonnyal a munka minőségének rovására megy, meg kizárja annak is a lehetőségét, hogy egy-egy javasla­tot a különböző frakciókkal egyeztet­ni lehessen, meggyőzhessük képvise­lőtársainkat szakmailag alátámasztha­tó igazunkról. Ez így túlságosan álta­lánosan hangzik, de tudni kell, hogy a parlamentben sok esetben működik a kormányzó mozgalom részéről a szavazógépezet, így számtalan észszerű javaslat csak azért nem kap­ja meg a szükséges többséget, mert a kormány javaslatát támogatják eleve a képviselők. Ha megfelelő mennyi­ségű idő állna rendelkezésünkre, minden bizonnyal többször sikerülne meggyőzni képviselőtársainkat egy­­egy javaslat fontosságáról, egy-egy módosítás helyességéről. Vissza a kérdéshez. Amikor javaslataimat megfogalmaztam, már ismertem a földgazdálkodási minisztérium beter­jesztett anyagát a mezőgazdaság fejlesztésének a koncepciójáról, s tudtam azt, hogy a mezőgazdasági termelőegységek, legyenek azok szö­vetkezetek vagy vállalkozók, nem in­dulnak azonos eséllyel a mezőgazda­­sági termékeket feldolgozó ipari egy­ségek privatizációjában. Pontosab­ban: a koncepció nem számol azzal, hogy a feldolgozó ipar bármilyen ré­szesedéssel is, de az őstermelők kezé­be kerüljön. Pedig a mi szándékunk az volt, egyébként az is maradt, hogy a választópolgáraink által lakott terü­letek specifikumaiból kiindulva olyan Hátborzongató múlt századi his­tóriák tárgya volt a maffia, a szicíliai zsiványok szigorú hierarchiával felépített és felette eredményesen működő, mindent túlé­lő szervezete. A rémtörténetek alapja a maffiát körüllengő titokzatosság volt, az életre-halálra szóló eskü, a különleges külsőségek, a szervezett­ség jellegzetes módja, a „keresztapá­nak" kijáró kézcsók, az akkor meg­döbbentő szabályok, a kegyetlen vé­res leszámolások korabeli leírása, s nem utolsósorban a hatalommal szembeni ellenállás, hiszen az omer­­ta, a szabályzat előírta, hogy a ható­sági közegeket minden lehető alka­lommal meg kell támadni, ölni. Szin­te szimpatikus volt a büszkeség, amellyel a maffiózók kötelesek vol­tak fellépni, hiszen törvényeik szerint a legcsekélyebb sértést is feltétlenül meg kellett bosszulniuk. Az alázat­ban élő embereknek mindez bizonyá­ra igen vonzónak tűnhetett. Egy kis történelem Mindettől a századelőn kellemesen megborzongtak az emberek, a való­ságban ugyanis nem kellett tartaniuk a Szicíliára és Nápolyra (ott camorra néven működik a maffia) korlátozott bűnszövetségtől. Érdekes viszont, hogy a camorrát II. Ferdinánd még megtűrte, és csak II. Ferenc kezdte üldözni. Politikai szerephez is jutott a camorra, amikor 1861-ben Garibaldit segítette Dél-Olaszország meghódítá­sában. Később azonban átállt a Bour­bonok oldalára, hogy így okozzon az olasz kormánynak nehézségeket. Érdemes felidézni a szicíliai maf­fia eredeti alapelveinek némelyikét, mert ezek később a gengszterizmus, és általában a szervezett bűnözés sza­bályai lettek, s ma is érvényesek. A tagság három rétegre tagozódik: 1. a főnökök (bravi), 2. a köznépből vett késelők (accoltellatori) és 3. a már börtönviselt tolvajok. Az omerta, sza­bályzat szerint a büntettek feljelenté­se szigorúan tilos, hamisan kötelező tanúskodni, ha ez a vádlottak érdekét szolgálja, a gazdagokat kellő juta­lom fejében védelmezni kell. A fő „munkamódszer" a zsarolás. Számol a szabályzat a bebörtönzéssel is. A camorra gyakorlata volt. hogy min­koncepciót fogadtassunk el, amely ál­tal az őstermelő, tehát a szövetkeze­tek és a mezőgazdasági vállalkozók akár bankhitelek által is, de megsze­rezhessék a felvásárlási és értékesíté­si központok, a malomipar, a cukor­gyárak stb. részvényeit, mert ez az egyetlen esély arra, hogy az ősterme­lő nagyobb nyereséghez jusson, s ne legyen kiszolgáltatott helyzetben a piacon. Sajnos, ezek a javaslataim nem nyerték meg a parlament tetszé­sét. Ezért — többek között — a Pi­acszabályozási Alap törvényterveze­téből megpróbáltam kiiktatni javasla­tommal azt az anomáliát, hogy az alap jogkörét az alap tanácsának dön­tése alapján átruházhassa más társa­dalmi egységekre. A törvény ugyanis azzal számolt, hogy az alap gazdálko­dási tevékenységével felruházhatja például a Mezőgazdasági Kamarát. Ez megint egy olyan posztszocialista elképzelés, amely összemossa az ér­dekvédelmet a végrehajtó szervvel. Hiszen ha a Kamara magára vállalja azt a szerepkört, amely a mezőgazda­­sági termékek értékesítését jelenti, minek alapján fog — a piac szabá­lyozó hatását meghaladóan — fellép­ni az őstermelők érdekében? — Említette, hogy az alap szer­vezeti struktúrájával is baj volt, van. Ez miben nyilvánul meg? — Abban, hogy a hatalmat képvi­selő különböző minisztériumokon és intézményeken kívül az alapot mű­ködtető tanácsban négy kamarai kép­viselő lett volna. Azé a kamaráé, amelyet az imént említett módon, a gazdasági érdekeken keresztül a hata­lom szférájába vonták volna be. Ezen belül pedig az volt az elképzelés, den rab a börtönbe lépéskor köteles volt leadni bizonyos összeget „a szent szűznek olajára” (olio per la madonna) címen — milyen romanti­kus! —, s minden kedvezményt pén­zen kellett megváltani. A börtönben szerzett pénzeket szaporította a fegy­intézeteken belüli szerencsejáték is. Mindez nemcsak fontos bevételi for­rás volt, hanem a börtönön belüli vi­szonyok uralását is biztosította, és sok helyütt biztosítja ma is. Sallangok nélkül Ha lehámozzuk a romantikus sallan­got a múlt században létrejött maffia módszereiről, kitűnik, hogy a lénye­gen mi sem változott. A szervezet bű­nözés alaptételei szinte szó szerint ér­vényesek ma is. Csak az a baj, hogy nem korlátozódnak Szicíliára és a Nápolyi Királyságra. A módszerek és alapelvek a nagy kivándorlások ide­jén kerültek át szicíliai kivándorlók­kal Amerikába, ahol az olasz bandák keményen állták a sarat a gengszte­rekkel vívott hatalmi harcokban, sok helyütt felül is kerekedtek. A maffia szervezettségének és szabályainak volt ez köszönhető, a feltétlen enge­delmességnek. az árulás halállal tör­ténő megbüntetésének. Nagyszerűen bevált a „gazdagok védelme jutalo­mért" alapelv, amely külön bűnözési szakmává nőtte ki magát, és először Amerikában terjedt el, manapság pe­dig egészen normális és mindennapi idehaza is. Az amerikai meghonoso­dás „mentette meg” a maffiát attól, hogy elavuljon, a modem időkben nevetségessé váljék romantikus kellé­keivel. A gengszterháborúk idején modernizálódott az amerikai maffia, a korszerű világ követelményeihez igazította tevékenységét és szerkeze­tét. A második világháború után ha­zatérő maffiózók már modern elkép­zelésekkel, tapasztalatokkal indítot­ták útjára a szervezett bűnözést hazá­hogy a tanács 14 tagja közül elégsé­ges az ötven százalékos jelenlét a döntéshozatalhoz, azon belül pedig az egyszerű többség. Vagyis az egész alap négy ember szavazatával is mű­ködhetett volna. Módosító javasla­taimmal, őszintén bevallom, nem so­kat sikerült javítani a helyzeten, de azért annyit elértem, hogy az alap ta­nácsa vagy versenytárgyalásos for­mában. vagy pályázat útján adhatja csupán át gazdálkodói jogkörét, s úgy vélem, ezzel sikerült legalább annyit elérni, hogy a piac szabályozó hatása kevésbé szolgáltatja ki az őstermelőt a kereskedők és feldolgozók kénye­­kedvének. Ráadásul ily módon szö­vetkezeteink csoportja vagy regioná­lis gazdaszervezetek is megpályázhat­ják az említett gazdasági tevékenysé­gek egy részét az alapnál. — Képviselő úr, az idei aratás eddigi eredményei igen szomorú képet mutatnak, előreláthatólag gabonabehozatalra szorul Szlová­kia, miközben a termelők szerint sem a volt felvásárló központok, sem az alap nem viszonyul rugal­masan a kereslet-kínálat összefüg­géseihez, ugyanakkor a Szlovák Köztársaság Földgazdálkodási Mi­nisztériuma korlátozni kívánja az exportőrök felvásárlási és kiszállí­tási lehetőségeit. Ez mennyiben te­kinthető egy gazdasági rendszeren belül logikus lépésnek? — Az alapvető probléma, hogy nincs gazdasági rendszer! Ennélfogva minden egyéb lépés részmegoldás, amely többségében semmihez sem kapcsolódik, aminek a végső követ­kezménye, sajnos, az, hogy a termelő sosem jut még csak a termelésbe fek­jukban. Legjelentősebb hozzájárulá­suk a maffia túléléséhez és felvirág­zásához az volt, hogy megtanulták és megtanították honfitársaikat is arra: politikai befolyást kell szerezni, a hatalom és a hatóságok kényszerítő masinériáját nem lehet provokált pár­bajokkal, zugkéseléssel legyőzni, ha­nem be kell épülni, kihasználni a hatalom rendszerét. Változó értékek Természetes, a legfőbb érték a pénz maradt mindmáig, és marad továbbra is. A szervezkedés, a módszerek érté­keiről van szó. Ezeket kellett tökéle­tesíteni. hogy a pénz ne csak becsö­­pögjön a maffiakasszákba, hanem bő hozamú folyammá szélesedjen. így jött létre a szennyes pénzek tisztára mosásának gyakorlata, az illetékes hivatalnokok lepénzelésének módsze­re. a kábítószercsempészet nagy ipari elteijedése. a „fehérhús-kereskedelem"" legalizálása, legújabban az „emberi pót­­alkatrészek", a szervátültetésre alkal­mas emberi szervek beszerzése és ela­dása (sok dél-amerikai gyermekgyil­kosság motívuma), tehát a tudomán­nyal való együttműködés módszere, a politikai viszonyok megismerése és kihasználása. Ez utóbbi közvetlenül is érint bennünket, hiszen a rendszert változtató társadalmakban mindig za­varos a helyzet és ez azonnali belé­pésre késztette a maffiákat a kelet-eu­rópai országokba. Különösen nagy hatású volt ez a belépés, várakozáson felüli. Kitűnt ugyanis, hogy nemcsak a pénzéhség hajtja a maffiák malmára a vizet (amit ők már megszoktak), hanem rengeteg a naiv lélek, aki azt hiszi: ez a normális, ez a kapitaliz­mus. Akkor viselkedünk „piaci mó­don". ha maffiába szerveződünk — gondolták sokan, és nem várt haszon­hoz juttatták a szakma Nyugaton ed­zett ismerőit. „Csak zsarolással lehet valamire vinni" — tanulja meg a tetett pénzéhez sem, miközben a kis­kereskedelmi árak azt a bizonyos csillagos eget verik, amelyet a polgá­rok vásárlóereje soha nem ér el — vagy legalábbis jelenleg Szlovákiá­ban nem érhet el. Ez az egyik dolog. A másik igen fontos kérdés mező­­gazdaságunk szempontjából az ex­port-import értékének viszonya, amely a fejlett dotációs rendszerrel dolgozó nyugati mezőgazdaság miatt eddig is igen keserves problémát okozott, s betörni az EK piacára mezőgazdasági termékekkel szinte külön tudomány volt, de most még a devalvációval is terhelt. Ráadásul két irányban is egyszerre. Hiszen a mezőgazdaság nem tud meglenni olyan termékek nélkül, mint a tápszer, a műtrágya, az energiahordozók stb., amely termé­kek a devalváció miatt számukra csak emelik a termelési költségeket. Ugyan­akkor a végső termék kivitele korláto­zottá válik, miközben mezőgazdászaink tudják, hogy a hazai felvásárlási árak messze elmaradnak a jelenlegi világ­piaci áraktól. S most megint a kiskeres­kedelemhez térek visza: minden polgár kénytelen az alapélelmiszert, a lisztet, a kenyeret megvásárolni. S kénytelen lesz akkor is, ha majd a devalvációval drágábbá vált, eredetileg is magasabb világpiaci áron megvásárolt gabonát hozzuk be. Eközben a hazai felvásár­lási árak csak arra jók, hogy esetleg talpon maradjanak termelőink. Ez így logikátlan. Érthető tehát, hogy terme­lőink raktározási lehetőség esetén csak annyit adnak el termékükből, ami a továbbélést biztosítja, s jog­gal várnak a tisztességes piaci vi­szonyokra. — Tudtommal a foldgazdálko­honi vállalkozó és rámenős üzletem­ber, s közben nem tudja, hogy a múlt századi maffia alaptörvényét, az omertát idézi. Nem véletlen, hogy napjainkban a mi tájainkon már nem taxisvállalatokról, hanem taxismaf­fiáról, nem vásárcsarnokról, hanem piaci maffiáról beszélnek, hogy a tejfölösszájú srácok csak erőszakkal képesek valamit szerezni (pl. autót, nőt vagy szórakozni). Ez utóbbi, a szórakozás is fura változáson megy át. és a durvaság fitogtatása jelenti sok fiatal számára az élvezetet. Leüt­ni valakit, és elnézni, hogy vinnyog az aszfalton — jó buli, és még el is lehet venni a pénztárcáját. A bűnö­zést a primitív lelkekben szórako­zás, jó buli, erőfitogtatás, büszkeség tárgyává tenni — ez a maffia leg­nagyobb győzelme és sikere Az accoltellatoritól a csecsen bandáig A három rétegre osztás a múlt száza­di maffiától fennmaradt napjainkig, mert bevállt. A „középosztály”, a ké­selők (accoltellatori) igencsak törőd­nek vele, hogy az alsóbb rétegek tag­jai minél többen legyenek. A végre­hajtók. az ún. kis bűnözők akkor hoznak nagy hasznot, ha sokan van­nak. Az autólopás önmagában semmi — közönséges kis bűncselekmény, amit néhány éve még csak autózni vágyó jogosítvány nélküli süvölvények gyakoroltak. Megtanították a fiatalo­kat: ennek csak úgy van értelme, ha szervezetten csinálják, kellő műszaki háttérrel, marketinggel, hivatalos kapcsolatokkal. Sőt, emberbaráti módon is be lehet állítani az ügyet kellő kapcsolatok segítségével (a ca­morra is emberbaráti szegénysegélye­­zö egyletből nőtte ki magát). Elég va­laki a biztosítóban, aki némi fizetés­­kiegészítésért tudatja a maffiával, mi­lyen rendszámú, hol parkoló kocsit. dási minisztérium egy olyan alap létrehozásán fáradozik, amely részben a hitelgaranciákat vállalná magára a jövőben, illetve maga is folyósítana támogatásokat, miköz­ben ez az alap az esetleges váratlan veszteségek kiegyenlítését is meg tudná oldani. Milyen stádiumban van ennek az alapnak a megterem­tése, s valóban tud-e majd segíteni? — Minden, ami a piaci szabályok működését segíti elő, hasznos jelen­leg Szlovákiában. Nem lenne sze­rencsés részemről, ha egy új kezde­ményezést eleve helytelennek tarta­nék. Viszont el kell mondanom ezzel kapcsolatban is két dolgot. Az egyik, hogy ez az alap csak akkor működhet hatékonyan, ha maga a gazdaság már koncepciózusán meghatározott célo­kat követve, rendszerbe összeállva működik. Erről egyelőre csak álmo­dozni lehet. Másrészt viszont ezt az alapot a minisztérium abból a félmil­­liárd koronából kívánja létrehozni, amelyet a mezőgazdasági termelés általános támogatásából szakítanak ki, vagyis abból a pénzalapból, amely a dél-szlovákiai mezőgazdaság dotációját is jelenti, s arra hivatott hogy az inten­zív gazdálkodást támogassa. Ezzel vi­szont már nem tudok egyet-érteni, minthogy az alap — előreláthatólag — döntően a hegyvidéki mezőgazdasági termelést fogja támogatni, tehát az in­tenzív gazdálkodásra képes dél-szlová­kiai mezőgazdaság rovására működik majd. Nem tudok egyetérteni vele, mert a világon mindenütt az a tendencia, hogy a legjobban megművelhető, leg­termékenyebb területeket támogatják a maximális eredményesség miatt, míg nálunk — ezen elképzelések alapján — a pénz oda folyik, ahol el is folyik: az eleve eredménytelen és veszteségesség­re ítélt területek megműveltetésébe. — Köszönöm a tájékoztatást! NESZMÉRI SÁNDOR milyen típust, mennyit érőt biztosí­tottak. Ezt „elkötni” szinte nem is bűn. Hiszen a sértettnek a biztosító fizet, a banda meg viszi a kocsit pót­­alkatrészre, átfestésre vagy külföldre. Szervezés kérdése az egész. Erre a szegény országokban ma­guk is rájönnek az emberek, de kellő anyagi háttér nélkül nem megy. A probléma megoldására jó a „vegyes vállalat”. Csecsenföldnek — mint sok más keleti országnak — kevés a pénze és sok a fegyvere. A zavaros viszonyokban a fegyvert a legegysze­rűbb beszerezni. De a szegény honfi­társaktól alig van mit rabolni, s ezért elkezdődik az újkori tatárjárás, amit maffiainváziónak hívnak. Vonul át Európán a pénzéhes, de jól szervezett maffia mindenfelől. Az olaszok itt mossák a pénzt, a csecsének — mint a pozsonyi Kijev Szálló elsőosztályú kéjhölgyei esetében — tovább ván­dorolnak príma áruikkal gazdagabb tájak felé, a kábítószer-csempészet Németországban jelöli ki a végállo­mást. Nem véletlen, hogy az olasz maffia elleni nagy razziák legjobb eredményeit éppen a német kapcsola­tok révén sikerült elérni... Olaszországban, a legújabb hírek alapján, úgy tűnik, fakul a maffia dicsfénye. Volt nap, amikor 120 maf­fiózót és két-három főnököt fogtak el. A politikusok megbuknak maf­fiakapcsolataik miatt, fény derül rá. hogy a gazdasági élet nagyjai ho­gyan pénzelnek politikai pártokat. Botrány botrány hátán. Miért jósol­hatjuk mégis, hogy a maffia túléli? Mert mindig túlélte. Most került a kezembe egy 1906-ból származó feljegyzés, amely közli, hogy Viteró­­ban 62 camorra-tag ellen „főbenjáró per folyik”... Megszűnt tán azóta a maffia? A maffia annyira elterjedt, hogy nem egy bűnszövetség neve, hanem egy módszer neve lett. Sajnos, nemcsak bűnelkövetési módszer, ha­nem gazdasági módszer is. Ez nagyobb hasznot hoz a régi jó alapelvek betar­tásával. Az a gyanú merül fel, hogy az olaszországi maffia — a klasszi­kus bűnszövetség — mai csataveszté­se lényegében nem több a régi mód­szerek feladásánál. És ebben van a mai maffia fő veszélye: természetes, „normális” velejárójává válik az élet­nek. BÁTSY GÉZA Titkos bűnszövetségből világjelenség lett A MAFFIA

Next

/
Thumbnails
Contents