Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)
1993-08-18 / 7. szám
4 SZABAD ÚJSÁG 1993. augusztus 18. / • sz. Ami nem a kormányon múlik... A SZABAD RABLÁS IDEJE? Finnországban — talán takarékosságból — kovászt gyúrnak a gyerekek ily módon fejlesztve kézügyességüket. Illusztrációs felvétel Ki veszi meg a játékokat? Az UNIFA a gyerekek pártján áll Nem szívlelem a jelenlegi szlovák kormányt. De azért azt sem szívlelem, ha azt is rajta kérik számon, ami nem az ő gondja-baja-problémája. Hiszen hozhat egy kormány akármilyen jó döntéseket, el lehet szabotálni az egészet — kormányhoz közel és központtól messze is. Időnként hát felszisszenek, amikor egy-egy helyben megoldandó eset végén azt olvasom: mikor lép végre már ez ügyben a kormány. Mert nyilvánvaló, hogy lépnie nem a kormánynak kellene, hanem a helyieknek. Konkrét valamit csak azáltal tehetne a kormány, ha meggyorsítaná a privatizációt. Faluról falura járhatunk, s szinte mindenütt tudnak példát mondani arra, mi tűnt el nyomtalanul a mezőgazdasági szövetkezetből. A már transzformált szövetkezetből! A transzformáció azt jelentette: a közös vagyon most már átkerült a konkrét szövetkezti tagok tulajdonába — vagyonrész formájában, s ha most a „közösből'' lopnak, már e konkrét tulajdonosok vagyonát lopják szét. János bácsiét, Mari néniét, Pistáét, Jóskáét, Elviráét... Ha meg elkótyavetyélik az állatokat, a gabonát, ha jóval áron alul adják, hogy legyen készpénz a fizetésekre, az is őket magukat rövidíti meg végeredményben. De ezt igazán kevesen fogják fel. A szocializmusban az emberekbe vert gondolkodásmód és a közös szétlopásának erénye tovább él. Az évekig tartó huzavonának — amikor egymással szembenálló érdekcsoportok verekedtek azon, hogy szétveri a transzformáció a szövetkezeteket, s ha azt teszi, roszszat tesz-e; illetve hogy minden darab földet magánkézre, konkrét tulajdonosnak kell adni, csak így érhető el valódi változás — mostanában kezdenek beérni a gyümölcsei. A térség harminckét településén a félével statisztikai kimutatás szerint 3469 munkanélkülit tartanak nyilván (20,73 százalék!), de a számuk napról napra növekszik. A katonai szolgálatról hazatérők, és az idén végzett diákok (354-en) java része is náluk keresett „menedéket". A régióban nincsenek nagyobb ipari teljesítmények, csupán a helmed bútorgyár alkalmaz számottevőbb létszámú munkaerőt. Ám a közelmúltban innen is elbocsátottak 80 munkást. A 33 varrónőt foglalkoztató Lamiex csehszlovák vegyesvállalat is megszűnt, miután az ország felbomlását követően a cseh fél nem újította meg a szerződést. Az Elstroj vállalat felszámolás előtt áll, s ezzel 85 családfenntartó helyzete válik bizonytalanná. A környék legnagyobb mezőgazdasági üzeme, a Királyhelmeci Állami Gazdaság is jelezte létszámcsökkentési szándékát. Az egyre nehezebb helyzetbe kerülő magánvállalkozók ugyancsak igyekeznek megszabadulni „munkaerőterhüktől". Még szerencse, hogy a vasút úgy ahogy tartja magát. Legalább is egyelőre nem szállt be a „létszámcsökkentök klubjába", ahogy errefelé nevezik az elbocsájtókat. Érdemes még egy pillantást vetni a számadatok mögött megbúvó életvalóságra. A munka nélkül maradottak több mint a fele nő, és mintegy S igencsak vegyes „gyümölcsök” ezek. Sok közöttük a rothadt. Hallgatom ismerősöm meséjét. Képzeljem csak, kilencszáz vágócsirkét vittel el éjszaka a szövetkezet baromfifarmjáról ismeretlen tolvajok, s még csak nyomot sem találtak utánuk. Három farkaskutyával két alkalmazott volt egész éjszaka a telepen. Legalábbis: a papírforma szerint De semmit nem vettek észre. Egy hónap múlva egy éjszaka ugyanitt nyoma veszett 23 hízósertésnek. Ezt a telepet is farkaskutyás őrök őrizték. Ugyanazok, akik ma is ott ülnek és őrködnek. A lopásokra rendre nem derül fény; elbocsátás sem történik ilyen címen. Még csak egy közgyűlést sem hívtak össze a legutolsó transzformációs ülés óta az új (valójában régi) vezetők... Ez is a kormány dolga lenne? Hiába látja az egész falu, hogy az amúgy is tönk szélén álló szövetkezet még meglévő vagyona minden még meglévő kis életesélyével együtt hogyan jut ebek harmincadjára, hiába dohognak egymás közt a valamikori szövetkezetalapító nyugdíjasok, hogy az ő vagyonrészüket is lopják, akik most lopnak, nincs ki megtegye a szükséges kellemetlen lépéseket. Munkaidőben a kiskocsmában sörözget-féldecizget a szövetkezet kovácsmestere. Szabadságol? — kérdezem tőle, de ő legyint: Ugyan, mi munkája van most egy kovácsnak?! Majd télen kiegyengetem a fogasok fogait, kikalapálok eztazt... Unatkozom egyedül a műhelyben, hát el-elugrok egy kis sörre meg beszélgetésre. Hogy mennyit keres, arra szókimondóan válaszol: „Sz... a kereset, havi háromezerkétszáz...” Kérdezem, nem fél-e, hogy elbocsátják, hisz jócskán pityókás már. „Nem félek én senkitől, még az elnöktől sem! így a kezemben van, ni...! ””” s orrom előtt hadonász felemelt kezével, 800-ra tehető a romák száma. A végzettségük szerinti csoportosításban a 70 százalékuk „munkáskategóriás". Sajnos, gyakoriak az olyan esetek a bérházban lakó többgyermekes családoknál, hogy mindkét szülőt sújtja az állástalanság. Ezért sokan arra kényszerülnek, hogy feketén vállajanak valahol munkát. Azonban a munkanélküli romák helyzete a legkilátástalanabb, ugyanis a munkaadók szinte általánosnak mondható feltételként, sorscsapásnak is beillő illő ítéletként kinyilvánították: „Cigányt nem veszünk fel!” A faji jellegű diszkrimináció következményei már a bűnügyi statisztikában „olvasandó"... Vajon mi a helyzet a sokat emlegetett átképzéssekkel? Immár a járáson belül is szerveztek tanfolyamokat. A középfokú végzettséggel rendelkező állástalanok közül 140-en éltek a felkínált lehetőséggel és öt hónapon át gyarapították közgazdasági, számítástechnikai ismereteiket. A varrónőket képező tanfolyamon is mintegy százan vettek részt. Ezek a többségükben felnőtt, családos emberek abban a reményben ültek be újra az iskolapadba, hogy talán jobban tudnak majd érvényesülni a munkaerőpiacon. Balogh Júlis szerint azonban erre továbbra is kevés az esélyük. — Tudja, nekünk csak a nevünk munkaügyi hivatal, mert nincs mit hadd lássam szorító mozdulatba merevült ökléről: ő nem akárki. Ez ellen vajon mit tehet a kormány? Persze. Hibás a kormány is. A parlament is. Mert nincs szankciós törvény. Hisz nem lehet úgy privatizálni, hogy közben a megfoghatatlan közös tulajdon, a „szocialista vagyon” fennmaradjon. Közös lónak túrós a háta. Ami mindenkié, az senkié sem. Tovább él a tudat, hogy abból csak az az enyém, amit hazaviszek. Aki pedig azt hiszi naivan, hogy a nevesítési cirkusz ezen bármit is változtatott, rövidesen megtapasztalhatja, mekkorát tévedett. E tévedés áldozatai főként azok lesznek, akik nem aktív tagok a szövetkezetekben. Ok a nyugdíjasok és azok a volt földtulajdonosok, akik ilyen megfoghatatlan „vagyonrészként” hagyták benn a (látszólag) transzformált szövetkezetben egyéb vagyonukat. Sajnos, rövidesen elkezdődnek a csődeljárások a szövetkezetekben. Jönnek a hitelezők — főként a bankok —, az adósságok fejében ráteszik majd kezüket a foglalható vagyonra. János bácsi, Mari néni, Pista, Jóska, Elvira vagyonára, mert a törvény betűje szerint most már ők együtt a szövetkezet. A tíz-húsz-harmincnegyven év munkája fejében szerzett kis vagyonka elúszik... Nem kap több „naturáliát” a nyugdíjas parasztember, mert nem lesz kitől kapnia. A szanált gazdaságokban az új tulajdonos lát majd munkához. Új vezetőket hoz valahonnal, akik majd eldöntik, mihez kezdenek és kiket vesznek fel munkára, milyen feltételek mellett. Napszámosnak, cselédnek, intézőnek... Pedig a törvényben ott volt a lehetőség, hogy mindezt maguk a szövetkezeti tagok helyben döntsék el, és kemény munkával, lemondások árán meg is valósítsák. Mert dolgozni az új urakén sem lesz egyszerűbb és könnyebb. -tsközvetítetünk. Hónapokon át nem volt több egy-két szabad felajánlandó munkahelynél. Most sincs több tizenegynél, melyek között olyanok szerepelnek, mint angol-német és magyar-szlovák szakos tanár, vagy idegen nyelveken is beszélő jogász. Új munkahelyeket teremtő törekvésekről nincs tudomásunk, ezért a jövőt illetően csak rosszabbodhat a helyzet. Mi pedig — ha már „munkaügyekkel” csak elvétve tudunk foglalkozni — legalább tanácsadással és felvilágosító munkával igyekszünk a bajbajutott embereken segíteni — mondja befejezésként a hivatal vezetője. (korcsmáros) A Lévai járásban a járási munkaügyi hivatalon kívül még három körzeti intézmény is foglalkozik a munkanélküliek ügyes-bajos dolgaival: Léván. Zselízen és Ipolyságon. Az Ipolysági Munkaügyi Hivatal hatáskörébe a városon kívül még további 20 kisebb-nagyobb község tartozik. A húsz település között szerepel Tesmag, Pereszlény és Gyerk, azaz az a három „szatelitfalu" is, amelyet valójában Ipolyságról irányítanak. A körzet 11 270 keresőképes polgára közül augusztus 11-én 1932 volt állástalan, ez 17,52 százalékos munkanélküliséget jelent. Június végén 1791 (16.19 százalék), július végén pedig 1945 (17,58 százalék) volt a bejegyzett állástalanok száma. Az 1932 munkanélküli közül 889 nő, 205 a 18 éven aluli, 91 pedig a 19 esztendős fiatal, s 273 a 20-24 év közötti személy. Mint Valusz Gyula, a hivatal igazgatója elmondta, körzetükben kimutatásaik alapján 1991. január végén volt a legtöbb a munkanélküli: 1972 egyénről tudtak. Elszomorító, hogy az 1932 állástalanból 505 épp a legproduktívebb korban van, vagyis alig múlt har-Az IMAGO játéktábla egy fekete plasztik sünhöz hasonlít. Tartozéka egy zsáknyi színes — ugyancsak plasztik — fonal. Mindehhez már csak a gyermeki fantázia kell, hogy a szivárványszínű fonalakat megfelelő módon behajlítva, életre keljen a kép. A pozsonyi UNIFA cég terméke nem csupén játék. Elsősorban azoknak a gyermekeknek tervezték, akiknek nagyobb szükségük van kézügyességük, kombinálókészségük fejlesztésére. Ezek után nem csoda, hogy az egyébként elsősorban bútorkészítéssel foglalkozó LTNIFA termékeivel első ízben a mentálisan sérültek országos konferenciáján találkoztunk. A cég kiállítótermében nem csupán az említett táblát, hanem szivacsból, tarka anyagból készült hintákat, kisautókat megformázó bótorokat láthattunk. A gyerekek itt megcsodálhatták a nyers fából készült játékokat is — természetesen alapanyagukkal és egyszerű vonalaikkal — elődeink gyermekkorát idézték. Sajnos az UNIFÁ-nál kevés intézeti érdeklődő jelentkezett. — A mentálisan sérültek intézeteivel jók a kapcsolataink. Kölcsönös együttműködésünknek viszont jelenleg gazdasági akadályai vannak. Az intézetek idei költségvetésükből nem vásárolhatnak sem játékokat, sem pedig más munkaterápiái eszközöket. Pedig bővítettük a választékunkat: az 50x50 cm-es, 770 koronába kerülő, illetve 50x150 cm-es 2.935 koronás nagyobb táblákon kívül plüss állatokat, ülőalkalmatosságokat, kézmincéves, vagy még nem töltötte be a negyvenedik életévét. Tizenheten még az alapiskolát sem fejezték be, 769 alapiskolát végzett — ezek legtöbbje betanított munkás. Az érettségi nélküliek száma 638 volt. Különösen sok az állástalan autószerelő s az esztergályos. A gimnazisták kereken százzal gyarapították a munkanélküliek táborát. Június végétől a különféle iskolákból kikerült diákok köréből 160 jelentkezett a hivatalnál segélyért. A végzős állástalanok száma most 233 let. A 19 munkanélküli főiskolát végzett között akad gépészmérnök, de 4 pedagógus. 3 agrármérnök, továbbá villamosmérnök, közgazdász és építészmérnök is. A 160 volt diákból mindössze harmincnak sikerült állást találniuk. Júliusban Ipolyságon mindössze 22 személy, a falvakban pedig 50 személy jutott új munkahelyhez. A 247 jelentkező közül a munkaügyi hivatal száztizenhármat (ideiglenesen) kiiktatott jegyzékéből. A körzet egyes szögleteiben kevesebb. másutt meg több az állástalan. Paláston például 173 a munkanélküli. közülük 73 nő. Néhány kiloméügyességi játékokat kínálunk. Újdonságnak számítanak az ugyancsak mentálisan károsultaknak, illetve mozgássérülteknek tervezett lépcsős alkalmazottságok — tudtuk meg E. Prsiakovától, az UNIFA alkalmazottjától. Nem a terápia hatékonyságát elősegítő játékszerek hiányával kellene ugyan szemléltetnünk az országban található 224 szociális intézet jelenlegi gazdasági helyzetét, hiszen néhány beteg számára még az is komoly nehézséget okoz, hogy ilyen jellegű intézetbe egyáltalán bekerüljön. De talán éppen ezért szükséges írnunk ezekről a kis emberkékről, akiknek személyiségfejlesztésében nagy szerepet játszanak a szakképzett nevelőnők és az említett játékok, melyeket a szülők az otthon nevelt mentálisan sérült gyerekeknek még kisebb eséllyel tudnak megvásárolni. Miért annyira fontos mindez? Évek, évtizedek múltak el anélkül, hogy egyáltalán tudomást szerezhettünk volna szellemileg visszamaradott embertársaink létezéséről. Ez nem volt nehéz, hiszen tőlünk távol, elzártan gondoskodtak róluk. Integrálásuk valamennyiünk feladalata. Talán a szponzorok tehetnék a legtöbbet az érdekükben. Speciális segédeszközökre, újfajta nevelési módszerekre van az esetükben szükség ahhoz, hogy később állapotukhoz mérten érvényesülni tudjanak. Az ún. .játékok” az ő esetükben nem szórakozás céljából kellenek elsősorban.-százterrel távolabb, Alsószemeréden 84, vagyis a keresőképesek 36,52 százaléka. Nem sokkal rózsásabb a helyzet másutt sem. Visken 85 (26.6 százalék), Ipolytodémesen 46 (24.6 százalék), közvetlenül Ipolyságon 778 (16,06 százalék), a szatelitfalukkal együtt 924 (16,56 százalék) az állás nélkül maradt lakos. Még talán Lontón (57 személy — 15,45 százalék), Egegen (39 — 14,39 százalék) és Ipolyszakállason (49 — 11,26 százalék) a legjobb (?) a helyzet. Júliusban a Déméndi Állami Gazdaság 142 dolgozót engedett szélnek. Az őszi munkák után hasonló intézkedésre került sor a legtöbb mezőgazdasági üzemben. Az állástalanok közül 662 nőtlen és hajadon, 37 özvegy. 1038 nős vagy férjezett, 134 elvált, 10 pedig élettársi viszonyban él, 88 csökkent munkaképességű egyén. Számukra rendkívül nehéz állást, munkát találni. A munkanélküliekből 1547 munkás, 111 hivatalnok, 53 pedig az „egyéb" kategóriába tartozik. A hivatalban július végén jegyzett 1945 személyből 636 jogosult segélyre.-zolczer-Királyhelmeci munkaerőpiac Szomorú látlelet A Tőketerebesi járáson belül a Bodrogköz lakosságát sújtja leginkább a munkanélküliség. Ez derül ki BALOGH JÚLIA mérnöknőnek, a Királyhelmeci Körzeti Munkaügyi Hivatal igazgatójának a tájékoztatásából. Munkás lenne, csak munka nincs
