Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)

1993-08-18 / 7. szám

1993. augusztus 18.7 • sz. SZABAD ÚJSÁG 3 Nemcsak a költségvetés elfogadása múlott hajszálon CLINTON ELNÖK GONDJAI Valahogy túl sok ügy múlik csak egy hajszálon Clinton, amerikai elnök hi­vatalba lépése óta. Alig több, mint fél éve foglalta el hivatalát és máris halmozódnak azok a problémák, amelyeket vagy kompromisszummal kell megoldani, vagy elodázni, vagy utólag tisztázni. Számos választási ígéret megvalósítása a gyakorlatban a vártnál nagyobb ellenállásba ütközik. Túl konzervatív talán az amerikai közvélemény? Még a nagy USA számára is túlságosan új az a helyzet, amely a Szovjetunió megszűnésével létre jött? Felborult az az évtizedeken át megszokott fekete-fehér séma, amelyet a sajtó sulykolt az emberek gondolkodásmódjába? Elviseli az USA az egyetlenné vált vezető nagyhatalom kiváltságos új helyzetét? William Clinton politikájának alapté­tele — amely alapján a választásokat megnyerte — a következő: fordulás az amerikai belügyek felé, gazdasá­gi fellendülés, a munkanélküliség elleni küzdelem, a külpolitika má­sodlagossá való tétele. Amilyen új ez az elképzelés, olyan nehéz érvényt szerezni neki. Ez legkirívóbban a le­gidőszerűbb kérdésben, a költségve­tés, illetve a Clinton-féle gazdasági program elfogadtatásában nyilvánult meg. A Clinton-tervet az amerikai kon­gresszus képviselőháza a lehető leg­szorosabb többséggel fogadta csak el: mellette 217 demokrata és egy független képviselő szavazott, ellene pedig 216 képviselő. Tehát az ellenzéki 175 republikánus képviselő mellett még 41 kormánypárti demokrata is el­lene voksolt. Jellemző a helyzetre az a küzdelem, amely egyetlen képviselő megnyeréséért folyt. Az illető képvise­lő a legendává vált Bob Kerrey, aki­nek Vietnamban ellőtték a jobb lábát, s aki rendszeresen támadta Clintont több intézkedése miatt. A szavazás előtti estén a nebraskai szenátor mozi­ban ült a Tina Tumerről szóló film ve­títésén. amelynek címe: „Whaf s love got to do with it” (Mi köze ennek a szerelemhez?). Clinton nem tudott ela­ludni, folyton Kerrey iránt érdeklődött. Másnap reggel azonnal tárgyalt vele. 90 percig tárgyaltak. Még ezután sem volt Clinton biztos a dolgában. Közvet­lenül a szavazás előtt még egyszer bes­zélt vele. A vietnami hős végül egy szót mondott: „Yes”. Ezzel az igen­nel kapta meg az elnök a bizalmat programjához és mentette meg elnöki tekintélyét. Mi Clinton gazdasági programjá­nak lényege? Az Associated Press hírügynökség a következő pontokban foglalja össze a programot: 1. A költségvetési hiány (4 billió dollár) 496 milliárd dollárral történő csökkentése öt év alatt úgy, hogy az adókat 242 millliárd dollárral eme­lik és a kiadásokat 254 miliárddal csökkentik. 2. A jövedelemadó felső határát 31 százalékról 36 százalékra emelik mindenkinél, aki évente 115 ezer dol-lámál többet keres. Ezt vissza­menőleg ez év január elsejétől szá­mítják. Itt Clinton kissé visszalépett és az adó befizetésének határidejét 24 hónapra hosszabbította meg. 3. A szociális támogatást is mega­dóztatják, amennyiben az a bevéte­lekkel együtt meghaladja az évi 34 ezer dollárt. 4. Az adóból levonható összeg ét­kezés és pihenés címén e költség je­lenlegi 80 százalékáról 50 százalékra csökken. 5. A benzin és a diesel-olaj ára ok­tóber elsejétől gallononként (3,8 li­ter) 4,3 centtel emelkedik. 6. Jövő év januárjától a betegbizto­sítás adóját már nemcsak a 135 ezer dollárnál többet keresők, hanem a ki­sebb bevételekkel rendelkezők is fize­tik. 7. A nagyvállalatok adóhatára 34 százalékról 35 százalékra emelkedik a 10 milliónál nagyobb bevételek esetében. 8. A kiskeresetű dolgozók adóked­vezményeire és támogatására 4 mil­liárd dollárt szánnak évente, növelik a térítésmentes hitelek összegét e ré­teg számára. Mint látható, az adófizetők vállára nehezedő teher jelentős, s nem csoda, hogy a terv erős ellenállásba ütközött. Clinton hívei azt hangoztatják, hogy a terv új munkahelyeket teremt. A külpolitika háttérbe szorítása sem probléma mentes. Az USA nem akarja a „világcsendőr” szerepét ját­szani, Clinton szerint a hazai gazda­sági problémák megoldása előbbre való. Peter Tarnoff, a külügyminis­ztérium másod-államtitkára szerint az USA túl szegény ahhoz, hogy az eddigi módon biztosítsa a nyugati világ vezetését, s ebben az eddiginél nagyobb szerepet kell vállalnia Ja­pánnak és Németországnak. Les Aspin védelmi miniszter szerint az amerikai hadsereg létszámának csökkentése biztosít annyi erőt, hogy egy veszélyt elhárítson és egy esetle­ges második veszélyt távol tartson addig, míg a fő erők felszabadulnak. Az USA megtarthatja világelsőségét a hidegháború elmúltával akkor is, ha csökkenti kötelezettségeit a világban. Ám az amerikai segítségre túl sokan várnak. S ez fokozatosságra kényszeríti Clintont. Kész egy-egy légitámadásra, de katonái bevetésétől tartózkodik. Sok apró ügy is keseríti az új elnök életét. Ä homoszexuálisok majdhogynem szembe állították az elnököt a Pentagonnal. Ez nem kis probléma, hiszen a homoszexuálisok nemcsak Clintonra szavaztak, hanem állítólag két millió dollárral hozzá is járultak kampányához. Colin Powel vezérkari főnök azonban nem ért egyet az ötven éves szabályzat meg­változtatásával. amely megtiltja, hogy a „gay-k”, ahogy az egy nemhez vonzódókat az USA-ban hívják, a hadseregben szolgáljanak. Ezért kompromisszum született, amely sze­rint „Don’t ask, don’t tell, don’t pursue”, tehát „Ne kérdezz, ne be­szélj, ne üldözd”. Nem lehet tehát megkérdezni szexuális orientációjá­ról a bevonulókat, de nekik sem sza­bad erről beszélniük, viszont hajla­mukért nem szabad üldözni őket a laktanyákban. A homoszexuálisok szerint ez „árulás”, a katonák szerint minden marad a régiben. Lehet, hogy Clinton támogatóinak népes homo­szexuális tábora emiatt elfordul tőle. Sok támadás éri az elnököt barátai miatt. A CIA-nek van egy dossziéja FOB felirattal, ami azt jelenti, hogy Friends of Bill, tehát „Vili barátai”. A dossziéból túl adat került nyilvá­nosságra. Az a szójárás van divatban, hogy Bili azokat nevezi ki, akikkel együtt játszott a homokozóban... Ezek a barátok már sok botrányos ügyet „szereztek” az elnöknek. Har­ry Thomason filmproducer például azt javasolta Clintonnak, bocsássa el az egész társaságot, amely az elnöki utakat szervezi, mert csalnak és sik­kasztanak. Az elnök ezt megtette és kirobbant a Travelgate botrány. Az intézkedést vissza kellett vonni... Egy amerikai elnöknek sok sebez­hető pontja van. Ez fejfájást és ál­matlanságot okozhat az elnöknek. De a rendszernek ez bizonyára előnyére válik. BATSY GÉZA Nagyvilág Folyamatosság és megújulás Japánban Hoszokava Morihiro japán kormányfő megalakította új kormányát, amelynek összetétele mind a politika folyamatosságát, mind a megújulási törekvéseket tükrözi. Az új kormány fiatalabb minden eddiginél: a miniszterek átlagéletko­ra 59,4 év, maga Hoszokava 55 éves. A kormányban három nő is helyet fo­glal, s először neveztek ki tárcanélküli minisztereket is. Az összetétel tükrözi a koalíciós politikai pártok erőviszonyait. A kulcsfontosságú tárcák Hata Cuto­­mu pártjának, a Sinszeitonak (Megújhodás) kezében vannak, így a külügy, a gazdasági, valamint a védelmi minisztérium. Hata pártja a korábban hatalmon levő liberális pártból vált ki annakidején, és ez bizonyos folyamatosságot biz­tosít a politikában. Maga Hata Cutomu miniszterelnökhelyettes és külügymi­niszter lett. Két miniszter pártonkívüli. Hét párt szerzett bársonyszéket, köztük a szocialisták is. Hoszokava kormányfő japán viszonylatban nagyszabású re­formokra készül, meg akarja tiltani, hogy a nagyvállalatok finanszírozzák a politikai pártokai s olcsóbb, egyszerűbb választási törvényt szeretne elfogad­tatni. A nemzetközi pénzpiac úgy tűnik, bízik a japán reformokban: a jen árfolyama a dollárral szemben a háború utáni legmagasabb szintet érte el a múlt héten — egy dollár már „csak” 103,77 jent ér. Veszélyes magaslatok Szarajevó fölött Az Igman és Bjelasnica hegyek Szarajevó fölött magasodnak, s az előbbit nemrég foglalták el a szerb ostromlók. E magaslatokról jól ellenőrizhetőek a bosnyák fővárosba vezető főutak, amelyeken a védők az utánpótlást kapták. A NATO kilátásba helyezte, hogy Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár engedélye esetén ligicsapást mér a hegyekről Szarajevót lövő szerb tüzérségre, amennyiben a szerb katonák nem hagyják el a magaslatokat. A szerbek a genfi megállapodás értelmében hajlandók erre, ám csak akkor, ha állásaikat az ENSZ kéksisakosai veszik át, nem pedig a muzulmánok. Ezért már megkezdték a kivonulást, de mivel a kéksisakosok nem jöttek, visszaszivárogtak állásaikba. Az ENSZ-erők szerint a helyszínen sok az aknamező, és ezért az akció túl veszélyes lenne. A valóságban talán inkább arról volt szó, hogy a már részleteiben is előkészített, pontosan meghatározott légitámadás megvalósulhasson. Harcászati és hadás­zati jelentősége a légitámadásnak a sűrű erdőkkel borított hegyekben alig len­ne, legfeljebb néhány üteget vagy harckocsit semlegesítenének meg. Hiszen ismeretes, hogy a légi fenyegetések hatására mindig némi közeledést értek el a béketárgyalásokon, bár ez a helyi parancsnokok magatartásán mindig megfe­neklett. Most a helyi parancsnokok is kaphatnak némi leckét. A bosznia-her­­cegovinai tragédia befejezését közelebb hozhatja, hogy a bombázások közvet­len veszélye a parancsnokokat is megegyezésre kényszerítette a múlt héten a szarajevói repülőtéren. Mindez a szarajevói frontszakaszra vontakozik. Bosznia egyéb területein tovább harcolnak és a gerillaháború valamilyen formája mág általános megál­lapodás esetén is folytatódhat. Ezt légierővel megoldani nem lehet. Palesztin szakadás és kibékülés Christopher amerikai külügyminiszter közel-keleti körútja az arab-izraeli bé­ketárgyalások újszerű vezetésének első lépése volt. A Le Monde c. francia lap szerint az új amerikai eljárás lényege a szemben álló felek közelebb hozása egymáshoz, a közvetlen tárgyalások elősegítése azzal, hogy kiszámíthatóvá teszik egymás várható lépéseit. Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője, úgy tűnik, híve az új amerikai irányvételnek, és ennek szellemében befolyásolta a pa­lesztin tárgyalóküldöttséget. Tiltakozásul az „Izraelnek tett engedmények” mi­att a palesztin küldöttség három kulcsembere — Fejszal Husszajni, Hanan As­­ravi és Szaib Erekat — lemondott tisztségéről. Ezután a tárgyalócsoportok Tu­­niszban tanácskoztak a PFSZ vezetésével. A washingtoni arab-izraeli tárgya­lások esélyét növeli, hogy a PFSZ és a palesztin tárgyalóküldöttség egyez­ségre jutott a megbeszélések új mechanizmusáról. Ne feledjük, hogy ez csak a tárgyalófelek egyik küldöttségében beállt nézeteltérések tisztázása. Hol van még ettől a közeí-keleti probléma rendezése! IVÁN TIBOR hírszemléje Prágai pillanatképek Azért mi csak egy cipőben járunk... ohasem jártam Prágában turis­taként, s végképp nem külföldi­ként. Most kipróbáltam. Kecskék az autópályán A Prágába vezető autópálya mellett van a Kilenc Kereszt nevű töltőállo­más. Rendőrök kergetőznek a benzin­kút körül. Csak nem egy rablótáma­dásnak vagyunk a tanúi? Rablótáma­dás van errefelé elég, de most nem erről van szó. Elbolyongott kecskét Iteregetnek a rendőrök. A kecskét vé­gül elkapják, egy közlekedési jelzőtá­bla rúdjához kötik. Karel Tesar fő­hadnagy nyugtatja a riadt feketelábú barna állatot. Különleges fajta lehet, száma is van: 132. Szól a rádiótele­fon. A főhadnagy arról értesül, hogy egy másik benzinkútnál is fogtak ha­sonló kecskét. A közeli faluba vezet­ték, ahol Alois Mach bácsi gondjaiba vette. Kitűnt, egy külföldi kamionból szökött meg a két állat, amelyeket va­lószínűleg egy állatkertnek szállítot­tak. Sem a tulajdonos, sem a ka­mionsofőr még nem jelentkezett... Másnap az eset a legnagyobb cseh bulvárlap címoldalán öles címet ka­pott. Pénzgondok A prágai üzletesek sem jobbak a Deá­kné vásznánál. Megérkezésem napján kezdték meg a régi pénzérmék bevon­ását, de már aznap csak az újakat fo­gadták el Pedig októberig van idő a beváltásra. Az üzletesek megijedtek, hogy a nyakukon marad a régi pénz. Ez jó ok, hogy újra uralkodjanak a vevőn. Tény azonban, hogy a pozso­nyiaknál kedélyesebben csinálják. Máris elnevezték az új pénzeket: „ a­ranynak ” az aranypapírba csomagolt csokoládépénzre hasonlító tízest, „s­­zögletesnek" a húszast és „kétszínű­nek ” az ötvenest. Ez az utóbbi a legs­zebb cseh pénzérme, vörösrézből van a pereme, ezüstös fémből a közepe, szép a verete. De ez is, mint a többi, túl gyorsan elszíneződik, feketedik. A szakértők a légszennyeződésre fog­ják. Ugyanez a levegő érte a régi pénzeket is, gyakran mégis „jobb színben vannak" az újaknál Persze, az újakat nem Körmöcbányán verték. Csak azért se... Turistaként Turistaként járom azokat a helyeket, amelyeket diákkoromban megszeret­tem, s amelyektől rendszerint megha­tódok Prágában. Elveszett itt valami! Állok a tömegben, amely olaszul, né­metül, angolul és Isten tudja milyen egyéb nyelveken morajlik, s keresem, mi veszett el? Gyorsan rájövök: a helyszínek méltósága. A történelem lehelete csapott itt meg az óvárosi ut­cácskában mindig, s ebben volt vala­mi magasztos. Itt tanított Jesenius, itt végezték ki a cseh nemeseket, ezt a házat festette Mikolás Ales. Ez a ba­rokk ház milyen tökéletes! Tudom, benn az udvarban a gótikus falak maradványaira bukkanok... De most nem, most nem ez tárulkozik a sze­mem elé. Árus árus mellett, divatban vannak a bábfigurák, minden máso­dik árus csörgősapkás Kasparokat árul, a régi cseh bábmester Kopecky figuráinak nem mindig sikerült máso­latait. Nem a gyönyörű épületre si­klik a szemem, hanem apró kerámia mására, amit itt tömegével árulnak. Az óvárosi városháza előtt újdon­ságnak számít a sok fiáker. Sosem bomultam ilyen csacskaságot ezen a téren. A Károly-hídon át kell ver­ekednem magam, annyi az ember, pedig a legtöbb árust már kitiltot­ták innen, csak az emléktárgy­standok maradtak. Mégis. Jan Werich háza előtt végre csend. Talán tetszene neki a nyüzsgés. De humorának volna egy pár szava hozzá... A „Kis Oldalon", a Malá stra­­nán keresem a meghitt kávézókat. Nincsenek sehol. Bisztró, bisztró és néhány méregdrága vendéglő. Az U Fleku söröző középkori épületének boltíves bejáratánál két rendőr megvizsgálja a belépők kézitáská­ját... Turistaellenes merényletektől tartanak. Hát nem ez hizányzott ne­kem Prágából! Egy kis nyugalomra vágyom, gye­rünk a Vrtbovsky kertbe, az csendes, még a prágaiak sem mindig ismerik. Rekonstrukció miatt zárva. Ezt az mondja, akinek itt rekonstruálnia kellene. De most egy szerszámos kamrának kinevezett szobácskábán hanyatt fekszik egy hevenyészett pri­ccsen és délutáni álmából felriadva közli: „Zárva, uram". Semmi magasztosai nem éreztem a régi helyeken. Pedig ugyanazok az épületek állnak ott. Sőt, kicsino­sítva. Szocialista csökevények Éppúgy, mint idehaza, Prágában is élnek tovább a „jól bevált" régi szo­kások — a kitolás a vásárlóval, ven­déggel. Vasárnap délben enni szeret­nék. Jól ismerem a régi „hospodákat", a kisvendéglőket, ahol olcsón és jól le­hetett mindig enni. Az egyikből turi­sta látványosság lett és pizzát árul, a másik átalakítás miatt zárva, a har­madikból száloda lett és az egykori söntés helyén recepció. Jó, kinyitjuk a pénztárcát, megyünk nagyvendé­glőbe. Az elsőben egy ebéd — köret nélkül — 244 korona... No, ennyire nem nyitjuk ki azt a pénztárcát. A másik — vasránap zárva. Harmadik, negyedik — vasárnap zárva. Ez még mindig így van? Ekkora turista invá­zió ellenére? Kocsiba ülök, kifelé tartok a vá­rosból. Vinohrady egy kis utcájában végre nyitott vendéglő. Üres. Pedig jól főznek, elfogadható áron. De a prágaiak is leszoktak már arról, hogy vasárnap vendéglőben ebédeljenek. Ez megmaradt a múltból. Akárcsak odahaza. Mondd, mi van azokkal a magyarokkal? Régi barátokkal találkozók, majd újságíró kollégákkal. A Szlovákiából jött embereknek először ezt a kérdést szegezik: „Mondd, mi van azokkal a magyarokkal? Igazán olyan rossz a helyzet?" Mondom a helyzetet. Fiúk, ha nektek központilag ugyanazokat a jelszavakat ismételgetnék folyton, amelyek szellemében valaha depor­táltak, kényszermunkára vittek és ki­telepítettek, ti is megijednétek és vé­dekezni kezdenétek. Hallgatják, hall­gatják a mondókámat. Majd félre né­zek. Látom rajtuk első reakciójukat, amelyet nem mondanak ki: Persze, hiszen te is magyar vagy. Az egyik szerkesztőségben a legnagyobb pél­dányszámú napilapra a Blesk-re té­ved a szemem. A cseh-német tárgya­lások az új határátkelőhelyek létesí­téséről a bonni csökönyösség miatt zátonyra futottak. 65 határárkelőhely­­et akartak megnyitni a 810 kilométeres határon azzal a feltétellel, hogy a cseh határmenti falvak névtábláin használ­ják a régi neveket. Luby legyen Schön­­bach, Plesná pedig Fleissen... "Akkor a cseh lakosság idegenben, a szudéták otthon éreznék itt magukat. így vissza kellene adni az 1816-ig Csehországhoz tartozó bajor falvak régi neveit is, és Marktredwitzet visszanevezni Redicé­­re, Chamot Koubára, Zwieselt Svét­­lára"... — írja a lap. Ja vagy úgy! Szóval itt is ez a probléma, azért a nagy értetlenség. Még mindig félnek a kisebbségtől. A prágaiak is. Nem gondoltam volna róluk. ÁDÁM PÉTER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents