Szabad Újság, 1993. augusztus (1. évfolyam, 5-8. szám)

1993-08-18 / 7. szám

2 SZABAD ÚJSÁG Újra: örök időkre? A múlt hét legnagyobb hazai politikai visszhangot kiváltó „botránya” kétség­kívül a szlovák—orosz államközi szerződés gyorsított aláírásának kilátásba helyezése volt. Természetesen, erről is Vladimír Meéiar kormányfő beszélt a DSZM sajtóértekezletén, kifejtve, Szlovákia hajlandó eltekinteni attól, hogy Oroszország — mint a Szovjetunió egyetlen jogfolytonos utódállama — bo­csánatot kérjen benne az 1968-as invázióért. Másképpen vélekedik a kérdésről a szlovák politikai élet többi meghatározó résztvevője. Hiszen többek között ezért adta vissza a parlament külügyi bizottsága átdolgozásra a kormánynak a szerződéstervezetet. Szombaton pedig Ján Camogursky, a KDM elnöke rend­kívüli sajtóértekezleten jelentette be, a szerződéstervezet 4. cikkelye miatt fogja kezdeményezni egy rendkívüli parlamenti ülés összehívását. Az inkrimi­nált részlet ugyanis kimondaná, hogy amennyiben Szlovákia vagy Oroszors­zág harmadik ország által megtámadhatná, vagy harmadik országgal katonai konfliktusba keveredne, a szerződő felek egyike sem csatlakozik támogatólag ezen országhoz (vagy katonai tömörüléshez) és területét sem bocsátja annak rendelkezésére, hogy céljait elérhesse. A szlovák politikai élet vezető egyéni­ségei közül ezt a cikkely többen úgy értelmezik, hogy az kizárná Szlovákia csatlakozását olyan katonai-védelmi tömbhöz, amelynek Oroszország nem tagja; illetve arra mutatnak rá, hogy amennyiben a volt Jugoszlávia területén katonai beavatkozásra kerülne sor, Oroszország a szerbek és Kis-Jugoszlávia oldalán lenne, szemben a NATO-val, s a fenti szerződés eleve kizárná, hogy Szlovákia szabadon döntse el, melyik oldalon áll majd e konfliktusban, -ts-Szórakoznak a süllyedő Titanicon A Szakszervezetek Konföderációja Közgyűlésének rendkívüli ülésén Pozsony­ban részletesen elemezték a jelenlegi szociálpolitikai helyzetet. A tanácsko­zást követő sajtóértekezleten Alojz EngliS elnök találóan jellemezte a mostani állapotokat. Az egészet a Titanichoz hasonlította, amely vészhelyzetben van, de mindezek ellenére a fedélzeten nyugodtan szórakoznak... Václav Stevko gazdasági- szociális elnökhelyettes egyebeken kívül kifejtet­te, hogy a szakszervezetisek úgy döntöttek, felkeresik a parlamenti pártok és mozgalmak vezetőit, mégpedig abból a célból, hogy esetleg a képviselők által befolyásolni tudják a kormányjavaslatokat a törvényváltoztatásokra vonatko­zólag. A szakszervezetisek neheztelnek a kormányra, többek között azért is, mivel az az érdekegyeztető, ún. hármas tanácsban nem veszi őket figyelembe, sem­mibe veszi az együttes tanácskozáson hozott megállapodásokat. Ha a parla­menti képviselői sem foglalnak határozottan állást a szociális helyzet javítása mellett, szeptember 14-én komoly intézkedéseket foganatosít a Szakszerveze­tek Konföderációja. Meciar — új mezben? „A koalíciós tárgyalások során csak egy hibát követtünk el. Mégpedig a kö­vetkezőt: azt feltételeztük, hogy a politikát becsületesen is lehet csinálni, hogy amiben megállapodtunk, az érvényes és nem változtatható.” Mindezt Eudovít Cérnák, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke hangoztatta a szokásos sajtóértekezle­ten. Hozzáfűzte azt is, hogy nem az SZNP az a párt, amelynek koalícióra len­ne szüksége. A szlovákiai politikai színtéren a nemzetisek a jövőben Michal Kováé köztársasági elnöktől várják a legtöbbet. Cérnák szerint az elnök úr hozzáállása valamennyi párthoz egyforma, s ép­pen ezért hathat pozitívan a szlovákiai helyzetre. Kifejtette azt is, ha a koalíciós tárgyalások során pl. Milan Kftaíko, vala­mint Cubomír DolgoS is ott ült volna az asztalnál, minden másképp alakul. Felhívta az újságírók figyelmét egy érdekes beszélgetésre, amelyet Meéiar kormányfővel folytatott. Annak során a miniszterelnök állítólag együttműkö­dést ajánlott fel neki a következő parlamenti választások idején. Mégpedig úgy, hogy Meéiar is a Szlovák Nemzeti Párt soraiba lépne, s ezáltal segítene a pártnak megnyerni a választásokat... Együttműködési szerződés Imrich Andrejéák védelmi miniszter meghívást elfogadva kétnapos szlovákiai hivatalos látogatáson tartózkodott Werner Fasslabend osztrák védelmi minisz­ter. A vendéget fogadta mind Ivan GaSparovié az SZK Nemzeti Tanácsának elnökét, mind pedig Vladimír Meéiar kormányfő is. A két védelmi miniszter együttműködési szerződést írt alá Szlovákia és Ausztria között. Mindenkép­pen kiemelendő, hogy az első ilyen jellegű megállapodásról van szó a két ors­zág viszonylatában. Ennek alapján minden évben részletes terveket dolgoznak majd ki a kétoldalú együttműködést illetően. Növekvő munkanélküliség A múlt héten közre adott adatok alapján Szlovákiában július végére vonat­koztatva emelkedett a munkanélküliek száma. Az állást keresők száma az év hetedik hónapjának végén elérte a 339 ezer 372-t, ami 21 ezer 290-nel több, mint az azt megelőző hónap utolsó napján volt. Amint azt Jozef Svolík, az SZK Munka-, Szociális és Családügyi Minisztériumának sajtótitkára han­goztatta, mind ez ideig a jelenlegi munkanélküliség a legmagasabb 1989 — vagyis jegyzése — óta. Június végéhez viszonyítva 0,84 százalékkal emelke­dett, s elérte a 13,32 százalékot. Az is elgondolkodtató, hogy az elmúlt hónapban csupán a Nyitrai járásban csökkent a munkanélküliek száma, Szlovákia többi járásában emelkedett. Jusko miniszter lesz? A héten több alkalommal is nyilvánosságra hozta a sajtó, hogy Marián Juskót, a Szlovák Nemzeti Bank alkormányzóját bízzák meg a szlovák pénzügyi tárca irányításával, míg a jelenlegi pénzügyminiszter, Július Tóth lenne a kormány gazdasági miniszterhelyettese. A pénteki (aug. 13.) Rádiozurnál­­ban azonban Jusko egyértelműen kifejtette: neki az említett funkciót senki nem ajánlotta fel. Hozzáfűzte azt is, nem feltételezi, hogy a közeljövőben esetleg kaphatna ilyen jellegű ajánlatot. Véleménye szerint ezen poszt be­töltése felettébb komoly politikai és gazdasági kérdés, s a jelöltekkel tárgyi megbeszéléseket kellene folytatni a gazdasági reform további folyamatairól. Természetesen felvetődik az is, vajon vállalná-e a funkciót, ha felajánlanák neki. Marián Jusko erre a kérdésre nem válaszolt egyértelműen. Azt azonban nyomatékosította, hogy jelenlegi helyzete szoros összefüggésben van a Szlo­vák Nemzeti Bankkal. A SME c. napilap szerint Marián Jusko kinevezése, tekintettel gyakorlati képzettségére, mindenképpen megerősítené a kormánykabinetet. (sb) 1993. augusztus 18.7• sz. Agrokomplex — huszadszor Jubileumi nemzetközi nagyvásár Nyitván A múlt szombaton kezdődött és va­sárnap, huszonkettedikén ér véget Nyitrán az Agrokomplex nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszer-ipari nagyvásár. Az idei jubileumi, immár huszadik alkalommal sorra kerülő se­regszemlén Szlovákiáéval egyetemben 20 országból mintegy 900 cég képvise­letében 445 kiállító vesz részt. A jelenlévő kiállítók között ma­gyar, lengyel, moldvai, francia, né­met, svájci, dán, amerikai, kanadai, új-zélandi, vietnami gyártókat is talá­lunk. A tavalyi nagyvásáron Csehor­szágot még 200 kiállító képviselte, idén viszont — elsősorban a kereske­delmet nehezítő bonyolult vámelőírá­sok miatt csak 59 cég van jelen, bár a külföldiek közül így is ők vannak a legtöbben. A cseheket Magyaror­szág követi 50 kiállítóval. (Folytatás az 1. oldalról) sokáig, talán a mai napig sem szaba­dult meg igazán. A vesztes pártütök oldalát képviselő szereplőkről már nem is szólva. Divatos mai szemlélettel, különösen az utódok fiatal szemével hatvannyolc tavasza és a feltételezett­nél hamarabb ránk szabadult tele a múltnak csak egy szükségszerűen meghaladott epizódja, s csupán mint ilyen érdemli meg a visszatekintő fi­gyelmet. Lehet, sőt valószínű, hogy az ilyen vélekedés közel jár az igaz­sághoz, és el is fogadható akkor, ha megtalálható benne az érdeklődés az események részeseinek tapasztalata A kiállítás története során 56 or­szág legjobb termékei kerültek be­mutatásra itt, köztük pl. Tajvanéi vagy egy Karib-tengeri kis sziget, Martinikéi. Idén először állít ki Nyit­rán Vietnam. A modem piacgazdálkodásra való áttérés jegyében zajló „termékfeszti­válra” rekord számú kiállító jelentke­zett. Még a nyitónapon is érkeztek új érdeklődők. A 125 hektáros kiállítási terület teljes egészében foglalt. A szakvásáron az állattenyésztésben és a növénytermesztésben, vagy egyál­talán a mezőgazdaságban szükséges energiatakarékos, nagy teljesítmé­nyű, több szempontból rendkívül gazdaságos gépeken, gépcsoporto­kon, gyártósorokon és egyéb munka­eszközökön túl törzsállományt képvi­selő haszonállatok, sertések, szarvas­iránt. Ez a tapasztalat pedig arról szól, hogy nincs következmény előz­mény nélkül, hogy akarni mindig a jobbat kell, s ami nem sikerül első nekifutásra, még sikerülhet másod­szorra vagy sokadszorra. Hatvannyolc óta nagyot lépett az idő, de ami akkor természetes esz­mény volt, még ma sem mind sze­métbe való kacat. Például az embe­rarcú társadalom vágya. Az olyan társadalomé, amely felemelöen sza­bad, humánus, igazságos és demo­kratikus. Amelyben mindig itt az ide­je, hogy jobbat akarjunk, rácáfolva végre ’68 időtévesztésére. Sz.G. marhák, s egyebek mellett új kecske­fajták és remek genetikai tulajdonsá­gú, nagy hozamú növényféleségek is láthatók. A rendkívül hatékony bur­gonyabetakarító szerkezeteket, a kis­gazdák számára is alkalmas sertése­tető gépsort, a kisgépeket, a 190 lóe­rős óriástraktort, vagy a számítógép­­vezérlésű, többféle termény betakarí­tására megfelelő kombájnt rengete­gen csodálják nap mint nap. A kiállítással egy időben zajlik az Agrofilm nemzetközi filmfesztivál és számos nemzetközi tudományos ta­nácskozás, valamint az Arany Kasza verseny is, melynek eredményhirde­tésére a rendezők szerint pénteken kerül sor. A kiállításon bizonyos ter­mékeket, tejet, húst, a bolti árnál ol­csóbban lehet vásárolni. —zé-ell— Visszakerül? (Folytatás az 1. oldalról) — A további tiltakozás annyiból áll, hogy hétfőtől kitesszük a községi tá­blát: fehér alapon fekete kérdőjellel. — Biztosak benne, hogy nem követtek el törvénysértést? — Jogászaink figyelemmel kísérik a dolgokat, amit eddig tettünk, jogilag nem kifogásolható. A belügyminisz­ter úr azonban alkotmánysértést kö­vetett el, majd engem mint polgárme­stert a nagy nyilvánosság előtt rágal­mazott, arról nem is beszélve, hogy félreinformálta a polgárokat. Minket igazol az is, hogy az ellenzéki pártok vezetői, így pl. Camogursky, kiálltak az ügy rendezése mellett. Termé­szetesen, ha a kérdés nem rendező­dik, előfordulhat, hogy újra tiltako­zásba kezdünk. Az már mindenkinek szemet szúrt, hogy a kormány az efféle tábla-ü­gyekkel és a nemzetiségi konfliktus „fű alatti” szításával igyekszik elte­relni a figyelmet a nagyon is fenye­gető gazdasági problémákról. Nagy büszkeséggel töltötte el őket az ET- tagság — s most igyekeznek megny­irbálni az európai normát állítólag messze felülmúló nemzetiségi jo­gainkat. Még azon az áron is, hogy tettük nincs összhangban az alkot­mánnyal. SIPOSS ILDIKÓ Európa Nap ’93 A Magyar Demokrata Fórum soproni szervezete szombaton Európa Nap ’93 elnevezéssel politikai és kulturális műsoros emléknapot rendezett a Páneurópai Piknik 4. évfordulóján. A rendezvény emlékfutással kezdődött azon az útvonalon, amelyen négy évvel ezelőtt a keletnémetek menekültek. A fertőrákosi barlangszínházban Fónay Jenő, a Magyarok Világszövetsé­gének elnöke mondott megnyitó beszédet. A rendezvény fővédnöke, An­tall József miniszterelnök levélben üdvözölte a megjelenteket. A délutáni politikai fórumon a magyar kormány és a határon túl élő magyar kisebbsé­gi szervezetek képviselői szólaltak fel, és válaszoltak a hallgatóság kérdé­seire. A Bontsunk le minden vasfüggönyt gondolat jegyében megfogal­mazott nyilatkozatot Duray Miklós, az Együttélés elnöke olvasta fel. (A nyilatkozatot következő számunkban közöljük.) EMBERARCÚ TÁRSADALMAT HŰSÉG, SZERETET, MEGBECSÜLÉS (Folytatás az 1. oldalról) teszik szabaddá. Mert amiként kü­lönb-különb tájakról és tartományok­ból jönnek a vendégek, úgy különb­különb nyelvet és szokást, különb­különb példát és fegyvert hoznak ma­gukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföl­dieket a pöfifeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolít­­sad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.” Bölcs királyunk 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján hunyta le örökre szemét, s adta visz­­sza lelkét teremtöjének. Több évtize­des uralkodása népünk számára kijel­ölte azt az utat, amely megmaradá­sunk szempontjából az egyedüli jár­ható útnak bizonyult. Személyisége nagyságát mi sem bizonyítja markán­sabban, minthogy már kortársai is elismerték kivételes képességeit. En­nek köszönhetően VII. Gergely pápa István királyunkat 1083. augusztus 20-án a szentek sorába iktatta. Az első keresztény királyunk halá­lától, majd szennté avatásától eltelt évszázadok csak növelték tiszteletét és tekintélyét mind saját népe, mint az idegen ajkú keresztények között. Nagy királyunk emléke népünknek főleg sűrű megpróbáltatásai idején jelentett menedéket és vigaszt. „Hol vagy, István király? — hangzott a múltban és kiált fel napjainkban is oly gyakran az ének. ’’Tekints, István király, szomorú hazádra, Fordítsd szemeidet régi országodra." A „Hol vagy, István király” kez­detű ének vajon napjainkban nem hangzik-e időszerű fohászként? Va­jon nem „szomorú hazát” kell-e most is látnia reánk tekintő országalapító első királyunknak? Az általa létreho­zott, ezer évig fönnállott ország szá­zadunk történelmi viharai közepette egyharmadára zsugorodott, nem­zetünk jobbjai pedig olykor még a maradék-hazában is idegeneknek érezhették magukat. Mert a fölényes gúny és a cinikus megvetés sokszor bizony sikkesebb volt az igazi nem­zet- és honféltésnél. A hazájukból szülőföldjükkel együtt kiszakított magyar nemzetré­szek pedig vajon hogyan fohászkod­janak nagy szent királyunkhoz? Mit is kérjenek tőle? Kérniük kell nagy szívet, melyben nem apad a hűség, kérniük kell hitet és konok kitartást, egymás és más népek megbecsülését, tiszteletét, erőt a Pál apostolis szere­tet gyakorlására, akár ellenségeikkel szemben is. Csakis e tulajdonságok birtokában lehetünk méltóak arra, hogy első nagy keresztény királyunk igazi örököseinek neveztessünk. A felvidéki magyarság mint az örök történelmi nemzet szerves része szeretne most is megpihenni István királyunk emlékénél, hogy nevéből és máig kisugárzó szellemiségéből erőt meríthessen a sors által reá kény­­szerített próbák további méltóságteljes kiállásához. Igaz, bennünket most nem fenyeget háborús veszedelem, mint délvidéki testvéreinket, most szülőföldünk elhagyására sem kény­szerülünk, mint erdélyi véreink, az el­lenünk szőtt hálók azonban már több mint hetven esztendeje tartanak ben­nünket is zsibbadt tehetetlenségben. Nagy királyunk, fordítsd végre szemeidet „régi országodra”, lásd meg a mi nyomorúságunkat! Lelkünk kívánja már a boldog hálaadó éneket, mi azonban még mindig „Jeruzsálem elpusztulásán" és annak következmé­nyein bánkódunk. A zsoltáros Dávid királlyal gyászbaborultan mi is egyre csak ezt énekeljük: „A mi szomszéd­ságunk, / Csúfságot űz rajtunk: / Akik körülünk laknak, / Minket nem becsülnek, / Sőt csak megnevetnek, / Csúfolnak és rútolnak." (79. zsoltár, 2. vers) Ünneplő lélekkel és szívvel em­lítjük nevedet, nagy királyunk. Kérünk, apaszd a mi nyomorúságun­kat, tedd uralkodóvá köztünk a sze­­retetet és megértést, a kicsinykitűnek nyújts vigasztalást az ő félelmében. Hozd el reánk a virradatot, de amíg az eljő, adj erőt a további viszontag­ságok elviselséhez. POPÉLY GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents