Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)
1993-08-04 / 5. szám
6 SZABAD ÚJSÁG 1993. augusztus • sz. A megkötött kezű Piacszabályozási Alap (Folytatás az 1. oldalról) az összes kérdést két hét alatt kellett megtárgyalni a bizottságokban és a parlament közgyűlése előtt. Ez kapkodás, koncepciótlanság, amely minden bizonnyal a munka minőségének rovására megy, meg kizárja annak is a lehetőségét, hogy egy-egy javaslatot a különböző frakciókkal egyeztetni lehessen, meggyőzhessük képviselőtársainkat szakmailag alátámasztható igazunkról. Ez így túlságosan általánosan hangzik, de tudni kell, hogy a parlamentben sok esetben működik a kormányzó mozgalom részéről a szavazógépezet, így számtalan észszerű javaslat csak azért nem kapja meg a szükséges többséget, mert a kormány javaslatát támogatják eleve a képviselők. Ha megfelelő mennyiségű idő állna rendelkezésünkre, minden bizonnyal többször sikerülne meggyőzni képviselőtársainkat egyegy javaslat fontosságáról, egy-egy módosítás helyességéről. Vissza a kérdéshez. Amikor javaslataimat megfogalmaztam, már ismertem a földgazdálkodási minisztérium beterjesztett anyagát a mezőgazdaság fejlesztésének a koncepciójáról, s tudtam azt, hogy a mezőgazdasági termelőegységek, legyenek azok szövetkezetek vagy vállalkozók, nem indulnak azonos eséllyel a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipari egységek privatizációjában. Pontosabban: a koncepció nem számol azzal, hogy a feldolgozó ipar bármilyen részesedéssel is, de az őstermelők kezébe kerüljön. Pedig a mi szándékunk az volt, egyébként az is maradt, hogy a választópolgáraink által lakott területek specifikumaiból kiindulva olyan Hátborzongató múlt századi históriák tárgya volt a maffia, a szicíliai zsiványok szigorú hierarchiával felépített és felette eredményesen működő, mindent túlélő szervezete. A rémtörténetek alapja a maffiát körüllengő titokzatosság volt, az életre-halálra szóló eskü, a különleges külsőségek, a szervezettség jellegzetes módja, a „keresztapának" kijáró kézcsók, az akkor megdöbbentő szabályok, a kegyetlen véres leszámolások korabeli leírása, s nem utolsósorban a hatalommal szembeni ellenállás, hiszen az omerta, a szabályzat előírta, hogy a hatósági közegeket minden lehető alkalommal meg kell támadni, ölni. Szinte szimpatikus volt a büszkeség, amellyel a maffiózók kötelesek voltak fellépni, hiszen törvényeik szerint a legcsekélyebb sértést is feltétlenül meg kellett bosszulniuk. Az alázatban élő embereknek mindez bizonyára igen vonzónak tűnhetett. Egy kis történelem Mindettől a századelőn kellemesen megborzongtak az emberek, a valóságban ugyanis nem kellett tartaniuk a Szicíliára és Nápolyra (ott camorra néven működik a maffia) korlátozott bűnszövetségtől. Érdekes viszont, hogy a camorrát II. Ferdinánd még megtűrte, és csak II. Ferenc kezdte üldözni. Politikai szerephez is jutott a camorra, amikor 1861-ben Garibaldit segítette Dél-Olaszország meghódításában. Később azonban átállt a Bourbonok oldalára, hogy így okozzon az olasz kormánynak nehézségeket. Érdemes felidézni a szicíliai maffia eredeti alapelveinek némelyikét, mert ezek később a gengszterizmus, és általában a szervezett bűnözés szabályai lettek, s ma is érvényesek. A tagság három rétegre tagozódik: 1. a főnökök (bravi), 2. a köznépből vett késelők (accoltellatori) és 3. a már börtönviselt tolvajok. Az omerta, szabályzat szerint a büntettek feljelentése szigorúan tilos, hamisan kötelező tanúskodni, ha ez a vádlottak érdekét szolgálja, a gazdagokat kellő jutalom fejében védelmezni kell. A fő „munkamódszer" a zsarolás. Számol a szabályzat a bebörtönzéssel is. A camorra gyakorlata volt. hogy minkoncepciót fogadtassunk el, amely által az őstermelő, tehát a szövetkezetek és a mezőgazdasági vállalkozók akár bankhitelek által is, de megszerezhessék a felvásárlási és értékesítési központok, a malomipar, a cukorgyárak stb. részvényeit, mert ez az egyetlen esély arra, hogy az őstermelő nagyobb nyereséghez jusson, s ne legyen kiszolgáltatott helyzetben a piacon. Sajnos, ezek a javaslataim nem nyerték meg a parlament tetszését. Ezért — többek között — a Piacszabályozási Alap törvénytervezetéből megpróbáltam kiiktatni javaslatommal azt az anomáliát, hogy az alap jogkörét az alap tanácsának döntése alapján átruházhassa más társadalmi egységekre. A törvény ugyanis azzal számolt, hogy az alap gazdálkodási tevékenységével felruházhatja például a Mezőgazdasági Kamarát. Ez megint egy olyan posztszocialista elképzelés, amely összemossa az érdekvédelmet a végrehajtó szervvel. Hiszen ha a Kamara magára vállalja azt a szerepkört, amely a mezőgazdasági termékek értékesítését jelenti, minek alapján fog — a piac szabályozó hatását meghaladóan — fellépni az őstermelők érdekében? — Említette, hogy az alap szervezeti struktúrájával is baj volt, van. Ez miben nyilvánul meg? — Abban, hogy a hatalmat képviselő különböző minisztériumokon és intézményeken kívül az alapot működtető tanácsban négy kamarai képviselő lett volna. Azé a kamaráé, amelyet az imént említett módon, a gazdasági érdekeken keresztül a hatalom szférájába vonták volna be. Ezen belül pedig az volt az elképzelés, den rab a börtönbe lépéskor köteles volt leadni bizonyos összeget „a szent szűznek olajára” (olio per la madonna) címen — milyen romantikus! —, s minden kedvezményt pénzen kellett megváltani. A börtönben szerzett pénzeket szaporította a fegyintézeteken belüli szerencsejáték is. Mindez nemcsak fontos bevételi forrás volt, hanem a börtönön belüli viszonyok uralását is biztosította, és sok helyütt biztosítja ma is. Sallangok nélkül Ha lehámozzuk a romantikus sallangot a múlt században létrejött maffia módszereiről, kitűnik, hogy a lényegen mi sem változott. A szervezet bűnözés alaptételei szinte szó szerint érvényesek ma is. Csak az a baj, hogy nem korlátozódnak Szicíliára és a Nápolyi Királyságra. A módszerek és alapelvek a nagy kivándorlások idején kerültek át szicíliai kivándorlókkal Amerikába, ahol az olasz bandák keményen állták a sarat a gengszterekkel vívott hatalmi harcokban, sok helyütt felül is kerekedtek. A maffia szervezettségének és szabályainak volt ez köszönhető, a feltétlen engedelmességnek. az árulás halállal történő megbüntetésének. Nagyszerűen bevált a „gazdagok védelme jutalomért" alapelv, amely külön bűnözési szakmává nőtte ki magát, és először Amerikában terjedt el, manapság pedig egészen normális és mindennapi idehaza is. Az amerikai meghonosodás „mentette meg” a maffiát attól, hogy elavuljon, a modem időkben nevetségessé váljék romantikus kellékeivel. A gengszterháborúk idején modernizálódott az amerikai maffia, a korszerű világ követelményeihez igazította tevékenységét és szerkezetét. A második világháború után hazatérő maffiózók már modern elképzelésekkel, tapasztalatokkal indították útjára a szervezett bűnözést hazáhogy a tanács 14 tagja közül elégséges az ötven százalékos jelenlét a döntéshozatalhoz, azon belül pedig az egyszerű többség. Vagyis az egész alap négy ember szavazatával is működhetett volna. Módosító javaslataimmal, őszintén bevallom, nem sokat sikerült javítani a helyzeten, de azért annyit elértem, hogy az alap tanácsa vagy versenytárgyalásos formában. vagy pályázat útján adhatja csupán át gazdálkodói jogkörét, s úgy vélem, ezzel sikerült legalább annyit elérni, hogy a piac szabályozó hatása kevésbé szolgáltatja ki az őstermelőt a kereskedők és feldolgozók kényekedvének. Ráadásul ily módon szövetkezeteink csoportja vagy regionális gazdaszervezetek is megpályázhatják az említett gazdasági tevékenységek egy részét az alapnál. — Képviselő úr, az idei aratás eddigi eredményei igen szomorú képet mutatnak, előreláthatólag gabonabehozatalra szorul Szlovákia, miközben a termelők szerint sem a volt felvásárló központok, sem az alap nem viszonyul rugalmasan a kereslet-kínálat összefüggéseihez, ugyanakkor a Szlovák Köztársaság Földgazdálkodási Minisztériuma korlátozni kívánja az exportőrök felvásárlási és kiszállítási lehetőségeit. Ez mennyiben tekinthető egy gazdasági rendszeren belül logikus lépésnek? — Az alapvető probléma, hogy nincs gazdasági rendszer! Ennélfogva minden egyéb lépés részmegoldás, amely többségében semmihez sem kapcsolódik, aminek a végső következménye, sajnos, az, hogy a termelő sosem jut még csak a termelésbe fekjukban. Legjelentősebb hozzájárulásuk a maffia túléléséhez és felvirágzásához az volt, hogy megtanulták és megtanították honfitársaikat is arra: politikai befolyást kell szerezni, a hatalom és a hatóságok kényszerítő masinériáját nem lehet provokált párbajokkal, zugkéseléssel legyőzni, hanem be kell épülni, kihasználni a hatalom rendszerét. Változó értékek Természetes, a legfőbb érték a pénz maradt mindmáig, és marad továbbra is. A szervezkedés, a módszerek értékeiről van szó. Ezeket kellett tökéletesíteni. hogy a pénz ne csak becsöpögjön a maffiakasszákba, hanem bő hozamú folyammá szélesedjen. így jött létre a szennyes pénzek tisztára mosásának gyakorlata, az illetékes hivatalnokok lepénzelésének módszere. a kábítószercsempészet nagy ipari elteijedése. a „fehérhús-kereskedelem"" legalizálása, legújabban az „emberi pótalkatrészek", a szervátültetésre alkalmas emberi szervek beszerzése és eladása (sok dél-amerikai gyermekgyilkosság motívuma), tehát a tudománnyal való együttműködés módszere, a politikai viszonyok megismerése és kihasználása. Ez utóbbi közvetlenül is érint bennünket, hiszen a rendszert változtató társadalmakban mindig zavaros a helyzet és ez azonnali belépésre késztette a maffiákat a kelet-európai országokba. Különösen nagy hatású volt ez a belépés, várakozáson felüli. Kitűnt ugyanis, hogy nemcsak a pénzéhség hajtja a maffiák malmára a vizet (amit ők már megszoktak), hanem rengeteg a naiv lélek, aki azt hiszi: ez a normális, ez a kapitalizmus. Akkor viselkedünk „piaci módon". ha maffiába szerveződünk — gondolták sokan, és nem várt haszonhoz juttatták a szakma Nyugaton edzett ismerőit. „Csak zsarolással lehet valamire vinni" — tanulja meg a tetett pénzéhez sem, miközben a kiskereskedelmi árak azt a bizonyos csillagos eget verik, amelyet a polgárok vásárlóereje soha nem ér el — vagy legalábbis jelenleg Szlovákiában nem érhet el. Ez az egyik dolog. A másik igen fontos kérdés mezőgazdaságunk szempontjából az export-import értékének viszonya, amely a fejlett dotációs rendszerrel dolgozó nyugati mezőgazdaság miatt eddig is igen keserves problémát okozott, s betörni az EK piacára mezőgazdasági termékekkel szinte külön tudomány volt, de most még a devalvációval is terhelt. Ráadásul két irányban is egyszerre. Hiszen a mezőgazdaság nem tud meglenni olyan termékek nélkül, mint a tápszer, a műtrágya, az energiahordozók stb., amely termékek a devalváció miatt számukra csak emelik a termelési költségeket. Ugyanakkor a végső termék kivitele korlátozottá válik, miközben mezőgazdászaink tudják, hogy a hazai felvásárlási árak messze elmaradnak a jelenlegi világpiaci áraktól. S most megint a kiskereskedelemhez térek visza: minden polgár kénytelen az alapélelmiszert, a lisztet, a kenyeret megvásárolni. S kénytelen lesz akkor is, ha majd a devalvációval drágábbá vált, eredetileg is magasabb világpiaci áron megvásárolt gabonát hozzuk be. Eközben a hazai felvásárlási árak csak arra jók, hogy esetleg talpon maradjanak termelőink. Ez így logikátlan. Érthető tehát, hogy termelőink raktározási lehetőség esetén csak annyit adnak el termékükből, ami a továbbélést biztosítja, s joggal várnak a tisztességes piaci viszonyokra. — Tudtommal a foldgazdálkohoni vállalkozó és rámenős üzletember, s közben nem tudja, hogy a múlt századi maffia alaptörvényét, az omertát idézi. Nem véletlen, hogy napjainkban a mi tájainkon már nem taxisvállalatokról, hanem taxismaffiáról, nem vásárcsarnokról, hanem piaci maffiáról beszélnek, hogy a tejfölösszájú srácok csak erőszakkal képesek valamit szerezni (pl. autót, nőt vagy szórakozni). Ez utóbbi, a szórakozás is fura változáson megy át. és a durvaság fitogtatása jelenti sok fiatal számára az élvezetet. Leütni valakit, és elnézni, hogy vinnyog az aszfalton — jó buli, és még el is lehet venni a pénztárcáját. A bűnözést a primitív lelkekben szórakozás, jó buli, erőfitogtatás, büszkeség tárgyává tenni — ez a maffia legnagyobb győzelme és sikere Az accoltellatoritól a csecsen bandáig A három rétegre osztás a múlt századi maffiától fennmaradt napjainkig, mert bevállt. A „középosztály”, a késelők (accoltellatori) igencsak törődnek vele, hogy az alsóbb rétegek tagjai minél többen legyenek. A végrehajtók. az ún. kis bűnözők akkor hoznak nagy hasznot, ha sokan vannak. Az autólopás önmagában semmi — közönséges kis bűncselekmény, amit néhány éve még csak autózni vágyó jogosítvány nélküli süvölvények gyakoroltak. Megtanították a fiatalokat: ennek csak úgy van értelme, ha szervezetten csinálják, kellő műszaki háttérrel, marketinggel, hivatalos kapcsolatokkal. Sőt, emberbaráti módon is be lehet állítani az ügyet kellő kapcsolatok segítségével (a camorra is emberbaráti szegénysegélyezö egyletből nőtte ki magát). Elég valaki a biztosítóban, aki némi fizetéskiegészítésért tudatja a maffiával, milyen rendszámú, hol parkoló kocsit. dási minisztérium egy olyan alap létrehozásán fáradozik, amely részben a hitelgaranciákat vállalná magára a jövőben, illetve maga is folyósítana támogatásokat, miközben ez az alap az esetleges váratlan veszteségek kiegyenlítését is meg tudná oldani. Milyen stádiumban van ennek az alapnak a megteremtése, s valóban tud-e majd segíteni? — Minden, ami a piaci szabályok működését segíti elő, hasznos jelenleg Szlovákiában. Nem lenne szerencsés részemről, ha egy új kezdeményezést eleve helytelennek tartanék. Viszont el kell mondanom ezzel kapcsolatban is két dolgot. Az egyik, hogy ez az alap csak akkor működhet hatékonyan, ha maga a gazdaság már koncepciózusán meghatározott célokat követve, rendszerbe összeállva működik. Erről egyelőre csak álmodozni lehet. Másrészt viszont ezt az alapot a minisztérium abból a félmilliárd koronából kívánja létrehozni, amelyet a mezőgazdasági termelés általános támogatásából szakítanak ki, vagyis abból a pénzalapból, amely a dél-szlovákiai mezőgazdaság dotációját is jelenti, s arra hivatott hogy az intenzív gazdálkodást támogassa. Ezzel viszont már nem tudok egyet-érteni, minthogy az alap — előreláthatólag — döntően a hegyvidéki mezőgazdasági termelést fogja támogatni, tehát az intenzív gazdálkodásra képes dél-szlovákiai mezőgazdaság rovására működik majd. Nem tudok egyetérteni vele, mert a világon mindenütt az a tendencia, hogy a legjobban megművelhető, legtermékenyebb területeket támogatják a maximális eredményesség miatt, míg nálunk — ezen elképzelések alapján — a pénz oda folyik, ahol el is folyik: az eleve eredménytelen és veszteségességre ítélt területek megműveltetésébe. — Köszönöm a tájékoztatást! NESZMÉRI SÁNDOR milyen típust, mennyit érőt biztosítottak. Ezt „elkötni” szinte nem is bűn. Hiszen a sértettnek a biztosító fizet, a banda meg viszi a kocsit pótalkatrészre, átfestésre vagy külföldre. Szervezés kérdése az egész. Erre a szegény országokban maguk is rájönnek az emberek, de kellő anyagi háttér nélkül nem megy. A probléma megoldására jó a „vegyes vállalat”. Csecsenföldnek — mint sok más keleti országnak — kevés a pénze és sok a fegyvere. A zavaros viszonyokban a fegyvert a legegyszerűbb beszerezni. De a szegény honfitársaktól alig van mit rabolni, s ezért elkezdődik az újkori tatárjárás, amit maffiainváziónak hívnak. Vonul át Európán a pénzéhes, de jól szervezett maffia mindenfelől. Az olaszok itt mossák a pénzt, a csecsének — mint a pozsonyi Kijev Szálló elsőosztályú kéjhölgyei esetében — tovább vándorolnak príma áruikkal gazdagabb tájak felé, a kábítószer-csempészet Németországban jelöli ki a végállomást. Nem véletlen, hogy az olasz maffia elleni nagy razziák legjobb eredményeit éppen a német kapcsolatok révén sikerült elérni... Olaszországban, a legújabb hírek alapján, úgy tűnik, fakul a maffia dicsfénye. Volt nap, amikor 120 maffiózót és két-három főnököt fogtak el. A politikusok megbuknak maffiakapcsolataik miatt, fény derül rá. hogy a gazdasági élet nagyjai hogyan pénzelnek politikai pártokat. Botrány botrány hátán. Miért jósolhatjuk mégis, hogy a maffia túléli? Mert mindig túlélte. Most került a kezembe egy 1906-ból származó feljegyzés, amely közli, hogy Viteróban 62 camorra-tag ellen „főbenjáró per folyik”... Megszűnt tán azóta a maffia? A maffia annyira elterjedt, hogy nem egy bűnszövetség neve, hanem egy módszer neve lett. Sajnos, nemcsak bűnelkövetési módszer, hanem gazdasági módszer is. Ez nagyobb hasznot hoz a régi jó alapelvek betartásával. Az a gyanú merül fel, hogy az olaszországi maffia — a klasszikus bűnszövetség — mai csatavesztése lényegében nem több a régi módszerek feladásánál. És ebben van a mai maffia fő veszélye: természetes, „normális” velejárójává válik az életnek. BÁTSY GÉZA Titkos bűnszövetségből világjelenség lett A MAFFIA
